A Hét, 1973. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-05 / 1. szám
Petőfit köszöntik A százötven éves költőre nemcsak az irodalom emlékezik. A szabadság dalnoka az egész nép tudatában él ma is. A kerek évforduló csak újabb alkalom színjátszók, szavalók, profik és műkedvelők számára egyaránt, hogy verseit szavalják, a megzenésítetteket énekeljék, drámai kompozícióit színre vigyék. Szerte az országban művelődési intézmények — művelődési házak és otthonok, klubok —, irodalmi körök versengenek, hogy a költő alakját, költői üzenetét minél hívebben felelevenítsék. Az alábbiakban néhány ünnepségről számolunk be a sok közül. Segesváron a 2-es számú általános iskola tantestülete és az iskola irodalmi köre is szervezett Petőfi ünnepélyt. Hogy mennyire alaposan, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még a nyáron megkezdték a felkészülést. Boros Ödön magyar szakos tanár véleménye szerint az ünnepség Segesvár társadalmi-művelődési életének kimagasló eseménye. A pionírok Váradi József zenetanár vezényletével négy Petőfi-dalt énekeltek A virágnak megtiltani nem lehet, Befordultam a konyhára, és van... Ajka. Az ünnepi beszédet Molnár Rozália VIII. osztályos tanuló mondotta el, majd Petőfi-verseket szavaltak az iskola tanulói, és bemutatták a János vitéz dramatizált változatát Az iskola irodalmi köre nagyon aktív tevékenységet fejt ki a Petőfi - életmű megismertetésében, a Petőfi életével, halálával kapcsolatos legendák összegyűjtésében. Folyóirata, az „Irodalmi élet“ rendszeresen közöl idevágó írásokat is... Jelentős megemlékezésre készülnek a székelykeresztúriak is: itt állítják fel Márkos András, nemrég elhunyt szobrászművész Petőfiszobrát, amely Dávid Gyula és Mikó Imre könyvének borítólapján is látható. T. Z. adása 1900—1901-ből; a születésének 100. évfordulóját köszöntő kötet; az 1909-ben mindössze 500 példányban megjelent Petőfi-almanach vagy Szendrey Júlia naplója. A felszabadulás után a könyvkiadók egymással versengve adták ki a költő összes vagy válogatott verseit — a kolozsvári Lepage első, Gaál Gábor válogatta kötetétől az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó gondozásában megjelent s az importált különböző kötetekig szinte mindent sikerült beszerezni a kiállítás számára. A Petőfi fordítások is rangos helyet foglalnak el a kiállításon. Az egyik könyv például Petőfi Reszket a bokor kezdetű versének 31 nyelven közli a fordítását. Eugen Jebeleanu szép román tolmácsolása is emelte a kiállítás rangját. Az irodalmi kör két összejövetelen (az elsőn diákok, a másodikon szülők vettek részt) emlékezett meg Petőfi Sándorról. A vetítettképes előadáson huszonöt diákszavaló (Hegedűs Katalin, Kosztándi Mihály, Zabos Katalin, Lukács Béla, Segesvári Olga, Hompot László, Kovács Katalin, Tóth Gabriella, Kiss Edit és mások) az eredeti versek mellett román, francia és német Petőfi-fordításokat is szavalt. Mészáros Erzsébet tanárnő a zenekari- és kórusszámokat készítette elő. A kétórás változatos műsor nagy sikert aratott, s az iskola irodalmi körének legrangosabb akciói közé tartozik. Méltó tisztelgés volt ez a világszabadság költőjének emléke előtt. LOVASSY LÁSZLÓ nak és tudnak Petőfiről. Ezért tartom hasznosnak, hogy a Szakszervezeti Művelődési Ház az évforduló ünnepi rendezvényeibe lelkes Petőfikutatókat, színinövendékeket vont be. A könyvtár közreműködésével már két alkalommal tartottak közel háromórás ünnepi műsort, s a tervek szerint január közepén a műkedvelő színjátszók bemutatják Petőfi Az apostol című elbeszélő költeményének oratóriumszerű dramatizált változatát. A két előadás sikeréhez is hozzájárult, hogy mindkét alkalommal a lelkes amatőr Petőfi-kutató Ajtay Gecse Viktor volt az ünnepi szónok, aki kora gyermekkorától tanulmányozza a Petőfi-irodalmat, adatokat, fényképeket gyűjt a Petőfi-emlékművekről, szobrokról. Nem véletlen, hogy Dávid Gyula és Mikó Imre most megjelent könyvében húsz fénykép az ő segítségével került az olvasóközönség elé. Előadásának értéke, hogy nem kompiláció, nem a Petőfi-irodalom feldolgozása. Előadása — egyéni élményekkel, adatokkal fűszerezett rangos esszé. Elmondja, hogy Petőfi kutatásához a döntő lökést az az előadás adta, amelyet a harminc évig Segesváron dolgozó Alexandru Culcer orvos tartott Petőfiről éppen a szakszervezetek marosvásárhelyi