A Hét, 1972. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-07 / 27. szám

NAPIRENDEN 2 S zámolunk-e az ismeretek kopásával ? Bodó Barna cikke (A szabad idd nyomában — A Hét 1972. 17. sz.) késztetett alábbi gondolataim kifej­tésére. Ügy érzem, hogy szólanom kell a kezdő szakembereket érintő kérdésekről, mégpedig a kezdő or­vosok gondjairól. Gyermekgyógyá­szatot végeztem, szíwel-lélekkel erre a pályára készültem. Am a borszéki körbe általános orvosnak neveztek ki, nem gyermekgyógyász­nak. Szülőotthon és mintegy 800 ipari munkás tartozik ide. Szülészeti-nőgyógyászati klinikán összesen egy fél évet dolgoztunk, az ötödév első szemeszterében. Kihelye­zésem pillanatában tehát mintegy másfél év távolából kellett felele­venítenem azt a rendkívül fontos, és fél év alatt (főleg gyakorlati szempontból) csak nehezen elsajátít­ható ismeretanyagot, amit annak idején szereztem. Hasonló a helyzet a sebészettel, ennek minden ágát összesen fél évig tanultuk, negyedéven. Termé­szetesen nem bonyolult műtétekhez kellene értenünk, de a mindenna­pi életben oly lényeges kissebésze- ti, traumatológiai beavatkozások is elég távol álltak tőlünk a kihelye­zés pillanatában. Talán hatékonyabb lenne, ha a régebbi orvosképzés példájára, az egyetem utolsó éveiben a hallgatók szintetizált oktatásban részesülné­nek, egy-egy hónapra megfordulná­nak minden főbb klinikán. Így a kezdő orvosok nagyobb biztonságér­zettel foglalnák el új munkakörü­ket. Az orvostudomány szakosodik. A Művelődés naptára A Művelődés az egyetlen romá­niai magyar folyóirat, amelyik rend­szeresen számon tartja a jeles na­polhat, történelmi fordulókat, nagy elődök évfordulóit vagy neves kor­társak születésnapjait. Napilapjaink egy része közöl ugyan naptári jel­zéseket, de ezek szürkeségükön, lakonikusan egyszerű fogalmazásu­kon kívül, mintha fényévnyi távol­ságban születnének az olvasóiktól. Nemzetiségi szempontból egyenesen használhatatlanok: nem foglalják magukban a román néppel együtt­élő romániai magyarság legfonto­sabb kulturális évfordulóit, múltunk eseményeit, amelyek önismeretünk­be beleágyazódva a jövőt szolgál­hatják. E jellegtelen háttér előtt még inkább kitetszik a Művelődés évek óta rendszeresen közölt nap­tári jelzéseinek gazdagsága, színes változatossága, teljességre törekvé­se. Az elmúlt három esztendő alatt — különben éppen három esztendeje jelenik meg új köntösben, megfris- sülten a folyóirat; egyebek között ez juttatta eszembe naptár-figyelő­jét is — a naptári rész állandóan bővült és lassan igazi lexikoni jel­leget kapott. Sőt, nem is lexikoni rövidséggel szól egy-egy „címszavá­ról", hanem valóságos tömör trak- tátumot olvashatunk írókról, képző­művészekről, politikusokról, a romá­Két-három évtized alatt alakult ki belgyógyászati, sebészeti komponen­seivel a mai kardiológia; az idegse­bészet, a klinikai immunológia stb. A szakosodás okozta dezintegráció­tól sokan féltik az egészségügyet, aggódnak, hogy a beteg ember el­vész a specialisták között. Hogy ez az aggály jogos-e, azt a jövö fogja megmutatni. Széles körű statisztikai felméré­sek alapján készült becslések sze­rint a gyógyszertanban az ismeret- anyag 2 százaléka évente elavul. Az orvostudomány más ágazataiban 3-4 százalékos évi veszteséggel is számolnak. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az 1978-ban végző fia­tal orvos 2000-re az egyetemen szerzett tudásának 60-80 százalékát vagy újjal helyettesíti, vagy elveszti orvosgyógyászi minőségét. Ezért kell tehát a továbbképzést magas szinten biztosítani, enélkül az értékes szellemi kapacitás elko­pik, használhatatlanná válik. A hagyomr nyos egyéni tovább­képzés, a szakkönyvek, monográ­fiák és folyóiratok olvasása egyre kevésbé kielégítő, mert mind több információ jelenik meg, mind ne­hezebb a szelektálás, de ugyanak­kor az átfutási idő is nő. Egy ma megjelent monográfia a 3—i év előtti ismereteket nyújtja, anyagának 9- 12 százaléka már megjelenése pil­lanatában túlhaladott. Tehát az egyetemen kapott isme­ret nem egész életre elégséges út- ravaló, azt napról napra, hétről hét­re ki kell egészíteni. A nagy kér­dés: mikor? Hiszen a szabad idő, főleg a körorvo6ok számára, oly ke­vés. Továbbképzésünk szempontjából rendkívüli szerepe van az idegen nyelvek ismeretének. Véleményem szerint nagyon fontos lenne, még az egyetemi években a nemzetközi niai művelődés úttörőiről és mai je­les munkásairól, magyar és román írókról s a világirodalom igazán számottevő nagyjairól egyképpen. Az utóbbi időben a költők születési vagy halálozási évszámán, jelentősé­gének felvillantásán kívül bibliográ­fiát kapunk műveikről (magyarul megjelent munkáikról mindenkép­pen), néha egy-két versét is olvas­hatjuk az életrajzi sommázás után, vagy újításként fényképet is közöl a naptár: idei májusi számában a gidófálvi születésű Czetz János 48-as tábornokét, születésének 150. évfor­dulója alkalmából. E bibliográfiai ízelítők alapján és főként az élet­rajzi cikkeket kibontva, művelődési otthonainkban akár előadásokat is rögtönözhetnek az ünnepeltröl. Nem tudom, hol s miképpen hasz­nálják fel a Művelődés naptári anyagait. A szerkesztőségbe érkező elismerő levelek, közművelődési irá­nyítók, könyvtárosok köszöneté azt bizonyítja, hogy művelődési életünk felfigyelt erre a gazdag forrásra. Lapjaink közül eddig tudtommal csak a Brassói Lapok hasznosította a folyóirat megbízható adatszolgál­tatását. Ifjú Szabó T. Attila tudo­mányos kutató egyik leveléből idé­zek: „A dokumentum-értékű cikke­ket, a Naptárt nézVe, az Enciklopé­diát (a Művelődés egyik rovara — szerk. megj.) lapozva arra is gon­doltam, hogy hasznos lenne — bár nagy különmunkát jelent - egy (ne­gyed) évenkénti név- és tárgymuta­tó összeállítása...“ Világlátekintésű naptár a Művelő­désé. de természetesen elsősorban az ország életére, hagyományaim s ezen belül a romániai magyarság Több megyéből jelezték, hogy o most kezdődött negyedévre lapunkra elöliietnt szándékozók közül sokan elestek ettől a lehetőségtől, mert miután szabadság, kés­lekedés vagy más ok miatt. Június 16-ig nem rendezték az esedékes előfizetést, és a megszokott negyedév végi meghosszabbításra számítva később akartak előfizetni, a postai sajtóterjesztő már nem vehette fi­gyelembe kívánságukat. Ismételten ielhivjuk tehát olvasóink figyelmét, hogy lapunkat akkor kaphatják megszakítás nélkül, ha a lankézbesitő külön lelszólítására nem várva, minden hónán 15-ig megújítják a kö­vetkező hónaptól esedékes előfizetést. Közöljük azokkal, akik júliusra már nem fizethettek elő, hogy nem kell negyedév végéig várniuk, e hónap