8 Órai Ujság, 1921. január (7. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

4 Reizt akarnak teremteni a villamosokon. A kocsikat rendbehozzák, az uta­sokat megrendszabályozzák. — Saját tudósítónktól. — Henneshalmy Lajos dr. kereskedelmi miniszter a lehetőséghez képest meg­szüntetni kívánván azokat a köztisz­taság és rend szempon­jából erős ki­fogás alá eső visszásság­okat, amelyek­ jelenleg a budapesti v­llamosi vassúti kocsikon tapasztalhatók az ezüst körben teendő intézkedések m­gbesstése cél­jából a kereskedelmi m­inisztériumban az államrendőrség főkormányának, a vasúti és hajózási fő­lü­gyelőség, to­vábbá a Budapestbe heny­esített Városi Vasutak igazgatósáága is a miniszte­rium- vasúti szakos­ztá­ly képviselői­nek bevonásával érteke­zletet tartott. Az értekezl­et során megállapíttatott, hogy habár sajnos a mai viszonyok között megfelelő szá­m­ forgalom­­képes kocsi és javítási­ anyag hiánya miatt az összes visszásságok teljesen nem is küszöbölhetők ki, mégis már most megtehetők egyes intézkedések a nagyobb rend biztosítása érdekében. Ehhez képest a kereskedelemügyi mi­niszter máris intézkedett abban az irányban, hogy a villamos vasúti ko­csik lépcsőin és ütközőin való utazás, valamint a k­ocsi úttest felöli részén való fel- és leszállás megakadályoz­­tassék, a kocsik tisztábban tartassanak, a kocsik ablakaira ragasztott és a kilá­tást megnehezítő magánhirdetések el­távolíttassanak, az útirányt jelző táb­lák a pótkocsikon visszaállíttassanak és a túriak általában helyesen kezel­tessenek, a kocsik számlapjai rendbe­­hozassanak és rendesen kivilágíttas­sanak. Elrendelte egyúttal a kereskedelem­ügyi miniszter, hogy mihelyt arra mód kínálkozik, a teljesen leromlott álla­potban levő kocsiknak és vasútfelépít­­mények helyreállítása sürgősen meg­kezdessék. A kereskedettes miniszter rendelke­zéséből kifolyólag a budapesti magyar királyi államrendőrség főkapitánya a villamos vasúti kocsik lépcsőin és üt­közőin­ való utazásnak, valamint az úttest felőli fel- és leszállásnak meg­akadályozása érdekében a szükséges intézkedéseket már meg is tette- Németország statáriumot kér* Felsősziléziára Bécs, jan. 12.­­ A Neues Wiener Journal jelezíti Berlinből: A német kormány jeggyzéket I küldött a nagykövetei­ értekezletének, s amelyben ama nagyszerffu bűntett miatt, árul Felsőszilárdban történt, a I statárium kihirdetheteit kéri ott. A jegy­zék részletesen^­’felsoro­lja a Felsőszilé­­ziában elkövetett bünntények számát. E szerint az 1920. évbe Felsősziléziában 79 gyilkosságot követtek el, továbbá 49 rablótámadást, 17 politikai me­rényletet stb. , , ' m ,.. . | M ||| , .. . | Aranya­t, brilliánst, ■M&IT SchmelczerBenők£K. Központi városháza, főkapu mellett. Telefon 139—43 Veszek viselt férfiruhát Telefon 119-67.Wertheimer, Gróf Zichy Jenő-u. 23 Brilliánsért, aranyárt, platináért, ékszerért minden hirdetett árnál többet fizetek. Bács Miklós Lipót­ körút 19, órás DELI, DUNA-GÖRSQ Naponta este 1/29 órától kezdve cabaret, ének, tázia, 16-tól kezdve új műsor.