A Hét, 1991 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1991-01-03 / 1. szám
t « \ < ( Il I t \ ■- ~ f II Szerénység és manipuláció A tévériporterek nálunk nyírhetetlenül szerények. Rendszerint hátat fordítanak a kamerának, csak tarkájukat vagy vállukat látjuk. Ha pedig mégis szemmel-szembe fordulnak a nézővel, akkor szinte restellik, hogy a képernyőre kerültek: visszafogottak, arcizmuk se rúnául, mereven, nem adják jelét annak, hogy saját ötleteik, gondolataik lennének. Magyarán: igyekeznek teljesen eszközszerűvé válni, akik csak arra kellenek, hogy közvetítsenek a néző és a megkérdezett illusztris személy között. Persze vannak olyan esetek is, amikor a kérdezőnek úgymond neve van (például a Híradó egyik műsorvezetője), s ezért őt szemtől-szembe is láthatjuk, akárcsak a szintén neves kérdezettet, de a riporter a kérdezés, a viselkedés szintjén ezúttal is jellegtelen, személytelen marad, teljesen alárendelődik a kérdezettnek. Azt mondhatná erre bárki, hogy tiszteletre méltó ez a nagyfokú szerényéig, ez az önzetlen háttérbe húzó XXI, a jelentéktelenség nyilvános . .Diófa. Én magam is így gondolna nem éppen tévés párbeszédről, tétit két egyenlő felet kívánó beszédeseményről lenne szó. De milyen párbeszéd az, ahol az cél szabadon mutathatja magát, te sa'-s szerint alakítgatja a saját magáról formálható képet (úgymond „futtatja magát“), míg a másik fél teljesen háttérbe vonul? Párbeszéd ez vagy valakinek, valaminek a felmutatása? S ha már a hiteles informálást kérjük számon a tévétől, akkor mi szolgálhatná jobban az oly sokszor hangoztatott „igazságot“: a párbeszéd formájába bújtatott monológ, vagy a nézeteidet (és személyiségeket) nyilvánosan ütköztető dialógus? A férti kérdéseket a nézők is minden, bizonnyal felteszik, hiszen az illusztris személyiségekkel folytatott tévés beszélgetések kapcsán gyakran támadhat az a benyomásuk, hogy a lényeges kérdéseket nem teszik fel! A néző többnyire mást és másképp kérdezne, de rendszerint hiába vár arra, hogy a riporter feltegye az ő kérdéseit is. Az interjú végén csak a hiányérzettel maradt Ilyenkor önkéntelenül is arra gondol, hogy vajon kit szolgál a riporterek már-már túlzásba vitt szerénysége? Úgy tűnik, hogy nem a nénit, hiszen nem az ő kérdéseit teszik fel. Akkor minden bizonnyal a kérdezett személyiséget szolgálja! S erre akár egyetlen interjú során is több igazolást lehet találni. Nemcsak fizikailag rendelődik alá a kérdező riporter (nem, vagy csak alig jelenik meg a képernyőn), hanem a viselkedés síkján is: olyannyira tiszteli a szereplésre kiválasztott egyént, hogy egyetlenegy olya kérdést sem tesz fel neki, amellyel esetleg zavarba hozhatná, a megkezdett gondolatmenetet megszakítaná, esetleg ellenvéleményt fogalmazna meg. Kérdéseivel ehelyett folyamatosan alájátszik a kérdezettnek: olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket a kérdezett vár, s amelyekre — mintegy gombnyomásra — elmondhatja mindazt, amiért a szereplést vállalta. A riporter mindazt meg megtetézi azzal, hogy kérdéseibe olyan pozitív felhangokat sző bele, amelyek kiemelik, nyomatékosítják a szereplést vállaló egyén munkáját, mondanivalóját vagy szemé-' hőségét. Ha például az illusztris meghívott a privatizálásról beszél, ekkor a riporter kérdése elé mintegy véletlenül odakerül az is, hogy ..a privatizálás igen gyors léptekkel hiad előre“; ha a gazdáig talpraállítása a téma, akkor a kérdező külön kiemeli az erőfeszítések rendkívüli nagyságát"; s ha pedig egy új kiadványról vagy rendezvád-"ról van szó, ekkor a rvo-per a szakértő kritikusokat is lopáló tra-abiztossággal mond pozitív véleményt. A folyamatos alájátszás egy sajátos viselkedési alapállást foglal magába: a riporter — mielőtt bármit is kérdezne — a megkérdezett személy munkáját, elképzelését, mondanivalóját már előre elfogadja, megkérdőjelezhetetlennek tekinti. Ilyenformán látványos szerénysége azt a célt szolgálja, hogy az általa eleve elfogadott személyiséget, gondolatmenetét, tevékenységét felmutassa és a nézővel elfogadtassa. Nem kérdezni, nem felfedezni, nem valamire rávilágítani akar, hanem csupán felmutatni és elfogadtatni. Ha kényelmetlen kérdéseket tenne fel, ha saját személyiségét is bevinné a beszélgetésbe, akkor megzavarná a felmutatást, és a felmutatás révén lejátszódó elfogadtatást. Ez a viselkedési stratégia egyidőben több síkon is torzít és manipulál, s a látszólag dicsérendő szerénység mögött végeredményben erős befolyásolási tendencia rejtőzik. A manipuláció egyik legfontosabb mozzanata a következő: mivel a riporter a képernyőn a köz (g. néző) képviselője, amit tesz, azt a nézők helyett, a nézők nevében teszi. Látványos szerénysége is ezt a közvetítői szerepet kívánja hangsúlyozni. S mivel ebben a szerepben nem csupán elfogadja a képernyőn jelentkező személyiséget, gondolatmenetet, tevékenységet, hanem pozitívan is viszonyul hozzá, ő maga is visszhangozza az elmondottakat, ezért a fölmutatott tény érvényességéhez (igazságához) többé nem férhet kétség. A néző ugyan gondolhat mást, de az mit sem ér, hiszen a nyilvánosan (a képernyőn) született konszenzusnak sokkal nagyob ereje és hitele van, mint az ő saját véleményének. Ez a kérdezési stratégia persze korántsem a tévés műfajok kiváltsága. Bőven találunk rá példát az elmúlt évtizedek sajtójában is (művészek, írók, rendezvények, intézmények bemutatása). A tévé viszont az a tér, ahol ez a manipulációs gyakorlat sértetlenül megmaradt. S ugyanakkor itt a leg érzékelhetőbb, hiszen az egész alájátszás szemmel látható. Mivel e stratégia alkalmazása mögött ösztönössé vált beidegződés, meg nem változtatható kérdezési rutin rejlik, aligha hihető, hogy e stratégiát alkalmazók háttérbe vonulása nélkül a manipulálásnak ez a fajtája eltűnik majd. BIRG A. ZOLTÁN Máskép p 14 ( 14 ) f c. Az 1983. decemberi események első évfordulóján a román savóján is ki-ki a maga módján emlékezed. A Front- és kormány, párti lapokat ikonokkal illusztrált hálaadás, romantikus kegyelet, a hősöknek szentélt küldemények medve lelke,idezése jellemezte. Az Adevárulnak december 22. én sikerült mindezt egyetlen első o.val.aspüia.ia.képbe sürít ene: sisakos, géppisztolyos, frissen borotvált, nyakkenyes őrmester óvón tart ölében egy mosolygó kisgyermeket — éppen úgy, ahogyan egykor a felszabadító szovjet katonát ábrázolta a Scinteia. Az ellenzéki sajtó kevésbé idillikus: töpreng, vivődik, nem hagyja nyugodni a lelkiismereti. mi történt valójában a forradalomnak mondott események során? mi változott azóta? miért nem lehet egy év múltán sem választ kapni a fájó kérdésekre? Most azokból a lapokból idézünk, amelyek az évforduló alkalmából is tudtak új, eddig ismeretlen adatokat felszínre hozni, vagy egy-egy már ismert tényt, eseményt új megvilágításba helyezni. Expres Magazin (22 es szám): A beszédes szalag, cím egyben a szerkesztőség álláspontja is. Egy forradalom, amely csak a tévében létezett. Ennek a felismerésnek a jegyében, az első öt oldal csak a decemberi eseményekkel foglalkozik. Olvasóink figyelmébe ajánljuk Stadu Portorali Egy államcsíny körképe című, Párizsban megjelent könyvét, amelynek több fejezetét a lap folytatásokban közli. Az első fejezet címe: A nyerteseket előre kijelölték. Néhány érdekeltebb gondolata: 1989. december 22-én a forradalom színészei két kategóriában léptek színpadra. Az elsők az igazi győztesek voltak, számukra a hatalom előre ki volt ostva. A többiek csak képzelték, hogy nekik is van esélyük, ők voltak az ál-győztesek. Meglepő volt, hogy a tévé 4-es stúdiójában, ahova a felkelők minden akadály nélkül behatoltak, már délben minden elő volt készítve az adás megkezdésére, noha aznap erre csak este hétkor került volna sor. Furcsa mozzanat volt az is, amikor egy tengerésztiszt váratlanul a tévé nyilvánossága előtt a stúdióba kérte Ion Iliescut, aki addig biztonságos távolból figyelte az események zajlását, hogy azután, e pillanattól kezdve ő álljon a figyelem középpontjában. Hamar meg is érkezik, és nyomban bejelenti: elutasítjuk Ceaușescut, de nem a kommunizmust is — ez lesz a forradalom első óráinak ideológiája. Az igazi sokk ezután következik: Iliescu, akinek ekkor még semmilyen politikai vagy egeb tisztsége nincs, kijelenti. ..Húsz perccel ezelőtt telefonáltam Stanculescu tábornoknak a Minisztériumba. Több parancsot adott ki, a csapatokat visszarendelte a kaszárnyákba, visszatérített Pitegi-be egy Bukarest felé tartó páncélos alakulatot“ — és így tovább. Ion Iliescu ekkor még a Technikai Könyvkiadó igazgatója, de lám, a honvédelmi miniszter helyetése már hosszasan jelent neki a hadsereg és a belügyi alakulatok helyzetéről, egy sor katonai titokról! Ceausescu még csak másfél órája menekült el, de Stanculescu tábornok már úgy beszél Iliescuval, mint a felettesével! Ugyanebben a lapszámban igen érdekes összeállítást olvashatunk a decemberi eseményeknek azokról a hőseiről, akikről egy év múltán a hatalom sajtója mint a nép ellenségeiről , külföldi ügynökökről, magyar és szovjet bérencekről, légionáriusokról, hazaárulókról beszél: Petre Mihai Băcanu, Ana Blandiana, Doina Cornea, Dumitru Mazilu, Silviu Brucan (a magunk részéről folytathatnék a sort Tőkés Lászlóval, Domokos Gézával, Király Károllyal). A kommunista sajtó színeváltozásai cím alatt R. M. Alexandrescu fölidézi a december 22-ét követő napok sajtójának eufóriáját Valóságos járvány lett a Front iránti hűségnyilatkozatok közlése, a szabadság szó lobogtatása. Egyedül a România Liberă őrizte meg józanságát, amikor figyelmeztetett, hogy ez a nagy nyilatkozatáradat az „aranykorszak“ csökevénye, és tudomására hozta olvasóinak, hogy nem csatlakozik a kampányhoz. 22 (49-es szám): Bukarest újraszámlálja halottait cím alatt egész oldal foglalkozik a forradalom áldozatainak máig is homályban tartott kérdésével. Párizsban több nemzetközi szervezet kollokviumot hívott össze Ki hazudott Romániában? témával. A Libérationban megjelent adatok: A decemberi események alatt Bukarest kórházaiban 514 halottat és 1561 sebesültet jegyeztek be. Ha LAPSZEMLE ezekhez hozzászámítjuk más egészségügyi intézmények adatait is, a végső mérleg körülbelül 600 halott. Az első áldozatok december 22-én 12.30 órakor érkeztek a kórházakba, kezdetben a