A Hét, 1991 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1991-01-03 / 1. szám

t « \ < ( I l I t \ ■- < f I I \ < 4 ( í l 4 < f Szerénység és manipuláció A tévériporterek nálunk n.í rhe- tetlenul szerények. Rendszerint há­tat fordí.anak a kamerának, csak tarkájukat vsgy vúllukat látjuk. Ha pedig mégis szem.öl-szembe for­dulnak a nézővel, akkor szinte res­tellik, hogy a képernyőre kerültek: visszafogottak, arcizmuk se rúnául, mereven, r.em adják jelét annak, hogy saját ötleteik, gondolataik len­nének. Magyarán: igyekeznek tel­jesen eszközszerűvé válni, akik csak arra kellenek, hogy közvetítsenek a néző és a megkérdezett illusztris személy között. Persze vannak olyan esetek is, amikor a kérdezőnek úgy­mond neve van (például a Híradó e- gyik műsorvezetője), s ezért őt szem- töl-szembe is láthatjuk, akárcsak a szintén neves kérdezettet, de a ri­porter a kérdezés, a viselkedés szint­jén ezúttal is jellegtelen, személy­telen marad, teljesen alárendelődik a kérdezettnek. Azt mondhatná erre bárki, hogy tiszteletre méltó ez a nagyfokú sze­rényéig, ez az önzetlen háttérbe hú- z 'XXs, a jelentéktelenség nyilvános . .Diósa. Én magam is így gondol- ha nem éppen tévés párbe­szédről, tétit két egyenlő felet kí­vánó bepzédeseményről lenne szó. De milyen párbeszéd az, ahol az e- él szabadon mutathatja magát, te.sa'-s szerint alakítgatja a saját magiról formálható képet (úgymond „futtalja magát“), míg a másik fél teljesen háttérbe vonul? Párbeszéd ez vagy valakinek, valaminek a felmutatása? S ha már a hiteles in­formálást kérjük számon a tévétől, akkor mi szolgálhatná jobban az oly éoks-or hangoztatott „igazságot“: a párbeszéd formájába bújtatott monológ, vagy a nézeteidet (és sze­mélyiségeket) nyilvánosan ütköz­tető dialógus? A fcr.ti kérdéseket a nézők Is minden, bizonnyal felteszik, hitzen az illusztris személyiségekkel folytatott tévés beszélgetések kapcsán gyakran támadhat az a benyomásuk, hogy a lényeges kérdéseket nem teszik fel! A néző többny’re m-st és másképp kérdezne, de rendszerint hiába vár arra, hogy a riporter feltegye az 6 kérdéseit is. Az interjú végén csak a hiányérzettel maradt Ilyenkor ön­kéntelenül is arra gondol, hogy va­jon kit szolgál a riporterek már-már túlzásba vitt szerénysége? Ügy tűnik, hogy nem a néjit, hiszen nem az ő kérdéseit teszik fel. Akkor minden bizonnyá l a kérdezett személyiséget szolgálja! S erre akár egyetlen in­terjú során is több igazolást lehet ta­lálni. Nemcsak fizikailag rendelő­dik alá a kérdező riporter (nem, vagy csak alig jelenik meg a képer­nyőn), hanem a viselkedés síkján is: olyannyira tiszteli a szereplésre ki­választott egyént, hogy egyetlenegy olym kérdést sem tesz fel neki, a- mellyel esetleg zavarba hozhatná, a megkezdett gondolatmenetet meg­szakítaná, esetleg ellenvéleményt fogalmazna meg. Kérdéseivel ehe­Máskép lystt folyamatosan alájátszik a kér­dezettnek: olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket á kérdezett vár, s amelyek­re — mintegy gombnyomásra — el­mondhatja mindazt, amiért a sze­replést vállalta. A riporter mindazt meg magtetézi azzal, hogy kérdései­be olyan pozitív felhangokat sző be­le. amelyek kiemelik, vyomatékosít- ják a szereplést vállaló egyén mun­káját. mondanivalóját vagy szemé-' hőségét. Ha például az illusztris meghívott a priva+izdlásról beszél, ekkor a riporter kérdése elé mint­egy véletlenül od-keriil az is. hogy ..a vrivatizálás igen gyors léptekkel h-iad előre“; ha a