A Hon, 1869. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1869-11-02 / 252. szám

252. szám VII., évfolyam. Reggeli kiadás. Pest 1869. Kedd, nov. 2; POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere 7. sz. Beiktatási dij: ® hasábos ilyféle both sora ... 7 kr. Bélyegdij minden be ^tatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás me! lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: X hónapra ............................................2 frt. 3 hónapra ...... ,6, 6 hónapra ......................................12 „ Aa esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint................................................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. PEST, NOVEMBER 1. Jelen számunk a lionvérizászlószen- telés ünnepélye al­kalmaitól. rendkí­vüli számul jelen meg:. A pesti honvédzászló. Vájjon véletlen volt-e , vagy szán­dékosság, hogy a midőn bánkódó alakok egyenkint, könnyes szemekkel, roskatag lábakkal szállingóztak kifelé a sirkertbe, megvinni kegyeletadójokat a halottaknak, még mielőtt a temető csendét a szokásból, alkalmiságból tömegesen hullámzó közön­ség felzavarná, és megemlékezni saját ha- lottaikon kívül a nemzet halottairól is, — hogy ugyanakkor jött egy honvéd csapat szép rendben, díszruhában, harsogó zené­vel szemközt reájok; Budán, Mátyás tem­plomában, zászlajának felszenteltetését ünneplendö ? Én örömmel teszem föl, hogy az szán­dékosság volt; mert akkor azt jelenti, hogy: ti, kik a sirkert ajtajá 1 azt a jel­szót olvassátok, hogy „feltámadunk“, ne feledjétek, hogy az eszmék feltámadását jelenti az tulajdonképen ! Hogy lelkünk feltámad, az hit; hogy az eszmék feltámadnak, az tudás. íme a honvédség meghalt száz meg száz csatában, meghalt Világosnál, meg­halt Komáromnál; halott volt húsz éven keresztül, annyira halott, hogy még sirját megkoszorúzni , még nevét ál­dani sem volt szabad; tettét a föld­ről, emlékét a szivekből, eszméjét a leve­gőből ki akarták irtani, — és mégis a honvédség feltámadt, mert a honvédséget nem lehet megölni. íme mi első honvédzászlóalj, itt va­gyunk, szervezve vagyunk, körünkben régi honvédet szép számmal és szép érde­mekkel bírunk, é3 megyünk jesküt tenni, hogy azon zászlót, mely a 48-adiki alak­ra készíttetett, a 48-adiki hűséggel és vi­tézséggel fogjuk védeni mindenkor. Ezt jelenti ama találkozás. Légy azért üdvözölve 1869-diki első honvédzászlóalj ! — szívből kiáltja ezt fe­léd az 1848-adiki első honvédzászlóalj egy igénytelen tagja. Őszintén, a legki­sebb utógondolat, minden tétova nélkül kiván nektek, uj honvédek, egy régi hon­véd szerencsét hivatástokhoz, s oly buz- góságot a törekvésben, de több sikert az eredményben, mint nekünk osztályrészül jutott. Az 1869-diki első honvédzáBzlóalj vi­tézei cserágat viseltek csákóikon, harsogó zene kisérte őket Budavárába, és mikor TÁRCZA. HONVÉDDAL. írt» Dr. BARSI JÓZSEF, z*néjét szerző THERN KÁROLY. Először előadatott a pesti honvéd z. a. zászlószentelésénél 1869. évi oct. 31-én. Honvéd hite és reménye És szerelme — a Haza ; Értté élni, értté halni, Üdvözölni általa. Ez a honvéd hivatása. Ez a honvéd hitvallása. Harcz- és gyözelem-dala:— Éljen, éljen a Haza ! Ei valaha szép hazánkért Szólt, tett, vitt, irt, remegett, S magasb, szent ebb érdekünkért Balsors martaléka lett: Mind a honvéd előképe. Áltatok bir hazánk s népe Törvényt, jogot, hirt, nevet, Fogjunk hát velők kezet! Árpád vezér s nagy királyok Hossza sora néz reánk. S mind a hősök, kik javadért Onták vérök, szent hazánk ; Ezer évnek vitézsége, Fáradalma, ■ dicsősége, Drága kincsül szálla_ránk. S minden hős egy-egy apánk! Királyunk az első honvéd, S mi vagyunk hü örhada; Igazság, rend- s szabadságnak Törhetetlen oszlopa. a zászlót, már felszentelten, hozzájok a templomból kivitték, hangos éljen resz- ketteté meg a levegőt. Mit jelentenek ezek? A cserágat polgári erények jelve- ül hozták szokásba a rómaiak. Emlékez­tessen az titeket is honvédő vitézek,min­denkor arra, hogy nem csak katonák, ha­nem egyszersmind polgárok vagytok; sőt katonák csak azért vagytok, hogy polgá­rok lehessetek, hogy megvédjétek tűzhe­lyeiteket, családaitokat, országtokat min­dennemű ellenségtől. A harsogó zene arra int titeket, hogy örömmel teljesítsétek kötelességte- ket, csüggedéB nélkül viseljétek a fárad­ságot a laktanyán, és vidáman menjetek — ha menni kell — a csatába. Azazászló végre — (nem csak én mon­dom, a felavató főpap mondta a felavatás alkalmával) — az a zászló: a nemzet. Jaj nektek, ha e zászlóhoz hűtlenek len­nétek ! a történelem átka kisérne gyaláza­tos sírotokba; — de dicsőség nektek, ha hozzá minden esetben, az élet bármi kö­rülményei közt hívek maradtok! a törté­nelem áldást mond akkor reátok, és büsz­kén hordozza neveteket nemzedékről nem­zedékre. Az 1869. October 31-dikén felszentelt honvéd-zászló szalagán e szavak hi- mezvék : „királyért és hazáért.“ — Épen mint 1848-ban. Csak azzal a különséggel, hogy akkor esztelen irigyek távol tartot­ták a nemzetet az uralkodótól, kihez mint jogainak természetes őréhez ragaszkodott, ki a viharos tengert lecsillapíthatta volna, — mig ma áldott kezek: Erzsébet király­né kezeiből került e szalag, az ö ujjai érintették először a felszentelt zászlót, és az uralkodó második énje mosolygott bi­zalmat azon csapatra, mely zászlaját a királynétól nyerte, és arra a királyné je­lenlétében tette esküjét. De nemcsak az alkotmányos király, — a nemzet is bizalommal van az uj honvédség iránt. Félreértésben vannak a kik azt hi­szik, hogy a ki egyetmást a mostani hon­védség körül megró, az a honvédséget rója meg. A honvédség eszméjének nincs köztünk magyarok közt ellensége; a kit a magyar honvédség eszméje nem hevít, az nem magyar. Megrójuk az alakításban, a szervezésben, a végrehajtásban a mi előttünk nem helyesnek látszik, épen mert őszinte barátai vagyunk a honvédségnek, mert féltjük az eszmét, mert annak tiszta­ságában,magasztosságábau helyezzük leg­főbb reményünket. Mi is, kik téglaszin nadragtokat, ned­ves laktanyátokat, hibáitokat, hiányaito­kat emlegetjük, mi is bizalommal tekin­tünk reátok, uj honvédek; legyen előttetek értéke a mi véleményünknek is, mert mi is a nemzet tagjai vagyunk. Hangos éljenzés üdvözölt ma titeket Vörösmarty szózatának Hős Petőfi lángdalának Elő magyarázata. Éljen a Király s Haza ! Térdre fiák, könyörögjünk Istenünknek, szótalan; Adjunk hálát, kérjünk áldást, Győzelem s üdv nála van : .Adjon áldást fegyverünkre „Vezéreljen győzelemre „S ha kell, legyen szivünk vére „Hazánk, Anyánk, váltság bére!