A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-02 / 1. szám

1. szám. X. évfolyam.­­4 .­­• Regett kiadás.Pest, 1872. Hétfő, január 1. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ...........................& „ 60 „ 6 hónapra .........................11 „ — „ Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos Ujféle betű sora . . . • kr. Bélyegdíj minden beigtatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . . 86 kr. PF* Az előfizetési és h­irdetményidij a lap Kiadó-hivatalába küldendő. A lap szellemi részét illető minden kon­­tensthy a szerkesztőséghez intézendő. K ármentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás: „A H­D N“ a jelen évben tizedik évfolyamába lép. Programmunk és törekvésünk marad az eddigi. Igyekezni fogunk minél nagyobb buzgalommal és lelkiismeretességgel a közönség pártfogását ezentúl is kiérde­melni. Lapunk ez évi folyamának tárczájá­­ban hozza Jókai Mór 5 kötetes új regé­nyét az „Arany ember“­. Előfizetési árak: Egész évre . 28 ft — kr. Fél évre . . 11 ft — kr. Negyed évre 5 ft 50 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasz­nálni, melyek bérmentesitése tiz frtig csak 5, 10 frton felül pedig tiz krba kerül. Az előfi­zetések a „Hon kiadó­ hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. A „HON“ szerkesztősége. PEST, DECEMBER 31. A. B. G.­ ikor a juhnyáj széledni kezd, tiz boj­tnál többet éra egy farkas, mert attól úgy együvé búvik minden jámbor birka, mintha kommandószóra tenné. így választások előtt tehát végtelen apropós dolog, ha egy-egy farkas jelenik meg a politikai láthatáron. Csakhogy a mi farkasunk, melylyel a jobboldali szé­ledésjulmyájat összeterelni szokás, már nem is farkas, hanem medve. Kabinet­­nyelven panslavismusnak hívják. Most e medve ismét megjelent, szeren­csére nem Moszkvából, hanem csak Prá­gából. Félig meddig tehát belföldi gyárt­mány, s így nem oly veszedelmes, hogy egy kissé szeme közé­ ne nézhetnénk. „Az ifju cseh párt vezérei Kossuthnál tisztelegtek. A csehek most már nagyobb figyelemmel fogják kisérni a magyaror­szági választásokat. Terjed a szláv propa­ganda, Foederatiót akar. A foederatió a panslavismusnak csak ruhája stb.“ Ilyen dolgokkal rémítik a jámbor ma­gyart, s felállítják előtte az alternatívát, hogy a muszkának csak vezetőjére sza­vazzon-e, vagy egyenesen a muszkára? Természetes, hogy esze nélkül szavaz az előbbire, mert elhiszi, hogy csak a kettő között van választása. Az érthetetlen diák szavak megzavarják fejét s aztán megret­ten még a levél zörrenésétől is. Confoe­­deratio ! tyha, az valami szörnyű lehet! Nem tehetünk róla, ha kénytelenek vagyunk néha a­b­é­c­z­é­s könyvet tárni politikusaink elé, hadd lássa a közönség, mily rendszeresen űzik a politikai fogai­­­­k összezavarását, hogy aztán a zava­­ban könnyebben halászhassanak. Magyarország jobboldali politikusai évek óta konfundálják a foederalisti­­kus és az autonomikus törekvések fogalmát. Pedig e két fogalom távolabb áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Egészen külön eszmekörbe tartozik mind a kettő. A foederatió államjogi, nemzetközi ac­tus, mely­ által souverain államok önkényt szövet­keznek egy uj állam alapítására. Az uj illam alapja tehát az azt alkotó sou­venin államok akarata, illetőleg az ebb­ől kifolyó pactum. Az uj közös állam mindé államhatalmat, melylyel bir, az őt