A Hét, 1989 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-01 / 1. szám

ÚJÉVI GONDOLATOK Korszerűen felszerelt szerszámgépgyá­runk, amely az elmúlt évek során több­ször is elnyerte immár az iparág élenjá­rója s a Szocialista Munka Hőse megtisz­telő címet, nagyszerű megvalósításokkal zárja az 1988-as esztendőt itt-A szorga­lomnak, a cselekvő hozzáállásnak, a tett­re kész kommunista öntudatnak és mun­kafegyelemnek köszönhetően, a termelő­­tevékenység valamennyi területét és fázi­sát mélyen átható újító szellem, korszerű szemlélet ragyogó eredményeket hozott. Összeforrott és felkészült munkaközössé­günk a jelenlegi ötéves terv első három esztendejének előirányzatait, mozgósító tervfeladatait a határidőt több mint egy héttel megelőzve teljesítette. Másfél hó­nappal korábban, november közepéig va­lamennyi 1988-as exportkötelezettségünk­nek kiváló minőségben és hiánytalanul eleget tettünk. Az esztendő végéig termé­keink külföldi leszállításában tizenöt szá­zalékkal szárnyaljuk túl az eredeti elő­irányzatokat. Itthon és határainkon túl is megérdemelt rangnak, tekintélynek és megbecsülésnek örvendő üzemünk a bú­csúzó 1988-as évben kereken 567 új, mo­dern szerszámgépet, a nem hagyomá­nyos technológiákat magas szinten hasz­nosító fémmegmunkáló berendezést, a legkülönbözőbb rendeltetésű és felépí­tésű komplex gépsort, sokfajta feladat elvégzésére alkalmas ipari robotot, mani­pulátort stb. gyártott és szállított le hazai és külhoni megrendelőinek. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy megter­vezett és időre legyártott szerszámaink, bonyolult gépsoraink és nagy teljesítményű aggr- ink, technológiai vonalaink modernit­­hatékonyságától és cél­szerűségétől jelentős mért­­ű a most épülő új ipari létesüt­. Fel­újítandó üzemrészlegek, gyárt­a­tások — sőt nem egy alapvető — felszereltsége és fejlettsége, termel.­­sége és hatékonysága. Magas techni­k­­sú termékeink kigondolásakor és megépí­tésekor — pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottsága plénumá­nak, a forradalmi munkásdemokrácia szervei, a tömeg- és társadalmi szerveze­tek végrehajtó tanácsainak, illetve bárói­­nak együttes ülésén előterjesztett törté­nelmi jelentőségű expozéja szellemében, a műszaki haladás irányát, felgyorsult ritmusát, a holnap elvárásait s növekvő igényeit is messzemenően szem előtt tart­va igyekszünk legjobb tudós­unk­ szerint eleget tenni időszerű feladatainknak. A hegeszt­és- és vágóberendezések terve­zésére szakosodott műhelyünk tizenkét új szerszámgépet, korszerű, nagy teljesítmé­nyű apparátust alkotott az 1988-as esz­tendőben. Egy régebbi, a timisoarai He­gesztési és Anyagvizsgálási Intézet szak­emberei által tervezett s üzemünkben so­rozatban gyártott gépcsalád tökéletesíté­sével, korszerűsítésével hoztuk létre ESP—100 márkájú préshegesztő-berende­­zésünket, amely a gépgyártóipar vala­mennyi ágazatában és szakterületén ered­ményesen és gazdaságosan alkalmazható. Hatóköre tovább-bővítésével is behatóan foglalkozunk. Többek között a mezőgaz­dasági gépállomások, termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok műhelyeiben vár nagy jövő hegesztőkészülékeinkre, amelyek számításaink szerint a gabona­­kombájnok javítására fordított időt kere­ken a felére csökkenthetik. A munkater­melékenység tehát száz százalékkal nö­vekszik gépeink révén. Összetett műszaki és technológiai problémákat vetett fel fémszalag-hegesztőgépünk megtervezése. Hazánkban újdonságnak számító eljárá­sokat kellett találnunk, mivel a hegesz­­tendő anyag viszonylag magas széntar­talma egészen különleges hegesztési cik­lust követel. Számvezérlésű hővágó­­automatánk s két önműködő társzekeres termikus vágóberendezésünk is magas műszaki színvonalat képvisel. Tervezőkol­­lektívánk a fenti korszerű mechanizmusok mellett három speciális hegesztőberende­­zést tervezett a Kínai Népköztársaságban épülő nagy hűtőszekrénygyár