A Hon, 1869. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1869-10-01 / 225. szám

A katholikus autonómia. Megszoktuk eddig, hogy minden közügy, minden politikai vagy társadalmi kérdés közér­­dekességet, mondhatni mozgalmat idézett elő, olykor talán nagyobbat is, mint a­milyet annak belértékétől vagy horderejétől várni lehetett; s megszoktuk azt is, h­ogy oly közügyekben, me­lyek nem illettek is mindannyiunkat, mégis mindannyian érdeklődtünk s vettünk részt. Miként történhetik az mégis, hogy a katholi­kus autonómia ügyében, mely a lakosok túlnyo­mó többségének közügye, csak alig veszünk né­­hányan részt, alig vagy épen nem hallunk egy egy értekezletről, mely az ország valamely ré­szében ez ügyben tartatnék, s alig látunk olva­sottabb lapjainkban néha-néha egy pár szóból álló hírt vagy megemlékezést, s még kevésbé egy-egy tüzetes fejtegetést. Az egész katholikus értelmiség mintegy közön­nyel látszik viseltetni ez egész ügy iránt, mintha valami eph­emer in­tézkedésről lenne szó. Nem kívánok ezen közönyösség okainak fej­tegetésébe bocsátkozni, elég legyen azon egyet felemlíteni, miszerint vallásunk nem haladván régóta a korral semmit, a kor maga, s mi kik abban élünk, hagytuk el azt, vagy legalább an­nak a kor szelleméhez nem illő némely szabá­lyait s intézményeit, s most sokan nem vesszük észre, hogy jelenleg nem ezekről, hanem sokkal többről van szó. Akármi legyen azonban oka ezen közönyös­ségnek, igen óhajtandó, hogy az megszűnjék, és beható tanulmányozásnak s érdekeltségnek adjon helyet. Mert ha ezen ügynek messzeható hord­­erejét tekintjük, meg kell arról győződnünk, mi­szerint vétenénk a jövő nemzedékek ellen, ha a köznevelést igen nagy részben, úgyszólván alap­jaiban megalkotó ezen rendezést néhányak által hagynók elintéztetni anélkül, hogy abban köz­vetve vagy közvetlenül mindannyian részt ve­gyünk. A katholikus egyház s vallás megszűnt ural­kodó lenni, mert a szabadság, alkotmányosság s vallásegyenlőséggel meg nem fér az, hogy bár­mely egyház s vallás uralkodó, vagyis az állam egyháza s vallása legyen. Az állam tehát kibo­csátja kezéből mindazon hatalmat s jogokat, melyeket az egyház és vallás körül gyakorolt. Kinek adja át mindezen hatalmat, mindezen jo­gokat ? Nem másnak, mint az egész hitfeleke­­zetnek, az egész katholikus közönségnek, s ko­­ránsem a katholikus papságnak. Az államhata­lomnak csak az összes katholikus közönség le­het természetszerű s jogszerű utóda s örököse, nem pedig Róma és Esztergom. _ De ha közönyösen nézzük a már megindult mozgalmat, a már megkezdett rendezést, s ab­ban mi magunk részt nem veszünk, igen kön­­­nyen megtörténhetik, hogy Róma és Esztergom tevékenysége viszi el ezen örökség oroszlánré­szét, hogy úgy osztja fel azt, miszerint azon jo­gok gyakorlatában, melyeket az államtól átve­szünk, az ő befolyása lesz a döntő­s elha­tározó, s a miénk világiaké csupán illusorius. Hogy ez nem lenne igazságos, azt fejtegetnem felesleges, de hogy nem is kívánatos, ennek bebizonyítására elég reá mutatnom a catholicus népiskolákra, melyek messze állanak a világiak autonóm befolyása alatt álló, pedig csak önere­jükből alapított s fentartott protestáns népisko­lák meget­­­lasztási rend s a községi szervezet gyökeres át­alakítását, továbbá a közoktatást nemzeti szel­lemben.“ — A „G­a­z­e­t­a Narodowa“ Kuhn b. közös hadügyminiszter galléziai útjához szolgáltat nehány adatot. A miniszter Lemberg, Burszku és Habosban is járt, s most még inkább foglalkozik azon gondolattal, hogy Lemberg megerősítessék, s egy vár erőd által megvédes­sék. Megjegyzendő, hogy már Hesz táborszer­nagy is építtetett ide egy citadellát, mely nem is épen annyira külellenségre, mint a lembergi la­kosságra volt számítva. Más források szerint Jaroslaw és Dukla volna a megerősítésre kisze­melve. A duklai, egyáltalában a galicziai erődítés, annak idején, midőn a „családi“ más szóval a stratégiai vasút tárgyaltatott, eléggé meg lett vitatva. Hanem hát tessék ellent mondani, ha a hadügyminiszter akar valamit! — Róma — hit szerint — Nardi biborno­­kot küldi Magyarországba, hogy a magyar püs­pöki kart a konkordátum, s az egyetemes zsi­nat iránti lándzsatörésre hangolja. Ugyan mit kí­vánhat még Róma, ha a magyar püspöki kar jelen magatartása sem elég obscurus, s nem elég római előtte ? S mit kivánhat még többet, a mi a modern civilisatioval ellenkezik — mint egy b. E­ö­t­v­ö­s Józsefet kultuszminiszternek ? — A „Politik“ írja, hogy Bécsben egy magyar édekeket képviselő lap fog megjelenni „Reichs-Presse“ czim alatt. „Gans, a mint ma­gyarul neveztetik Ludassy úr — úgy­mond — most azzal foglalkozik, hogy felhajtsa a szükséges pénzeket ezen uj lapra, s nincs egy kitűnő pártember sem,bankár vagy Presz-bureau, melynél nem kopogtatott volna. A lengyel hg. Sapieha és gr. Boskowski orra előtt zárták be az ajtót. b. Wodianer azt kívánta, hogy An­­drássy gr. ajánlásával legitimálja magát stb. Csak a bécsi és pesti Presszbureauknál volt sze­rencsésebb. — A zágrábi horvát-szlavon tartományi gyűlés f. hó 29-én ülést tartott. Az országos budget fölötti vita véget ért, s a tartományi gyűlés ezután az urbarialis viszonyok s házköz­ségek rendezésével foglalkozik. — Apró bécsi hírek. F. hó 27-én estve minisztertanács tartatott a cseh kérdésben. Klaudy a leköszönt prágai polgár­­mester Bécsben volt s Giskra által kihallgattatá­­son fogadtatott. Hétfőn népgyülés tar­­tatik Bécsben a közvetlen választások érdeké­ben.—Az alsó ausztriai tartományi gyűlés alkotmánybizottsága közvetlen választást indít­ványoz a legszélesebb alapon.— A birodal­mi tanács nov. 9-ére hivatik egybe; a tar­tományi gyűlések ez évi ülés­folyama okt. 23-án bezáratik. — A birodalmi tanács elé — terjesz­tendő törvényjavaslatok között hir szerint — egy a „birodalmi ministerek nyug­díj­azására vonatkozik — A bécsi császári palotát kívülről már hóna­pok óta szépítik s javítják ; most — miután kö­zel kilátásban van a porosz trónörökös látogatá­sa, a belső berendezéssel is sietnek. — A fogad­tatás fényét mindenn­emű ünnepélyek eme­­lendik, de a­mi eddig külföldi vendégek látoga­tásánál első volt — katonai ünnepélyek, szem­lék és maneuvrek egészen elmaradnak. A mozgalom a catholicus autonómia körül azonban már megindult, s túl van már a kez­deményezésen is, a­mennyiben a congressusra való képviselőválasztások módozatai felett egy választás útján létrejött értekezlet tanácskozik, mely ha azokat megalkotta, maga a congressus is egybe fog hivatni, s az abban részt veendő képviselők megválasztatni. S én ki merem mon­dani azt, miszerint az ország catholicus vallásu értelmiségének egy még mindig nagy része vajmi csekély fogalommal s még kevesebb tájéko­zottsággal bír ezen congressus és általában az egész autonomicus mozgalom lényege­s fel­adata felett. Az első ki­s részben világot gyújtott, Szilá­gyi Virgil, ki nem­rég megjelent röpiratában elég tüzetesen fejtegeti ezen kérdést, s melyet mindamellett, hogy érveléseinek némelyikével nem értek egyet, s némely benne kimondott vé­lemény iránt gondolkozóba estem, váljon az ő felfogását kövessem-e, vagy annak ellenkező­jét, olvasmányait minden hitsorsosomnak buzgón ajánlom. Mellőzve az ezen műben foglaltak tüzetes fej­tegetését , annyi mindenesetre áll, miszerint