A Hon, 1870. február (8. évfolyam, 25-47. szám)
1870-02-01 / 25. szám
Pest, 1870. Kedd, febr. 1. 25. tilm. Vill. tvfolyam. kiadás Kiadóhivatal: Ferencziek tar* 7.sz. földszint Előfizetési álls Po*trói küldve, vagy Budapesten hizhot hordva reggeli és esti kiadás együtt:i hónapra.............................1 írt, 85 kr. II hónapra.............................5 , 60 , 3 hónapra...........................11 , 6 , * A* esti kiadás postai küldök üldéseért felülmetes havon kint . . . , 80 kr. Kt. elüt:7.c*10- ai év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik ,s, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek-ters 7. sz. Beigtatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatása mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. —* Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 26 kr. OEP Az előfizetési- és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, JANUAR SI. A Hollán-ügy. (Sz.) Több oldalról hallottunk kárhoztató szót azért,hogy az oppositio lapjai a közlök. államtitkár ürügyének új stádiumára nézve nem nyilatkoztak.? A vádat nem tartjuk eléggé jogosultnak már csak azért sem, mivel az ellenzék egyik vezérszónoka az egész Hollán-féle ügyre nézve határozottan és nemesen nyilatkozott. Az oppositio számosabb és tekintélyesebb árnyalata a vádat nem csak hogy föl nem hozta, sőt többen határozottan hangsúlyozták , miszerint annak helyét nem igen látták a parliamentben. De miután habár helytelenített alakban is, Magyarország egyik legfontosabb és épen külföldi hitelt leggyakrabban igénylő minisztériuma mintegy vád alá helyeztetett : az ellenzék nem tehetett mást, mint mind az ország , mind annak minisztériuma érdekében a vizsgálat czélszerüségét kiemelje, — de ezt, mint legkevésbbé sem pártkérdést épen azon pártra bizza, melynek kebeléből a minisztérium való s melynek ez igazolás még pártérdekeivel is összevág. Az államtitkár kijelenté hajlamát, sőt igényét a vizsgálat iránt. Zsedényi pártjának egyik tagja az indítványt is megtette : a dolgok ily állásában csakugyan nincs más lehetség a parlament részéről, mint e vizsgálóbizottság elrendelése.Mert lehet ugyan az előzmény és a forma szabálytalan, de ez eljárásnak elnyomása most már mind az országnak, mind a minisztériumnak hitelét feltétlenül veszélyeztetné. Mert ha csak egy ember is vádol valakit,hasztalan esketünk meg ezer mást, kik csak a megtámadott jelleme mellett tanúskodnak, azon bírói eljárás nélkül, mely az illető ügyét megvizsgálva, a vád alól fölmenti. Mi ezen vizsgálattól részünkről nem várunk egyebet, minta minisztérium feltétlen igazolását; de épen azért, mert ezt bizton reméljük, az ország hitele érdekében követelnünk kell a vizsgálatot, mely e gyanúnak még árnyékát is elmossa. Épen ily határozott érdekét látjuk kötve az országnak a van Mons-féle bűnvádi eljáráshoz is. Szükséges, sőt elengedhetlen, hogy Európa színe előtt bebizonyíttassék, miszerint egy fő kormányhivatalnokunkról büntetlenül a megvesztegethetést senki sem föltételezheti. Ez határozott nézetünk az egész Hollán-ügyre nézve, melyet a fennebbiek által úgy hisszük eléggé igazoltunk. A „pesti népkor“ vasárnapi közgyűéséen választott 1. választmányi tagok keretnek kedden, február 1-én esti hat órakor tartandó fontos tanácskozmányra az egylet helyiségében (Liputcza 9. sz.) minél számosabban megjelenni. Pest, jan. 31. — Horn