­k étteremben CSORBA GYULA játszik. hb­ikimus és . Csütörtök,­­­121 január 13. ­­ b Hamburg, a elnémult kiláros. Félbenmaradt hadihajón. — A fogoly angol hadihajó. — Csavar nélkü­l érkezett internett német kereskedelmi hajók. Nem­ épitik tovább, de nem is szolgáltatják ki „Bismarck"-ot, az új német hajóóriást. L­ X 8 órai újság kiküldött tudósítójától — Kruisburg, jan. 9. Vájjon akadte ember na, aikü — ha erre járt — '­assza­nff emlékezne a há­ború előtti Ijimbusára, az ereje teljé­ben ficánkosbirodalom vízpá­­rásan is csillogó ékkövére, a nagy és hatalmas rakodó telepekre, az egész világ kereskedelmét magába síelő for­galomra, a német és tengerentúli hajó­­kolosszusokra, a hajógyárak, emelőda­­ruk és rakodómunkások fülszaggató lármájára, az ezernyi apró közlekedő hajóra és az Elbe piszkos vizére? Nos, aki emlékezik minderre, az ugyancsak csodálkozik, amikor újólag meglátja a kikötővárost. A régi, lüktető életnek, a világvárosi forgalomnak és a régi, bizakodó, nagy terveket sejtető hangulatnak sehol semmi nyoma. Hamburg, az egykori világkikötő ma sem tért magához bó­dult árulásából. Hiányzik egyrészt a finom angol és amerikai Eau de Co­­logne: a szigetországnak és a tengeren, tubáknak a kikötőt érintő új elisme­rése, másrészt pedig, ami a legfőbb, azok a hajók, melyeket a németek a világ kereskedelme fölött való uralko­dás céljaira építettek, de amelyeket az antant elvett tőlük. Hiába áll ott a német hajós az Elbe partján é­s hiába várja, hogy a forga­lom egyszer megint csak teljes mér­tékben meginduljon és hogy Hamburg ismét az legyen a világ kereskedelmé­nek történetében, ami azelőtt volt, az angolok és az amerikaiak gondosan ügyelnek arra, hogy Hamburg soká, nagyon soká ne térjen magához és hogy „esetleg" néhány évtizedig csak az angol és az amerikai hajózás arassa le a hasznot és a babérokat. A nagy­­ kikötőben alig látni egynéhány hajót, amely német szolgálatban áll, ami hajó befut és árut hoz és visz, mind idegen tulajdont képez­­és idegen or­szág hasznára dolgozik. Németország­­ ma nem tesz egyebet, mint ölhetett s kezekkel szemléli, hogy mily módon használják ki más nemzetek a kikötőt. S minden, ami a kikuk­ forgalmának emelésére vonatkozik, nem a németek­től, hanem saját hajózásukat féltő an­goloktól és amerikaiaktól függ. Német­ország még a kezdeményezést sem te­heti meg). Mivel tenné, hisz hajója sincsen-Hideg tengeri szél süvített végig a parton, amikor egy zöldre mázolt kis gőzhajóba szálltam, hogy a nagy ki­kötő minden belső pontját megszem­léljem. A hajó vezetője egy tipikus ivagneri alak, hosszú hajjal, beretvált arccal, s pipával a szájában. Biztos kézzel vezeti a hajót, amely gyorsan siklik tova a zöldessárga hullámokon. Az első, ami a szemembe ötl­­k, egy hatalmas angol hadihajó, amely — mily furcsán hangzik —­ a háború fo­lyamán német fogságba jutott és a németek még ma sem adták vissza.­­ Gyönyörű alkotmány, talán Helgo- I landnál állt harcban, rajta az angol I lobogó és valószínűleg már csak réted I idő kérdése, hogy hazainduljon. De I lehet, hogy az angolok olcsó német I márkán óhajtják kijavitttatni és ido- I vá­bbra is itt marad. Távolabb a vízbe épített raktár - I házak. Amikor odaérünk, látjuk, hogy I többnyire konganak az ürességtől. I Annyi áru nem áll rendelkezésükre a I németeknek, hogy a raktárakat is I megtömjék, viszont a befutó hajók I sem hoznak megszámlálhatatlan ton- I nákat. És az Elbe vize is alaposan ki- I kezdte már a házak falait, milliók kel­­l lenek a javításokra. Az idegen hajók.