8 Órai Ujság, 1929. április (15. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-07 / 78. szám

1929 ÁPRILIS 7 ÓPAIUJSÍG VASÁRNAP 9. OLDÁfl ■ * SZÍNHÁZ „Most jelent meg“ — A Kamara Színház újdonsága — Régen csillogott annyi derű, annyi mosoly az arcokon, régen hangzott annyi jóízű kaca­gás — mint amennyi fog majd ragyogni ás hangzani a Kamara-Színház újdonságának, a Haltai Jenő fordította Bowrdet-vígjátéknak, a Most jelent meg címűnek első felvonása alatt. írók és könyvkiadók világába visz bennün­ket ez a darab, a híres Julién Moscat kiadó úrhoz, kinek az a különlegessége, hogy isme­retlen, fiatal írókat tesz meg tehetségeknek, nagy anyagi befektetéssel divatba hozza őket, aztán — szépen betakarítja, a maga csűrébe vállalkozásának busás termését. Most éppen egy Maréchai nevű hiú tökfiikó van soron, akivel a hatalmas Moscat megnyeretni készül egy regénypályázat Zola-díjat. De utolsó percben megtudván, hogy a híressé lenni ké­szülő tökfiikó már egy kiadó-versenytársának eladt a további regényeinek szerzői jogát: Moscat úr megfordítja a lecsapni készülő sze? lencsét, s a markában levő pályabírók más regénynek adják a díjat. A más regényt egy szerény minisztériumi hivatalnok irta, Marc Fournier úr. aki nem is mert volna művével pályázni, de jó kis fe­lesége titokban beküldte a pályázatra. A kiadó-király nyomban ráteszi a kezét a győz­tes regényre és írójára, kiről azonban kiderül, hogy voltaképpen nem is tud írni, s csak úgy ütötte össze művét a felesége naplójcgyzetei- ből, melyek az asszonykának egy régebbi flörtjéről szóltak. Hogyan írja hát meg szegény Marc az ő második regényét, amit Moscat úr már na­gyon vár? Hogy hiába ne várjon, fényes öt­lete támad: újabb flörtbe kell belevinui az asszonykát, aki aztán arról írjon megint nap­lót, ezt pedig a férj fésülje át, regénnyé. A flört meg is indul az asszonyka és a pálya­díjtól elütött tökfiikó közt. Ez eddig fényes és mulatságos. Itt azonban — már a második felvonás so­rán — baj támad. Talán az író is hibázott, talán az eredeti második és harmadik felvo­eia vígjátékok színvonalán pezseg, pazarul megtűzdelve ötletekkel, s mely erős és mégis finom szatírát nyújt, bepillantást engedve az irodalmi pályázatok és könyvkiadói üzletek kulissza-titkaiba, — éppen olyan sajnálatos, hogy a darab derékon törik, s szinte lehan­golva hagyjuk el a színházat. Pedig a játék — legalább is részben — ki­tűnő. Ódra és Urai/ mint kiadó és pályanyer­tes regényíró, művészkedő ügyességük teljes erejével, ritka intelligenciájuk és fényes be­szélő talentumuk latbavetéséyel szereznek ér­vényű; minden kitűnő mondásnak. Pctheő is igen jó a képzelődő tökfiikó mulatságos alak­jában. Gál Gyula készséggel vállalt jelenték­telen epizód-szerepét előtérbe tudja hozni nagyszerű emberábrázoló módszerével. A mel­lékalakok is általában nagyon jól rajzolt figu­rák, s megszemélyesítőik mind jeleskednek: Mihály fi Béla, mint szintén pályázó regény­író, -—• Pcthcs Sándor, Matány Antal és Lo- spnczy Zoltán, mint a kiadó-király alkalma­zottjai, -— Turányi, mint interjúkat csináló újságíró és Szőke Lajos, mint fotográfus. Női szerep voltaképpen csak egy van: a Jacqueline-é, melyben a remek első felvonás során kitünően játszik Tasnády Ilona. Későbbi szereplésének hatását az említett bizonytalan­ság 'csökkenti. Rajta kívül egy sablonos szo­balány-szerep van, mit a mindig kellemes megjelenésű Rosos Giza persze jó! lát el, -— s aztán van még egy néma-szereplő gépíró- kisasszony, aki indiszkréciót követ el egy írói szerződés megmutatásával, s ezt egy névtelen akadémiai növendék nagyon mulatságosan csi­nálja. Külön meg kell dicsérni — nem is csak sab­lonosán — Heltai Jenő fordítói munkáját. Heltai fürge, könnyű tolla nagyon alkalmas az ilyen tónusú darabok átültetésére, mert a maga írói egyéniségéből som hiányzik az a bi­zonyos eharme, ami az efféle művek értékének jórészét teszi. S bizonyára fokozta Heltai munkakedvét és munkája sikerét az a körül­mény. hogy annak a világnak, annak a kör­nyezetnek rajzát adja az a darab, amelyben ő maga is forog, s amit olyan jól ismer és olyan nagyon szeret. Szász Károly. Radnai Miklós külföldi útja A Szürke ruha és más események a Vígszínházban A színházi események egész sora halmozódik fel a Vígszínház jövő heti műsorában. A nagy- események közül a legérdekesebb kétségtelenül a „Szürke ruhát'-nak, Bethlen Margit grófnő színmüvének bemutatója lesz, amelyről elmond­ható már most, hogy ilyen premier nem eolt meg Budapesten. A bemutató-előadás valóságos theatre parié lesz: a legelőkelőbb társaság fog­lalta le magának a premier-jegyeket és a föld­szint legutolsó soraiban is a közélet és a társa­ság előkelőségei ülnek majd. De nemcsak ezért nevezetes ez a premier .és nemcsak azért, hogy egy új magyar színpadi szerzőt avatnak ezen az esten, sőt még a szerző személye sem legfőbb érdekessége ennek a bemutatónak. Van itt né­hány más érdekesség, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. így az újítás, melyet az új szerző inaugurál. Dacára, hogy ez az első da­rabja: mindenről beszél Bethlen Margit grófnő, csak a darabjáról nem. Talán még sohasem volt a magyar színpadon olyan újdonság, amelynek meséjét, tartalmát jóval a premier előtt világgá nem kürtölték volna. Az új szerző, Bethlen Mar­git grófnő kitér minden interjú és minden nyi­latkozat elől, nyílván abból az igen helyes ok­ból, hogy a közönség a premieren ismerje meg a darabot és ne színházi pletykákból, intimitá­sokból és reklámokból. A szerző ott van minden próbán s a szünetek­ben meg-megbeszél cgy-egy jelenetet a darab szereplőivel. Nem titkolja, hogy el van ragad­tatva tőlük, hiszen olyan terzett játssza a három főszerepet, amilyent kevés európai színpad nyújt, hat bármelyik szerzőnek: Goanbaszögi Frida, Törzs Jenő és Somlai/ Artúr: az asszony, a ba­rát és a férj! . . . Gombaszögi Frida formálja meg az igazi nagystílű asszony figuráját és ezt annyi stílussal, tehetséggel és tudással csinálja, hogy a szerző elragadtatása százpercent esen jo­gosult. Gombaszögi Fridára azonban nemcsak ezért jelentőséges a jövő színházi hét, hanem azért is, mert érre a hétre esik a „Különös közjáték" násnak összevonása is hozzájárult a baj elő­idézéséhez, talán az eddig remekül folyó elő­adás is tévedésbe esik kissé — nem tudjuk, de azt tudjuk a főpróba nyomán, hogy a hatás nem hogy fokozódnék, hanem lankad. Lan­kad, mert. a. közönség kezd nem lenni tisztában a helyzettel. Azt: hisszük, azt kell hinnünk, -hogy a kedves Jaoqucline csak látszatra flör­töl a tökkolop Máréeliál-lal, a regény-tárgy kedvéért. A színpadon pedig azt látjuk, azt halljuk, hogy az asszony igazán megszerette a? elbizakodott, hiú uracsot. Hogy ez a tök­kel ütött úr elhiszi, hogy Jacqueline csakugyan belcbolondult: azt értjük, s jót is nevetnénk rajta. Az asszony azonban a közönséggel is azt hiteti el, hogy igazán szerelmes — s ez a fordulat ama bizonyos jeges vízként hat, amit váratlanul öntenek valaki nyakába. A regény érdekében való flörtöltetés pompás ötletnek tetszett, amely fényével bevilágított a darab további folyamatába és sorsába, —; de sajnos, a darab derekán ez elé a fény elé felhő ke­rül s a hatásnak vége. A bajon aztán a harmadik felvonás már nem tud segíteni. Mintha a szerző szellemes­sége is kátyúba került volna — az első felvo­nás ritka gazdag szellemi sziporkázó<a helyett itt csak cgy-egy rakéta szalad 'föl sustorogva és ragyogva, egyébként nagyon ellapul a da­rab. Maréchai mát1 ki van józanodva az asz- szonykából ez a fordulat is indokolás nél­kül marad —, az asszony pedig azon a címen mutat neki ajtót, hogy az uracs novellát írt az ő flörtjükből. Ám a flörtöt regénnyé dol­gozta a férj is — aki .visszatért a miniszté­riumba, s ott persze volt ideje regényírással foglalkozni, — s a kiadó-király, kit ezúttal az ugyancsak önérzetessé vált Marc úr szorít meg, mindjárt nagy előleget ad a regényre. Amilyen pompásan lehet mulatni az első felvonáson, — mely a régi híres kedves fran­Az Operaház legközelebbi eseményei Radnai Miklós, a Magyar Királyi Opera- ,ház igazgatója a jövő hét végén érkezik haza közel háromhetes külföldi körútjáról, melynek során részben operánk számára válo­gatott össze darabokat, a jövő szezonra, rész­ben pedig a zenei kapcsolatok kiépítésén fá­radozott és külföldön élő magyar művészein­ket látogatta meg. Varsóban egy lengyel ba­lettet kötött le, Lipcsében pedig a Fekete Orchidea eimu operát szerezte meg előadásra, melynek egyik különössége az, hogy egv mo­dern bűnügyi regényt állít az operaszínpadra. Most Berlinbe;) van Radnai, ahonnan Prágán és Becsen keresztül fog hazatérni. A művészi munka természetesen az ő távol- a'tóhen is teljes gőzzel folyik az Operaházban. A Paolo és Francesca betanulása már any- nyira előre haladt, hogy a darab a héten a próbatermekből már lekerül a színpadra, ahol maestro Tailoni és Márkus Lá$zló keze alatt fog megérni a bemutatóra, melyet április vé­gére terveznek. Zandonai, a darab szerzője, Olaszor szágnak ma legelismertebb, 1 egűn né­péi tebh komponistája, megígérte, liogv a be­mutatóra személyesen is megjelenik. A két címszerepet Székelyhídi) és Malter Rózsi játsszák. Érdekes vendégszereplés is perí'ektuáiódott tegnap este. Marguerita Salvi-t, a milánói Scala nagyhírű primadonnáját kötötték le két estére. Salvi asszony, akire a közönség még jól emlékszik, mint a legutóbb itt járt olasz staggione sztárjára, április 23-án a Trnviatát, 25-én pedig a Sevillai borhely Regináját fogja énekelni. — A Városi Színház külföldi vendégművé­szei április hóban. Schwarz Vera, a wieni Staatsoper művésznőjének fellépései: április 10: Tahnhüuser (C, bérlet), április 12: Aida (B. bér­iét). Sarobe Celestino, a liires spanyol baritonista vendégjátéka, április 22: Rigoletto (bérletszü­net), április 2f: Szevillai borbély (T). bérlet), április 26: Álarcosbál (A. bérlet). A Városi Szín­ház operabérlői az esedékes áprilisi részleteket még a mai napon fizethetik be a színház gazda­sági hivatalában. 