A Hét, 1991 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1991-01-03 / 1. szám

t « \ < ( I­l I t \ ■- ~ f I­I Szerénység és manipuláció A tévériporterek nálunk nyí­rhe­­tetlenül szerények. Rendszerint há­tat fordítanak a kamerának, csak tarkájukat vagy vállukat látjuk. Ha pedig mégis szemmel-szembe for­dulnak a nézővel, akkor szinte res­tellik, hogy a képernyőre kerültek: visszafogottak, arcizmuk se rúnául, mereven, n­em adják jelét annak, hogy saját ötleteik, gondolataik len­nének. Magyarán: igyekeznek tel­jesen eszközszerűvé válni, akik csak arra kellenek, hogy közvetítsenek a néző és a megkérdezett illusztris személy között. Persze vannak olyan esetek is, amikor a kérdezőnek úgy­mond neve van (például a Híradó e­­gyik műsorvezetője), s ezért őt szem­­től-szembe is láthatjuk, akárcsak a szintén neves kérdezettet, de a ri­porter a kérdezés, a viselkedés szint­jén ezúttal is jellegtelen, személy­telen marad, teljesen alárendelődik a kérdezettnek. Azt mondhatná erre bárki, hogy tiszteletre méltó ez a nagyfokú sze­rényéig, ez az önzetlen háttérbe hú­­z­ó XXI, a jelentéktelenség nyilvános . .Diófa. Én magam is így gondol­­na nem éppen tévés párbe­szédről, tétit két egyenlő felet kí­vánó beszédeseményről lenne szó. De milyen párbeszéd az, ahol az c­­él szabadon mutathatja magát, te­ sa'-s szerint alakítgatja a saját magáról formálható képet (úgymond „futtatja magát“), míg a másik fél teljesen háttérbe vonul? Párbeszéd ez vagy valakinek, valaminek a felmutatása? S ha már a hiteles in­formálást kérjük számon a tévétől, akkor mi szolgálhatná jobban az oly sokszor hangoztatott „igazságot“: a párbeszéd formájába bújtatott monológ, vagy a nézeteidet (és sze­mélyiségeket) nyilvánosan ütköz­tető dialógus? A fér­ti kérdéseket a nézők is minden, bizonnyal felteszik, hiszen az illusztris személyiségekkel folytatott tévés beszélgetések kapcsán gyakran támadhat az a benyomásuk, hogy a lényeges kérdéseket nem teszik fel! A néző többnyire mást és másképp kérdezne, de rendszerint hiába vár arra, hogy a riporter feltegye az ő kérdéseit is. Az interjú végén csak a hiányérzettel maradt Ilyenkor ön­kéntelenül is arra gondol, hogy va­jon kit szolgál a riporterek már-már túlzásba vitt szerénysége? Úgy tűnik, hogy nem a nénit, hiszen nem az ő kérdéseit teszik fel. Akkor minden bizonnya­l a kérdezett személyiséget szolgálja! S erre akár egyetlen in­terjú során is több igazolást lehet ta­lálni. Nemcsak fizikailag rendelő­dik alá a kérdező riporter (nem, vagy csak alig jelenik meg a képer­nyőn), hanem a viselkedés síkján is: olyannyira tiszteli a szereplésre ki­választott egyént, hogy egyetlenegy olya kérdést sem tesz fel neki, a­­mellyel esetleg zavarba hozhatná, a megkezdett gondolatmenetet meg­szakítaná, esetleg ellenvéleményt fogalmazna meg. Kérdéseivel ehe­lyett folyamatosan alájátszik a kér­dezettnek: olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket a kérdezett vár, s amelyek­re — mintegy gombnyomásra — el­mondhatja mindazt, amiért a sze­replést vállalta. A riporter mindazt meg megtetézi azzal, hogy kérdései­be olyan pozitív felhangokat sző be­le, amelyek kiemelik, nyomatékosít­­ják a szereplést vállaló egyén mun­káját, mondanivalóját vagy szemé-' hőségét. Ha például az illusztris meghívott a privatizálásról beszél, ekkor a riporter kérdése elé mint­egy véletlenül odakerü­l az is, hogy ..a privatizálás igen gyors léptekkel h­iad előre“; ha a gazdáig talpra­­állítása a téma, akk­or a kérdező kü­lön kiemeli az erőfeszítések rendkí­vüli nagyságát"; s ha pedig egy új kiadványról vagy rendezvád-"ról van szó, ekkor a r­vo-per a szakértő kritikusokat is l­o­páló tra-abiztos­­sággal mond pozitív véleményt. A folyamatos alájátszás egy sa­játos viselkedési alapállást foglal magába: a riporter — mielőtt bár­mit is kérdezne — a megkérdezett személy munkáját, elképzelését, mondanivalóját már előre elfogadja, megkérdő­jelezhetetlennek tekinti. Ilyenformán látványos szerénysége azt a célt szolgálja, hogy az általa eleve elfogadott személyiséget, gon­dolatmenetét, tevékenységét felmu­tassa és a nézővel elfogadtassa. Nem kérdezni, nem felfedezni, nem va­lamire rávilágítani akar, hanem csu­pán felmutatni és elfogadtatni. Ha kényelmetlen kérdéseket tenne fel, ha saját személyiségét is bevinné a beszélgetésbe, akkor megzavarná a felmutatást, és a felmutatás révén lejátszódó elfogadtatást. Ez a viselkedési stratégia egyidő­­ben több síkon is torzít és manipu­lál, s a látszólag dicsérendő szerény­ség mögött végeredményben erős be­folyásolási tendencia rejtőzik. A ma­nipuláció egyik legfontosabb mozza­nata a következő: mivel a riporter a képernyőn a köz (g. néző) képvise­lője, amit tesz, azt a nézők helyett, a nézők nevében teszi. Látványos szerénysége is ezt a közvetítői sze­repet kívánja hangsúlyozni. S mivel ebben a szerepben nem csupán el­fogadja a képernyőn jelentkező sze­mélyiséget, gondolatmenetet, tevé­kenységet, hanem pozitívan is vi­szonyul hozzá, ő maga is visszhan­gozza az elmondottakat, ezért a föl­mutatott tény érvényességéhez (i­­gazságához) többé nem férhet két­ség. A néző ugyan gondolhat mást, de az mit sem ér, hiszen a nyilvá­nosan (a képernyőn) született kon­szenzusnak sokkal nagyob ereje és hitele van, mint az ő saját vélemé­nyének. Ez a kérdezési stratégia persze ko­rántsem a tévés műfajok kiváltsága. Bőven találunk rá példát az elmúlt évtizedek sajtójában is (művészek, írók, rendezvények, intézmények be­mutatása). A tévé viszont az a tér, ahol ez a manipulációs gyakorlat sértetlenül megmaradt. S ugyanak­kor itt a leg érzékelhetőbb, hiszen az egész alájátszás szemmel látható. Mivel e stratégia alkalmazása mögött ösztönössé vált beidegződés, meg nem változtatható kérdezési rutin rejlik, aligha hihető, hogy e straté­giát alkalmazók háttérbe vonulása nélkül a manipulálásnak ez a fajtá­ja eltűnik majd. BIRG A. ZOLTÁN Máskép­ p 1­4 ( 1­­­4 ) f c. Az 1983. decemberi események első évfordulóján a román savóján is ki-ki a maga módján emlékezed. A Front- és kormány, párti lapok­at ikonokkal illusztrált hálaadás, romantikus kegyelet, a hősöknek szentélt küldemények m­edve lelke,idezése jellemezte. Az Ade­­várulnak december 22. én sikerült mindezt egyetlen első o.val.as­püia.ia.képbe sürít ene: sisakos, géppiszto­­lyos, frissen borotvált, nyakkenyes őrmester óvón tart ölében egy mosolygó kisgyermeket — éppen úgy, a­­hogyan egykor a felszabadító szovjet katonát ábrázol­ta a Scinteia. Az ellenzéki sajtó­­ kevésbé idillikus: töpreng, vivődik, nem hagyja nyugodni a lelkiismere­ti.