­ ­Amint elhagyjuk a raktárházakat és I a legbelső kikötőt, a kis hajót „igazol-­­ tatják" Ez az első vizsgálat,­­amelyet még kettő követ sorom A vámhivatal­nokok azt kutatják, vájjon nem csem­pészünk-e ki valamit az idegen hajókra, főleg a japánokra. Pár perc és a hajó tovább siklik a vizen. Elmegyünk az amerikai, angol, holland, belga, svéd, japán, argetiniai és francia kereske­delmi hajók mellett, elragadó és szí­nes e kép. A hajót egy része alig né­hány napja jött­­de a kikötőbe, az amerikai, hajókból éppen búzát emel­nek ki, más részük pedig festés alatt áll kék, vagy zöld a leirtakolibb ezin, a japán gőzösöket sárgára festik. (A „sárgák" még színeikben sem tud­nak megváltozni.) Egyik-másik hajóról zene hajfék, a japánok bánr észül lenéz­nek a magasból a vízre, a kis hajóra és vigyorognak. Itt minden szabad nekik- Leszerelt német hajók. Most egy sereg német hajóhoz visz a gőzös. Ezek nemrégiben jöttek meg az amerikai internáltságból — gépek és csavarok nélkül. A jó német gépe­ket még a háború alatt leszerelték és a hajókat vontatókötélen küldték ha­za; hármat is egyszerre. A csavarokat viszont azért szedték le az amerikai hajósok, nehogy a hajók elkormányoz­zák magukat és zavarok legyenek a vontatásban. A hajókon alig vehető észre, hogy azelőtt milyen színre vol­tak festve: a rozsda annyira megette a festéket és a vasat. A kijavítás és befestés azonban egyre késik, nyilván azért, mert ma többe kerül a rendbe­hozatal, mint annak idején a teljes hajó. Valószínűleg azért is küldték őket vissza Németországnak. A kis gőzös most balra kanyarodik, a háború folyamán vízrebocsátott, de abbamaradt építkezési hadihajókhoz érünk. Vagy nyolc-tíz acélhajót szám­láltam meg, amelyeket lassan ringat a víz. E­zeket az elvesztett hajók pótlá­sául építették, a belső berendezéshez azonban már nem juthattak el, ezután pedig ma­ csak ántánt engedéllyel építhetnék tovább. Senki sem tudna választ adni arra, hogy mi lesz ezek­kel a hajókkal és mikor­­ építik őket tovább. lágy részükön m­ég látszanak a félig felszerelt pánctéllem­ezek, ame­lyek legalább két ember széleik. Me­­ltettük a jajkiáltás sem hangzana ki. Nincsenek messze innen azok a helyek sem, ahol a hajók építését végezték a békében. Hihetetlen monumentális, szinte gigászi munkahelyek ezek, most azonban valamennyi üresen áll. Majd talán csak amerikai megrendelésre fognak itt ismét munkába állani. Látok három uszódokkot, mind­egyik a német technika remeke. Ket­tőben éppen hajó áll javítás alatt. A sok tízezer­ tonnás hajóik oly könnye­dén nyugszanak a vasláncokon, mint amikor egy erős férfi levegőbe emel egy ötéves gyermeket. Nem is csoda, ha az angolok minden eszközt megra­gadnak arra, hogy valamennyi dok­kot megszerezzék. A b­lue legnagyobb hajója. Újabb vámvizsgálat, amely után a legnagyobb hajókolosszus, a „Bis­marck" felé visz az utunk. A hajó 60,000 tonnás és azt mondják, hogy a világ legnagyobb alkotmánya. Kis hajónk úgy áll mellette, mint egy egér az elefánt mellett. Tervbevett belső berendezése a mesék világába való és minden van rajta, még fut­­ballpálya is. Akik építették, arra tö­rekedtek, hogy a „Vaterland"-on meg az „Imperator"-on is túltegyenek. A hajóépítés csudáját a németek 1914- ben bocsátották vízre, azóta azonban nem építették tovább és ma sem dol­goznak rajta. Azért nem, mert ki kel­lene szolgáltatni az­ angoloknak. Mit tesznek erre a németek? Inkább vár­nak vele. Nemrégiben tűz ütött ki rajta, a tűz azonban a belső berende­zés hiányában sem okozott jelentő­sebb­­kárt. A "Bismarck" ma is a né­metek büszkesége és mérhetetlenül fájna nekik, ha vallóban ki kellene szol­­gáltatniok. Úgy tekintenek reája, mint a világépítészet remekére és ami­kor végleg elmegyünk mellette, még eddig hallgatag hajósom is megszólal. Nyilatkozni kezd, természetesen a né­­met hajózásról. Ezeket mondja: — „Szomorú, nagyon szomorú a mi helyzetünk, nincs egy jó hajónk. Ami volt, azt elvették és mások használják, az ócskavasat viszont visszaküldik. A­ mi drága gyöngyeink fölött idegen tri­kolórt lenget a­­szél és ma még az a reményünk sincsen meg, hogy a hajó­zás terén néhány év múlva ismét a ré­giek leszünk. Még építkezni sem en­gednek. Az antant óvatosan ügyel arra, nehogy ismét erősek legyünk és a tengerentúli kereskedelmi forgalom­ban régi hely­üinket visszafoglaljuk­. Anglia atig juttat nekünk egy kis for­galmat, amit juttat, azt csak a na­gyobb haszon kedvéért teszi, Amerika viszont koncilliánsabb.