2ö-ik előadása is és ebben a darabban életének és pályájának egyik legneveztesebb sikerét aratta. A színészek, de különösen a színésznők életében bizonyos hullámvonal érvényesül rende­sén. Sikgr és balsiker váltakozik szinte szabály­szerűen, A Gomba szögi Frida hullámvonala az idei szezonban megtört: csak sikerek varrnak rajta és most: küszöbön a legújabb siker: .1 szürke ruha . . . A Vígszínház jövő hetének harmadik nagy eseménye: az ördög reptize. Molnár Ferenc két hét óta itthon van már; be-be néz a színházba cgy-egy próbára és — a régi jó idők emléke elevenedik meg, amikor a Pannónia-utcában, a kiskapu előtt megint együtt sétál: Molnár Fe­renc és Hegedűs Gyula . . , a Szabó Margit kapta a Far kas-Ratkó-díjat Régi szép tradíciója a Nemzeti Színház társulatának a. Farkas-Ralkó-d'ij, Eredetileg Farkas-Ratkó 48-as honvédtiszt alapítványa volt, évenként 10 darab tizkoronás arany, amelyet a Nemzeti Színház tagjai saját belá­tásuk szerint és titkos választással juttattak elismerésül a színház egy fiatal, tehetséges és szorgabnas tagjának. Ezt a. díjat mindig az alapító halálának évfordulóján ünnepélye­sen nyújtották át a Nemzeti Színház szín­padán a kitüntetett fiatal művésznek. Mikor aztán az alapítvány tőkéje elértéktelenedett, a Nemzeti Színház tagja: más formában, to­vábbra is megőrizték a régi hagyományt. Mi­vel a díjat esztendőnként felváltva egy-egy férfi vagy nő szokta megkapni, két ezüstgyü- rüt készíttettek a Nemzeti Színház, címerével. Ezt a gyűrűt kapja meg a jutalmazott és viseli két esztendeig, mikor aztán újabb vá­lasztás juttatja másnak. Az idén a színház egyik hölgytagja volt soron s. a tagok titkos választással az idei dijat Szabó Margitnak Ítélték oda. Szabó Margit tudvalevőleg már sziniakademiai növendék korában lett a palota. •€ Budapest jStkfk vii. Ráhöc/i n« 60. sr. Vtlagm&rfeis külföldi ts aajat gyártmányú hangazerah •zsnzacidsan olcsón. RéaztetSzetéara kó-ipCnzirbsn, E hirdeti* felmutatója értékes ajándékot kap. _ Nemzeti Színház tagja s azokat a reménysé­geket, amelyeket hozzá fűztek, teljes mérték­ben beváltotta. Az idei szezonban is, — bár hetekig tartó súlyos betegségen esett át, —- éppen legutóbb a Passióját ókban aratott -szép sikert. A kritika, a közönség s a színház igazgatóságának elismeréséhez most betetőzé­sül csatlakozik kollégáinak e kitüntető elis­merése is. A színészkarmester a pulpituson Néhai jó Konti József, a „Suhanc", az ,(Ele­ven ördög", a „Királyfogás", és más híres ope­rettek komponistája, a Blaháné kedves „vörös német"-je, a szellemes, vidám bohém volt az első színészkarmester Budapesten, üg-y kell ezt érteni, kérem, hogy Konti mester külön színészt produkciót végzett a karmesteri pulpituson: ö is játszott, nemcsak a színészek; ö is „alakí­tott" és a közönség bizony élvezettel nézte