A Hét, 1987 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-04 / 1. szám

Remények, óhajok Válaszol MARIUS DEAC, a Kovászna megyei Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottság alelnöke K­o­vászna megye fejlődő, a fakuló szellemi életében az új év azt jelenti, hogy még eltökéltebben s átgondoltabban dolgozzunk azon, hogy a művészet va­lóban eljusson a tömegekhez! Az el­múlt években bizonyos jelek — az el­adott könyvek száma, a sepsiszent­györgyi színház és az ide látogató szín­házak nézőszámának növekedése, a tárlatokra látogatók számának örven­detes gyarapodása, a zene iránt meg­nyilvánuló igény stb. — azt mutatják: ez már valóban nem ábránd (két év­tizede sok vonatkozása még valóban annak tűnhetett!), sok dolgot már meg is lehet — sőt meg is kell! — való­sítani. Vegyük csak sorra. Egy. Előrelépést várok — vagyis ki­vívott pozícióink őrzését, s újabb cso­portok létrehozását — az amatőr mű­vészeti mozgalomban. Legutóbb a Meg­­éneklünk, Románia országos fesztivál döntőin megyénk műkedvelői és ama­tőr csoportjai összesen 243 díjat és di­cséretet nyertek. Ami jó! De ha meg­nézzük azt is, hogy a díjakból a 18 díjazott község csak 48-at mondhat magáénak, máris láthatjuk, hogy a si­ker elsősorban a városi műkedvelőké. S ha azt is megnézzük, hogy a 195 városok nyerte díjból 105 — az összes­nek több mint a fele — a municipium műkedvelőié (!), leszűrhetjük, hogy tennivalóink lesznek bőven az új esz­tendőben is. Erőnk és tehetségünk sze­rint a kevésbé aktív községek és el­szigetelődő falvak aktivizálását kell célul tűznünk. A számadatok biztatóak. Ha meggondoljuk, hogy a Megének­­lünk, Románia országos fesztivál első rendezvénysorozatára 1976—77-ben 2073 csoport nevezett be 34 610 résztve­vővel, s azóta ez a szám majdnem meg­duplázódott, hiszen az ötödik rendez­vénysorozatra 1983—85-ben már 3471 csoport jelentkezett, 60 678 résztvevő­vel akár elégedettek is lehetnénk. (Azóta ez a szám is nőtt!...) Én mégis azt mondom: vannak még „fehér“ fol­tok, sokszor a benevezett csoport csak papíron létezik (!), s a papírokat köny­­nyen elfújja a szél. Kifogások, magya­rázatok mindig akadnak, nekünk, a kultúra helyi irányítóinak arra kell tö­rekednünk, hogy minél nagyobb töme­get vonjunk be a t­imegművelődésbe. Végeredményben, így gondolom, kö­zös érdek ez. Folynak a fesztivál ha­todik versenysorozatának versenyei, hamarosan befejeződik a tömegszakasz, s kezdődnek a megyei döntők. Mint ismeretes, az országos döntőre 1987 de­cemberében, a köztársaság negyvene­dik évfordulóját köszöntendő­n kerül majd sor. Azt szeretnénk, ha Kovászna megye csoportjai őriznék értékes pozí­cióikat e döntőkön is! Kettő. Előrelépést várok a megye és a municipium szellemi életében is. Mi­re gondolok elsősorban? Az utóbbi idő­ben sikerült bizonyos rendszerességet megvalósítani, mind a hivatásos, mind az amatőr képzőművészek kiállításai­nak rendjében. Igyekeztünk a kiállító­­termek „életében“ is kiküszöbölni a fe­lesleges, ,fiolt“ időt, de számtalan pél­da — legutóbb a bútorbemutató üzlet­ben szervezett kiállítások is — azt bi­zonyítják, hogy még számtalan lehető­ség van arra, hogy a képzőművészek munkáit megismertessük a közönség­gel. Folytatni szeretnénk a képtár „miért szeretem“ akcióit is, ahol egy­­egy jelentős műről kritikusok, költők vallanak. . . Más: az utóbbi évben is több színház látogatott megyénkbe, számuk valószínűleg az új évben sem csökken. Ez megint csak jó! De azon kell lennünk, hogy előadásaik ne sül­lyedjenek — a közönség mindenáron való „meghódításának“ jegyében — egy bizonyos értékszint alá ... Válaszol Dr. KEREK FERENC, a Temesvári Kémiai Központ kutatója K­utatócsoportunk tizedik esztendeje foglalkozik be­hatóan, a dr. Vasile Boici által preparált és sikeresen alkalma­zott reumaellenes gyógyszer vegy­­elemzésével, farmakológiai vizsgálatá­val, újabban kistermeléses ipari elő­állításával is. Pillanatnyilag három változatban — injekció, tabletta és kenőcs formájában — kerül a Borill nevű gyógyszer forgalmazásba. Kül­földön is évről évre növekszik az ér­deklődés és a kereslet a gyulladás elle­nes szer iránt. Elégtétel számunkra, hogy gyógyszerünk a Szovjetunióban megkapta a forgalmazási engedélyt, s előrehaladott fázisba jutott a moh­il engedélyezése Ausztriában és Német­ország Szövetségi Köztársaságban is. Köztudott, hogy a gyógyszerekkel szemben rendkívül igényesek a kül­földi megrendelők. Jelentős eredményeket értünk el 1986-ban a fővárosi Cantacuzino In­tézet munkatársaival karöltve, az álta­lunk termelt reumaellenes gyógyszer immunológiai vizsgálata terén. A Szegfi Géza, Andrei Olinescu és Vasile Dima vezette fővárosi kutatócsoportok által végzett immunológiai elemzések egyrészt igazolták reumaellenes gyógy­szerünk erős gyulladásgátló hatását, másrészt egyértelműen feltárták ennek az effektusnak bonyolult mechaniz­musát. Bizonyos fokig világpremiernek számít, hogy különböző életkoroknak megfelelő sejteken végezték megfigye­léseiket. Míg a fiatalok sejtjein nem volt túlságosan nagy és számottevő az eltérés a különféle gyógyszerek hatá­sai közt, addig az 50—60 éves élet­kornak megfelelő sejteken csak a Boi­cil és a Voltarin nevű gyógyszerek bi­zonyultak ténylegesen hatásosnak. Nagy pozitívum ez, mivel inkább az idősebb korosztályok szorulnak rá a reumaellenes gyógyszerek használatá­ra. A Boicil másik nagy előnye a kor­­tizonkészítményekkel szemben, hogy gyakorlatilag nincs mellékhatása s ellenjavallata. Andrei Olinescu csapata többek közt azt bionyította be, hogy nagyon kis vérmennyiségből elemez­hetjük a betegek immunológiai rend­szerét, s előre megállapítható lesz, kinek célszerű és tanácsos felírni ezt a gyul­ladásgátló szert. Jövőre tovább kíván­juk folytatni az immunológiai vonat­kozású részletek felderítését és tisztá­zását. Napjainkban­­ az immunológia világviszonylatban is a tudományos kutatások egyik legizgalmasabb terü­lete. Szilárd meggyőződésem, hogy ha­talmas felfedezések s nagy rendszere­zések megszületése előtt állunk. Ha­talmas kísérleti anyag gyűlt fel, egy­mást érik az újabb és újabb szenzációs eredmények, a rákkutatás örvendetes felélénkülése, valamint az AIDS-be­­tegség megjelenése pedig újabb óriási lendületet adott az immunológiai ku­tatásoknak. Korunkban nagyon magas /sznf. príí., fi­b. im/m.