A Hét, 2004 (2. új évfolyam, 5-52. szám)
2004-02-05 / 5. szám
Fej vagy kendő? ■ Címlapsztori vagy egyre vadabb páneurópai vita? A kérdések kérdése (Istennek az EU-alkotmányba való beinvitálása, netán kifelejtése után) jelenleg az, hogy ott lehetnek-e vagy sem a vallási jelképek az iskolákban. Le Figaro: Párizs cáfolja az értesülést, miszerint Dominique de Villepin külügyminiszter a francia diplomácia helyzetét nehezítő tényezőnek nevezte a vallási jelképek törvénycsomagját. A vitatott jogszabály (tervezet) betiltaná az iskolákban a muzulmán fejkendő, a kereszt és a kipa viselését. Mások nyíltan kimondják: a fejkendőről szóló vita a társadalmi integráció (sok helyen megoldatlan) problémájában gyökerezik. „Az egész ügy arról szól, hogy mi, franciák, hogyan viszonyulunk történelmünkhöz és 2 I/5 Genetika a tányéron ■ Világszerte 15 százalékkal növekedett a genetikailag módosított mezőgazdasági termékek aránya, annak ellenére, hogy a fogyasztók egyre inkább tiltakoznak e tendencia ellen. Tizennyolc állam hétmillió farmerje kizárólag genetikailag módosított mezőgazdasági termékeket állított elő tavaly — természetesen azzal védekeznek, hogy ezzel a szegény, állandó élelmiszerválsággal küszködő államoknak kedveznek. A hétmillió farmer mintegy 167 millió négyszögöl területen állított elő genetikailag módosított termékeket. Az adatokat az International Service for the Acquisition of Agri-Biotech Applications tette közzé. A kimutatások szerint 1996- ban (az első évben, amikor genetikailag módosított termékeket kezdtek termelni), mindössze 4,3 millió négyszögöl területen folyt ilyen jellegű tevékenység. A farmerek és a kutatók szerint a biotechnológia jelentős mértékben hozzá fog járulni az éhezés és a szegénység leküzdéséhez, ennek értelmében épp a fejlődő országokban számíthatunk gyors fejlődésre a genetikailag módosított termékek esetében. A Fülöp-szigeteken 2003-ban engedélyezték először az ilyen jellegű termékek előállítását (50 ezer négyszögöl területen genetikailag módosított kukoricát termesztettek). India tavaly megkétszerezte gyapottermelését a genetikai módosítások révén (247 ezer négyszögöl területen). Kína 6,9 millió négyszögöl területen állított elő genetikailag módosított gyapotot (33 százalékos növekedés 2002-höz képest). Rajtuk kívül 2003-ban Argentína, Kanada, Dél-Afrika, Ausztrália, Uruguay, Románia, Spanyolország, Németország, Bulgária, Indonézia, Kolumbia, Honduras és Mexikó állított elő — óriási mennyiségű - genetikailag módosított mezőgazdasági terméket. (The State, jan. 23.) általában az arabokhoz” - vélekedik a Nouvel Observateur. Franciaország ötmillió muzulmánjának többsége békésen gyakorolja vallását. A fiatalabb generáció tagjai azonban azt tapasztalják, hogy francia identitásuk kialakítását mereven elutasítja a társadalom. Több magyar politológus is úgy vélekedik: a történelmileg szekularizált Franciaország célja a gall identitás restaurációja, s ez egyértelműen laikus lesz. A Magyar Televízió legutóbbi Aranyfüst című műsorában az Elysée Palota ezen elképzeléséről különböző vélemények hangzottak el. Frankfurter Rundschau: Johannes Rau elnök kiválóan döntött, amikor fellépett a vallási jelképek tiltása ellen. Nem tesz egyebet, mint megpróbálja egyesíteni a multikulturális német társadalmat. Ezzel szemben a Die Welt már nem ilyen megértő és megengedő: szerintük a keresztet és a fejkendőt képtelenség egy lapon emlegetni. Míg