gazdáig talnra- állítésa a téma, ak'-or a kérdező kü­lön kiemeli az erő'eszitések rendkí­vüli nagyságát"; s ha ped:g egy új kiadványról vagy rerdezvá~-"röl van szó. ekkor a r:vo-‘er a szakértő kritikusokat is l-o-páló rra-abiztos- síggal mond pozitív véleményt. A folyamatos alájitszás egy sa­játos viselkedési alapállást foglal magába: a riporter — mielőtt bár­mit is kérdezne — a megkérdezett személy munkáját, elképzelését, mondanivalóját már előre elfogadja, megkérdő jelezhetetlennek tekinti. Ilyenformán látványos szerénysége azt a célt szolgálja, hogy az általa eleve elfogadott személyiséget, gon­dolatmenetét, tevékenységet felmu­tassa és a nézővel elfogadtassa. Nem kérdezni, nem felfedezni; nem va­lamire rávilágítani akar, hanem csu­pán felmutatni és elfogadtatni. Ha kényelmetlen kérdéseket tenne fel, ha saját személyiségét is bevinné a beszélgetésbe, akkor megzavarná a felmutatást, és a felmutatás révén lejátszódó elfogadtatást. Ez a viselkedési stratégia egyidő- ben több síkon is torzít és manipu­lál, s a látszólag dicsérendő szerény­ség mögött végeredményben erős be­folyásolási tendencia rejtőzik. A ma­nipuláció egyik legfontosabb mozza­nata a következő: mivel a riportéra képernyőn a köz (q. néző) képvise­lője, amit tesz, azt a nézők helyett, a nézők nevében teszi. Látványos szerénysége is ezt a közvetítői sze­repet kívánja hangsúlyozni. S mivel ebben a szerepben nem csupán el­fogadja a képernyőn jelentkező sze­mélyiséget, gondolatmenetet, tevé­kenységet, hanem pozitívan is vi­szonyul hozzá, ű maga is visszhan­gozza az elmondottakat, ezért a föl­mutatott tény érvényességéhez (i- g-zságához) többé nem férhet két­ség. A néző ugyan gondolhat mist, de az mit sem ér, hiszen a nyilvá­nosan (a képernyőn) születeti kon­szenzusnak sokkal uagyoh ereje és hitele van, mint az ő saját vélemé­nyének. Ez a kérdezési stratégia persze ko­rántsem a tévés műfajok kiváltsága. Bőven találunk rá példát az elmúlt évtizedek sajtójában is (művészek, Írók, rendezvények, intézmények be­mutatása). A tévé viszont az a tér, ahol ez a manipulációs gyakorlat sértetlenül megmaradt. S ugyanak­kor itt a lég érzékelhetőbb, hiszen az egész alájátszás szemmel látható. Mivel e stratégia alkalmazása mögött ösztönössé vált beidegződés, meg nem változtatható kérdezési rutin rejlik, aligha hihető, hogy e straté­giát alkalmazók háttérbe vonulása nélkül a manipulálásnak ez a fajtá­ja eltűnik majd. 8IR6 A. ZOLTÁN ÉVFORDULÓ Magna Curia 1879. december 3f-én a dévai Hunyad című lapban újságcikk szólította fel a Vármegye művelt közönségét, hogy ala­kítsa meg a Történelmi és Régészeti Társulatot. A visszhang gyors volt: 1880 május derekán meg is tartották az ala­kuló ülést. Gyors volt, mert a gondo­lat ott munkált a legértékesebb elmék­ben már harmadnál évtizede, amikor is egy kolozsvári tudós összejövetelen Fo­dor András kifejtette a régészeti társu­lat szükségességét. Joggal állapította meg Kristóf György, hogy „már a muzeális gondolkodás legkezdetén is a vármegyé­nek számos művelt fia gyűjtötte az ér­dekes és gazdag föld természeti és tör­ténelmi emlékeit“. A Társulat nyomban megalapította könyv- és levéltárát, majd 1882-ban ré­giségtárát és néprajzi gyűjteményét — a mai múzeumot A gyűjtemény kezdet­ben egy bérházban, majd a főreáliskolá­ban raktárszerűen zsúfolódott össze. A századfordulón kérik az 1621-ben kései reneszánsz stílusban épült Bethlen-kas- télyt. a Magna Curiát. de csak a világ­háború utoisó évében kapják meg. így már csak a rendszerváltozás után köl­töztethetik oda az értékes gyűjteményt. A régészeti tár alapja Torma Károly várhelyi páratlan leletegyüttese, a Mith- ra-templom. feliratos emlékek, bányá­szati emlékek, bélyegestégla-anyag. Az 1916-ban már közel 10 000 leltári tárgy­ból álló gyűjtemény azóta két és fél­szeresére gyarapodott. 