A Hét, 1985 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Tudományos jövőtervezés Immár megszoktuk, hogy a kommunisták legmagasabb fóruma, a pártkongresszus elfogadja az ország gazdasági-társadalmi fejlesztésének az irányelveit a következő ötéves tervidőszakra és emellett még egy évtizedre a távlati irányvonalakat, így történt ez az idén is. Kidolgozásukkor a szakemberek mindenekelőtt a pártprogram előirányzataiból, Nicolae Ceausescu pártfőtitkár elvtárs tudományos, forradalmi, alkotó gazdasági-társadalmi eszméiből indultak ki, szem előtt tartva a folytonosság alapelvének következetes érvényre juttatását az egész tervszerűsítési tevékenységben. Így a távlati irányvonalak a hazai és a világgazdasági fejlődési tendenciák ismerete alapján, a következő kongreszszusok irányelvei és az illető időszak ötéves tervei kidolgozásának megalapozását is szolgálják. A következő évtized kezdetétől még hat, az évszázadfordulótól pedig 16 év választ el. Ilyen, körülmények között mire épülhetnek a távlati irányvonalak? A Román Kommunista Párt felfogásában a gazdasági-társadalmi fejlődésben meghatározó szerepük a belső tényezőknek van, míg a külső tényezők kisebb-nagyobb mértékben befolyásolhatják az általános előrehaladást. A gazdasági növekedés belső feltételeit, a termelési tényezőket, az erőforrásokat és azok jövőbeni alakulását megfelelő pontossággal ismerjük. Vegyük csak sorra. Mennyiségi és műszaki, általában minőségi szempontból jól ismerjük az ország állóalapállományát. Ennek legalább fele még 2000-ben is működésben lesz. Megfelelő pontossággal ismerjük a következő ötéves terv folyamán létrehozandó állóalapok jellegzetességeit, hiszen az irányelvek előrevetítik a műszaki haladás főbb irányait, pontos előirányzatokat tartalmaznak a csúcságazatok fejlesztésére, a robotizálásra, az automata gépsorok létrehozására stb. Az utóbbi évtizedekben végzett komplex és átfogó geológiai kutatásoknak és feltérképezéseknek köszönhetően, ismerjük az ország természeti erőforrásait, a nyersanyag- és energiaforrásokat, azok mennyiségét, kiterjedtségét, minőségét, összetételét, a kitermelési feltételeket, körülményeket, a ráfordításigényességet. Ismerjük az ország mezőgazdasági földalapját, azt, hogy a jövőben, a lecsapolási és talajjavítási munkálatok alapján mennyivel növekedik és javul a földalap minősége. Itt ismét az irányelvek pontos adataira utalhatunk. Azokról is tudunk, akik a következő évtized folyamán lépnek munkába. Az ország felszabadulásának 40. évfordulóján és más alkalmakkor készített mérlegek alapján ismerjük eddigi megvalósításainkat, kiemelkedő eredményeinket, de józanul és higgadtan szembenézünk a gazdasági építőmunkában megnyilvánuló hiányosságokkal is, keressük, kutatjuk azok kiváltó okait, felszámolásuk módozatait és távlatait. Elsősorban más országok tapasztalata alapján felfigyeltünk a környezetszennyeződés káros, esetenként egyenesen katasztrofális következményeire, tudjuk, hogy az ilyesmit érdemesebb és olcsóbb megelőzni, mint utólag korrigálni. A XIII. pártkongresszus dokumentumai előrevetítik az intenzív gazdasági fejlődés főbb irányait, a jövőben az egész gazdaságitársadalmi tevékenységet a szigorú tudományosság alapján szervezik meg és bonyolítják le. Számos kulcsfontosságú területen hosszú távú irányelvprogramokkal, fejlesztési, illetve munkaprogramokkal rendelkezünk. A pártprogram és a pártfőtitkár tisztánlátó eszméi alapján ismerjük az ország egész népe által támogatott célkitűzéseit, azt, hogy viszonylag rövid időszak alatt haladunk át a közepesen fejlettség szakaszán és az évezredfordulóra Románia felzárkózik a fejlett országok csoportjába. Tudjuk, hogy az egész tevékenység következetesen, maradéktalanul a dolgozó nép anyagi és szellemi jóléte állandó emelésének van alárendelve. A fejlődés szempontjából a külső tényezőknek a jövőben sem lehet meghatározó szerepe, de abból a realista álláspontból helyes kiindulni, hogy a gazdasági-társadalmi előrehaladásra gyakorolt befolyásuk növekedik. Pártunk felfogásában egy olyan nagyságú és potenciálú ország, mint Románia, nem határozhatja meg és nem is befolyásolhatja döntő mértékben a világgazdaság alakulását, de mint a világgazdasági körforgás aktív tényezője, a többi haladó erőkkel együtt, jelentősen hozzájárulhat a nemzetközi munkamegosztás és általában a világgazdaság számos kérdésének helyes, méltányos és igazságos megoldásához. Külgazdasági politikánk alapjai szilárdak, e politika helyességét a gyakorlat