páncélosoktól elgázolt fiatalok, azután kezdtek érkezni lőtt sebekkel is. Máig tisztázatlan rejtély, hogy a legtöbben 23-án este, a Ceausescu pár bukása, a hadsereg és a belügy átállása után haltak meg. Ki adott parancsot a lövésre? A halótak száma december 21-én 18, 22-én 67, 23-án 160, 24-én 30, 25-én 14, az utolsó esetet 31-en jegyezték be. Altestükön 35- en, míg fejükön és nyakukon 36-an sebesültek meg, amiből következtetni lehet, hogy a tetteseknek parancsuk volt lábra célozni. A sebesültek 60,8 százaléka 15—29 éves, társadalmi megoszlásuk: 469 munkás, 332 katona, 78 értelmiségi, 66 tanuló, 8 egyetemi hallgató stb. A 22-nek ugyanez a száma összeállítást közöl a bukaresti Humanitás Könyvkiadónál megjelent előtt álló az 1989 decemberi események nemzetközi visszhangját bemutató kötetből. Különösen érdekes a Die Welt december 19-i kommentárja: „Sokak szerint a románok nem forradalmárok. Tegnapig ezt mondták a csetiekről és bolgárokról is, de néhány óra alatt minden megváltozott. Akárhány bombasztikus beszédet mond, Ceau Sescu már a múlté. Bizonyos jelek azt mutatják, hogy cinkosai és a szekuritáté kezdenek felhagyni jellegzetes pökhendiségükkel.“ A La Repubblica december 19-i száma arról tudósít, hogy a temesvári események nyomán a román hatóságok lezárták a jugoszláv és a magyar határt. Az Orient Expresszről Kürtösnél tíz, más határállomásokon 27 magyarországi utasnak tagadták meg a belépést Romániába. Strict Secret (a România Liberă heti melléklete, 35. ös szám): A Komszomolszkaja Pravda kérdéseket tett fel Virgil Magureanunak, a Román Hírszerző Szolgálat igazgatójának. Hármat idézünk. Ki kezdeményezte a december 21-i népgyűlést, amely elindította a bukaresti eseményeket? Válasz: Sajnálom, de máig se tudom, ki szervezte. Kérdés: Az újságírók számára, akik a forradalom alatt Romániában tartózkodtak, máig is kínos, hogy román források alapján 30—40—80 ezer halottról beszéltek. A félretájékoztatás megfontolt akció volt? Válasz: Nem tudom, honnan származnak ezek a számok. Az állítólagos külföldi ügynökök temesvári ténykedésével kapcsolatosan V. Magureanu új, eredeti szemponttal lepi meg az olvasót, amellyel mind ez ideig nem találkoztunk a román sajtóban. „A rendelkezésünkre álló adatok szerint, az események kezdetén létezett valamelyes külfödi beavatkozás. Nincs kizárva ez a változat, anélkül, hogy valakire rámutatnánk. De teljes őszinteséggel ki szeretném jelenteni, hogy abban az időszakban senki sem vonta kétségbe egy ilyen beavatkozás helyességét. Az embereknek rokonszenvvel kell viszonyulniuk mindazokhoz, akik a tömegekkel együtt hozzájárultak a rendszer megdöntéséhez. Ha volt ilyen beavatkozás,nem kell elítélni, mert az adott pillanatban szükséges volt.“ Zig-Zag (41-es szám): 1989. december 21— 22 — a leghosszabb éjszaka címmel Vasile Neaguu főszerkesztő közöl naplójegyzeteiből. „Ha azon az éjszakán egy semleges megfigyelő jelen lett volna az Egyetem téren, azt mondhatta volna, hogy valami egészen furcsa dolog történik: mintegy kétezer fiatal ruszta kézzel harcol jól felfegyverzett katonai alakulatok ellen, miközben a nagyváros hárommillió lakosa pizsamába bútk.