számára. Miként vállalatunk egészére, tervező­­műhelyünk felkészült munkatársaira is rendkívüli feladatok várnak az 1989. esz­tendőben. Több jelentős ipari beruházás megvalósításában, felszerelésében ve­szünk részt tevékenyen az elkövetkező hó­napokban is. Különféle gyártási vonalakat, komplex gépsorokat, különleges szerszám­gépeket tervezünk az épülő új iparválla­latok, üzemrészlegek, a felújítandó gyár­csarnokok számára. Többek között Cra­­iován, a személygépkocsigyárban várják pólusgyártó gépsorunkat, a timisoarai Electrobanat Vállalat új kondenzáló részlege számára pedig különféle sze­számgépeket, speciális berendezéseke tervezünk. Az új esztendő legigényeseb­b legbonyolultabb feladatának minde tekintetben a Fieni-i Steaua Electrica Vállalatnak készülő jelzőlámpát gyári gépsor megtervezése ígérkezik. Hat na­gyon összetett s rendkívül pontos ciklusú mechanizmust kell megterveznünk és ha­táridőre kiviteleznünk. A prototípust az 1989-es esztendőben kell elkészítenünk és műszakilag ellenőriznünk. Rengeteg szem­pontot kell — a beszerezhető alapanyagok­tól a legjobb technológiáig — kezdettől fogva figyelembe vennünk, de a legkemé­nyebb diónak pillanatnyilag a technológia kidolgozása mutatkozik. Munkatársaim­mal — Ion Jigovan és Szekeres Vilmos tervezőmérnökökkel s kollektívánk még jó néhány felkészült tagjával — mindent el­követünk annak érdekében, hogy vállal­kozásunkat, szakmai erőfeszítéseinket si­ker koronázza. Ha a rendszert minden te­kintetben véglegesíteni tudjuk, itthon külföldön is, vállalatunk számára ne­szerű értékesítési perspektívák kínál­­nak. Főleg az NDK-beli szakemberek­­ most behatóan érdeklődnek jelzőlámp gyártó gépsorunk iránt. KOLLÁR SÁNDOR tervezőmérnök, a timisoarai Electrotimis Vállalat tervezőrészlegének­ műhelyfőnöke A fo­tók ösztönöznek 1989 a bizonyítás esztendeje lesz A régi szólás, hogy gazda szeme hiz­lalja a jószágot, soha nem volt annyira időszerű, mint manapság, amikor az ál­lattenyésztés megújhodása, korszerűsödé­se, a nagy hozamok elérése, a szakembe­rek, gondozók hozzáértésétől, ügyszerete­tétől függ. Az óév búcsúztatásaként az új év köszöntésekor örömmel nyugtázhatjuk, hogy Mureş megye állattenyésztésében 1988 fontos mérföldkő volt. Az esztendő második felében a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek 59, az állami mezőgazda­­sági vállalatok pedig 39 százalékkal több tejet adtak át a központosított állami alapnak, mint 1987 hasonló időszakában. Az Új Agrárforradalom Hőse magas ki­tüntetést a megye egyik gazdasága, a mu­reşti-i, éppen a tejtermelésben elért ki­magasló eredményeiért kapta. Ma már 5000 liternél több tejet tejnek takarmá­­nyozott tehenenként, akárcsak a Sin­­georgiu de Mureş-i Állattenyésztési Kísér­leti Állomás farmjain. A megye az ország tejtermelésének 8 százalékát adja! Az eredmények sok esetben egyénekre le­bontva is meggyőzőek: az adamosi Mihai Orlandea 50 000 liter, Mihai Sagau Fiţcău faluból pedig 40 000 liter tejet adott át a központosított alapnak. Összességében tehát megyénkben nőtt az állattenyészté­si terv, szaporodott az állatlétszám, s a tej- és hústermelési eredmények is job­bak, mint az elmúlt esztendőben. A mit­­reşti-i, bandi, olbeşti-i, dimboui, cheţani-i, sau de Cimpie-i gazdaságokban alapo­san felkészültek az állatok téli takarmá­nyozására, megfelelő a súlygyarapodás, jó az elleni arány, az utódok nevelése, a kiváló genetikai tulajdonságú tenyészál­latok kiválasztása. Sajnos, még jó néhány gazdaságban, állattenyésztő farmon a ha­nyag gondozás, az évente megismétlődő takarmányhiány következtében stagnál, néha csökken is a tej- és hústermelés. Ez a szakemberek, a megyei mezőgazdasági főigazgatóság számára olyan kihívás, amelyre azonnal válaszolni kell, orvoslá­sát nem lehet halogatni egyik napról a másikra. Ahogyan azt pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs mondotta: „Nincs olyan mezőgazdasági szektor egyetlen megyében sem, ahol megfelelő munkával ne lehetne jó terméseredménye­ket elérni (...) a legjobb önbírálat az, hogy biztosítjuk a tervek és a programok legjobb körülmények közötti megvalósu­lását az összes tevékenységi szektorok­ban." Ha csak egyetlen literrel sikerül növelni a tejtermelést takarmányozott te­henenként, megyeszerte, országszerte, ak­kor lényegesen több tejtermék jut a vá­sárló asztalára. Ezért van szükség olyan korszerű szemlélet meghonosítására, amely kamatoztatja az eltelt évszázadok állattenyésztési tapasztalatait, éppúgy, mint a tudomány legújabb vívmányait, amely elvezet a lehető legjobb tej- és hústermelési eredményekhez. 1989 tehát a bizonyítás esztendeje lesz. „Elsősorban induljunk ki abból — hangsúlyozta pár­tunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs —, hogy 1989 folyamán a mezőgazdaság­ban eleddig a legnagyobb hozamokat kell elérnünk gabonából és az összes kul­túrákból. Állítsunk össze külön programo­kat, hogy a jövő esztendőben elérjük az állattenyésztési szektor egész tevékenysé­gének javulása." A megye állattenyésztői számára ez a felhívás újfajta hozzáállást, igényességet követel. A tejtermelés pél­dául — a tervek szerint — több mint két­szeresére növekszik, tovább gyarapodik az állatok létszáma, a hústermelés. Az állat­­tenyésztésben mindenhol nagyobb rend­re, fegyelemre van szükség, a legelők ál­talános feljavítását pedig már az új év első napjaitól kezdődően a korszerű kö­vetelmények alapján kell megkezdenünk. Mindez személy szerint is lelkesedéssel tölt el. Én abban a szellemben nőttem fel, hogy falusi embernek lovak, tehenek nélkül üres az élete. Eszmélésem első pil­lanatától kezdve olyan pályára készültem, ahol kiélhettem állatszeretetemet. Ma is éppen úgy lenyűgöz, fogva tart egy ked­ves ló látványa, mint gyermekkoromban, amikor szőrén ültem meg a legelőre ki­hajtott jószágot. Több éves elképzelés megvalósulását látjuk beteljesülni. Ma is mindennap öt órakor kelek, nincs olyan gazdasága a megyének, ahol egy évben többször is meg ne fordultam volna. Felelős tervez­­getés jegyében kezdődik és végződik az új esztendő: rajtunk múlik, hogy jó mun­kánk eredményeképpen beérjen a gyü­mölcse. SÓLYOM PÉTER, a Mures Megyei Mezőgazdasági Főigazgatóság állattenyésztésért felelős igazgatója (Folytatás az első oldalról) ngas alapossággal és éleslátással jelöli ki társadalmunk tennivalóit nemcsak a következő esztendőre és a nyolcadik ötéves terv hátralévő két évére, hanem egészen 2000-ig, tehát azokra az esz­tendőkre is, amelyeknek során elérjük a közepesen fejlett szocialista ország színvonalát, majd továbblépünk a sok­oldalúan fejlett szocialista társadalom kiteljesítése felé. Az elért eredmények, a megtett út kritikai elemzése, a ten­nivalók világos, szabatos meghatározá­sa és a valóra váltásukat szolgáló mun­ka és cselekvés módozatainak elméleti és gyakorlati tisztázása szilárd alapo­kat biztosít a jövő építéséhez. A most kezdődő esztendő két kiemelkedő ese­ménye, a felszabadulás 45. évforduló­jának megünneplése és a Román Kom­munista Párt XIV. kongresszusa szo­rosan egymáshoz kapcsolódva sűríti magába a múlt, a jelen és jövő, a fel­tartóztathatatlanul haladó idő össze­függéseit és azt a tényt, hogy népünk, a párt vezetésével, kormányosa tud lenni történelmi idejének. Azok a táv­latok, amelyek terveinkből, program­jainkból kirajzolódnak, s amelyeknek a Román Kommunista Párt programja a foglalata, az áprilisi tézisek és a no­vemberi expozé révén pontosabbá és ígéretesebbé váltak. Románia népe megteremtette a társadalmi és nemze­ti szabadság és függetlenség társadal­mát, és eltökélten, lendületesen halad további kiteljesítésének útján, méltó helyet víva ki magának a világ né­peinek nagy családjában. Mindezeket az erőfeszítéseket, mind­ezeket a terveket természetesen csak akkor válthatjuk maradéktalanul való­ra, hogyha fennmarad és megszilárdul bolygónkon a béke és az együttműködés légköre. Minden újévi jókívánság leg­ig­azabb, leghathatósabb fedezete a szüntelen, kitartó és következetes küz­delem a békéért, a leszerelésért, a nuk­leáris fenyegetés elhárításáért, az új európai és világméretű politikai gon­dolkodásmód érvényesüléséért. Mind­azok a kedvező jelenségek, amelyek az utóbbi években a nemzetközi élet küz­dőterein észlelhetők — a részleges le­szerelési egyezményektől egészen a he­lyi konfliktusok tárgyalások útján való megoldásának térnyeréséig — arra kö­telezik a világ népeit és a felelősen gondolkodó államférfiakat, hogy min­dent megtegyenek a kezdeti sikerek ki­­szélesítéséért és általánosításáért. A huszadik század viharos és zátonyos történelme félreérthetetlenül bizonyít­ja, hogy az emberiség jövője a nukleá­ris fenyegetettség korában csak egy fegyverek nélküli világban képzelhető el; olyan világban, amelyben az erő­szakot, az erőszakkal való fenyegetést, a diktátumpolitikát a nemzetközi együttműködés, a népek, az országok közötti megértés, a tárgyalások, a köl­csönös bizalom és az egymásrautalt­ság imperatívuszának a felismerése helyettesíti. A gazdag és a szegény or­szágok közötti és általában a gazdagok és a szegények közti tovább mélyülő és pusztító veszélyeket magában rejtő ellentmondások, az imperialista diktá­tumpolitika régi és új formáinak kö­vetkezetes felszámolása, a népek, or­szágok, nemzetek közötti együttműkö­dés, egyenlőség, a függetlenség és a szuverenitás érvényesülése biztosíthat­ja azt, hogy az emberiség, a sok mil­liárdnyi ember bolygónk minden ré­szén otthont teremthessen magának, és békében, a tudomány és a civilizáció által teremtett lehetőségeket felhasz­nálva léphessen át a harmadik évez­redbe. A béke, a leszerelés, a nemzetközi együttműködés, a mindettől elválaszt­hatatlan új politikai gondolkodás ala­kíthatja ki a feltételeket ahhoz, hogy az emberiség sikeresen, anyagi és nem utolsósorban szellemi és erkölcsi erőforrásaihoz méltóan szegülhessen szembe azokkal a veszélyekkel is, ame­lyek civilizációnkat globális méretek­ben fenyegetik. Az ökológiai egyensúly felbomlása, a környezetszennyeződés, a termőterületek romlása mind olyan té­­nyezők, amelyekkel hatékonyan szem­beszállni csak a béke, a leszerelés, a nemzetközi együttműködés és megér­tés feltételei között lehet. Éppen ezért az emberiség békés jövőjének, fejlődési lehetőségeinek biztosítása magában rejti a leszerelés, a nukleáris fegyve­rek megsemmisítésének elsőrendű kö­vetelményén túl azoknak a szintén pusztító, mérgező fegyvereknek a kiik­tatását is, amelyek gyűlöletet, bizal­matlanságot, félelmet, emberellenes, embertelen nézeteket és törekvéseket terjesztenek. A fenyegető és a világot megosztó, a népeket, nemzeteket egy­más ellen uszító, a szellemi és erkölcsi egészséget károsító nézetek és törekvé­sek helyét el kell foglalniuk azoknak a demokratikus és humanista eszmé­nyeknek, amelyeket az emberi civilizá­ció és kultúra — fejlődése legmaga­sabb rendű vívmányaként — ki­gyön­gyözött magából, és amelyeknek az ér­vényesülése a huszadik század végén, annyi megpróbáltatás és borzalom után korántsem elvont erkölcsi-szelle­mi igény, hanem az emberiség fennma­radásának, az értelmes élet lehetőségé­nek kategorikus imperatívusza. Esztendők fordulóján, század- és ez­redvég közeledtén mi, akiknek ebben a században adatott élnünk, történelmi tapasztalatok eredményeként tudjuk és érezzük: az ember, az emberiség néha sok mindenről kénytelen lemon­dani, de a jövőjéről, a béke, a teremtő élet reményéről nem mondhat le soha. Minden újévi jókívánság, jóakarat és jó szándék lényege ebben sűrűsödik: a béke, az értelem érvényesülésének, jö­vőjének gondolkodásra és cselekvésre ösztönző reményében. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kíván minden kedves olvasójának bé­kés, alkotó, boldog új évet és új éveket A HÉT 1989. január 1 A HÉT 2

Next