­­ A visszaküldött hajókból nehezen tudunk „újakat" alkotni, csak fes­tékre milliók és milliók kellenek és az új építkezést is csak azzal a megszorí­tással engedélyezték, hogy az építendő hajótól­ nagyobbik százalékát az an­­tantnak kell kiszolgáltatnunk. Stet­­tinben és Brémában folynak most az építkezések, mi azonban — mondotta szemhuny­orgatv­a — végeredményben kifogunk az antanton. Előzőleg meg­jelöltetjük, hogy milyen típusú hajó­kat építsünk a szövetségeseknek és mi­lyeneket építhetünk magunknak. A megjelölt hajókat azután vagy lassan, vagy egyáltalán nem építjük és he­lyettük inkább a mieinken dolgozunk. Különben nemrégiben bocsátottuk vízre az első cementhajót. Soká, na­gyon soká fog azért tartani, amíg is­mét talpra állunk, az angol nem en­ged ... Én azért mégis remélem, hogy egykor eljön az idő, amikor ismét azok leszünk a hajózásban is, amik voltunk.. Erősen szürkült már a láthatár, ami­kor visszafelé indultunk. Csak most vettem észre, hogy mélyen bentjárunk az Elbén. Innen már nincs is olyan messze Anglia, Hamburg és Alton® ekkor már csak elmosódva látszott. A távoli lámpák sorra kigyultak és a kis hajó is kitette a lámpáját. Amikor másfél óra múlva ismét ker­tjártunk a kikötőben, az én hajósom még mindig a gőzös hátsó részén állott. Anglia felé fordult, fejét lehajtotta és halk szavakat suttogott magába. Nagyon szomorú volt az én hajósom, siratta a németek elvesztett tengeri hatalmát és én is elfogadva búcsúztam el tőle... Kajner Béla. Apróhirdetések. Hamisíájakért, hirdetett árnál 3-tól 10 koro­náig többet fizetek. — Brilliánaokért, arany­ért,­­ezüstért, bárkinél többet fizetek* Vendel*­sohn ékezerész, Rákóczi-ut 60. Zongora, harmonium,cimbal­om-terem.Etafon­­szaton. Sternberg-hangszergyár, Rákóczi-ut 60. Három törött gramofonlemezért adunk egy egészet! Stemberg, Rákóczi-út 60.____________ Hamisfogakat darabját 65 koronáért veszek, aranyat, ezüstöt, régiségeket és ékszereket. Wyschogrod, Tisza Kálmán­ tér 13. IL Levelező­lap hívásra jövök­____________________ Házasság? Kérje a 208-as bizalmas kimutatást megfelelő partiékkal, adatokkal, arcképekkel. Davidovics, Erzsébet­ köru­t 17. Hamisfogakat, ékszert és briliánsokat drá­gán veszek. Gross Antal, Budapest, József­körút 23, félemelet 1. _________________ Brilliánsékszert legmagasabb napi árban ves­­szük. Singer, Egyetem­ utca 11. ____________ Olajfestményeket veszek. Frnkkel. Lipót­kurut 18.T. 1.Telefon 166—47. Munkácsy, Szinnyei Paál,László,Mészály,Markó, Borsos, Barabás stb., Szőnyegeket, perzsát, szmirnát és másfajtát, magas áron veszel­. Somogyi, Károly.körut 5. Telelőn József 115—63. Jómenetelü kész üzlethez sütőmester 15—50 év körüli tisztességes asszonyt keres társnak, eset­leg élettársnak, házasság nincs kizárva, 70—100 ezer korona szükségeltetik, ha gyermekek van­nak, nem baj. Ráday­ utca 10. Bedö­venssóg106- nél lehet érdeklődni. ______________________ Kalapokat azonnal vasal, tisztit, fest: Vácsi, kalapos, Rákoczi-ut­c 6. N­. em 6. Nemességek, előnevek igazolását, ősfák össze­­állitását elvállaja isremességi lig­a, Márvány utca &

Next