A Hon, 1872. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1872-03-01 / 50. szám
50. szám. X. évfolyam. Klauthtahli FerenciMMer* 7. sz. földszint. ht fizetési díj: Portia MMre, ragj Budapesten hiahoi hordva reggell de esti kiadd, együtt: I hinapra ..........................1 frt. 86 kr. 8 hdnapra .....................6 „ 60 „ 8 hónapra . , . . . .11 „ — , Am esti kiadd« postai külSukűlddiedrt telfllilcetós haronklnt ... 88 kf. Am el WUetea aa 4» folytia mindes holnapban ne^Hkeadhetd, ■ eaaak bármely napján történik ia, mindenkor a hó első napjától fog számittatni. Reggeli kiadás. ..... --- ...i i.....................-■Pest, 1872. Péntek, mártius 1. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere u. Beigtatási díj: 8 hatáboa ilyféle hetil gora . . . 1 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többasIM buigtatás mellett kedvezőbb föltételek aluit vétetnek föl. — Nyittók 6 hasáboa petit apréM . . . 86 kr. ■V“ A» elöfizetéai éa birdehnényidij a lap kiadó-hivatalába küld«n4A E lap aaallenu részét illető adata kter ■«-»day a »serkefstöiéshea intáaendA Birmentetlen levelek paakiámat Amsektől fogadtatnak el. — Késiratok nem adatnak ttaaaa. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési felhívás. „A HONEX-dik évi folyamára, él!ÖStatást Arak: Egész évre . . . 311 ft — kr. Fél évre . • 11 ft — kr. Negyed évre . 11 ft fl 10 kr. smt Külön nlöüzetési ivs-ket nem küldünk szét. Klöfiae'iBix u poelui utalványok«! kérjük hasznélui, melyek bérmenteaiténeti» írtig esek 6, 10 frt mi felül pedig tíz krba kerül Az elíítt zelénei a „Hon kiadó-hivatal«“ cziui alatt Pest, larencziek-ter« 7. sz. alá küldendők. A HÖK kiadós-hivatala. ’EST, FEBRUÁR 29. Katholikus párt. A A jobboldali lapoknak és köröknek nem kis aggodalmat okozott egy újabban felmerült párt, az úgynevezett katholikus párt. A jobboldali lapok nyilatkozataiból látszik, hogy érzik az önvádat, mely bennük felkel, midőn látják, hogy csak is kebelükből állnak elő annak hívei és kitűnik az, hogy tételük megtámadását látják e pártban. Ez az egy tény elég lenne annak bebizonyítására, hogy melyik párt áll több szabadelvű elemből, melyik lenne képes a kormányon a szabadelvűségnek inkább szolgálni, az a jobboldal-e, melynek eddig fejében volt, és most mint Minerva készen, felfegyverzetten, mint ha ott is élt volna, kerül ki a „katholikus“ párt, melynek czélja középkori, törekvése reactionárius, a jobboldali lapok vallomása szerint is — vagy az ellenzéké, melynek egy tagja se csapott fel a „katholikus“ zászló alá? Ez az összehasonlítás eléggé beszél önmagáért, ezért nem fejtegetjük, hanem szemügyre vesszük a katholikus pártot és annak viszonyát alkotmányunkhoz és pártjainkhoz. Honnan eredt ? Miből áll programmja ? Kik hívei ? Mi lesz eredménye ? E négy kérdésre felelünk röviden. Eredetét a csalhatatlansági dogma által nemcsak hazánkban, hanem egész Európában előidézett egyház-politikai reactionak lehet tulajdonítani. A „Magyar Állam“ czikkei voltak a „hírnökük“, a csalhatatlansági dogma kihirdetése, a katholikus autonómiai gyűlések képezték a kovászt, az alkalmat az eszmére, a „katholikus“ casinók az első kísérletet és Apponyi gróf nyilatkozata a programmot, a „M. Á.“ czikkel a kommentárt. Nyilvánosan szervezkedve még nincs. De a felső papság és az aristokratia egy része,és egy pár képviselő már nyilatkozott ez értelemben — hol lapokban, hol a felsőházban. De, hogy hány hívet számlál a szereplő politikusok és a választók közül, azt még hozzávetőleg se lehet megmondani. Sőt mélyen meg vagyunk győződve, hogy tervezői épen szervezetlenségében és az általánosságokban keresik az erőt, mert nem számmal, hanem izgatottsággal és bizonytalansággal akarnak hatni. Elég ahoz, hogy programmjuk,amenynyiben a „M. Á.