“ Honvéd hite és reménye És imája, a Haza. Értté élni, értté halni, Üdvözülni általa, Ez a honvéd hivatása, Ez a honvéd hitvallása, Harcz- és gyözelem-dala : Éljen a király s haza! Horváth János, magy. kir. honvéd­ezredes, az első honvédzászlóalj parancsnoka. Horváth János Pozsonymegyében Zavaron 1815-ben született. Bevégezvén tanulmányait Pozsonyban, atyja, miután látta fiának katonai hajlamát, 1832-ben az akkori Frimont, utóbb 9-ik számú Miklós huszárezredbe mint hadapró- dot beadta. Az akkori békés idő alatt az előlép­tetés nehezen haladt, s Horváth, bár kitűnő és szenvedélyes lovas katona, a fokozatos előlép­tetés utján csak 1848-ban lett századossá. Ezrede, mely ekkor Morvaországban állomá­sozott, parancsot kapott a hazajövetelre s itt a horvát mozgalmak elöhirére, a horvát határszél­re rendeltetett. A mint a bécsi kormánynyal az ellenségeske­dés megkezdődött, s a honvédelmi miniszter a magyarországi katonai csapatok felett meg­Mátyás temploma előtt. Az az éljen a jö- vöé s a jövő a tietek. — Nem irigyli azt senki tőletek, sőt szívből kivánjuk mind­annyian, hogy az a jövő fénye« legyen, mert az egyszersmind a hazának is jö­vője. Tőletek függ, hogy fényes legyen. A mai honvédségnek nem az a hivatása, hogy a háború iszonyai, a katonaélet sanyaru- ságai közt vértanúvá legyen, hanem az, hogy alapját képezze egy erős polgári önvédelemnek, mely felé 'a müveit világ törekszik, s mely megvéd a nélkül, hogy koldussá tenne. Nem a katonákat, a pol­gárok polgári ^katonákká képzőit, a le- gyözhetlen önvédelem Kárpátoktól Ad­riáig nyúló ágainak törzsét éljenezte meg bennetek a közönség. Egy ily önvédelmet teremteni: ez volt a 48-diki honvédség rendeltetése is. Már élt alakításában az osztályegyenlöség, szervezetében a szolgálati idő les zállitása, szellemében a gondolat szabadsága; már közel volt ahoz, hogy a katonai fegyelem és a polgári szabadság közt a határvona­lat pontosan meghúzza; — hogy a nagy átalakítást be nem végezhette, abban csalódás és az idő gátolta meg. Az 1869-diki honvédségnek még nincs csalódása, és még van ideje. Használja fel azt a honvédség saját testületé, és a haza hasznára, és mindenki nyugodtan kel föl a honvéd sírokról, melyeket könnyeivel áztatott, és örömmel fogja kiáltani: „Fel­támadott !“ Kunsági. A baloldali kör kedden novemb. 2 án d. u. 5 órakor értekesletet tart saját helyiségében. Vasárnap okt. 31-én délelőtt 9 órakor teljes díszben és teljes számban kivonnlt a Pesten ala­kított és itt állomásozó első honvéd zászlóalj az Üllei utón fekvő laktanyából, és a József főher- czeg gyalogezred bandájának zenéje után, kí­sérve a teljes díszben km uult bonvédlovasságtól, keresztülhaladt Pest utr -in, fel Budavárba, Mátyás temploma elé, hol fél í 1 óra tájon állást foglalt. Az utón mindenütt özönlött utána a nép, a várba járó omnibuszok már kora reggeltől kezd­ve nem győzték a vendégeket szállítani, a várba vezető gyalog utakon egymást érték a gyalogok, s magán és bérkocsik egymást érő sorozata vitt disz öltözetű vendégeket a szekérutakon. A Mátyás temploma előtti tér eképen már egy órával az ünnepély előtt tömve volt. Maga a templom ajtajánál polgári tisztviselők és honvéd­tisztek mint rendezők, s ezek rendelkezése alatt drabantok, közös katonák és honvédek, sorfalat képezve álltak, mely