közepéig előfizethetnek az augusztus 1-vel kezdődő bármely időtartamra, s hogy addig se maradjanak lap nélkül, pénteken délután, illetve szombaton még megvásárolhatják a lapot az újságárusoknál, aminek elősegítésére ebben a hónapban, a lehetőség szerint, több pél­dányt juttatunk azokra a helyekre, ahol tudomásunk szerint iaénylők maradtak előfizetés nélkül, önt is kérjük, tájékoztassa szerkesztőségün­ket, ha ilyen természetű észrevételei vannak. Válla't feladatunkhoz hí­ven változatlanul szeretnénk minden olvasónk igényét kielégíteni. A SZERKESZTŐSÉG (nagyobb részt latin) orvosi nomenk­latúra elsajátítása. Ezzel könnyebbé válna az idegen nyelvű szaklapok tanulmányozása, és nemzetközi ér­vényű recept felírása nem hozná zavarba a gyakorló orvost. Tudtom­mal jelen pillanatban csak a vásár­helyi Orvostudományi Egyetem for­dít gondot az ilyen irányú képzés­re. Végül fontosnak találom fölvet­ni a szakképesítés egy, talán csak formaságokból adódó nehézségét. Az egyetemi években kevéssé különbözik az általános, illetve gyer­mekgyógyászati hallgatók képzése. A későbbi szakképesítés során a- zonban nagy közöttük a megkülön­böztetés. íme egy konkrét példa: sok általános orvosit végzett kolléga kerül olyan körbe, ahol nincs szü­lőotthon, s a jelenlegi rendelkezések értelmében bármikor jelentkezhet ilyen irányú szakosításra. Ha vi­szont pediátert helyeznek olyan körbe, ahol szülőotthont is vezet — és ilyen eset is sok van —, több éves szülőotthont-ellátó tapaszta­lattal sem szakosodhat ebben az irányban, mert annak idején gyer­mekgyógyászatot végzett. Jogosan merül fel a kérdés: ha egy köror- vos szeretné továbbfejleszteni ma­gát szakmailag, de gyermekgyó­gyászként nincs rá szükség, miért nem szakosodhat más irányban? Társadalmunkban orvostanárt és hallgatót, szakorvost és kezdő kör­orvost közös cél vezet: megóvni az emberek egészségét és meggyógyí­tani a beteget. E cél érdekében ta­lán nem ártana közvéleménykuta­tást végezni a gyakorló orvosok körében, hogy a megfelelő követ­keztetéseket levonva, jövendő me­dikusaink olyan kiképzésben része­sülhessenek, hogy a századfordulón is versenyképesek maradjanak. GALL KATALIN Borszék irodalmára, művészetére, múltjára és jelenére tekint. Irodalom-cent­rikus, pontosabban: kultúra-centri­kus, de a közművelődés havi folyó­irata lévén, nem is lehetne más. Néha egy-egy kuriózummal is meg­lep, persze szorosan a tárgyához kötve publikációit. Így Petőfi egyik olyan levelét adta közre, amelyet 1955-ben közölt először Pándi Pál. Láthatjuk e levél eredetijét, vagyis Petőfi kézírását is. Évek óta V. András János írja, tartja észben, szerkeszti a nap­tárba kerülő „címszavak“ zömét, az utóbbi időben munkatársai is akad­nak ebben, például Gergely Géza (színházi közlemények), Benkö And­rás (zene) vagy Büchl Antal tanár Temesvárról. A munka java azon­ban továbbra is. V. András Jánosra hárul. Sok száz sornyi havi naptár- közleményeiben szorgalmas búvár­kodás, cédulázás érik cikkekké. A Művelődés a jövőben még szé­lesebb munkatársi kör előtt akarja megnyitni kapuit a naptár-anyagok összeállításában. A folyóirat ezzel újabb fórumot kínál — rendszeresen közölt ilyen vonatkozású cikkein túlmenően — egyebek között a ro­mániai magyar helytörténeti kuta­tóknak és kutatásnak. BEKE GYÖRGY