8 Órai Ujság, 1929. április (15. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-07 / 78. szám

1929 ÁPRILIS 7 ÓPAI UJSÁG VASÁRNAP 9. OLDA­l ■ * SZÍNHÁZ „Most jelent meg“ — A Kamara Színház újdonsága — Régen csillogott annyi derű, annyi mosoly az arcokon, régen hangzott annyi jóízű kaca­gás — mint amennyi fog majd ragyogni és hangzani a Kamara­ Színház újdonságának, a Haltai Jenő fordította Bourder-vígjátéknak, a Most jelent meg címűnek első felvonása alatt. írók és könyvkiadók világába visz bennün­ket ez a darab, a híres Julien Moscat kiadó úrhoz, kinek az a különlegessége, hogy isme­retlen, fiatal írókat tesz meg tehetségeknek, nagy anyagi befektetéssel divatba hozza őket, aztán­­ szépen betakarítja, a maga csűrébe vállalkozásának busás termését. Most éppen egy Maréchai nevű hiú tökfiikó van soron, akivel a hatalmas Moscat megnyeretni készül egy regénypályázat Zola-díjat. De utolsó percben megtudván, hogy a híressé lenni ké­szülő tökfiikó már egy kiadó­ versenytársának eladt­a további regényeinek szerzői jogát. Moscat úr megfordítja a lecsapni készülő sze­­lencsét, s a markában levő pályabírók más regénynek adják a díjat. A más regényt egy szerény minisztériumi hivatalnok írta, Marc Fournier úr, aki nem is mert volna művével pályázni, de jó kis fe­lesége titokban beküldte a pályázatra. A kiadó-király nyomban ráteszi a kezét a győz­tes regényre és írójára, kiről azonban kiderül, hogy voltaképpen nem is tud írni, s csak úgy ütötte össze művét a felesége naplójegyzetei­­ből, melyek az asszonykának egy régebbi flörtjéről szóltak. Hogyan írja hát meg szegény Marc az ő második regényét, amit Moscat úr már na­gyon vár? Hogy hiába ne várjon, fényes öt­lete támad: újabb flörtbe kell belevinni az asszonykát, aki aztán arról írjon megint nap­lót, ezt pedig a férj fésülje át, regénnyé. A flört meg is indul az asszonyka és a pálya­díjtól elütött tökfirkó közt. Ez eddig fényes és mulatságos. Itt azonban — már a második felvonás so­rán — baj támad. Talán az író is hibázott, talán az eredeti második és harmadik felvo­násnak összevonása is hozzájárult a baj elő­idézéséhez, talán az eddig remekül folyó elő­adás is tévedésbe esik kissé — nem tudjuk, de azt tudjuk a főpróba nyomán, hogy a hatás nem hogy fokozódnék, hanem lankad. Lan­kad, mert­ a­ közönség kezd nem lenni tisztában a helyzettel. Azt­ hisszük, azt kell hinnünk,­­hogy a kedves Jacqueline csak látszatra flör­töl a tökkolap Marcellál­lal, a regény­tárgy kedvéért. A színpadon pedig azt látjuk, azt halljuk, hogy az asszony igazán megszerette az elbizakodott, hiú uracsot. Hogy ez a tök­kel ütött úr elhiszi, hogy Jacqueline csakugyan belebolondult, azt értjük, s jót is nevetnénk rajta. Az asszony azonban a közönséggel is azt hiteti el, hogy igazán szerelmes , s ez a fordulat ama bizonyos jeges vízként hat, amit váratlanul öntenek valaki nyakába. A regény érdekében való flörtöltetés pompás ötletnek tetszett, amely fényével bevilágított a darab további folyamatába és sorsába, —­ de sajnos, a darab derekán ez elé a fény elé felhő ke­rül s a hatásnak vége. A bajon aztán a harmadik felvonás már nem tud segíteni. Mintha a szerző szellemes­sége is kátyúba került volna — az első felvo­nás ritka gazdag szellemi sziporkázása helyett itt csak egy-egy rakéta szalad­­föl sustorogva és ragyogva, egyébként nagyon ellapul a da­rab. Maréchai márr ki van józanodva az asz­­szonykából ez a fordulat is indokolás nél­kül marad­t, az asszony pedig azon a címen mutat neki ajtót, hogy az uracs novellát írt az ő flörtjükből. Ám a flörtöt regénnyé dol­gozta a férj is — aki­­visszatért a miniszté­riumba, s ott persze volt ideje regényírással foglalkozni, — s a kiadó-király, kit ezúttal az ugyancsak önérzetessé vált Marc úr szorít meg, mindjárt nagy előleget ad a regényre. Amilyen pompásan lehet mulatni az első felvonáson, — mely a régi híres kedves fran­cia vígjátékok színvonalán pezseg, pazarul megtűzdelve ötletekkel, s mely erős és mégis finom szatírát nyújt, bepillantást engedve az irodalmi pályázatok és könyvkiadói üzletek kulissza­titkaiba, — éppen olyan sajnálatos, hogy a darab derékon törik, s szinte lehan­golva hagyjuk el a színházat. Pedig a játék — legalább is részben — ki­tűnő. Ódra és Urai­ mint kiadó és pályanyer­tes regényíró, művészkedő ügyességük teljes erejével, ritka intelligenciájuk és fényes be­szélő talentumuk latbavetésével szereznek ér­vényű, minden kitűnő mondásnak. Petheő is igen jó a képzelődő tökfickó mulatságos alak­jában. Gál Gyula készséggel vállalt jelenték­telen epizód-szerepét előtérbe tudja hozni nagyszerű emberábrázoló módszerével. A mel­lékalakok is általában nagyon jól rajzolt figu­rák, s megszemélyesítőik mind jeleskednek: Mihály­fi Béla, mint szintén pályázó regény­író,­­—• Petrics Sándor, Matány Antal és Lo­­sonczy Zoltán, mint a kiadó-király alkalma­zottjai,­­— Turányi, mint interjúkat csináló újságíró és Szőke Lajos, mint fotográfus. Női szerep voltaképpen csak egy van: a Jacqueline-é, melyben a remek első felvonás során kitűnően játszik Tasnády Ilona. Későbbi szereplésének hatását az említett bizonytalan­ság­­csökkenti. Rajta kívül egy sablonos szo­balány-szerep van, mit a mindig kellemes megjelenésű Rosos Giza persze jól lát el,­­— s aztán van még egy néma­ szereplő gépíró­­kisasszony, aki indiszkréciót követ el egy írói szerződés megmutatásával, s ezt egy névtelen akadémiai növendék nagyon mulatságosan csi­nálja. Külön meg kell dicsérni — nem is csak sab­lonosan — Heltai Jenő fordítói munkáját. Heltai fürge, könnyű tolla nagyon alkalmas az ilyen tónusú darabok átültetésére, mert a maga írói egyéniségéből sem hiányzik az a bi­zonyos charme, ami az efféle művek értékének jórészét teszi. S bizonyára fokozta Heltai munkakedvét és munkája sikerét az a körül­mény, hogy annak a világnak, annak a kör­nyezetnek rajzát adja az a darab, amelyben ő maga is forog, s amit olyan jól ismer és olyan nagyon szeret. Szász Károly. Radnai Miklós külföldi útja Az Operaház legközelebbi eseményei Radnai Miklós, a Magyar Királyi Opera­­­ház igazgatója a jövő hét végén érkezik haza közel háromhetes külföldi körútjáról, melynek során részben operánk számára válo­gatott össze darabokat, a jövő szezonra, rész­ben pedig a zenei kapcsolatok kiépítésén fá­radozott és külföldön élő magyar művészein­ket látogatta meg. Varsóban egy lengyel ba­lettet kötött le, Lipcsében pedig a Fekete Orchidea című operát szerezte meg előadásra, melynek egyik különössége az, hogy egy mo­dern bűnügyi regényt állít az operaszínpadra. Most Berlinben­ van Radnai, ahonnan Prágán és Bécsen keresztül fog hazatérni. A művészi munka természetesen az ő távol­­aétében is teljes gőzzel folyik az Operaházban. A Paolo és Francesca betanulása már any­­nyira előre haladt, hogy a darab a héten a próbatermekből már lekerül a színpadra, ahol maestro Tailoni és Márkus László keze alatt fog megérni a bemutatóra, melyet április vé­gére terveznek. Zandonai, a darab szerzője, Olaszor­szágnak ma legelismertebb,­­­egyn né­pes tebb komponistája, megígérte, h­ogy a be­mutatóra személyesen is megjelenik. A két címszerepet Székelyhídi­ és Malter Rózsi játsszák. Érdekes vendégszereplés is perf­ektuálódott tegnap este. Marguerita Salvi­t, a milánói Scala nagyhírű primadonnáját kötötték le két estére. Salvi asszony, akire a közönség még jól emlékszik, mint a legutóbb itt járt olasz staggione sztárjára, április 23-án a Traviatát, 25-én pedig a Sevillai borhely Regináját fogja énekelni. — A Városi Színház külföldi vendégművé­szei április hóban. Schwarz Vera, a wieni Staatsoper művésznőjének fellépései: április 10. Tahnhäuser (C. bérlet), április 12: Aida (B. bér­let). Sarolhe Celestino, a h­íres spanyol baritonista vendégjátéka, április 22: Rigoletto (bérletszü­net), április 21: Szevillai borbély (T­. bérlet), április 26: Álarcosbál (A. bérlet). A Városi Szín­ház operabérlői az esedékes áprilisi részleteket még a mai napon fizethetik be a színház gazda­sági hivatalában. A Szürke ruha és más események a Vígszínházban A színházi események egész sora halmozódik fel a Vígszínház jövő heti műsorában. A nagy­­események közül a legérdekesebb kétségtelenül a „Szürke ruhát"-nak, Bethlen Margit grófnő színművének bemutatója lesz, amelyről elmond­ható már most, hogy ilyen premier nem volt meg Budapesten. A bemutató-előadás valóságos theatre parté lesz: a legelőkelőbb társaság fog­lalta le magának a premier-jegyeket és a föld­szint legutolsó soraiban is a közélet és a társa­ság előkelőségei ülnek majd. De nemcsak ezért nevezetes ez a premier ,és nemcsak azért, hogy egy új magyar színpadi szerzőt avatnak ezen az esten, sőt még a szerző személye sem legfőbb érdekessége ennek a bemutatónak. Van itt né­hány más érdekesség, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni, így az újítás, melyet az új szerző inaugurál. Dacára, hogy ez az első da­rabja, mindenről beszél Bethlen Margit grófnő, csak a darabjáról nem. Talán még sohasem volt a magyar színpadon olyan újdonság, amelynek meséjét, tartalmát jóval a premier előtt világgá nem kürtölték volna. Az új szerző, Bethlen Mar­git grófnő kitér minden interjú és minden nyi­latkozat elől, nyilván abból az igen helyes ok­ból, hogy a közönség a premieren ismerje meg a darabot és ne színházi pletykákból, intimitá­sokból és reklámokból. A szerző ott van minden próbán s a szünetek­ben meg-megbeszél egy-egy jelenetet a darab szereplőivel. Nem titkolja, hogy el van ragad­tatva tőlük, hiszen olyan terzett játssza a három főszerepet, amilyent kevés európai színpad nyújt, hat bármelyik szerzőnek: Gom­baszögi Frida, Törzs Jenő és Somlai­ Artúr: az asszony, a ba­rát és a férj! . . . Gombaszögi Frida formálja meg az igazi nagystílű asszony figuráját és ezt annyi stílussal, tehetséggel és tudással csinálja, hogy a szerző elragadtatása százpercent­esen jo­gosult. Gombaszögi Fridára azonban nemcsak ezért jelentőséges a jövő színházi hét, hanem azért is, mert erre a hétre esik a „Különös közjáték" 26-ik előadása is és ebben a darabban életének és pályájának egyik legnevettesebb sikerét aratta. A színészek, de különösen a színésznők életében bizonyos hullámvonal érvényesül rende­sen. Siker és balsiker váltakozik szinte szabály­szerűen. A Gomba­szögi Frida hullámvonala az idei szezonban megtört: csak sikerek varrnak rajta és most, küszöbön a legújabb siker. .. szürke ruha . . . A Vígszínház jövő hetének harmadik nagy eseménye: az ördög reptize. Molnár Ferenc két hét óta itthon van már, be-be néz a színházba egy-egy próbára és — a régi jó idők emléke elevenedik meg, amikor a Pannónia­ utcában, a kiskapu előtt megint együtt sétál: Molnár Fe­renc és Hegedűs Gyula . . . a Szabó Margit kapta a Far­kas-Ratkó-díjat Régi szép tradíciója a Nemzeti Színház társulatának a­ Farkas-Ratkó-d­íj. Eredetileg Farkas-Ratkó 48-as honvédtiszt alapítványa volt, évenként 10 darab tízkoronás arany, amelyet a Nemzeti Színház tagjai saját belá­tásuk szerint és titkos választással juttattak elismerésül a színház egy fiatal, tehetséges és szorgalomas tagjának. Ezt a­ díjat mindig az alapító halálának évfordulóján ünnepélye­sen nyújtották át a Nemzeti Színház szín­padán a kitüntetett fiatal művésznek. Mikor aztán az alapítvány tőkéje elértéktelenedett, a Nemzeti Színház tagja, más formában, to­vábbra is megőrizték a régi hagyományt. Mi­vel a díjat esztendőnként felváltva egy-egy férfi vagy nő szokta megkapni, két ezüstgyű­­rűt készíttettek a Nemzeti Színház, címerével. Ezt a gyűrűt kapja meg a jutalmazott és viseli két esztendeig, mikor aztán újabb vá­lasztás juttatja másnak. Az idén a színház egyik hölgytagja volt soron s, a tagok titkos választással az idei díjat Szabó Margitnak ítélték oda. Szabó Margit tudvalevőleg már sziniakadémiai növendék korában lett a palota. •€ Budapest jStkfk vii. Ráhöc/i n« 60. sr. Vilagmerseis külföldi ts aajat gyártmányú hangazerah •zsnzacidsan olcsón. RésztetSzeté a la­kó­i pénz irban, E hirdeti* felmutatója értékes ajándékot kap. _ Nemzeti Színház tagja s azokat a reménysé­geket, amelyeket hozzá fűztek, teljes mérték­ben beváltotta. Az idei szezonban is, — bár hetekig tartó súlyos betegségen esett át, —­­éppen legutóbb a Passióját­ékban aratott­­szép sikert. A kritika, a közönség s a színház igazgatóságának elismeréséhez most betetőzé­sül csatlakozik kollégáinak e kitüntető elis­merése is. Gaal Franciska Biller Irén Vaály Ilona Rózsahegyi Ká­mán Orosz Vilma Sziklay József Kertész Dezső Bársony J­ózsi Dénes Oszkár Fe­lki Kamill Latabár Árpád Berczy Géza Diákszerelem főszereplői. A legnagyobb siker! Király Színház A színészkarmester a pulpituson Néhai jó Konti József, a „Suhanc", az ,­Ele­ven ördög", a „Királyfogás", és más híres ope­rettek komponistája, a Blaháné kedves „vörös német"-je, a szellemes, vidám