mindannak elintézésébe, a­mire mi catholicusok hivatva vagyunk, csak úgy fogunk befolyhatni, ha ezen befolyás részünkre biztosítva lesz.Hogy ez valóban is megtörténjék, az összeülendő con­­gressustól függ. Hogy ezen congressustól, a­mit e részben várunk, el is érhessük , az ismét az ebbe beválasztandó képviselőktől, s ezen képvi­selők miként megválasztása a most alkotás alatt levő választási szabályoktól függ. Azon választási szabályok s módozatok, me­lyeket ugyan még nem maga az értekezlet, ha­nem csak annak választmánya állított össze, s melyek e szerint még módosulhatnak, megnyug­vást nem nyújthatnak. Olyanok ezen szabályok, hogy ha meg nem változtattalak, úgy az egy­ház, ha csak akarja, magának a congressusban túlnyomó s döntő befolyást biztosíthat. Nem kellene talán e részben aggódnunk, ha nekünk oly papságunk lenne, mely mindig s mindenben velünk érez s velünk egyformán gondolkodik, pedig ennek igy kellene lenni, mert nem a hívek vannak az egyházért s annak szolgáiért, hanem az egyház a hívekért, de pap­ságunk egy része ezen tételt megfordítja, s azt tartja, hogy a hívek vannak az egyházért. Ez a hyerarchia. S midőn ezt kimondtam, nem kérem azonnal utánna tenni, miszerint vannak számos ki­vételek, sőt ha a hyerarchia tagjai egyenkint megkérdeztetnének, mind egyenkint vagy a ki­vételekhez soroznák magukat, vagy fennen til­takoznának az irányukban kimondott ezen fel­tevés és ráfogás ellen. Mielőtt azonban ezt nekik elhigyjük, vessünk egy pillantást vissza a közelmúltba, s vizsgál­juk egy kissé, honnan van az, hogy a mostani értekezletre való választásokat püspökeink s papságunk jobbára aként vezérelték, s vitték keresztül,miszerint abban az értelmiség befolyá­sa, melytől félni látszottak, majdnem teljesen paralyláltatott, hogy igen sok helyen és esetben azt sem tudta mikor és hol vegyen részt ezen választásokban, attól pedig éppen nem tartóz­kodott papságunk, hogy ki ne mondja nyíltan, miszerint püspökének kívánsága, hogy ez és ez az egyén választassék meg. Ugyan kérdem: mi külön érdeke van a pap­ságnak, melyet ily féltékenyen, ily kiváló gond­dal kell őriznie ? Ha van, mondja ki nyíltan, hadd vitassuk meg, hadd méltányoljuk! ha nincs, úgy ne aggódjék a felett, ha azok lesznek az összeülendő congressusban a világiak képvi­selői, kiket a közvélemény óhajt, s ne töreked­jék ismét oda, hogy a falukban lakó kevésbé értelmes s az értelmiség befolyásától mestersé­gesen megőrzött hívekre való reábeszéllés és ajánlás által olyanok választassanak képvise­lőkké, kiket az értelmiség közvéleménye való­ban nem óhajt. Szóval ,ha mi nem kívánunk be­­folyni az egyházi férfiak v­á­­­laztásába, ne kívánjanak az egyháziak se befolyni a közö­tünk való választásokba. Hogy azonban befolyni kívánnak nyilván mu­tatja az általam említett választási szabály­zat tervezete, melyben a világi képviselők választása aként terveztetik , hogy a válasz­tások egyházi férfiak által vezettessenek,s a vá­lasztás nem egy választó helyen, hanem közsé­­genkint, szórványosan, (talán több helyen egy­szerre ?) eszközöltessék, s hogy eszerint az egy­háziak befolyása mindenütt, a világi értelmiségé pedig sehol se legyen biztosítva, mert az ország sok részein, a­hol sűrűen vannak a községek, ezeknek nagy részében igen kevés vagy épen semmi értelmiség nem lakván, ha kivált a vá­lasztás napja előre csak az egyházi szószékből lesz tudatva (mint ez most történt) az értelmiség a választásból nagy részt ki lenne zárva, s a hierarchia kitű­zöttei s uszályhordozói töltenék meg a kongressus tetemét. De hát talán az alsóbb rendű papság józan hazafias szabadelvű