A Hét, 1987 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-04 / 1. szám
Remények, óhajok Válaszol MARIUS DEAC, a Kovászna megyei Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottság alelnöke Kovászna megye fejlődő, a fakuló szellemi életében az új év azt jelenti, hogy még eltökéltebben s átgondoltabban dolgozzunk azon, hogy a művészet valóban eljusson a tömegekhez! Az elmúlt években bizonyos jelek — az eladott könyvek száma, a sepsiszentgyörgyi színház és az ide látogató színházak nézőszámának növekedése, a tárlatokra látogatók számának örvendetes gyarapodása, a zene iránt megnyilvánuló igény stb. — azt mutatják: ez már valóban nem ábránd (két évtizede sok vonatkozása még valóban annak tűnhetett!), sok dolgot már meg is lehet — sőt meg is kell! — valósítani. Vegyük csak sorra. Egy. Előrelépést várok — vagyis kivívott pozícióink őrzését, s újabb csoportok létrehozását — az amatőr művészeti mozgalomban. Legutóbb a Megéneklünk, Románia országos fesztivál döntőin megyénk műkedvelői és amatőr csoportjai összesen 243 díjat és dicséretet nyertek. Ami jó! De ha megnézzük azt is, hogy a díjakból a 18 díjazott község csak 48-at mondhat magáénak, máris láthatjuk, hogy a siker elsősorban a városi műkedvelőké. S ha azt is megnézzük, hogy a 195 városok nyerte díjból 105 — az összesnek több mint a fele — a municipium műkedvelőié (!), leszűrhetjük, hogy tennivalóink lesznek bőven az új esztendőben is. Erőnk és tehetségünk szerint a kevésbé aktív községek és elszigetelődő falvak aktivizálását kell célul tűznünk. A számadatok biztatóak. Ha meggondoljuk, hogy a Megéneklünk, Románia országos fesztivál első rendezvénysorozatára 1976—77-ben 2073 csoport nevezett be 34 610 résztvevővel, s azóta ez a szám majdnem megduplázódott, hiszen az ötödik rendezvénysorozatra 1983—85-ben már 3471 csoport jelentkezett, 60 678 résztvevővel akár elégedettek is lehetnénk. (Azóta ez a szám is nőtt!...) Én mégis azt mondom: vannak még „fehér“ foltok, sokszor a benevezett csoport csak papíron létezik (!), s a papírokat könynyen elfújja a szél. Kifogások, magyarázatok mindig akadnak, nekünk, a kultúra helyi irányítóinak arra kell törekednünk, hogy minél nagyobb tömeget vonjunk be a timegművelődésbe. Végeredményben, így gondolom, közös érdek ez. Folynak a fesztivál hatodik versenysorozatának versenyei, hamarosan befejeződik a tömegszakasz, s kezdődnek a megyei döntők. Mint ismeretes, az országos döntőre 1987 decemberében, a köztársaság negyvenedik évfordulóját köszöntendőn kerül majd sor. Azt szeretnénk, ha Kovászna megye csoportjai őriznék értékes pozícióikat e döntőkön is! Kettő. Előrelépést várok a megye és a municipium szellemi életében is. Mire gondolok elsősorban? Az utóbbi időben sikerült bizonyos rendszerességet megvalósítani, mind a hivatásos, mind az amatőr képzőművészek kiállításainak rendjében. Igyekeztünk a kiállítótermek „életében“ is kiküszöbölni a felesleges, ,fiolt“ időt, de számtalan példa — legutóbb a bútorbemutató üzletben szervezett kiállítások is — azt bizonyítják, hogy még számtalan lehetőség van arra, hogy a képzőművészek munkáit megismertessük a közönséggel. Folytatni szeretnénk a képtár „miért szeretem“ akcióit is, ahol egyegy jelentős műről kritikusok, költők vallanak. . . Más: az utóbbi évben is több színház