A Hon, 1870. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1870-05-01 / 99. szám
I éa szám. VIII. évfolyam, jóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij:án küldve, vagy Budapesten fiaihoz; kordra reggeli és esti kiadás együtt: hónapra.............................1 frt. 85 kr. hónapra .............................5 60 hónapra...........................11 „ — Az esti kiadás postai különküldéséért felültetés havonkint ........................30 kr. előfizetés az év folytán mindén hónapban kezdhető , s ennek bármely napján történik mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. mmFF"* PSWFWWW wws —w Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1870. Vasárnap, május 1. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz* Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . SO * Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezet) föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. SP8T* Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csaik ismert Ipszsa tolt fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak dns. Klönzetési árak A HON" april— júniusi évnegyedére. ril—júniusi évnegyedre . 5 frt 50 kr. 1 ril—September! félévre . N „ — npril—decz. 3 negyedévre . 1.6 „ 50 „ esti kiadás postai különkitléseért felülfizetés havonkint 30 „ Pest, martius hóban 1870. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, APRIL 30 Pest, apr. 30. Tisztelt barátom Horn Ede tegnapi kkében egy vád foglaltatott, mely része saját pártunkat is illeti, miért nem fialt fel a 30 millió kölcsön pénzügyi falát illetőleg az országgyűlésen senki. Erre nézve tartozom a legőszintébben mondani, amit e tárgyról tudok. Hogy a miniszteri törvényjavaslatban fialt Dunaszabályozási és lánchíd megírási műveletek bármi áron létjöjjenek , az iráni értekezleteinken egyngyság uralkodott. A többi, Budapest jelését illető, tervezeteket is pártolanknak tartottuk, bár kívánva azokban ígysorozatot mondatni ki s a halasztókat hátrább tenni. Indokunk: Pestnek országvárossá sza let világvárossá emelése, oly világos, így minden commentár fölösleges hoz. E szempont ellen mind a balközép mind a szélső bal, mind a kormánypárt beléből egy kéz ujjain felszámolható paratum votumok emelkedtek csak ; alközépen különösen két olyan tag rééről, akik ama keserves két évtized izdelmeit nem láthatták oly közelről,int mi, amidőn az erőszak hatalma indent elkövetett, hogy Magyarországot ttfelé szétszakítsa, és Pestet provincia városkává degradálja, s minden eszszzel tönkre tegye. Mi nekünk azok,k Magyarországot el akarták törülni, igyon jó leczkét adtak arról, hogy miagyarországra nézve Buda-Pest? Azért a baloldali értekezlet világosan mondta és fentartotta azt az álláspont, hogy a fővárosi kölcsön tárgyalásáia nem első tekintet egy vagy másfélilliónak a megtakarítása, hanem az, így legyen rögtön. De a megtakarítás is szóba hozatott,ppen én általam. Előhoztam értekezletünkön, hogy egyásik consortium részéről fel vagyok álítva, miszerint előadjam, hogy ők a fővárosi kölcsönt sokkal kedvezőbb föltételek alatthajlandók megkötni, mint az első s óhajtanának versenyre lépni. Erre azt a választ kaptam értekezletünktől, hogy lássuk előbb annak a másik consortiumnak a föltételeit, s követeljük a minisztériumtól az első consortium tervezetét, hogy összehasonlítást tehessünk. Mindenesetre garantiával kell bírnunk az iránt, hogy ha mi a kormány által előterjesztett kölcsön tervezetét megbuktatjuk, helyébe azonnal egy, legalább is annál kedvezőbb kölcsön ajánlatot terjeszthetünk elő, nehogy úgy járjunk, hogy megbuktatva a drága kölcsönt, a kényszerűség nyomása alatt még drágábbat szerezzünk be,vagy pedig egyátaljában meghiúsítsuk a fővárosi kölcsön létrejövetelét. Tehát ha megkapom az ajánlkozó másik consortium tervezetét, közöljem azt pártunkkal. Ez volt értekezletünk elhatározása. A tárgyalás napján Tisza Kálmán tisztelt barátom tehát a kölcsönt ervleg pártolva, fel is szólta a minisztériumot, hogy terjeszsze elő a kölcsöntervet. Válaszul kapott rá Deák Ferencz tisztelt hazánkfiától egy anekdotát, mely a jobboldalon nagy derültséget okozott. Én pedig vártam az utolsó óráig a versenyezni kívánó másik consortium kölcsöntervezetére. Nem kaptam meg. Tehát hallgattam, mert nem volt mit mondanom. Principialiter lehet egy nem helyeselt kölcsön ellen küzdenem, de egy helyeselt kölcsön felvételi modalitása ellen — ismerve az osztrákmagyar (?) pénzpiac furfangjait — principiális küzdelmet támasztanom nem lehet, csupán praktikus küzdelmet, ha tudniillik egy másik kölcsön biztosítéka valamelyikünknek a kezében van. Tudom, hogy mindezeket és általában a nemzetgazdászati és országos pénzügyi dolgokat Horn Ede tisztelt barátom nálamnál ezerszerte jobban érti; elég hiány,és mulasztás az ellenzék részéről, hogy ily nélkülözhetetlen faktorát az államtudománynak mindeddig be nem tudta juttatni a képviselőházba; eztelannyira elismerem, hogyha másként nem lehet, kész vagyok a saját helyemet átengedni a részére. De még akkor is bocsásson meg igen tisztelt barátom, ha valószínűnek tartom, hogy hasonló esetekben, amidőn két öszszehasonlítandó financziális calculus közül az egyiket a miniszter nem akarja előadni, a másik a concurrálni akarónál marad in petto, két ismeretlennek egymással összehasonlítása a mathematikai lehetetlenségek közé tartozván, ő is csak azt lesz kénytelen tenni, amit én és élet-tem 400 képviselő tett, hogy nem lévén mit mondani, hallgatunk. Abban azonban tökéletes igaza van, hogy a miniszterrel a kölcsöntervezetét előadatai erélylyel kellett volna sürget-í nünk. De már akkor itt voltak az ünnepek s mindenkit várt az alkalmatosság, hogy haza vigye. Aztán a Nagy Héten normanapok vannak. Jókai Mór. TARCZA. fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta Jókai Mór. HARMADIK KÖTET. Az előénekelt tallérok. (Folytatás.) — Hogy igazán megadják-e ? szólt neheztelő ingen Spitzhase uram. Mintha a börzére azért mnának az emberek, hogy egymásnak életeket ondjanak. Deisz a Pantafári papiros aranya harmincz „áru,“ huszonnyolcz „pénz“, holip lesz harminczkettő „áru“, harmincz „pénz.“ , így megy följebb. Volna csak nekem pénzem, utolsó garasomat is abba fektetném. Én tűim, amit tudok. Ismerem a börzei időjárást,ztán amit a Kaufman bureauban megtudtam, de nem szabad szólnom. —■ Hát mit tudott meg ? unszolt a biztost santa uram. Nekem csak megmondhatja. — Csak annyit szabad jeleznem, szólt Spitzase körültekingetve, hogy még nem itt a purifár utolsó stádiuma. Ohó! Azok még boldog mberek, akik 32-en juthatnak hozzá. Én be agyok avatva a tervbe; persze a részleteket lárulnom nem szabad, hogy következik egyikikés a másik után, ami azokat felfelé fogja iszítani; egyik félesztendőben ez , másikban már, hogy a világnak szeme szája tátva marad. Mához esztendőre száz perczenttel fognak a tintafárok a parin fölül állni. — Száz perczenttel! szörnyedt el Csanta uram a falnak dűlt bámulatában. De azután csak magához tért. Megharagudott Spitzbasera, mit karja ötét bolonddá tenni.—Hallja, maga nagy Jirschneider! Menjen vissza. Haza találok magam is. S elkergette magától Spitzbaset. Hanem másnap mégis első dolga volt a pinczérrel a Börzenberichtet felhozatni magának. És ime, valóban ott állt, amit Spitzbase előre megjósolt. Az ezüst egyszerre visszazökkent két , százalékkal, a „Bandavár“ pedig volt 30 pénz, 32 áru. — Az pedig már Szentirás. — Egyet sem adok el! szólt markába ütve Csanta uram s felkelt, felöltözködött. Bolond szerencse ez ! Az embernek csak éjszaka nyitva kell felejteni az ablakát, hogy reggelre tele pénzzel találja minden fiókját. Még a reggelijét szürcsölte, mikor már jött hozzá Spitzhase. Ragyogott az arcza a diadaltól. — Nos? Hát? Mit mondtam? szólt a magával hozott Börzenberichtet Csanta uram elé helyezve , melyen veréssel voltak aláhúzva az érdeklő tételek. Csanta uram nem mondta neki, hogy már olvasta a Börzenberichtet, s annálfogva nagyon jól affectálhatta a financiéri nyugodt vért, midőn a tételeket átnézve, fejével rábólintott. — E bit úgy van, hallja! Noh. Nem nagy baj! — De nem ám. Estére harminczötön áll a cursus! Héj csak nekem volna! — No hát ! Itt van Spitzhase még egy ötvenes. Legyen maga is boldog ember. Vegyen magának egy bandavárit. Ne csókoljon kezet. Nem engedem. De megengedte. — De el ne csaklizza azt a részvényt Tartsa meg magának. Mikor a többi részletfizetés ideje eljön, azt is én fogom maga helyett fizetni. De ne csókoljon mindenért kezet. Én magával még sokszor fogok jót tenni. Ha maga nekem mindannyiszor kezet csókol, mikor én magával jót teszek, utoljára nem marad kezem. Hanem hát már most én is elvárom a maga háladatosságától, hogy engem ez minden alkalommal tudósítani fog, mikor a principálisa valami manővert kezd a részvényeivel. Különösen tudatni fogja velem, mikor lesz itt az ideje, hogy azokat el kell adni? Ért maga engem? No hát! Hiszen most már maga is érdekelve lesz, mert magának is lesz részvénye. Annál jobban vigyázhat a dologra. Aztán a provisio is a maga haszna lesz, mikor eladjuk a részvényeket. Spitzhase minden ujját sorba csókolta Csanta uramnak. — De csak arra kérem, esedezett Spitzhase, el ne áruljon Kaufman úrnak, mert ha az megtudja, hogy az üzleti titkait valakivel mással közlöm, rögtön elcsap. — Ne féljen semmit. Becsületes emberrel van dolga. S a becsületes ember ezzel azt hitte, hogy ezt a másik becsületes embert már most lekenyerezte, hogy egy harmadik becsületes embernek a titkait részére elárulja. Várjon a sok becsületes ember közül melyik fogja a másikat a legkegyetlenebbül megcsalni ? Mai számunkhoz egy év melléklet van csatolva- A fentebbi czikk személyemet illető részét vitatgatnom nagyon is kényes dolog volna; úgy hiszem, hogy ezt annál inkább elengedendik nekem, miután a t. olvasó azon túlzásokat, melyeket igen tisztelt barátom Jókai túlszerénysége és e sorok írója irányában táplált, számtalanszor kipróbált barátsága által magát elragadtatja, maga is fogja méltányolni és helyes mértékre visszavinni tudni. Csak néhány szót legyen szabad a fentebbiekben tartalmazónak tényleges részére nézve megjegyeznem. Egy 30 millió ftra rúgó pénzügyi műtétre csak első rangú bankházak és bankintézetek vállalkozhatnak. Ily bankok és bankintézetek azonban nem tesznek ajánlatokat csak úgy a levegőbe, csak akkor nyújtanak be ajánlatokat, ha bizonyosak abban, hogy azok komolyan tekintetbe fognak vétetni. Itt épen az ellenkezőnek bizonyossága létezett. Az egész világ tudta, hogy Lónyay és Andrássy urak a kölcsönt eleve a bécsi bankegyesületnek engedélyezték és minden lehetőt és lehetetlent elkövetendenek, hogy folyó évi február 13-iki titkos egyességek érvényre jusson. Ha az országgyűlés Andrássy és Lónyay urak önhatalmaskodását nem ratifikálta, hanem a megszavazott kölcsönre nézve a nyilvános csődhirdetést követelte volna, bizonynyal nem lettünk volna hiányával a figyelemreméltó és elfogadható versenyajánlatoknak. Vagy csakugyan osztaná még ma is,valaki azon Lónyay által oly ügyesen termesztett aggodalmat, hogy csődhirdetés által a bankegyesületet is elriasztani fognák és a kölcsönre semmi vagy csak igen drága vállalkozó fogna találkozni ? Úgy hisszük, az egész világ egyet fog érteni abban, hogy lehetlen volt az államra nézve roszabb alkut kötni: a legbankzottabb ország sem fizet mai napság 17 és fél százaléknyi provisiot, fele negyedáráért más consortiumok szívesen elvállalták volna verseny útján a műtétet; kedvezőtlenebb pénzelhelyezési mód alig gondolható, mint az, melyet a bankegyesületi kölcsön nyújt, mely 297—298 ezer nem nyerő,sorsjegynek kevesebb mint 2 százaléknyi kamatot szolgáltat. Verseny utján továbbá más kiviteli mód is eredményeztethetett volna mint a meztelen játéktervezet. Ez nemcsak megóvott volna bennünket az erkölcsi kártól, az erkölcsi szégyentől, mely a játékdüh ezen felizgatásában rejlik; nem értük volna sold tisztességes kamathozó kölcsön műtét mellett azon szégyenletes fiaskót, mely már a tőzsdén is oly világosan feltűnik: a pesti börzén már ma is a kölcsön sorsjegyek 2—3 fttal a kibocsájtási árfolyam alatt árultattak. Mindettől megóvta volna az országgyűlés az országot, ha egyszerűen egyrészt kötelességszerűen behatólag megvizsgálta volna az oly fontos törvényjavaslatot, és ha másrészt nem engedi, hogy miniszteriális titkolódzás és önhatalmaskodás a nyilvánosság és verseny alkotmányos követelménye fölé helyezze magát. Horn Ede. A baloldali kör hétfőn május 2-dikán d. u. 5 órakor értekezletet tart saját helyiségében. A baloldali kör f. hó 30-án tartott értekezletében az első folyamodási bíróságok rendezésére vonatkozó tvjavaslat folytatólag tárgyaltatott és ennek befejezése után a kr. ügyészség felállításáról előterjesztett tvjavaslat vétetett tanácskozás alá. Mindkét tárgyban számos lényeges módosítás lett megállapítva. Pest, ápr. 30. Az iránt a szabadság és haladás valamennyi híve egy véleményen van, a képp ■ I MWI—IIIIIIIM ................... A harmadik kötetnek vége. (Folytatjuk). A mai Spanyolország. I. (v.) Mint a próféta koporsója ég és föld köet, úgy lebeg most Spanyolország a királyság és köztársaság között. Több mint harmincz esztendei fölkelési háború után a szabadságot elérte ugyan, de azt alakba önteni s állandóvá tenni máig sem bírta. Mi lesz ez ország sorsa a jövőben : senki sem tudja most, midőn a köztársasági párt egyre erősbül, míg más oldalon a trónt hiába kínálgatják sok felé; annyi azonban igen valószinű, hogy Spanyolország örökre lerázta a régi lánczot, s a zsarnokság és papi uralom ideje végképen elmúlt. Hisszük pedig ezt nem csak azért,mivel a spanyol nemzet szenvedések hosszú iskoláján menve át — sokat tanult és erősbödött; hanem azért is, mert e legutolsó forradalmának vezetői nem csak szellemmel, de eszélylyel is bőven meg vannak áldva. Olozaga, Prim, Espartero és Serrano — a mi politikájukat illeti — édes ellentétet képeznek az elvakult és vélőtlen Gonzalez Bravo mellett, ki midőn Izabella királyi székét minden áron erősítgetni akará, maga dolgozott a szabadság vértelen diadalán. Általán véve, a forradalmak rendesen maguk szokták megszülni vezetőiket, Spanyolország azonban harmincz év óta iskolázza megszabadítóit. Midőn a cselekvés órája ütött, azok mind kész férfiak valának, érett tapasztalásokkal. A cselekvési pártnak kétségkívül legnagyobb kitűnősége Olozaga, államférfi, s nem katona, ki a forradalomnak általa megindított munkájában személyesen nem is lépett előtérbe. Egész életén át szabadelvű volt ő, tétova s ingadozás nélkül, ama kevés spanyol politikusok egyike, ki soha sem lett hűtlen elvéhez azért, hogy rangot vagy hivatalt nyerjen, s a nemzet bizalmát annyival inkább bírja, mert több mint harmincz éven keresztül volt száműzve az udvartól és a hazából. Elvben radikál, gyakorlatban conservativ; szirénben köztársasági, de eléggé államférfi annak belátására, hogy egy ország alkotmányát mindig annak helyzete és szükségei szerint kell szabni; épp oly engesztelhetlen gyűlölője, mint elvtársai, ama kormánynak, mely oly sokáig volt Spanyolország átka, de türelmesebb s az időt várni tudó. Első valam, ki a Bourbonok elűzésére dolgozott, s bár az ország új kormányában egy állást sem fogadott el,tényleg mégis az ügyek egyik fővezetője. Az ő előrelátása és bátorsága nagy tényező volt az utosó idők sikereiben. Serrano tábornagy koránsem kelt ily bizalmat. Ő professionális forradalmár, ki félszázadon át csak abban mutatott állandóságot, hogy mindig vadászta a legmagasb állásokat. Ma conservativ, holnap szabadelvű, mindig a kilátások szerint. Őt most is csak azért helyezők a kormány élére, mert ama férfiak közé tartozik, kiknek befolyását és hatalmát csupán úgy lehet biztosítani, ha a legelső sorban adnak neki helyet. Ami Prímet illeti, Spanyolországban jelenleg ő a legnépszerűbb ember. Született katona, merész, díszes, nagylelkű, nyílt, s képes a legszilajasb bravourokra, melyek a nép bálványává teszik, de nem egyszersmind vezetőjévé is. Kétségkívül a legkitűnőbb spanyol harczfs. Táborban tölte életének nagy részét. Ha nem harczolhatott, legalább oda ment, hol harczot láthatott. Mondják, hogy a szabadságharcz idejében eljött Magyarországba is, de későn érkezett. 1854-ben Krímben volt, 1862-ben Virginia csatamezőin. A mexikói expeditióban ő vezérle a spanyol csapatokat, de melyektől csakhamar megvált, mert nem volt kedve arra, hogy a francziák játékszere legyen. Rokonszenveinél fogva mindig a haladó párttal tartott; szíve mélyében ő is köztársasági, habár egy alkalmat sem mulaszt el kijelenteni, hogy Spanyolország ma még nem ért meg eléggé a köztársaságra. íme a férfiak, kiknek vezetése alatt rázta le Spanyolország magáról a sok százados igát. Topete tengernagy, ki kevéssel ezelőtt még az új kormány tengerészeti minisztere volt, az előkelő polotot, melyet az új mozgalomban elfoglalt, nem annyira jellemtulajdonságainak, mint inkább magas állásának köszönhető. Dulce tábornok, noha a fölkelés egyik indítója volt, annak folyamában semmi nevezetest nem mutatott ; Espartero pedig, kit az egész nép őszintén tisztel, sokkal öregebb, semhogy a mozgalomban tényleges részt vehetett volna, csupán tapasztalásaival s tanácsaival támogatta azt. Izabella elfutása nem kis zavarba hozta diadalmas ellenségeit. Spanyolország kormány nélkül maradt, és sem a nép, sem vezetői közt nem volt egyetértés arra nézve, hogy a jövendőbeli kormányzás milyen legyen. Alakját, szellemét, elveit, szóval mindent újonan kellett megállapítani.A pénzügyek kétségbeesett állapotban valának. A kincstárban nem találtak semmi pénzt, s külföldi piaczokon nem kaphattak kölcsön. Megpróbálták ugyan, de hiába! Az adók elviselhetlenek lévén, rögtön le kellett szállítani, mert ha ezt nem teszik, új lázadás üt ki. A nép szegénységéről bajos fogalmat alkotni.Madrid utczáiban hemzsegnek a nők és férfiak, nem alamizsnát, hanem munkát kérve. Vidéken rablóbandák garázdálkodtak. Az éhség nem teszi okosabbakká az embereket, s a nép azt kívánta az uj kormánytól, hogy rögtön segítsen nyomorán. E közben a papok izgattak s a köztársaságiak szervezkedni kezdtek. Ily körülmények közt nagy csoda, hogy épen megmaradt az állam hajója, ami még hiányzik: a megkoronázás, ha most még nehezen megy is, lényegében véve sokkal könynyebb feladat. viseleti rendszer a modern alkotmányos élet legfőbb axiómája, lelke. Mi e rendszertől eltér, azt gyengíti vagy talán meg is hamisítja, visszaesés a túlélt de nobis sine nos elvébe, azaz az autocratiába, a kényszeruralomba. A képviseleti rendszernek tehát a nyilvános élet valamennyi viszonyait át kell hatolnia, különben nélkülözi a szabadság legfőbb biztosítékát, különben alig lehető egy egészséges, haladásszerű fejlődés. Daczára a sokszerű és változó alaknak, melyet a gyakorlatban ölt, a képviseleti rendszer alapeszméje könnyen külön oldható. Kevés szóban érthetőleg kifejezhető. A következő két mondatban öszpontosul: 1) Minden közös természetű, azaz olyan érdekek fölött, melyek az állampolgárok kisebb vagy nagyobb csoportját illetik, csak azok tanácskozhatnak, határozhatnak, dönthetnek, kiket az érdekeltek erre a legilletékesebbeknek tartanak, e végre megválasztanak és meghatalmaznak; az elv ugyanaz marad, akár helyi, akár központi, akár politikai vagy nemzetgazdászati, akár anyagi vagy erkölcsi érdekek forognak fenn. 2) A közérdekek ezen képviselői és kezelői megválasztásánál mindazon érdekelteknek közre kell működni egyenesen vagy közvetve, kiknél az egy jó képviselet megválasztására szükséges értelmiség és függetlenség feltehető. Különben a képviselet tökéletlen, a mandátum nem testérvényű; különben az érdekeltek egy része ellen újból alkalmazásba jő a de nobis sine nos: az autocratia csak közeget és alakot változtatott. Joggal helyez az alkotmányosság mindenkire mind nagyobb súlyt arra, hogy a képviselőtestületek összeállításánál eme két elv rövidetlenül alkalmaztassék. A tapasztalás valamennyi haladó államokat megtanított arra, hogy a képviselő testületek értéke és haszna elsősorban azon személyiségek jellemétől és becsétől függ, kikből állanak. Ha az alkotmány és a törvény a képviselőségnek még oly tág jogokat nyújtanak és a végrehajtó hatalom túlkapásai ellen még oly minutiosus óvszereket engedélyeznek is, az állampolgárok szabadsága és önkormányzati joga mégsem lesz biztosítva, ha a képviselőtestület szolgai, reactionárius vagy képtelen elemekből áll. Megfordítva pedig egy szabadelvű, független és értelmes képviselőtestület választóinak érdekeit még egy kevésbé szabadelvű alkotmány alatt is erélyesen megvédendő Hogy csak egy csattanós példát hozzunk fel: hasonlítsák csak össze, hogy mi volt Francziaország az 1852., 1857. és 1863. évi általános választásokból eredt corps législatif alatt és hogy mit csinált belőle az 1869 . törvényhozó terület. Ezek után érthető lesz, ha különös, sőt fősúlyt helyezünk a köztörvényhatóságok rendezését illető törvényjavaslat 2. fejezetére, mely a törvényhatósági választmányról, azaz a képviselőtestület összeállításáról szól. Értelmes és valóban független képviselőtestület szükség esetére még roszabb törvény mellett is jelesen viselheti gondját a reábízott érdekeknek; egy roszul összeállított képviselőtestület a legjobb és legszabadelvűbb törvénynyel sem fog nevezetesebb eredményt létrehozni. Fájdalom, constatálnunk kell, hogy a törvényjavaslat 2. fejezete e tekintetben épen nem kielégítő, és kizárja egy jó, megbízható képviseletnek még lehetőségét is. Határozottan tiltakoznunk kell mindenek előtt azon szabály ellen (20. §.), mely szerint a törvényhatósági választmány, mely a megye, kerület, szék és város képviseletével és kormányzatával van megbízva, fele számban a legmagasabb direct adót fizető állampolgárokból, és fele számban az összes választók által választottakból áll. Ez a választási elv teljes tagadása, melynek pedig okvetlenül minden képviselet alapjául kell szolgálnia. És mily rideg, irrationabilis és reactionárius módon vitetik keresztül ezen tagadás ! Mi bizonyára nem vagyunk barátjai a felülről történő kinevezéseknek, minden képviselőtestületnek, hogy feladatát komolyan teljesíthesse, a kormánynyal szemközt tökéletesen függetlenül kell állani. Nemrég hangsúlyoztuk ezt a felsőházi reform kérdése körül: a kormány által kinevezetteket ültetni egy képviselőtestületbe annyi, mint meghamisítani annak lényegét. De, nyíltan kimondva, még inkább megérthetjük a felülről való kinevezéseket, és ha absolute a két rész közül választanunk kellene, a kinevezést megengedhetőbbnek ismernek el a 20. §-ban javasolt rendszernél. Ha a kormány a képviselő testület egy részét kinevezné, legalább feltehető, hogy a kinevezéseknél tekintettel lesz az illetők képességére, becsületességére, tekintélyére és népszerűségére, a saját érdekében, fekszik, és azon befolyás érdekében, melyet a kinyezettek által gyakorolni akar. Ellenben a 20. §. találomra tagjává teszi a választmánynak a legnagyobb adót fizetőket , legyenek bár a kommunitás legértelmetlenebb , legnépszerűtlenebb, vagy talán legbecstelenebb személyiségei is. Mi bizonyára nem vagyunk különös tisztelői az osztály-választórendszernek, mint az nevezetesen Poroszországban még nem rég valódi germán következetességgel volt keresztül vive, ott tudva