a kereszt a béke és a megváltás szimbóluma, addig a fejkendő politikai és vallási meggyőződést fejez ki. (Mindazonáltal a Die Welt is helyesli az államfő szerepvállalását.) Úgy tűnik, inkább a franciák a keményvonalasok: az International Herald Tribune idézi Luc Ferry tanügyminisztert, aki szerint a szakáll is a tiltó jogszabály hatálya alá kerülhet. Döbbenetes, olvasható a lapban, hogy a francia közvélemény 70 százaléka támogatja az ilyen jellegű tiltást. Végül egy rövid hír a Die Welt hasábjairól: a lap megdicséri a német bíróságot egy „pompás döntéséért”. Pert vesztett egy muzulmán anya, miután fel szerette volna menteni lányát az iskolai szexuális felvilágosítás alól. „Az ítélet indoklása mindent tartalmazott, amit egy liberális állam elvárhat muzulmán állampolgáraitól” - vélekedik a lap -, ha nem ez lett volna a végeredmény, akkor a muzulmán lányok megkülönböztetve érezhetnék magukat... (jan. 21-25.) alapítva 1970-ben ■ közéleti és kulturális kritikai lap ■ igazgató: Kelemen Hunor ■ felelős szerkesztő: Parászka Boróka ■ szerkesztő: Dóczy Örs (társadalomtudományok), Hegyi Réka (színház), Jánk Károly (irodalom), Kürti Emese (látvány), Szabó Géza (közélet) ■ főmunkatárs: Ágoston Hugó, Papp Sándor Zsigmond ■ lapterv, grafikai szerkesztő: Könczey Elemér ■ művészeti tanácsadó: Irsai Zsolt ■ korrektor: Fazakas Attila ■ tördelőszerkesztő: Tánczos András ■ ügyvitel: Szabó Róbert Csaba ■ szerkesztőség és kiadóhivatal: 540113 Târgu Mureş (Marosvásárhely), str. 22 dec. 1989., nr. 29/7., tel/fax: (+40) 265 210 068, e-mail: ahet@orizont.net ■ nyomdai munkálatok: Palatino Nyomda, Marosvásárhely ■ ISSN 1222-7994 ■ lapterjesztés: Krónika Kiadó Rt. ■ lapunk támogatói: Művelődésügyi Minisztérium, Communitas Alapítvány, Szabad Sajtó Alapítvány, József Attila Kulturális és Szociális Közalapítvány, Illyés Közalapítvány ■ A Hét megrendelhető e-mailen vagy a szerkesztőség telefonszámán ■ Gyűlöletbeszéd ■ Denis MacShane, az angol kormány Európa-ügyekkel megbízott minisztere az új uniós tagokkal szembeni gyűlöletbeszéd veszélyeiről beszélt az alsóház tagjai előtt. Azért, mert az új uniós tagországok viszonylag sok vendégmunkást fognak Angliába „exportálni”, nem feltétlenül kell ellenséges magatartást tanúsítani velük szemben. MacShane szerint az „friss uniós polgárok” jelentős mértékben hozzájárulhatnak az angol gazdasági fejlődéshez. Figyelmeztette a konzervatív pártot, hogy vezetőjüknek, Michael Howardnak a szülei a harmincas években Romániából vándoroltak ki az Egyesült Királyságba. Válaszként Ann Winterton emlékeztette a miniszter, hogy áldásukat adták ugyan az EU bővítésére, de a kormánynak hatékonyabb módszereket kellene találnia arra, hogy a vendégmunkások ne telepedhessenek le Anglia területén. A brit adófizetőt igencsak nyugtalanítja, hogy sok ember úgy érkezik hazánkba, hogy nem fizet adót, de jár neki az egészségügyi biztosítás, a munkanélküli pótlék stb.” E megállapítással szemben MacShane reményeit sorakoztatta fel, miszerint az angol átlagpolgárnak hinnie kell, hogy a jövevények mielőbb munkalehetőséget kapnak Angliában, és pozitív értelemben befolyásolhatják a gazdasági életet. „Remélem, hogy az ellenzék nem veti be a gyűlöletbeszéd sziporkáit kelet-európai barátainkkal szemben” - mondta a miniszter. (Scotsman, jan. 27.) War Forever? ■ A Gazeta Wyborcza hasábjain Timothy Garthon Ash publicisztikája olvasható. A jeles szerző meg van