sorfalon keresztül csak ügygyei bajjal lehetett a templomba bejutni. Né­hány reservalt helyen kívül az egész templom a közönség rendelkezésére állt, s a tisztelgő és ki­váncsi közönséget csak gyéren ugyan, de sze­mélyválogatás nélkül bocsátották be. Mátyás temploma fel volt díszítve. Ez ős erek­lye különben csak alakja által szokott feltűnni, egyszerű szürke színe, gyér festményei és kevés ékítménye nem igen vonja el a néző figyelmét a kezdte rendelkezését : a Miklós huszárezred Görgei táborába osztatott be. Horváth 1848. nov. havában örnagygyá neveztetett ki, s mint ilyen, Görgei által többnyire mindig különálló kisebb portyázó csapatok vezérletével bizatott, meg. 1849. januárban alezredessé, s a Sándor huszárezred parancsnokává lett, s részt vett ez­redével Görgei minden hadjárataiban. Görgei seregében egy, az ellenség mozdulatainak ki­kémlelésére s megzavarására rendelt száguldó dandár létezett, melynek Horváth volt a parancs­noka, s mint jeles huszártisztet, Görgei majd minden hadi csínjainak kivételére őt alkalmazta, száguldó dandárával. Az april 19-diki nagysarlói győzelem után, midőn a magyar hadsereg zöme Komárom fel­mentésére sietett, e sereg jobbszárnyának fede­zésére s a nyugati megyéknek az ellenségtől megtisztítására egy u. n. száguldó dandár ala­kíttatott Bátorkeszin, két század Miklós-huszár, ugyanannyi Ferdinand-huszár, egy zászlóalj Wasa sorezredbeli gyalogság Birsi őrnagy alatt, 2 század 39-ik zászlóalji honvéd s négy ágyúból, melynek parancsnokává Horváth János neveztetett ki. Az ifjú parancsnok csakhamar közszeretet tárgya lön. A katonai szigort a legmegnyeröbb bajtársi bizalmassággal tudta egyesiteni. Jun. 23-án a kis, de lelkesültés bátor sereg,fel­adata megoldásához fogott,6b sebes,fárasztó gyors menetben Lévának vette útját; ügyes hadmozdu­latok által az ott tanyázott ellenséges csapatokat Ó Barsnál a Garamon átszoritván, néhány na­pig pihent és szervezkedett. Az ellenség ezalatt Nyitrán vett állást b élő- csapatait Verebélyen helyezte el. A mint Hor­váth az ellenség állásáról tudomást vön, rögtön Verebély felé indított i dandárát, s huszárai visszaverték az ellenség lovasságát, csaknem az egészen Nyitra alatt fekvő Tormos helységig Űz­vén őket. Egy éjjeli pihenés után Nyitra felé vezette se­regét Horváth; de az igen előrehaladt huszárok elárulták a magyarok közeledését, s az ellenség a galgóczi utón Szécsényig hátrált Kimondhatlan volt a Nyitra városiak nagyszerű épi.mény goth tisztaságától. Ma a főoltártól kezdve, az emeltebb középrészt két oldalon vörös posztóval rekesztették el, és a középhajó oszlopain Magyaroszág és a társor­szágok zászlai lobogtak. A főoltár előtt, a ráeso- zatcs díszhelyen a két lóczasor a miniszterek, a főrendek, a képviselők, a polgári és katonai fő­méltóságok és tisztviselők, és magas rangú ven- végek számára voltak fenntartva. Baloldalon közvetlenül az oltár jobboldala mellett egy trónszerü imaszék volt, kék vánkossal a ki­rályné számára. Mindezen helyeket teljes díszben megjelent urak foglalták el. A kormány részéről jelen vol­tak : b. Eötvös, gr. Festetich, Rajner, Lónyay és Gorove miniszterek. Az országgyűlés tagjai Majláth és Somsich elnöklete alatt nagy szám­mal, továbbá miniszteri hivatalnokok és orszá­gos méltóságok. Ezek háta megett nehány fő­rangú hölgy, többi közt Andrássyné és Zichyné és Ferenczy Ida k. a. A főhajó alsó osztályában Pestmegye és Buda és Pestvárosok küldöttei és egyéb tisztelgők ültek, mig a templom székkö­zeit és téréit igen nagy számú honvédtisztek foglalták el. A főoltár rekesztékén alól, balra, egy káp­láralja honvéd közepett tartotta a vörös tokba burkolt zászlót a csapat zászlótartója. 