1902-ben. amikor román tudósok ke­resték fel a dévai régészeti tárat, tisz­teletükre a múzeum vezetői románul is kinyomtatták a zömmel dák és római leleteket tartalmazó gyűjtemény népszerű kalauzát. S bemutatták nekjk a megye történetének akkor megjelent első köte­tét — az őskortól a honfoglalásig — Kuun Géza. Torma Zsófia és Téglás Gábor ma is haszonnal forgatható összegező művét. A Magna Curia ma is büszke lehet a múzeum alapítóinak munkásságára — a páratlan értékű gyűjteményre és a Hunyad megyei Történe’mi és Régészeti Társu­lat Évkönyvének 23. évfolvamára, amely, hez (megnevezése nélkül) a lefokozott szellemi igények időszakában is mint meg­bízható forrásért nyúltak a helytörténé­szek. Az alapítók — a szellemi diéta évtizedei után — megérdemelnélek anv- nvit. hogv a kései utókor szelíd emlé. kezete emlékszobában örökítse meg és emléktáblára vésse nevüket Az oly rit­ka és értékes le’etek. amelyekkel ma egy ország dicseksz:Y — a római orovinc'ális történődben 1 '-atos Tég’ás Gábor aka­démiai levelező tag. Torma Károly és Tor. ma Zsófia önfeláldozó munkája nyomán vonultak be a tudományos köztudatba. VAJNOVSZKI KAZMÉR Az 1983. decemberi események első évfordulóján a román savóján is ki-ki a maga módján emlékezed. A Front- és kormán., párti lapoicat ikonokkal illusztrált hálaadás, romantikus kegyelet, a hősöknek szentéit kui.emenyek rneduo lelke.idezése jellemezbe. Az Ade- váruinak december 22. én sikerült mindezt egyetlen elsőo.oai.as püia.ia.képbe sürí.emc: sisakos, géppisz.o- lyos, frissen borotváit, nyakkenüös őrmester óvón tart ölében egy mosolygó kisgyermeket — éppen úgy, a- hogyan egykor a felszabadító szovjet katonát ábrázol­ta a Scinteia. Az ellenzéki sajtó . kevésbé idillikus: töpreng, vivődik, nem hagyja nyugodni a lelkiismere­ti.; mi történt valójában a forradalomnak mondott c- semények során? mi változott azóta? miért nem lehet egy év múltán sem választ kapni a fájó kérdésekre? Most azokból a lapokból idézünk, amelyek az évfor­duló alkalmából is tudtak új, eddig ismeretlen adato­kat felszínre hozni, vagy egy-egy már ismert tényt, e- seményt új megvilágításba helyezni. Exprcs Magazin (22 es szám): A beszédes szalag, cím egyben a szerkesztőség álláspontja is: Egy forra­dalom, amely csak a tévében létezett. Ennek a felis­merésnek a jegyében, az első öt oldal csak a decem­beri eseményekkel foglalkozik. Olvasóink figyelmébe ajánljuk Itadu Portorali Egy államcsíny körképe cí­mű. Párizsban megjelent könyvót. amel/nek több te- jezetlt a lap folytatásokban közli. Az első fejezet cí­me: A nyerteseket előre kijelölték. Néhány érdeke, rebb gondolata: 1989. december 22-én a forradalom színészei két kategóriában léptek színpadra. Az elsők az igazi győztesek voltak, számukra a hatalom előre ki volt os* va. A többiek csak képzelték, hogy nekik is van esélyük, ők voltak az ál-gvőztesek. Meglepő volt, hogy a tévé 4-es stúdiójában, ahova a felkelők minden akadály nélkül behatoltak, már dél­ben minden elő volt készítve az adás megkezdésére, noha aznap erre csak este hétkor került volna sor. Furcsa mozzanat volt az is, amikor