A Hét, 2004 (2. új évfolyam, 5-52. szám)

2004-02-05 / 5. szám

új folyam • 11/5 • 2004. február 5. megjelenik minden csütörtökön közéleti és kulturális kritikai lap 12 oldal, ára 9800 lej 3 az interjú Kamaszkor: új filmes nemzedék?­­ Hajdú Szabolcs 5 a tézis Bíró Béla: Kollektív jogok 6 a kérdés Szigorúan ellenőrzött helynevek? 9 a színház Pirandello Kolozsváron - Még éretlen! 11 a tánc Jo Kanamori: Kiavatás a beavatásból. Japánon innen, Európán túl Kié itt a tér? Helynévpolitika Egy tábla szalonna PARÁSZKA BORÓKA 2004. január 31. és február 1. között készült el a számvetés az erdélyi sajtó helyéről és feladatáról. A Krónika című napilap negyedik oldalán ez a fejléc volt olvasható: Fizetett politikai hirdetés. Alatta pedig: Krónika — erdélyi magyar közéleti napilap. A „fizetett politikai hirdetés” szerzője Bayer Zsolt. Aki cikkeire, véleményére kíváncsi, az pontosan tudja, hol kell őt keresni, vannak lapok, rádió- és tévéadók, ahol a szerkesztők számítanak a véleményére, és felvállalják azt. Vannak olyan olvasók, akik nem kíváncsiak rá, mert írásaiban túl kevés az érv és túl sok az indulat, hangneme nem tűn a vitát, és gyakran túllépi a jóérzés meg a jó modor határait. Kerülik tehát azokat a kiadványokat, műsorokat, ahol előfordul. Szombaton azonban esélye se volt arra az újságolvasónak, hogy rábízza magát a szerkesztői elvekre, újságolvasói tapasztalataira. A szerkesztőség, nyilván megfelelő anyagi ellenszolgáltatásért, úgy adott teret a közlésnek, hogy lemondott a közlést illető felelősségről. Az nem lep meg, hogy a cikk szerzője fizet azért, hogy nyilvánossághoz jusson. Ez a fajta bunkósbotos újságírás Magyarországon kiment divatból, és már itt a végeken sem kelendő. Az viszont megdöbbent, hogy a szerkesztő, a lap tekintélye, döntésképessége ilyen kön­nyen kivásárolható. Nagyon egyértelműnek és elfogadhatónak tartom, ha a cikk a többi, laptestbe szerkesztett anyag között, a szerkesztő jóváhagyásával jelenik meg, a képlet világos: ez a Krónika, mindenki gyűrje fel az inge ujját, aki minket olvas, sorakozzon hadrendbe a cikk és a szerző mögé. Ez a mi hangunk is, úgy tessék vásárolni, olvasni a lapot, hogy többé már nem közéleti, hanem propagandalap vagyunk, pártos mondanivalóval. És akkor az olvasó dönt: olvas — vagy pedig lapot vált. De a Krónika nem vállalta a felelősséget, csupán átadta magát a pénz nehézkedési erejének. Ez a napilap ezentúl arra megy, ámenről fizetnek, és ki tudja, holnap ki sétál majd be a szerkesztőségbe, hogy újabb egész oldalas hirdetést adjon fel. Ezek után tulajdonképpen mindenki azt ír és közöl, amit akar, ha elég pénze van. Ez a Krónika változata Mátyás király és a szegény leány történetére, mondtuk is, nem is, hoztuk is, nem is - manipulálunk is, nem is. A jelenség szomorú, mert teret vesztenek azok az újságírók, akiket megszokott az olvasó, akiknek hitele van, és teret nyer a hirdető, akinek pénze van. A szabad sajtó fizetett hirdetések idején kussol. Maga elé húzza a számlatömböt, ceruzát biggyeszt a füle mögé, és szolgálatkészen várja a hirdetésfelvételt. A jelenlegi hatalom kritikájára van szükség? Miért nem azt olvashatjuk saját, vállalt cikkekben?Nincs mersz, vagy nincs mondanivaló? Hirdetésekre, import témákra és szerzőkre vagyunk szorulva?­Hogyan lehet vitába szállni egy fizetett hirdetéssel? Ellenhirdetéssel? Most az aprók kora jön? (Megjegyzés: az apró szövegéért is felel a szerkesztőség, jobb helyeken a halálhirdetés feladásakor fel kell mutatni a halotti bizonyítványt.) Tudjuk: hirdetés válasz Markó­ szövegére. Csakhogy a Markót közlő lapok felvállalták és cikként, nem hirdetésként hozták. Most pedig ahelyett, hogy a Markó-felvetéseket vitatnánk, egy, a Krónika által sem (őszintén) vállalt provokáció tereli el a figyelmünket. Mivel is lehetne folytatni a sort? Talán kellene egy igazán frappáns hirdetés. Amiben benne lenne mindaz, amit a haz­ai (erdélyi, magyar, közéleti stb.) sajtó mondani tud. Valami, ami igazán hasznos. Valami, ami több mint papír- és nyomdafesték-fogyasztás. A fejlécen természetesen ott szerepelne, hogy fizetett hirdetés, és alatta­­ nem lenne semmi. Egy teljes ártatlan, hófehér oldal. Az erdélyi magyar közéleti tabula rasa. Abba aztán nyugodtan csomagolhatna szalonnát minden erdélyi magyar olvasó, és hálás szívvel gondolhatna a hirdetőre: bizony hasznára volt az ajándékoldal. Ezen az oldalon szóval sem, ólommal sem fertőzték.

Next