teljes egészében igazolta. A felsorolt elemek alapján határozottan állíthatjuk: a távlati irányvonalak kidolgozása elengedhetetlenül fontos a hosszú távú tervszerűsítés folyamatában, a folytonosság biztosítása céljából, hasznosságát pedig határozottan megtöbbszörözi szilárd tudományos megalapozottsága, az a forradalmi alkotó szellem, amely az egész dokumentumot áthatja. Az évezred utolsó 15 évében az ország ipari árutermelése 2,1—2,4-szeresére fog növekedni, értéke az ezredfordulón eléri a 2800—3200 milliárd lejt. A mezőgazdasági termelés 1,9— 2,0-szeresére növekszik, elsősorban a belterjesség fokozása útján, jelentősen növekedik az állatállomány. A nemzeti jövedelem 2000-ben 2,3—2,6-szeresen haladja meg az 1985-ös szintet, egy lakosra számítva eléri a 72—82 ezer lejt. A távlati irányvonalak körvonalazzák a termelőerők erőteljes fejlődését, ezzel összhangban a termelési viszonyok tökéletesítését, a nyersanyag- és energialap fejlődését, a tudományos kutatás és az oktatás távlati feladatait, az intenzív fejlődés, a műszaki haladás, a gazdasági szerkezet korszerűsítésének főbb irányait, az életszínvonal és az életminőség állandó javításának feltételeit, felfelé ívelését. Nicolae Ceausescu elvtársnak a XIII. pártkongresszuson elhangzott szavait idézve: „A 2000. esztendőben Románia mind az ipar, a mezőgazdaság, az oktatás, a tudomány és a kultúra, mind pedig a lakosság általános élet- és civilizációs színvonala szempontjából sokoldalúan fejlett szocialista ország lesz. Kijelenthetjük, hogy Románia egy egész forradalmi fejlődési korszakot zár le, és megteremti a feltételeket ahhoz, hogy társadalmunkban egyre szélesebb körben érvényesüljenek az elosztás, a munka és az életvitel kommunista elvei.“ V. KOVRIG MAGDOLNA A XIII. pártkongresszus irányelveiben a gazdasági-társadalmi fejlesztés fő célkitűzései és alapvető feladatai között fontos helyet foglal el az ipar és a mezőgazdaság optimális arányának biztosítása, a nemzetgazdasági ágazatok harmonikus és kiegyensúlyozott fejlesztése. Itt az előirányzat meggyőzően bizonyítja, milyen nagy jelentőséget tulajdonít pártunk a magas termelékenységű mezőgazdaság megteremtésének, egy olyan agráripar létrehozásának, amely versenyképes a többi termelési ágazattal, és jó körülmények között kielégítheti sokoldalúan fejlődő szocialista társadalmunk szükségleteit. Ez az igény ilyképpen fogalmazódik meg az irányelvekben: mezőgazdaságunk járuljon hozzá növekvő mértékben a nemzeti jövedelem képzéséhez, a román társadalom általános haladásához. A XIII. pártkongresszus mezőgazdaságfejlesztésünk legfőbb célkitűzéseit is kijelöli, s e célok elérésének meghatározói: a talajjavítás, a termőképesség-növelés, az öntözés, a kémizálás, a teljes gépesítés, a tudományos vívmányok gyakorlati alkalmazása. Tehát elsősorban a legfőbb termelőeszköznek, a talajnak a meliorációjáról van szó, s a többi termesztési beavatkozások is a biológiai jellegű termelési tényezők magasabb fokú kihasználását teszik lehetővé. A telkesítésre vonatkozó pártprogram, amely a biztos, állandó és magas hozamokat hivatott szavatolni, magába foglalja mindazokat a tennivalókat, amelyek a talajok termőképességének nagyarányú fokozását, a termőhelyek minőségének javítását teszik lehetővé. A hatalmas beruházásokkal kiterjesztésre kerülő öntözési és lecsapolási rendszerek, az eróziót leküzdő kultúrtechnikai beavatkozások, a talajok vegyi tulajdonságait kultúrnövények számára kedvezőbbé tevő módszerek, a hatékonyabb üzemszervezést és gépkihasználást szavatoló területrendezés a mind jövedelmezőbb mezőgazdaság megteremtését szolgálják. A következő öt évben tehát nagymértékben gyarapodnak az anyagi alapok, s ez még inkább arra késztet, hogy az eddigi mennyiségi felhalmozást új minőséggé változtassuk, a XII. pártkongresszuson meghirdetett és a XIII. kongresszuson megerősített új agrárforradalom következő szakaszában a még nagyobb hatékonyságra törekedjünk. Ebben a tevékenységben a szilárd anyagi bázis mellett igen nagy szükségünk lesz a tudásra, amely fokozottabb szakértelmet, magasabb gazdálkodási színvonalat jelent. A belterjes mezőgazdaság ugyanis nagyobb fajlagos fogyasztást igényel, s ilyen körülmények között a jövedelmezőséget csakis a korszerű termelőeszközök megfelelő kihasználásával érhetjük el. És itt jelentkezik a tudás, mint termelési meghatározó. A létrehozott termesztési alapot a hozzáértő kemizálással, gépkihasználással, növényvédelemmel, növényápolással, szervezéssel hasznosíthatjuk a legmegfelelőbben! Az idén rekordterméseket elérő egységek bebizonyították, a forradalmi szellem, a szakértelem, a magas fokú felelősség érvényesítésével nagyszerű hozamok érhetők el. A 8000 kilón felüli átlagos búzatermések, a 20 000 kilón felüli csöveskukorica-hozamok az új agrárforradalom adta lehetőségek kihasználásának eredményei. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs pécskai beszédében tudományos magyarázatát adta az új agrárforradalomnak: a politikai-társadalmi és műszaki-anyagi alapnak a birtokában, a hektárhozam tekintetében kell megvalósítanunk forradalmi tetteket! A szövetkezetesítés annak idején mélyreható forradalmi változást jelentett, a gépesítés, kemizálás, a tudományos vívmányok hasznosítása újabb forradalmi folyamatot jelzett, de sokoldalúan fejlett szocialista társadalmunk építésében tovább lépve, újabb minőségi követelmények jelentek meg, s olyan feladatok, amelyeket csakis az új agrárforradalom megvalósításával teljesíthetünk méltóképpen. A követelmények pedig abból az igényből fakadnak, hogy mezőgazdaságun a magas és állandó hozamok révé kielégítse a lakosság tudományamegalapozott fogyasztási szükséglet a nemzetgazdaság mezőgazda.. . nyersanyagszükségleteit, s fölös mennyiségeket biztosítson a nemzetke gazdasági cserékhez. Tehát olyképp kell létrehoznunk a nagy átlagtermések feltételeit, hogy azok magas hozamszinten gazdálkodási biztonságot szavatoljanak! Ezért van szükség az ideiglenes szárazság vagy a kedvezőtlen csapadékeloszlás negatív hatását kiküszöbölő öntözésre, az ideiglenes vízfelesleget megszüntető lecsapolásra, az eróziót leküzdő kultúrtechnikára, a termőhelyekhez legjobban alkalmazkodó és legellenállóbb fajtákra, a domborzati viszonyok változatos feltételei között jól kihasználható mezőgépekre, a talajok tápanyagtartalmát nagymértékben növelő szervestrágyázásra és az arányos növényi táplálkozáshoz hozzájáruló műtrágyázásra, a kártevők és kórokozók hatékony leküzdésére. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a beavatkozásoknak technológiai elemekké tétele nagyarányú korszerűsítést jelent, pártunk főtitkárának szavaival élve: a mezőgazdálkodás lényegében agráripari tevékenységgé válik. És mi jellemzi az agráripari tevékenységet? Nicolae Ceausescu elvtárs agrárpolitikai elemzése ezzel a kérdéssel kapcsolatban a következőket pontosítja: szükség van a tudományok vívmányainak határozott alkalmazására, a mezőgépek, a műtrágyák, egyéb vegyi anyagok ésszerű használatára, a mezőgazdasági munka módjának, a munkaszervezésnek a megváltoztatására. „Ennek folytán változás következik be a parasztság műveltségének és munkájának általános színvonalában, a mezőgazdasági és az ipari munka közeledni fog egymáshoz, megszűnnek a különbségek társadalmunk és egyáltalán az emberi társadalom e két fő tevékenységi módja között, a szövetkezeti parasztság, az egész hazai parasztság valóban új színvonalra emelkedik, új társadalmi erővé válik, magas fokú forradalmi öntudattal, alapos szakmai és tudományos felkészültséggel, s képes lesz arra, hogy egyre jobb terméseredményeket csikarjon ki a földből, bizonyítva egy olyan nép erejét, amely sorsának urává vált és tudatosan építi szabad jövőjét — kommunista jövőjét“ — hangzik a pártfőtitkári értékelés. A belterjes és magas termelékenységű mezőgazdaságban a tudás termelési tényező. Ez vitathatatlan. Az új agrárforradalomban eszközként szerepel a tudomány. Ilyen vonatkozásban is valósághű törekvéseket tükröznek a XIII. pártkongresszus irányelvei, melyek a tudományos kutatás, a technológia és műszaki fejlesztés fő irányvonalainak egyikeként a következőt jelölik: a román tudomány fokozza hozzájárulását a mezőgazdaság modern alapokon történő fejlesztéséhez, a magas, biztos és állandó hozamok eléréséhez. A kijelölt módszerek között pedig olyan korszerű beavatkozások szerepelnek, mint az alkalmazott biológia, a génsebészet, a telkesítés, az optimális övezetesítés, a komplex gépesítés. Szocialista mezőgazdaságunk tehát a fejlődés új szakaszába lép, amelyre legjellemzőbb a minőségi változás, a hatékonyságfokozás, a magas termelékenység. Ebben a gazdálkodási körben az agráripari dolgozó termelőként és fejlesztőként van jelen, s legfőbb feladatának az agrárpolitikai célkitűzések maradéktalan valóra váltását, az új agrárforradalom kiteljesítését tekinti. Dr. CSAPÓ I. JÓZSEF Mezőgazdaságból — agráripar A kongresszusi dokumentumok újító szellemében Erőmű épül 1985. január 1. A HÉT 2