A Hon, 1869. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)
1869-09-01 / 200. szám
és mire törekszenek. T. uraim ! ne tekintsék e vívmányokat csekélyeknek. A kormány maga részéről azon lesz, azokat mint drága kincset őrizni és megóvni. (Bravo.) Hopfen alelnök erre felolvasta ő felsége szentesítő kéziratát és szintén dicséreket mondott a delegatio fölött, mire az ülés eloszlott. -j Pest megye bizottmányi rendes közgyűléséről szóló esti lapi tudósításunk kiegészítésére, utánpótoljuk a következőket: Ráday L. gr. főjegyző a napirend előtt az üresedésbejött tisztviselői állomások iránt indítványoz intézkedéseket tétezni. Az indítvány elfogadtatott és a választás a novemberi közgyűlésre halasztatott. A Móczár tisztiügyész öngyilkossága folytán üresedésbe jött állomás betöltése azonban nem lévén addig halasztható, e tisztség ideiglenesen Csorba tiszteletbeli aljegyzőre ruháztatott, Tóth Gergely pedig a kalocsai megyei törvényszéktől a központba helyeztetett át. Holitscher kerületi orvosnak kérelmére megengedtetett, hogy Dunapataj községében szintén űzheti gyógygyakorlatát. Halász aljegyző indítványozza, hogy Széchenyi és Teleki arczképeinek költségei a megyei pénztárból fedeztessenek. Egyhangúlag elfogadtatik. Erre felemelkedik Ráday L. gr. főjegyző és indítványozza : Tekintve, hogy a megyei autonómia napjai meg vannak számlálva(Ugy van!) és a megyének sietnie kell ha fiai iránt a megérdemlett hálát kimutatni, határozza el a közgyűlés, hogy Nyáry Pál arczképeit készítessék a megyeterme részére (Élénk éljenzés) , pedig közaláírás útján. Hogy pedig az ünnepelt népszerűségének is kifejezés adassék, ne engedtessék meg 10 krajczárnál többel a hozzájárulás. Nyáry Pál erre válaszolja : Én mindig határozott ellensége voltara az idiolatriának , és azért ez indítványt is elutasítom. Az arczkép a testnek előtüntetése, és ez iránt bizonyára nem viseltetik senki különös tisztelettel, melyet csak a magas eszméknek és elveknek kell lerónunk. Az elvek, melyekért küzdöttem, nem saját találmányom, nem kizárólagos tulajdonom , hanem közös tulajdona a szabadon gondolkozó magyar népnek. Ha azokhoz hű voltam, csak hazafias kötelességemet teljesítettem, és hogy azt tettem, nem érdem, tehát nem érdemel elismerést. Határozottan ellene vagyok az ily kitüntetésnek, melyet csak halálom után nem gátolhatok meg. Amíg az élők gyengéivel bírok, e kitüntetés anomália, és határozottan kijelentem, hogy ha ez indítvány elfogadtatnék, kénytelen leszek e teremben tartandó tanácskozásoktól távol maradni. Ráday L. erre kijelenti, hogy sajnálja ugyan, hogy Nyári óhajai ellen kell nyilatkoznia, de fentartja indítványát. A megye büszke arra, hogy „Nyáry megyének“ nevezik, mely czímmel csak az irigység tisztelte meg Pest megyét. A megyének minden fia, tiszteletnek tartja, hogy azon zászló alatt állhat, melyet Nyáry lobogtat és véd. Szóltak még többen ez ügyhöz , végül még Nyáry is, mire határozatkép kimondatott, hogy mind az indítvány, mind az elutasítás, valamint a megye hálája jegyzőkönyvileg megörökitessék. — Ezután több ministeri rendelet tárgyaltatott. KÜLFÖLD. Francziaország. A „Temps“ Napóleon betegségének czikket szentel, melyben a többek közt mondja: „Egyébiránt, ha a közönség nyugtalanságát a hivatalos lap hallgatása felkelti, ezt nagyon könnyen fel lehet fogni. Ez az érzelem, erre el lehetünk készülve, mindig lappangó és endemikusállapotban lesz bennünk. Ez politikai helyzetünk természetes következménye. Ha a reeriminatiók iránt több kedvünk lenne, azt mondanák, hogy ez egy államcsíny kikerülhetetlen Nemesise. A világon semmi sem akadályozhatja meg, hogy főhatalom átszállása válsággal ne járjon Francziaországra nézve.Magának a kormánynak feladata megvizsgálni, hogy mit kell tennie, hogy e válságot megelőzze vagy legalább mérsékelje. Miután látjuk, hogy mily makacssággal igyekszik a személyes hatalom foszlányait visszatartani, nekünk úgy látszik, hogy nem vizsgálja a helyzetet a kívánt világosságban. Midőn az ember számot igyekszik adni magának századunkban a kormány feltételeiről, csakhamar észre veszi az ember, hogy a népek nagykorúakká lőnek és nem engedik többé magukat vezettetni. A monarchikus hatalom ma, csak népies kormány alakjában lehet és a „suverainitásnak hogy tartós legyen, igyekeznie kell inkább és inkább kevésbé személyessé válnia. Ahelyett, hogy éreztetné magát, igyekeznie kell magát ellepleznie; ahelyett, hogy minden akarna lenni, bele kellene nyugodnia, hogy semminek se lássék. I. Leopoldról az uralom miért mehetett át II. Leopoldra, anélkül hogy Belgium oly annyira új szervezetét megrázta volna ? Mert I. Leopold úgy fogta fel az újkori monarchiát, mint alkotmányos monarchiát és az alkotmányos monarchiát mint a hatalomnak a személyiségből való kivetkeztetését. Ez azon felindulások morálja, melyek tegnap bukást okoztak a börzén és megzavarták Páris közönségét.“ — Ledru Rollin be vagy be nem jöhetése foglalkoztatja még mindig a franczia sajtót. A „Reveil“ többek közt így ír: Nem tetszik-e nektek, hogy ez vagy amaz polgár használja azon általános amnestiát, melyet ti csak azért adtatok meg, mert nem tehettetek mást ? Ez a ti dolgotok, és nem vizsgáljuk félelmetek indokait. Mondjátok akkor ezt: Akaratom szerint az amnestia eddig és nem tovább terjed. Szerencsétlenségre egy rendelet jogi magyarázata ép úgy nem tartozik reátok, mint a törvényé. Ez vélemény és semmi sem több : egy nagyon kétes becsű vélemény, midőn összeütközésben van a méltányossággal épen úgy, mint az írott joggal és a közönséges józan észszel. Hogy azt tényleg szentesítsétek, mily eszközötök marad ? A nyers erő. Bizonyára van elég rendőr ügynökötök, gendarmeotok, hogy elfogassátok mindazokat, kiket nekik kijelöltök. De azután ? A múltkori nagy összeesküvéssel való nyomorult felsülés megtanít titeket, hogy az elfogatások gyakran több zavart okoznak azoknak, kik elrendelik, mint azoknak, kik ellen rendelik. Ok bizonyára, ha elég lenne, mint a régi szép időben egy ministeri rendelet arra, hogy Guyannába küldjétek azt, ki nektek nem tetszik, a megoldás nagyon könnyű lenne. De a sajtónak szava van minden akadály daczára is, melylyel körülvettétek, és a közvélemény ébren van. Hogy ez sikerüljön nektek, szükséges lenne, hogy elmondhassátok, mint 1851-ben: Le a legitimitással. De ez most már nem lehet. Milliókra és milliókra mennek azok, kik a más polgárokon elkövetett erőszak által sértve éreznék magukat, és ha egy, száz vagy 10 ezer embert sújtotok is, ez csak az Óceánból elvett csepp lenne. A nagy Óceán csak ingerültebben csapkodná a személyes hatalom utolsó erődítményeit. A „Temps“ ez ügyet így adja elő : „Ledru Rollin 2 kém vallomására, kik sem tényt sem komoly előjelt nem tudtak felhozni ellene — elítélve. Ha Ledru Rollin valósággal és komolyan részt vett volna „ama cselekvési elhatározásban,amelyért sújtok, ha ahelyett, hogy mint az incontumadam szóló ítélet szemére veti, az 500 francot nem azért adta volna, hogy a császárt megöljék, hanem azért, hogy egy minisztert öljenek meg : a közjog elvei szerint vétket nem követett volna el. Omi mindnyájan a rosz gondolatok, vétkes szándékok esélye alatt élünk, melyek fenyegethetik életünket. A törvény nem véd minket. Úgy látszik, csak a fejedelem élete látszott elég becsesnek arra, hogy kivételes biztosítékot érdemeljen : a fejedelem elleni összeesküvést az állambiztonsága elleni összeesküvéssel azonosítják, ugyanazon bírákkal, ugyanazon büntetéssel büntetik őket, de épen ezáltal az összeesküvés politikai jellemét ismerik el, mely osztozik természetében és mely így volt minden időben, minden törvények alatt. Mindez a büntetőjog abc-je, és ha az ember jogász, mintegy szégyenli rajta időzni. Egyébiránt azon időtől óta, hogy 10 évvel ezelőtt Ledru Rollin Ugye először felmerült, maguk a 2-ik császárság criminalistái is elismerték azon elveket, melyek e tárgyban maga a világosság. 1853-ban La Guerroniére, most követ, senator és államférfi, mint követ előadta a büntetőjog 86 és 87. § nak helyreállítására vonatkozó törvényt A 86. czikk halálbüntetést szab a császár élete és személye elleni merényletekre. És az előadó mégis kimondá, hogy a, új törvény örökre felforgatá a vérpadot. Miért ? Mert a törvényhozó test bizottmánya, humánusabb lévén, mint a törvény, a deportatiót tette a halálbüntetés helyébe, nem az élet, hanem a kormányforma elleni merényletre. És ekkor mondá La Guerroniére az 1832-iki törvényről, hogy az tette meg az első lépést a politikai vétségekben a halálbüntetés eltörlésére, mert elválaszta az összeesküvést a „merénylettel.“ így kell most is. — A „Gaulois“ ez ügyben ezt írja : „Egyébiránt a körülménynél nem hagyhatjuk említetlenül azon levelet, melyet a második császárság egyik kitűnő tagja, Delangle 1359-ben Ledru Rollinhoz intézett. E különös okmány így hangzik : Mint Ledru Rollin régi collegája szeretném megkímélni őt a törbeeséstől. Ennek következtében értesítem őt, hogy első kísérleténél az iránt, hogy Francziaországba visszatérjen, el fog fogatni és Cayennebe szállittatik. Nem akarunk botrányt.“ Éhez se kell több commentár, mint az, hogy az 1859-iki igazságügyminiszter irta. — A császár a minisztertanácsban két óráig vett részt. Azután az egyes miniszterekkel beszélt, főleg Le Boef hadügyérrel beszélt soká. Orvosai : Nelaton, Fauvel és Arrisart, kikhez csütörtökön dr. Ricord is csatlakozott. Közös tanácskozást is tartottak, a császárt naponta kétszer látogatják. A császárné Bastiába megérkezve, Toulont csak azután hagyta el, hogy a császár egészségéről megnyugtató hírt kapott Párisból. Azt mondják , ha a császár javulása tart, a császárné Corsicából Civita- Vechiába megy és egy napra a pápát meglátogatja. A minisztertanácsban Magne és néhány társa a törvényhozó test minél előbbi egybehivása mellett emelt szót. 27-én a császár egészségében jelentékeny javulás állott be, az éjét láz nélkül tölté, étvágya visszatért és 28-án délben Fleury karján a St. Cloudi kertet megsétálhatta, várhegyi állóhelyünkből kimutatjuk egyszersmind a viski Mabér sánczot, Marcus Aurelius római táborerődöt, a távol láthatáron Balassa- Gyarmat mezejét, hol nádoraink s országbíróink, emitt közelebb Hidvéget, hol Hont vármegye rendei a 14. és 15 dik századokban sátorok alatt törvénykeztek; a román építészetből, a nagyságos Huntok egyik már hetedfélszáz éves templomának, sajnos romjait, Csalamián, s a sági piemonti monostornak díszes portáléját; rámutatunk Drégely romvárára, melyet Szondi és társai vére megszentelt; a Magaslat derekán pedig a most egyszerű Királyházra, de mely egykor az igazságos Mátyás király vadászlaka ; s mellette a királyné paliája, mely nejének és udvarhölgyeinek sátorhelye vala szóval, egymásra következett öt rendbeli civilisatiónak élő tanúit szemlélhetjük ! E helynek pedig s az egész Hontvármegyének háromszáz éves történetét a 13-dik század közepétől a 16-diknak közepéig lirta és képviselte az ipolysági piemonti convent. ígéretét birjak e megye jeles fiának, Ipolyi Arnoldnak, ki kétszáz nehány magyar kanonok társai közöl egyedül jár az öt előző, Katona, Pray, Koller s Fejér György dicséretes utam, hogy ez egykor nevezetes convent történetét, melynek történetével a megye 's néhol az egész ország története összeforr, megmondja: addig is mig ez bekövetkeznék, vegyék a történelmi társulat tagjai, vegyék az olvasók e helynek az Ipolyságnak történeti rövid ismertetését. Ság nevű népes helység, különféle melléknévvel: Karancs-, Rét-, Szombat-, Király-, Tápió-Ság, Ságvár sz. mitegy húsz van szerte az országban, sőt hegy is van tudtommal kettő: egyik az, mely Vasban a Kemenesalja síkjáról, száz öl magasra emelkedik, másik, Hontban Szob határában, melynek gránitvágásaiból a faragott kő a közel Budapest és a távol Bukarest utczáinak burkolására hordatik , de mindannyi Ság közt, akár régi,"akár ujabb"nevezetességére nézve : Ipoly-Ság hajdan mint hiteles hely, jelenben pedig mint Hontvármegye székhelye, a legnevezetesb. “ Ság, eredeti magyar szó s hajdani jelentése : hegy volna. Ipoly előnevét az Ipoly vizétől, melynek jobb partján települt, nyerte, írják : Saag- Ságh- tótul Stach-nak is. Eddigelé világot látott régi okmányaink közül, melyek Ságról szólnak, legrégibb az, melyben IV. Béla 1237 ben Zólyomban kelt levelében, az esztergomi egyházat, az atyja által neki ajándékozott Hont várhoz tartozó Ságföldén, egy harmadfél ekényi területnek és egy malomhelynek birtokában megerősíti. Knauz : Az esztergomi főegyház okmányaira II. 37. A váczi káptalan 1245-ben, Guga és Egyed rokonok közt, Sáró, Bálván és Ság birtok fölötti szóbeli egyezkedés iránt bizonyságot tesz, miszerint Guga-Gyügy ? Péter fija, és László Adrián fija, és Egyed, Rúgás fija, osztályos atyafiak úgy egyeztek, hogy Sáró és Bálván , Guga és Lászlónak, Vág pedig Rúgás fiának, Egyednek adassék osztályrészül. Fejér Cod. IV. I. k. 336. Sárói László utódiból vált ki az 1553-ban kihalt Lévai Cseh család. — 1254-ben, az esztergomi keresztes convent bizonyitja, hogy Gyarmat és Tamás Csiszár fiai, meg Bálint és Pete azok rokonai egymás felől pedig a fentebbi Egyed Rúgás fiasági nemes a convent előtt megjelenvén, az elsők élő szóval előterjeszték, hogy Egyedtől 63 hold földet kaptak, oly feltéttel, hogy a királyi seregnél Egyeddel együtt mindenkor megjelenni tartozzanak, ellenesetben Egyed és fiai török és fiaiktól azon ajándék földet visszavehessék. Fejér IV. k. II. 2591. Fennmaradt még ugyanezen Egyednek, két más sági nemessel, az esztergomi káptalan előtt kötött szerződése, melynek erejével ezek birtokát kilencz marháért megveszi. Knauz II. 123, 127. Azonban ezen Ság, melyről eddig szó volt, ugyancsak Hontmegyében, mint alsó Ipoly-Ság, Tölgyes táján lehetett, mert az Ipoly, mint nyugoti határ, és a szomszédban Bérsén és Garna ma Ganád emlittetik; a minthogy Tölgyes határában egy dűlő máig Ság földének neveztetik. A jelen Ipoly - Ság hajdanára nagy fényt vet IV. Bélának 1256-ban kelt okmánya, melyben a király Viski Péter honti várjobbágy- tól elkérvén viski részbirtokát, cserébe Ság föl- idének felét adja, egyszersmind Pétert, a vár- s jobbágyok sorából a királyi szolgákéba, országos nemesekébe emeli. A határjárást egyúttal Bach mester teljesité, kinek előadásából az tűnik ki, hogy ekkor Ság a Korpona Pataknál , Kis-Tur mellett feküdt. Az első és főhatár: a Hradiska, a mai várhegynél kezdődött, holott egy másik határ is, a sági egyházé, s egy harmadik , az udvarnokoké vala. Többi határpontok : az óriások árkánál, a Korponától a Lipoldi patak és Kürtös patakáig, mely utóbbiak máig azok ; de a magolfa, seylifa, füzifa, juhar akkor jeles határpontok, mi ma nem léteznek. Knauz II. 82. Mint Sággal szomszédok emlittetnek ez időből: Úvárfalu, ma puszta, Tesmas v. Tismos, hol királyi vadászok laktak. Paressav, Prousa ma Szurdok és Ságisydó a mai Komály táján, melynek 1258-ks határjárásában előfordulnak : Sárkörtés, Általpallag, Hosszupallag, Homtolókő, Sertéshegy, Bányapatak st. Az Albert király halálát követett pártviszályok súlyát, Ság is keservesen érezte. 1444-ben, a gyarmati Balás fiai, mint lengyel László pártiak a német-cseh párti Bálint prépostot és szerzetes társait a kolostorból kiűzték, a zárdát várrá alakították, s a szerzetnek 8000 forint kárt okoztak. A király ugyanezért a csendháborítók ellen vizsgálatot rendelt, de az a várnai veszély miatt abban maradt. 1446-ban ismét László, Lévai Péter vajda fia, és társa F fiai László, a sági kolostort erőszakkal feltörte, kirabolta, drágaságait, zászlait, tizenegy ezüst kelyhét elvette, a barátokat megverte, ruháikat letépte, az okmányokat szétszórta, róluk a pecséteket leszakgatta, s a szerzetnek és jobbágyainak marháik elhajtásával összesen 16 000 arany forint kárt okozott. Mi lett az országbíró Palóczi László által vizsgálatra kiküldő váczi káptalan jelentésének eredményet nem tudjuk. A szerzet még 1511-ben is pörlekedett a lévai Cseh családdal az elrablott okmányok visszaadása végett. A hussziták is gyakran dulakodtak a sági prépostság jószágain. Bonfini írja, hogy Hunyadi János egy ízben a cseheket a sági kolostor alatt megverte. Midőn Balassa Zsigmond 1530-ban a bozoki piemonti prépostságot, a barátokat szétkergetvén, vagy levágván, elfoglalta a ságiak,kincseiket s a hiteles levéltárt Garan sz. Benedekbe mint biztos helyre szálliták. Buda-, Vácz-, Esztergomnak török kézre jutása után pedig az 1546 : 44. tcz. egyebek közt Sági Pásztó kolostorainak és Drégely várnak országos munka s költséggel leendő megerősítését elrendelte. A sági várda első kapitánya Thuri György volt, ugyanaz, ki husz évvel utóbb 1566-ban Bakony- Palota várát a fehérvári basa ellen megvédte. 1550-ben Jakusics Ferenczet látjuk a várda kormányán, ki a Szécsén felől erre felé portyázó váczi törököket véres fővel visszautasitá, s kezeik közül negyvenöt keresztyén rabot megszabadított. 1552-ben Drégely elestével Ságot is feldúlta a török. A szerzetesek, kik menekülhettek, Sz.Benedekbe,az ottani benczerendi atyafiakhoz menekültek, holott testvéri fogadtatásban részesültek, s ugyanott egymásután kihaltak. — A sági levéltár maradványa utóbb Sz.Benedekből az ittenivel együtt Pannonhalma sz. Mártonba vitettek, s megkereső parancs mellett az ottani főapát adatta ki az okmányok másolatát. Bocskai István erdélyi fejedelem, a sági prépostság jószágait kedves embereinek adományozta el; miután pedig az 1608-as országgyűlés az ily elfoglalt javadalmak visszaadatását rendelte. Ruber Pál prépost ült, a már szerzet nélküli jószág birtokába, s ezt az idegen Verancz Fauszt ellenében is, ki a sági prépostságot, időközben mint állítólag megürültet, a pápától felkérte, megtartá, ebben a megye nagyobbrészt protestáns rendei által is támogattatván. Ruber után Majthényi László, utána később Szelepcsényi kardinal primás viselte a prépostság czimét, s húzta a javadalomnak a török által igen korlátolt maradványait. Bethlen Gábor 1620-ban egy időre 10.000 forintért Pécsi Györgynek veté zálogba a sági prépostság jószágait. Ság és vidéke, két ízben uralta a törököt. Elsőben Drégely esete után 1552-töl 1595-ig, másodízben mint hódultsági község 1626-tól 1686-ig, t. i. Budának visszafoglaltatásáig. — 1626-ban a porta-összeirás Ságon egy egész portát tüntet fel, 16 mind egy negyed telkes gazdával, ezeknek nyolcz lova s 40 darab ökrével, a tizenhat gazda közöl mégis ötnek marhája nem lévén, ezek mint házas zsellérek írattak össze. A dicali 8 összeírás, 33 családapát mutat fel, 238 dicával. A törökkeli valamely határigazitás alkalmával, Ság és Tesmag közt egy árok vonatott melynek nyomai több év előtt még látszottak, s pogányároknak neveztetek, melyen túl a török,innen a német császár uralkodott. De a török uralma az árkot túlhaladta, s a 17-dik század második felében már az egész megyét meghódoltatta. A mezőváros régi pecséte 1665-ből való : egy püspök süveges, pásztorbotos prépost, ily körirattal : Sigillum oppidi Saag 1665. Anyaikönyvei : 1675 ben kezdődnek. A városnak régi okmányai ha voltak is, a gyakori tűz által elvesztek. I. Leopold császár és király, a régi sági piemonti prépostságnak a töröktől visszafoglalt jószágait, 1688-ban a jezsuitáknak ajándékozta, kik a nyert birtokot két részre akép oszták, hogy a sági administráturának : Ság, Tesmag a mellék Olvár, Lipócz és Parassa v. Szurdok pusztákkal, és Alsó-Palojta, a pecseniczinek: Pecsenicz, Nádas, Egeg és Alsó- Almás jutott. A ságiak, a régi piemonti zárda és monostor romjain, a magok máig fennlevő lakos gazdasági házát és 1734 ben 24,400 ft költséggel templomát fölépiték, mely utóbbi azonban 1832-ben leégvén jelenleg a kettőstorony igen szerény tetővel födezik. Az Ipolyon álló kőhidat ugyanők épiték 1769-ben. Fölemlítendő, hogy 1704 végén II. Rákóczy Ferencz itt Ságon fogadta az erdélyi küldöttséget,mely ottani fejedelemmé választását neki hírül hozta. A jezsuita rendnek 1772-ben eltöröltetése után 1776-ban Mária Terézia, a sági uradalmat , a rosnyai, a pecseniczit, a beszterczebányaiuj püspökségek káptalanainak adományozta, azóta Ipoly-Ság, a hozzátartozó két falu s három pusztával, a rosnyai káptalan uradalmát képezi, mig a sági prépostság jezsme, valamint a bozokié és a zebogányié,királyilag, valamely esztergom-főegyházmegyei áldoznak adományoztatok. (Folytatása következik.) ÚJDONSÁGOK. Pest, aug. 31. — A Szigligeti tiszteletére rendezett lakoma ma d. u. egy órakor volt a Frohner-szálloda nagy termében. Több mint hetven vendég gyűlt össze, irók, művészek, műbarátok, köztük gr. Ráday Gedeon, ki — mint a színházigazgatás ideiglenes vezetője — az asztalfőn foglalt helyet, s az első áldomást mondó, ősi szokás szerint a királyért, ki pártfogója volt a nemzeti színháznak akkor is, midőn a Bachkorszak czivilizátorai minden magyar nemzeti intézetre egymásután mérték a csapásokat. Élteté továbbá a királynét, mint honunk védaszszonyát s a föld legszebb királynőjét. A második toasztot Zichy Antal mondá, Szigligetit, annyi jeles színmű szerzőjét éltetve. Ugyan ő érte emeltek később poharat P. Szathmáry Károly és Rózsaági. Szigligeti kedélyes és meleg válaszban köszönte meg barátainak jóságát, igen szerényen szólva önmagáról, s áldást mondva mindazokra, kik a nemzeti színházat szellemi és anyagi eszközökkel virágzásra segíték. „Ha nincsenek többé sorainkban — úgymond, — legyen emlékük áldva; a kik pedig még együtt küzdenek, azokat az isten még sokáig éltesse!“ Feleki egy levelet adott át Szigligetinek, melyet ő hozzá a még folyvást betegeskedő Tóth József intézett, kinek a jelenlevők zajos éljenei közt kívánta, hogy mielőbb visszaléphessen a színpadra, melynek egyik büszkesége volt. Zichy Antal gr. Ráday Gedeont s a távollevő Radnótsáy intendánst éltető, Deák Farkas Erkel Ferenczet, Szigligeti a jelen volt dr. Waldsteint, a porosz „Ostsee“ szerkesztőjét, ki válaszában az ünnepelt magyar színműíróért, aztán Magyar- és Németország jólétéért emelt poharat. Tóth Kálmán — felszólításra — a jubilaeum alkalmával írt elmés költeményét olvasta föl, melynek végén azt kívánja Szigligetinek, hogy oly kevés borús napja legyen hosszú életében, amily kevésszer történik, hogy az akadémia száz aranyai a más kezébe tévednek. Szigeti József igen vigpnsztot mondott Gyulai Pálra, kinek — úgymond — haja, szeme, kabátja, kritikája fekete, óhajtva neki, hogy addig éljen, míg haja és kritikája egészen megfehéredik. Gyulai pedig Lehmannt élteté, örülve, hogy „kisebb“ ember nála. így folyt vidáman, barátságosan, több óra hosszán át e kedélyes lakoma, melynek sikerült rendezéséért főkép Feleki Miklóst illeti meg a dicséret. • A magyar kir. koronaőrség, mint értesülünk, jövőre 60 emberből álland. Ez őrség ő felségének Budán tartózkodásakor testőri szolgálatot is teljesít. Öltözete vörös attila s ezüsttel zsinórzott magyar