A Hét, 1977 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-07 / 1. szám

u fi Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI — POLITIKAI — MŰVELŐDÉSI HETILAPJA 1977. január 7. Vili. évfolyam 1 12 oldal Ára 1 lej Eredmények és tervek szembesülnek tervmutatók képében a* évnek ezekben az első napjaiban. Miután tavaly az ipari össztermelés értéke 11,5 százalékkal haladta meg az előző évit, az idei terv is 10,5 százalékos további nö­velését írja elő. A változatlanul gyors iparfejlődéssel kezdtük tehát tavaly az ötéves tervét s ugyanúgy folytatjuk idén, A mennyiségi növekedés további minő­ségi változásokkal jár együtt: mutatja a nemzeti jövedelemnek még magasabb arányú. 11.3 százalékos növekedési terv­mutatója. És az ütem „tartását“ is az. hogy a beruházás értéke a terv szerint ennél gyorsabban, 16,7 százalékkal nö­vekszik. Elnézést, ha valaki humáncentrikus szemlélet alapján solcallná ennek az év- íolyamnyitó kis írásnak a termelési mu­tatók iránti ilyen elsődleges figyelmezé- sét, de be kell látnia, hogy ha a ter­melés nem is minden, de feltétlenül dön­tő épp a legfontosabb: az élet minősége szempontjából. Ami pedig a beruházások kiemelten gyors ütemét illeti, ennek rá­cióját Románia fejlődő ország jellege te­szi érthetővé. Nem sikereink lebecsülése, hanem kötelező realizmus azzal számol­ni. hogy az egy lakosra jutó nemzeti jö­vedelem országunkban még 1000 dollár körül van és 1990-re tervezzük — ter­vezhetjük — a 2500—3000 dollár elérését — amely értéket több gazdaságilag fej­lett ország már jócskán túl is haladott. A termelés maga sem azonos már egy­kori önmagával, hanem egyre inkább technika, szakértelem, tudomány, oda­adás és gazdaszellem együtthatása. Az, amit köztársasági elnökünk újévi üzene­tében így fogalmazott meg: „Egész tevé­kenységünk homlokterébe állítjuk a ter­melés műszaki és minőségi színvonalá­nak emelését, a gazdasági hatékonyság erőteljes növelését.“ Az év utolsó nap­jaiban a Központi Bizottságnál tartott munkaülésen, esetek, helyzetek, számítá­sok tömegével bizonyították, hogy a meg­érett feltételek alapján éppen a gazdásá­gi hatékonyság, a korszerű, tehát az a- dott tudományos és technikai lehetősé­gekhez mént anyag- és energiagazdálko­dás terén várható lényeges javulás a hetvenhetes évben. Kezd már közhely­évé válni az a korszerű igazság: hogy nem többet kell dolgozni, hanem eredmé­nyesebben. Már ma is, ott, ahol csak nyújtott műszakkal képzelik el a nagyobb feladat teljesítését — a tervezés-vezetés- nek vagy a körülményeknek állítanak ki ezzel szegénységi bizonyítványt. Nemrégi párthatározat szól arról, hogy a növekvő tervek teljesítésével egyidöben épp eb­ben az évben megkezdődik a munkahét 44 órára való csökkentésének fokozatosan, 1982-ig általánossá váló folyamata. Ért­hető, ha a tervszámak is a társadalmi viszonyok, a munkakultúra és általában a kultúra várható és ösztönzött változá­saival ugyancsak számolnak. És számos olyan szükséges feltétellel, amelyek kö­zepette az alkotói személyiség, hogy úgy mondjuk, tömegméretekben, harmoniku­san és zavartalanul kibontakozhat. A mél­tányossággal, igen, a munka- és közer­kölcsnek a párt által olyan erőteljesen. szorgalmazott további javulásával. Meg az anyagi és erkölcsi ösztönzők adott fel­tételeink között lehetséges maximális ki­használásával. És a többi és a többi anya­gi-társadalmi-erkölcsi tényezővel. Azért mondjuk, hogy évi terveink nem valamiféle országos méretű munkalapok vagy végtelenre nyúlt feladatlajstromok, hanem inkább mondhatók — egy kis ér- telemátviteilel — nagy, össznépi neki- gyűrkőzésnok, hogy jól elvégezzük az éle­tet még egy fokkal tovább javítani hiva­tott soronlevő kiigazításokat, tökéletesíté­seket — anyagiak, szellemiek világában egyaránt. Nem egy gigászi hó-rukk, de erőink összeszedése feltétlenül. Mindig számíthatunk rá, hogy azzal, amit bele­adunk, magunk is, így vagy úgy, többek tehetünk. Ez már ugye, a legkevésbé technicista, de mélyen emberi szempont. Amikor tehát az újévi jókívánságot a terv teljesülésére értjük, akkor nem is kívántunk olyan keveset. És nem is vál­laltunk keveset. KOVÁCS ANDRÁS Bartha Árpád felvétele Vasile Gokliş 1911-ben írt és első íz­ben 1912-ben Aradon megjelent, tanul­mánya a nemzetiségi kérdésről nem a dolgozószoba csendjében született el­vont értekezés. Noha szerzője egy tudo­mányos kérdésekkel foglalkozó, radi­kálisan szabadgondolkodó társaság, a század