11 óra tájon nagyszámú papság, egyházi díszöitözetben a templomajtóhoz vonult, s a prí­mást a kar üdvözlése mellett bevezette. A prí­más rövid ima után az oltár lépcsőin, a sekres­tyében egyházi díszruháját magára vevén,ugyan­azon papi kísérettel a templomajtóhoz vonult a királynét elfogadandó. Tizenegy óra tájon érkizett meg ö felsége, udvari kocsin, kísérettel, egész útjában és a tem­plom előtti téren harsány éljenekkel Udvözöl- tetvén. 0 felsége a kocsiból kiszállván, következőleg vonult be a templomba: Elöl a papság a prímással. Aztán két apród (ifj. Jálics és ifj. Festetich). Aztán ö felsége a királyné, fekete sötét magyar rnhában vadga- lambszin díszítéssel, fátyolos magyar fekete kalpagban. Utána b. Eötvösné és hgSchwarzen- bergné udvarhölgyek. Aztán József főherczeg honvéd tábornoki ruhában, miniszterek, főhiva­talnokok és méltóságok,s honvéd törzs és főtisz­tek egész tömegsora. A királyné jobbján, állva József főherczeg, a padokban miniszterek továbbá a már említet­teken kívül az oltár balján a cs. k. katonaság tábornokai, köztök Rosenzweig gr. Szapári hu­szár tábornok stb. s a régi honvédség központi bizottmánya Ivánka vezérlete alatt foglaltak helyet. Á karon elhelyezett hangszerek Haydn misé­jét elkezdvén, a 48-adiki honvédzászlók alak­jára készült, nemzeti szin széllel bcszegett fehér selyem zászlót, tokjából kiszabaditva, az oltár elé vitték, s a mise végeztével a prímás az oltár lépcsőn állva, nagy tetszéssel fogadott alkalmi beszédet tartott, melyben az ünnepélyt a honvéd­ség intézménye megkoronázási ünnepélyének nevezvén, óhajtását fejezte ki, hogy ama zászló a király büszkesége, a nemzet disze s a haza boldogsága legyen. Á prímás a hondvédség zász­lóját mint a szeplőtlen hazafiság, a szabadság, honszeretet és trón iránti hűség jelvényét állí­totta fel, s annak elhagyását egyértelműnek mondá a hazaszeretnek és becsületnek megta­gadásával. Buzgó óhajtását fejezé ki végül, hogy a honvédek e zászló alatt soha meg ne aláztassa- nak, hanem minden győzelmet arassanak. Ezután a latin formulával bevezetett valódi heszentelés következett, miközben a prímás a lobogót szentelt vízzel hintó meg. A megáldott zászló ezután egy állványra fek- tettették s itt az előirt sorrendben következtek a me, s a honvédeket vetélkedve kínálták Bzál lássál. Nagyszerű, ünnepélyes, meglepő jelenet volt, midőn a parancsnok 1600 emberből álló dandá­rát egyetlen nagy hadhomlokba állitván fel: „imához térdelj“-t vezényelt. Nagy csend állott be, s az örömittas nép az ifjú hős sereggel együtt hálát adott a mindenhatónak. Május 1-én fényes tánczvigalom rendeztetek, de már másnap ismét az ellen üldözésére vezette gyözelemittas honvédéit, a hős parancsnok. A Szécsénytől mintegy félórányira fekvő vér- csárda mögül kiverettek az ellen előőrsei, s a honvédek csatarendben nyomultak a falu ellen, de az ellenség nem fogadta