szellemén hajótörést szen­­vedendnek a hyerarchia mind ezen törekvései ? Én nem merek ebben bízni, mert ezen igen nagy­ra becsülendő elem a köztük élő kegyenczek és nagyratörekvők delatióitól félve, nem fog üdvös ellensúlyozást gyakorolhatni, vagy csak szór­ványosan igen kevés esetben. A jelenleg elhatározás alatt levő választási szabályoknak tehát a most jelzett irányban múl­tatlanul meg kell változtattatni, ha azt akarjuk, hogy az autonómia rendezése, s életbeléptetése felett tartandó congressus tanácskozásai, s elha­tározásai elébe megnyugvással, s jó reménynyel tekinthessünk. Valamint annak el kell határoztatnia, hogy ezen kongressus tagjai napdíjakkal láttassa­nak el, különben sok valóban odavaló egyénre nézve az elválasztatás a lehetetlenségek közé fogoa tartozni, mit bizonyára nem óhajtunk. Minthogy pedig ezen congressus az összes ha­zai katholikus közönséget jogosan fogja képvi­selni, mert az előre szabályozott választás útján fog megalakulni, és az abban hozandott elhatá­rozások az egész katholikus hazai közönség ne­vében érvényesen fognak hozatni, mulbatlanul szükséges, hogy mindenekelőtt most még ideje van, a közvélemény s annak orgánumai a napi­lapok (még­pedig nem csak kevesebbek által olvasott katholikus szaklapok, hanem a politi­kai napilapok­) utján a választási szabályok miként megállapításába beleszóljunk , s azok­nak helyes és czélszerü megállapításába befo­lyást gyakoroljunk; — azután pedig a maj­dan öszehivandó congressus­­ba való megválasztástól s a választásokba való befolyás és részvételtől magunkat ne csak el ne vonjuk, hanem ab­ban szívvel lélekkel részt ve­­gyünk, nehogy az autonómia, melyet terem­teni akarunk, ennek paródiája, hanem a katho­likus vallást követőknek valódi autonómiája legyen. M­a­t­o­l­a­y Victor: KÜLFÖLD. A francziák császára vasárnap váratlanul megjelent a longchampi futtatáson és vele a császárné és a rendes kiséret. Midőn a kocsi megállt a helyszínen, a császár látszólag minden nehézség nélkül szállt le, és miután a tömeget, mely őt rokonszenvesen fogadta, többszörösen köszöntötte, a császárnénak ajánla karját és las­san ment fel a nézőhely lépcsőin. Halvány volt ugyan, de egyébként nem igen változott. A pá­holyban maradt a futtatás alatt és a nagy gát­verseny előtt egy ideig fel-alásétált a verseny­mezőn ; tartása meglehetősen egyenes és szilárd volt, s igen vidáman mulatott Reille tokkal, kinek karjára támaszkodott e séta alatt. — Na­póleon hgről az hírlik most, hogy Créta szigetét látogatja meg. — A „Frangais“ Dupanloup püspök levelét közli, melyet Jáczint atyához intézett. Azt mondja benne: Ön szenvedett, tudom, de Lacor­­daire s Barignon atyák többet szenvedtek és csak magasabbra emelkedtek az egyház és Krisztus iránti szeretetben. De remélem, hogy lépése csak mulékony tévelygés. Térjen vissza körünkbe, adjon a kath. világnak nagy példát. Menjen ön a pápához, s vesse magát lábaihoz. Karjai ön számára nyitva állnak és atyai szivé­hez fogja önt szorítani stb.“ A „La Presse“ arról értesül, hogy Jáczint 25-én hosszan értekezett a párisi érsekkel; állí­tólag az avignoni s reimsi érsekek és a chalonsi s bayeuxi püspökök fogják védeni Jáczint ügyét a római zsinaton; a franczia püspökök több­sége ellenben fellépését határozottan kárhozta­­tandják. A császár a szombati miniszteri tanács után a pápai nuntiust fogadta. A „Constitutionnel“ sejti, hogy beszélgetésük alatt sok oly kérdést érintettek, melyek az általános zsinattal állnak kapcsolatban, s hogy alkalmilag Jáczint levele is szóba került. — Spanyolországból naponkint újabb zava­rokról érkeznek hírek. A republikánusok a kor­mány közegeivel valóságos hadilábon állanak. Attól tartanak, ha a király­választás od­ 1-jén csakugyan eszközlésbe vétetik, hogy általános fölkelés tör ki. A republikánusok tökéletesen szervezkedtek, mindenfelé gyüléseztek és felfegy­verzésükön buzgón működtek. Az általános föl­kelés kitörésére felül fog szolgálni az, ha a cor­­tes kisebbségének ez indítványa: „az államfő választása nép­szavazat alá bocsátandó“ el­vette­tik, mire a republikánusok elhagyják a képvise­­lőházat.