A Hon, 1870. július (8. évfolyam, 147-175. szám)

1870-07-01 / 147. szám

un. 3UUt£M&iHKttS»S£Ü Kia«. Postán küldve, Vagy Budapesten h­ara reggeli és esti Mark együtt,: 1 hónapra......................i írt. 85 5 hónapra......................5 „ 50 „ 6 hónapra • . . . 11 „ — # A* esti kiadás ku­lcskldéseért felülfíseté® havon kint.......................................SO kr. Az előesetés az év folytán minden hónapban megkendhető­, s ennek bármely napján történik is, a videokor a hó elév napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1890. Péntek, julius 1 Szerkesztési iroda : Ferencziek őre Beiktatási díj # hasábos ilyféle betű sora . 5 Bélyegdij minden be­utatásért 30 Terjedelmes hirdetések többszöri 1 lett kedvezőbb föltételek alatt vétel Nyílt-tér) 5 hasábos petit sorért Az előfizetési- és hirdetine. kiadó-hivatalába küldendő­. E lap szellemi részét illető­ : remény a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak isn . fogadtatnak el. — Kéziratok nem adi Előfizetési árak „A H­O N“ 1870. II. félévére. Julius—szeptemberi évnegyedre­­ írt 50 kr. Julius—decemberi félévre . 11 „ — » Az esti kiadás postai különkül­déseért felüdlfizetés havonkint 30 „ Pest, junius hóban 1870. mi külön előfizetési iveket nem kül­dünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni , mert ennek bérmentesítése csak 5 krba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, JUNIUS 30 Circumdederunt.. .. Megkondult a vészharang. Szomorúan, fájdalmasan szólt, mert szomorú és fáj­dalmas jelenetről adott hírt. Temetkezés­re hivá össze mindazokat, a­kik a min­dennapi kü­zködés és babrálásnál feljebb is emelkednek, s érdeklődnek a közügyek iránt. Ma vette kezdetét a megye elte­n­­e­t­é­s­e. Nem én neveztem el igy Ma­gyarország törvényhozásának azon adtu­­sát, melyhez épen ma fogott. Így nevezi ezt a jelenetet mindenki, a­kiben van fo­galom és helyes érzék a társadalmi és politikai szabadság iránt; mindenki, ki azzal álnltá magát a mai napig, hogy szabad országnak a polgára. Ily nagy érdeklődést még nem tanúsít­­ott a nemzet valamely közügy iránt. An­­drássy Gyula grófnak miniszterelnökké történt kineveztetése alig hasonlítható azon érzéshez, melylyel ma a törvényho­zás termébe tódultak azok, kik nem közö­­nyösek közügyeink fejlődése iránt. Akkor mi is örvendeztünk az örvendezőkkel, » az önkivületes mámor első perczében megéljeneztük Andrássy grófot, — mert hiszen húsz évig volt üres az a hely, honnan az első miniszterelnököt vérpadra hurczolták. — Ma megbántuk szivből azt az éljent! Akkor — bár nem tartoztunk András­sy gr. bámulói közé — de mégis rágal­mazónak neveztük volna azt, ha valaki meg merte volna jósolni , hogy három év múlva az Andrássy gr. elnöksége alatti kormány el fogja temetni Magyar­­ország önkormányzatát. A mit borús sejtelmeink legkomorabb perczeiben is képtelenségnek tartottunk, s a­minek elhitetésére nem volt volna elég a legkínosabb kárhozattal való fe­nyegetés sem. — Íme, ahhoz már hozzá fogott a képviselőház. Ily komoly, ünnepélyes méltósággá alig nyílt meg vita, mint ma. Érezték, kellett érezniük mindnyájuknak azt a hi­vatást, mely ma reájuk, mint törvényho­zókra várt. Kellett érezniük a megoldás nagy horderejét és fontosságát is, — mely gyümölcseiben nemzedékekre fog kihatni. Ma a vita higgadtan és komolyan folyt. De hogy a meggyőződés ereje, ama gú­nyos játék láttára, mely vele űzetik — ki fog törni, s hogy a vita talán a szenvedély­ességig fog csapni, azt előre meg lehet jósolni. Nagyobb és végzetteljesebb következ­ményeiben az a kérdés, hogy miként ol­­datik meg Magyarországnak önkormány­zata,­­ mint Ausztriához való viszonyá­nak rendezése. Mert gyökerei alól a nem­zet életének első jelenségeiben erősödnek meg; innen hatnak felfelé, és hibás fejlő­dése, mesterkélt elfajulása meghiúsítja a jó közjogi formák között elérhető ered­ményt is; míg ellenkezőleg oly önkor­mányzat, mely a nemzet életképes fejlő­dését nem akadályoztatja, mely nem er­kölcstel­enít, s a társadalmat nem alacsonyítja az állam és a ha­zas­o­m szolgájává, még hibás és rosz közjogi formák mellett is garan­­tiája a haladásnak és szabadságnak. A vitához legelsőbb Peressel Bé­la szólt, mint a központi bizottság előadó­ja. Látszott rajta az elfogultság, hogy ő reá bizatott oly ügynek védelme, me­lyet a hazája jövőjét szívén viselő férfi nem védelmezhet. Szólt az önkormány­parlamentáris rendszer közti össze-­s ellenségről, a virilis szavazatok és stóll a bizottmányok indokoltságá­ról, de hogy meggyőzött volna valakit a tonnányi előterjesztés hazafiságáról, azt nem hihetjük, ha csak azokat nem erő­sítette meg Intőkben, kik azzal a jelszó­val léptek ma be a törvényhozás termé­­be: agyonütjük a megyét akár mi is tör­ténjék azután. Utánaa Tisza Kálmán indokolt benyújtott s lapunk olvasói előtt egész terjedelmében ismeretes határozati javas­latát. Dicséretére legyen mondva a jobb­oldalnak, ma nem zajongott úgy mint más­kor ; tán érezte maga is ama nagy igazsá­gok valóságát, melyeket Tisza elmondott, hogy megakadályozza a törvényhozótes­­tületet oly munka szentesítésétől, mely­nek neve: örvény. Tisza beszédére vonatkozólag lapunk egy­más helyére kell utalnunk az olvasót, hol azt egész terjedelmében feltalálja. Mi szerény comm­entárral­­nem akarunk le­vonni semmit annak nagyszerűségéből. "Jásza­i mint valóban mélyen gondol­­kozó államférfin mutatá be magát ott, hol az önkormányzat s a parlamentáris rend­szer közti viszonyról szólt; midőn kimu­­tatá, hogy a törvények alkalmazása nem tétezhetik a parlamenti majoritások esé­seitől függővé, és hogy valódi áldás­t hozó önkormányzat csak ott létezhetik, hol a parlament majoritásának nem adatik egy­­szersmind bíráskodási szerepkör. E beszéd a viták sarkpontját képezen­­di. A nagy alkotmányos elveket, melye­ket ép úgy helyeseknek ismert fel a theog­rh, mint haszonnal alkalmazhatóknak a gykorlat, agyonütni lehet, de megczá­­folni nem. Valószínűleg agyon is fogják ütni oly féle argumentumokkal, hogy „ föld­es­ztók vannak az országban.“ A nagy csata kezdetét vette. De a tá­­tolgó üreg szélén — melybe életerős fej­lődé­sünk egyik leghatalmasabb eszközét akarják temetni, — azt az institutiót, mely­­nek eltemetését nehéz időkben fogjuk leginkább, legkeservesebben megbánni — a, sir szélén, kérve kérjük a törvény­­hoó testületet, s hivatkozunk hazafias ér­­z­etére — ne temesse el azt az institutiót, mág még nem halott, csak alszik, de éltképes és életet adó. A circumdederunt szomorú hangjai — biunk nemzetünk geniusában! — nem a m­gye, nem az önkormányzat, hanem azok fejei fölött fognak összecsapni, kik könnyelműen és bátorul meg akarták ölni. Lukács Béla: A törvényhatóságok szervezése ügyében, Ezen országgyű­lési ülésszak képviselő válasz­tásra Szabolcs megyében a tö­leki kerületben, a jobb oldal, tetemes költség pazarlás mellett, soha e kerületben még nem létezett pártot ala­­ktott s ezen párttöredék tovább terjedhetését me­gátlandók, az elbizakodás kényelmes pamla­­gát elhagyva a kerület székhelyén mi is értekez­lete jöttünk össze, mely alkalommal a közbiza­lom az elnök­választásra nézve, igénytelen sze­mélyemben öszpontosult. Ezen állásomnál fogva midőn a törvényható­ság szervezési,már a ház asztalára letett törvény­javaslatot a