­ mi történt valójában a forradalomnak mondott e­­semények során? mi változott azóta? miért nem lehet egy év múltán sem választ kapni a fájó kérdésekre? Most azokból a lapokból idézünk, amelyek az évfor­duló alkalmából is tudtak új, eddig ismeretlen adato­kat felszínre hozni, vagy egy-egy már ismert tényt, e­­seményt új megvilágításba helyezni. Expres Magazin (22 es szám): A beszédes szalag, cím egyben a szerkesztőség álláspontja is. Egy forra­dalom, amely csak a tévében létezett. Ennek a felis­merésnek a jegyében, az első öt oldal csak a decem­beri eseményekkel foglalkozik. Olvasóink figyelmébe ajánljuk Stadu Portorali Egy államcsíny körképe cí­mű, Párizsban megjelent könyvét, amelynek több fe­­jezetét a lap folytatásokban közli. Az első fejezet cí­me: A nyerteseket előre kijelölték. Néhány érdekel­tebb gondolata: 1989. december 22-én a forradalom színészei két kategóriában léptek színpadra. Az elsők az igazi győztesek voltak, számukra a hatalom előre ki volt ost­va. A többiek csak képzelték, hogy nekik is van esélyük, ők voltak az ál-győztesek. Meglepő volt, hogy a tévé 4-es stúdiójában, ahova a felkelők minden akadály nélkül behatoltak, már dél­ben minden elő volt készítve az adás megkezdésére, noha aznap erre csak este hétkor került volna sor. Furcsa mozzanat volt az is, amikor egy tengerésztiszt váratlanul a tévé nyilvánossága előtt a stúdióba kérte Ion Iliescut, aki addig biztonságos távolból figyelte az események zajlását, hogy azután, e pillanattól kezd­ve ő álljon a figyelem középpontjában. Hamar meg is érkezik, és nyomban bejelenti: elutasítjuk Ceaușescut, de nem a kommunizmust is — ez lesz a forradalom első óráinak ideológiája. Az igazi sokk ezután követ­kezik: Iliescu, akinek ekkor még semmilyen politikai vagy eg­eb tisztsége nincs, kijelenti. ..Húsz perccel e­­zelőtt telefonáltam Stanculescu tábornoknak a Minisz­­tériumba. Több parancsot adott ki, a csapatokat vissza­rendelte a kaszárnyákba, visszatérített Piteg­i-be egy Bukarest felé tartó páncélos alakulatot“ — és így to­vább. Ion Iliescu ekkor még a Technikai Könyvkiadó igazgatója, de lám, a honvédelmi miniszter hely­e­té­­se már hosszasan jelent neki a hadsereg és a belügyi alakulatok helyzetéről, egy sor katonai titokról! Ceau­­sescu még csak másfél órája menekült el, de Stancu­­lescu tábornok már úgy beszél Iliescuval, mint a fe­lettesével! Ugyanebben a lapszámban igen érdekes összeállítást olvashatunk a decemberi eseményeknek azokról a hő­seiről, akikről egy év múltán a hatalom sajtója mint a nép ellenségeiről , külföldi ügynökökről, magyar és szovjet bérencekről, légionáriusokról, hazaárulókról beszél: Petre Mihai Băcanu, Ana Blandiana, Doina Cornea, Dumitru Mazilu, Silviu Brucan (a magunk részéről folytathatnék a sort Tőkés Lászlóval, Domo­kos Gézával, Király Károllyal). A kommunista sajtó színeváltozásai cím alatt R. M. Alexandrescu fölidézi a december 22-ét követő napok sajtójának eufóriáját Valóságos járvány lett a Front iránti hűségnyilatkozatok közlése, a szabadság szó lobogtatása. Egyedül a România Liberă őrizte meg jó­zanságát, amikor figyelmeztetett, hogy ez a nagy nyi­latkozatáradat az „aranykorszak“ csökevénye, és tu­domására hozta olvasóinak, hogy nem csatlakozik a kampányhoz. 22 (49-es szám): Bukarest újraszámlálja halottait cím alatt egész oldal foglalkozik a forradalom áldozatainak máig is homályban tartott kérdésével. Párizsban több nemzetközi szervezet kollokviumot hívott össze Ki ha­zudott Romániában? témával. A Libérationban megjelent adatok: A decemberi események alatt Bukarest kórhá­zaiban 514 halottat és 1561 sebesültet jegyeztek be. Ha LAPSZEMLE ezekhez hozzászámítjuk más egészségügyi intézmények adatait is, a végső mérleg körülbelül 600 halott. Az első áldozatok december 22-én 12.30 órakor érkeztek a kór­házakba, kezdetben a