nadrág leend, azonkívül medvebörföveg. — A budai várban tegnap valaki F. S. jegyű pecsétes levelet vesztett el, melynek belsejében 468 ft 50 kr volt. — A kilenczedik huszárezred Magyarországban lesz ezentúl elhelyezve és pedig Pozsony és Mosony megyékben. A jövedéki adó megállapítása végett kirendelt bizottság a Lipótvárosban az akadémia épületében e folyó évre nézve most kezdte meg működését, s szakadatlanul folytatja azt a régi házszámok szerint sorjában. A házak számai, minden nap ki lesznek írva az akadémia épületének kapuján, hogy az adókötelesek a tárgyalás napján vagy személyesen megjelenhessenek, vagy megbízottaikat küldhessék el, hogy adóügyeiket ideje korán elintézhessék. — Ki a m. természettudósok fiúra e gyűlésére beíratta magát, s igazoló jegyét használni nem akarná, szíveskedjék azt a beiratási díj megtérítése ellenében holnap déli 12 óráig a „Hon“ szerkesztőségénél átadni. — Névváltoztatás: Kropf György vezetéknevének „Rákosi“-ra, Teichlinger Ferencz Mihály „Réthi“-re, Wertheimer Boldizsár „Erdekire“-re, Fritz Nándor „Békési“ re, Jedlinszky József „Fenyvesiére kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. — Pályázat. A lévai takarékpénztárnál a könyvvivői állomás megürülvén, annak betöltése az igazgató választmány által jövő sept. hó 15-dikre lett határnapul kitűzve, mely határnapig a vállalkozni kívánók kellőleg felszerelt kérvényeiket az igazgatóságnál nyújthatják be. Ezen állomás 600 ft évi fizetéssel s ezer forint biztosíték adási kötelezettséggel van öszszekötve. A budai városkapitányság tegnap nagyszerű kutatást tartott, melynek oka a következő volt: Egy kőmives legény, ki egy leányt akart kivinni Konstantinápolyba eladni, elcsipetett s bezáratott. A kőmives legénynek minden pénzét, mit zsebében találtak (26 írt) elvették. Azonban kabátja gallérjába még 500 frt volt bevarrva, mit börtöntársai valamikép észrevevén, mig a pénz tulajdonosa aludt, kifejtették. A kőmives legény, kárátészrevevén legott lármát csapott s a kapitányság a nyomozást azonnal megtevén, 350 ftot egy kefének üres fogójában s a többit egyik rabnak csizmaszárában találták meg. E lopásban 8 ember volt részes. — Papi önkény. Privigyén a polgárság f. hó 21-én közgyűlést tartván a felekezet nélküli iskolák fölállítását elhatározta, s az oda való pap által törvénytelenül összeállított iskolai széket hivatalától feloldván, uj iskolai széket állított. Ekkor kapta magát a pap, fölszaladt a szószékre s ott naponkint oly rettenetesen prédikált a közös iskolák ellen, hogy a szegény népet rábírta, mikép az aug. 21-én hozott közgyűlési határozat ellen petitiót írjon alá s a szószékből az újból választott iskolai szék tagjait istentől elrugaszkodott gonoszoknak, hitetleneknek híresztelte. A város polgármestere, látván,hogy a papi ravaszság által fanatizált népet kijózanítani nem képes, hivataláról leköszönt , mert a plébános a petitiót beadta a városi tanácshoz s közgyűlést kért az aláirt jégrevezetettek nevében. A tanács ezt megtagadván, a plébánost megintette s rendre utasította s figyelmeztette, hogy további lépésektől tartózkodjék. De bit erre a megcsökönyösödött plébános nem is hederitett, hanem beharangoztatván nagy misére, annak végével a népet a városházához csödité s küldöttséget inditott a leköszönt polgármesterhez, hogy álljon elő. — Ez nem ment ugyan föl a plébánosnak egyházi átokkal garnitozott fenyegetéseire sem, hanem azért a pap sem confundálta magát. Polgármestert helyettesitett, a felekezeti iskolák mellett beszédet tartott, a közgyűlésnek a közös iskolákra hozott határozatát megsemmisítette s a felekezeti iskolák fölállítását elhatároztatta. E botrányos eljárásért a botránykozó és rendfölforgató pap kétségtelenül feleletre fog vonatni, de óhajtandó volna, hogy a galiba csinálót