A Hét, 2004 (2. új évfolyam, 5-52. szám)

2004-02-05 / 5. szám

Fej vagy kendő? ■ Címlapsztori vagy egyre vadabb páneurópai vita? A kérdések kérdése (Istennek az EU-alkotmányba való beinvitálása, netán kifelejtése után) jelenleg az, hogy ott lehetnek-e vagy sem a vallási jelképek az isko­lákban. Le Figaro: Párizs cáfolja az értesülést, miszerint Dominique de Villepin külügyminiszter­­ a francia diplomácia helyzetét nehezítő té­nyezőnek­­ nevezte a vallási jelké­pek törvénycsomagját. A vitatott jogszabály (tervezet) betiltaná az is­kolákban a muzulmán fejkendő, a kereszt és a kipa viselését. Mások nyíltan kimondják: a fejkendőről szóló vita a társadalmi integráció (sok helyen megoldatlan) problémá­jában gyökerezik. „Az egész ügy ar­ról szól, hogy mi, franciák, hogyan viszonyulunk történelmünkhöz és 2 I­/5 Genetika a tányéron ■ Világszerte 15 százalékkal növe­kedett a genetikailag módosított mezőgazdasági termékek aránya, annak ellenére, hogy a fogyasztók egyre inkább tiltakoznak e tenden­cia ellen. Tizennyolc állam hétmil­lió farmerje kizárólag genetikailag módosított mezőgazdasági termé­keket állított elő tavaly — természe­tesen azzal védekeznek, hogy ezzel a szegény, állandó élelmiszerválság­gal küszködő államoknak kedvez­nek. A hétmillió farmer mintegy 167 millió négyszögöl területen állí­tott elő genetikailag módosított ter­mékeket. Az adatokat az Interna­tional Service for the Acquisition of Agri-Biotech Applications tette közzé. A kimutatások szerint 1996- ban (az első évben, amikor geneti­kailag módosított termékeket kezd­tek termelni), mindössze 4,3 millió négyszögöl területen folyt ilyen jel­legű tevékenység. A farmerek és a kutatók szerint a biotechnológia je­lentős mértékben hozzá fog járulni az éhezés és a szegénység leküzdé­séhez, ennek értelmében épp a fej­lődő országokban számíthatunk gyors fejlődésre a genetikailag mó­dosított termékek esetében. A Fü­­löp-szigeteken 2003-ban engedé­lyezték először az ilyen jellegű termékek előállítását (50 ezer négy­szögöl területen genetikailag mó­dosított kukoricát termesztettek). India tavaly megkétszerezte gyapot­termelését a genetikai módosítások révén (247 ezer négyszögöl terüle­ten). Kína 6,9 millió négyszögöl te­rületen állított elő genetikailag mó­dosított gyapotot (33 százalékos növekedés 2002-höz képest). Raj­tuk kívül 2003-ban Argentína, Ka­nada, Dél-Afrika, Ausztrália, Uru­guay, Románia, Spanyolország, Németország, Bulgária, Indonézia, Kolumbia, Honduras és Mexikó ál­lított elő — óriási mennyiségű - ge­netikailag módosított mezőgazda­sági terméket. (The State, jan. 23.) általában az arabokhoz” - vélekedik a Nouvel Observateur. Franciaország ötmillió muzulmánjának többsége békésen gyakorolja vallását. A fiata­labb generáció tagjai azonban azt tapasztalják, hogy francia identitá­suk kialakítását mereven elutasítja a társadalom. Több magyar politoló­gus is úgy vélekedik: a történelmileg szekularizált Franciaország célja a gall identitás restaurációja, s ez egy­értelműen laikus lesz. A Magyar Televízió legutóbbi Aranyfüst című műsorában az Elysée Palota ezen elképzeléséről különböző vélemé­nyek hangzottak el. Frankfurter Rundschau: Johannes Rau elnök ki­válóan döntött, amikor fellépett a vallási jelképek tiltása ellen. Nem tesz egyebet, mint megpróbálja egyesíteni a multikulturális német társadalmat. Ezzel szemben a Die Welt már nem ilyen megértő és megengedő: szerintük a keresztet és a fejkendőt képtelenség egy lapon