el a csatát, s a Gal- gócz előtt felhányt szánezokba vonult, az or­szágutat árkok s kőtorlaszok által járhatlanná tevén. A honvédek harezvágyát azzal csillapitá le Horváth, hogy,úgymond, Galgócz alatt megvere­kedhetnek. Minthogy azonban főereje lovasság ból állott, s csupán két ágyúja levéD, az ország- utoa sziníett támadást intézett, mialatt gyalog­ságát kocsikon szállítva, a várost megkerülni szándékozott, az ellenséget meglepni akarván. E tervet azonban az osztrákok észrevették, s meghátriltak, vagyis jobban mondva a Vágón nyakra főre átszaladván, Lipótvárba menekül­tek. Több fogoly, tábori szekerek, a dandár iroda a pénztárral együtt kézre került. A két ágyú folyvást tüzelt a hátrálókra, kik a hidat csakha­mar felgyújtván magok után, egyrészök talpa­kon s fenyőgerendákon menekült át. Galgóczon felette súlyos helyzete volt Hor­váth dandárának. Az előőrsök Lipótvár ágyú lő távlatába estek, s éjjel nappal folytonos tüze­lésnek voltak kitéve. Galgóczon a lakosság kö­zött görcsmirigy ütött ki, 50—60 ember halt egy nap, a nép honvédek ellen zúgolódott, hogy a ragályos kórt ök hozták be. Ezt megtudván az ellenség, hogy a bajt még inkább növelje, Galgóczot röppentyűkkel akarta felgyújtani, mi részben sikerült is neki, mert az átellenben fek­vő Beregszeg falut lángba boritá, de Horváth erélyes intézkedése folytán csakhamar eloltá­st « ♦««, s a bokrok közé hasoncsuszó honvé­hivatalos szögbeverések. A primás a sz. három­ság nevében három szöget vert be, továbbá a ki­rály nevében gr. Festetich, a miniszterek, az or­szággyűlési elnökök és igy tovább. A hivatalos sorrend után az első szöget Ivánka verte be a régi honvédség központi bizottmánya nevében. Azután következtek a katonai és világi kitűnőségek, köztök gr. Andráf>y Gyuláné és Ferenczy Ida k. a., kiket Gbyczy alezredes és Klobusiczki honvédtisztek vezettek középre. Ez Unnepélyrészlet alatt a karban énekhan­gokon és hangszereken Barsi József tározónkban olvasható alkalmi költeményét adták elő. Nagy hatást tön ennek 3-dik versszaka, melynek első négy sora után az ének egyszerre félbeszakadt, a dob imára pergett, 8 minden következő sorra a szokásos egyes dobütés, végül pedig az „Ab­schlag“ következett. Az egész szertartás alatt a honvédek négyszer diszlövést tettek. A szögbeverések be végeztetvén, két szép nyo- szolyólány,dr. Kovács Seb. Endre leányai,, drága fehér selyem magyar ruhában a zászlóhoz léptek s felkötötték reá, a királyné ajándékozta drága himzetü kettős szalagot. Ezután a lobogót kivitték, József fhg és Hor­váth ezredes kimentek vele, hogy a zászlóaljnak bemutassák, mely zenével s a néző közönséggel versenyezve harsogó éljenzéssel fogadta. Ez megtörténvén, a kinnlevö tömeg: katonák és polgárok egyaránt levették kalapjokat, s a honvédség hangos szóval letette az eléje mondott honvédesküt. Az eskü után Horváth János ezredes követke­ző beszédet mondotta : „Honvédek! íme átadom nektek az első ma­gyar hadzászlót, melyet Felséges Királynénk sa­ját kezeivel díszített fel. — Büszkék lehetünk magyarok, büszkék honvédek, hogy e szerencse éppen bennünket ért. E pereztöl sorsunk e zászlóhoz van csatolva, vezércsillagként fog az előttünk tündőkleni a csaták magasztos óráiban; körűié gyülekezünk majd a harcz döntö perczeiben, soha sem feledve, hogy zászlónk keresztanyja hazánk dicső ki­rálynéja. Hűn fogjuk követni e szent jelvényt, és fensé­ges főparancsnokunkat, kinek vezénylete alatt győzünk, vagy királyunkért és hazánkért halni fogunk. Éljen a király! Éljen dicső királynénk ! Éljen a Haza!