példás büntetés érje, nehogy az ily métely, más határban is elharapózzék. ”a Gr. Ráday Gedeon kir. biztos „Szabadkára érkezett s már ott tartózkodása után 4 óra múlva 11 orgazdát s 2 gyanús egyént csipetett el, kiknél tömérdek vásznat, selymet, órát, gyűrűt s egyéb csecsebecsét találtak. Onnan Zomborba utazott a kir. biztos, hol két csendbiztost, — kik a rablókkal czimboráskodtak — függesztett föl hivatalától. — Hát Macsvánszky? — Aug. 29-én száz éve volt annak, hogy József császár Slawikowitzban saját kezébe vette az ekét, szántott vele. Az austriai nép, melyet a papi reactió különösen fogékonynyá tett ez időben József császár emléke iránt, nagy pompával ünnepelte meg e momentumot. Kéjvonatok érkeztek mindenfelől, telve vendégekkel, és az ezen ünnepélyre összegyűlt néptömeg 25—30 ezerre ment. Az emlékoszlop három feliratban hirdeti a császár ezen tettét: Morvaország felé cseh, Austria felé német, Magyarország felé latin nyelven. Jelen volt ezen ünnepélyen Károly Lajos félig is, és Giskra belügyminister. — Egy tébolyodott szerzetes. Nemrég hire járt a lapokban, hogy a pesti szervitakolostorban is egy barátot ubrikálnak már vagy 20 év óta. Most erre nézve az „Ellenőr“ a következő fölvilágosítást nyerte a fentjelölt zárda priorjától: Koppensteiner Károly szerzetes 1845-ben Fraknóban elmeháborodottá lön. Ekkor Pestre hozatott s itt ápolták a zárdában 1848-ig. A baj azonban mindinkább fokozódott, annyira, hogy még ugyanazon évben, vagyis 1848. a pesti Rókuskórházba szállíttatott gyógyítás végett, hol egész 1854-ig maradt. Az őrülési rohamok csillapulván,ekkor ismét visszavitetett a zárdába, s azóta ott él. Egész napokon át nem tesz egyebet, mint hajadonfővel a kertben sétál; nem beszél senkivel. Lakása és élelmezése azonban ugyanaz, mint a többi szerzetesé. Hatvanhét éves, ősz ember. (Beküldetett.) A napokban igen szép példát hallottunk egy beteg nő által majdnem sírva elbeszéltetni a háziurak humanitásáról. Történt ugyanis anno dai 1869. martius havában, hogy egy bizonyos házi ur, azon basibozukok egyike, kik a jelen szállás-szükségben nem csak annyira mennek, hogy az emelkedett adót a lakókon kivegyék, hanem azt valóságos tatárdiánszerű zsarolásokra használják, még egy emeletet akarván huzatni Lázára, felszóllította a lakókat, hogy azért csak maradjanak bent, nem lesz ez nagy alkalmatlanságukra. Arról természetesen nem volt szó, hogy majd csak a falakat fogom imitt amott betöretni s még természetesen néhány napra ki is kell költöznötök, mert különben nyakatokba bull az eső, majd aztán a kéményeket fogom újra vágatni, a miért aztán csak pár hóval ezelőtt saját költségeteken festetett szobáitokat festethetitek újra. Mindezt azonban a félesztendei pokoli zavarral együtt eltűrte az illető úri család, azon reményben természetesen, hogy legalább aztán békés maradásuk lesz még egy pár évig. S most mégis mi lett jutalmuk, hogy e félesztendei kínért hűségesen fizették a szállásbért ? Az, hogy mindjárt a legelső fertályra g3-ad részszel „stengerolták“ a már különben is drága szállást, annyira, hogy most midőn a sok nyugtalanság miatt a nő meg is betegedett, lehetlen megtartaniok a szállást. Mégis ha egy félév után tették volna ezt hagyján ! Különben tudnánk ez úrról mondani még többet is, például, hogy ha valamelyik lakót idegen keresi, hogy meri az az első festett garadicsot koptatni, mikor a hátulsón kellene felmennie, amelyik csak meszelt, ezért már kész a felmondás, stb. Megjelent irodalmi és zeneművek. A nyelvészet mint természettudomány. Ponori Tewrewk Emil. Pest 1869. Ára 40. kr. Kapható Aignernél. Nemzeti színház. Sep. 1. „A béke bontó“ vigj. 3 felv. A „Hon’ínagán sürgő 11 . ev. PÁRIS, aug. 31. China képviselője, Burlinghame, kormányától távsürgönyt kapott, melyben az, az Európával és az