A Hét, 1973. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-06 / 27. szám

Világ proletárját, •gyMáljatokl A korszerű oktatás útjain A Román Kommunista Párt Köz­­ponti Bizottsága folyó év június 18—19-én tartott plenáris ülésén első napirendi pontként a romániai oktatás fejlesztésének és tökélete­sítésének megvitatása szerepelt. E kérdés magas szinten történő megtárgyalását a tudomány és technika rohamos, forradalmi fej­­lődése tette szükségessé. Ennek s országunk gazdasági-társadalmi kö­vetelményeinek megfelelően oktatá­sunk is korszerűsödött. Az utóbbi években már megnövekedett a ta­nulmányi idő, kötelezővé vált az általános tízosztályos iskola elvég­zése. Az ismeretelsajátítás haté­konyságának fokozására tevődött a hangsúly, tökéletesebb módszereket kezdtek alkalmazni, szorosabbra fűzték az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát. A figyelem a pedo­­centrizmus veszélye nélkül a gyer­mekre irányult. A korszerű oktatást nálunk is, külföldön is ma különösen az alábbi kérdések foglalkoztatják: a konstruktivizmus, az elmélet és a gyakorlat kapcsolata és a perma­nens oktatás kérdése. A KONSTRUKTIVIZMUS A korszerű oktatás nem elégszik meg a múlt értékes örökségének átszármaztatásával, az egyoldalú ismeretközléssel, hanem ezen túl­menően fő feladatának a tanulók egyéni képességeinek, megismerő lelki működéseinek céltudatos ki­­fejlesztését tekinti, hogy tudják ma­gukat önállóan továbbképezni, ön­állóan továbbművelni a jövő tár­sadalom igényeinek megfelelően. A korszerű oktatás ma nagyobb hang­súlyt helyez, mint valaha az isme­retszerzés módjának, a gondolko­dás kiművelésének (elemző, össze­gező, rendszerező gondolkodás), az értelem- és a személyiségfejlesztés­nek mikéntjére, röviden a tanulók ismeretszerző képességeinek globá­lis és differenciált kialakítására. A korszerű oktatás is — a fej­lesztés és a fejlettség pszichogene­­tikai elve alapján — megmarad bilaterális folyamatnak, de a tanár többé nem a kész ismeretek egy­szerű átszármaztatója, egyoldalú közvetítője, hanem a tanulói ön­álló aktivitás, önálló ismeretszerzés ösztönzője, vezetője, irányítója és fejlesztője. Az önálló ismeretszer­zés csak így biztosíthatja, ösztönző jellegénél fogva, a tanulói aktivi­tást, az önállóságra való felkészí­tést Talán sohasem olvadt any­­nyira össze az oktatás a nevelés­sel, mint napjainkban. Ma célunk a személyiségformálás során az ön­magát önállóan művelni képes embertípus kialakítása. Ez azt je­lenti hogy globálisan vagyis az osztályban, az osztályon és az is­kolán kívül kialakítsuk tanulóink­ban azt az igényt, hogy a mai élet információzuhatagában a különbö­ző információforrásokból özönlő is­mereteket szelektálva úgy sajátít­sák el, hogy az élet változó, fej­lődő követelményeinek eleget te­­(Folytatása a 17. oldalon) DEBRECZT SÁNDOR G. Olosz Ella Csángó virrasztó L­esz képtár ! Megkaptuk első hús-vér képünket — csupa szikla. A miénk. Köszönjük. Attól kaptuk, aki nem is ígérte. Meglepetésünkben alig találtunk neki helyet. Lett. (Lásd: 11. old.) Meglógtuk szép gyöngén és betettük egy szek­rénybe. Lett helye, és lesz a többinek is. Őrizzük, hogy tovább adhassuk. Adjuk, amit kaptunk, ez a mi dol­gunk, és nekünk szinte elég. A HÉT 10*1 1973. július 6 IV. évfolyam 27 . SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI »«ÁCS TÁRSADALMI—POLITIKftl—MŰVELŐDÉSI HETILAP,)» Ara­­­lel __________________ IGAZ SZÓ Így húsz év távlatából is szép cím és — merész program. Ahogy egy nemrégiben körünkből eltávo­zott javíthatatlan programozó — saját használatára — megfogalmazta: a Lehetetlen ostroma. Hordozója­la egyúttal egy kor szellemének, hangulatának, an­nak, amelyben lett, s amely főleg az igazságtól várta a világ jobbrafordulását. A szó igazától Az igaz­ságigék toborzó, mozgósító erejétől­ A cím ma már — akarjuk, nem akarjuk — iroda­lom- és eszmetörténet. Abban is, hogy ha viselője ma születnék, másképp keresztelik. Mert azóta vala­hogy az igazságok interdiszciplinárisak lettek. A számok igaza megrendítette a szavak mágikus ha­talmát Az egyéni tettek fennköltségében is van va­lahogy valami stílustörténeti jelleg. Az Irodalom ma a világot alakít — a saját emberi világát. Válto­zatlanul az embert alakítja, de fokozottabban tu­datában van annak, hogy összemberi termék — lélek­tani, magatartásbeli értelmében is a szónak. Az irodalom gesztusai tehát ma kevésbé roman­tikusak. Figurái sem jobbágyian földhöz kötöttek. Okosabbak lettünk, sokban. Önmagunk is, talán in­kább, mint eddig. Távolabban látok és távolabbról megláthatók. És még mennyi minden, el egészen azokig, akik befejezték az írásbelit... És a cím ma is méltó törekvés. Legyen a Szó Igaz, és legyen a tett-igaz, a tény-igaz, az erkölcsi-igaz és a többi igazat hordozó rakétaszó értelmes, szép, emberi beszéd. Legyen az igazság cél, meg min­den. De ha láttok valahol egy csillogó emberi szem­párt a könyvből, folyóiratból felpillantván messze, önmagába nézni, tudjátok, hogy a teremtés pillana­tát ekkor élitek át. HUSZÁR SÁNDOR Sóvidéki tanulságok Nos, elöljáróban egy furcsa paradoxon . .. Az ember az­zal indul útnak, hogy adjon, nyújtson valamit, lapot nép­szerűsítsen, szerkesztési elképzelésekről, irányelvekről be­széljen, közelebb hozza az olvasót a „forrásvidékhez“, be­kapcsolja egy kulturális vérkeringés alkotó áramába. Végül pedig, félszeg szégyenkezéssel kell megértenie, hogy többet kapott, mint adhatott — elsősorban tanulságokból, felada­tokból, felelősség-figyelmeztetésből. Egy ilyen találkozón még inkább meggyőződik a szerkesztő az esetleges doktri­­nér-bezárkózás veszélyeiről s egy lap fórum-szerepéről, ar­ról, hogy mindig valakikről, valakiknek és valakikért kell szólnia. Parajáról hozott levelet a posta. Kedves meghívást a Korunk és A Hét szerkesztőségének, író-olvasó találkozóra. Örömmel fogadtuk a meghívást, hisz az ilyen elvárások szellemi színvonalról, kulturális igényekről, lapunk ismereté­­ről-népszerűségéről tanúskodnak. Nem csalódtunk várakozá­sunkban, sőt, sokkal több tanulsággal tértünk haza, mint gondoltuk volna. Parajd, ez a városi „státust“ igénylő-érdemlő nagyköz­ség, rövid néhány óra alatt kitárulkodott, s beszélt örömei­­ről-gondjairól; megragadott s a jövőben megragadható le­hetőségeiről. Szólt — szívdobogtató közéleti hevülettel — eredményekről s feladatokról. Feladatokról, melyek megol­dása tőle is és nemcsak tőle függenek. Parajd, a gazda ön­tudatos biztonságérzetével, figyelmeztetett tájegységek, mik­­rostruktúrák helyére, el nem mellőzhető szerepére a nagy egész munkájában, a kiteljesedő szocializmus útján. Sóbá­nyászat és közoktatás, termelőszövetkezeti munka s kellő­képp ki nem aknázott gyógyászati-turisztikai potenciál, mű­velődési élet, gazdag tájmúzeum, meglevő és, megterem­tendő munkalehetőségek — mind-mind probléma­­elvető és megoldást kereső felelősségérzettel. S végül, a találkozó... Először mi beszéltünk. Talán — kissé — bizonyítványt magyarázva. Felesleges volt... Értő, szerető és kritikus szemek tekintettek ránk, szóltak hoz­zánk ... Sok mindenről... Arról is, amit megkaptak tő­lünk, s arról, amivel még adósok maradtunk. Szó esett ro­vatszerkesztésről és irodalmi polémiákról, vezetéstudomány­ról és nevelésről, szociológiáról, színházról, modern infor­matikáról és kulturális hagyományainkról. Egyszóval, A Hét sajátos arculatáról, kötelességeirről az európai és ha­zai jelenlét biztosításában a tudomány, művelődés minden területén. Sóvidék tudni akarja, mi történik a nagyvilágban, de saját magáról is hallani akar, saját kérdéseire is várja az irány­­mutató válaszokat. BERNÁD ÁGOSTON

Next