egy tengerésztiszt váratlanul a tévé nyilvánossága előtt a stúdióba kérte Ion Iliescut, aki addig biztonságos távolból fig"elte az események zajlását, hogy azután, e pillanat'ól kezd­ve ő álljon a figyelem középpontjában. Hamar meg is érkezik, és nyomban bejelenti; elutasítjuk Ceau$escut. de nem a kommunizmust is — ez lesz a forradalom első óráinak ideológiája. Az igazi sokk ezután követ­kezik: Iliescu, akinek ekkor még semmilyen politikai vagv cg-eb tisztsége nincs, kijelenti: ..Húsz perccel e- zelőtt telefonáltam Stánculescu tábornoknak a Minisz. tériumba. Több parancsét adott ki. a crapa*okat vissza­rendelte a kaszárnyákba, visszatérített Piteg i-be egy Tukarest fe’é tartó páncélos alakulatot“ — és ígv to­vább. Ion Iliescu ekkor még a Technikai Könyvkiadó igazgatóba, de lám. a honvédelmi minisz'er hel'-e'tc- se már hosszasan jelent neki a hadsereg és a belügyi alakulatok helyzetiről, egv sor katonai ti*okról! Ceau- sescu még csak másfél órája menekült el. de Stáncu. le-cu tábornok már úgy beszél Iliescuval, mint a fe­lettesével! Ugyanebben a lapszámban igen érdekes összeállítást olvashatunk a decemberi eseményeknek azokról a hő­seiről, akikről egy év múltán a hatalom sajtója mint a nép ellenségeiről , külföldi ügynökökről, magyar és szovjet bérencekről, légionáriusokról, hazaárulókról beszél: Petre Minai Băcanu, Ana Blandiana. Doina Corneâ. Dumitru Mazilu. Silviu Brucan (a magunk részéről folytathatnék a sort Tőkés Lászlóval, Domo­kos Gézával, Király Károllyal). A kommunista sajtó színeváltozásai cím alatt R. M. Alexandrescu fölidézi a december 22-ét követő napok sajtójának eufóriájáé Valóságos járvány lett a Front iránti hűségnyilatkozatok közlése, a szabadság szó lobogtatása. Egyedül a România Liberă őrizte meg jó­zanságát, amikor figyelmeztetett, hogy ez a nagy nyi­latkozatáradat az „aranykorszak“ csökevénye, és tu­domására hozta olvasóinak, hogy nem csatlakozik a kampányhoz. 22 (49-es szám): Bukarest újr&számlálja halottait cím alatt egész oldal foglalkozik a forradalom áldozatainak máig is homályban tartott kérdésével. Párizsban több nemzetközi szervezet kollokviumot hívott össze Ki ha­zudott Romániában? témával. A Libérationban megjelent adatok; A decemberi eseménvek alatt Bukarest kórhá­zaiban 514 halottat és 1561 sebesültet jegyeztek be. Ha LAPSZEMLE ezekhez hozzászámítjuk más egészségügyi intézmények adatait is, a végső mérleg körülbelül 600 halott. Az első áldozatok december 22-én 12,30 órakor érkeztek a kór­házakba, kezdetben a páncélosoktól elgázolt fiatalok, azután kezdtek érkezni lőtt sebekkel is. Máig tisztázat­lan rejtély, hogy a legtöbben 23-án este, a Ceausescu pár bukása, a hadsereg és a belügy átállása után hal. tak meg. Ki adott parancsot a lövésre? A haló tak szá­ma december 21-én 18, 22-én 67, 23-ón 160, 24-én 30, 25-én 14. az utolsó esetet 31-én jegyezték be. Altestü­kön 350 en. míg fejükön és nyakukon 36-an sebesültek meg, amiből következtetni lehet, hogy a tetteseknek parancsuk volt lábra célozni. A sebesültek 60.8 száza­léka 15—29 éves, társadalmi megoszlásuk: 469 munkás, 332 katona, 78 értelmiségi, 66 tanuló, 8 egyetemi hallga­tó stb. A 22-nek ugvanez a száma összeállítást közöl a bu­karesti Humanitás Könyvkiadónál megjeleni előtt álló az 1989 decemberi események nemzetközi visszhang­ját bemutató kötetből. Különösen érdekes a Die Welt de. oember 19-i kommen'árja: „Sokak szerint a románok nem forradalmárok. Tegnapig ezt mondták a esetiekről és bolgárokról is, de néhánv óra alatt minden megvál­tozott. Akárhánv bombasztikus beszédet mond. Ceau- Se=cu már a múlté. Bizonvos jelek azt mutatják, hogy cinkosai és a szekuritáté kezdenek felhagvni jellegze­tes pökhendlségükkel.