látogatott megyénkbe, számuk valószínűleg az új évben sem csökken. Ez megint csak jó! De azon kell lennünk, hogy előadásaik ne süllyedjenek — a közönség mindenáron való „meghódításának“ jegyében — egy bizonyos értékszint alá ... Válaszol Dr. KEREK FERENC, a Temesvári Kémiai Központ kutatója Kutatócsoportunk tizedik esztendeje foglalkozik behatóan, a dr. Vasile Boici által preparált és sikeresen alkalmazott reumaellenes gyógyszer vegyelemzésével, farmakológiai vizsgálatával, újabban kistermeléses ipari előállításával is. Pillanatnyilag három változatban — injekció, tabletta és kenőcs formájában — kerül a Borill nevű gyógyszer forgalmazásba. Külföldön is évről évre növekszik az érdeklődés és a kereslet a gyulladás ellenes szer iránt. Elégtétel számunkra, hogy gyógyszerünk a Szovjetunióban megkapta a forgalmazási engedélyt, s előrehaladott fázisba jutott a mohil engedélyezése Ausztriában és Németország Szövetségi Köztársaságban is. Köztudott, hogy a gyógyszerekkel szemben rendkívül igényesek a külföldi megrendelők. Jelentős eredményeket értünk el 1986-ban a fővárosi Cantacuzino Intézet munkatársaival karöltve, az általunk termelt reumaellenes gyógyszer immunológiai vizsgálata terén. A Szegfi Géza, Andrei Olinescu és Vasile Dima vezette fővárosi kutatócsoportok által végzett immunológiai elemzések egyrészt igazolták reumaellenes gyógyszerünk erős gyulladásgátló hatását, másrészt egyértelműen feltárták ennek az effektusnak bonyolult mechanizmusát. Bizonyos fokig világpremiernek számít, hogy különböző életkoroknak megfelelő sejteken végezték megfigyeléseiket. Míg a fiatalok sejtjein nem volt túlságosan nagy és számottevő az eltérés a különféle gyógyszerek hatásai közt, addig az 50—60 éves életkornak megfelelő sejteken csak a Boicil és a Voltarin nevű gyógyszerek bizonyultak ténylegesen hatásosnak. Nagy pozitívum ez, mivel inkább az idősebb korosztályok szorulnak rá a reumaellenes gyógyszerek használatára. A Boicil másik nagy előnye a kortizonkészítményekkel szemben, hogy gyakorlatilag nincs mellékhatása s ellenjavallata. Andrei Olinescu csapata többek közt azt bionyította be, hogy nagyon kis vérmennyiségből elemezhetjük a betegek immunológiai rendszerét, s előre megállapítható lesz, kinek célszerű és tanácsos felírni ezt a gyulladásgátló szert. Jövőre tovább kívánjuk folytatni az immunológiai vonatkozású részletek felderítését és tisztázását. Napjainkban az immunológia világviszonylatban is a tudományos kutatások egyik legizgalmasabb területe. Szilárd meggyőződésem, hogy hatalmas felfedezések s nagy rendszerezések megszületése előtt állunk. Hatalmas kísérleti anyag gyűlt fel, egymást érik az újabb és újabb szenzációs eredmények, a rákkutatás örvendetes felélénkülése, valamint az AIDS-betegség megjelenése pedig újabb óriási lendületet adott az immunológiai kutatásoknak. Korunkban nagyon magas /sznf. príí., fib. im/m.-mn alapkutatások. Világszerte számos kiváló tudós munkálkodik a tudománynak ezen a területén. Kutatásainkat magunk is erre a területre igyekszünk összpontosítani. A növényi szövetek sejtjei, valamint az emlősök, s ezen belül az ember, védekező mechanizmusai közt felfedezhetők ugyanis bizonyos hasonlóságok. Ezek felderítése és beható vizsgálata sok munkát ad majd számunkra is a ránk köszöntő években, évtizedekben. Megpróbálunk Temesváron is elvégezni bizonyos elemzéseket, ugyanakkor továbbra is együtt kívánunk dolgozni a fővárosi szakemberekkel. Szorosabbra szándékszunk fűzni kapcsolatainkat a temesvári gyógynövény-központtal is. Elvégzünk majd számukra bizonyos elemzéseket, másrészt intézetünk szeretné jobban kihasználni és kamatoztatni azt a kiváló termelőbázist, amelylyel a vállalat rendelkezik. Erőfeszítéseinket azonban semmiképpen sem kívánjuk szétforgácsolni. Kutatócsoportommal továbbra is kitartunk a gyulladásgátló gyógyszerek s a piroslóhunyor vizsgálata mellett. Válaszol LUKÁCS VENCEL, a kézdivásárhelyi faipari, gépesítési és szállítási egység főtechnikusa Hogy kapcsolatunk a Fakitermelő vállalattal tovább javuljon! Szó se róla, tűrhetően javult eme kapcsolat az elmúlt időszakban is, már nincsen annyi vita és bonyodalom, mint annak előtte, ők is realistábbak lettek, mi is belátóbbak! Ehhez persze fel kellett ismerni a valóságot, nevezetesen azt, hogy vállalataink egymásra vannak utalva! Ők hiába termelnek, míg a világ, ha mi nem szállítjuk el rendesen, időben... És ez természetesen fordítva is áll, ha döcög a kitermelés, mi szállíthatunk, de mit? A napnál világosabb tehát, hogy egymás nélkül nem élhetünk!... És mégis, menynyit nehezítettük olykor feleslegesen egymás munkáját! Azt várom tehát az érkező új esztendőtől, hogy tovább javuljon ez a helyzet, ez a kikerülhetetlen munkakapcsolat. Várom továbbá — nohát álmodjunk! —, az üzemanyag-ellátás egyenetlenségeinek, zavarainak lassú kiküszöbölését is, hiszem és vallom, hogy jobb megszervezéssel itt is lényegesen változhatna a helyzet. A mi szállítási vállalatunk emberanyagát illeti, az átlagéletkor negyven év körül van. Szerencsére nincs nemzedéki kérdés, a fiatalok is aránylag könnyen illeszkednek be a közösségbe. Válaszol LÁZOK JÁNOS marosvásárhelyi tanár Az évharmadzárás megszokott, de új izgalmakban is mindig bővelkedő hajszájában ért a megtisztelő — de bevallom, terhes — fölkérés: próbáljam megfogalmazni, milyen reményekkel, milyen gondolatokkal néz egy magyartanár a közelgő 1987-es év elébe. Előttem még egy rend javítatlan dolgozat, s a javítás rövid szüneteiben meglehetősen nehéz tág ívelésű gondolatmenetek szárnyán elkalandozni vágyak és adottságok dialektikájáról. A dolgozatjavítás közismert bosszúságai és ritkább örömei azonban hirtelen — és tartozom az igazságnak — teljesen váratlan segítséget jelentenek a kérdés végiggondolásában. Előttem egy rend javítatlan dolgozat, megszámolom: még 24 füzet, tanulónként 3—4 oldal a javítanivaló. Hatodikosok. Elérhetetlen, megvalósíthatatlan vágy vajon, hogy a huszonnégy füzetet szerte kinyitva ugyanannyi gyermek arcát, arcával együtt sorsát is magam elé képzeljem? Közhelyszerű, mégis a felfedezés lázát érzem: felelősséggel tartozom ezekért a sorsokért. Éjfél már jóval elmúlt, de a javítást most nem fogom holnapra halasztani, mint eddig annyiszor. Az új évet, s az új esztendőben tanártársaimat csupán ennyivel tudom köszönteni, nem többel: legyen az új évben minden könyv, amelyből órára készülünk és minden egyes kijavított iskolásfüzet ablak, amelyet gyermekeink előtt nyitunk. Ha szorosan mellettük állunk, talán a mi arcunkra is ráderül az ablak jégvirágjait szikrázva fölcsillogtató jövő esztendő fénye. Mit vár