emlegetni. Míg a kereszt a béke és a megváltás szimbóluma, addig a fej­kendő politikai és vallási meggyőző­dést fejez ki. (Mindazonáltal a Die Welt is helyesli az államfő szerepvál­lalását.) Úgy tűnik, inkább a franci­ák a keményvonalasok: az Interna­tional Herald Tribune idézi Luc Ferry tanügyminisztert, aki szerint a szakáll is a tiltó jogszabály hatálya alá kerülhet. Döbbenetes, olvasható a lapban, hogy a francia közvéle­mény 70 százaléka támogatja az ilyen jellegű tiltást. Végül egy rövid hír a Die Welt hasábjairól: a lap megdicséri a német bíróságot egy „pompás döntéséért”. Pert vesztett egy muzulmán anya, miután fel sze­rette volna menteni lányát az iskolai szexuális felvilágosítás alól. „Az íté­let indoklása mindent tartalmazott, amit egy liberális állam elvárhat muzulmán állampolgáraitól” - véle­kedik a lap -, ha nem ez lett volna a végeredmény, akkor a muzulmán lányok megkülönböztetve érezhet­­nék magukat... (jan. 21-25.) alapítva 1970-ben ■ közéleti és kulturális kritikai lap ■ igazgató: Kelemen Hunor ■ felelős szerkesztő: Parászka Boróka ■ szerkesztő: Dóczy Örs (társadalomtudományok), Hegyi Réka (színház), Jánk Károly (irodalom), Kürti Emese (látvány), Szabó Géza (közélet) ■ fő­munkatárs: Ágoston Hugó, Papp Sándor Zsigmond ■ lapterv, grafikai szerkesztő: Könczey Elemér ■ művészeti tanácsadó: Irsai Zsolt ■ korrektor: Fazakas Attila ■ tördelőszerkesztő: Tánczos András ■ ügyvitel: Szabó Róbert Csaba ■ szerkesztőség és kiadóhivatal: 540113 Târgu Mureş (Marosvásárhely), str. 22 dec. 1989., nr. 29/7., tel/fax: (+40) 265 210 068, e-mail: ahet@orizont.net ■ nyomdai munkálatok: Palatino Nyomda, Marosvásárhely ■ ISSN 1222-7994 ■ lapterjesztés: Krónika Kiadó Rt. ■ lapunk támogatói: Művelődésügyi Minisztérium, Communitas Alapítvány, Szabad Sajtó Alapítvány, József Attila Kulturális és Szociális Közalapítvány, Illyés Közalapítvány ■ A Hét megrendelhető e-mailen vagy a szerkesztőség telefonszámán ■ Gyűlöletbeszéd ■ Denis MacShane, az angol kor­mány Európa-ügyekkel megbízott minisztere az új uniós tagokkal szembeni gyűlöletbeszéd veszélyei­ről beszélt az alsóház tagjai előtt. Azért, mert az új uniós tagországok viszonylag sok vendégmunkást fog­nak Angliába „exportálni”, nem fel­tétlenül kell ellenséges magatartást tanúsítani velük szemben. MacSha­ne szerint az „friss uniós polgárok” jelentős mértékben hozzájárulhat­nak az angol gazdasági fejlődéshez. Figyelmeztette a konzervatív pártot, hogy vezetőjüknek, Michael Ho­­wardnak a szülei a harmincas évek­ben Romániából vándoroltak ki az Egyesült Királyságba. Válaszként Ann Winterton emlékeztette a mi­niszter, hogy áldásukat adták ugyan az EU bővítésére, de a kormánynak hatékonyabb módszereket kellene találnia arra, hogy a vendégmun­kások ne telepedhessenek le Anglia területén. A brit adófizetőt igen­csak nyugtalanítja, hogy sok ember úgy érkezik hazánkba, hogy nem fi­zet adót, de jár neki az egészségügyi biztosítás, a munkanélküli pótlék stb.” E megállapítással szemben MacShane reményeit sorakoztatta fel, miszerint az angol átlagpolgár­nak hinnie kell, hogy a jövevények mielőbb munkalehetőséget kapnak Angliában, és pozitív értelemben befolyásolhatják a gazdasági életet. „Remélem, hogy az ellenzék nem veti be a gyűlöletbeszéd sziporkáit kelet-európai barátainkkal szem­ben” - mondta a miniszter. (Scotsman, jan. 27.) War Forever? ■ A Gazeta Wyborcza hasábjain Timothy Garthon Ash publiciszti­kája olvasható. A jeles szerző meg van győződve, hogy „a háború nem ért véget”. Erre épp az amerikai el­nök beszéde a legjobb bizonyíték. „Az elnök határozottan kijelentette, hogy a háború folytatódik, ugyan­akkor azt mondta, hogy véget ért.” Az amerikai külpolitika és hadügy legfontosabb célja a nemzetközi terrorizmus felszámolása­­ továbbra is. Lesznek ellenséges országokként meghatározott államok, amelyekre lecsap Amerika. Csakhogy - foly­tatja TGA — a háború szelét Wa­shingtonban igen-igen gyengén ér­zékeli az átlagpolgár, ha tehát hamarosan nem hajt végre valaki egy súlyos terrorista akciót amerikai földön, akkor a háború kimúlik, akármit is mondana Bush. Az ame­rikai államfő azzal riogatja népét, hogy a terroristák nap mint nap áldozatokat szednek Baliban, Dzsa­­kartában, Casablancában, Jeru­zsálemben, Isztambulban és Bag­dadban. Csakhogy ez már nem mozgatja meg az átlagamerikait. ,Miért volna ez gond? Nem me­gyünk oda vakációzni!” — olvasható az elemzésben. És így szép lassan, de biztosan a külpolitika és a hadá­szat ismét visszasüllyed az amerikai közéletben, az amerikai prioritások mezején oda, ahol a helye: a máso­dik, harmadik, sőt talán a negyedik szintre. Idén az igazi háborút az Egyesült Államok területén fogják megvívni a politikusok, választási hadjáratban. Nyilvánvaló, hogy Bush elnök nem fog állandóan Irakra hivatkozni a kampány során, ahol nap mint nap amerikai kato­nák halnak meg. A szerző szerint különös figyelmet érdemel az ame­rikai elnök beszédének összetétele: tavaly Bush az iraki háborúval indí­tott, majd néhány oldalas gazdasá­gi, tanügyi, egészségügyi rész kö­vetkezett. Idén épp fordítva történt. ,Azzal kezdte beszédét, hogy több százezer amerikai katona, férfiak és nők vették fel a harcot világszerte a terrorizmussal, majd következett három-négy oldal biztonságpoliti­ka, végül az egészségügy, tanügy és gazdaság. Legtöbbször a legfonto­­sabb dolgokról - éppen a hatás ked­véért - a befejező részben esik szó. Mert fontos ugyan a terrorizmus el­leni hadviselés, de miképp foguk meg lényegét? Ez nem olyan hábo­rú, amilyen a második világháború volt, még csak nem is olyan jellegű, amilyen a Szovjetunió elleni hideg­háború volt. Hol is lakik a Terro­rizmus? Hol a fővárosa? Ki vezeti hadseregét? (...) Vajon az emberiség történetében a 21. század első évti­zedéről úgy fognak majd beszélni, mint a terrorizmus elleni háború koráról? Gyanítom, hogy nem.” (Gazeta Wyborcza, jan. 22.) Pakisztán hőse ■ Pakisztánban két hónappal ezelőtt alapos vizsgálódások kezdődtek: az ENSZ által átadott információk alapján a pakisztáni urándúsítási program 15 legnevesebb munkatársát vetették alá alapos kikérdezésnek. A „szűrés” során kiderült, hogy Pakisz­tán legkiválóbb atomtudósa átadott információkat más országoknak. Dr. Abdul Kadir Khan­t korábban hős­ként ünnepelték, amiért Pakisztánt atomhatalommá tette. A tudós janu­ár 29-én beismerte, hogy a nyolcva­nas és a kilencvenes években infor­mációkat szivárogtatott ki Iránnak és Líbiának, sőt Észak-Koreának is a pakisztáni nukleáris programról. Khan-on kívül négy másik személy­ről állítják a hatóságok, hogy infor­mációkat adtak el külföldön. Az ellenzék úgy véli: Khan boszorkány­üldözés áldozata. A Dzsamat-e- Iszlámi párt vezetője, Kazi Husszein Ahmed továbbra is hősnek tartja Khan­ t, amiért elrettentő fegyvert fejlesztett ki „az indiai agresszió el­len”. Kazi szerint „a pakisztáni népet amerikai nyomásra szégyenítették most meg!” Khan 2001 óta nem dol­gozott az