A Hon, 1869. december (7. évfolyam, 277-301. szám)

1869-12-01 / 277. szám

Melléklet a HON 271. számában állásnak megfelelőnek és ezt hosszabb beszédben parkodik, a ház türelmetlensége közt, bizonyí­tani, míg végül Justh javaslata mellett nyilat­kozik. Elnök felkéri a házat, akarja-e a tárgya­lást folytatni. (Nagy zaj. Fölkiáltások: Most! holnap! Ma! Elnök csenget. Szűnni nem akaró zaj)Ghyczy K. figyelmezteti a házat határoza­tára, hogy az ülés csak kettőig tartandó azon tekin­tetből, mikép a bizottságok is munkálkod­hassanak. (Felkiáltások jobbról: Még nincs két óra. Újabb zaj.) Több képviselő kíván szólani,de elnök felszólítja a jegyző által a szólásra feljegy­zettek elsejét: Nyáry Pált. Újabb zaj. Zsedényi fölkéri tétetni e kérdést: folytatni kivánja-e a ház a tanácskozást vagy nem ? Elnök fölteszi és a többség az elhalasztás mellett nyilatkozik. Ülés vége 1 óra 55 perc­. A pesti iskolák kérdése: 1. Nyílt levél Jókai Mórhoz. Tisztelt barátom! Vártam egypár napot, mig csillapul a szen­vedély, melyet a szűkkeblüség költött ellenünk, s mig a rajongók felhevült vére szabályszerű működését ismét visszanyeri. Ha utamon a for­gószél felkavarja a port, bevárom mig tovab­am­­lik az, és mgőrizve a magam tisztaságát, me­gyek tovább. A múlt napokban volt alkalmam bámulni azt a találékonyságot, melyet az ellenséges indulat kifejteni képes akkor, midőn valamely jogosult törekvést érvekkel le nem győzhet, és ennélfog­­va ferdítésekhez, rágalmakhoz folyamodik. Ter­mészetesnek fogod találni, hogy az ellenséges támadások ezen nemeit figyelembe nem veszem. Más részről azonban lehetetlen megtagadnod becses lapodban annyi tért, a­mennyi szükséges arra, hogy a fenforgó kérdést azok előtt, a­kik gondolkozni akarnak, teljes világosságba he­lyezzem és működésemet azon téren, a­melyre léptem, röviden megjelöljem. Pest város iskolái, a most múlt nyár végéig, mind katholikus iskolák voltak. A város e mel­lett a más felekezetek nyilvános iskoláit is éven­ként tetemes pénzsegélyben részeltette. A leg­újabb népoktatási törvény kihirdetése után a város képviselő testülete a katholikus iskolákat mind közösekül nyilvánította; a nem katholikus felekezetek azonban saját felekezeti iskoláikat fentartották; nemcsak, hanem azokat szaporít­ják. Lapod is pár nap előtt örömmel jelenti, hogy a német reformált egyház lipótvárosi új iskoláját nagy ünnepélylyel szentelték fel. Ez a tényállás. Megvallom, ha fővárosi nép­iskoláinknak közösekké változtatása a városi képviselet által a külömböző felekezetű pesti hitközségek meghallgatása mellett akkér haj­tatott volna végre, hogy valamennyi felekezet népiskolái egyesíttetnek a közös népiskolákban,­ akkor talán azon hitfelekezet megnyugvása is eszközölhető lett volna, a­mely felekezet a város lakosságának nagyobb felét teszi. Hanem a mi iskoláinkat közösekké változtatni úgy, hogy a sokkal kisebb felekezetek megtartsák a maguk felekezeti iskoláit: ez annyi volt, mint gúnyt űzni a lakosság nagyobb felének vallásos érde­keiből, annyi volt, mint ennek méltó indignati­­óját provokálni s önvédelemre kelteni. Az önvédelemnek egészen jogosult eszközéhez kívántunk nyúlni. A közösekké nyilvánított is­kolák visszafoglalására nem gondolva, állítsunk mi is felekezeti iskolákat, és versenyezzünk e téren a közjóra, a közös iskolákkal úgy mint más felekezetek iskoláival. Ez volt a vezéreszme­i cselekvésre ösztönzött az is, hogy a fővárosi népiskolák hanyatlása, mióta közösekké tétettek, megdöbbentő, mi­által a katholikus szülők azon erkölcsi kényszer alá hajtatnak, hogy a­ közös iskolák helyett más felekezetek iskolá­iba küldjék gyermekeiket. A kérdést megvizsgáltuk, a dolgot megfon­toltuk, és azon eredményre kellett jönnünk, hogy akár a haladás és felvilágosodás nagy érdekeit vesszük mérlegbe, akár a magyar nem­zeti politika végdiadalának feltételeire legyünk tekintettel: a felekezeti iskolák ellen érveket találni lehetetlen. Mellettük azonban lehet igen sokat. Természetes, hogy midőn felekezeti iskolák­ról szólok, ez alatt nem a felekezeti vakbuzgó­ság növényházait értem, hanem értek az állam és a papság mindenhatóságától egyaránt füg­getlen és a kor igényeinek legmagasabb szín­vonalára emelt oly népiskolákat, melyek fölött egészen a szülők társadalma, az egyház világi híveinek egyeteme rendelkezzék, és a­melyek így nálunk a katholicismusnak szabadelvű mi­­veltséggeli körülövedzésére vezessenek. És e részben én egy alkalommal már — a katholikus autonómia kérdéséről szóló röpiratomban — oly világosan, annyira minden kétértelműség nél­kül mondottam el nézeteimet, hogy nekem az ellenkező intenziót tulajdonítani nem áll jogá­ban senkinek. Ily egészen jogosult, és teljesen indokolt in­ten­ció mellett okvetlenül módot kellett nyújtani hitsorsosainknak a fővárosban, hogy tanácskoz­zanak és határozzanak a teendők iránt. Ez az illetéktelen beavatkozások miatt egyelőre lehe­tetlenné vált. De rendíthetlenül meg vagyok győződve, hogy törekvésünket, melynek jogo­sultsága a törvényben úgymint a jogegyenlő­ségnek és az igazságnak erkölcsi rendében egy­aránt meg van írva, erőszakoskodással elnyomni nem lehet. Ezeket akartam elmondani, hogy értse a ki érteni akarja álláspontomat. Hogy utam, a­me­lyen járok, helyes út, oly mélyen meg vagyok győződve, miszerint arról engem semmi gyanú­sítás, semmi demonstratió leterelni nem fog. Lapodban törekvésem eléggé meg volt támad­va arra, hogy álláspontom igazolásául meghall­­gattatást kívánhassak. Reményiem tehát, sora­imnak helyet adandasz lapod hasábjain. Pest november 29. 1869. Igaz barátod Szilágyi Virgil. 2. Közöltem e nyilatkozatot félbeszakító meg­­jegyzések nélkül; végül megteszem rá ész­revételeimet. Soha semmi kifogásom nem volt az ellen, hogy a római katholikus polgártársak, ha és a­hol szükségét látják, saját katholikus felekezeti kólákat felállítsan­ak, fentartsanak ; ehhez ne­­­­kik is ép oly nagyságuk van, mint minden más felekezetnek. Megnyugtat Szilágyi Virgil képviselőtársam­nak azon nyilatkozata, hogy az általa indított mozgalomnak nem az a czélja, hogy a már közösöknek nyilvánított is­kolákat visszafoglaltassa, ha­nem hogy uj kath. iskolákat ala­pí­t­s­o­n, s ezeket is az állam és papság mindenhatóságától egyaránt független intézetekké, szabad­elvű alapokon óhajtja felál­lítani. Ez becsületes törekvés. De kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy ezen mostani nyilatkozata, s ama népgyűléseket összehívó proclamatiója között, roppant nagy haladást találok. Ez versenyre, amaz gyűlölködésre szólít. Valamint az eszközt is tévesztettnek találom, melyet ily magas czél elérésére először választott, a népgyűlés szenvedélyeit híva fel mozderő gyanánt. Ha utólagosan rátér azon eszközre, mely ily közművelődési czélnak meg­felelni képes; nem hogy ellenzésünkkel, de üd­vözlésünkkel fog találkozni. Azt azonban ne vegye rész néven, ha szándé­kainak tisztaságát kétségbe nem vonva, eljárása bármely phasisában oly j­elenségeket látunk, a mik kitűzött magasztos jelszavának : „a nevelésügy kormányi és papi hatalom alóli emancipa­­t­i­ó­j­á­n­a­k“ ellenkezőjével döbbentik meg a szemlélőt; erre elég jókor figyelmeztetjük,­­ nehogy e figyelmeztetést a közvélemény nyer­sebb orgánumai teljesítsék. Katholikus iskolákat alapítani nem hiba, de a protestánsok és izraeliták ellen kőszült utczai nép előtt izgató, beszédeket tartani, az már nagy hiba. Ne tegye azt, s aztán különböző hitvallás szerint bár, de egy czél felé nyugodt lélekkel haladhatunk. Jókai Mór: A népszámlálás foganatosításához Buda-Pesten. A népszámlálásnak Budapesten minél tökéle­tesebb végrehajtása czéljából, a testvér-főváro­sok népszámláló bizottságai f. hó 27-én együt­tes értekezletet tartottak az akadémia egyik te­remében, mely alkalommal a népszámlálás ke­zelésével megbízott m. kir. statistikai hivatal vezetője, Keleti Károly osztálytaná­csos, a magyar kormány által létesítendő első népszámlálás természetét jellemezvén kiemeli, hogy az a más országokban merített tapasztala­tok felhasználásával nyerte azon alakot, mely a népszámlálási tervezet és utasításban lelte ki­fejezését. Kiemeli, hogy annak fő jelleme ab­ban rej­lk, miszerint azt a népesség nagy rész­ben, id­esen pedig itt a testvér fővárosokban maga viszi keresztül. A mai értekezletet illetőleg megjegyzi, hogy az oly czélból hivatott össze, hogy azon kérdé­sek felett, melyek a számlálásnak legnehezebb pontjait ké­pezik, az egybegyűlt bizottsági tagok közreműködésével megosztassanak, s azokra nézve oly elvi megállapodások hozassanak lét­re, melyek a gyakorlati kivitelkor irányadókul szo­lgálván, az egymástól eltérő eljárást meghiú­sítsák. Mielőtt azonban e kérdésekre át lehetne térni, a népszámlálásügy eddigi állásának is­merete szükséges, s ezért felkéri a jelenlevő bi­­zottsági elnököket, hogy a számlálási élőmunká­in­ak mindenlétéről felvilágosítást adni szíves­kedjenek. Ezen felszóllítás folytán H­u­n­f­a­l­v­y János Buda főváros népszámláló bizottság elnöke a Buda városában tett intézkedésekről és a szám­lálási ügynek mibenlétéről tesz jelentést, előad­ván , hogy a népszámlálási tervezet értelmében, a számláláshoz szükséges előintézkedések azon­nal megtétettek, mihelyt a városi közgyűlés a bizottságot megválasztotta. Eleinte nehézségek merültek ugyan fel, de most végtére az előké­születek be vannak fejezve. Az előmunkálatok eredményei a következők : A várban, mely a legkisebb városrész, s mely­ben az intelligentia aránylag legnagyobb volt az előkészítési munkálat a legcsekélyebb, s ezen városrésznek, s lakóinak csoportokra osztása, az utasítás ide vágó szakaszainak leginkább megfe­lelő, sőt mondhatni tökéletes, minthogy 4-5 ház vézetett egy csoportba, s az ezekben számlá­landó lakók száma nem haladja meg a 600 at. Minden csoport számára pedig külön és pedig in­gyenes ügynök találkozott. A bizottsági tagok száma 7, kik az összes 37 csoportot maguk közt a leható legarányosabban osztották fel. A többi városrészben az utasítás idevonatkozó szakaszaihoz oly szigorúan ragaszkodni nem le­hetett. Nehezítette tekintetben a munkát ezen városrészek geográfiai fekvése,azoknak nagyobb kiterjedése, és részben azon tény, hogy elég ügy­nököt nem lehetett találni, kik azon értelemmel, de egyszersmind azon hazafias érzüle­tet is bír­tak volna, melyet egyrészt a munka neme maga, másrészt azon körülmény is megkövetel, misze­rint a számlálás a lehető legcsekélyebb költség­gel vitessék keresztül. E napig azonban annyira haladt az ügy, mi­szerint, mind a Vizi és Krisztina városrészek­ben, mind az Országúton és Tabánban a csopor­tok meg vannak állapítva, s ügynökök is talál­koztak e városrészekre nézve. Csekély kivétellel 11 ház számíttatott e vá­rosrészekben egy csoportba, s a lakók száma 4—500 meg nem haladja. Itt is a bizottsági ta­gok arányosan osztották fel egymás közt a cso­portokat és számláló ügynököket nagy részben elemi tanítók, részben állami tisztviselők fog­nak működni. Egyetlen városrész a­hol a számlálási előin­­tézkedések még végképen be nincsenek fejezve, a Buda-Újlak nevezetű, melyre nézve a bizottsá­gi tagok közül sokan vonakodtak a nekik szánt tisztet elfogadni. Mint azonban szóló a mai napon értesült, ezen városrészben sem lesz fenna­kadás. Ennyi mondható a Buda városát illető nép­számlálási előkészületekről. Ezután Steiger Gyul­a a Pest fővá­ros népszámláló bizottsági elnök emelvén szót, a népszámlálási előmunkálatok végeredményét Pest városira nézve a következőkben vonja össze. Mindenek előtt kiemeli, hogy Pesten mások a viszonyok mint Budán, s a számlálási előmun­kálatok keresztülvitelénél tekintetbe kellett venni azon tényt, miszerint Pesten a népesség az utolsó számlálás óta igen jelentékenyen sza­porodott. E szaporodást ugyan szám szerint ki­fejezni Pesten senki sem volna képes, de a for­galom nagyságából, az ipar és kereskedés felvi­­rágozásából és úgy következtethető az, mint a magánéletben tapasztalt tényekből is. Ezért te­hát a központban a számlálási csoportokat s az e csoportokban foglalandó házak és lelkek számát eleve megállapítani téves adatok elkerülésével nem igen volt lehetséges, és azért minden város­részt, mint független számlálási területet tekint­vén, arra nézve egy elnök neveztetett ki, a­ki az alatta álló bizottsági tagokkal egyetemben intézkedik,úgy az általa jól ismert házaknak cso­portokba való foglalásáról, mint az alkalmazandó ügynökökről is, s ki ezen intézkedéseiről a város közönségének felelős. Ezen okoknál fogva nem tehet jelentést szóló az ügynökök számáról, kiknek kinevezése az egyes bizottsági tagokra ruháztatott a közgyűlés által. Mindazonáltal a közgyűlés azon feltételt szabta, hogy nov. hó 30-ig a bizottsági tagok je­lenteni tartozzanak : léteznek-e elégséges számú ügynökök vagy sem , mely utóbbi esetben a ha­tóság azoknak alkalmazása iránt intézkedni fog, de ezen esetben is biztosíttatik az egyes bizott­sági tagok választási joga. A mint elnök magán utón értesült, a Lipótvá­rost és az úgynevezett külvidéket kivéve, vala­mennyi többi városrészben az ügynökök meg vannak választva, és semmi fennakadás a szám­lálásra nézve nem lesz. A Lipótvárosban a mai ülés végeredményét akarják az illető elnökök bevárni arra nézve, hogy a csoportokat végleg megállapítsák. Az úgynevezett külvidéken azonban, ahol télen át aránylag csekély számú népesség lakik ugyan, a számlálási előmunkálatok azonban az által nehezíttetnek, hogy itt nem találtatnak elég írni és olvasni tudó egyének, kik mint számláló ügy­nökök alkalmaztathatnának, elnök még eddig határozott adatokat fel nem sorolhat, mindazon­által ezen városrészre is megtette­ intézkedéseit, s biztosítja a jelenlevőket, hogy ezen városrész­ben is nehézség nem fog fenforogni. (Folytatjuk.) A „Hon“ stlagánsü­rgönyei. CORFU, nov. 30. A magyar király ő felsége jó egészségben ma ide érkezett. PARIS, nov. 30. A kamara mai ülésé­ben Favre Gyula a következő tárgyakban terjesztett elő interpellatio iránti kívánal­mat : A kamara elnapolása; a megyefő­­nököknek a választásoknál való beavat­kozása; a Párisban júniusban végbe ment zavargások és a Loire és Aveyron melle­ti kőszénbányákban a z­avargásoknak véres elnyomása tárgyában. Végül egy törvény­­javaslatot terjesztett elő az alkotmányozó hatalom szakadékának kizárólag a kama­rához utalása végett. A belügyminiszter azt kívánta, hogy ez utóbbi törvényjavaslat, mint alkotmány­­ellenes, az előleges tárgyalásban ejtessék el. Ollivier azt kívánja, hogy a régi ügy­rend tartassák érvényben mindaddig, míg a kamara megalakul. Végül elhatározta­tott, hogy a kamara a bureault megvá­lasztása iránt szaba­dja meg az interpel­lare időpontot. Raspsil, vagy zaj közt, azon indítványt teszi, hogy a miniszter helyeztessék vád alá a miatt, mivel gyil­kossági tények elkövetésére szolgáltatott okot. BUKAREST, nov. 30. A miniszterek közt fenforgott nézetkülönbségek a feje­delem közbevegyülése folytán ki vannak egyenlítve. PARIS, nov. 30. A többségi pártnak Ollivier elnöklete alatt ma tartott gyüle­kezetében igy nyilatkozott Ollivier: Hogy a szabadságot megmenthessük, az elvek és személyekre való tekintettel a terjedel­mes békülékenység útjára kell lépnünk. PARIS, nov. 30. Mint a „Gaulois” je­lenti, Latour d‘Auvergne miniszter lemon­dása elfogadtatott. MADRID, nov. 30. A flórenczi spanyol követ jelenti a kiálynak, hogy megkisér­­lendi, a genuai herczegnőt, fia jelöltségé­nek elfogadására rábírni. BOLOGNA, nov. 30. Gr. Beust ma ide érkezett és tovább utazott Flórencz felé. BÉCS, nov. 30. (Esti zárlat.) Hírek­érv. 244.25 Éj sz. vasút. 2090.­­. Államvasút 378.2. 1880-ik sorsj. 95.30. 1864-ki sors. 119.—. Napoleondor 9.98 ‘A. Adómentes kölcsön —. Lombardi 248.75 Magyar hitel rész?. 79.— Fr. József v. —. Pécsi 7. — Anglo-Hungarian — Alföldi?. —. Zálog­kötes.—. Tramway 134.50­ Anglo-ausztr. 265.— Qaliezaiai vasút. 243.25. Franko bank 96.25. FRANKFURT, nov. 30. Váltóárfolyam 95—. 1859-ki E. metal. —.—. Uj ezüst kölcsön­­—.—. Nemzeti kölcsön —.—. Régi metaliques —.—. Uj adómentes—. Amerikai 1882-ig 90 50. Osztr. hitelrészv. 229,25. Osztr­. állambankrészv. 3591/4. 1854-diki sorsj. 71T/4. 1860-ki 77 V2. 1864-ki 113 V2 . Osztr. ba­nkrészv. 685. Lombardi v. 236­/4. Galicziai 231/4. Járadék 483/1- BERLIN, nov. 30. Cseh nyug. vasút 905/8.Ga­­licziai v. 995. Allamv. 204­5/8. Önkénytes köles. 135 Vs. Metall. 485/8. Nemzeti kölcsön 56V4. Hi­­telsors­. 87. 1860-iki sorsj. 771/2. 1864 ki sors. 65^2. Ezüst kölesön —. Hitelrészv. 132v2. Bécs 805/8. Gyenge az üzlet. STETTIN, nov. 30. Búza lanyha, nov. 61, táv. 62vs. Rozs gyengén kél; nov. 45 V4, táv 43 V 4. Olaj sem kelendő ; nov. 12%, táv. 12 V8­ Szesz csendes; nov. 147/24, táv. 142/3. Az idő borús. BOROSZLÓ, nov. 30. Búza 80, rozs 56, zab 33, szesz nov. 1319/24, dec. 13­12, táv. 14­/4. LONDON, nov. 29. Az angol búza jól áll; az amerikai egy schillinggel emelkedett; zab hat pennyvel esett; árpa és kukoricza ingadozók. ANTWERP, nov. 29. A petroleum jól tartja magát, ára helyben 59 frank. KÜLFÖLD, Francziaország. A 116 tanácsko­zást t­a­r­t­o­tt. De már szakadás van köztük. Az erősebb rész Emile Ollivierhoz csatlakozik, a kisebb rész Latour Dumoulinhoz, s ez hajlandó a baloldal manifestumát elfogadni. A tanácsko­zás elnökévé Napoleon Daru választatott, s el­határoztatott , hogy : „a kamara azon tagjai, kik az interpellate elveihez csatlakoznak, felké­retnek a közelebbi gyűlésen megjelenni.“ Ezt hosszas vita előzte meg. Segris nyitá meg a vitát javasolván,hogy a többség azon tagjait is meg kell hívni, kik a 116 interpellate át nem írták alá, mert a 116 elég erős arra, hogy jobboldali társaiknak kezet nyújtson és együtt aztán kölcsönös engedmények alapján egy közös programmot kell kiállítani. Josseau osztja e nézetet és javasolja, hogy az új pártképzés alapjául a 116 interpella­­tiója szolgáljon. Ollivier: Többé nem a 116 interpella­­tiójának alapján kell az egyesülést előkészíte­ni, mert ez interpellatiónak már és pedig nagyon kedvező módon, a senatus consultum eleget tett. Sőt a senatus consultum több pontban még a 116 interpellatión is túlmegy, midőn pl. a parlamenti initiativát behozza, s így ez kell,hogy a jövő pártképzés alapját képezze. Bármit mond­janak is, a császárság összeegyeztethető a sza­badsággal, és a szabadelvűek jó lelkiismerettel csoportosulhatnak az ily szabadelvű irányban megváltoztatott alkotmány körül. Ez értelemben egy lehető kíméletes hangon formulázott felhí­vást javasol a különböző párttöredékekhez. „Mi csak azokat hívjuk — mondja Ollivier kik el­veinkhez csatlakoznak,s akkor nincs mitől tarta­­nunk.Csak jól ki kell fejtenünk elveinketMi gyak­ran formuláztuk azokat : Nem kell forradalom, hanem szabadság ! E kettő elválaszthatatlan, szoros függésben vannak egymással, mert a sza­badság az egyetlen út a forradalom megakadá­lyozására. Azok, kik a haladást forradalom nél­kül nem képzelhetik vagy, kik a mostani kor­mány fenntartását nem képzelik dictatura nélkül azok híven nem csatlakozhatnak a 116-hoz.“ Nem kell a ministériumot felforgatni, hanem a felelősséget behozva helyettesíteni, csak ha meg­alakult a többség, akkor lehet miniszerváltozás, mert ha máskép járnak el, okvetlenül a kamara feloszlatás következik be, már­pedig ez most for­radalmi intézkedés lenne, izgatottságban tartaná a kedélyeket, megakadályozná a bizalom szár­mazását és folytatná a stagnatiót. Beszédét így végzi Ollivier : „Verekedtünk, meg vagyunk sebesülve, felejtsünk, hogy meg­alkossuk a nagy alkotmányos szabadelvű pártot, mely jobb felől visszatartja a reactiót és balfe­­löl feltartóztatja a forradalmat.“ Keller úgy vélekedik, hogy elég volt már a frázis, határozott programmal kell fellépni, miszerint a világ tudja mit akar a 116. Dalmat is ebben a véleményben van. Latour Du­­moulin élesen kel ki a kamara pártjainak meg­hívása ellen, a 116 maradjon a mi volt, külön­ben elveszti a zászlót A többségben mégis lesz véleménykülönbség, mely az első alkalommal ki fog törni. Mindazonáltal elhatá­­roztatik, hogy hírlapilag minden követ hivas­sák meg. E tanácskozást sokan (köztök Ollivier) vasár­nap akarták megtartani, mások szombaton, Dal­mata mellett van,hogy a trónbeszédet be kell vár­ni. Hosszú vita után Lebon indítványát, hogy va­sárnap tartsanak gyűlést, 27 szóval 21 ellen el­fogadják. A párt két árnyalata közti szakadás leginkább kitűnt, midőn Vendre ismétlő, hogy maradjanak meg a császár iránti hűségben és az alkotmányosság terét ne hagyják el. C­o­­chery elkiáltja: „Nem, mi még az alkot­mány módosítás jogát is meg akarjuk szerezni.“ „Tehát a jövő gyűlésből alkotmányozót akarnak csinálni?“ kiáltják több felől. „Bizonyára!“ — felelé Cochery. A 21 elhatározó, hogy külön gyűl egybe és külön programmot ad. Csakugyan közülök 19 összegyűlt, köztök Keller, Latour- Dumoulin, Cochery, Dalmat, Lefèvre Portalis és elhatározták, hogy az ülés megnyitása után azonnal a minisztériu­mot egy interpellátióban kér­dőre vonják a kamara megnyi­tás elhalasztása miatt. Tehát a 27 a mellett van, hogy igyekezzenek előbb többséget alakítani, s azután buktassák a minisztériumot — ezért van a vasárnapi tanács­kozás: élükön áll Ollivier, a 21 interpellatóval már az első ülésben buktatni akarja a miniszté­riumot, élükön van: Latour Dumoulin. Napoleon trónbeszéde így hangzik: Sena­tor és követ uraim ! Nem könnyű Fran­­cziaországba a szabadság szabályos és békés használatát behozni. Néhány hó óta a társada­lom a felforgató szenvedélyektől fenyegetve és a szabadság a sajtó és közgyűlések kihágásai által veszélyeztetve látszott. Mindenki kérdé, hogy mennyire fog a kormány hosszú türelme tartani. De az egészséges közérzület már ellen­állott a büntetésre méltó túlzásoknak. Az erőte­­len támadások csak arra szolgáltak, hogy a nem­zet szavazata által épített épület szilárdságát bizonyítsák be. Azon bizonytalanság és nyugta­lanság, mely a kedélyekben van, nem kell,hogy soká tartson és a dolgok állása inkább, mint va­laha szabadelvűséget és határozottságot követel. Nyíltan kell beszélni és érthetően kell kimonda­ni, mi az ország akaratja. Francziaország szabadságot akar, de renddel. Én kezeskedem a rendről. Segítsenek uraim, hogy mentsük meg a szabadságot. Hogy e czért elérjük, maradjunk egyenlő távolságban a reac­­tiótól és a forradalmi theóriáktól ; maradjunk azok között, kik mindent változtatás nélkül akarnak fentartani, és azok közt, kik mindent felforgatni igyekeznek. Midőn én a múlt septemberi senatus consultu­­mot, mint a megelőző reformok és június 28-án az államminiszer által nevemben tett nyilatkozat logikai következményét előterj­esztem, határo­zottan a kibékülés és haladás új korszakát aka­­rom megnyitni. Önök is, midőn engem ez ösvé­nyen támogatni akartak, a múltat nem akarták megtagadni, sem a kormányt lefegyverezni, sem a császárságot megrázni. A mi feladatunk most abban áll, hogy azon elveket, melyek felállíttattak , alkalmazzuk behozva azokat a törvényekbe és közéletbe. Azon rendszabály­ok,mely­eket a miniszterek önök helybenhagyása alá fognak terjeszteni, mind­nyájan szabadelvű jelleműek. Ha önök elfogad­ják, a következő javítások fognak megtörténni.­ A malrek a municipális tanácsokban fognak vá­lasztatni, kivéve a törvényekben megszabott ki­vételeket. Lyonban, valamint Páris külvárosai­ban, e municipális tanácsok általános szavazás útján fognak alakíttatni. Párisban, hol a város érdekei egész Francziaországéval összefüggnek, a municipális tanácsot a törvényhozó test vá­lasztja, mely már­is fel van ruházva azon jog­gal, hogy a főváros rendkívüli budgetjét szabá­lyozza. Cantoni tanácsok fognak felállíttatni, főleg azért, hogy a községi tanácsokat egyesítsék és azokat vezessék. A főtanácsok (departementi) új előjogokat fognak nyerni. Maguk a gyarma­tok is részesülni fognak a decentralizáló mozga­lomban. Végre egy azon kört széles­ítő törvény fog előterjesztetni, a­melyben az általános sza­­vazatjog mozog, meghatározván azon közhiva­talokat, melyek a követi állással összeegyez­tethetők. E közigazgatási és politikai jellemű reformokhoz, a népre nézve közvetlen érdekkel bíró törvényhozási rendszabályok fognak járul­ni. Az elemi oktatás ingyenességének gyors fej­lődése, az igazságügyi költségek kevesbítese, az örökségek lajstromzási költségeinél levő ha­dipótlékkal való felhagyás, az államkincstár ügynökei özreműködése által könnyített és a paraszt népességhez közelebb levő takarék­pénztárak hozzáférhetése, a gyermekek munká­jának a kézműiparban való humánusabb szabá­lyozása, a kisebb fizetések emelése és más fon­tos kérdések, melyek megoldása még nincs kész —­vétettek tárgyalás alá. A földmivelésre kiküldött enquele bevégződött és abból hasznos javaslatok fognak létezni, mi­helyt a felsőbb bizottmány megtette előterjesz­tését. Egy más enquele kezdődött az och­oik (városi adók) kérdésében. Egy vámtörvényjavas­­lattal is fognak foglalkozni, mely az általános tarifát újjá alakítja, mely ellen komoly támadás nem történt. A­mi azon tarifákat illeti , melyek bizonyos iparágak részéről élénk reclamaciókat idéztek elő, a kormány nem fog javaslatokat előterjeszteni mindaddig, míg azon felvilágosí­tásokkal el nem látta magát, melyek az önök tanácskozásainak felvilágosítására alkalmasak. A császárság állapotáról szóló expozé meg­nyugtató eredményt mutat fel. Az üzletek nem akadtak fel és a közvetett bevételek, melyek természetszerű növekedése a bizalom és jóllét növekedésének jele, a múlt évnél 30 millióval adtak többet. A folyó budgetek jelentékeny fö­löslegeket mutatnak és az 1871-iki budget meg­­engedendi, hogy több szolgálati ág javíttasssék és a közmunkák megfelelő módon javadalmaz­­tassanak. De nem elég reformokat javasolni, a pénz­ügyekben megtakarításokat eszközölni és jó köz­­igazgatást hozni be, szükséges még, hogy a köz­hatalmak a kormánynyal egyetértésben nyílt és szilárd magatartás által bizonyítsák be, hogy minél inkább széles­ítjük a szabadelvű pályát, annál inkább el vagyunk határozva, a társada­lom érdekeit és alkotmányelveit minden erősza­koskodással szemben fenntartani. Egy kormánynak, mely a nemzet­ akarat jog­szerű kifejezése, kötelessége és hatalma van arra, hogy az alkotmánynak tiszteletet szerezzen, mert erre joga és ereje van. Ha tekintetem belülről a határokon kívü­l eme­lem, szerencsét kívánok magamnak, hogy az ide­gen hatalmak velünk barátságos viszonyban vannak. Az uralkodók és népek békét akarnak és a civilisatio haladásaival foglalkoznak. Bármily vádakkal illessék is korunkat,mégis büszkék lehetünk arra. Az uj világ elnyomja a rabszolgaságot, Oroszország felszabadítja jobb­ágyait, Anglia igazságot szolgáltat Izlandnak, a földközi tenger medenczéje vissza látszik emlé­kezni régi fényére, s a minden kath. püspökök római gyülekezetétől csak a bölcseség és en­­gesztelődés művét várhatjuk. A tudomány vívmányai a nemzeteket köze­lebb hozzák egymáshoz. Amerika összeköti a csendes tengert az atlantival egy ezer mértföld­­re terjedő vasút által. Mindenütt egyesül a tőke és értelmiség , villanyösszeköttetések által a földteke legtávolabb pontjait összekötni egy­mással. Franczia és Olaszország az alpesi alag­­uton keresztül nyújtanának egymásnak kezet. A közép- és vöröstenger vize máris elegyül .a suezi csatornában. Egész Európa képviseltette magát Egyptok­­­ban ez óriási állalat fölszentelésénél, s ha mai nap a császárné a kamara megnyitásánál nincs jelen, az onnan van, mert azt kívántam, hogy ő egy oly országban, hol egykor a mi fegyvereink dicsőséget arattak, jelenléte által fejezze ki Fran­cziaország rokonszenvét egy oly mn iránt, mely létesülését egy f­ranczia kitartásának és láng­eszének köszönheti. Uraim! Önök a rendkívüli ülésszaknak a senatus­ con­­­gulium­ előterjesztése által félbeszakasztott tár­gyalásait újra felveendik. A választási igazolá­sok után a rendes ülésszak közvetlenül meg­kezdődik. Hiszem, hogy szerencsés eredménye­ket fog szülni. A nagy államtestületek bensőbb viszonyba hozatva, egyet fognak érteni, hogy leyális után az alkotmányt a történendő utolsó változtatáso­kat megtegyék. Az ország közvetlen részesülése saját ügyei­ben új erő­forrása lesz a császárságra nézve. A képviselőtestületek jövőben nagyobb része­n ré­szesülnek a felelősségben. Vajha a nemzet felv­i­ragoztatására és javára fordítanák! Vajha el­tűnnének a különböző véleményárnyalatok, ha a közérdek úgy kívánja, s vajha bebizonyítanák a kamarák mind belátásukkal, mind hazafiságuk­­kal, hogy Francziaország a nélkül, hogy a saj­nos kicsapongásokba visszaesnek, képes azon szabad intézményeket elviselni, melyek a civi­lizált államok dicsőségét képezik. ÚJDONSÁGOK. Pest, nov. 29. — Királyné ő felsége holnap d.u. 4 órakor különvonaton Triestbe utazik. Kísérik Nopcsa főudvarmester, Hunyady grófné, Fe­­renczy Ida k. a. stb. — A Pest megye szentendrei választó­kerületben f. é. octóber 20-án tartott képviselő

Next