győződve, hogy „a háború nem ért véget”. Erre épp az amerikai elnök beszéde a legjobb bizonyíték. „Az elnök határozottan kijelentette, hogy a háború folytatódik, ugyanakkor azt mondta, hogy véget ért.” Az amerikai külpolitika és hadügy legfontosabb célja a nemzetközi terrorizmus felszámolása továbbra is. Lesznek ellenséges országokként meghatározott államok, amelyekre lecsap Amerika. Csakhogy - folytatja TGA — a háború szelét Washingtonban igen-igen gyengén érzékeli az átlagpolgár, ha tehát hamarosan nem hajt végre valaki egy súlyos terrorista akciót amerikai földön, akkor a háború kimúlik, akármit is mondana Bush. Az amerikai államfő azzal riogatja népét, hogy a terroristák nap mint nap áldozatokat szednek Baliban, Dzsakartában, Casablancában, Jeruzsálemben, Isztambulban és Bagdadban. Csakhogy ez már nem mozgatja meg az átlagamerikait. ,Miért volna ez gond? Nem megyünk oda vakációzni!” — olvasható az elemzésben. És így szép lassan, de biztosan a külpolitika és a hadászat ismét visszasüllyed az amerikai közéletben, az amerikai prioritások mezején oda, ahol a helye: a második, harmadik, sőt talán a negyedik szintre. Idén az igazi háborút az Egyesült Államok területén fogják megvívni a politikusok, választási hadjáratban. Nyilvánvaló, hogy Bush elnök nem fog állandóan Irakra hivatkozni a kampány során, ahol nap mint nap amerikai katonák halnak meg. A szerző szerint különös figyelmet érdemel az amerikai elnök beszédének összetétele: tavaly Bush az iraki háborúval indított, majd néhány oldalas gazdasági, tanügyi, egészségügyi rész következett. Idén épp fordítva történt. ,Azzal kezdte beszédét, hogy több százezer amerikai katona, férfiak és nők vették fel a harcot világszerte a terrorizmussal, majd következett három-négy oldal biztonságpolitika, végül az egészségügy, tanügy és gazdaság. Legtöbbször a legfontosabb dolgokról - éppen a hatás kedvéért - a befejező részben esik szó. Mert fontos ugyan a terrorizmus elleni hadviselés, de miképp foguk meg lényegét? Ez nem olyan háború, amilyen a második világháború volt, még csak nem is olyan jellegű, amilyen a Szovjetunió elleni hidegháború volt. Hol is lakik a Terrorizmus? Hol a fővárosa? Ki vezeti hadseregét? (...) Vajon az emberiség történetében a 21. század első évtizedéről úgy fognak majd beszélni, mint a terrorizmus elleni háború koráról? Gyanítom, hogy nem.” (Gazeta Wyborcza, jan. 22.) Pakisztán hőse ■ Pakisztánban két hónappal ezelőtt alapos vizsgálódások kezdődtek: az ENSZ által átadott információk alapján a pakisztáni urándúsítási program 15 legnevesebb munkatársát vetették alá alapos kikérdezésnek. A „szűrés” során kiderült, hogy Pakisztán legkiválóbb atomtudósa átadott információkat más országoknak. Dr. Abdul Kadir Khant korábban hősként ünnepelték, amiért Pakisztánt atomhatalommá tette. A tudós január 29-én beismerte, hogy a nyolcvanas és a kilencvenes években információkat szivárogtatott ki Iránnak és Líbiának, sőt Észak-Koreának is a pakisztáni nukleáris programról. Khan-on kívül négy másik személyről állítják a hatóságok, hogy információkat adtak el külföldön. Az ellenzék úgy véli: Khan boszorkányüldözés áldozata. A Dzsamat-e- Iszlámi párt vezetője, Kazi Husszein Ahmed továbbra is hősnek tartja Khan t, amiért elrettentő fegyvert fejlesztett ki „az indiai agresszió ellen”. Kazi szerint „a pakisztáni népet amerikai nyomásra szégyenítették most meg!” Khan 2001 óta nem dolgozott az