Művelődési Házában. Culcer doktor előadásában említette, hogy az 1897. július 31-én felavatott segesvári Petőfi-szobor alapköveit (Köllő Miklós alkotása) annál a hídnál helyezték el, ahonnan Petőfi állítólag végignézte a fehéregyházi csatát. Az egyik követ sikerült is hamarosan megtalálnia Ajtay bácsinak a híd mellett A másikat azonban sehogyan sem. Napokig figyelte az Ispán-kútja körüli földeket hogy nem árulkodik-e valami gyanús domborulat. Fűzfa karóval vallatta a földet, hogy nem rejti-e magában a másik követ; hosszas keresés után sikerült is megtalálnia. Erre románul is, magyarul is felírták, hogy innen nézte Petőfi utoljára a csatát. A kutat rendbetették, vizét csatornába fogták, s kis kerítéssel vették körül a későbbi emlékmű helyét. A Petőfi életútba beiktatott személyes epizódok jelentőségét abban látnám, hogy: nem elég alaposan ismerni a Petőfi-életrajzot, költészetet, hanem erőnkhöz, tudásunkhoz mérten járuljunk hozzá személyesen is e hatalmas életmű ismeretlen fejezeteinek feltárásához, örvendetes dolog, hogy Ajtay Viktoron kívül alapos Petőfi-kutatással foglalkozik Bódy Adorján orvos, sőt még a 91 éves segesvári Rácz Andrási Sándor is. Ajtay Viktor előadásában részletesen beszélt a Petőfi halálával kapcsolatos legendákról, részben az ismertekről, részben az általa gyűjtöttekről, utalva délibábos voltukra. Több évi utánjárás alapján cáfolta azt a legendát, hogy Petőfi öt katonával lenne eltemetve a kiskendi református templom tövében, hogy Székelykeresztúron gyilkolták volna meg, mert állítólag nála volt az ezred pénztára. Azt hiszem, a hallgató valóban emlékezetes, a Petőfi-költészet megismerésére vagy újraolvasására sarkalló Petőfi-képet kapott. Ezt követően a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet másodéves növendékei Piroska Klára, Vass András és Ábrahám Irén Petőfi-verseket szavaltak. Nemcsak a többé-kevésbé ismert Petőfi-verseket tolmácsolták, hanem a kevésbé ismerteket is, mint az 1843-as Jövendölést vagy az 1848-as Bánk bánt, így az olyan fajsúlyos versek mellett, mint a Respublika, az Egy gondolat bánt engemez a hallgató betekintést nyert a kevésbé ismert, de a Petőfi-életműtől elválaszthatatlan költemények, prózai alkotások világába. Ezek után nem véletlen, hogy éppen Ajtay bácsit kérték fel a radnóti líceum tanulói, hogy december 27-én kalauzolja végig őket Petőfi életének utolsó állomásain. TÓFALVI ZOLTÁN Déván a 2-es számú líceum magyar irodalmi köre impozáns könyvkiállítást rendezett Petőfi műveiből, a Petőfi-irodalomból és -hanglemezekből. Száz kötet látszólag nem sok — de a kör tagjai valóságos bibliofil ritkaságokat gyűjtöttek össze a városból erre az alkalomra. Ki hitte volna, hogy Déván ilyen sok Petőfi-ritkaság van? A kiállításon a múlt századot hat kötet képviselte. A legrégibb Petőfi öszszes költeményeinek 1874-es illusztrált kiadása. Két életrajz — egy 1890-es és egy 1896-os — is szerepel a századvég könyvei között. A könyvek zöme századunkban jelent meg. Közöttük olyan érdekességeket bányásztak ki a diákok, mint Petőfi összes költeményeinek kétkötetes selyemkötésű díszki Petőfi a hídon Banner Zoltán új műsoráról Mindenki azt tartja magáról, hogy töviről ízire tisztában van Petőfivel. És azonkívül szinte mindenkiben él egy-egy nagy Petőfi-szavalat emléke — néha még az elemi iskolából , és ezért vagy azért igen sokan semmi izgalmat sem várnak már egy Petőfi-műsortól, legfeljebb kegyeletteljes, kissé dohos vagy áthallásokkal felfűtött hangulatot, mások meg becsapottnak érzik magukat, ha azt a bizonyos Petőfi verset nem úgy hallják felcsendülni, ahogy annak idején a fülükbe mászott. Banner Zoltán szavalói haditervének első tétele az volt, hogy a közönség előregyártott várakozásait és minden unalomhoz jó képet vágó kegyeletes közönyét, beidegzettségeit első rohammal áttörje. Ezért már bevezető, hangulatkeltő zenének sem idilli tilakozást, nem kedélyes-érzelmes kacsapongrácszerűségeket s nem is ünnepélyesen tornyosodó erkeli hangzatokat választott, hanem egy népies német táncot, rezesbandás, sramlis felfogásban — és rögtön utána megjelent ő, ingujjban, kihajtott gallérral és a szamárháton billegő juhász mozdulatait reggeli tornává stilizálva szavalni kezdte : „Megy a juhász szamáron.“ A meglepetés határozottan sikerült , csakhogy a közönség túlnyomó része nem ismerte fel annak igazi szándékát és közlését, azt tudniillik, hogy akkoriban, amikor „ilyen nóta járta“, éppen ilyen meghökkentően szólt bele a közhangulatba Petőfi hangja és modora, s attól a korízlés éppúgy zavarba jött, mint ahogy a teremben ülő közönség. (Talán, a későbbi előadásokon Banner Zoltánnak sikerülni fog egy kis összekötő szöveggel ezt a meglepődést ,,irányba fordítani.“) Volt még jó néhány játékos gesztusa, fogása, például az előnyomuló gyalogság dobáját féllábbal, helyben menetelve játszotta meg és tagolta, bontotta fel érzelmi utalásokra, s a teatrális és az úgynevezett természetes szavalóstílust mindvégig szerencsésen ötvözte. A legnagyobb hatást mégis a Petőfi-szövegek, versek, naplórészletek, levelek, értően kitervelt, dinamikus keverése, az egymásrakövetkezések drámai értelmezése által tette. Banner szavalói sikerének egyik nagy titka mindig is az volt, hogy nem az éppen szavalt verssel akart megismertetni, hanem magával a költővel. Egy-egy verssel való birkózás közben mindig utalt az egész életmű arculatára. Műsorának meglepetése valójában az volt, hogy mennyire a modern ember életérzését kereste és találta meg Petőfiben. Olyan Petőfit idézett meg, aki nemcsak ugyanúgy gondolkodik, de ugyanúgy szorong, idegeskedik és élcel is, mint mi. A költő ,,klasszikumához“ is olyankor férkőzött a legközelebb, amikor el tudott szakadni a konvencionálisan finomkodó versmondástól, ettől a modoros modern szavalói szenvtelenségtől, áltermészetességtől és merte vállalni az elrévülések, dührohamok, megrendülések, öngúny és szarkazmus viharainak mélyebb „természetességét“. Egyes részletek félsikerei ellenére is az egész több volt, mint sokat ígérő kísérlet és több, mint pályaforduló Banner előadóművészi fejlődésében. (Jellemző különben, s ez az őszinte bók a költőnek, hogy éppen Petőfi késztette-indította többhúrú többszólamú kifejezésmód keresésére). A manapság oly szökőárszerűen megduzzadt Petőfi-méltatások és elménckedések közepette nagyon közelről, bensőségesen és hitelesen Petőfi legemberibb vonásait is felvillantotta. SÓS PÉTER Marosvásárhelyen Lelkes Petőfi-feltatók, előadóművészek, műkedvelők tolmácsolásában újból és újból átéljük életének szinte minden mozzanatát, s meghökkenve tapasztaljuk, hogy mennyi mindent nem tudunk még róla, hogy mekkora feladat költészetének, életművének tolmácsolása. Még nagyobb a felelősség, amikor olyan embereknek tolmácsoljuk Petőfi költészetét, akik az iskolás tananyagon kívül vajmi keveset hallót Brassóban a Városi Művelődési Ház egyik magyar színjátszó csoportja készül a Petőfi-ünnepségre. Gredinár Aurél A búcsú című romantikus egyfelvonásosát próbálják. Petőfi Sándor utolsó napjairól szól ez az 1949-ben megjelent — s azóta már-már elfelejtett — darab. A csoport vezetői és szereplői lázas izgalommal olvasták A Hétben Mikó Imre dokumentum-riportját (Lantom, kardom tied. Oh szabadság!), mert attól a színmű tényanyagának ellenőrizhetőségét várták, a legújabb kutatások fényében. Nos, igazolásra leltek, néhány apró adatbeli eltéréstől eltekintve a közel huszonöt éves színdarab és a mai értékelés ugyanazt mondja a költő utolsó napjairól. A brassói színjátszóknak különben ez bevált gyakorlatuk: nem sűrű szereplésre törekszenek, hanem igényes önművelődésre. Minden próbájuk előtt megvitatják az irodalmi, az irodalompolitikai újdonságokat, költők, írók, művészek évfordulóira emlékeznek, felolvasnak. A Petőfi-évforduló, a Petőfi-ünnepség előkészítése éppenséggel a 150 éve született költő életművéről szóló szemináriumsorozatnak is beillik. Páll Ferenc és Sükösd Ferenc, a csoport vezetője rangot, fényt kíván adni a bemutatónak. A Brassói Művelődési Ház Petőfiünnepségének csupán egyik száma lesz különben a színdarab. A műsort a magyar dalárda 3—4 száma vezeti be (Petőfi Ej van ... című versének kórus-változata is szerepel műsorukon). És fellép az Unirea líceum Reiff István vezette tánc csoportja is. Brassói panasz a szavalok hiánya. Bár az utóbbi időben megnőtt a fiatalok érdeklődése a magyar nyelvű műkedvelés iránt, s a hosszú időn át hiányzó utánpótlásra sem panaszkodhatnak, megfelelő szavalókat még mindig keresnek. Remélik, hogy a Petőfi-ünnepségig ezt is megoldják. S a műsor teljes, kerek, változatos , s a város lakossága számára emlékezetes lesz. (wojk) A HÉT, IV. ÉVF.L SZÁM