lapokból olvastam, hazafias köteles­ségemnek éreztem a kerületbe értekezletet hív­ni össze, tanácskani e fontos ügy felett. Az értekezlet junius 17-én össze is jött, s da­czára a szorgos munkaidőnek, kivált a középosz­tály értelmisége, lágy mérvbe képviselve volt; a törvényjavaslat elolvastatott, nagyon hidegen fogadtatott, s indiványom következtében egy­hangúlag elhatároztatott, miszerint egy küldött­ség által elkészitendő kérvény nyujtassék a kép­viselő­házhoz az iént, hogy a beadott törvény­­javaslat módosittasék, s a szervezés az 1848-ik XVI szakasza szelemében átidomittassék. Elhatároztatott az is, miszerint a­­ testvér be­­lterületek is hason nyilatkozatra szólíttassanak fel, ha netalán elfére elvüknél fogva, nem min­den irányban vannak is velünk egy értelembe: meg vagyok győződve mind­a mellett, hogy ezen törvényjavaslaton módosítani óhajtanak, s a megyei autonómiát, föl kívánják tartani. Mudrány János, Országgyűlés. A képviselőke 197. ülése jan. 30-án A törvényhatóságok rendezé­séről szóló törvényjavaslat általános vitatása megindult. Tisza Kálmán ter­jedelmes beszéde nem engedi, hogy a többi szó­nokoknak beszédjéből ez alkalommal csak ki­vonatot is közöljünk. kénytelenek vagyunk ezt esti lapunkra halasztani. Itt csak annyit emlí­tünk meg, hogy Tisza K. után Elekes György s László Imre indokolták ismert határozati ja­vaslataikat, s végül Rajner Pál kelt annyit megtámadott törvényjavaslata védelmére, kinek beszédét szintén egész terjedelmében fogjuk kö­zölni. Az ülés d. u. 2 órakor oszlott el, s a tanácsko­zás folytatását holnapra halasztotta el. Tisza Kálmán: T. ház! Miután a tárgyalás a jelen törvényjavaslat fölött már megkezdődött — habár még ma is fekszik a ház asztalán egy el nem döntött határozati javaslat a tárgyalás­nak elhalasztása iránt,­­­ tekintve hogy ezen határozati javaslat beadása előtt a t. ház már határozott volt e tekintetben, én azt tartom,hogy azon kérdésre, tárgyaltassék-e most vagy nem, többé reflectálni nem lehet;azonban létezvén azon határozati javaslat, nem arra magára, de azokra melyeket annak beadatása alkalmával hallottam egy-két egyszerű megjegyzést tenni, azt tartom hogy helyén lesz, helyén lesz annyival inkább, mert hallottunk ezen alkalommal egy olyan, a parlamentarizmussal és a szabadság eszméjével ellenkező elvet kimondatni, melyet — nehogy a ház keblében úgy hangozz­zék el, mintha ezen el­vet mindnyájan osztanák, sizó nélkül hagyni nem lehet (Helyeslés a baloldalon.) Az mondatott ugyanis ellenünkben és megtá­madásunkra, különösen Simonyi Lajos dr. már elbukott és épen azért most szóba sem jöhető indít­ványa megtámadására, hogy nem szükséges sőt nem is szabad amikép a közvélemény nyilatkozása megvárassék,mert hiszen a közvélemény nyilatko­zik 3 évről—3 évre, azután tessék hallgatni, azaz az mondatott, nem a tisztelt túloldal­ részéről, — kénytelen vagyok kimondani, nehogy gyanúsí­tással vádoltassam. — Elekes György képviselő úr volt szives e praelectiot tartani, — az mon­datott, hogy ha a képviselők a közvéleményt figyelembe kívánják venni, ez meghamisítása volna a parlamentarismusnak ; ez tudja isten, miféle souffrage universellere vezetne. Azt hiszem te­hát, hogy igen­is a törvényhozási teendőket végzi a törvényhozás, és első helyen a képvise­lőhöz, az­mit a törvényhozás elhatároz, termé­szetesen nem fog még egyszer másoknak meg­szavazása alá bocsáttathatni, de épen azért, mert így van, és mert mi népképviselők vagyunk, épen azért mert nekünk kötelességünk oly törvé­nyeket alkotni, melyek a közvélemény megelége­dését, vagy legalább megnyugvását bírják, ezt tartom, nekünk első helyen