“ Megragadja figyelmünket Oana-Maria Savin cikke az 1989. december 21-i emlékezetes népgyűlésről. Francia források (Le Point) alapján állítja: a diktatúra-ellenes erők (összeesküvők?) felkészültek az eseményre, hogy innen indítsák el a leszámolást Résztvevők vllomásai szerint a tömegben elvegyültek ismeretlen férfiak, akik adott pillanatban félméteres szúróeszközöket vagy botokat vettek elő a petárda robbanása után ezekkel fokozták a pánikhangulatot. A paizsos rendőrök megjelenése is hozzátartozott a forgatókönyvhöz, hiszen Ceau'escu mi'tingjein ibren alakulatok azelőtt soha nem voltak je’en. Gyanúsnak tűlnik hogy ezúttal rögtön a pánik kitörése után a Központi Bizottság épülete elől mindössze öt Perc alatt az Ones'i utca végéhez érkeztek, hogy ott lezárják a kijárato* a Magheru bulvárra, azzal a n'n’vánva’ó szándékkal, hogy egyrészt fokozzék az elégedettoosAge*, másrészt, hogy a tömeg ne széledjen szét, folytassa a ffia*o*ésf Ceau~esan eUep. Ugyanezek a kétes számé* ]-ek bo*zaikkal a KB éneke*e felé taszították a tüntető, ke*, azt a bemomort keltve mintha a tömeg nyomulna előre, hogy támadja meg az épületet. BARABÁS ISTVÁN ÉVFORDULÓ Magna Curia 1879. december 31-én a dévai Hunyad című lapban újságcikk szólította fel a Vármegye művelt közönségét, hogy alakítsa meg a Történelmi és Régészeti Társulatot. A visszhang gyors volt: 1880 május derekán meg is tartották az alakuló ülést. Gyors volt, mert a gondolat ott munkált a legértékesebb elmékben már harmadnál évtizede, amikor is egy kolozsvári tudós összejövetelen Fodor András kifejtette a régészeti társulat szükségességét. Joggal állapította meg Kristóf György, hogy „már a muzeális gondolkodás legkezdetén is a vármegyének számos művelt fia gyűjtötte az érdekes és gazdag föld természeti és történelmi emlékeit“. A Társulat nyomban megalapította könyv- és levéltárát, majd 1882-ban régiségtárát és néprajzi gyűjteményét — a mai múzeumot A gyűjtemény kezdetben egy bérházban, majd a főreáliskolában raktárszerűen zsúfolódott össze. A századfordulón kérik az 1621-ben kései reneszánsz stílusban épült Bethlen-kastélyt, a Magna Curiát, de csak a világháború utolsó évében kapják meg, így már csak a rendszerváltozás után költöztethetik oda az értékes gyűjteményt. A régészeti tár alapja Torma Károly várhelyi páratlan leletegyüttese, a Mithra-templom, feliratos emlékek, bányászati emlékek, bélyegestégla-anyag. Az 1916-ban már közel 10 000 leltári tárgyból álló gyűjtemény azóta két és félszeresére gyarapodott. 1902-ben, amikor román tudósok keresték fel a dévai régészeti tárat, tiszteletükre a múzeum vezetői románul is kinyomtatták a zömmel dák és római leleteket tartalmazó gyűjtemény népszerű kalauzát. S bemutatták nekik a megye történetének akkor megjelent első kötetét — az őskortól a honfoglalásig — Kuun Géza, Torma Zsófia és Téglás Gábor ma is haszonnal forgatható összegező művét. A Magna Curia ma is büszke lehet a múzeum alapítóinak munkásságára , a páratlan értékű gyűjteményre és a Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyvének 23. évfolyamára, amelyhez (megnevezése nélkül) a lefokozott szellemi igények időszakában is mint megbízható forrásért nyúltak a helytörténészek. Az alapítók — a szellemi diéta évtizedei után — megérdemelnének anynyit, hogy a kései utókor szelíd emlékezete emlékszobában örökítse meg és emléktáblára vésse nevüket Az oly ritka és értékes leletek, amelyekkel ma egy ország dicsekszik — a római provinciális történetben 1ratos Téglás Gábor akadémiai levelező tag. Torma Károly és Torma Zsófia önfeláldozó munkája nyomán vonultak be a tudományos köztudatba. VAJNOVSZKI KÁZMÉR A HÉT 2 tárja1