-mn alapkutatások. Világszerte számos ki­váló tudós munkálkodik a tudomány­nak ezen a területén. Kutatásainkat magunk is erre a területre igyekszünk összpontosítani. A növényi szövetek sejtjei, valamint az emlősök, s ezen belül az ember, védekező mechaniz­musai közt felfedezhetők ugyanis bi­zonyos hasonlóságok. Ezek felderítése és beható vizsgálata sok munkát ad majd számunkra is a ránk köszöntő években, évtizedekben. Megpróbálunk Temesváron is elvégezni bizonyos elemzéseket, ugyanakkor továbbra is együtt kívánunk dolgozni a fővárosi szakemberekkel. Szorosabbra szándék­­­szunk fűzni kapcsolatainkat a temes­vári gyógynövény-központtal is. El­­végzünk majd számukra bizonyos elemzéseket, másrészt intézetünk sze­retné jobban kihasználni és kamatoz­tatni azt a kiváló termelőbázist, amely­­lyel a vállalat rendelkezik. Erőfeszíté­seinket azonban semmiképpen sem kívánjuk szétforgácsolni. Kutatócso­portommal továbbra is kitartunk a gyulladásgátló gyógyszerek s a pirosló­hunyor vizsgálata mellett. Válaszol LUKÁCS VENCEL, a kézdivásárhelyi faipari, gépesítési és szállítási egység főtechnikusa H­ogy kapcsolatunk a Faki­termelő vállalattal tovább javuljon! Szó se róla, tűrhetően javult eme kapcsolat az elmúlt időszakban is, már nincsen annyi vita és bonyodalom, mint annak előtte, ők is realistábbak lettek, mi is belátóbbak! Ehhez persze fel kellett ismerni a valóságot, neve­zetesen azt, hogy vállalataink egymás­ra vannak utalva! Ők hiába termelnek, míg a világ, ha mi nem szállítjuk el rendesen, időben... És ez természete­sen fordítva is áll, ha döcög a kiterme­lés, mi szállíthatunk, de mit? A nap­nál világosabb tehát, hogy egymás nél­kül nem élhetünk!... És mégis, meny­nyit nehezítettük olykor feleslegesen egymás munkáját! Azt várom tehát az érkező új esz­tendőtől, hogy tovább javuljon ez a helyzet, ez a kikerülhetetlen munka­­kapcsolat. Várom továbbá — nohát álmodjunk! —, az üzemanyag-ellátás egyenetlen­ségeinek, zavarainak lassú kiküszöbö­lését is, hiszem és vallom, hogy jobb megszervezéssel itt is lényegesen vál­tozhatna a helyzet. A mi szállítási vállalatunk ember­anyagát illeti, az átlagéletkor negyven év körül van. Szerencsére nincs nem­zedéki kérdés, a fiatalok is aránylag könnyen illeszkednek be a közösségbe. Válaszol LÁZOK JÁNOS marosvásárhelyi tanár A­z évharmadzárás megszo­kott, de új izgalmakban is mindig bővelkedő haj­szájában ért a megtisztelő — de beval­lom, terhes — fölkérés: próbáljam megfogalmazni, milyen reményekkel, milyen gondolatokkal néz egy magyar­tanár a közelgő 1987-es év elébe. Előttem még egy rend javítatlan dol­gozat, s a javítás rövid szüneteiben meglehetősen nehéz tág ívelésű gondo­latmenetek szárnyán elkalandozni vá­gyak és adottságok dialektikájáról. A dolgozatjavítás közismert bosszúságai és ritkább örömei azonban hirtelen — és tartozom az igazságnak — teljesen váratlan segítséget jelentenek a kérdés végiggondolásában. Előttem egy rend javítatlan dolgozat, megszámolom: még 24 füzet, tanulón­ként 3—4 oldal a javítanivaló. Hatodi­kosok. Elérhetetlen, megvalósíthatatlan vágy vajon, hogy a huszonnégy füzetet szerte kinyitva ugyanannyi gyermek arcát, arcával együtt sorsát is magam elé képzeljem? Közhelyszerű, mégis a felfedezés lázát érzem: felelősséggel tartozom ezekért a sorsokért. Éjfél már jóval elmúlt, de a javítást most nem fogom holnapra halasztani, mint eddig annyiszor. Az új évet, s az új esztendőben ta­nártársaimat csupán ennyivel tudom köszönteni, nem többel: legyen az új évben minden könyv, amelyből órára készülünk és minden egyes kijavított iskolásfüzet ablak, amelyet gyerme­keink előtt nyitunk. Ha szorosan mel­lettük állunk, talán a mi arcunkra is ráderül az ablak jégvirágjait szikrázva fölcsillogtató jövő esztendő fénye. Mit vár az új esztendőtől? Többéves szokásunk már, hogy esztendőfordulón megkérdezzük néhány bará­tunkat, olvasónkat: mit vár a küszöbön álló évtől. A válaszok — a megkérde­zettek szakmája, munkahelye szórásának megfelelően — eltérőek, változatosak. S bár terjedelmi okoknál fogva korántsem tekinthető átfogónak az alábbi öt válasz, belőlük mégis egyértelműen kicsendül az optimista előretekintés, a jobb­ra törekvés és a jobbat várás. MÁRTON ÁRPÁD újévi üdvözlete GAÁL ANDRÁS újévi üdvözlete NAPIRENDEN ahogy mondani szokták: meghúzzák magukat és dolgoznak. Ebben termé­szetesen a vállalatnál folyó nevelő­munkának is döntő szerepe van. Meg annak, hogy egyre többen ismerik fel: nem szövegelni kell, hanem dolgozni. Azt várom még az új esztendőtől, hogy az efféle jó példa is ragadós le­gyen, ne csak mindég a rossz ... Hiszen munkaalkalomban a jövő esztendőben sem lesz hiány, ha a termelő vállalat túlteljesíti tervét, túlteljesíthetjük mi is... Válaszol IGNAT STEFAN, a székesúti (Arad megye) mtsz elnök-főmérnöke g­­azdaságunk eseménydús­z 21 történetének krónikájába fényes betűkkel íródott be az 1986-os év; eredményes eszten­dőt zártunk, amelynek páratlan ra­gyogást kölcsönzött az Új Agrárforra­­dalom Hőse kitüntető cím elnyerése. Slatinán a Termés Napja alkalmából rendezett ünnepségen Nicolae Ceauşescu elvtárstól, pártunk fő­titkárától vehettem át az érmet és az oklevelet. Ez hatalmas ösztönző erőt adott még merészebb tervek és elkép­zelések felvázolására és megvalósításá­ra. A megtisztelő cím mindenképpen még magasabb terméshozamok elérésé­re kötelezi tagságunkat, szakemberein­ket. A szeszélyes, csapadékszegény idő­járás ellenére kimagasló hozamokat értünk el, sikerült alaposan túlszár­nyalnunk tervelőirányzatainkat. Árpá­ból kétszáz hektáros területen 8363 ki­logrammos átlaghozamot sikerült elér­nünk. A búza szerényebben fizetett, kukoricánk azonban hihetetlenül sok termett, a 806 hektáros szántóterület minden egyes hektárjáról 23 600 kilo­gramm csöves termést takarítottunk be. A rekordtermésnek köszönhetően megkétszereztük a központosított álla­mi alapnak leszállított kukoricameny­­nyiséget. Alaposan túlszárnyaltuk elő­irányzatainkat a növényi és állati ter­mékek döntő többségénél. Kötelezettsé­geink maradéktalan teljesítése és ala­pos túlszárnyalása eredményeként mintegy másfél milliós nyereségre tett szert gazdaságunk, amelynek pénzügyi helyzete évek óta szilárd, örvendetesen nőtt a munkaegység értéke is, amely 1986-ban immár 75,80 lejt tett ki. Az új év termésének előkészítését azoknak a lelkesítő felhívásoknak és útmutatásoknak a szellemében kezdjük el, amelyekkel Nicolae Ceauşescu elv­társ fordult hozzánk, a falvak dolgozói­hoz a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és vízgazdálkodási Országos Ta­nács december 25—26-i bővített plená­ris ülésén elhangzott beszédében. Kü­lönösen megszívleltem mindazt, amit pártunk főtitkára a régi beidegződések levetkőzésének szükségességéről, az új, korszerű mezőgazdaság követelményei­ről mondott, hangsúlyozván, hogy az új agrárforradalom csak a tudorhány és az agrotechnika legújabb vívmányai, a fejlett technológiák alkalmazásának árán valósítható meg. A gyökeres vál­tozások, az újító szellem iránti igény és elvárások szellemében kezdjük a magunk munkaterületén is az új esz­tendőt. 1987. január 4. A HÉT 2

Next