páncélosoktól elgázolt fiatalok, azután kezdtek érkezni lőtt sebekkel is. Máig tisztázat­lan rejtély, hogy a legtöbben 23-án este, a Ceausescu pár bukása, a hadsereg és a belügy átállása után hal­­tak meg. Ki adott parancsot a lövésre? A haló­tak szá­ma december 21-én 18, 22-én 67, 23-án 160, 24-én 30, 25-én 14, az utolsó esetet 31-en jegyezték be. Altestü­kön 35- en, míg fejükön és nyakukon 36-an sebesültek meg, amiből következtetni lehet, hogy a tetteseknek parancsuk volt lábra célozni. A sebesültek 60,8 száza­léka 15—29 éves, társadalmi megoszlásuk: 469 munkás, 332 katona, 78 értelmiségi, 66 tanuló, 8 egyetemi hallga­tó stb. A 22-nek ugyanez a száma összeállítást közöl a bu­karesti Humanitás Könyvkiadónál megjelent előtt álló az 1989 decemberi események nemzetközi visszhang­ját bemutató kötetből. Különösen érdekes a Die Welt de­­cember 19-i kommentárja: „Sokak szerint a románok nem forradalmárok. Tegnapig ezt mondták a csetiekről és bolgárokról is, de néhány óra alatt minden megvál­tozott. Akárhány bombasztikus beszédet mond, Ceau­ Sescu már a múlté. Bizonyos jelek azt mutatják, hogy cinkosai és a szekuritáté kezdenek felhagyni jellegze­tes pökhendiségükkel.“ A La Repubblica december 19-i száma arról tudósít, hogy a temesvári események nyo­­mán a román hatóságok lezárták a jugoszláv és a ma­gyar határt. Az Orient Expresszről Kürtösnél tíz, más határállomásokon 27 magyarországi utasnak tagadták meg a belépést Romániába. Strict Secret (a România Liberă heti melléklete, 35. ös szám): A Komszomolszkaja Pravda kérdéseket­ tett fel Virgil Magureanunak, a Román Hírszerző Szolgálat igazgatójának. Hármat idézünk. Ki kezdeményezte a december 21-i népgyűlést, amely elindította a bukaresti eseményeket? Válasz: Sajnálom, de máig se tudom, ki szervezte. Kérdés: Az újságírók számára, akik a forra­dalom alatt Romániában tartózkodtak, máig is kínos, hogy román források alapján 30—40—80 ezer halottról beszéltek. A félretájékoztatás megfontolt akció volt? Válasz: Nem tudom, honnan származnak ezek a szá­mok. Az állítólagos külföldi ügynökök temesvári tény­kedésével kapcsolatosan V. Magureanu új, eredeti szemponttal lepi meg az olvasót, amellyel mind ez i­­deig nem találkoztunk a román sajtóban. „A rendel­­kezésünkre álló adatok szerint, az események kezdetén létezett valamelyes külfödi beavatkozás. Nincs kizárva ez a változat, anélkül, hogy valakire rámutatnánk. De teljes őszinteséggel ki szeretném jelenteni, hogy abban az időszakban senki sem vonta kétségbe egy ilyen be­avatkozás helyességét. Az embereknek rokonszenvvel kell viszonyulniuk mindazokhoz, akik a tömegekkel e­­gyütt hozzájárultak a rendszer megdöntéséhez. Ha volt ilyen beavatkozás,nem kell elítélni, mert az adott pil­lanatban szükséges volt.“ Zig-Zag (41-es szám): 1989. december 21— 22 — a leghosszabb éjszaka címmel Vasile Neaguu főszerkesz­tő közöl naplójegyzeteiből. „Ha azon az éjszakán egy semleges megfigyelő jelen lett volna az Egyetem téren, azt mondhatta volna, hogy valami egészen furcsa do­log történik: mintegy kétezer fiatal ruszta kézzel har­col jól felfegyverzett katonai alakulatok ellen, miköz­ben a nagyváros hárommillió lakosa pizsamába bútk.