f­­lke­s államok akaratából birja, s azon é­rtékiben, a melyben azt ők reá ruház­ták . lí foederatió tehát nem más, mint ál­­lan­dalakulási forma, és olyan, mint a hó­dit­ is. tiz autonómia pedig az igazgatási jog körébe tartozó fogalom. Ellentéte a cen­trálisátl­llak, mely az állami functiók több ágának e­gy pontban egyesítését jelenti. Centr­alizálni, vagy decentralizálni a foederat­iv köztársaságban ép úgy lehet, mint az absolut monarchiában. Róma absolut v illám volt, hódítás, nem foedera­tio útján jutott tartomány­aihoz, s ezeknek élén a pr­aoconsulos és propraetorok mégis majdnem korlátlan hatalommal bírtak s az igazgatós­­­ága­­ annyira decentralisálva e int csak képzelhető. Görögor­szágban pedig voltak foederativ köztársa­ságok, melyekben egy közös népképvise­letben, szövetségi tanácsban és szövetségi biróságban volt centrális vivá minden ál­lamhatalom. Nagy Britannia szinte nem foedera­tió útján támadt, kivált a coloniák mind hódítás után jutottak hozzá, s mégis ezek több önállósággal bírnak, mint maguk az éjszakamerikai egyes államok vagy Svájcz cantonjai, melyek foederatió útján lettek egy állammá. Ellenben az angol skót és ír törvényhozás 1707, illetőleg 1800 óta teljesen centráliséivá van, s e centráliséit törvényhozás daczára ez or­szágokban mégis egészen különböző tör­vényrendszerek és intézmények vannak érvényben. A centralisatió tehát még egy­formaságot sem föltételez. Ebből következik, hogy a foederatio centráliséi, a­meddig azt a foederált álla­mok souverain akarata megengedi, az egységes állam decentralizál, a meddig jónak látja. Amott a súlypont a részek, itt az egész akaratában fekszik. Ott a ré­szek ruházzák fel a közállamot annyi ha­talommal, a mennyit akarnak, de meg­tartják a többiben souverainitásukat, itt az egységes állam enged át hatalmából an­nyit, a mennyit jónak lát. Ezt az észjog is így ismeri el. Ezekből kiindulva, hogyan mondhat­ják jobboldali politikusaink és a bécsi centralisták unisono, hogy a lajthántúli nemzetiségek foederatiót akarnak ? Hiszen az lehetetlen mert Ausztria immár létező állam­i alakulásának, nagyobbodásának phasisai ép oly sokszerűek, mint államai. Ha foederatióról szó lehet, Magyaror­szág és Ausztria között lehet szó arról, a pragmatika sanctionak nevezett 1723-as pactum alapján, melyet a souverain ma­gyar nemzet kötött egy másik souverain­­nal. De nem lehet szó foederatióról pl. Salzburg és felső Ausztria, Krajna és Ka­­rinthia között, mert Ausztria, nem részei­nek souverain akaratából, önkénytes szö­vetkezés utján alakult. Nagy dolgoknak kellene történni, az osztrák tartományok mindegyikének ki kellene még előbb vív­nia önállóságát, függetlenségét, souve­­rainitását, hogy aztán foederativ állammá egyesülhessenek. A­mi után az osztrák korona­ tartomá­nyok törekesznek, az nem foederátió, az autonómia. Azt akarják, hogy a centráli­séit államhatalomból engedtessék át ne­kik annyi, a­mennyi kulturális, anyagi és polgári fejlődésükre szükséges. Töb­bet ők nem kívánnak, a többit mind fen­­hagyják a centráliséit államhatalomnak. De ezt kívánják egészen s roszul cselek­szik az a centrálisért hatalom, mely ezt nekik meg nem adja, mert csak a tagok épségében, lehető szabad mozgásában rejlik az egész állam épsége, szabadsága. Az újabb időben látjuk, hogy minden kulturállam a decentralisátió felé törek­szik (bocsánat: Magyarország kivétel). Egy előttünk fekvő röpiratból kivesz­­szük csak a következő kis történeti ada­tot állításunk bebizonyítására: Francziaországban 1865 ben a nancy-i decentralisationalis programon követke­ző manissteummal adatott az ország tud­tára : „Ha nem törekesztek decentralisatióra, lemondtak a jogról és észről, az igazságos­ságról az államban, a politikai szabad­ságról.