kötelességünk foly­tonos figyelemmel lenni a közvélemény nyil­vá­nulására,vezetni,uta­­t mutatni, igazgatni a közvé­leményt, hol kell és lehet, de arává lenni, annak ellenére eljárni nekünk nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) Különben Iván J. képviselő úr az ő consequentiáiban okoskodásának helyességét igen szépen föltüntette, mert miután megmagya­rázza, hogy mily helytelen a közvélemény tekin­tetbe vétele, mindjárt utánna határozati javasla­tot nyújt be arra nézve, hogy mielőtt a Király­földre nézve valami törté­nék, annak vélemé­nye hallgattassák meg. ( bevetés) Én csak azt sajnálom, hogy azért, hogy egészen következetes maradhasson magával, ezen határozati javasla­tát meg nem toldotta egy szakaszszal, azaz hogy miután elmondja, hogy a királyföldi törvényha­tóságok hallgattassanak meg és azután történ­jék róluk intézkedés, még hozzá nem tette, hogy egyébiránt pedig az országos közvéleménynek nyilatkozni ilyen és ilyen büntetés terhe alatt nem szabad. (Derültség halfelől.) Ez lett volna a consequentia, azonban sajná­lom ha ez által a t. képviselő urat megszomorí­­tom,­­ kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy őt ezen észjárás feltalálásának dicsősége nem ille­ti. Igaz, ő neki volt tartva ezen teljes logicai el­járást oly közvetlenül egymás mellé helyezni, hogy mindenkinek szemeibe tűnjék; de ezen el­járást épen ezen irányban méltóztassék a t. jobb­oldal már 2 év óta követni. Mert már 1868-ban ugyancsak úsa Királyföld irányában méltóztatták mondani azt, hogy midőn többi erdélyi törvény­­hatóságokra nézve,­a törvény életbe lép, ott majd csak a meghallgatás után fognak intézkedni Ezzel szemben a múlt évben, épen most, körülbe­lül egy esztendeje, midőn mi­t óhajtottak, hogy a közvélemény nyilatkozásának alkalom adassék, méltóztattak ezt és úgy megtagadni, mint a je­len esetben, de a jelen esetben is megújítani, hogy ezen kis részére nézve hazánknak intéz­kedni csak akkor lehet, majdha hivatalosan meghallgatva lesznek. En­­, képviselőház azt, hogy a különböző tör­ténelmi fejlődésű és kü­lönböző­ viszonyú törvény­­hatóságok belszervezetében a­mennyiben szük­­séges, a körülményeknek megfelelő különbségek tétessenek, részemről tökéletesen osztom és ha a törv­­javaslat érvényesítené, ezt minden ily viszonyok között levőkre érvényesíteni, különö­­sen a városi törv­­hatóságokra is ezen határig, csak a belszervezet határáig; egyiránt helyes­nek találnám. De nem érthetem azt, hogy­ miért kelljen az ország törvényhatóságainak egy ré­szére nézve még a jogkör tekintetében is kü­lönb­­séget tenni; midőn különben a legellentétesebb viszonyok, sociális, erkölcsi, anyagi, szellemi körülmények közt élő törvényhatóságokat, ha léteznek is azokra nézve némely igen csekély kivételek, mégis tökéletesen egy kalap alá szok­­­tatni akarják. Ennek oka lehetne az, hogy az igen t. minisz­térium, meghozatván már egyszer az 1868. tör­vény, a lefolyt két év alatt elmulasztotta az ille­tő törvényhatóságokat meghallgatni. Azonban ez oly nagy hanyagság lenne, melylyel én a mi­nisztériumot vádolni nem akarom. Másik oka le­hetne — de előre bocsátom, hogy én ezt sem hi­szem , hogy a minisztérium a többi törv. ha­tóságok jogkörének megszorításához, az illető urak szavazatát akarta megszerezni, azon re­mény által, hogy rájuk nézve kivételt fog tenni. (Élénk helyeslés balról). Mondom még ezt sem hiszem (Felkiáltások balfelől: De mi hiszszük!) Mi lehet tehát oka? Alig találhatnánk fel egyebet, mint kettőt: az egyik az, hogy az azon törvényhatóságokban élő kiváltságolt osztálynak Bécsben nyelv­i fajrokonai vannak; a másik le­hetne az, hogy az igen t. kormány következete­sen akart eljárni, következetesen mondom,pedig látszólag következetlenül, f­övetv­er­m annyi­ban, a­mennyiben ugyan­azt a utat akarta kö­vetni,a­melyet követett, például a nyugdíjak kér­désénél; kivételes l­été , részesíteni azokat, a­kik hazánk ellen,­­ súj­tani azokat a kik mellette szolgáltak (Élénk he­lyeslés balfelöl. Hogy én ezt nem helyeslem t.­hát, azt mondani is felesleges. A központi bizottság 1. előadója bővebben elemezte, hogy mért fogadja el a bizottság a tör­vényjavaslatot, kifejtette azt is, hogy némely pontjaiban tett változtatásokat, melyeket nem lát aggályosaknak. A­mi ezen megváltoztatáso­kat illeti, tökéletesen igaza van a tisztelt előadó úrnak, midőn azokban semmi aggályra okot nem lát, mert az eredeti törv­javaslat s az általa mó­dosított törvényjavaslat éppen a kijelölés kezde­tében is úgy hasonlít egymáshoz mint egyik tojás a másikhoz (Derültség bal felöl) mert az, hogy a főispán candidál, vagy pedig egy oly bizottság melyhez három tagot a megyei bizottság; de há­rom tagot a főispán jelöl ki, s­­ a negyedik (de­rültség balfelöl) az tökéletesen mindegy. így igen természetes, hogy a központi bizott­ságnak ilynemű változtatások iránt semmi néven nevezendő aggályai nincsenek. Egyben azonban elismerem, hogy ily módosítások iránt nem csak aggályai nem lehetnek, sőt azok jobban megfelelnek az eredeti törvényjavaslat szelle­mének, a­mennyiben az egész törvényjavaslaton azon szellem vonul át, látszólag adni és biztosí­tani jogokat, de azokat tényleg megsemmisíteni. (Helyeslés balfelől, ellenmondások jobb felől. Halljuk!) Ennyiben a központi bizottság módo­sításai jobban illenek a törvénybe, mint az ere­deti szerkezet, a­mennyiben a kijelölési jogra nézve követett nyílt és őszinte eljárás a szerke­zetben feltalálható egyéb eljárással ellentét­ben áll. Annak okául, miért haladnak nálunk oly las­san a reformkérdések felhozta a t. előadó úr, hogy mi történelmi fejlődésünk folytán inkább ragaszkodunk a joghoz, mintsem hogy a szüksé­ges változtatásokat megtenni szeretnék. Szó sincs róla — tökéletesen igaz, — hogy a joghoz való csökönyös ragaszkodás ellensége minden józan reformnak, de engedelmet kérek a t. elő­adó úrtól, nézzünk végig azokon a­miket eddig tettünk: váljon ma már vádolhatja-e valaki a jelen képviselőházat a jogokhoz való csökönyös ragaszkodással? (Derültség bal felől.) Különben én a magam részéről őszintén nyilvánítom, hogy minden oly joghoz, melyben akár az országos és politikai, akár az egyéni­­szabadság biztosíté­kát látom, ragaszkodtam és ragaszkodni fogok, és hogy soha el nem fogom ismerni azt, hogy abban álljon a reform, hogy az ily jogok eltör­lése által egyúttal a szabadságnak, az országos politikai s egyéni szabadság biztosítékai eltöröl­tessenek. (Helyeslés balfelől.) Ez lehet reform, absolut államban, de nem szabad államban. (Felkiáltások balfelől: Igaz!) Hogy igen sok függ attól, mily szempontból vizsgál meg az ember valamely kérdést, ez tökéletesen igaz; én igen természetszerűnek, valóban helyesnek talá­lom, hogy az, ki a centralisatio szempontjából bírálja meg e törvényjavaslatot, azt szívesen elfogadja,mert ily módon e törvényjavaslatban a centralisatio önkormányzat álarcza alatt beviszi a nemzetbe azon centralisatiót, melylyel ha őszintén, s egyenesen kínálnák meg, bizonyosan vissza fogná azt utasítani. (Helyeslés bal felöl.) A t. központi előadó úr a javaslat sarkpontja gyanánt említette fel a 20-ik szakaszt, vagyis azon szakaszt,melyben a legtöbb adót fizetők vi­­rilis szavazata mondatik ki E szakaszra magá­ra elmondandom későbben véleményemet, most csak arra vagyok bátor megjegyzést tenni, mit ő mondott, hogy t. i. a választás semmiféle kor­látolása által nem látja a cselt annyira elérve, mint a virilis szavazat útján, és hogy a közve­tett választás a képviseletnek minden nemei közt legroszabbnak mondható. Én te­hát, bár adott viszonyaink közt saját énemről szólva, a közvetett választást kész lennék elfogadni, egy­­átalában nem akarok annak védelmére kelni. Tudom hogy elvi szempontból az is igen helye­sen és alaposan támadható meg. De azt tanul­tam még gyermek­koromban hazánk egy köz­­tiszteletben álló fiától, hogy minden nyavalyák közt legnagyobb nyavalya a halál. Ha már min­den nyavalyák közt legnagyobb nyavalya a ha­lál, akkor a képviseleti rendszert érhető legna­gyobb csapás az, ha az megöletik. E t­ javaslat pedig nem helytelenül aplicálta a képviseleti rendszert, nem roszul, nem túlságig korlátozta, hanem a bizottság tagjainak felére nézve tökéle­­tesen megtagadta. Bár­mily rész legyen tehát, akár minő képviseleti rendszer, a t. javaslat ál­tal annak helyébe állított rendszer annál bizo­nyosan roszabb, mert az a halál. A t. központi bizottság azt mondja indokolá­sában, hogy oly törvényhatóságok, melyek kor­látlanul megtagadhatnák az állam kormányren­deleteinek foganatosítását, lehetetlenné tennék az országos kormányzat felelősségének, és azzal a parlamentarizmusnak keresztül­vitelét Tökéle­tesen igaza van, csak hogy nem tudom ki akarja azt, hogy a törvényhatóságok korlátlanul meg­tagadhassák az államkormány rendeleteinek foganatosítását. Én legalább részemről igen­is azt óhajtom, hogy sem törvényhatóság, sem sen­ki más törvényes rendeletek végrehajtását meg ne tagadhassa, és mindenki­kire közigazgatási teendők vannak bízva felelős legyen a törvényes rendeletek végrehajtásáért. Csakhogy én még más valamit is követelek, és ez az, hogy a tör­vénytelen rendeletek végrehajtásáért is felelős legyen mindenki, parancsolta legyen azok végre­hajtását az állam kormány, vagy bárki más. Ha valaki, én akarom, hogy a rendeletek végrehaj­tassanak, én nem ruházok és nem ruháznék fel soha semmiféle viszonyok közt törvényhatóságot azon joggal, hogy azok a rendeletnek törvényes­ségébe kötve azt határtalanul visszaút­,sifkr és ne teljesítsék; csakhogy én Au­begj­­en ne történhesse meg, s bülvei; keresem, hogy a törvé­ny felen ég-7 3 ki f .több - ■-«’ végrehajt letek törvényessége iránt kétség t . rögtön azonnal egy független, sémi bármely párt, kormánytól nem is felüli bírói hatóság ítéljen. Én t. hát, ezt nem mint valami­­t­so­zom fel, — méltóztassanak szétn & hat szabad állam van, azaz oly sz bau álla..!, a melyben az egyéni és testületi »z isi,­­a un­ván, ezt egy vagy más formában ad rá i. • .t lehet találni — erről különben­­, későbben, bővebben fogok szólani. Még azt is mondja a központi tévében — csak ezen pontjára karói sor,r - fiectálni, mert azon négy pontra ben előadja, hogy mi minden hagyatott meg a megyének, reflectálni szükséges mert hogy valóban megmarad-e törvény későbbi elemzéséből be­tűnni, hogy a törvényjavaslat­­, egyes szakaszokban, hogy minde­gyének megmaradnak, de a kö­vée­szók által ezen jogokat mind , és illusoriusokká teszi. (Élénk ben. H a mi mondom, az említett per mondja a közp. bizottság, hogy t­­ődve arról is, hogy addig jó közi...izgatás nem lesz, mig a személyes felelősség , a közdolgok kezelésének minden ág­ár, ítéke­resen és következetesen be nem a testületekre több bizatik, mint a s­zéf joga. Itt ismét csak attól függ­­tünk a személyes felelősség és fó­... formáját­ be­hozatala alatt, mert hiszen azon az egyes rendeletek végrehajtását s ti­l­t­en, a va­lóságok, mint testületek nem esz élet már igen régen megoldotta, út.­leg, de megoldotta gyakorlatilag, összes Magyarországnak minden törvény hat A-­ gánál végrehajtatnak a közigazgató felében mozgó rendeletek, alispánok gármesterek, szóval az illető tisztvi­stt csak abban lehet különbség, ú­g­y én folytonosságot nem láthatom abban, úg­y ezen legalsó közeg is indirecte egyen­­ponti kormány parancsnoksága alatt nem ott, hiszem, hogy a személyes­­ érdeke azt kívánja, hogy a­kik a tét végrehajtják, azok az önkormányzati te­rek legyenek valóban kifolyása, s azt azok által vegyék a rendeleteket, azok gyenek felelősek, a testületeket magukat a további felelősség azokért, a­mit a­ tisztviselőik által teljesíttetnek. De a jar­vaslat még annak sem felel meg, amit ponti bizottság is akar: e sikeres ellenőr Mert hiszen, hogy sikeresen ellenőrizni­­ valamit egy egyénnek, vagy testületnek folytonos tudomásának kell lenni az irát mi történt. A törvényjavaslat szerint ped a kormányrendeletek közül, a­melyek ér­rehajtásánál pedig szintén szükséges az ködés a törvényhatósági bizottságok csak azt, és épen annyiban fogják megtudni, an­nyiben az alispán jónak látja velük tudata nem látja jónak, megy az administratív fél és az ellenőrködésre hivatott testületeknél csak tudomása sincs arról, hogy mit h­­­aznak. Különben te­hát a tárgyalás alatt levő fő javaslatot valamint határozati javaslat­lyot beadni szerencsém volt, resze­getni nem kívánom. Én úgy hisze ho­g.­R.sá­rozati javaslatom bevezetésében ez­­ .? számlálva arra, hogy ezen­­ részletes vita alapjául sem fogo­zati javaslatomban pedig a let­te, ível­ő­­­gé indokolják önmagukat. A a bővebb indoklás szüksége­­s akkor történnék, ha bekövetk­­ék, a­mi fog bekövetkezni, hogy határom . av.v­i­­­táe el­fogadtatnék a részletes vita ak az abban lefektett elvek az általam­, ha bevonatván vita tárgyává tétetné szabályok adta jogomnál fogva lesz az abban lefektetett elveket védeni,­­ igaz értelmeket ha roszul értetnének ,■ zitani. Ezzel tehát jelenben a­­ ház rasztani nem akarom, csakis nz elvre nézve, mely a törvényjava , túl vonul, teszek még észrevételt kább azért, hogy tökéletesen­­ hogy oly elvek azok, melyek,­ az kénytelen az egészet elve­télések tekintetében egyes gyökeres kiigazítás nem sek­­enne, mint az egész törvény dolgozni. Az első ok a miér'­el nem a törvényjavaslatot még-:íz' . . . sem, mint már említem a hatóságokat belszerke egyformává akarja tenni egyéb törvényhatósá­gokkal; tökéletesen mondom, mert nem aprólé­kosak és nem elvbeliek azok, mik a­­j­avaslatban eltérést jeleznek (ügy van balfelől) de nem fo­gadhatom el t. hát azon módnál fogva sem, a mely szerint ezen javaslat a bizottságokat ösz­­szeállitani kivágja Én tudom,­­az ezen törvényben adott virilis jog vé­gül, hogy hír ,en az nem is !privilegium, hia mellett e jog -akorolhat, dik S'/ok­a, ki, tán maguk m­i­előtt kézimánk­kal keresték kenyerüket, és viszont, kirekesztet­nek abból a" .v.«. családok tagjai, ha kellő qualificatióval nem birnak, hoa­y te', nem privilégium. Igaz, ez aem aristoc­s pri­vilegium,­­ UE meg nem szűnt, azért a képviseleti rendszer allója lenni meg nem szűnt; igaz,hogy nenä áltat0m* tikus, de plutocraticus alap;ikonmyuggizik.CU./ | van bal felől.) Én részemrfí gyík,sesn * a másik privilégiumnak barát­ja ne gyök,­­ de a történelem hosszú toll'aurára is ‘ik |L'a* 1 tor utalni, hogy az adatomatikus prl «».ok I igazolhatlanok, hogy küinösen egy bizonyog­­ fejlettségében a nemzetnek, mint ma már nál mik fei.Oí, hanem abja rét de- n is, tartó­­k, hogy s plat-istaniáastk sm abban, "kény­­el.

Next