urándúsítóban, hanem a kormány első számú ,tudományos ta­nácsadója volt. Január 30-án elvesz­tette ezt a tisztségét. (BBC, febr. 2.) Mi nem történt Boszniában? ■ Jó kis lecke a békecsinálók számá­ra indítja elemzését David Harland az International Herald Tribune ha­sábjain. A szerző irányította Bosz­nia-Hercegovinában az újjáépítési folyamatot a daytoni egyezmény aláírása után. „Nyolc évvel a pusztító világháború után Bosznia-Hercego­vina valóságos sikertörténettel büsz­kélkedhetett. Véget ért az újjáépítési folyamat. A nemzetgazdaság muta­tói jobbak, mint a háború előttiek, és az ország gazdasága úgy növek­szik, hogy a leggyorsabb európai ál­lamok mellé is felzárkózott. A me­nekültek hazatértek otthonaikba, a nacionalista hadurak meghaltak vagy börtönbe kerültek. A különbö­ző etnikumú fiatalok közötti házas­ságok gyakorisága alapján azt mondhatjuk, hogy a sok véráldoza­tot követelő ellenségeskedés eltűnő­ben a muzulmánok, a horvátok és a szerbek között. A közéletet általá­ban az optimizmus jellemzi. Nem­rég még ez volt Európa legelmara­dottabb övezete, most jelentős előrehaladást mutat. Ez történt 1953-ban - 2003-ban Bosznia egé­szen másképp néz ki.” Dayton után immár nyolc év telt el, de a GDP továbbra sem érte el a háború előtti szintet, gazdasági növekedésről szó sincs. Igaz, hogy sok menekült visz­­szatért hazájába, de az ország három etnikai tömbre szakadt. A naciona­listák továbbra is hatalmon vannak. A három közösség között az ellen­ségeskedés nem akar csökkenni. A fiatalok elkívánkoznak innen. Akik odakint vannak, nem akarnak haza­jönni. Ez az ország képtelen volt önerejéből a béke útjára térni: szük­ség volt az amerikai beavatkozásra (az 1995-ös szrebrenicai mészárlás után). ,Az amerikaiak megtették (szinte egymagukban) azt, amire három év alatt Európa és az ENSZ képtelen volt­­ három év... amely alatt százezer ember öltek meg.” Különös — állapítja meg a szerző —, hogy annak ellenére, hogy a nem­zetközi közösség az utóbbi nyolc év alatt több mint tízmilliárd dollárt költött Bosznia újjáépítésére, még­sem történt látványos előrelépés. Ennyire mély nyomot hagy­ a vérro­konok közötti háborúskodás. A ket­tős átmeneti korszakot pedig a la­kosság hatványozottan megsínyli: Boszniának ugyanis a háborúból a békébe, illetve a kommunizmusból a kapitalizmusba, a demokráciába és a piacgazdaságba kell átlépnie. A boszniai eset alapos lecke volt az ENSZ, a NATO és az EU számára: hogyan kell egy békeegyezményt életbe ültetni. „Egyszerre túl gyor­sak és túl lassúak voltunk. Sietsé­günkben, hogy mielőbb lezárjuk az ügyet, áldásunkat adtuk a fals vá­lasztásokra: hatalomra kerültek az nacionalisták. Közben túl lassan mozdultunk, amikor ott, a helyszí­nen kellett volna kialakítanunk a biztonságos környezetet, így hát az etnikai tisztogatás a háború után is folytatódott.” (International Herald Tribune, jan. 27.) Minden eddigi híreszteléssel ellentétben A Hét hozzáférhető! Vásárhelyen az újságárusoknál, Kolozsváron az Apex standjain és a Röser Könyvesboltban, Csíkszeredában, Szentgyörgyön Gyergyószentmiklóson és Udvarhelyen az utcai standokon, a Corvina és a Pallas-Akadémia könyvesboltjaiban, Nagyváradon az Illyés Gyula Református könyvesboltban, Szatmáron a Bajapres-nél kap­ható a lap. A Hét házhoz érkezik, ha­ a Krónika lapterjesztőinél vagy a 0265-210068-as telefonon kérik az előfizetést. Levélben is megrendelhető a lap az ahet@orizont.net címen. A HÉT: rákérdezünk 2004. február 5.

Next