“ A La Renubblica december 19-i száma arról tudósít, hogv a temesvári eseménvek nvo- mán a román hatóságok lezárták a jugoszláv és a ma­gyar határt. Az Orient Expresszről Kürtösnél tíz, más határállomásokon 27 magyarországi utasnak tagadták meg a belépést Romániába. Strict Secret (a România Liberă heti melléklete. 35. ös szám): A Komszomolszkaja Pravda kérdéseket1 tett fel Virgil Mágureanunak, a Román Hírszerző Szolgálat igazgatójának. Hármat idézünk. Ki kezdeményezte a december 21-i népgyűlést, amely elindította a bukaresti eseményeket? Válasz; Sajnálom, de máig se tudom, ki szervezte. Kérdés: Az újságírók számára, akik a forra­dalom alatt Romániában tartózkodtak, máig is kínos, hogy román források alapján 30—40—80 ezer halottról beszéltek. A félretájékoztatás megfontolt akció volt? Válasz: Nem tudom, honnan származnak ezek a szá­mok. Az állítólagos külföldi ügynökök temesvári tény­kedésével kapcsolatosan V. Mágureanu új, eredeti szemponttal lepi meg az olvasót, amellyel mind ez i- deig nem találkoztunk a román sajtóban; „A rendel, kezésünkre álló adatok szerint, az eseménvek kezdetén létezett valamelyes külfödi beavatkozás. Nincs kizárva ez a változat, anélkül, hogy valakire rámutatnánk. De teljes őszinteséggel ki szeretném jelenteni, hogy abban az időszakban senki sem vonta kétségbe egy ilyen be­avatkozás helyességét. Az embereknek rokonszenvvel kell viszonyulniuk mindazokhoz, akik a tömegekkel e- gvütt hozzájárultak a rendszer megdöntéséhez. Ha volt ilyen beavatkozás,nem kell elítélni, mert az adott pil­lanatban szükséges volt.“ Zig-Zag (41-es szám): 1989. december 21— 22 — a leghosszabb éjszaka címmel Vasile Neag>* főszerkesz­tő közöl naplójegvzeteiből. „Ha azon az éjszakán egy semleges megfigyelő jelen lett volna az Egyetem téren, azt mondhatta volna, hogy valami egészen furcsa do­log tKrténik: mintegy kétezer fiatal nuszta kézzel har­col jól felfegvverzett katonai alakulatok ellen, miköz­ben a nag-város hárommillió lakosa pizsamába búük.“ Megragadja figyelmünket Oana-Marla Savin cikke az 1989. december 21-i emlékezetes népgvűlésről. Fran­cia források (Le Point) alapján állítja; a diktatúra-el­lenes erők (összeesküvők?) felkészültek az eseményre, hogv innen indítsák el a leszámolást Pés7t”evők vpl'omáeai szerint a tömegben elvegyültek Ismeretlen férfiak, akik ado*t pillanatban félméteres szúróeszközöket vagv botokat vettek elő a oetárda rob­banása után ezekkel fokoz+ák a pánikhangu'atot. A paiz^os rendőrök megie’enése is hozzátartozott a fór- gat ókön vv^öz. hiszen Ceau'escu mi'tingíein ibren ala­kulatok aze!ő*t soha nem vol*ak le’en. Gyanúsnak tfl. nik hogv ezúttal rögtön a nánik kitörése után a Köz­ponti Bizot'ság épülete elől mindössze öt Perc alatt az Ones'i utca végéhez érkeztek, hogv ott lezárják a ki­járató* a Magheru bulvárra, azzal a n'n’vánva’ó szán­dékkal. hogv egyrészt fokozzék az elégefettoosAge*, másrészt, hogv a tömeg ne gzéledjen szét. folvtassa a ffia*o*ésf Ceau~esan eUep. Ugyanezek a kétes számé* ]-ek bo*za5kkal a KB énö’e*e felé taszították a tűntető, ke*, azt a bem-omârt keltve mintha a tömeg nyomulna előre, hogy támadja meg az épületet. BARABAS ISTVÁN c. A HÉT 2 iárí A 1

Next

/
Thumbnails
Contents