Ede, helyett, elnök. TÁRCZA. Fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. ELSŐ KÖTET. HATODIK FEJEZET. (Folytatás.) Doktor úr ! Másnap vasárnap volt. Iván korán reggel elvezette Felixet és Rauné urat a gyártelepbe, hogy meglutogassa nekik a munkások lakását, a mik egész kis falut képeztek már. Azt a falut Iván atyja alapította. Szegény, rongyos, burgonyán tengődő lakosok vidéke volt az. A kőszén uralma óta tisztes viseletű, jól élő nép növekedett rajta. Minden családos munkásnak külön házikója volt, s kis gyümölcsös kertje hozzá. Mikor az előtt a ház előtt elmentek, a melyben Evila lakott, kénytelenek voltak mind a hárman betekinteni annak ii udvarára. Először is azért, mert a háznak az ajtaja nyitva volt ; másodszor pedig azért, mert annak az udvarán oly látványnak voltak tanúi, ami bármely azonmenőt megállítana. Szaffrán Péter verte Evilát. A vőlegény rácsavarta balkezére menyasszonyának hosszú, tömött fekete haját, s a jobb kezében egy két réz fogott szíjat gyakorolt abban a foglalatosságban, hogy azzal a leány hátára, vállaira csattogó ütéseket osztogatott. A ficzkónak az arcza egészen megérdemelni látszott gazdájának „emberevő“ gúnynevét; szemeinek fehére feléül kilátszott szempillái alól, szemöldes találkozót adtak egymásnak egy mély homlokráncz tövében, arcza sápadt volt a dühtől, szétnyilt ajkai összecsikorgatott fogait láttatták. Minden ütésnél, amit tett a leányra, valami arra mozduló kérdést tett hozzá , mintha olyasat mondana : „Ellenkezel még ? Makacskodd ég ? Fogsz még velem daczolni ?“ A leány pedig nem sírt, nem könyörgött, csak felemelt kötényét ajkaihoz szokta két kezével, s mikor a brutális ficzkó nagyokat rántott a fején hajánál fogva, olyankor olyan szelíden nézett fel rá engesztelőig azokkal a lélekteljes szemeivel! A Brontes nem értette a szemek beszédét. — Ejh ni! Kiálta Felix. A cendrillon és vőlegénye egy szerelmes pásztor órán. — Az ám. Felelt rá Iván egykedvűleg. — De hát ne engedd annak a gazembernek, hogy azt a szép gyermeket úgy üsse. Iván vállat vonz. — Joga van hozzá. Az övé. Menyasszonya.Ha beavatkozom, csak még jobban megveri. Aztán meg úgy látom, hogy ez alkalommal erősen fel van pálinkázva a ficzkó. Ilyenkor nem bírni vele. — No én majd megmutatom, hogy bírok vele, szólt Felix. De azt nem nézhetem, hogy ezt a szép gyermeket üsse itt előttem. — Nem jó lesz odamenned. Intézt Iván. Ezek a föld alatti munkások nem igen tartják tekintélyben a selyemkabátos embereket. — Majd meglássuk. Te csak annyit tégy meg, hogy mikor azt látod, hogy ennek a cyclopsnak a karját megfogom, kiáltsd rám e szót: „doktor úr !“ Azzal az útmagaslatról aláugorva, egész önbizalommal sietett be a kis ház udvarára az elegáns nagyvárosi úr. Szaffrán Peti bizony fel sem vette a jövetelét, még jobban czibálta Evila haját. — Hát te ficzkó ! Kiálta rá Felix, mért vered ezt a leányt ? Szaffrán visszafelelt rá nagy pimaszul : — Kinek mi gondja rá ? Az én mátkám ! Csakugyan nagyon dűlt a szájából a pálinkabűz. — Ah, te házasodni készülsz ? szólt Felix, odalépve egészen a herculesi alak mellé, kinek alig ért a válláig. S váljon szabad már neked megnősülnöd? Nem vagy te még katonaköteles? Ennél a szónál csakugyan leereszté a felemelt szíjat Szaffrán Peti, mintha tiz mázsás pörölylyé lett volna kezében. — Fegyverképtelen vagyok, — dörmögő fogai közül. Bizonyítványom van. — Ah! Te fegyverképtelen ? Te jeles verekedő ! S ki volt az a derék becsületes orvos, ki neked erről bizonyítványt adott ? Ilyen karokkal ! Kérem! S e szóval megtapintá a legény karjának kidülledt izmait. „Doktor úr!