“ Megragadja figyelmünket Oana-Maria Savin cikke az 1989. december 21-i emlékezetes népgyűlésről. Fran­cia források (Le Point) alapján állítja: a diktatúra-el­lenes erők (összeesküvők?) felkészültek az eseményre, hogy innen indítsák el a leszámolást Résztvevők vll­omásai szerint a tömegben elvegyültek ismeretlen férfiak, akik adott pillanatban félméteres szúróeszközöket vagy botokat vettek elő a petárda rob­banása után ezekkel fokozták a pánikhangulatot. A paizsos rendőrök megjelenése is hozzátartozott a for­­gat­ókön­yvhöz, hiszen Ceau'escu mi'tingjein ibren ala­kulatok azelőtt soha nem voltak je’en. Gyanúsnak tűl­­nik hogy ezúttal rögtön a pánik kitörése után a Köz­ponti Bizottság épülete elől mindössze öt Perc alatt az Ones'i utca végéhez érkeztek, hogy ott lezárják a ki­járato* a Magheru bulvárra, azzal a n'n’vánva’ó szán­dékkal, hogy egyrészt fokozzék az elégedettoosAge*, másrészt, hogy a tömeg ne széledjen szét, folytassa a ffia*o*ésf Ceau~esan eUep. Ugyanezek a kétes számé* ]-ek bo*zaikkal a KB éneke*e felé taszították a tüntető, ke*, azt a bem­omort keltve mintha a tömeg nyomulna előre, hogy támadja meg az épületet. BARABÁS ISTVÁN ÉVFORDULÓ Magna Curia 1879. december 31-én a dévai Hunyad című lapban újságcikk szólította fel a Vármegye művelt közönségét, hogy ala­kítsa meg a Történelmi és Régészeti Társulatot. A visszhang gyors volt: 1880 május derekán meg is tartották az ala­kuló ülést. Gyors volt, mert a gondo­lat ott munkált a legértékesebb elmék­ben már harmadnál évtizede, amikor is egy kolozsvári tudós összejövetelen Fo­dor András kifejtette a régészeti társu­lat szükségességét. Joggal állapította meg Kristóf György, hogy „már a muzeális gondolkodás legkezdetén is a vármegyé­nek számos művelt fia gyűjtötte az ér­dekes és gazdag föld természeti és tör­ténelmi emlékeit“. A Társulat nyomban megalapította könyv- és levéltárát, majd 1882-ban ré­giségtárát és néprajzi gyűjteményét — a mai múzeumot A gyűjtemény kezdet­ben egy bérházban, majd a főreáliskolá­ban raktárszerűen zsúfolódott össze. A századfordulón kérik az 1621-ben kései reneszánsz stílusban épült Bethlen-kas­­télyt, a Magna Curiát, de csak a világ­háború utolsó évében kapják meg, így már csak a rendszerváltozás után köl­töztethetik oda az értékes gyűjteményt. A régészeti tár alapja Torma Károly várhelyi páratlan leletegyüttese, a Mith­­ra-templom, feliratos emlékek, bányá­szati emlékek, bélyegestégla-anyag. Az 1916-ban már közel 10 000 leltári tárgy­ból álló gyűjtemény azóta két és fél­szeresére gyarapodott. 1902-ben, amikor román tudósok ke­resték fel a dévai régészeti tárat, tisz­teletükre a múzeum vezetői románul is kinyomtatták a zömmel dák és római leleteket tartalmazó gyűjtemény népszerű kalauzát. S bemutatták nekik a megye történetének akkor megjelent első köte­tét — az őskortól a honfoglalásig — Kuun Géza, Torma Zsófia és Téglás Gábor ma is haszonnal forgatható összegező művét. A Magna Curia ma is büszke lehet a múzeum alapítóinak munkásságára , a páratlan értékű gyűjteményre és a Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társu­lat Évkönyvének 23. évfolyamára, amely­­hez (megnevezése nélkül) a lefokozott szellemi igények időszakában is mint meg­bízható forrásért nyúltak a helytörténé­szek. Az alapítók — a szellemi diéta évtizedei után — megérdemelnének any­­nyit, hogy a kései utókor szelíd emlé­­kezete emlékszobában örökítse meg és emléktáblára vésse nevüket Az oly rit­ka és értékes leletek, amelyekkel ma egy ország dicsekszik — a római provinciális történetben 1­r­atos Téglás Gábor aka­démiai levelező tag. Torma Károly és Tor­­ma Zsófia önfeláldozó munkája nyomán vonultak be a tudományos köztudatba. VAJNOVSZKI KÁZMÉR A HÉT 2 tárj­a1

Next