“ A legkülönbözőbb pártok kitű­nőségei : Montalembert, Odilon Barrot, Broglie herczeg, Garnier Pagés, Favre, Carnot, Prevost Paradol stb. mind e pro­gramai körül csoportosultak Poroszországban maga a kormány ra­gadta meg az kezdeményezést a decentra­­lisatióhoz. Állami alapítványokat tett az egyes provinciák autonómiájának anyagi biztosítékául. Bismarck maga mondá, hogy „örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy a centrálisatió rendszerébe rést tör­hessen.“ S mikor Waldeck azt mondá, hogy ez a porosz birodalom szétbomlására vezet, a király trónbeszédében így felelt: „A landtag megtette az első lépést, mely minden tartomány sikeres önkormányza­tához vezet. “ Már pedig azt a szándékot csak nem foghatja Vilmos császárra sen­ki, hogy országát szét akarja darabolni. Veszélyes elv, hogy az összesség te­gyen meg mindent, azt is, a­mit a részek szintoly jól megtehetnek. Sőt inkább, csak az legyen a centralisatió tárgya, a­mit az egyes részek nem bírhatnak elvégezni. Ez a természetes határvonal a birodalmi és a tartományi hatalom közt. Csodálatos tehát, hogy attól, a miben a többi államok erejük, felvirágozásuk legfőbb garancziáját látják, az automiától a mi irányadó politikusainknak a Laj­­thán túl és innen, a hátuk is borsódzik s hogy míg a magyar törvényhozás a köz­ségi, törvényhatósági és bírósági szerve­zésben a centralisatió keresztülvitele által oly hallatlan retrográd lépést tett, addig túl a Lajthán a centralista párt a korona­tartományok autonomikus törekvéseit plá­ne a foederatió nevével ruházta fel, hogy azokat félelmesekké, a birodalom felbom­lására vezető jellegűekké bélyegezze. A mumusokkal csínyán kell bánni, uraim, mert lassan kint megszokja a kö­zönség, s ha eszibe jut, hogy mielőtt meg­ijedne tőlök, szemük közzé nézzen, bi­zony könnyen megeshetik, hogy a medve vagy oroszlánbőr alatt olyas­valamit lát, a mi inkább másra hangolja, mint ijede­lemre. Törs Kálmán. — A statistikai hivatal végre közzétette a magy. korona országaiban az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményeit a hasz­nos háziállatok kimutatásával együtt. A mű 149 ivre terjed féliv alakban. Vezéreszméjét — Keleti statistikai főnök jelentése szerint— az képezi, hogy részletes számaiban alapul szolgálhasson, a kormány intézkedéseknek, és forrásmű legyen a tudományos ku­tatóra nézve, egyúttal haszon­nal legyen lapozható a nagy­közönség által is. Bevezetésében elő van adva a művelet törté­nelme. Az anyag a lehető legrendszeresebben van feldolgozva, úgy hogy a magyarázatokkal ellátott számcsoportok könnyű áttekintést szol­gáltatnak. A tagozás megyénként és járásonként történt, szabad kir. és kiváltságolt városok kü­lön sort kaptak. A 17,331 községről azonban külön munkában igyekszik a statistikai hivatal az adatokat közölni. A műhöz csatolt függelék a m. korona területén elhelyezve volt katona­ságról, a 2000 lakosnál többet számláló községek­ről, s a népszámlálási községekről tartalmaz egy kimutatást. — A népszó­lálásról időnkint közz­zé tett közleményekben a mű főbb adatait már megismertettük. S e helyütt csak nehány oly főbb adatot emelhetünk ki melyekről idáig még szó nem volt. Hasznos házi állatok kimutatása szerint Magyarországon: ló 1.631,388 , szarvas­­marha 3.569,534, juh 11.919,738, kecske 217,827, sertés, 3.071,780, méhkas 565,711. Erdélyben: ló 188,264, szarvasmarha 927,371, juh 1.840,961 , kecske 191,415, sertés 501,751 méhkas 122,818 Horvát tót­ország : ló 130,444, szarvasmarha 336,069 juh 340,106, kecske 27,961 , sertés 350,761 , méhkas 37,622. Határőrvidék : ló 208,562, szarvas­­marha 445,734, juh 975,501, kecske 135,737, sertés 518,843, méhkas 91,348. A szent István korona országaiban esik egy mértföldre ló 385, szarvasmarha 929, juh 2,692, kecske 102, ser­­tés 793, méhkas 40. A m. korona országaiban a hadseregnél van 20,414 ló. — A népszámlálásra igénybe vett összes költség 170,469,92 kr. A horvát alkudozások. A horvát nemzeti párt vezérei és a magyar kormány közt folyó alkudozások a tegnapi értekezettel fordulatot vettek. A nemzeti pártiak biztosíttatták, hogy kívánságaik meghallgatásra fognak találni; ez egyszersmind utasítás volt követeléseiknek fogalmazására- A horvát ellen­zék követeléseit azonnal memorandumba is fog­lalta ; ez okmány ö­blelsége elé fog terjesztetni s egyúttal ez képezendő a közös értekezlet ta­nácskozásának is tárgyát. Az „Ung. Lloyd“ zágrábi levelezője úgy nyi­la­kozik ez értekezletekről, mint nyilatkoztunk mi tegnapi esti lapunkban.Levelező­ szerint az érte­kezletektől, melyeknek czélja: a kiegyezkedést a f­i­c­­­i­ó­b­ó­l valódi t­é­n­y­n­y­é változtatni át, végeredményt várni nem lehet. A magyar mi­niszterelnök a Deák-párt részéről pleinpou­­r­oi­r-ral van ugyan felhatalmazva,a horvát nem­zeti párt képviselői teljes bizalmát bírják megbí­zóiknak , de határozataiknak kötelező erőt tulaj­donítani nem lehet. A végleges határozathozatal mindazáltal a két törvényhozásnak kell, hogy legyen föntartva, mert a kiegyezkedés, mint pactum conventum, csak azon után módosítható, melyen hozatott. Most tehát csak arról lehet szó megállapítani: mennyit követel a nemzeti párt s mennyit ad a magyar kormány. Mindazáltal nem csalódunk,ha a közös értekezletben hozandó határozatokat még­is mint véglegeseket tekintjük, mert a­mit egy­részről a magyar kormány, másrészről a horvát országgyűlés többségével rendelkező nemzeti párt megbízottai megállapítanak, annak bizonyá­ra a két országgyűlés is megadja a szente­sítést. Az első lépés mindenesetre az, hogy a nemzeti párt képviselői a kiegyezést elvileg elismerjék s hogy Lónyay a kiegyezés revisiójába beleegyez­zék. Az értekezletek ez előfeltétele már túlhala­dott álláspont volna. Az ezen lépés megtétele után s az ezen alapon megállapított és a közös értekezlet megvitatását is kiállott engedménye­ket a magyar kormány javaslat alakjában a ma­gyar országgyűlés elé terjeszti, ugyanezt teszik a horvát nemzeti párt megbízottjai is. A zágrábi hivatos lap, a „Narodne Novi­­ne“ „A bécsi értekezletek" czímű czikkében foglalkozik az alkudozásokkal s a többi közt eze­ket mondja : „Hogy az­ ellenzék vezérei elhatáro­­zók az értekezletre menni, nem, magyarázható más képen, minthogy az értekezletnek első fel­ső feltételét, a törvényes alapot elismerték. — Ezen mindenkép jogosult föltevés remélni en­gedi, hogy ellenzékünk vezéreinek összejö­vetele a magyar miniszter­elnökkel nem marad siker nélkül. Igaz, hogy nem tudjuk mit és mennyit kívánnak és keresnek az ellen­zék­i férfiak, és mit és mennyit hajlandó enged­ni Lónyay, mindazáltal, ha a tárgyalás practi­­cus térre vitetik át, s a lehetőség határai között ma rad — jó gyümölcsöket fog az teremni. Meg vagyunk győződve, hogy Lónyay mind abban enged, ami Szent István koronája területi épsé­gét s az államközösséget nem sérti; de hasonló­képen ellenzékünk vezéreitől is elvárhatják, hogy, ha ugyan őszintén kívánják és óhajtják a kibékülést, követeléseiket a gyakorlatilag kivi­­hetőhez alkalmazzák. Délszláv lapok a horvát honvédség ügyében emlékiratot közölnek, melyben Horvátország kép­viselői a horvát honvédség ügyében nagyobb befolyást követelnek az ország számára. Ennek alapján a horvát honvédség megtart­ván a közös hadsereg szabályzatait és szolgálati utasításait, horvát vezénynyelv mellett, ő felségé­nek a királynak legfőbb hadurasága alatt Hor­vátország vicekapitányának főnöksége alatt ál­lana, a­ki egyszersmind a honvédségi ügyek előadója a bánnái és kerületi parancsnok is. A kiképzésnek és a harczkészültségnek egyöntetű­sége czéljából a horvát ministérium mellett a horvát honvédségnek egy közege állíttatnék fel Buda-Pesten. Háborúban a horvát honvédség külön hadtes­tekben a működő hadseregnek ő felsége által kinevezett főparancsnoka alá van rendelve, a határokat azonban csak Horvátország törvényes képviseletének beleegyezésével lépi át. A horvát honvédségre fordítandó költsége­ket háborúban Horvátország budgetje fedezi, a birodalom ellenségei ellen leendő alkalmaztatá­sakor e költségek a közös hadi budget rovására esnek. Minden fokozatbeli tisztet ő felsége, a bán ajánlatára nevez ki. A horvát honvédségnek állapotából az uj szer­vezetbe leendő áttételekor azon tiszteknek, kik a horvát honvédségben megmaradni nem akarnak, a magyar honvédségbe, vagy a közös hadseregbe leendő átlépés megengedendő lenne. utolsó kuápte tárgyalásakor következő szaka­szokat fogadott el: „A párisi szövetség júl. 1-én megszűnik; a követségi titkár személyes jára­déka is 1871. decz. 31-től kezdve egészen megszűnik. A franczia nemzetgyűlés decz. hó 28-ik ülése előtt, melyről a sürgöny hozott hírt, két bi­zottságot választott osztályaiban. — E bizottsá­gok egyike az Orleans herczegek vagyonkövete­­lésének megvizsgálásával van megbízva, a má­sik azon pótegyezmény átbirálásával, mely dec. hó elején köttetett pótegyezménykép a frank­furti békéhez Németország és Francziaország közt, s közöltetett akkor általunk is. —■ Mint a „Siécle“ értesít,az előbb említett bizottság megvá­lasztása előtt a legtöbb osztályban igen érdekes eszmecsere fejlődött ki az Orleans-család vagyo­nának eredete felől, s a herczegek követelései­nek érvényessége iránt. E vitának eredménye az lett, hogy az osztályokban tért nyert az a fölfogás, hogy, a herczegek kártalanítása esetén hason kártalanításban fognak részesülni mind­azok, kik a dec­ember 2-ka folytán történt ká­­rosulásukat bebizonyítják. Mint a nevezett lap mondja, a választott bizottság tizenöt tagja kö­zül n­y­o­l­c­­ van ez indítvány mellett, s így va­lószínűleg a nemzetgyűlés fóruma előtt újabb levezetés vár az Orleansokra, mert a herczegek vagyonának visszaadása — ha az a felebbi föl­tételekhez köttetik — még kevésbé tönkrejutott viszonyok közt levő országban sem látszanék lehetőnek. A választási mozgalmak, melyekről mi­napában bőven emlékeztünk­­meg, még folyton legnagyobb mérvben foglalkoztatják Franczia­­országszerte a kedélyeket. Hugo Victor megvá­lasztása úgy látszik, biztosítva van, mert ellen­jelöltje, Kitoc a „Republique francaise” munka­társa, határozottan kijelentette, hogy a mandá­tum imperativumot nem fogadja el, s így még kijelölésbe is aligha vétetik. Az angol-franczia kereskedelmi szer­ződésre nézve írják a „Times“-nak decz. 27- ről, hogy annak provisorius felmondása csak a budget-vita vége után fog történni. A franczia kormány most engedékenyebbnek látszik, s re­mélhető megegyezés. Lord Lyons Páriába érkezett s mindent elkövet az egyetértés lehető­vé tételére. t V £■) •­ I Pest, dec. 31. Az új év a politikai élet teljes szélcsendjével köszöntött be: a törvényhozások úgy Lajthán innen, mint túl nyugosznak, s kiválóbb érdeket csak a horvát nemzeti párt vezéreivel folytatott alkudozások nyújtanak. Az alkudozásokról álta­lában azt jelenthetjük, hogy azok sikerében hin­ni okunk van. Különben ez alkudozásokról szó­lunk egy más alkalommal. Lajthán túl a reichsrath felirati bizottsága már megkezdte üléseit, melyben a miniszerek is részt vesznek. Bécsi lapok hiszik, hogy a kor­mány a felirati bizottságban ki fogja fejteni a galicziai kiegyezkedéssel és a választási tör­vényjavaslattal szemben elfoglalt állását. A „Presse" értesülése szerint az alkotmányhű­­párt képviselői a galicziai resolutió iránt na­gyon tartózkodólag viseltetnek. A resolutió köz­vetlen a felirati vita után egy huszonegy tagú bizottsághoz fog utasíttatni. Ezen bizottság fog a választási törvényjavaslat fölött is tanácskozni. Hírszerint a tárgyalások Wodzickyval ismét fölvetettek. A román vasutügy dec. 30-ikán véglege­sen eldőlt. A kamara, mint tegnapi távsürgö­nyünkből kivehető, 32 szavazattöbbséggel elfo­gadta a Bleichröder-féle szerződést. A vörösök törekvése megbukott. A czélba vett miniszter­­válság nincs többé napirenden. A román kor­mány a vasúti kötvénytulajdonosok igényeinek mindenben eleget fog tenni. Azon veszteség, mely Straussberg pazarlása folytán előállott, fő­részben az államot terheli. A társulat refundá­­lása mahólnap be lesz fejezve s a kiépítést mun­kába veendi; de arról, hogy az állam a kiépí­tési halogatásért kártérítést nyerjen, szó sem lehet. — A német birodalom herczeg-kanc­ellára a szövetségi tanács elé egy javaslatot terjesztett, a­mely szerint Elsass-Lotharingia területén nem német papírpénz a pénzláb különbség pófitj­a nélkül nem fogadható el. A szövetségi tanács már legközelebb foglalkozand e sürgősnek mondott javaslattal. Münchenből arról tesznek jelentést távirati hírek, hogy a királyi család körében nagymérvű visszahatás keletkezett az iQu bajor király azon határozott magatartása ellen, melyet ő, az ultra­­montanismus t­zelmeivel szemben, szabadelvű kormánya mellett elfoglalt. Jól értesült levele­zők már arról is akarnak tudni, hogy Luitpold herczeg egy hosszabb beszélgetés alkalmával a király előtt­re szellemben minden tartózkodás nélkül nyilatkozott. Arról azonban hallgat a krónika, vájjon megingatta-e ez a királyt elfog­lalt határozott magatartásában. Tegnapi esti lapunkban közöltük a kölni új­ság feljajdulását a fölött, hogy Würtemberg oly titkos szándékokat forgat agyában, hogy külön követséget állítson föl Párisban. E szándék azonban vagy nagyon titkos vagy egyátalában nincs meg, mert a würtembergi rendi kamara Vidéki levelezés. (Lónyay bukása.) S_A -0­’1 3 ~ -• »-V '-typ« ,m. «ét S.-A.-Ujhely városa letörölte Zemplénmegyé­­ről a szégyenfoltot. Ha eltűrte is a verebeket, ha a vércsékkel nem akarja magát solidartásba he­lyezni. Forduló­pont ez Zemplénmegyében. E par ex­­celence Andrássy megye azzá lesz a mi volt, — a Rákóczyak és Kossuthok hazája. E hó 28-én történt a s.­a.-ig helyi kerületben a választás, mely a késő éjeki órákig elhúzódott és a balközép közszeretetben álló jelölj­ének Ma­­tolai Etele győzelmével végződött. Soha igaz ügyet nagyobb lelkesedéssel fel nem karoltak, mint e választás ügyét. S.­A.-Uj­­hely városának összes polgárai, — kivéve a hi­vatalnokhadat, — Matolaira adta szavazatát. A vidék magyar ajkú választói, tehát az értelme­sebb rész, ellentétben a tót ajkúak leitatott nyers tömegével, szintén Matolaira szavazott. A kormánypárt minden kigondolható eszközt felhasznált a győzelemnek kicsikarására. Eljött Besze János Pestről; el Komáromi József állam­­jószágigazgató Sóvárról; itt volt Lónyay Ödön és Szirmai Ödön; itt voltak az Andrássyak kenyér vitézei. Marokkal szórták a pénzt, csap­ra verették Hegyalja hordóit, szóval, ittak, et­tek a medve bőrére, de mind hiába, a felébredt közvélemény nem engedte magát tévútra vezet­tetni. Nem egy mulatságosnál mulatságosabb jele­net adta, elő magát és adomák nagy száma ke­ring szájról szájra azon felsülésekről, a­melyben a vesztegető kormányközegek részesültek. Mentől inkább közeledett a döntő pillanat, annál magasabb ára volt a lelkiismeretnek. A választás folyama alatt egész Ujhely talpon volt, nők, gyermekek, aggok, még betegek is. Mindenki feszültséggel várta az eredményt. Képzelhető tehát, mily általános volt az örömzaj, midőn az elnök száján elhangzott győzelmünk dicsérete. Kézszorítással, öleléssel fejezte ki mindenikünk az elveink feletti diadalérzetet, melyet kétszerte édesebbé tett azon tudat, hogy a corruptio ez idő szerint le van fegyverezve. Volt jobboldali, a­kit a kormány itteni eljárása any­­nyira felboszantott, hogy velünk szavazott, ne­hogy azon gyanúba essék, hogy az erkölcsi sü­­lyedéssel maga is kezet fogott. Itt utoljó felé nem elv harczolt elv ellen, hanem az erkölcsi szemé­rem, az erkölcsi romlottság ellen. Az eredménynek kihirdetése­ után az újhelyi fiatalság fáklyászenével óhajtott kedveskedni képviselőjének, de az öregebbek néhány száz szövétnekkel hozzájuk csatlakozván, a fiatalság fáklyászenéje az összes lakosság fáklyászenéjévé lett. Leirhatlan lelkesedés közepett Fejes István köztiszteletü ref. lelkész és egyike legderekabb pártfeleinknek tartott az ünnepelthez egy meleg szónoklatot, szivére kötvén baloldali elveinket. Beszédjére Matolai meghatott hangon felelt és követendő irányának mintegy zálogául pro­gram­ját megőrzés végett, kezébe tette le. Ki fog nyomatni. Ennyi buzgóság mellett bukni valóban nem lehetett. De a­nélkül, hogy a többi polgárok ér­deméből a legcsekélyebbet is levonni szándékom volna, lehetetlen id. Farkas Lajos, Bajusz Jó­zsef, dr. Schön, Bemann Imre, Reichard,Pajzos, Ligeti Gyula, Dorozsnyák stb. kiváló buzgóságát ki nem emelnem. Ez embereket illeti meg az oroszlánrész kerületünk győzelmében. Éljenek ! V. Gyula.

Next