urándúsítóban, hanem a kormány első számú ,tudományos tanácsadója volt. Január 30-án elvesztette ezt a tisztségét. (BBC, febr. 2.) Mi nem történt Boszniában? ■ Jó kis lecke a békecsinálók számára indítja elemzését David Harland az International Herald Tribune hasábjain. A szerző irányította Bosznia-Hercegovinában az újjáépítési folyamatot a daytoni egyezmény aláírása után. „Nyolc évvel a pusztító világháború után Bosznia-Hercegovina valóságos sikertörténettel büszkélkedhetett. Véget ért az újjáépítési folyamat. A nemzetgazdaság mutatói jobbak, mint a háború előttiek, és az ország gazdasága úgy növekszik, hogy a leggyorsabb európai államok mellé is felzárkózott. A menekültek hazatértek otthonaikba, a nacionalista hadurak meghaltak vagy börtönbe kerültek. A különböző etnikumú fiatalok közötti házasságok gyakorisága alapján azt mondhatjuk, hogy a sok véráldozatot követelő ellenségeskedés eltűnőben a muzulmánok, a horvátok és a szerbek között. A közéletet általában az optimizmus jellemzi. Nemrég még ez volt Európa legelmaradottabb övezete, most jelentős előrehaladást mutat. Ez történt 1953-ban - 2003-ban Bosznia egészen másképp néz ki.” Dayton után immár nyolc év telt el, de a GDP továbbra sem érte el a háború előtti szintet, gazdasági növekedésről szó sincs. Igaz, hogy sok menekült viszszatért hazájába, de az ország három etnikai tömbre szakadt. A nacionalisták továbbra is hatalmon vannak. A három közösség között az ellenségeskedés nem akar csökkenni. A fiatalok elkívánkoznak innen. Akik odakint vannak, nem akarnak hazajönni. Ez az ország képtelen volt önerejéből a béke útjára térni: szükség volt az amerikai beavatkozásra (az 1995-ös szrebrenicai mészárlás után). ,Az amerikaiak megtették (szinte egymagukban) azt, amire három év alatt Európa és az ENSZ képtelen volt három év... amely alatt százezer ember öltek meg.” Különös — állapítja meg a szerző —, hogy annak ellenére, hogy a nemzetközi közösség az utóbbi nyolc év alatt több mint tízmilliárd dollárt költött Bosznia újjáépítésére, mégsem történt látványos előrelépés. Ennyire mély nyomot hagy a vérrokonok közötti háborúskodás. A kettős átmeneti korszakot pedig a lakosság hatványozottan megsínyli: Boszniának ugyanis a háborúból a békébe, illetve a kommunizmusból a kapitalizmusba, a demokráciába és a piacgazdaságba kell átlépnie. A boszniai eset alapos lecke volt az ENSZ, a NATO és az EU számára: hogyan kell egy békeegyezményt életbe ültetni. „Egyszerre túl gyorsak és túl lassúak voltunk. Sietségünkben, hogy mielőbb lezárjuk az ügyet, áldásunkat adtuk a fals választásokra: hatalomra kerültek az nacionalisták. Közben túl lassan mozdultunk, amikor ott, a helyszínen kellett volna kialakítanunk a biztonságos környezetet, így hát az etnikai tisztogatás a háború után is folytatódott.” (International Herald Tribune, jan. 27.) Minden eddigi híreszteléssel ellentétben A Hét hozzáférhető! Vásárhelyen az újságárusoknál, Kolozsváron az Apex standjain és a Röser Könyvesboltban, Csíkszeredában, Szentgyörgyön Gyergyószentmiklóson és Udvarhelyen az utcai standokon, a Corvina és a Pallas-Akadémia könyvesboltjaiban, Nagyváradon az Illyés Gyula Református könyvesboltban, Szatmáron a Bajapres-nél kapható a lap. A Hét házhoz érkezik, ha a Krónika lapterjesztőinél vagy a 0265-210068-as telefonon kérik az előfizetést. Levélben is megrendelhető a lap az ahet@orizont.net címen. A HÉT: rákérdezünk 2004. február 5.