­­ A fogságban levő összes fentek föltétlen megkegyelmezése javára oct. 24-ére nagy mee­ting hivatott össze a londoni Ilydeparkba, melyen egy kiváló ír parlamenti tag viszi az elnökséget. A­ tüntetés, mely nagyszerűnek ígérkezik, de melynek lefolyásáról még nincs tudomásunk, a londoni megkegyelmezési bizottmány által in­­ditványoztatott, melyet számos demokrata egylet pártolt. E meetingre Izlandból is várnak kül­döttségeket. Az orosz c­ár egészségi állapotáról szóló tudó­sítások még folyton kedvezőtlenek. A „Kraj“ le­velezője azt írja, hogy a czár időközönként el­meháborodott és káprázódottságban szenved. Mindig azt képzeli, hogy gyilkolást forralnak ellene és mindenkiben gyilkost lát. Rájuk rohan, védi magát, vérfoltokat lát testén, melyeket le­törölni iparkodik, de mindig nagyobbak lesznek stb. Ily képzelgések után teljesen erőt veszt és mély álomba merül. — Garibaldi a fiatal Giovanni Cairoli halála alkalmából levelet intézett Miceli képviselőhöz, melyben ezen olasz hazafi családról ezeket mondja : „Újjászületésünk egyik­ ünnepélyes napján két fiatal ember jött Villa­ Spinolába és minde­nekelőtt azon vágyukat fejezték ki, hogy a di­­csőségteljes expeditióban résztvehessenek. E fiatal emberek anyjuk előtt el akarták titkolni hősies határozatukat. De hiába , az anyai sejtő tehetség kitalálta, hogy ott, hol arról van szó : az olasz ügyért tenni, szeretett fiai is ott lesznek. Sejtelme beteljesült.“ „Az olasz anyák azt fogják hinni, hogy a ne­­­­mes asszony akkor, mikor fiai hajóra kelnek, könyökben tört ki és visszatérésre kérte őket. Ti, az ezrek bátor serege, tudjátok, hogy ez nem történt Nem, e hős asszony nem kért, nem sirt, hanem angyali mosol­lyal mondá : Miért nem tudattátok velem, szeretteim ? Gátoltalak-e tite­ket, hogy oda siessetek, hol a szabadságért küz­denek ? Siessetek oda — és isten veletek! — Isten meghallgatta az áldást és ezen áldás jó előjel volt a vállalatra.“ „Az anya Varese dicső csatatérein már egyik fiának Ernestónak tetemét­ fölkereste, ki ott esett el, midőn mint az elsők egyike Urbán hordái ellen küzdött, és ki négy fiainak elseje volt kit elveszített.“ Benedetto és Enrico, kiket Spinolában ölelt,a legbátrabbaknak mutatták meg a Palermo ostro­mához vezető utat. Az előbbi tíz év óta majd­nem halálos nyílt sebet hord. Az utóbbi homlo­kon sebesítve hét évig viselte sebhelyét, melyet mindenki megirigyelt, ki a becsületet az életnél többre becsüli. És hét év után ? Ha az olaszok azon cloákát kitisztítják, mely magát a papok Romájának nevezi, akkor Villa Gloria szentsé­­ges helye elé fognak gyűlni, hol Enrico vezérle­­­te alatt forradalmunk legbátrabb és legdicsőbb része folyt le, és hol Enrico és Giovanni, midőn mint hősök elestek, a legnagyobb anya fájdal­mát szentelték meg. Az ünnepély befejezte után délutáni 5 és fél órakor, azok kik visszasietnek, a Bécsből Pest­re menő gyorsvonaton vissza is utazhatnak. Midőn mindezeket veletek nyilvánosan közölni kedves kötelességünknek tartjuk; azon bajtársi kérést intézzük hozzátok: Jöjjetek az elhunytak iránti bajtársi kegyele­tet kifejezni! segítsetek a nép által nyújtott ezen erkölcsi elismerést jelenlétetekkel emelni! Kik is hazaűui üdvözlettel vagyunk. Pozsony 1869. sept. 22-kén. hü bajtársitok A pozsonymegyei honvédegylet nevében a választmány. Programm, a peredzsigárdi honvédemlék­­szobornak 1. évi October 17-én Pered község ha­tárában történendő leleplezési ünnepélyére. 