“ hangzók e pillanatban Iván szava. A mint e szót hallá, s a mint Felix ujjainak motozását megérző karjának izmain Péter, egyszerre lecsavarta kezéről Evila haját, s ijedten bocsátá azt el. — No megállj fiam, szólt Felix vékony kis balhéj palctáját megsuhogatva az orra előtt, majd holnap reggel a felülvizsgálatnál megnézem, hogy micsoda nagy bajod van, amiért nem szolgálhatsz fegyver alatt. Azért vagyok itten! Szaffrán Petinek egy perezre az a mentő gondolata támadt, hogy elővegye rögtöni kancsalitását. Felix kinevette vele. — Jaj fiam, úgy én is tudok. — S visszakancsalitott a szeme közé. Holnap majd megvizitáltak. Szaffrán Peti erre a szóra megfordult a sarkán, neki iramodott az udvar ellenkező végének, keresztül vetette magát a kerítésen, s addig vissza sem pillantott, míg az erdőt el nem érte. Iván bámult a csodálatos sikeren. Neki minden testi ereje s személyes bátorsága mellett nem ígérhetett jó kimenetelt e ficzkó elleni beavatkozásnál, s amaz a másik, azzal a finom kényes alakkal két percz alatt keresztül veti a kerítésen a maga óriását s elkergeti a világba. Iván restelte a dolgot s szégyenlette magát. Látta, hogy Felix még jónak találja ott időzni s a leánynyal szóváltásba elegyedni. Erre a jelenetre meg épen nem akarta Iván a száját tátani. — Jöjünk odább, szólt Raunénak, majd utánunk talál Kaulman ur. Azzal tovább mentek. Összevissza néztek minden meglátni valót, hanem bizony Kaulman ur csak egy jó óra múlva találkozott velük össze, mikor már ők visszafelé jöttek. Azt mondta, hogy kereste őket, de nem bírt nyomukba találni. Mikor Felix egyedül maradt a leánynyal a kis ház udvarán, az úri leereszkedés részvéthangján kérdé tőle: — Mit vétettél annak az embernek, hogy úgy vert? A leány hirtelen megtörülte kötényével szemeit s azután mosolyogni törekedett. Olyan sajátságos volt a fájdalmon, a keserűségen keresztül ez a mosolygás. Visszafelé fordított drámai művészet. -Óh, uram, tréfa az egész. Csak tréfált velem. — De köszönöm az ilyen tréfát. Nézd a nyakaddt, ahogy átcsapott a szíl, milyen daganatfoltot hagyott. Felix kis zsebfésűje tükrét tárta a leány elé. Az egészen elpirult, mikor meglátta magát benne. Talán az ütés foltja gerjesztő haragra. — Hát lássa uram, szólt a leány elkomolyodva; ez az egész dolog. Nekem van egy kis öcsém, aki nyomorék. Egy apától, egy anyától valók vagyunk. Mikor az apánk meghalt, az anyánk férjhez ment egy más emberhez. Az részeges volt. Mindig ütött, hajszolt bennünket. Egyszer azt a kis öcsémet,mikor még csak három esztendős volt haragjában ledobta az asztalról,ahova az anyám felülteté. Attól az eséstől kitörött a dereka. Nyomorék lett, a melle és háta meggörbült, a lábait nem bírja,s a lélekzete elfullad, mikor beszél. Mindennek a mostohám az oka. Azután, hogy e gyermek nyomorék lett, még jobban üldözte, kínozta. De sok verést kaptam helyette! Kivált miután az anyánk meghalt. De nem sokára a mostohánk is ittas fővel lebukott az aknába, s nyakát szegte. Azóta magunkra maradtunk. Amit én napszámmal keresek, abból megélünk mind a ketten. Most a Péternek el kellene engemet venni. Aztán a Péter ki nem állhatja azt a szegény kis nyomorékot.Azt mondja, miért nem megy koldulni ?Ilyen két mankón járó csodaszörny sok szép pénzt összekoldulhatna a vásárokon, a templomajtókban .Ma is azon történt - czivakodás. Eljött értem, hogy majd felkísér a templomba.Ma hirdetnek ki bennünket harmada szór. Én mondtam neki, hogy mindjárt készen leszek, csak egy kis burgonyapépet melegítek az öcsikémnek tejben.A gyerek ott ült a küszöbben és várta az ételét. „Mit ne ek a békának még tejbe burgonyát?“ Kiált a Iéter. „Moslékot neki, abban hízik meg a tekenősbéka.“ Azzal odament hozzá s megfogta a fülét és fölhúzta a földről, hogy csak úgy ropogott bele a füle. A gyereknek pedig az a szokása, hogy nem sír, ha bántják, csak a szemeit forgatja, s a száját nyitja keserves könyörgésre, de hangtalanul. Én mondtam Péternek, hogy ne bántsa a gyereket, mert azt én nem szeretem. „Hát miért nem megy koldulni, a varangy ? miért nem ül ilyenkor a templomajtóban, miért nem megy faluzni tarisznyával; soha förtelmesebb nyomorék két mankóval nem járt még házról házra, mint ez. Ide haza akar lebzselni ? Ez a lidércz!“ A leánynak már ennél a szónál kicsordultak a könyei. — Hát mit tehet ő arról, szegény, hogy olyan csúnya? Nem az Isten térné olyanná, hanem a mostohám. Én mondtam Péternek szép szóval, hogy annak a gyereknek hagyjon békét, az az én apámnak anyámnak a fia; ha azt bántja, annyi, mintha engem bántana. Inkább üssön engem. „Téged is megverlek, kiálta aztán rám, ha még egyet szólsz!“ Azzal elkezdte a gyermeket fülénél fogva hurczolni kifelé az udvarra: „gyere, te vizibornya, gyere a templomajtóba, vagy megoszlik!“ s azzal olyan arczot meresztett rá, hogy a gyerek felordított ijedtében. Erre én elkeseredten odarohantam hozzá, kirántottam a gyereket a kezéből. „Ezt a gyereket nem szabad kendnek kínozni, vagy vége van közöttünk mindennek!“ A gyerek aztán bebújt a kemenezébe, Péter pedig megharagudott rám érte, hogy nem hagytam őt neki gyötörni, s megfogta a hajamat és jól megvert. Már most ez mindennap így lesz. (Folytatjuk.) A baloldali kör kedden február 1-jén d. u. 5 órakor értekezletet tart saját helyiségében. Adakozások: 40 ft A honvédmenházra: Lázár János volt honvédfőhadnagy Seprősön gyűjtött Ember Károly ref. lelkész Ercsey Gyula és Szabó Zsófi menyegzője alkalmával Zsárkán gyűjtött 18 „ 70 „ Széplaky Pál Rimaszombatból, a szűrszabó ifjúság jan. 23-adik tánczestélye jövedelméből küldött 10 „ — „ Kózel István Tárnokról a jan. 24-diki hajtóvadászaton ejtett 8 elárverelt vadak árául küldött Arnóczky János adott 26 „ 55 1 „ — A Batthyány szoborra: Lázár János Seprősön gyűjtött 20 „ „ A vízkárosultaknak : Kózel István a tárnoki vadászat jövedelméből küldött 26 „ 56 Galanteriecznek. Az elmúlt napok valóban megérdemlik, hogy az ember vörös czeruzával keresztet csináljon melléjök a kalendáriumban. Andrássy ministerelnök egy szép téli reggelen az ország kérdezősködő a nagyobb részben áhítattal hallgató képviselőtestülete előtt ünnepélyesen kijelenti, hogy igenis a kormány ad némely — megnevezett — lapoknak subventiót. A következő napokon az illető — megnevezett lapok — szerkesztőit egymás után kinyilatkoztatják az ország olvasóközönsége előtt,hogy igenis, ők nem kapnak, a kormány — nem ad nekik subventiót. Ez a két nyilatkozat teljesen kizárja egymást. Csak az egyik lehet közöttük való. A másik pedig ... no de az ezt jelző kifejezés a parlamentáris szótárból ki van törülve. Már most milyen végtelen zavarba jön a leyális, igazhivő jobboldal. Kinek higgyen ? a miniszerelnöknek-e vagy az ő orgánumainak ? Egyikre, vagy másikra kénytelen azt mondani, hogy — nem is tudom, mikép fejezzem ki magamat illő diplomatiai simasággal, mert nagyon viszket a tollam, hogy a gyermeket saját nevén nevezzem, — kénytelen, mondom, azt állítani, hogy vagy a ministernek, vagy hírlapjainak a nyilatkozata — téves informatión alapszik. Gróf Mikó a miniszter úr is felette érdekes jelenség volt a feltűnésig apathikus arczával, midőn a már szerencsésen, vagy szerencsétlenül — nem tudom - befejezett budget-vita alkalmával a felszólalt képviselők nagyobb része az ő elkerülésével, mondhatnám, feje fölött, egyenesen érintkezett Hollán Ernő államtitkár úrral, elmondván a miniszter jelenlétében, hogy a közlekedési minisztériumban Hollán Ernő a totumfac, l‘état de la communication c’est Hollán, Hollán a közlekedési minisztérium, ő a primus informátor és ultima instantia. Más szóval: Mikó, a miniszter, a közlekedési minisztériumban egyszerű nulla , kivel szóba eredni sem érdemes, — közönséges pictus masculus, — az, ami a tarokkban a Strohmann. És ilyen országgyűlési nyilatkozatok után egy jobboldali lap még azt a fáradságot veszi magának, hogy kikutassa annak okait: egy ötlet van Monsféle, görbe utakon járó ember, ha már meg akart valakit vesztegetni, mért fordult az államtitkárhoz, és nem egyenesen a miniszterhez ? Szerény véleményem szerint a valódi okot ez a lap nem találta ki. Az ilyen van Monsszerti praktikus emberek sokkal agyafúrtabbak, semhogy nem tudnák, miszerint, — ha már a kereket csakugyan kenni kell, — nagy őrültség volna épen az ötödik kereket kenni. Ha a pénzügyminiszter budgetje tárgyalásra kerül,kénytelen leszek ellenzéki létemre is pártjához szegődni. A pénzügyminisztérium végtelen takarékossággal járt el kiadásaiban. Sőt szavamra mondhatom, hogy az ország mostoha anyagi helyzete iránt való gyöngédsége anyira kiterjedt,miszerint még az oly költségeket sem vette fel e kiadási budgetbe, melyekről biztos tudomásom van, hogy kiadott. Csak ezt az egyet hozom fel. Aki ezelőtt néhány hóval úgy reggel tájban a pénzügyminisztérium épülete mellett elhaladott,vagy pláne lépcsőházába is betévedettt,s egy futó tekintetet vetett a falra : ilyetén ékes feliratokat találhatott a falon az ajtók fölött, vastag korommal felirta: „Schwabenreich!“ „Eingang zum Reichsrath!“ „Gross Deutschland !“ „Dualistisch vereinigte deutsche Heimat!“ Hier ist des Deutschen Vaterland! Ezeket a feliratokat, nehogy azokban valami balérzelmű ember ezélzást gyanítson, a pénzügyminisztérium hivatali személyzetének kozmopolitikus összeállítására, minden nap be kellett meszelni. Igen ám, csakhogy a fatális feliratok másnap megint csak ott tündököltek, változatosság okáért fekete korom helyett veres kréta-betűikkel. És ez így folyt hetekig. Minden délben bemeszelték, s minden reggel újra kivirított, mint a Babylon királyának, Belsazarnak megjelent tűz-irás a falon. Nem kétlem, hogy ez a folytonos meszelés sok pénzbe, a pénzügyminisztériumnak sok kiadásába került, s még sincs ott a pénzügyminisztériumi kiadási budgetjében. Hát már ezt a költséget honnan fedezték : nemes szivü patrióták privát zsebéből, ss vagy tán a pénzügyminiszternek is van titkos rendelkezési alapja ? Egyébiránt a pénzügyminisztérium olyan szerecsen, hogy, bármennyit meszeltek is rajta , nem sikerült azt fejérre meszelni. Annyi mész nem terem! Prágában most egy érdekes sajtópert tárgyaltak le az esküdtszék előtt Arbes, a Narodni Listy szerkesztője ellen. Borzasztó, amit ez az ember elkövetett! Tessék csak elképzelni azokat a tisztességes embereket, akik Bach alatt ezt a mi elvadult, barbár országunkat fáradhatlan buzgalommal oda igyekeztek terelni, hová az Andrássykormány alatt is csak évek múlva juthatunk el: egy hírlapi czikkben császári királyi lumpoknak, csőcseléknek, söpredéknek merte nevezni, olyanoknak, akiket Magyarországból kikorbácsoltak , ebrúdon dobtak ki! Nem iszonyat ez ? S mi több, az az átkozott esküdtszék még fel is mentette az istentelen gonosztevőt! úgy kell nekik, az ostobáknak! Miért nem volt annyi eszék, mint más számtalan itt maradt collegáiknak ? Ha áldásos munkálkodásukon kívül talán még egy kis muszkát is vezettek volna: most nem lennének kitéve ily támadásoknak ; lennének magas állású, tekintélyes, befolyásos egyének , húzhatnák szépen, nyugodtan a majoritás által oly könnyű lélekkel megszavazott országos penziót. Lám, így beszélnek ezek az alamuszi csehek ! S most lesznek még csak igazi fenegyerekek, mikor már látják, hogy nem csak ők egyedül vannak csehül, de más nemzetiségek is. A tiroloknak azt mondta Schindler a birodalmi tanácsban, hogy ők nem is osztrák, hanem ultramontán nemzetiség, országuk Róma, császárjuk a pápa.. Erre aztán a tirolok ott hagyták a reichsrathot a faképnél. Most már ők is alkotmányon kívül opponálnak, mint a csehek. A lengyelek is nagyban gondolkoznak, ne cselekedjenek e hasonlóképen ? A szlovének detto. Maholnap megérjük, hogy a cislajbhán birodalmi tanácsban, nem marad más, mint Kuranda Operencziából és Skene Unterencziából. Hol vannak hát azok a „nemzetek“, melyekkel mi a vallásos dogmává emelt hatvanhetediki kiegyezést kötötték ? Törő Kálmán, Pest, jan. 29. (L. B.) Bécsi hírek. Dr. Rechbauer, a kir. tanács képviselőházának legközelebbi ülésében egy indítványt terjesztett elő a konkordátum teljes felfüggesztését illetőleg. Az 1855. november 5-iki patens, mely a konkordátumot tartalmazza, Austriában ugyanis még nincs törvényesen felfüggesztve, noha valami különösen buzgó előszeretettel az osztrák ministerium nem igen viseltetett iránta. De szükséges, hogy a clerikálisok lába alól elvonassék a törvényes színezetű alap, — melyen szerződésekre s a fejedelmi szóra hivatkozva — agitatióikat folytathatnák. Különben nem új támadás ez a kir. tanács részéről a konkordátum ellen. Megtámadtatott az már azonnal a parlamentáris osztrák ministerium tárczavállalása után, s megtámadtatott már számtalanszor. A kormány tett is lépéseket,hogy ama szerződést,mely által az absolutismus és papi hierarchia összetört — megváltoztathassa és megsemmisíthesse, de a római udvar merev non possumusán megtört minden igyekezete. E tárgy felmelegítése hatalmas próbakő az it alakuló félben levő osztrák ministerium szabadelvüségére és erélyére nézve. — Cseh lapok nyilatkozatai Greater et courp. legújabb strickje fölött. A cseh ellenzéki lapok mohón kapnak a tiroli ultramontán képviselők legújabb stiklijén, melyre rég készültek már elő, s melyre csak az alkalmat várták. A „Politik“ nagyon örvend annak, hogy a tiroliak is végre eszükhöz tértek, azaz elhagyták a kir. tanácsot, s felkiált, hogy „isten bocsássa meg bűnüket, hogy mindig támogatták Ausztriát!“ Érdekes,hogy a „Politik“ már 25-én távirati jelentést kapott, mely szerint a tiroliak kilépése kilátásba helyeztetett. T i n t i b. pedig beszédét csak 26-án tartá. Prágában tehát előbb tudták a Greuter et comp. ultramontán stiklijét, — mint ahogy az a beszéd, mely állítólag alkalmat adott volna reá — elmondatott. Látható, hogy mennyi értéket kell tulajdonítanunk „Zoros becsületérzésének“, melyet az ultramontánok oly fennen hangoztatának. — A „W. Abendpost“ hivatalos nyilatkozatot tesz közzé a hadsereg élelmezésére nézve, melyre vonatkozólag több gáncsoló észrevétel létetett némely bécsi lap részéről. A rendelet, mely ezen gáncsoló észrevételekre okot adott, az által indokoltatik, hogy a delegátiók 1870-re „a hadsereg élelmezése“ czimből 87912 ftot törültek ki, — a hadügyminiszter pedig nem vállalhatja magára azért a felelősséget, hogy a meghatározott összeg túllépése esetében a delegációktól indemnytit nyerne. Az egész változás abban áll, hogy az illető csapatok három hónapra az élelmezési pénzt előre kapják ki, ezáltal ideje korán olcsóbb áron szerezhetnek meg bizonyos élelmezési czikkeket, és hogy általában ezentúl az élelmezésben az egyes vidékek e tekintetbeni körülményeire nagyobb gond lesz fordítandó, ami kétségkívül lehetővé teszi, hogy olcsóbb áron, az eddiginél jobb élelem szereztessék be a hadsereg számára. Hinni akarjuk, hogy ama rendelettel csakugyan úgy áll a dolog, amint a W. Abp. előadja, és hogy a hadsereg élelmezése nem lesz roszabb, mint volt eddig, sőt, talán jobb is leend. De ama hivatalos communique által azon megnyugtatást szerezzük, hogy a hadügyminiszter ez évre nem szándékszik újabb indemnytivel állani a delegátiók elé. Tudvalevőleg eddig mindig úgy volt, hogy a delegátiók hiában töröltek ki a sok millióból holmi potom összegeket, a hadügyminiszer mégis többet költött, mint amennyi megszavaztatott. Aztán mindig indemnytivel állt a delegátiók elé. — Fadejev röpirata — Oroszország jövő dolgairól ismeretes lehet olvasóink előtt. Azóta ez a tábornok némely cseh város és társulat által megválasztatott tiszteletbeli tagnak, vagy díszpolgárnak. Röpiratát Prágában német nyelvre fordították, de azonnal lefoglaltatott és terjesztése „felségsértésnek“ nyilvánittatott. E röpiratra válasz, vagy commentár gyanánt Helfert bárótól egy röpirat jelent meg a föderalismus érdekében. Helfert b. Bach rendszerének legbuzgóbb hive volt, s hozzá, ki az egységes Ausztriáért rajongott, legkevésbé sem illik a föderatio melletti apostolkodás. — Több lap írja, hogy ő felsége a császár és király tavasszal Dalmatia és a határőrvidék egy részében szándékozik utat tenni. A „Greif“ gőzös készen áll e czélra. — Az „O sten“ Tordáról a köz.táviratot közli . A román intelligentiának Erdély minden részeiből összegyűlt képviselői a jelenlegi rendszer elleni küzdelem érdekében elhatározták, hogy egyetértésre és együttes eljárásra lépnek Austria minden elégületlen népeivel. Hogy Erdélyben, Tordán ily értekezlet tartatott, az lehetséges. De hogy az összes román intelligentia részt vett volna ebben, az nagyon is kétséges. Az is lehetséges, hogy az erdélyi román matadorok részéről készül valami — pronuntiamentelése. Tordán lakik ugyanis az ismert Ratiu aki nagyon leleményes az ilyenekben. Román lapokban , melyeket rendesen figyelemmel kísérünk, még eddig nem olvastunk semmi olyat, mely az „Osten“ tudósítását megerősítené.