a játékot és nem egy premieren konstatálta, hogy Konti Pepi bácsi is kitűnő 'volt. A „vörös né-, inét" nagyszerű muzsikus és nagyszerű karmes­ter volt; de akármilyen furcsán hangzik is ez, elsőrangú színész is. Éppen a szinészkedésével tudta a zenekart és — a közönséget sztiggcrálni és cgy-egy premieren az első, vagy főleg: a sors­döntő második finálé előtt, amint felállt, karját magasra emelte, testét ritmikusan himbálta, maga is dúdolva a melódiát: az egész publikum rája figyelt, az egész publikum tudta, hogy- —• most jön a siker. És jött is; mert Konti akarta, hogy jöjjön!... Azóta, hogy a „vörös német" eltűnt a pesti színházi életből: most akadt megint színészkar- mesterünk. Ahrahám Pál az százszázalékosan. Amint Lakkosán, fehér kesztyűsen megjelenik a karmesteri pulpituson: az az ember benyomása mindjárt, hogy ö az est főszereplője, ö is parti­túra nélkül dirigál, mint valamikor Konti József, betéve-tudja a partitúrát, de nemcsak azt, ha­nem az egész darabot, együtt is mondja a sze­replőkkel a szöveget és amikor dirigál: hol bon- viván, hol táncos kémikus* hói meg éppen: éne­kes primadonna, vagy szubrett. Hihetetlenül nagy a szuggesztiv ereje ennek a színészkedés­nek és ennek az eredménye, hogy a zenekar nem úgy játszik, mint egy masina; hanem — fő­szereplőjévé lesz a darabnak a színészkarmester által. Mindez fokozottan tapasztalható a Riviéra Expressz előadásain; ahol azonkívül még más érdekességek egész sora is a néző elé tárni. így: az új operett szenzációs táncai. Ilyen tánc- produkciók talán még nem is voltak pesti szín­padon. Hahntty Tibor, Fejes Teri, Szokolay Olly olyan táncosok, amilyenek alig akadnak a világ bármely operettszínpadán. Minden táncuk: ak- robatamutatvány egybeír és a közönség nem­csak hogy többszörösen megismételteti produk­ciójukat, hanem: bele is tapsol a táncukba. És közben: Ábrahám Pál is táncíl a karmes­teri pulpituson. — Boszorkány tánc. A Belvárosi Színház* háti a „Bosiorlcánytánc“ tegnapi előadásán, Bíró Lajos darabjának fő női alakjában új szereplő mutatkozott be. Benedek Margit több évi külföldi tartózkodás után először lépett most újra magyar színpadra e kompli­kált pszichológiájú figurában és mindvégig érdekeset, egységeset és hatásosat adott. Biz­tos beszédtechnikája, egyéb készségei és ko­moly intellektusa sfeltették szép sillerét, — Eveszösegyletek díszhangversenye. A Hungária, Nemzeti és Neptun Evezős Egy­letek az idén is nagyszabású díszhangversenyt rendeznek hajó-, illetve verseny alapjaik ja­vára, a Zeneművészeti Főiskola nagytermé­ben, .csütörtökön, április hó 11 -éti este órakor. A díszhangverseny fővédnöke Horthy Miklós kormányzó, díszelnöke pedig Albrecht királyi herceg. Közreműködnek: Kőszegi Te­réz. Vaszary Piroska, Balázs Árpád, Dénes György, dr. Havas István, Rösler Endre, Noseda Károly, Pcthcs Sándor, Sárkány Sándor és az Acélhang dalárda. A magyar- dalokat Magyar! Imre teljes zenekarával kí­séri. Gaal Franciska Biller íren Vaály Ilona Rózsahegyi Ká mán Orosz Vilma Sziklay József Kertész Dezső Bársony rtózsi Dénes Oszkár Fe eki Kamill Latabár Árpád Berczy Géza Diákszerelem főszereplői. A legnagyobb siker! Király Színház

Next

/
Thumbnails
Contents