1. Pozsonyból Sellyére indulás reggeli 9 óra­kor külön vonaton. 2. Sellyén 11 órakor a pesti gyorsvonattal megérkezett vendégek fogadtatása az egylet vá­lasztmánya által. 3. Bandérium és lobogók kíséretében együt­tes bevonulás Peredre. 4. 12 órakor a bizottság elnöke átadja az em­lékszobrot az egyletnek, 12 taraczklövéssel üd­vözölve. 5. Díszebéd, melyet 25 taraczklövés közt: „áld meg isten a magyart“ ének követi. 6. A hölgyek, és nép leányai megkoszorúzzák a szobor alapzatát, 25 taraczklövés közt. 7. Az egylet elnöke átadja az emlékszobrot felügyelet alá a peredi községnek. 8. 2 órakor ebéd, és e fölött zene. 9. A pozsonymegyei honvédegylet választmá­nyának tagjai, valamint a többi egyletek kü­l­­döttségi tagjai magyar díszruhában kardosan jelennek meg ez ünnepélyhez. 10. Az összes honvédek, mellükön nemzeti szalagból készült csokrot viselnek. 11. Azon al-vidéki vendégek, kik a d. u. bécsi gyorsvonattal visszautazni akarnak, a bizottság által Sellyére a vasúthoz kisértetnek. 12. b­0 órakor a pozsonyi különvonattal jött vendégek, Banderisták kísérete mellett vissza­utaznak. Egy honvéd­­nnepély. Felhívás. Bajtársak, testvére­ink! A peredzsigardi csata, függetlenségi harczunknak forduló pontját képezi. E csatahely megörökítésére, a ti és más hon­fiak adakozásaiból általunk emlékszobor állitta­tik fel, melynek leleplezési ünnepét a közbejött körülményeknél fogva az elébb kitűzött oct.3-ka helyett f. é. oct. 17-kére határoztuk. Ezen napon a Pestről Bécsbe menő gyorsvo­nat Sellyén megáll, és érkezendő vendégei­nk­nek a kiszállást lehetővé teszi. ÚJDONSÁGOK, Pest, sept. 30. — A budapesti honvédegylet bizottmánya f. évi October 2-án délután 5 órakor ülést fog tartani (az Egyenlőségi kör teremében) melyen a t. ez. bizottmányi tagokat megjelenni ezennel felkérem. — Szekulits István ez­redes elnök. — A déli vaspályatársulat fő­­igazgatósága készséggel beleegyezett, hogy osz­trákmagyar vonalain, az aradi honvédemlék Mi­lanoban, Aradi Sigmond által készített talapzata díj nélkül szállíttassék. — Sopronból ezeket írják nekünk: A soproni balpárt sept. 26-án elő­­leges gyűlést tartott, melyben az oct. 3-kára összehívott nagygyűlés tanácskozási tárgysoroza­tát állapítottuk meg. — A megyei bi­zottmány negyedéves ülésszaka oct. 4-én nyilik meg. — Az ev. ág. hu­­v. itteni főtano­dában a tanulók beírását tárgyazó könyv egy hí­ján 400-at mutat ki; a tanév okt. 1-jén kezdődik. — Genf szept. 20—22-én a confoedera­­tióhoz csatlakozása félszázados emlékét ülte meg, mely alkalommal a Montblanc hid előtti téren emelt szobrot leleplezték. A leleplezés 20-án 11 órakor ment véghez, nagy pompa és ünnepély között, roppant néptömeg jelenlétében, — kik közt nagy számmal voltak az idegenek, — melyet a szobor művészeti kivitele egészen meglepett. A szobor Helvetiát és Genfet ábrá­zolja egymást átkarolva, melyek közül Helvetia bal karján egy paizst tart e felirattal: „un pour tous“ „tous pour un“ (egy mindnyájáért s mind­nyájan egyért). Este 7 órakor a Leman taván meggyujtottak egy csolnakot, mely 9-ig égett, azután rakétákat eresztettek a jégbe, melyek közül egyik egy nagyszerű házat mutatott, míg másik elpattanásakor egy nagy bouquet-vé vált stb. Az ünnepélyek sorát 22-én Genf nagyszerű kivilágítása zárta be. — Az Aetna szept. 28-án kitört. A Pr. távirati értesülése szerint erős lávafolyamok úsznak a hegy keleti oldalán a Bueterin völgy felé. — Apró hírek. A tatai járás a közös hadsereghez 126 egyénnel járult, köztük 2 ba­rát , egy kegyesrendi növendék. A honvédség­hez 57 egyén soroztatott a közel 1200-ra menő ujoncz közül, köztük 4 barát s a helybeli kath. káplány. — A szokás kérdése mégis csak súlyosabb kérdés, mint az ember hinné. A „Mil. Ztt.“ fájdalommal c­áfolja meg azt a hírt, mely szerint a szakálviselési engedély az egész hadseregre kiterjesztetett volna. E szerencsében egyelőre csak a tengerészek részesülnek. — P­o­s­o­n touristák czélpontjává lett. Akad olyan ember, ki csak azért megy oda Bécsből, hogy egy kis halászosdit játszók. Egyébiránt a jó pél­dát a posoni „distingvirt“ körök adják. —■ A posoni szüretek napja a dévényi he­gyeken oct. 9., egyebütt pedig oct. 11. — Drá­ga viz. Csekonics Margit lakodalma alkalmá­val megöntöztették az utczát, a menyasszonyos háztól a templomig. Van pedig az ottani távol­ság (hogy nagyon sokat ne mondjunk) száz öl,és került az öntözés 25 forintba. Méltó illustratiója ez azon már egy év óta tartó állapotnak, mely­ben fővárosunk vízhiány és vizdrágaság miatt sinlik. — A pestvárosi építési bizottság, helybenhagyta azon tervet, melyet Benkó épí­tész az új börzeépülethez készített, és kiadta az építési engedélyt. — Egy fiatal ember, ki a gym­­nasiumot kiWnően elvégezte, s már a tanítói és nevelői pályán sikeresen működött, ajánlja magát a fővárosban magán­tanító vagy nevelőül. Levélben értekezhetni véle D. J. H. éves jo­gász — czim alatt. Személyesen d. e. 9—12-ig d. u. 3—5-ig, Molnár-utcza 13. sz. 1-ső emelet. — Stégerről azt írja budai tudósítónk, hogy nem lép vissza a színpadról; forrását tel­jesen megbízhatónak állítja.— Stéger okt. 17-én Bordeauxban nejével és leányával hajóra ül, s Lissabonba utaz, hol az öt havi idényre 42,000 frankot kap. — Benza kisasszony, ki Stéger közbenjárása folytán szintén oda szerződött, 30000 frankot kap 3 hóra. — Egy másoló intézet hiányát mindeddig igen érzé fővárosunk. Az írónak, ki művét sajtó alá rendezi, a képviselőnek, ki az országos ügyekben tevékeny részt vesz, az ügy­védnek, kinél néha az inni­való hirtelen feltorló­dik, — szóval majd mindenkinek szüksége van egyszer másszor másolóra. E hiányon egy hoz­zánk intézett figyelmeztetés szerint segítve lesz a f. é. octóber 1-jén megnyitó másoló intézettel, mely elvállal minden európai nyelvű másolni valókat. Régi okmányokat szakértők által másol­tat, kőnyomat — lithograph — alá­irat stb. Az intézet helyisége Váczi utcza 19-dik szám. I-sö emelet. — Az orsz. magyar gazdasszo­­n­y­o­k egyletének elnökei Damjanich János özvegye és Braun Lajosné megkeresésére Rabe kisasszony kitűnő szívélyességgel és készséggel ígérkezett az árvák javára, temesvári vendég­­szereplése bevégeztével oct. 12 én Pesten még egyszer minden dij nélkül fellépni. — Adakozások. Haynald érsek a Solti templom építésére 200, — Nagy Ágoston pedig a budai ének és zene akadémiának 100 ftot ado­mányozott. — Az orvosi egyetem klinikuma a Kunewalder házban 12 ág­gyal szaporíttatott. Az épületen is újításokat tettek. — A linzi „kínzó szerekkel megölt“ jezsuita nincs többé, azaz nem is létezett. Töredelmesen vallja azt be a „N. Fr. Presse“, melynek a hírt távsürgönyözték. Nemzeti színház. Oct. 1. „Serafina“ szín­mű 5 felvonásban. Budai népszínház. Oct. 1. A színház zár­va marad. Bakonyi daltársulata minden este elő­adást tart a „Komlóban“. A „Hon“ m­agánsürgönyei. PÁPA, sept. 30. Tegnap délután két órakor hosszú kocsisor kíséretében rop­pant nép képezte sorfalak közt Horn és Jókai városunkba bevonultak. Délután négy órakor választók gyűlése volt, melyre annyian gyűltek össze, hogy a collegium tere alig volt elég a részvevők befogadására. — Horn e gyűlésre kül­­döttségileg meghivatván, magyar nyelven, roppant lelkesedéssel fogadott beszédet tartott, melyben a pénzügyi és hadügyi birodalmi közösség káros voltát hangsú­lyozta. — Szónoklata végeztével vállra emelték és szülni nem akaró éljenzéssel fejezte ki helyeslését a választó közönség. Este 8 órakor elláthatlan tömeg vonult Horn lakása elé, zenével és 400 fáklyával. Körösi tanár fényes beszédben Hornt, mint a magyarországi demokratia képvi­selőjét üdvözölte. Horn válaszában a nem­zetgazdasági kérdéseket érintvén, a köz­vetett adók ellen nyilatkozott. A város örömünnepet ül. KÖZGAZDÁSZAT! ROVAT: „Egyesüljünk.“ Ezen jelszó elfogadása s érvényesítésével le­hetnek népek és nemzetek úgy szellemileg mint anyagilag nagyokká. Példa erre Anglia, Ameri­ka és a kis Belgium, melyek nemzeti nagysá­gukat és gazdaságukat, szintén egyesült erejük­nek köszönhetik. Az egyesülési eszmét történelmünk tanúsága szerint nemzetünk is gyakran érvényesíté. De mi haszna, ha az érvényesítés folytonosan kor­látolt volt, részint belviszály, részint kívülről jö­vő megtámadások s fondorlatok következtében, s ha igy a nemzet soha nem vergődhetett oly álláspontra, melyen úgy nemzetgazdászati, mint politikai érdekeit egyiránt megvédhette s elő­mozdíthatta volna. Ennek oka azonban azon körülményben is keresendő, hogy a jogaira oly annyira féltékeny nemzetet vezér férfiai és az aristocratia tisz­tán politikai intézményeinek megvé­désére serkentették folytonosan, míg nemzet­gazdászati, főleg pedig földmivelési-, ipar- és kereskedelmi érdekeire kellő figyelmet igen rit­kán fordítottak. Széchényi volt az első, ki a politikai s nem­zetgazdászati érdekeket elválaszthatlanoknak ismerte fel, s anyagi bajainkra utalva, a nem­zetet egyesülésre hívta fel. Legszentebb törek­vésének azonban csakhamar véget vetettek az események, s anyagi bajaink, főleg az alig le­folyó két évtized alatt annyira fokozódtak, hogy a kiegyezkedés daczára is óriási közteher nyom­ja a nemzet vállait a­nélkül, hogy segédfoná­­sokkal rendelkeznék. Mert tény, hogy kereskedelmünk még mindig idegen érdekek tény­ezője; hogy folyvást idegen gyártmányok özönlik el piaczainkat, s iparunk nem bír kiemelkedni primitív állapotából, és ezt elárulja az által, hogy iparosaink saját készít­­ményeik nagy részére még mindég idegen for­mák bélyegét nyomják, a fogyasztó közönségnek a belföldi czikkek iránt meglevő bizalmatlan­sága következtében; hogy földmivelésünk isolált állapotában nélkülözi hazai iparunk támogatá­sát, s épen azért nyers terményeivel a külföld piaczaira szorul, és azoktól függ folytonosan. És mindez azért, mert vám, hitel- s kereskedelmi viszonyainkat nem ön­magunk rendeztük be, és így a tőkék ezen abnomnaitás következtében az ipartól elvonatván, a kézművészet gyáriparrá nem fejlődhetik, mert nincsenek Széchényieink, kik a nemzetben az egyesülési erőt anyagi té­ren is fejleszthetnék, és az aristocratia öröklött előítéleténél fogva még mindég megvonj1k er­kölcsi s anyagi támogatását a hazai ipartól, s anyagi érdekeinknek elég szolgálatot vél tenni, ha tagjai közöl egy kettő egyik vagy másik vasúti cosortium élére áll. Pedig épen az aristocratia volna arra hivatva, hogy a különféle osztályokat maga köré gyűjt­ve, egyesült erőt teremtsen, és a nemzet törek­véseinek anyagi téren is irányt adjon, annál is inkább, mivel népünk kegyelete és tiszteletének tárgyát képezi még mindig, s bizalommal szólt-

Next