bohém volt az első színészkarmester Budapesten, úg­y kell ezt érteni, kérem, hogy Konti mester külön színészi produkciót végzett a karmesteri pulpituson: ő is játszott, nemcsak a színészek, ő is „alakí­tott" és a közönség bizony élvezettel nézte a játékot és nem egy premieren konstatálta, hogy Konti Pepi bácsi is kitűnő­­volt. A „vörös nő­, m­ét" nagyszerű muzsikus és nagyszerű karmes­ter volt, de akármilyen furcsán hangzik is ez, elsőrangú színész is. Éppen a színészkedésével tudta a zenekart és­­ a közönséget szu­ggerálni és egy-egy premieren az első, vagy főleg­ a sors­döntő második finálé előtt, amint felállt, karját magasra emelte, testét ritmikusan himbálta, maga is dúdolva a melódiát: az egész publikum rája figyelt, az egész publikum tudta, hogy­ —­ most jön a siker. És jött is, mert Konti akarta, hogy jöjjön!... Azóta, hogy a „vörös német" eltűnt a pesti színházi életből, most akadt megint színészkar­­mesterünk, Ábrahám Pál az százszázalékosan. Amint Lakkoson, fehér kesztyűsen megjelenik a karmesteri pulpituson, az az ember benyomása mindjárt, hogy ő az est főszereplője, ő is parti­túra nélkül dirigál, mint valamikor Konti József, betéve-tudja a partitúrát, de nemcsak azt, ha­nem az egész darabot, együtt is mondja a sze­replőkkel a szöveget és amikor dirigál, hol bon­­viván, hol táncos komikus, hól meg éppen: éne­kes primadonna, vagy szubrett. Hihetetlenül nagy a szuggesztív ereje ennek a színészkedés­nek és ennek az eredménye, hogy a zenekar nem úgy játszik, mint egy masina, hanem a fő­szereplőjévé lesz a darabnak a színészkarmester által. Mindez fokozottan tapasztalható a Riviéra Expressz előadásain, ahol azonkívül még más érdekességek egész sora is a néző elé tárni, így: az új operett szenzációs táncai. Ilyen tánc­­produkciók talán még nem is voltak pesti szín­padon. Harntty Tibor, Fejes Teri, Szokolay Olly olyan táncosok, amilyenek alig akadnak a világ bármely operettszínpadán. Minden táncuk, ak­­robatamutatvány egybeír és a közönség nem­csak hogy többszörösen megismételteti produk­ciójukat, hanem­ bele is tapsol a táncukba. És közben: Ábrahám Pál is táncol a karmes­teri pulpituson. — Boszorkány­tánc. A Belvárosi Színház­­házi a „Boszork­ánytánc“ tegnapi előadásán, Bíró Lajos darabjának fő női alakjában új szereplő mutatkozott be. Benedek Margit több évi külföldi tartózkodás után először lépett most újra magyar színpadra e kompli­kált pszichológiájú figurában és mindvégig érdekeset, egységeset és hatásosat adott. Biz­tos beszédtechnikája, egyéb készségei és ko­moly intellektusa s feltették szép sillerét. — Eveszösegyletek díszhangversenye. A Hungária, Nemzeti és Neptun Evezős Egy­letek az idén is nagyszabású díszhangversenyt rendeznek hajó-, illetve verseny alapjaik ja­vára, a Zeneművészeti Főiskola nagytermé­ben,­­csütörtökön, április hó 11 -én­ este órakor. A díszhangverseny fővédnöke Horthy Miklós kormányzó, díszelnöke pedig Albrecht királyi herceg. Közreműködnek: Kőszegi Te­réz, Vaszary Piroska, Balázs Árpád, Dénes György, dr. Havas István, Rösler Endre, Noseda Károly, Petrics Sándor, Sárkány Sándor és az Acélhang dalár­a. A magyar­­dalokat Magyar­ Imre teljes zenekarával kí­séri.

Next