A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-02 / 1. szám
1. szám. X. évfolyam.4 .• Regett kiadás.Pest, 1872. Hétfő, január 1. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ...........................& „ 60 „ 6 hónapra .........................11 „ — „ Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos Ujféle betű sora . . . • kr. Bélyegdíj minden beigtatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . . 86 kr. PF* Az előfizetési és hirdetményidij a lap Kiadó-hivatalába küldendő. A lap szellemi részét illető minden kontensthy a szerkesztőséghez intézendő. K ármentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás: „A HD N“ a jelen évben tizedik évfolyamába lép. Programmunk és törekvésünk marad az eddigi. Igyekezni fogunk minél nagyobb buzgalommal és lelkiismeretességgel a közönség pártfogását ezentúl is kiérdemelni. Lapunk ez évi folyamának tárczájában hozza Jókai Mór 5 kötetes új regényét az „Arany ember“. Előfizetési árak: Egész évre . 28 ft — kr. Fél évre . . 11 ft — kr. Negyed évre 5 ft 50 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesitése tiz frtig csak 5, 10 frton felül pedig tiz krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A „HON“ szerkesztősége. PEST, DECEMBER 31. A. B. G. ikor a juhnyáj széledni kezd, tiz bojtnál többet éra egy farkas, mert attól úgy együvé búvik minden jámbor birka, mintha kommandószóra tenné. így választások előtt tehát végtelen apropós dolog, ha egy-egy farkas jelenik meg a politikai láthatáron. Csakhogy a mi farkasunk, melylyel a jobboldali széledésjulmyájat összeterelni szokás, már nem is farkas, hanem medve. Kabinetnyelven panslavismusnak hívják. Most e medve ismét megjelent, szerencsére nem Moszkvából, hanem csak Prágából. Félig meddig tehát belföldi gyártmány, s így nem oly veszedelmes, hogy egy kissé szeme közé ne nézhetnénk. „Az ifju cseh párt vezérei Kossuthnál tisztelegtek. A csehek most már nagyobb figyelemmel fogják kisérni a magyarországi választásokat. Terjed a szláv propaganda, Foederatiót akar. A foederatió a panslavismusnak csak ruhája stb.“ Ilyen dolgokkal rémítik a jámbor magyart, s felállítják előtte az alternatívát, hogy a muszkának csak vezetőjére szavazzon-e, vagy egyenesen a muszkára? Természetes, hogy esze nélkül szavaz az előbbire, mert elhiszi, hogy csak a kettő között van választása. Az érthetetlen diák szavak megzavarják fejét s aztán megretten még a levél zörrenésétől is. Confoederatio ! tyha, az valami szörnyű lehet! Nem tehetünk róla, ha kénytelenek vagyunk néha abéczés könyvet tárni politikusaink elé, hadd lássa a közönség, mily rendszeresen űzik a politikai fogaik összezavarását, hogy aztán a zavaban könnyebben halászhassanak. Magyarország jobboldali politikusai évek óta konfundálják a foederalistikus és az autonomikus törekvések fogalmát. Pedig e két fogalom távolabb áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Egészen külön eszmekörbe tartozik mind a kettő. A foederatió államjogi, nemzetközi actus, mely által souverain államok önkényt szövetkeznek egy uj állam alapítására. Az uj illam alapja tehát az azt alkotó souvenin államok akarata, illetőleg az ebből kifolyó pactum. Az uj közös állam mindé államhatalmat, melylyel bir, az őt flkes államok akaratából birja, s azon értékiben, a melyben azt ők reá ruházták . lí foederatió tehát nem más, mint állandalakulási forma, és olyan, mint a hódit is. tiz autonómia pedig az igazgatási jog körébe tartozó fogalom. Ellentéte a centrálisátlllak, mely az állami functiók több ágának egy pontban egyesítését jelenti. Centralizálni, vagy decentralizálni a foederativ köztársaságban ép úgy lehet, mint az absolut monarchiában. Róma absolut v illám volt, hódítás, nem foederatio útján jutott tartományaihoz, s ezeknek élén a praoconsulos és propraetorok mégis majdnem korlátlan hatalommal bírtak s az igazgatósága annyira decentralisálva e int csak képzelhető. Görögországban pedig voltak foederativ köztársaságok, melyekben egy közös népképviseletben, szövetségi tanácsban és szövetségi biróságban volt centrális vivá minden államhatalom. Nagy Britannia szinte nem foederatió útján támadt, kivált a coloniák mind hódítás után jutottak hozzá, s mégis ezek több önállósággal bírnak, mint maguk az éjszakamerikai egyes államok vagy Svájcz cantonjai, melyek foederatió útján lettek egy állammá. Ellenben az angol skót és ír törvényhozás 1707, illetőleg 1800 óta teljesen centráliséivá van, s e centráliséit törvényhozás daczára ez országokban mégis egészen különböző törvényrendszerek és intézmények vannak érvényben. A centralisatió tehát még egyformaságot sem föltételez. Ebből következik, hogy a foederatio centráliséi, ameddig azt a foederált államok souverain akarata megengedi, az egységes állam decentralizál, a meddig jónak látja. Amott a súlypont a részek, itt az egész akaratában fekszik. Ott a részek ruházzák fel a közállamot annyi hatalommal, a mennyit akarnak, de megtartják a többiben souverainitásukat, itt az egységes állam enged át hatalmából annyit, a mennyit jónak lát. Ezt az észjog is így ismeri el. Ezekből kiindulva, hogyan mondhatják jobboldali politikusaink és a bécsi centralisták unisono, hogy a lajthántúli nemzetiségek foederatiót akarnak ? Hiszen az lehetetlen mert Ausztria immár létező állami alakulásának, nagyobbodásának phasisai ép oly sokszerűek, mint államai. Ha foederatióról szó lehet, Magyarország és Ausztria között lehet szó arról, a pragmatika sanctionak nevezett 1723-as pactum alapján, melyet a souverain magyar nemzet kötött egy másik souverainnal. De nem lehet szó foederatióról pl. Salzburg és felső Ausztria, Krajna és Karinthia között, mert Ausztria, nem részeinek souverain akaratából, önkénytes szövetkezés utján alakult. Nagy dolgoknak kellene történni, az osztrák tartományok mindegyikének ki kellene még előbb vívnia önállóságát, függetlenségét, souverainitását, hogy aztán foederativ állammá egyesülhessenek. Ami után az osztrák korona tartományok törekesznek, az nem foederátió, az autonómia. Azt akarják, hogy a centráliséit államhatalomból engedtessék át nekik annyi, amennyi kulturális, anyagi és polgári fejlődésükre szükséges. Többet ők nem kívánnak, a többit mind fenhagyják a centráliséit államhatalomnak. De ezt kívánják egészen s roszul cselekszik az a centrálisért hatalom, mely ezt nekik meg nem adja, mert csak a tagok épségében, lehető szabad mozgásában rejlik az egész állam épsége, szabadsága. Az újabb időben látjuk, hogy minden kulturállam a decentralisátió felé törekszik (bocsánat: Magyarország kivétel). Egy előttünk fekvő röpiratból kiveszszük csak a következő kis történeti adatot állításunk bebizonyítására: Francziaországban 1865 ben a nancy-i decentralisationalis programon következő manissteummal adatott az ország tudtára : „Ha nem törekesztek decentralisatióra, lemondtak a jogról és észről, az igazságosságról az államban, a politikai szabadságról.“ A legkülönbözőbb pártok kitűnőségei : Montalembert, Odilon Barrot, Broglie herczeg, Garnier Pagés, Favre, Carnot, Prevost Paradol stb. mind e programai körül csoportosultak Poroszországban maga a kormány ragadta meg az kezdeményezést a decentralisatióhoz. Állami alapítványokat tett az egyes provinciák autonómiájának anyagi biztosítékául. Bismarck maga mondá, hogy „örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a centrálisatió rendszerébe rést törhessen.“ S mikor Waldeck azt mondá, hogy ez a porosz birodalom szétbomlására vezet, a király trónbeszédében így felelt: „A landtag megtette az első lépést, mely minden tartomány sikeres önkormányzatához vezet. “ Már pedig azt a szándékot csak nem foghatja Vilmos császárra senki, hogy országát szét akarja darabolni. Veszélyes elv, hogy az összesség tegyen meg mindent, azt is, amit a részek szintoly jól megtehetnek. Sőt inkább, csak az legyen a centralisatió tárgya, amit az egyes részek nem bírhatnak elvégezni. Ez a természetes határvonal a birodalmi és a tartományi hatalom közt. Csodálatos tehát, hogy attól, a miben a többi államok erejük, felvirágozásuk legfőbb garancziáját látják, az automiától a mi irányadó politikusainknak a Lajthán túl és innen, a hátuk is borsódzik s hogy míg a magyar törvényhozás a községi, törvényhatósági és bírósági szervezésben a centralisatió keresztülvitele által oly hallatlan retrográd lépést tett, addig túl a Lajthán a centralista párt a koronatartományok autonomikus törekvéseit pláne a foederatió nevével ruházta fel, hogy azokat félelmesekké, a birodalom felbomlására vezető jellegűekké bélyegezze. A mumusokkal csínyán kell bánni, uraim, mert lassan kint megszokja a közönség, s ha eszibe jut, hogy mielőtt megijedne tőlök, szemük közzé nézzen, bizony könnyen megeshetik, hogy a medve vagy oroszlánbőr alatt olyasvalamit lát, a mi inkább másra hangolja, mint ijedelemre. Törs Kálmán. — A statistikai hivatal végre közzétette a magy. korona országaiban az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményeit a hasznos háziállatok kimutatásával együtt. A mű 149 ivre terjed féliv alakban. Vezéreszméjét — Keleti statistikai főnök jelentése szerint— az képezi, hogy részletes számaiban alapul szolgálhasson, a kormány intézkedéseknek, és forrásmű legyen a tudományos kutatóra nézve, egyúttal haszonnal legyen lapozható a nagyközönség által is. Bevezetésében elő van adva a művelet történelme. Az anyag a lehető legrendszeresebben van feldolgozva, úgy hogy a magyarázatokkal ellátott számcsoportok könnyű áttekintést szolgáltatnak. A tagozás megyénként és járásonként történt, szabad kir. és kiváltságolt városok külön sort kaptak. A 17,331 községről azonban külön munkában igyekszik a statistikai hivatal az adatokat közölni. A műhöz csatolt függelék a m. korona területén elhelyezve volt katonaságról, a 2000 lakosnál többet számláló községekről, s a népszámlálási községekről tartalmaz egy kimutatást. — A népszólálásról időnkint közzzé tett közleményekben a mű főbb adatait már megismertettük. S e helyütt csak nehány oly főbb adatot emelhetünk ki melyekről idáig még szó nem volt. Hasznos házi állatok kimutatása szerint Magyarországon: ló 1.631,388 , szarvasmarha 3.569,534, juh 11.919,738, kecske 217,827, sertés, 3.071,780, méhkas 565,711. Erdélyben: ló 188,264, szarvasmarha 927,371, juh 1.840,961 , kecske 191,415, sertés 501,751 méhkas 122,818 Horvát tótország : ló 130,444, szarvasmarha 336,069 juh 340,106, kecske 27,961 , sertés 350,761 , méhkas 37,622. Határőrvidék : ló 208,562, szarvasmarha 445,734, juh 975,501, kecske 135,737, sertés 518,843, méhkas 91,348. A szent István korona országaiban esik egy mértföldre ló 385, szarvasmarha 929, juh 2,692, kecske 102, sertés 793, méhkas 40. A m. korona országaiban a hadseregnél van 20,414 ló. — A népszámlálásra igénybe vett összes költség 170,469,92 kr. A horvát alkudozások. A horvát nemzeti párt vezérei és a magyar kormány közt folyó alkudozások a tegnapi értekezettel fordulatot vettek. A nemzeti pártiak biztosíttatták, hogy kívánságaik meghallgatásra fognak találni; ez egyszersmind utasítás volt követeléseiknek fogalmazására- A horvát ellenzék követeléseit azonnal memorandumba is foglalta ; ez okmány öblelsége elé fog terjesztetni s egyúttal ez képezendő a közös értekezlet tanácskozásának is tárgyát. Az „Ung. Lloyd“ zágrábi levelezője úgy nyilakozik ez értekezletekről, mint nyilatkoztunk mi tegnapi esti lapunkban.Levelező szerint az értekezletektől, melyeknek czélja: a kiegyezkedést a ficióból valódi ténynyé változtatni át, végeredményt várni nem lehet. A magyar miniszterelnök a Deák-párt részéről pleinpouroir-ral van ugyan felhatalmazva,a horvát nemzeti párt képviselői teljes bizalmát bírják megbízóiknak , de határozataiknak kötelező erőt tulajdonítani nem lehet. A végleges határozathozatal mindazáltal a két törvényhozásnak kell, hogy legyen föntartva, mert a kiegyezkedés, mint pactum conventum, csak azon után módosítható, melyen hozatott. Most tehát csak arról lehet szó megállapítani: mennyit követel a nemzeti párt s mennyit ad a magyar kormány. Mindazáltal nem csalódunk,ha a közös értekezletben hozandó határozatokat mégis mint véglegeseket tekintjük, mert amit egyrészről a magyar kormány, másrészről a horvát országgyűlés többségével rendelkező nemzeti párt megbízottai megállapítanak, annak bizonyára a két országgyűlés is megadja a szentesítést. Az első lépés mindenesetre az, hogy a nemzeti párt képviselői a kiegyezést elvileg elismerjék s hogy Lónyay a kiegyezés revisiójába beleegyezzék. Az értekezletek ez előfeltétele már túlhaladott álláspont volna. Az ezen lépés megtétele után s az ezen alapon megállapított és a közös értekezlet megvitatását is kiállott engedményeket a magyar kormány javaslat alakjában a magyar országgyűlés elé terjeszti, ugyanezt teszik a horvát nemzeti párt megbízottjai is. A zágrábi hivatos lap, a „Narodne Novine“ „A bécsi értekezletek" czímű czikkében foglalkozik az alkudozásokkal s a többi közt ezeket mondja : „Hogy az ellenzék vezérei elhatározók az értekezletre menni, nem, magyarázható más képen, minthogy az értekezletnek első felső feltételét, a törvényes alapot elismerték. — Ezen mindenkép jogosult föltevés remélni engedi, hogy ellenzékünk vezéreinek összejövetele a magyar miniszterelnökkel nem marad siker nélkül. Igaz, hogy nem tudjuk mit és mennyit kívánnak és keresnek az ellenzéki férfiak, és mit és mennyit hajlandó engedni Lónyay, mindazáltal, ha a tárgyalás practicus térre vitetik át, s a lehetőség határai között ma rad — jó gyümölcsöket fog az teremni. Meg vagyunk győződve, hogy Lónyay mind abban enged, ami Szent István koronája területi épségét s az államközösséget nem sérti; de hasonlóképen ellenzékünk vezéreitől is elvárhatják, hogy, ha ugyan őszintén kívánják és óhajtják a kibékülést, követeléseiket a gyakorlatilag kivihetőhez alkalmazzák. Délszláv lapok a horvát honvédség ügyében emlékiratot közölnek, melyben Horvátország képviselői a horvát honvédség ügyében nagyobb befolyást követelnek az ország számára. Ennek alapján a horvát honvédség megtartván a közös hadsereg szabályzatait és szolgálati utasításait, horvát vezénynyelv mellett, ő felségének a királynak legfőbb hadurasága alatt Horvátország vicekapitányának főnöksége alatt állana, aki egyszersmind a honvédségi ügyek előadója a bánnái és kerületi parancsnok is. A kiképzésnek és a harczkészültségnek egyöntetűsége czéljából a horvát ministérium mellett a horvát honvédségnek egy közege állíttatnék fel Buda-Pesten. Háborúban a horvát honvédség külön hadtestekben a működő hadseregnek ő felsége által kinevezett főparancsnoka alá van rendelve, a határokat azonban csak Horvátország törvényes képviseletének beleegyezésével lépi át. A horvát honvédségre fordítandó költségeket háborúban Horvátország budgetje fedezi, a birodalom ellenségei ellen leendő alkalmaztatásakor e költségek a közös hadi budget rovására esnek. Minden fokozatbeli tisztet ő felsége, a bán ajánlatára nevez ki. A horvát honvédségnek állapotából az uj szervezetbe leendő áttételekor azon tiszteknek, kik a horvát honvédségben megmaradni nem akarnak, a magyar honvédségbe, vagy a közös hadseregbe leendő átlépés megengedendő lenne. utolsó kuápte tárgyalásakor következő szakaszokat fogadott el: „A párisi szövetség júl. 1-én megszűnik; a követségi titkár személyes járadéka is 1871. decz. 31-től kezdve egészen megszűnik. A franczia nemzetgyűlés decz. hó 28-ik ülése előtt, melyről a sürgöny hozott hírt, két bizottságot választott osztályaiban. — E bizottságok egyike az Orleans herczegek vagyonkövetelésének megvizsgálásával van megbízva, a másik azon pótegyezmény átbirálásával, mely dec. hó elején köttetett pótegyezménykép a frankfurti békéhez Németország és Francziaország közt, s közöltetett akkor általunk is. —■ Mint a „Siécle“ értesít,az előbb említett bizottság megválasztása előtt a legtöbb osztályban igen érdekes eszmecsere fejlődött ki az Orleans-család vagyonának eredete felől, s a herczegek követeléseinek érvényessége iránt. E vitának eredménye az lett, hogy az osztályokban tért nyert az a fölfogás, hogy, a herczegek kártalanítása esetén hason kártalanításban fognak részesülni mindazok, kik a december 2-ka folytán történt károsulásukat bebizonyítják. Mint a nevezett lap mondja, a választott bizottság tizenöt tagja közül nyolc van ez indítvány mellett, s így valószínűleg a nemzetgyűlés fóruma előtt újabb levezetés vár az Orleansokra, mert a herczegek vagyonának visszaadása — ha az a felebbi föltételekhez köttetik — még kevésbé tönkrejutott viszonyok közt levő országban sem látszanék lehetőnek. A választási mozgalmak, melyekről minapában bőven emlékeztünkmeg, még folyton legnagyobb mérvben foglalkoztatják Francziaországszerte a kedélyeket. Hugo Victor megválasztása úgy látszik, biztosítva van, mert ellenjelöltje, Kitoc a „Republique francaise” munkatársa, határozottan kijelentette, hogy a mandátum imperativumot nem fogadja el, s így még kijelölésbe is aligha vétetik. Az angol-franczia kereskedelmi szerződésre nézve írják a „Times“-nak decz. 27- ről, hogy annak provisorius felmondása csak a budget-vita vége után fog történni. A franczia kormány most engedékenyebbnek látszik, s remélhető megegyezés. Lord Lyons Páriába érkezett s mindent elkövet az egyetértés lehetővé tételére. t V £■) • I Pest, dec. 31. Az új év a politikai élet teljes szélcsendjével köszöntött be: a törvényhozások úgy Lajthán innen, mint túl nyugosznak, s kiválóbb érdeket csak a horvát nemzeti párt vezéreivel folytatott alkudozások nyújtanak. Az alkudozásokról általában azt jelenthetjük, hogy azok sikerében hinni okunk van. Különben ez alkudozásokról szólunk egy más alkalommal. Lajthán túl a reichsrath felirati bizottsága már megkezdte üléseit, melyben a miniszerek is részt vesznek. Bécsi lapok hiszik, hogy a kormány a felirati bizottságban ki fogja fejteni a galicziai kiegyezkedéssel és a választási törvényjavaslattal szemben elfoglalt állását. A „Presse" értesülése szerint az alkotmányhűpárt képviselői a galicziai resolutió iránt nagyon tartózkodólag viseltetnek. A resolutió közvetlen a felirati vita után egy huszonegy tagú bizottsághoz fog utasíttatni. Ezen bizottság fog a választási törvényjavaslat fölött is tanácskozni. Hírszerint a tárgyalások Wodzickyval ismét fölvetettek. A román vasutügy dec. 30-ikán véglegesen eldőlt. A kamara, mint tegnapi távsürgönyünkből kivehető, 32 szavazattöbbséggel elfogadta a Bleichröder-féle szerződést. A vörösök törekvése megbukott. A czélba vett miniszterválság nincs többé napirenden. A román kormány a vasúti kötvénytulajdonosok igényeinek mindenben eleget fog tenni. Azon veszteség, mely Straussberg pazarlása folytán előállott, főrészben az államot terheli. A társulat refundálása mahólnap be lesz fejezve s a kiépítést munkába veendi; de arról, hogy az állam a kiépítési halogatásért kártérítést nyerjen, szó sem lehet. — A német birodalom herczeg-kancellára a szövetségi tanács elé egy javaslatot terjesztett, amely szerint Elsass-Lotharingia területén nem német papírpénz a pénzláb különbség pófitja nélkül nem fogadható el. A szövetségi tanács már legközelebb foglalkozand e sürgősnek mondott javaslattal. Münchenből arról tesznek jelentést távirati hírek, hogy a királyi család körében nagymérvű visszahatás keletkezett az iQu bajor király azon határozott magatartása ellen, melyet ő, az ultramontanismus tzelmeivel szemben, szabadelvű kormánya mellett elfoglalt. Jól értesült levelezők már arról is akarnak tudni, hogy Luitpold herczeg egy hosszabb beszélgetés alkalmával a király előttre szellemben minden tartózkodás nélkül nyilatkozott. Arról azonban hallgat a krónika, vájjon megingatta-e ez a királyt elfoglalt határozott magatartásában. Tegnapi esti lapunkban közöltük a kölni újság feljajdulását a fölött, hogy Würtemberg oly titkos szándékokat forgat agyában, hogy külön követséget állítson föl Párisban. E szándék azonban vagy nagyon titkos vagy egyátalában nincs meg, mert a würtembergi rendi kamara Vidéki levelezés. (Lónyay bukása.) S_A -0’1 3 ~ -• »-V '-typ« ,m. «ét S.-A.-Ujhely városa letörölte Zemplénmegyéről a szégyenfoltot. Ha eltűrte is a verebeket, ha a vércsékkel nem akarja magát solidartásba helyezni. Fordulópont ez Zemplénmegyében. E par excelence Andrássy megye azzá lesz a mi volt, — a Rákóczyak és Kossuthok hazája. E hó 28-én történt a s.a.-ig helyi kerületben a választás, mely a késő éjeki órákig elhúzódott és a balközép közszeretetben álló jelöljének Matolai Etele győzelmével végződött. Soha igaz ügyet nagyobb lelkesedéssel fel nem karoltak, mint e választás ügyét. S.A.-Ujhely városának összes polgárai, — kivéve a hivatalnokhadat, — Matolaira adta szavazatát. A vidék magyar ajkú választói, tehát az értelmesebb rész, ellentétben a tót ajkúak leitatott nyers tömegével, szintén Matolaira szavazott. A kormánypárt minden kigondolható eszközt felhasznált a győzelemnek kicsikarására. Eljött Besze János Pestről; el Komáromi József államjószágigazgató Sóvárról; itt volt Lónyay Ödön és Szirmai Ödön; itt voltak az Andrássyak kenyér vitézei. Marokkal szórták a pénzt, csapra verették Hegyalja hordóit, szóval, ittak, ettek a medve bőrére, de mind hiába, a felébredt közvélemény nem engedte magát tévútra vezettetni. Nem egy mulatságosnál mulatságosabb jelenet adta, elő magát és adomák nagy száma kering szájról szájra azon felsülésekről, amelyben a vesztegető kormányközegek részesültek. Mentől inkább közeledett a döntő pillanat, annál magasabb ára volt a lelkiismeretnek. A választás folyama alatt egész Ujhely talpon volt, nők, gyermekek, aggok, még betegek is. Mindenki feszültséggel várta az eredményt. Képzelhető tehát, mily általános volt az örömzaj, midőn az elnök száján elhangzott győzelmünk dicsérete. Kézszorítással, öleléssel fejezte ki mindenikünk az elveink feletti diadalérzetet, melyet kétszerte édesebbé tett azon tudat, hogy a corruptio ez idő szerint le van fegyverezve. Volt jobboldali, akit a kormány itteni eljárása anynyira felboszantott, hogy velünk szavazott, nehogy azon gyanúba essék, hogy az erkölcsi sülyedéssel maga is kezet fogott. Itt utoljó felé nem elv harczolt elv ellen, hanem az erkölcsi szemérem, az erkölcsi romlottság ellen. Az eredménynek kihirdetése után az újhelyi fiatalság fáklyászenével óhajtott kedveskedni képviselőjének, de az öregebbek néhány száz szövétnekkel hozzájuk csatlakozván, a fiatalság fáklyászenéje az összes lakosság fáklyászenéjévé lett. Leirhatlan lelkesedés közepett Fejes István köztiszteletü ref. lelkész és egyike legderekabb pártfeleinknek tartott az ünnepelthez egy meleg szónoklatot, szivére kötvén baloldali elveinket. Beszédjére Matolai meghatott hangon felelt és követendő irányának mintegy zálogául programját megőrzés végett, kezébe tette le. Ki fog nyomatni. Ennyi buzgóság mellett bukni valóban nem lehetett. De anélkül, hogy a többi polgárok érdeméből a legcsekélyebbet is levonni szándékom volna, lehetetlen id. Farkas Lajos, Bajusz József, dr. Schön, Bemann Imre, Reichard,Pajzos, Ligeti Gyula, Dorozsnyák stb. kiváló buzgóságát ki nem emelnem. Ez embereket illeti meg az oroszlánrész kerületünk győzelmében. Éljenek ! V. Gyula.