“ A templomban, ez alatt a hosszú szünetet instrumental és orgona choral töltötte ki. Aztán berekesztö mise mondatott, s annak vé­geztével, a sok ezerre menő közönség élje zései közben a királyné, s ez után az egész közönség, közte a honvédség zeneszóval, — miután zászla­ját szabály szerint a parancsnok szállásán le­tette, — haza távoztak. A délután három órakor kezdődött banqueten, mely 160 személyre volt számítva, sokkal töb­ben vettek részt. Jelen voltak ott József főher­czeg, több miniszter és főur, Ghyczy Kálmán, az uj és a régi honvédség számos tagja stb. Számos pohár üfittetett a haza, a király, a föhg mint a honvéd hadsereg főparancsnoka egészségéért. A banquetnek késő este szakadt vége. A suezi csatorna megnyitása. Egyiptom. Alexandria, okt. 22. A franczia császárné tegnap reggel ide ért. Az itteni mintegy 12—15 ezernyi franczia gyarmat, természetesen föl akará használni ez alkalmat, úrnőjét úgy fogadni, hogy erkölcsi s anyagi túlsúlyának méltó képét adja. Egy sereg nagyszerű vállalatot e gyarmat tart kezében; a piacz legjobb nevű bankárjai s nagy kereskedői annak tagjai, s mindenek felett dek, a Vág melletti berekbe felállított röppentyű telep, tüzéreit lelődözvén, az a tüzelést abban hagyta. Ézekután Horváth dandárának feladatául tű­zetett ki, hogy a Vág-vonalat Pös^yéntől egész Lélyéig, több mint hat mérföld hosszában fe­dezze, azonfelül az ellenség átkelését mind Gal- gócznál, mind pedig Semptéaél megakadá­lyozza. Mindennek emberül megfelelt Horváth, sőt csapatai nem egyszer Vágón átkelve, csaknem Nagyszombatig riasztották vissza az ellenség portyázó csapatait. Egy táborozás alkalmával Szereddel szem­közt fagalyakból csinos táneztermet rögtönöztek, s Nyitravárosából kijött hölgyekkel vigan lej­tették a csárdást. Ezt azonban az ellenség ész­revette, s a Vág töltése mögé 18 fontosokat von- szoltatván, ágyuzni kezdett. Lön nagy zavar és rémület, a semmi vészt nem gyanító hölgyse­regben. Midőn Nagy Sándor végre hadtestével Mocso- nakra érkezett, Horváth dandára Nyitrára vezé- nyeltetett, onnan Komárom felé indult, s folyton fedezte a magyar sereg jobb szárnyát. Julius 10-én csatlakozott a 7-ik hadtesthez, s másnap részt vett a nagy véres harezban. Horváth itt már mint ezredes vezényelt, s mind végig htt maradt a magyar ügyhöz. A világosi fegyverletétel után Aradon halálra Ítéltetett, Ítélete azonban kegyelem utján 18 évi nehéz várfogságra enyhixtetvén, Oimützbe vite­tett; honnan 6 évi szenvedés után, s miután még egy évre Pozsonyba belebeztetett, szabadon bocsáttatott. Azóta több magántársulatnál, részint mint igazgató, részint mint pénztárnok működött. A honvédegyletek alakulásakor, a központi honvédegylet bizottmánya alelnökké választot­ta, s később Beniczky Lajos halála után el­nökké. A honvédegylet gyűléseit mindig a legna­gyobb rendben és a kellő higadtsággal vezette. Horváth igen jeles, magas képzettségű, vidor kedélyű férfiú, kit egyformán tisztelnek baráti és alárendeltjei. (H—d.)

Next

/
Thumbnails
Contents