Örömmel veszi tudomásul a szerkesztő, hogy a lap körül valami érde­kes, cgyüvétartozásból, szolida­ritásból, egymás sorsa, gondola­tai iránti érdeklődésből összete­vődő szellemi légkör alakul ki, amit csak azért uem mer csalá­diasnak nevezni, mert a foga­lomhoz, bensőséges hangulatán túl talán valami mclodramati- kus is tapad. A tény viszont ör­vendetes, még ha a szerkesztő­ségnek többletmunkát is jelent olykor és bizonyos vonatkozás­ban. Amikor mondjuk egy cikk megjelentével harmincöt olvasó­val kell levélben közölni a cik- író címét, vagy amikor lapban nem közölhető információkat kérnek, tanácsot (még házasság­gal kapcsolatosakat is...) stb. Nem beszélve a bíráló levelek­ről, amelyek — javarészt — szintén a bizalom jelei. Nos ezt a sok és sokféle levelet szinte szintetizálja az a nem kevés, amit Gubán-Sgyben kaptunk. Az emberek először is el­mondták: örvendtek, hogy meg­ismerhették a kiváló feltaláló és menedzser életét, hisz olyan so­kat hallottak róla. Képcsere ügyben azonban nem ismernek tréfát. A hiba megesett, az önkritika helyén volt — hiányzik a pont a mondat végé­ről. A kép. Az igazi Gubán Ba­lázs arcképe. Ennek az olvasói igénynek teszünk most eleget örömmel. Főleg, hogy a szer­kesztőség több tagja azóta a Gubán gyárba is ellátogatott, s a kiváló szakember sokoldalú munkájáról ismételten megbizo­nyosodott. A „ Tőzsér-posta “ jelentkezik A könyvterjesztés — régi szó­val: könyvkereskedelem — ügyei mind inkább a hetilapok, napi­lapok hasábjain, a köz színe előtt kerülnek megvitatásra. Hi­szen alig van művelődési éle­tünkben ennél jelentősebb köz­ügy: hová jut és hová nem jut el a könyv. Egyelőre a kérdés inkább az, hová nem jut el, vagy hová nem jut kellő mennyiségben magyar könyv, melyik városba, megyébe. Jelen­tős, alapos cikkek mérik fel a helyzetet, da talán még jelentő­sebb az olvasók azonnali meg­szólalása: mi is kérünk, nekünk se jutott ebből vagy abból az új munkából. Egy szociológiai tanulmány talán csak ezekből a sajtólevelekből levonhatná a ta­nulságot, hogy soha ilyen igény nem mutatkozott a magyar könyv iránt Romániában, mint éppen az utóbbi években, napjaink­ban. A könyvterjesztő emberei ed­dig — sajnos, kezdtünk hozzá­szokni — mintha nem hallották volna meg ezeket az olvasói ké­réseket. Ügy tűnt, hogy fanto­mokkal csatázunk. Mostanában válasz is érkezik a levelekre, az olvasói igényekre. Lám. alig ér­kezett el Gyergyóba A Hét köz­vetítésével Nagy Béla levele, hogy Nagyváradra nevetségesen kevés példány érkezett Marx György Gyorsuló idő című köny­véből s a Hargita megyei szö­vetkezetek gazdasági vállalatá­nak könyvterjesztője, a folyóira­tunkból is megismert Tőzsér József — lásd: Beke György Tő­zsér-posta című írását idei 10. számunkban — írta is a vála­szát: Náluk még található eb­ből a könyvből, szívesen külde­nek postán utánvéttel. „Ezen kívül a Kriterion és a Dacia 1972-es könyveit is megrendel­heti tőlünk az olvasó.“ Közérdekű jelentkezés, öröm­mel közvetítjük Nagy Bélá­nak Nagyváradra és minden olyan olvasónknak, aki egyik­másik könyvhöz nem jutott vagy nem jut hozzá. Tőzsér Józse­fek vállalatának pontos címe: IJECOOP. „Cartea prin Poştă“, Strada Tătarului nr 151. Oraşul GHEORGHEN1, Judeţul Harghi­ta. HETES A KÉT, III. ÉVF,, 27. SZÂM

Next

/
Thumbnails
Contents