eleji magyar progresszió törté­netében jelentős szerepet betöltő nagy­váradi Darwin-kör felkérésére írta, s rövid elöljáró soraiban a megközelítési mód tudományos jellegét emelte ki, műve nemcsak értékes történelmi és tudományos dokumentum, hanem meg­győző emberi vallomás is. Olyan em­ber vallomása, aki az általa kifejlett kérdés elméletének, történetének, szak- irodalmának alapos ismeretéihez a sa­ját, évtizedes harcokban szerzett és át­gondolt tapasztalatait társította. Formá­jában szenvtelen, hangsúlyozottan tárgyszerű érvelésmódját és következ­tetéseit a szilárd bizonyossággá érlelő­dött, kiküzdött személyes meggyőződés ereje fémjelzi. Ha egyik-másik tételén, különösképpen fogalmi meghatározá­sain lényegesen módosított, is az idők sodrában a társadalomtudományok fej­lődése, politikai-történelmi tisztánlátá­sának, etikai tartásának érvénye válto­zatlan maradt. Goldiş főművének meg­jelenése románul és magyarul egy idő­ben, a Politikai Könyvkiadó gondozá­sában, Andrei Oţetea akadémikusnak a legjobb hagyományokat továbbéltető - előszavával és Hajós József körültekin­tően adatolt, alapos bevezető tanulmá­nyával, a haladó román politikai iro­dalom ma is gondolatébresztő, tanul­ságos és példás alkotását teszi köz­kinccsé. Goldiş (1862—1934) életének legter­mékenyebb szakaszában az Osztrák-— Magyar Monarchia keretei között élő románság nemzeti-társadalmi mozgal­mainak reprezentatív vezető egyénisé­ge volt. Politikusként, közíróként, ta­nárként, tankönyvszerzőként egyaránt következetesen küzdött a román nép nemzeti és társadalmi jogaiért, egyen­jogúságáért, nemzeti kultúrájának fej­lődéséért, a monarchia uralkodó osz­tályainak elnyomó, soviniszta, elnem- zetlenítő politikája ellen. Műveinek ta­núsága szerint kitűnő történész, még- inkább történelem-filozófus lehetett volna, a nemzetiségi lét feltételei azonban — ahogy ez már lenni szo­kott — á politikai-szellemi élet minde­nesét formálták belőle, akinek a poli­tikai harchoz, a jogrendszerhez, az is- kolaiigyhöz, a lapszerkesztéshez, az iro­dalomtörténethez, a közművelődéshez, a gazdasági fejlődés kérdéseihez egya­ránt kellett értenie. A történelem ala­kulásának törvényszerűségeit nemcsak könyvekből, hanem a mindennapos küzdelem gyakorlatából tanulta meg. Ugyanakkor mentes maradt a szűk kö­rű prakticizmustól. A nemzetiségi kér­dést a legtágabb összefüggések között elemezte, történelmi időben, földrajzi térben, a társadalmi lét és tudat vetü- letéiben egyaránt. Goldi? most kiadott művében a nem­zetiségi kéi-dést elméletileg ás történel­mileg közelíti mee, s természetesen mindenekelőtt a dualista osztrák—'ma­gyar birodalom viszonyait és azon be­lül az ott élő románság helyzetét tart­ja szem előtt. Köztudomású, hogy a monarchia a legrafináltabb eszközök felhasználásával mindent megtett, a- zért, hogy az ország többségét, alkotó (Folytatása a 4. oldalon) GÁLFALVI ZSOLT A Mehedinţi megyei illetékes siervefc kezdeményezésére az ország minden ré­széből több száz szakember és számos érdeklődő találkozott Turnu Se ve önben, hogy a mezőgazdaságban használt vegy­szerekkel kapcsolatos környezet- és egész­ségvédelemről tanácskozzék. A municipiu* mi színház terme zsúfolásig megtelt, a közönség feszült figyelemmel hallgatta a réferátumokat, amelyeknek alapgondolata ez volt: a mezőgazdaság kemizálása és a környezetvédelmi törvények összhangja megteremthető, s az elsősorban az illeté-. kés szervek s a szakemberek következetes és tudományos szemléletétől, intézkedé­seitől függ. A száznál több tudományos közleményt nyilván nem lehetett mind vitára terjesz­teni, úgyhogy — terv szerint — végül valamennyi beküldött dolgozat kötetben jelenik meg, amely minden bizonnyal to­vább gyűrűzted oz értekezlet verte hullá- mókát. Elöljáróban jegyezzük még meg, hogy az aktív résztvevők szakmai összetétel« hasznosan vegyes volt: többen voltak or­vosok, ami, a környezetvédelem egészség- ügyi vonatkozásait húzta alá: sok volt a vegyész, mezőgazdász és biológus, rájuk itt az a feladat hárult, hogy bizonyos té­vés elképzeléseket és abszolutizáló törek­véseket -helyesbítsenek; jelen voltak vá­rosrendezési, vízügyi, erdészeti, vadgazdál­kodási szakemberek. Az alábbiakban az elhangzott huszon­két dolgozatból, illetve azok mindenkit (Folytatása a 11. oldalon) PUSKÁS ATTILA január > • • __ . .. • V # •'* . ■■ • • ■ lül H'L? â ^

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents