A Hét, 1976 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1976-01-02 / 1. szám

ÁSO^I 1976. január 2. VII. évfolyam Világ proletárjai, egyesüljetek I A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI — POLITIKA! — MŰVELŐDÉSI HETILAPJA 12 oldal Ára 1 lej Bencsik János Januác Biztató — új esztendőre Mitől lesz boldog oz új esztendő? Az ilyenkor bőven órodó jókívánságoktól egymagában bizonyára nem. Persze, azért ezek a kívánságok sem fe­leslegesek, hiszen éppúgy az emberi jó­akarat, bizalom, megbecsülés jeleként vál­tak hagyományossá, mint ahogy az egykor a békés szándék bizonyságaként kínált fegy­vertelen tenyér előrenyújtásának gesztusá­ból kialakulta kézfogás. A gyilkolás primitív szerszámainak korában a kézfogásnak egy­szerre volt jelképes és gyakorlati jelentő­sége. Az újévi jókívánságok jelképes üzenetét ismerjük, gyakorlati értékük attól függ, amit a kéz és a cselekvést vezérlő értelem alakít, igazít a világon. Hány és hányféle jókívánság hangzott el az évezredek folyamán és a mi korunk­ban is, minden erkölcsi fedezet nélkül, há­nyán és hányszor nyújtották az egyik ke­züket, miközben a másikkal barbár pusz­tításra, erőszakra, gyűlöletre adták meg a jelt? Van valami felemelő, hősies és bizta­tó már egyedül abban is, hogy oz emberi­ség annyi szenvedés, áldozat, kudarc, kín után még mindig tud boldog újesztendőt kívánni önmagának. Tud — és van hozzá alapja: az a kitar­tó küzdelem, az a fáradságos munka, amelynek nyomán bontakozóban vannak az emberi lét új, ígéretesebb feltételei. Szerte a világon a népek a szabadság nevét kiált­ják, s ott, ahol — mint a mi tájainkon is — lerázták a régi igát, okos tervekhez iga­zodva próbálják alakítani jövőjük sugaras állványzatait. Ettől a munkától, ettől a küzdelemtől le­het emberibb, lehet igazságosabb, lehet méltányosabb rend törvényeihez simuló az új esztendő és az új esztendők hosszú so­ra, szelídülhet sorsunkhoz a boldogság törékeny fogalma. Nem elég kívánnunk, tudnunk is kell megteremteni azt a világot, amelyben az új humanizmus eszménye és gazdasá­gi-társadalmi fedezete határozza meg az emberek viszonyait, amelyben az embersé­gesség gyakorlata az irányadó, amelyben a népek és emberek természetes különbö­zőségei a hasznos, termékenyítő kiegészü­lés forrásaivá válnak, amelyben a nemze­tek, az országok közötti együttműködés, a kölcsönös bizalom, tisztelet és megbecsülés a társadalmi-történelmi fejlődés követelmé­nyeihez ésszerűen igazodva új gazdasági és politikai rendet hív életre. Ez a küzdelem, ez a teremtő munka ter­mészetesen bonyolult, nehéz, sok fáradsá­got, kitartást, akadályokat lebíró követke­zetességet igényel. Eszményeink és a való­ság közeledéséért sokat tehetünk, de amit teszünk, sohasem elég. Még nem elég! Mielőtt pont kerülne az utolsó, 1975-ben írt sorok végére, köszöntjük az olvasót, kö­szöntjük e lap olvasóját, köszönjük jókíván­ságait, felelősségtudatra serkentő érdeklő­dését, igényét, köszöntjük mindazokat, akikkel együtt szeretnénk hinni-vallani: ünnepnapokon és hétköznapokon egyaránt van értelme az emberi szónak — van és lesz értelme az emberség szavának. GALFALVI ZSOLT Boldog .—^ te UJ évet minden kedves olvasónknak!

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents