A Hét, 1978 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-06 / 1. szám

» A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI t$ NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI — POLITIKAI — MŐVELÍDÉSI HETILAPJA Ára 1 lej 12 oldal A munkásos^áiy kettős minőségéről és történelmi szerepéről „Elmondhatjuk, hogy munkásosztályunk mindezekben az esztendőkben tettekkel bizonyította: jobban tud vezetni, mint a kizsákmányoló osztályok, nagyszerűen ele­get tesz az egész nép előtt vállalt fele­lősségteljes küldetésének." NICOLAE CEAUSESCU 1. Az első munkás, akit alaposan is­mertem, apám volt. S olyan nagyon sze­rettem ezt az embert, ahogy csak egy életre ébredező fiú szeretheti meg a munkából rendszerint későn és fáradtan hazatérő, de mindig barátságos szavú, tré­fás kedvű apját. Aztán megismertem más munkásokat is, hiszen annak idején hosz- szú évekig egy gyárudvarban laktunk, s a közeli vasgyári munkásokat, meg a ci- ■ ■"váriakat, akiknek egyikével-másikáyal nu.a halászni jártunk, majd az első sza­bad május elsején ott láttam őket a fel­vonulók között, s később, negyvennyolc­ban a gyárakat államosító kollektívákban is, sőt némelyikről egyenesen azt rebes­gették, hogy igazgató lett. S bár nem munkás minőségükben ismer­tem meg őket, egyszerűen csak ezek-» az emberek éltek körülöttünk, ők voltak szomszédaink, barátaink, velük, találkoz­tam reggel és este, mégis, mire eljött az ideje, hogy magam is az akkoriban „di­vatos“ kezes-lábas dokkruhába bújhassak, valamiféle rangnak, különös megtisztelte­tésnek éreztem azt, hogy ezután már en­gem is munkásnak szólítanak. S később is, miután különböző természetű embe­rekkel kerültem össze, az évek során gyűjtött tapasztalataim alapján a mun­kás fogalma mindig becses, tiszta és szent maradt nekem, befészkelődött szívembe, tudatomba, s ott végérvényesen felsora­kozott azok mellé a szavak mellé, mint szülő, haza, édesanya, testvér, tanító -és mások, amelyeknek számomra azóta is olyan mély a jelentésük. 2. Mindezek után, bevallott elfogultság­gal, de messzemenően tiszteletben tartva az objektív valót írhatom ide a megálla­pítást, amit pártunk dokumentumaiban már ismételten megfogalmaztak, misze­rint Románia történelme meggyőzően bi­zonyítja, hogy munkásosztályunk már a XIX. század második felétől kezdve, at­tól kezdve, hogy az ipar fejlődésével az ország politikai életének küzdőterére lé­pett, a leghaladóbb osztálynak bizonyult, az egész dolgozó nép érdekei méltó vé­delmezőjének, s képesnek arra, hogy ma­ga köré tömörítve a tömegeket, azokat gazdasági és társadalmi jogaik győzedel­mes kivívására vezesse. A munkásosztály bebizonyította ráter­mettségét történelmi hivatásának betölté­sére, a tőkés-földesúri kizsákmányolás el­len vívott nagy harcokban, s később is, 1921, a munkásosztály forradalmi pártjá­nak, a Román Kommunista Pártnak meg­alakulása után, amikor győzelemről győ­zelemre vezette az egész dolgozó népet. S elmondhatjuk, hogy pártvezette mun­kásosztályunk volt az 1944 augusztusi nemzeti antifasiszta és antiimperialista fegyveres felkelés, az ország teljes sza­badságának és függetlenségének kivívá­sáért, a szocialista forradalom győzelmé­ért és a szocialista építésért folytatott harc fő ereje és megvívója is. Tagadhatatlan tény, hogy mindenekelőtt az egész harc nehezét viselő, a történel­mi felelősséget magára vállaló munkás- osztálynak köszönhetjük, hogy nálunk a dolgozó nép kezébe vehette saját sorsá­nak irányítását. „Mindaz, amit Romániá­ban e három évtized alatt megvalósítot­tunk — állapítja meg a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottsága, az Állam­tanács és a kormány a Köztársaság 30. évfordulója a'kalmából kiadott Kiáltvá­nya — nagyszerű munkásosztályunk, szor­galmas parasztságunk és dolgozó értelmi­(Folytatása a 2. oldalon) ILLÉS JÓZSEF .. lépjünk azzal az elhatározással az új esztendőbe, hogy a párt vezetése alatt további, egyre nagyobb sikereket érjünk el a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom és a kommunizmus építésében Románia földjén!" ■MaMMNHnúnamnHnHMHHM Évkezdésre Mire ezzel az idei első lapszámunkkal az olvasó elé lépünk, addigra az or­szág az 1978-as tefvév e|ső hetének a végére ér, s amit a boldog új évet! ha­gyományos köszöntéssel egymásnak és önmagunknak kívántunk, annak a meg­valósításához így vagy úgy, közvetve, közvetlenül már hozzá is fogtunk. Különösnek tűnhet talán az újévi jókí­vánság megvalósulásáról úgy beszélni, mintha egy akármilyen vállalkozásunkról volna szó. De akkor különösnek kellene tartani azt is, hogy az esztendőt tervévnek nevezzük, márpedig tudvalévőén igencsak konkrét élettartalmat fed ez a megneve­zés. Akkor hát a boldog új évet is, ha nem várhatjuk valamiféle csodától — márpedig nem várhatjuk —, akkor ennek a tervszerűen szervezett tevékenységnek a során nekünk magunknak kell tető alá hoznunk. Ezt így leírva, tudatában vagyunk ugyanakkor a közösségi és egyéni konkrét boldogulások végtelen változatosságának, s hogy vágyakat, elkötelezettségeket, hi­vatástudatokat összemosni nem lehet és nem is célszerű. De annak a már-már ele­mi igazságnak is, hogy társadalmunkban az egyéni boldogulás általában együtt valósul meg a közösségi boldogulással és viszont. Ha laplétünk évei során vala­miért mindig következetesen kiálltunk, ak­kor az éppen ennek a dialektikus viszony- rendszernek, a közösséginek és egyéni­nek, az általánosnak és sajátosnak egy­ségként való értelmezése volt. Keressük most is a magunk, felelőssé­günk, szocialista, tehát egyként hazafias és nemzetiségi humánumunk helyét eb­ben az évkezdésben. Előttünk a négy hete lezajlott országos pártkonferencián kidolgozott ösztönző munkaprogram. Mögöttünk egy történe­lemidéző jelzésekben különösen gazdag esztendő, jeles évfordulóival, amelyek so­rán legutóbb a köztársaság harmincadik évfordulóját ünnepeltük. Az RKP és az ál­lamhatalom legfőbb szervei ebből az al­kalomból kiáltványt intéztek a néphez, amelyben zászlót hajtanak azok előtt, akik az idők folyamán a társadalmi igazság, a szabadság és a nemzeti függetlenség esz­méiért küzdöttek, áldoztak. A köztársaság harmincegyedik évébe, s így az új eszten­dőbe, a nép történelemalakító szerepének újólag is megerősített tudatával — s ál­tala természetesen a népszolgálat meg­újított kötésével — lépünk. Amikor pedig a népről beszélve természetszerűleg bele­értjük az együttélő nemzetiségeket, így a hazai magyarságot is, akkor ezzel nem csupán egy történelmi-társadalmi tény pontosabb meghatározását szögezzük le, hanem éppenséqgel sajátos nemzeti-nem­zetiségi helyzetünk lényegét, a megvaló­sult és továbbépülő egyenjogúság objek­tív törvényszerűségét, honpolgári azonos­ságunkat a haladás Romániájában. Tervévnek neveztük fentebb az eszten­dőt, s hogy ez — 1978 esetében különös­képpen — nem csupán a tervszerűséget magát, hanem annak új minőségi tartal­mát is kifejezi, annak érzékeltetésére hadd idézzük itt a legilletékesebb értékelést Nicolae Ceau$escu elvtárs, az RKP fő­titkára, köztársasági elnök újévi köszöntő­jéből: Biztosítani kell a forradalmi ugrást a mennyiségi felhalmozásról egy új, ma­gasabb minőségre a szocialista éoítés egész munkájában. Tovább kell tökélete­sítenünk az anyagi termelés tervezését, szervezését és vezetését, a legnagyobb hatékonyság mellett hasznosítani a gazda­sági potenciált s az emberi munkaerőt. Az egész tevékenységet építsük a jelen­kori műszaki-tudományos forradalom leg­fejlettebb vívmányaira, összpontosítsuk az egész nemzet energiáját, alkotóerejét, intelligenciáját és hozzáértését — hang­zik államvezetőnk lelkesítő felhívása — a munkatermelékenység gyorsabb növelésé­re, hiszen ez döntő tényezőként határozza meg a nemzeti jövedelem gyarapodását, a dolgozók életszínvonalának emelkedé­sét, Románia egyre határozottabb előme­netelét a szocialista haladás útján. Az évkezdés jelképes, de jelentőségtel­jes mozzanataként Íródik be már az új év politikai naptárába államelnökünk személyes jelenléte — más párt- és ál­lamvezetők társaságában — szilveszter éjszakáján is a dolgozók és családjaik, a 23 August üzem munkásai és a fővárosi fiatalok körében. A tévé képernyőjének közvetítésével úgyszólván az egész ország részese lehetett az élményteljes találko­zásnak, amelyet most a nagyrabecsült ve­zető iránti tisztelet mellett sajátos meg­hittséggel melegített át közelgő 60. szüle­tésnapja. Amely ugyanakkor a pártfőtitkár munkásmozgalmi tevékenységének 45. év­fordulója. Az ez alkalomból is hosszú életre, jó egészségre szóló szívből jövő hagyományos kívánságokból egyben elkö­telezettség csendült ki az ország boldogu­lásáért fáradhatatlanul munkálkodó párt­ós államvezető körüli egységes tömörülés­re, a különleges tisztánlátást tanúsító út­mutatásainak hűséges követésére. Mit hoz az új esztendő? Először is békét hozzon az egész világon! A nemzetközi helyzetnek a pártkonferencián elhangzott mélyenszántó elemzéséből kikristályosodó elvek — amelyek különben nem az új esztendő sajátosságai, hanem inkább mondhatók Románia politikája állan­dójának — ezek tértek-térnek vissza most újévi jókívánságokban, államfői köszön­tőkben. Méltó és méltányos együttműkö­dést, barátságot az összes népekkel a mindenki javára történő előrehaladás ér- 'dekében! S ami ebből ránk hárul: követ­kezetesen építő politika itthon és a nem­zetközi kapcsolatokban. Mindez párt- és állami dokumentumokban meg alkalmi újévi köszöntőkben egyaránt megfogalma­zódott. S tetteinkkel válik napról napra valósággá. A HÉT

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents