A Hon, 1871. július (9. évfolyam, 149-174. szám)
1871-07-01 / 149. szám
Reggeli kiadás. 149. szám. IX. évfolyam. Pest, 1871, Szombat, Julius 1 Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint Előfizetési dija Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra .........................6 „ 60 „ 6 hónapra ...... 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. ; a t ,t s : Szerkesztési Irod Bei? 9 hasábos ilyfél • ir.cft sora Bélyegdij minden béig!' tAi- Terjedelmes hirdisek több lett kedvezőbb föltétele!: f Nyilt-téri 5 hasáb. • petit sor'1 PS“ Az előfizeti. . 1 kiadó-hivati.1 va küld ■ E lap szellemi része: remény a szerkesztési. in: Bérmentetlen ívelek , fogadtatnak el. — Két. : ok 9 kr. 30 kr. tás melkr. rt kezektől mák vissza. iá Előfizetési felhívás „A HO N IX-ik évi folyamára. Egész évre . . . 33 frt — ki Fél évre . . . 11 frt — kr. Negyed évre . . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint . — „ 30 kr Külön előfizetési iveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 6 krajczária kerül. A HON kiadó-hivatala. PEST, JÚNNIUS 30. Polémia egy érsekkel. A Haynald érsek a delegatioban, ha első nap nem, de már másodnap csak eleget tett érseki kötelességének és védelmezte a római követséget. Azonban bárki végig olvasta argumentatioját, eszébe jut a latin mondás: „baculus in angulo, ergo pluit.ft Lássuk, miket hoz fel a római követség védelmére ? Azt mondja, hogy az is bizonyítja a római követség szükségességét, mert bár a pápa birtoka mindig kisebb volt, mint Olaszországé és Oroszországé, mégis míg ezeknél csak követségek vannak, Rómában nagy követség van, mi bizonyítja ez állás diplomatiai fontosságát. Igaz, Rómában nagykövetség van. Van pedig azért, mert az állam az egyház uralma alatt állott, mert az uralkodó ház absolut hatalmat gyakorolt akkor, mikor e követség felállíttatott és akkor, mikor az nagykövetséggé tétetett. De most mindez nem így van. Épen mert az államot az egyházi befolyástól függetleníteni akarjuk, és mert a követségek ezentúl az orsz-V r V ,? t n é nve- ? / politikáját kell hogy képviseljék t- nemi az uralkodó család, személyes érzületét, ezért kell a római nagykövetséget megszüntetni. Különben is a volt absolutisaus tetteiből nem lehet sem kötelezettséget, sem szükségességet vonni a jelen érdekeire. Azt állítja Haynald érsek, hogy a római egyház nagy erkölcsi hatalom, szellemi tényező a jelenben is. Igaz. Csakhogy mindannak, ami jó van erkölcsi befolyásában, képviseltetésére nem kell állami és nemzetközi közeg, a mint nem kell a protestáns és más felekezetekkel szemben,a mint nem kell a tudománynyal szemben, melyek hasonlóan nevezetes erkölcsi és szellemi tényezők ; reméljük ezt Haynald érsek se tagadja, felekezeti szempontból se. Ami pedig a római hatalmi vágyat és reactionarius tendentiákat illeti, melyben eltér a többi erkölcsi tényezőktől: ezekkel minél előbb szakítanunk kell, nem hogy összeköttetésben kellene államunk azokkal. A felekezeti érdekeket képviseltessék az egyházak Rómában, azonban míg a római reactió és hierarchia alól emancipálva nincsenek — az egyes kormányok, de nem a közös külügyminisztérium ellenőrzése alatt, így meg lehet óvni a magyar katholikusok érdekeit is, még a pápai széknél is — azon követség nélkül, melyet ez érdekekért akarna fentartani Haynald. Ez argumentuma mutatott legtöbbet. A többi csak — mulattató. Poroszország, Törökország és Oroszország versenyzettek egy jeruzsálemi templom fedél — javításáért. Ezzel bizonyítja Haynald a kath. egyház nagy befolyását és a római követség szükségességét. Különös ! Hisz ama kérdésben nem azért versenyeztek, mert ama templom erkölcsi befolyását fontosnak tárták, mert Törökország csak nem versenyez a keresztény hit dolgában , hanem versenyeztek szuverenitási féltékenységből és azért, mert a hatalmak, ha viszályt akarnak, egy papír darab felett is össze tudnak veszni. Ez csak nem bizonyítja a római követség szükségességét. Az angol kormánynak szemére veték, hogy Indiában katonáit kirendelte az indiaiak emberölő ünnepélyéhez. Ezzel is a kath. egyház befolyását akaró Haynald bizonyítani. Igen, szemére veték a protestáns Angliának, hogy egy embertelen (de nem csak katholikus szempontból kárhoztatandó) b a b orban cselekvőleg részt vesz gondolja, hogy elh. ■ világgal ez a kath. «.* thAzért történt és horn sikséges ad.ö-Vv .ív... , baculus in ar.gno. Konstcn. d.ui; olybán a mohamedán katonaság 0.‘S';’ á ' ; ‘ j ' ',0111 (ti ;.... Ez is argumentum!. a római követség mellen. Holott ez történik leginkább rendőri, kis részben diplomatiai szempontból, de egyáltalában nem azért, hogy a török kormány meghajolna a kath. egyház előtt és még kevésbé lehet argumentum ez — a római követség mellett. Az orosz kormány igyekszik megnyerni a szomszédaiban lévő katholikusokat. Ez is argumentum Haynaldnál. Igyekszik lesz azért, mert e katholikusok történetesen szlávok és igy az ő propagandáját képezik, amint igyekszik megnyerni a görög keleti hitű oroszokat és oláhokat, szerbeket is, anélkül, hogy katholikusok lennének. Egyébiránt mindezzel nem akarjuk a katholika egyház fontosságát, befolyását elvitatni; azt sem állítjuk, hogy az nem politikai tényező , csak azt igyekeztünk ezekkel bebizonyítani, hogy Haynald argumentumai minden egyebet inkább bizonyítanak, mint a római követség szükségességét. Mert, ha nem az említett rész argumentumokkal,hanem fontosabb okokkal sikerül is Haynaldnak teljesen feltüntetni a katholika egyház közvetett politikai fontosságát, erkölcsi és szellemi befolyásánál fogva, és ez sikerülhet is neki, mert a tétel igaz, mégsem fogja ezáltal bebizonyítani azt,hogy ezért Rómában közköltségen követséget kell tartanunk, miután a követség nem a társadalmi, szellemi és erkölcsi tényezők felügyeletére van hivatva, mert ez a kormány kötelessége, hanem a nemzetközi politikai activ tényezők : az államnak szemmel kísérése a követ feladata, és amennyiben a római udvar ez idő szerint még politikai tényező, anynyiban az olasz követ ép úgy szemmel tarthatja, mint a német követ a dél-német társadalmi és politikai mozgalmakat. Haynald beszéde tehát marad — baculus in angulo, a HON TÁRCZÁJA. Eppur si muore! (És mégis mozog a föld!) Regény hat kötetben. Irta Jókai Mór. Negyedik kötet. Lenn a földön. (Folytatás.) Kálmán elkezdett fennhangon gondolkozni. — És ilyen roppant birtok ura a földön alszik, és gyermekei osztagot raknak, ökröt hajtanak, cselédekkel esznek! — Mert ez lesz a mesterségük, a mi után élnek. Nehéz mesterség a föld után élni urfi. Ezer az ellenségünk s csak a két tenyerünk a jó barátunk. Ha a cseléd, a szakmányos látja, hogy magam és fiaim versenyt dolgoznak a sorban, mind egész erővel hozzá lát. Ha mi lefekszünk délutáni álmot aludni, mind végig alussza a napot. Nálam minden cseléd jó cseléd, mert ott vagyok mindig a sarkában. Nem ütöm velem, nem szidom én a cselédet, de látom minden tettét. Nem hagyom megtörténni a roszat. A megtörténtért büntetni csak a kárt szaporítja, mert boszut áll rajtam, a marhámon, a vetésemen, az épületeimen. A fiaim pedig együtt esznek a cseléddel, hogy lássa a közember, hogy a gazda fiának is jó, amit ő eszik, különben fitymál, és követel. De mikor azt látja, hogy a saját fiam is mily jó ízűen nyeli a fekete kenyeret, ő is elhiszi, hogy kakastejjel, varjúvajjal sült kenyér az, s nem kíván jobbat, így lehet csak gyarapodni. — S aztán, ha végig éltük az életet, miért éltünk ? — Miért éltünk ? Azért, amiért én éltem. A nagyapámnak nem volt több egy paraszt telkénél, s én már mind a négy gyermekemre egy egy négyszög mértföldnyi birtokot hagyok. Folytassák ők is. Bölcs példa előttünk a régi zsidók példája. ni • Usó fiának szolgálatban kellett állni, s mí .. .s fiatték a Kanadánt s kiszorítottak belőle minden idegent. Pedig együgyű tudomány az egész. Soha sem adni ki semmire semmit, ami nélkül ellehetünk. Ez a paraszt bölcseség a meggazdagodásra. — De az életnek gyönyörűségei is vannak. — A miénknek is vannak. Jól esik ételünk, italunk, álmunk. Egészségünk van. A zivatar meg nem hal, a nap heve el nem lankaszt. A természet gyönyörködtet. Ifjú korunkban danolunk, tréfálunk, vénségünkben elmulatunk a pohár mellett. Akit megszeretünk, az után nem sokat sóhajtozunk, a farsang meghozza a lakodalmat, s később az apróság csevegése elég öröm mindenkinek. — Hát a léleknek nincsenek követelései? — A léleknek ? Ők a lelkiekben sem vagyunk fukarok. A papnak, ki ide kijár vasárnaponkint, magam fizetek annyit, mint az egész faluja, s harangot, orgonát én szereztem az egyháznak. Ott nem vagyok fösvény. — Nem egyedül a vallást értettem a lélek alatt, hanem a tudást. — Nincs vágya a földésznek mást is tudni, mint épen a földdel való bajlódást ? — Őh az én gyermekeim is tudnak írni, olvasni ; minden zsoltárt könyv nélkül és ének szerint; a kathekismust és a bibliai történeteket. — S azon túl nincs semmi könyv a háznál ? — De igen, a kalendárium. — És semmi egyebet nem kell nekik megtudni soha. — Nem. Minek a parasztnak a tudás ? Amit a természettudományból tanul, az hitét ingatja meg az Istenben; amit a törvénytudományból tanul, az hitét ingatja meg az embertársakban ; amit a történettudományból tanul, az hitét ingatja meg a királyban, s minek a parasztnak a kételkedés ? A fenekére nem mehet a tudománynak, mert ahoz nincs ideje, ha esze van is hozzá; s mindennek csak a színét kapja meg s lesz a fél tudós parasztból istentagadó, pörlekedő, lázongó. — De hisz ön maga cáfolja meg állítását, ki sokat tanult, mert négy nyelvet is tud. — Hja,amire nyomorúság tanítja meg az embert, azt megtanulja. Engem nem instructorok, nem professorok tanítottak, hanem a nyomorúság. Húsz éves koromban elvittek katonának, harmincz éves koromban eresztettek vissza. Megjártam Párist, megfeküdtem Mántuát, jártam Varsóban s teleltem Lipcsében,fogoly is voltam , sebet is kaptam, rézmedaillont is hoztam haza. Ott megtanítottak sok dologra. Ott tanultam a nemzetek történetét is. Majd a fiaim is megtanulják mindezt, mikor elviszik őket katonának. — S nem menti ki őket a katonaság alól ? — Nem. Próbálják meg ők is a nyomorúságot. Ott rendhez,fegyelemhez szoknak,s annál jobban megbecsülik aztán az édes itthont. — De hát azóta nem érdekli önt az a nemzetek története, amiben akkor maga is részt vett ? — De igen is, hogy ne érdekelne ? Tudom én mindennek a folytatását. — Tehát járat hírlapot ? — Nem lesz én. Az újságba csak azt írják, amit a felsőbbség megenged.Minek olvasnám azt? Annál sokkal jobb tudósításokat kapok én. Jönnek Ráczországból a disznóhajzsárok, azok elmondanak mindent,mi történik Törökországban, Görögországban ? Aztán jönnek a morva társzekeresek üvegedényekkel, gyolcscsal, azok hírül hozzák, mi van odafenn változás Németországban , innen vissza gyapjút visznek. A lengyel lókereskedők minden hónapban lejárnak hozzám, azoktól megtudom, mit fundál a muszka, miben tudósok a lengyelek ? Morvaországból jönnek a boérok ökröket vásárolni hozzám, hírt hallok tőlük oláhokról, tatárokról. Tótországból itt mennek át az olajkárosok, Talián-országból megérkeznek a bálisok, Sziriából idáig eljárnak almával a hienczek, meg a krikebájok. Az egész világ folyását megtudom élő szóból. Még jobban, mint a nyomtatásból, ahol elhallgatják a javát. Nekem nincsszükségem újságra. — Hát a hazai költők műveit nem szereti olvasni ? — Nem érti azokat a paraszt, nagyon czifrák. — Az urak meg azt mondják, hogy nagyon póriasak. — Megvallom igazán: nagyon restellem, ha valami versfélét hallok okos embertől: mindig a falusi vőfély jut eszembe, aki „sorokra“ darálja el bolondos meghívóját. Én már azt hiszem, hogy minden poétában kell legalább egy negyedrész bolondnak lenni. Legalább én a hányat láttam hányadot vetődni, mind többé kevésbbé bolond volt. Veszekedő, czigányfajta nép. Lám, még az a hiret Kovács Mihály is a tömlöczben veszett el, pedig de czifrán ki tudta rakni a szót! Jobb lett volna a helyett, hajósan életet követett volna. A poéták mind részegesek. Én még a halotti búcsúztatómban is, meghagytam, hogy versben ne papoljanak fölöttem. — De hát a mi magunk magyar nemzetiségének terjesztését nem tartja ön kötelességünknek ? — Óh igenis hogy annak tartom. De az nem megy könyvvel, meg írással. Annak épen az a módja, a mit én követek. Ők az urak mind ferde után járnak. Kevesen vagyunk ebben az országban ; nagyon sok az idegen. Agyonverni, ha tehetnénk, se akarnék őket, s ha akarnánk, se tehetnék. Azzal, hogy az urak a diaetán elhatározzák, hogy már ezután magyar nyelven kell írni a matriculát az idegen fajoknál is; semmire sem fognak menni, csak azért sem cselekszik. A mágnás urak aranyos magyar ünneplő ruhájától sem fog magyarul tanulni senki, hanem az én foltos ködmenemtől, attól lehet tanulni valamit. — Látja urfi azt az égést ott a láthatáron két helyen is ? A között a két hely között ezernyi idegen fajta ember lakott. Rákóczy alatt hozták be őket a császáriak s itt megtelepitették az üres vidéken. Vig emberek voltak ! Szerettek jól enni, jól inni, hosszú lakodalmakat tartottak, lármás farsangot. Mikor bő esztendő volt, mindennap hegyen-völgyön vendégség volt minden háznál. Mikor pedig szlk esztendő volt, azért nem nyelték az éh koppot, hanem eljártak hozzám zálogra kérni pénzt. Az én foltos ködmenemtől mindig telt az , mert én nem adtam ki sem selyemre, sem czifra kocsikra ; az ő leányaik pedig seperték az utczát a selyem viganóval. És az lett a vége, hogy a dözsölő idegent apródonkint kikoplaltuk az elfoglalt földrül; egyenkint eladogatta telkét, s vagy viszszament az országába, vagy beállt hozzám cselédnek. Én pedig minden garast megtakarítok. S minden garasért egy araszszal odább foglalok a magunk földéből magunknak. Ellenállhatlanul megyek előre. Csak egy faj küzd erősen velem: a német. Ahol az megtelepedik, azt nem bírja senki kimozdítani.Az épen úgy tud koplalni,mint én, épen úgy tud napestig dolgozni, mint én,épen úgy meg tudja becsülni a pénzt, mint én, s nem hagyja oda a földet, ha egyszer belé szeretett, s felliczitálja rám a hantot. Hanem a városi németet a földmivel német is és úgy segít kitolni a világból, mint magam. Velem együtt csak eladni megy be a városba, venni soha. Mi utánunk nem lehet anm negálni. — Aztán itt nem bolondul meg senki, ha szerelmes, hanem családot alapit. Tisztességesen feleségének él s megjön rá az áldás Ez az én foltos ködmenemnek a tudomása műt. A zöld mezőn, nem a zöld asztalon szerezzük vissza az országot, urfi! — Nem, uram. A zöld asztalnál alkotmányonkat védjük, s az nekünk drágább még a földünknél is. — Nem tudok róla. Felelt bundáját magára vonva a földész. Csak azt tudom, hogy valahányszor az urak az alkotmány miatt kezdtek, mindig levertek bennünket. A császár csak császár. Magyar magyarnak nem is tudna már engedelmeskedni. Adót fizetnem kell, annyi bizonyos; a fiaimat katonának elviszik az is bizonyos: akár kérdezi a császár az ország rendeitől, akár kérdezetlenül viszi el, fizetni, szolgálna nekünk kell. Mit törjük rajta a fejünket. A követet, a viczispánt mi nem választok ; a nemesi juss minket be nem takar, mert mi ' ' ] , satok vagyunk. Adjon isten nyugodalmas jó éjszakát. Azzal nagyot ásított, balfelére fordult s rögtön el kezdett horkolni. Kálmán pedig még sokáig elnézte a lassan mozduló gönczölt s gondolkozott magában : milyen rettenetes igazsága van ennek földönkvő embernek, milyen nagyot kell fordulni a földnek, amíg a föld embere át fogja látni, hogy nem az igazságot kell követnie, hanem felemelkedni a földről, és az igaztalanul mostoha hazát fájdalommal szeretni. Milyen sokat kell addig fordulni a földnek ! Aztán ő is csak elaludt, s azt álmodta, hogy maga is szurdolmányban jár, ökrök, hajt, földet szánt, népdalt fütyörész s szép parasztleány bokrétáját viseli kalapja mellett. Mikor felébredt, pitymallott az ég: a mező hintve volt harmattal, az ébredő madársereg zenéjével prózai kolomphang vegyült. Két natótársa már nem feküdt mellette. Azok rég napi munkájuk után láttak. A ház kéménye már fioháron már főzéshez kezdtek. A távolban az ele sietett aratóleányok danája hangzik, p pedig még a nap felé sem költ. Őt pedig oly nagyon vonzzta valami a földre vissza. (Folytatása tövetkezik ) . A „magyar hírlapírói nyugdíjintézet“ érdekében lapunk tegnapi számában megjelent czikk, habár az nem kész terv, hanem csak az eszme megpendítése kívánt lenni, már eddig is viszhangra talált. Ma reggel vesszük ugyanis a következő levelet : Tisztelt szerketőség! Törs Kálmán barátomnak „Pro domo“ czimü czikke mély benyomást tett reim. Egy „Magyar hírlapírói nyugdíjintézet“ felállítása, az Önsegély alapján s a nagy közönség hozzájárulásával oly szükség, ■•vi'jlypek indokolására nem kell szót vesztegetni. A . győzően indokolja azt és az olvasó kö■ • • vA. Y inlivek magyar ember, ki az ttf.ue megvalósita.“ íz, anyagi körülményeik.íz mérten tett kg is ie járan. Hírlapíró és olvasó közönség egy- és kiegészítő tényezők egy nép ülőhaladásában. Erről annyira meg vagyok győződve, hogy már is egész nagy sorát látom a hirlapiól nyugdíjalapra szánt önkénytes adományoknak. Itt küldök én is 10 fztot az alaptőke javára. Hadd kamatozzon addig is, mig az intézet Isten segítségével és közönségünk lelkes pártfogásával létrejöhetne. Pest jun. 29. Dalmady Győző: Addig is, mig az eszme a megvalósulás stádiumába lépne, fogadja tisztelt barátunk szives köszönetünket hazafias adományáért és buzdító soraiért. A beküldött összeget a „Magyar hírlapírói nyugdíjintézet“ neve alatt az első hazai takarékpénztárba tettük s ez összeghez fogjuk csatolni azon összegeket, melyek, mint a serkentő példa után bizton remélhetjük , az intézet megalakulásáig, egyes buzgó hazafiak áldozatkészségéből hozzánk beérkeznek. Ugyan e tárgyra vonatkozólag örömmel jelenthetjük, hogy lapunk szerkesztője, Jókai Mór B.Füredről megérkezvén, azzal köszöntött be a szerkesztőségbe, hogy mihelyt a „magyar hírlapírók nyugdíjintézete“ megalakul, azonnal belép az alapítók közé ezer forinttal. Hogy mennyire ideje volt a magyar hírlapírók testületi szellemét egyszer már ébredésre hívni, bizonyítja azon kis czikk is, melyet a lapunkban megpendített eszme kapcsában a „Pesti Napló“ mai esti lapja közöl s mely igy hangzik : „E lapok — a „P. N.“ — egyik szerkesztője több barátjával és most egy kis füzet összeállításán fáradozik, mely rövideden ismertetni fogja a főbb ilynemű külföldi egyleteket s egyszersmind alapszabály-tervezetet közölne a pesti ilynemű egylet számára. Reményük, hogy a füzet néhány hét múlva készen lesz, s aztán „kézirat gyanánt“ közölni fogják írótársaikkal, a végleges megalakulást majd egy összehívandó közgyűlés dekretálhatván. Mindezt különben csak azért említjük fel, mert a dolgot a „Hon“ szóba hozta, s ha más írótársunk tenné meg a kezdeményezést, ki az előmunkálatokkal gyorsabban készülhet el, a közügy iránti tekintetből szívesen csatlakozunk hozzá.“ Látni való tehát, hogy a hírlapírók nehéz társadalmi állását mások is érezték, sőt komolyan gondolkoztak annak javítása felett. Midőn ezt örömmel vesszük tudomásul, egyúttal kérjük laptársunk azon tisztelt tagjait, kik a föntemlített munkálaton fáradoznak, hogy készítsék el azt minél előbb , mert az ügyre nézve csak emelő hatással lehet, hogy ha az összehívandó hírlapírói értekezlet elé kidolgozott tervezetekkel állhatunk, melyek a tanácskozásnak kiindulási pontul s talán kész anyagul szolgálhatnak. Eppur si muove! (Sz.) Sokszor, igen sokszor panaszkodtunk, hogy ha már a sors reánk mérte a delegationális intézményt, mely törvényhozásunk harmadrész jogát tette sajátjává, legalább nyernék vissza azt a vámon, a mit elvesztünk a réven s legalább delegátusaink tűnnének ki abban, hogy nem vak eszközei a hatalomnak, hanem oly tagjai az országgyűlésnek, kiknek első gondjuk a közös kiadásokból minél többet megtakarítani. Fz sem \ ng o s, de legalább hasznos az orfizégrő nézve. I *-•*Csak nem régióén mutatjuk ki, hogy rövid (s nekünk oly hosszú!) élete alatti delegátiók még soha sem hoztak létre egyetlen nagyobb mérvű államháztartási eszmét; nem vittek keresztül egyetlen nagyobb horderejű elvet. Krajczárkodtak néha , itt-ott levontak százat, amott ezret, de nem volt egyetlen mozzanat, mely működésükben némi önállóságot mutatott volna. És erre aztán torokszakadtából kiálták a delegációk hívei: lám, milyen „életre való“ intézmény ez a delegativ! Milyen könnyen halad nyomon az államgépezet , mindent megszavaz, csupa gyönyörűség nézni! Mi ugyan még ezt az utóbbi érdemét sem találtuk, mert hiszen idejében tárgyalt budgetünk még egyszer sem volt a három év alatt, sőt tavalyiára már ott állott a dolog, hogy az egész össze se jöhessen s ugyancsak nagy volt a bvarról, nek a hadi oszladányt bog, tioja, a bánat, hogy nem lesz „alkotn gyalás.“ Közelebbi számaink több ízben sehol és mennyi megtakarítást eszközö delegátiók, a hadsereg reorgami tengerészet iránt táplált fényes állása által stb. De ezek bizony csa borsószemek voltak. A delegatió meg akarta mutatni való.“ Egy-egy kicsinyt, úgy szentlén, akadékoskod íani,egy-egy falatot innen-onnan lecsippenteni, mely körülbelül úgy is csak oly formán volt odafüggesztve a tételekbe'/., mint a vidéki keres-kedő szokta, alkudni szerető vevői számára: nagyobb kérdéseknél fejhajtva szavazni, serel- *mes eseteknél megelégedni az utólagos jóváhagyás reményével, s ez képezte a delegátiók „életrevalóságát.“ Hanem most egy pillanatra mégis fordulópont állt be. Eppuri muove ! Zsedényi indítványára az osztrák „Lloyd“ 1,700,0'X) ftnyi subventiója, mielőtt a két bírodalom törvényhozásával közöltetnék, s nem vétetik föl a badgetbe. Igaz, hogy ez magában nem nagy dolog. Ez a tétel majd behozatik pár hónap múlva az országházba, ott a többség nagy hihetőséggel megfogja szavazni azt a tetemet ésszeget, mely, ha egy megindítandó magyar tengerészt látnak adatnék, talár eg - - ma- pgában képes lenne azt fölvirágoztatni, — és akkor a delegátiók újra életre valóknak bizonyultak. Eppur si muove! Mégis mozog a föld. Már az hogy Szapáry Antal grófnak azon indítványa, mely szerint a ministerek csak „utólagosan“ terjeszszék a dolgot a törvényhozás elé, megbukott,mutatja,hogy a delegátiók „életrevalóságuk- nak“ ne továbbját elérték s már hanyatlani indultak. Hiszen ha igy mennek előre, utoljára még mi is megkedveljük. De hogy? Ha például azon munkáknak, hogy az egész pénzügy külön válva, adassék vissza a toltozások hatáskörének , a hadsereg a minimumra szállitassék alá s tartása évről évre milliókkal kerülvén kevésebbe, annyival több maradjon szellemi és anyagi. •tekéink előmozdítására, ha legkisebb túlkapást látnak, azonnal reáülnek az illető körmére ; aztán, ha honvédelmünk teljesen kifejlett, az egész sorhadat egy csinos gárdára szállítják le; vagy az illető birodalmak tokozására így e-vilinknek mennyi zsoldosa van Mondjuk, már ekkorra mi is bele: legatlóba, mikor t. i. elfogyna a nótája. De hát ha igy kezdi, akkor meg elveszti eddigi hirhedt „életrevalóságát s úgy járunk tele, mint az egyszeri czigány a lovát. :rm h épen reá akart már szokni, hogy csak egyék napjában, ha épen az utolsó ehe hiti nap meg nem döglik. Oda fenn csak addig le-,z életre való a ,h nationalis eszme, mig holmit köti ke resztül vitetnek vele; ha ez nem lesz, akkor eldobni magoktól. Azért tennének hazafiasan bele szigorú kritikájuk által a delegál at ■ megkedveltetik l emezekkel meg ot :cmn ( tik. Ebbe aztán nagy bánattal mizünk. erre