A Hét, 2005. január-június (3. új évfolyam, 1-26. szám)

2005-01-06 / 1. szám

új folyam • III/Í • 2005. január 6. megjelenik minden csütörtökön 3 az interjú RMDSZ: jobbra át! 4 a labirintus Fejjel a betonfalnak 5 a helyzet Bukarest, Budapest, Brüsszel Sinn Fáin 14 a margó Tanuljuk a nacionalizmust! Van benne valami közéleti és '"«ti kritikai lap 16 oldal, ára 9800 lej MÁTYÁS ROZA [Tinta]intervenciók Sz. T. a Betű c. könyv oldalain Színt és színre színt! Vesztemig kitartson Festékkészletem! Épül, omlik arcom; Térey János Münchausen-szindróma PARÁSZKA BORÓKA Tudom, tudom idegesítő lesz, ha többhónapnyi ádázul kitartó (és sikeres) vörösbárózás után bevallom: arra a következtetésre jutottam, ez az ország Münchausen báró (helyi értéken: bojár) birtoka. Mostanában sorozatosan a politikai nehézkedésnek ellentmondó események, gesztusok tapasztalhatók. Mintha a saját hajától fogva próbálná kirángatni magát a román társadalom a slamasztikából. Korrupciótól mentes, átláthatóan működő államháztartást akart a szavazó, jogbiztonságot, politikai maffiától, zsarolástól mentes szabad, önálló adminisztrációt, egyszóval liberális demokráciát. Es akkor, ebből a ma született liberális vágyaktól fűtött román választópolgárból előtört a leküzdhetetlen, tekintélytiszteletben pácolt ortodoxia. Szavazatát arra a bojárra adta, aki elég keményen tudott fenyegetőzni, arra, aki sk. vállalt kezességet. A liberális választópolgárban nyoma sincs a nyugati demokráciában már évszázadok óta finomra csiszolódott óvatosságnak, hogy az (egy)személyes garancia nem garancia, nem bizony, csupán egy szalonképesre fazonírozott diktatúra előképe. Básescu személyes garanciát vállalt minisztereiért, képviselőiért: egész csapatáért. Választási plakátjain együtt jelent megjelöltjeivel: Kezeskedem az embereimért — hirdette a szlogen. Egészen biztosan be is váltja majd. Időről időre végigsétál a szenátus, vagy a képviselőház padjai között, be-betekintget (mint jó Miklós bácsi a csodaváró gyerekek ablakán) a minisztériumokba. Körmére néz a szedte-vedte teremtette csapatnak. Es akkor majd a képviselők, a szenátorok, de még a miniszterurak'is sietve mutatják majd fel a körmüket (amire elnökileg rá lett nézve). A buzgóbbja szerintem még a zsebkendőjét is előkészíti az inspekcióra. Szóval adva van nekünk egy mindenre elszánt bojárunk, aki aztán minden erejét és tekintélyét latba vetve gátat vet minden eddigi önkénynek, liberalizálja az eddigelé autoriter módon működő román államunkat. Új elnökkel új csapat is jelentkezett. A leváltott román hatalom belemerevedett saját szereposztásába, belterjessé vált, eltávolodott a társadalomtól, méltán váltotta ki a szavazók ellenszenvét. Mi sem természetesebb, hogy a civilszféra támadásba lendült, rendszerváltó hangulatba hevítette magát, megkezdődött a Pannon halmokon már ismert „polgári ellenállás”, a tüntetősdi, internet- és sms-propaganda. Rablóból lesz a legjobb pandúr ” alapon a civilszféra, mivel nem értett szót a politikummal, hát megteremtette a maga politikumát, a saját politikusaival. A Münchausen-effekt akkor lehet sikeres, ha valóban szakpolitikussá növi ki magát a lelkes polgári had. Egyelőre sajnos az egyetlen igazi politikai erény, am ire széltében-hosszában hivatkozik az új hatalom, hogy ez a kormány gazdag emberekből áll, hogy idézem: „végre nem szégyen Romániában gazdagnak lenni”. Ez tényleg nagyon örömteljes. Aggodalomra csak az ad okot, hogy ebben az országban egyelőre sokkal többen vannak azok, akik a nyomorúságuk miatt szégyenkeztek, mint azok, akik a vagyonuk miatt. Es végül a Münchausen-szindróma sűrített változata: az erdélyi magyar politikai képviselet. Az RMDSZ -jó taktikai érzékkel — választást nyert, nem is akárhogyan, a (nemzetébe) zárt közösségnek szóló üzeneteivel, a zártság politikájával. Es most az RMDSZ az, aki a nyitás felé viheti az egész országot. Az RMDSZ bábáskodhat az új román politikai elit születésénél. Az RMDSZ állhat a legfontosabb romániai reformok élén, nála van a nyitás garanciája. Ez azonban most visszafelé, az erdélyi magyarság felé is kell hasson. A szomorú helyzetkép nemzeti kisközösségünkről, hogy ma a román társadalomban, ha hátrányban vagyunk, akkor csakis önmagunk okozta hátrányban vagyunk. Önmagunk okozta kiskorúságunkból kell kilábalnunk. Rehabilitációra és modernizációra van szükségünk. Egyszóval nyitásra.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents