A Hon, 1870. január (8. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-01 / 1. szám

kiadás szám. VIII. évfolyam. kiadás. Pest, 1870. Szombat. Szerkesztési iroda : i­ereroziek-iere 7. sz. Beigtatffsf­z­­ij: 9 hasábos ilyesti bet.ír. . . 9 kr. Bélyegdij minden b© . . 30 * Terjedelni€ö hirdeté-iok* többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alr.cr vétetnek föl. —* Nyilt-téri 6 hasábos sorért , zh k. Az elöli/A tési és hirdetmény • eb» ■*- lap kiadó-ló - .-italába küldendő. E lap «»eltörni részét'írol.-' minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézoi'dö. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem ac illnak vissza. atal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj k­üldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás.együtt *• pra...............................1 frt. 85 kr. pra..............................5 „ 50 „ pra.............................11 , - » kiadás különkiű­déséért felülfizetés­­int............................................30 kif­izetés az év folytán minden hónapban lhető­, s ennek bármely napján történik ,denkor a hó első napjára fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT NA­­ PEST, DECEMBER 31. Ossuth Lajos Vidacs Jánoshoz. Turin, oct. 5-én. Kedves barátom! Kegyteljes megil­­. tüdéssel olvastam a „Magyar Ujság“­­ban az 1848­-ki rokkant honvédek szá­mára építendő menház iránt a honvéd­­­ülésen tett és elfogadott gyönyörű in­dítványát. Nem restelem önnek bevallani, hogy sás közben könyek tolultak szemem­be. Mert Inában, bár sok történt az utóbb­i évek alatt a hazában és sok jön elmu­­osztva , a mi keblemet búval, szo­­■­­­­sággal, gyakran boszankodással, in­­g­átlóval töltötte és tölti el, de semmi ■ni bántott érzékenyebben, mint az : egy nemzetünk azok irányában, kik „abadságáért vérüket ontották, Isten és ál­­t előtt lekötött becsületszavát, mai napig sem váltotta be. Van pénze mindenre, még a honárulók ,s muszkavezetők nyugdíjazására is, de szabadságának védjeit nyomorogni, kol­dulni hagyja. A többi a­mi történt, nagy mulasztott hiba, szerencsétlenség, — de ez­ ez er­kölcsi bűn! szégyen ; ezért pirulni kell Isten és világ előtt. — Ez nem csak há- i anság, hanem rut mocsok folt a ma­­v­ar nemzet becsület-pajzsán. Minden átkánt honvéd nyomorúsága egy vád­­kiáltás Istenhez a nemzet ellen, mely­­ leg-utóbb nehéz átok gyanánt szálland­ásza a történelem kérlelhetlen logicájá­­­­ fogva a hazára, ha egyes polgárok ál­­tatkészsége a nemzet bűnét a fatum *’ ki nem törli; mert fájdalom ! állanak, azt már re­­’ogy az országgyűlés ez becsületszavának gesztelés áldozatát hitványának elfo­­g­által, egy nemes­­ésre, egy önnek és ön­­ tagjainak lelkem jön­etemet jelenthes­­­ésükért, mely nem szerű enyhitésre, ha­ntra van irányozva; ant baj társaink érde­­gyottsága, súlyos teher­­meretén, köszönetemet s becsületünk nevében, mknak közös kincse. ,gnak-e önnek a honvéd­­t ánitott reményei? fogja-e s ben fogja polgárt­ársaink kö­­ze sikerhez juttatni , az ön alatt működő derék bizottság fekvéseit? nem tudom. Mert ,­ a nemzeti jellem sokat változott a húsz év alatt, sokszor sajtol ki , sóhajt keblemből a gondolat, nemzetünkre reá nem ismerek. N­em a tudom, hogy vétenék Isten, ám és a becsület ellen,ha nem sietnék V­ nemes szándékának valósításához , tehet­égemig hozzá­járulni. Sze­­ngyok. Hogy az vagyok, eddig i­s fájt, mert lekötelezettje sem va­­g­yk senkinek, s ha szűk is a falat,­­­­s­ámomra jutott, de sajátom, s egy m­ ó barátom (Oppenheim) végrende­­t­es hagyománya kivételével, hnni- ám fáradságom gyümölcse, s nem ke­m­ adománya senkinek. Hanem az, most először bánt, hogy gaz­­i vagyok, mert fáj, hogy rokkant honvéd­ink szenvedésének enyhítéséhez csak egy kis morzsával járulhatok. Tehát ne vessék meg önök a száműzött szerény óhaját, frankot ajánlok az 1 - 1­ .a­ki rokkant honvédek mentházának alapításához. Ezer frank nem nagy összeg , de rögtön egyszerre még sem fizethetem le. Hanem elnyesegetünk itt is amott is gy pár garast minden napi szüksége­inken, s ezennel lekötelezem magamat, október 1-étől számítva évnegyedenként 250 tri­­kot,tehát egy év alatt négy rész­letben a kötelezett ezer frankot lefizetni. Az első részletet azonnal megküldöm, mihelyt értesít ön, hogy az adakozások elfogadá­sa iránt­i bizottmány már intéz­kedett. Ha meghalnak, mielőtt kötelességemet lerónám, biztos lehet ön, hogy szavamat beváltani fiaim becsületbeli kötelességük­nek ismerendik. Ki nem mondhatom : minő vigasztalá­sára szolgálna bánatos lelkemnek, ha is­ten megérnem engedné, hogy hazánk fiai önként,társadalmi úton teljesítenék a hon szabadságának rokkant bajnokai iránt a kötelességet, melyet a nemzet törvényho­­zásilag teljesíteni elmulasztott. Pedig vállat vállhoz vetve, mily köny­­nyen tehetnék, csak akarják. Toldja meg mindenki a kényszeradó minden forintját, melyet az osztrák-ma­gyar birodalomnak fizet, öt krajczár ön­kéntes adóval, a magyar szabadság rok­kant bajnokai ellátására, s ön nemes szán­­déka valósítva lehet. Öt krajezár önkénytes adó minden fo­rint kényszer adó után egyszer minden­korra, s a hosszas mulasztás szégyen­foltja a nemzeti becsület pajzsáról le lesz törülve. Nem volna ennyi önbecsérzet, ennyi hazafiság a magyarban ? vagy pártkér­déssé változott volna már hazánkban a lekötött nemzeti becsületszó beváltásának kérdése is? Nem volna-e többé egyetlen szent ér­zelem sem, mely nemzetünk megszagga­tott sorait egy erőmegfeszítésre tömörithet­­né ? még a hálás kegyelet ösztöne, a le­kötött nemzeti becsületszó sugallata sem ? Ne adja Isten, hogy úgy legyen ! Munkára hát barátim, erélylyel, kitar­tással. Hiszen ha mint nemzet nagyot sülyed­­tünk is, van még sok romlatlan lelkű ha­zafi, sok derék honleány a hazában. Én főkép az utóbbiakra építem reményemet. A női szív a kegyelet érzelmeinek oltá­ra ; őket rendelte a gondviselés a szenve­dők vigasztaló angyalává. Szeretem hinni, hogy a magyar nők nem lesznek hitele­­nek hivatásukhoz. Szeretem hinni, hogy lelkesült készséggel csatlakozandnak a magyar szabadságharcz dicső vértanúja, a halhatatlan emlékű bajnok Damjanich ne­­meslelkű özvegyéhez, kinek pártfogását szerencsés tapintattal önök kikérték , s kinek magasztos erényeihez tartozik, hogy lelke örök gyászához,a legnemesebb honleányi érzelmek sugallataiban és kifá­­radhatlan jótékonyságban keressen (isten adja , találjon is) vigasztalást. Fogadja ön igaz nagyrabecsülésemet és szives baráti üdvözletemet. Kossuth Lajos: A honvédrokkantak menházára én részem­ről, 1870-dik évtől kezdve mig élek, évenkint 100 forintot ajánlok fel. Jókai Mór: Visszatekintés. Magyarország belpolitikája az elmúlt évben. 1. Mióta az alkotmányos kormányzati for­mák helyreállítottak, nálunk is az hatá­rozza meg a belpolitika irányzatát, hogy mi eredménynyel ejtettek meg a válasz­tások. A múlt évi választások eredménye az volt, hogy a Deákpárti programm tábora mintegy ötven szavazatot veszített, s az ellenzék minden árnyalatai ugyanannyi­val szaporodtak. Két körülmény feljegyzendő e tárgy­nál : az egyik az, hogy az ellenzék a ma­gyarajkú, sőt a németséggel kevert ma­gyarországi választó­kerületekben túl­nyomó többségben van ; másik pedig az, hogy a választások általán véve enor­­mis pénzösszegekbe kerültek. Az első körülmény nem azt bizonyítja, mintha a kormánypárt programmja a nem magyar ajkú választó­kerületekben kedvesebb volna, mint az ellenzéké, ha­nem azt, hogy a magyar ellenzéknek igen jó okai vannak a nem magyarajkú válasz­tókerületek nagy részébe­n nem akarni föllépni. Az okát is tudja mindenki vilá­gosan : ha az ellenzék Horvátországban, az erdélyi román kerületekben, vagy a szász földön jelenik meg, ki nem kerül­heti a nemzetiségi exaltáltak, vagy az ab­­solutismus reactionariusai szövetségét; azoknak pedig saját czéljaik vannak, a­mik épen oly távol esnek az ellenzék czéljaitól, mint a kormánypárt programm­ja. De ha akarna is velük szövetkezni az ellenzék, rá nézve hiábavaló nyereség volna, mert azon másféle ellenzéki elemek, mint mindig tapasztaljuk, ha a magyar kormány ellen van föltéve a kérdés, rendesen együtt szavaznak a többi ellenzékkel, de valahányszor az ellenzék a bécsi kormánynyal szemközt sürget valamely vívmányt, akkor nincsenek mel­lettünk. A magyar ellenzék tehát nem kereshet szaporodást Horvátországban s Erdély­ben (a székelyföldön s a magyar városo­kon kívül) mindaddig, mig egy szeren­csésebb politik­a által a nemzetiségek megnyerve s a reactionáriusok leverve nem lesznek. A második körülmény még inkább megfontolandó : a választásokra fordított óriási költség. Szavahihető statistikusok után a múlt évi választások három millió forintba kerültek, innen is, túl is. Ha ez három évről három évre így folytattatik, birtokos intelligenciánk tönkre jut. Sok embernek a semmivé tevés alapját a kép­viselővé levés vetette meg. Éz az egész inproductív kiadás volt, mely senkit meg nem gazdagított. Nem mindig vesztegetés az, csak költekezés. Húszezer zászló, ban­dérium, hűhó, muzsika, ötszázezer ember összefuvarozása, illendő ellátása, egy kis napidíj a vezetőknek, egy millió jelvény, s ki van dobva a három millió, a­mely elég volna népiskoláinkat felvirágzásba hozni. Ezen a legközelebbi választásig segí­teni kell. Titkos szavazás, helységenkénti szavazás látszik az egyedüli módszernek e vesztegető eljárás meggátlására, mely­nek hibái természetesen annak szolgálnak rendesen előnyére, a­kinek több pénze van. No biz az ellenzéknek nincs. Most tehát „három“ nagy párt az országgyűlésen: a kormánypárt, mely számít, ha összeszedi magát, valami két­száz tagot; az ellenzék, mely 140—150-ből áll, é s a harmadik a „jelen nem levők“ pártja, variál a 70— és 150 között. Ez igen nevezetes párt. Nagy csalódás, midőn a jelen nem le­vők tömegére azt fogják,­­hogy lusták, lel­kiismeretlenek. Ez, nem úgy van. Leg­többször jelen vannak azok egész a sze­mélyes szavazásig, akkor kelnek fel és távoznak el, tehát jelen vannak, csak­hogy szavazni nem akarnak. Ez bűn. Joga van minden képviselőnek, ha egy tárgyban nincs tisztában magával, ha meggyőződéseit és kételyeit nem bírja egyensúlyba hozni; ha helyesli az elvet, de korainak hiszi az alkalmazást, nyíltan, becsületesen kimondani , hogy nem s­z­a­v­a­z , de helyéről eltávozni a sza­vazás elől, az bűn , mert ámítás, ámítása az országnak és a kormánynak. Köny­­nyelmű játék igen nagy dolgokkal. Ha 70 —150 képviselő a­helyett, hogy a fel­tett kérdésre „nincs jelen“, azt felelné : „nem szavazok“, a szavazat eredménye ugyanaz maradna,­­ de a kormány és az ország tisztában lenne ezáltal az iránt, hogy mely után jár a politikája ? És erre kényszeríteni lehetne a képvi­selőt ; nem az által, hogy napidíját elvon­ják , az csekélység, hanem az által, hogy ha a háromszor egymásután való szava­zásnál a ház engedélye nél­kül távollevő képviselő választókerüle­tében a ház új választást rendelne el. Va­lakit szólásra kényszeríteni nincs joga semmi hatalomnak, de arra kényszeríteni a képviselőt, hogy mondja ki, hogy nem akar szavazni, kell, hogy joga legyen , mert különben egy nagyszerű csalódás fogja vezetni a kormány politikáját. Jókai Mór: Igazságot kérünk, mi kormányhiva­­talnokok is. A harmadik magyar költségvetés alkalmából száz meg száz állami tisztviselő fe­szült figyelemmel kíséri az országgyűlés mun­kálkodását, kecsegtetve azon édes remény által, hogy a hon választottjai figyelmüket valahára a tiszti fizetések szabályozására oly mérvben ter­jesztik ki, a­milyet ezen, az ország vagyon és jövedelem kezelésével szoros összefüggésben levő, és a kor, a pénzügyi és élelmi viszonyok, valamint a méltányosság szempontjánál fogva is, továbbra már el nem odázható munkálat sü­r­­getőleg megkíván. Hogy az államtisztviselők fizetéseinek szabá­lyozása továbbra már nem halasztható,eléggé bi­zonyítja az, hogy magánintézetek és községek hivatalnokai fizetését már­is oly mérvben szabá­lyozták, hogy például egy pestvárosi hivatal­­szolgának évi fizetése nagyobb mint egy magyar miniszteri segédfogalmazóé. Több ízben történtek már az államtisztvise­­lők részéről felszólalások, de a pénzügyőr úr mindig azzal állott elő,­­ hogy hiszen ő elis­meri a tiszti fizetések szabályozásának, illetőleg emelésének szükséges voltát, de az lehetetlen, a Mai számunkhoz egy féliv melléklet van csatolva, magyar pénzügyek jelen állapota nem engedi, a­míg végre kisült, hogy a tisztviselői nyomor rovására, plussal akart az országgyűlésen és a hon előtt kérkedni. Az összes magyar minisztériumi fogalmazók már 2 ízben folyamodtak, és utolsó ízben a mi­­niszterelnökhöz, hogy fizetéseik, ha nem logikai szempontból, legalább igazság és a méltányosság tekintetéből szabályoztassanak, mert a Vik­ik díjosztályban álló miniszteri fogalmazóknak 800 és 900 frt fizetése van, holott ugyanazon díjosztályban levő számtanácsosoknak 151­0 ft és segédhivatali igazgatóknak 1200 ft. S ha szabad kérdenem: miért? azért mert a miniszteri fogalmazótól megkivántatik (ha nem gróf vagy báró), hogy jogvégzett, és 16 évet legalább is, nem csekély költségű tanulásra for­­dított legyen, amazoktól pedig, hogy olvasni, írni és számolni tudjanak! hogy miféle logika rejlik ebben, azt csak a magyar pénzügyminisz­ter fejtheti meg!. Hisz egy pestvárosi aljegyző­nek évi fizetése 1500 ftra jön felemelve és ő pá­lyájának első fokán áll, egy első oszt. miniszteri fogalmazónak pedig, ki a minisztériumi fogal­mazó pályán a 3-ik fokon és a pénzügyminisz­tériumnak már 5-ik fokán áll, mely fokra nagy nehezen s csak is nagy küzdés és 10 évi szol­gálat után vergődik, és melyen legjobb esetben ismét 10 évig marad, fizetése 900 ft. Az osztrák miniszteri fogalmazók fizetései je­lenleg már már jóval magasabbak mint nálunk, és mégis azok emelése bizonyos kilátásba he­lyeztetett. Joggal kérdhetem , jobbak-e azok, mint a magyar miniszteri fogalmazók ? Hazánk bölcs választottjai! itt az idő, száz meg száz család jövője felett határozni, s jobb létét némileg elősegíteni, s a haza vagyonának s jövedelmének jobb és lelkiismeretes kezelése iránt gondoskodni. Ez szükséggel küzdködő tisztviselők mellett nem remélhető , és valamint az államháztartá­­s igényei és kiadásai, ép úgy az egyes ember­háztartás igényei és kiadásai is nagy mérvben emelkedtek. Mind a kettőre jöve­delemszaporodás szükséges, — az államra néz­ve megtörtént már, most még csak a fizetések emelése az egyeseknél van hátra. — Egy hang a pénzügyminisztérium fogalmazói ka­rából. Nyitra megye decemberi közgyűlésén a bi­hari petitio kedves tudomásul, s ezzel kapcso­latban tárgyalás alá vétetett egy a múlt septem­­berben kiküldött választmány javaslata a me­gyék szervezésére vonatkozólag. A javaslat lé­nyege következő: a) a közigazgatási tisztviselők minden 6-dik évben újra választassanak; b) a törvénykezési és telekkönyvi tisztviselők, a qualificationalis kellékeket szem előtt tartva,a megyék előterjesztésére neveztessenek ki; c) az évenként meghatározott adót, a megyék területén, ezek saját tisztviselőik által hajt­sák be; d) az alaptörvényekbe ütköző kormányrende­letek végrehajtása a tisztviselőknek, becstelen­ség terhe alatt megtiltatik ; továbbá kimon­datott e) az incompatibilitás elve; és f) a személyes felelősség. E javaslat negyedfél napi zajos vita után elfo­gadtatott, s ennek értelmében elhatározta a me­gye közönsége, az országgyűléshez kérvényt in­tézni. A pénzügyi bizottság jelentése: a Horvát-Slavon-Dalmát miniszter és segédsze­mélyzetének 1870. évi költségvetése tárgyában. A Horvát-Szlavon-Dalmát miniszter és segéd­­személyzete számára az 1870. évre 52.500 ft van előirányzatba véve. Ezen költségvetésre vonatkozólag a bizottság általánosságban megjegyzi, miszerint szükséges­nek tartja, hogy mindegyik közös­ minisztérium­nál az 1868. évi XIIX. t. sz. 46. §. értelmének megfelelőleg horvát-szlavón osztály rendszere­­síttessék, s hogy ennek, valamint Horvát- és Szlavónországok autonóm kormányzatának vég­leges megalakulása folytán a horvát-szlavón­­dalmát miniszter segédszemélyzetének egy része most már a fennebb említett minisztériumok hi­vatott osztályába soroztassék, mely nézethez a tárgyalások alkalmával jelen volt miniszter is csatlakozván, költségvetésének ezen alapon tör­tént megváltoztatásához maga részéről is hoz­zájárult. E szerint a bizottság a horvát- szlavón- dal­mát miniszter és segédszemélyzete számára az 1870-ik évre: 44.902 vagy kerekszámban 44.900 ft megszava­­zását ajánlja. Fest város adókezelése 1869-ben: 1. Hátralék 1868. végén. Állami adó­bel 223.304 ft 40 kr. Lipót 424.805 ft 39 kr. Teréz 449.484 ft 51 kr. József 193.445 ft 46 kr. Ferencz 123.743 ft 36 kr. Összesen 1.414.783 ft 12 kr. Községi adó­bel 53.985 ft 95 kr. Lipót 102.541 ft 38 kr. Teréz 102.894 ft 34 kr. József 44.943 ft 11 kr. Ferencz 28.430 ft 75 kr. Összesen 332.795 ft 54 kr. 2.­­ Telekadó. Szántóföld 7491 hold rét 3672, szöllő 575, legelő 4313, erdő 344, nádas 16, összesen 16,414 hold. Tiszta jövedelem 69,749 ft 52 kr. Állami adó 21,638 ft 24 kr. Községi adó 4354 ft 46 kr. 3. Közmunka megváltási adó. Páros vonó munka napok bel 582, lipót 264, te­réz 670, józsef 1016, ferencz 514, kültelek 1362, összesen 4408. Páratlanok bel 12, lipót 26, teréz 270, józsef 1134, ferencz 566, kültelek 420, összesen 2428. Gyalog bel 11,922, lipót 11,229, teréz 37,539, józsef 18,372, ferencz 8667, kültel­ek 6567, ösz­­szesen 94,296. Megváltási összeg bel 6121 ft 80 kr, lipót­ 5130 ft, teréz 16,880 ft 60 kr, józsef 11,1­­46 ft 40 kr, ferencz 5328 ft 20 kr, kültelek 6266 ft 40 kr, összesen 50,770 ft 40 kr. 4. Személykereseti adó. Álla bel 35,305 ft 20 kr, lipót 36,287 ft 67 kr,­­ 91,065 ft 20 kr, József 44,467 ft 9 kr, ferent­ 20,701 ft 13 kr, összesen 227,826 forint 29 krajczár. Községi bel 7061 ft 4 kr, lipót 7257 ft 53 kr, teréz 18.213 ft 4 kr, József 8893 ft 42 kr, fe­rencz 4140 ft 23 kr, összesen 45,565 forint 26 krajezár. 5. Jövedelmi adó. Állami. Bel 294.395 ft 29 kr, Lipót 615.609 ft 45 kr, Teréz 192.691 ft 90 kr, József 126.669 ft 75 kr, Fe­rencz 51.483 ft 16 kr, állandó fizetések után 48.265 ft 79 kr, összesen: 1.329.115 ft 34 kr. Községi b. 60,172 ft 25 kr, 1. 123.121 ft 89 r, t. 38.538 ft 38 kr, j. 25.333 ft 95 kr, f. 10.396 ft 63 kr, állandó fizetések után 8.740 ft 42 kr, ösz­szesen : 266.303 ft 52 kr, 6. Házbóladó házak összege b. 582, 1 416, t. 1684, j. 1594, f. 714, összesen 4.990. Házbér jövedelem : b. 2,340.106 ft, 1. 2,623.363 ft, t. 2, 649.341 ft, 1. 947.707 ft, 1. 420.101 ft 30 kr, összesen : 8,980.618 ft 30 kr. Állami adó: b. 477.381 ft 63 kr, 1. 535.166 ft 5 kr, 1. 540.465 56 kr, 1. 193.332 ft 23 kr, 1. 85.700 ft 66 kr, összesen 1.832.046 ft 13. Adómentesség : b. 33.854 ft 45 kr, 1. 60.092 ft 24 kr, t. 66.721 ft 15 kr, j. 36949 ft 7 kr f. 12.143 ft 35 kr, össze­sen 209.760 ft 26 kr. Állami adó az adómentes­ség levonása után b. 443.527 ft 18 kr, 1. 475.073 ft 81 kr, 1. 473.744 ft 41 kr j. 156.383 ft 16 kr, 1. 73.557 ft 31 kr, összesen 1.622.285 ft 87 kr. Községi b. 96.372 ft 70 kr, 1. 1­­8.787 ft 69 kr, t. 108.914 ft 90 kr, 1. 38.700 ft 55 kr, 1. 17.140 ft 13 kr, összesen 369.915 ft 98 kr. Jegyzet: A „házak összege“ czimli rovatban a kincstári, városi, (melyek községi czélokra szol­gálnak) egyházi és tanodai épületek, nem fog­laltatnak benn. 7. Ismétlés: Hátralék 1868. végén állami 1, 414.783 ft 12 kr, telekadó 21.638 ft 24 kr, házbéradó 1,622.285 ft 87 kr, jövedelem­adó 1,329.115 ft 34 kr, személykereseti 227.826 forint 29 kr, összesen 4,615.648 forint 87 kr. 1868 végén. Községi 332.795 ft 54 kr, telekadó 4.354 ft 46 kr, hátbéradó 369.915 ft 98 kr, jö­vedelem adó 266.303 ft 52 kr, személykereseti 45.565 ft 26 kr. összesen 1,038.934 ft 76 kr, közmunka megváltási 50,770.40. Befizetések Történtek decemb 30-án állami 1,692.801 ft 53 kr, községi 582.712 * ft 32 kr. állami adó után késedelmi kamat 20,061 frt 82 kr., közm.megv. adó 15.750 frt. Mutatkozik hátralék állami 1.922.847 ft 34 kr. községi 436.222 forint 44 kr. közm. megv. 35.020 frt 40 kr.­­ A mutatkozó hátralékból ez év folyamában engedményezett törlések levonandók lesznek, melyeknek pontos kiszámítása az idő rövidsége miatt nem foganatosíttathatott. Pesten, 1869. évi dec. hó 30-án. Merényi Antal m. p. városi számvizsgáló. A Traupmann-per. E párisi rémdráma oly sötét képét nyújtja az elvetemültségnek, s az iszonyat oly érdekessé­gével bir, hogy mint egész rendkívüli esemény­ről, bővebb tudósítást nyújtani kötelességünk. Visszatérünk ennélfogva az esti lapunkban rö­viden már vázolt első napi tárgyalásra. Roppant számú közönség sietett a rettentő törvényszéki dráma lefolyásának meghallgatá­sára. Az ügyvédek maguk is csak nehezen tud­tak a terembe vergődni. A kiválóbb egyének közül, kik a hallgatóság közt megjelentek,fölem­lítjük ifjú Dumas Sándort, Cochinatot, a porosz nagykövetet, Houssaye Arzént, az írót. Az elnöki asztalon egybehalmozva vannak a corpus delictik, melyek a bűntény végrehajtásá­nál használtattak. Ott voltak a vasrudak, a fejszék és a vértől áztatott öltönyök. 11 órakor jelenti a törvényszéki szolga a tör­vényszék megjelenését Granperret főügyész a közvádló széket foglalja el, mellette helyettese van­: Merveilleux-Duvigneau. Megkezdődik a kihallgatás. E­l­n­ö­k: Ön azelőtt Párisban lakott, és pe­dig nem messze azon helytől, hol a bűntényt el­követte ? — Vádlott: Igen. — Elnök: Ön mindig egyedül élt és mindig azon óhajt táp­lálta, hogy szerencséjét megállapitsa. Ön azután Roubaix-be ment. Itt fejlődött ön jelleme; ön élete rendes, de majdnem vészt jósló. Egy a vendéglőből való lánynak bizalmasan azt mondta ön, hogy vagyonra kíván szert tenni, még ha hamis pénzt ver is. — Vádlott ez utóbbit ta­gadja. Elnök: Azt is mondta ön, hogy olyast tesz, mi a világot bámulatra ragadja. —• Kinek János egyszerű vasesztergályos volt, ki folyto­nos takarékosság által egy kis vagyont szerzett magának. Ma az egész család gyilkos kéz által ki van irtva a földszinéről, és e kéz az öné !...“ Vádlott e szemrehányástól nem illetődik meg és azt adja elő : kinek atyja hamis pénzt szán­dékozott csinálni, és e végből hozzá fordult,mire ő 1000 frankot kért Kincktől, a szűk égés gé­pek elkészítésére. Bevallja, hogy haladott ak­kor, azt állítván, hogy Kinck feleségét megun­ván, attól el akart válni. Bevallja továbbá , hogy Kincket Elsassba akarta csalni, miszerint Hi­ki zsákmányolja, de mindig azt állítja, hogy 1 mis frénzkeszitésröl volt r ; „szerencsés* gére“ igy kiált fel, „megmérgeztetett!“ dulás a közönség ! -írt.) Az elnök Traupmanntól levei»'1 melyekből kitűnik amaz r, melylyel a vádlott, kimét v.­

Next