az új esztendőtől? Többéves szokásunk már, hogy esztendőfordulón megkérdezzük néhány barátunkat, olvasónkat: mit vár a küszöbön álló évtől. A válaszok — a megkérdezettek szakmája, munkahelye szórásának megfelelően — eltérőek, változatosak. S bár terjedelmi okoknál fogva korántsem tekinthető átfogónak az alábbi öt válasz, belőlük mégis egyértelműen kicsendül az optimista előretekintés, a jobbra törekvés és a jobbat várás. MÁRTON ÁRPÁD újévi üdvözlete GAÁL ANDRÁS újévi üdvözlete NAPIRENDEN ahogy mondani szokták: meghúzzák magukat és dolgoznak. Ebben természetesen a vállalatnál folyó nevelőmunkának is döntő szerepe van. Meg annak, hogy egyre többen ismerik fel: nem szövegelni kell, hanem dolgozni. Azt várom még az új esztendőtől, hogy az efféle jó példa is ragadós legyen, ne csak mindég a rossz ... Hiszen munkaalkalomban a jövő esztendőben sem lesz hiány, ha a termelő vállalat túlteljesíti tervét, túlteljesíthetjük mi is... Válaszol IGNAT STEFAN, a székesúti (Arad megye) mtsz elnök-főmérnöke gazdaságunk eseménydúsz 21 történetének krónikájába fényes betűkkel íródott be az 1986-os év; eredményes esztendőt zártunk, amelynek páratlan ragyogást kölcsönzött az Új Agrárforradalom Hőse kitüntető cím elnyerése. Slatinán a Termés Napja alkalmából rendezett ünnepségen Nicolae Ceauşescu elvtárstól, pártunk főtitkárától vehettem át az érmet és az oklevelet. Ez hatalmas ösztönző erőt adott még merészebb tervek és elképzelések felvázolására és megvalósítására. A megtisztelő cím mindenképpen még magasabb terméshozamok elérésére kötelezi tagságunkat, szakembereinket. A szeszélyes, csapadékszegény időjárás ellenére kimagasló hozamokat értünk el, sikerült alaposan túlszárnyalnunk tervelőirányzatainkat. Árpából kétszáz hektáros területen 8363 kilogrammos átlaghozamot sikerült elérnünk. A búza szerényebben fizetett, kukoricánk azonban hihetetlenül sok termett, a 806 hektáros szántóterület minden egyes hektárjáról 23 600 kilogramm csöves termést takarítottunk be. A rekordtermésnek köszönhetően megkétszereztük a központosított állami alapnak leszállított kukoricamenynyiséget. Alaposan túlszárnyaltuk előirányzatainkat a növényi és állati termékek döntő többségénél. Kötelezettségeink maradéktalan teljesítése és alapos túlszárnyalása eredményeként mintegy másfél milliós nyereségre tett szert gazdaságunk, amelynek pénzügyi helyzete évek óta szilárd, örvendetesen nőtt a munkaegység értéke is, amely 1986-ban immár 75,80 lejt tett ki. Az új év termésének előkészítését azoknak a lelkesítő felhívásoknak és útmutatásoknak a szellemében kezdjük el, amelyekkel Nicolae Ceauşescu elvtárs fordult hozzánk, a falvak dolgozóihoz a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Erdő- és vízgazdálkodási Országos Tanács december 25—26-i bővített plenáris ülésén elhangzott beszédében. Különösen megszívleltem mindazt, amit pártunk főtitkára a régi beidegződések levetkőzésének szükségességéről, az új, korszerű mezőgazdaság követelményeiről mondott, hangsúlyozván, hogy az új agrárforradalom csak a tudorhány és az agrotechnika legújabb vívmányai, a fejlett technológiák alkalmazásának árán valósítható meg. A gyökeres változások, az újító szellem iránti igény és elvárások szellemében kezdjük a magunk munkaterületén is az új esztendőt. 1987. január 4. A HÉT 2