“ czikkeiből és Apponyi nyilatkozatából kivenni lehet, van, és pedig abban áll az, hogy a „katholikus“ egyház érdekeit védik és érvényesítik az állam ellenében az által, hogy csak oly követre szavaznak, ki jó katholikus és ki még a közös ügyeket sem véve számba — ha szükség — kényszeríteni fogja a kormányt és pártját, hogy működéseiben a katholikus érdekeknek megfelelőleg járjon el. Természetes , hogy a „katholikus“ érdekek alatt itt a polgári házasság ellenzését, az egyháznak mostani anyagi és politikai jogaival való szabad lábra állítását, az autonómiai gyűlés többsége által kidolgozott autonómiai rendszabályok életbeléptetését és a „jus piaceti“ megszüntetését kell érteni. Ez a minimum — azután jó az iskola és más törvények e szellemben való módosítása, illetőleg meghozása. Hogy ez nemcsak reactió, hanem valóságos haos és nemzeti veszedelem, azt bizonyítgatni sem kell. Ez elemek és törekvések a Deákpárt kebeléből keletkeznek , tehát vagytani hatásukat eddig is érvényesítik, de most fizikailag is létezni és saját kezükre működni akarnak. Mi lesz az eredmény? Meg vagyunk győződve, hogy népünk felvilágosodottsága és józansága az izgatást szűk körre fogja szorítani és e törekvéseknek nem nagy eredményt fog nyújtani. Hiszszük, hogy alig lesz választókerület, melyből ily törekvések és ez él ok alapján jut valaki a képviselőházba. De azért lehet egy-kettő. Pater Krajcsik és Szilágyi Virgil vagy ezekhez hasonlók még bejuthatnak az alsó házba a Simor-Apponyi-féle befolyások útján. A felső házban pedig in corpore jelennek meg a „katholikus“ pártvezérei. Fel fognak lépni ezentúl követőleg — a kormány ellenében. Mit fog ez tenni? Vagy többségét veszti el legalább a felsőházban, vagy a reactio karjaiba veti magát. Ez kérlelhetlen dilemma. Ha többségét elveszti — bebizonyítá,hogy ha szabadelvű akar lenni, az nem lehet — elemeinél fogva. Ha a reactiót akarja életbe léptetni — akkor jobb, ha ma megszűnik létezni, mintha csak egy perczig is él. Ebből láthatják a választók, hogy a katholikus párt csak úgy vihet ki valamit, ha a jobboldal erre neki segédkezet ad és ez csak úgy biztosíthatja lételét, ha a „katholikus“ párttal megalkuszik; a következtetés világos, ki nem akar „katholikus“ pártot, ki nem akar reactiót, az a jobboldalra nem szavazhat. //• A baloldali kör tegnap esti (febr. 29.)értekezletén a választási törvényjavaslat folytattatott és fejeztetett be, több fontos módosítás mellett. Ilyenek, hogy a titkos és nyilvános szavazás elhatározása a 48-iki törvény értelme szerint bizassék az illető hatóságra , hogy a választás déli 12 óráig ne legyen berekeszthető ; ha a választás erőszakosság által megszakíthatott, a rend helyreállítása után a szavazat azonnal folytattassék végre, hogy az uj választási törvény végrehajtása csak az országgyűlés berekesztése után vegye kezdetét. — Az országos baloldali pártértekezletre választott, a baloldali kör elnökségének bejelentett elvtársak névsora. — (Ötödik közlemény.) — Székesfehérvári balpárti gyűlésből: Kajszer Sándor, Eder József, Slavranek János, Ján István, Gaszner Pál, Detrich László, Kalles József, Hajós Kálmán, Adler Lipót, Márkus Antal. — Komárom város balpárti értekezletéből : Pulay Kornél, Vasvári Nagy Sándor, Heiler Szilárd, Weisz Lipót, Vörös Benő. — Aradvárosi ellenzék küldöttei: Dr. Ókorin Ferencz, Joneszky Lázár, Hász Sándor, Dengel József, Bánhidi Béla, Kresztics Döme, Pollák Ignácz, Dank Alajos, Péterfy Antal, Tokodi Lajos, Vass Mátyás, Rózsa János, Nikolics Péter, Robicsek Ágost, Kohn Mór, Kopcsányi József. A Sárkeresztúri baloldali választók értekezletéből : Salamon Zsigmond, Salamon Alajos, Salamon Károly, Koller Ignácz, Haader László, Tóth István, Mészöly Kálmán, Balassa Gusztáv, Varga Péter. Bicskei baloldali értekezletből: Várady Dániel, Kurcz Soma, Molnár Mihály, Fogl János, Fehér István. Felcsut baloldali polgárai részéről: Halász Mihály, Hasanics László, Szölősy István, Kollár Samu. Csa bai baloldaliak részéről Juhász Móricz. Arcsu tról: Mészáros Károly, Balog Sándor. Many baloldali polgárai részéről: Bori József, Berta Pál, Körmendi András, Varga András, Bélei Dániel. Gyomavárosi balpártiak gyűléséből: Ördögh Frigyes, Debreczeni Endre, Biró Péter, Kiss István, Izsó András,Zöld László, Leiner Salamon. Az Ákosi balközép kör részéről: Bagosi Sándor, Szolavecz Agost, Szter György. — Csengeri választókerületi baloldali kör részéről: Varga József, Borbély László, Galgóczy Sándor, Kis Áron, Balogh András, Cserjék Imre, Szerdahelyi Gusztáv. — Nyíregyházi balkör részéről: Krasznay Gábor,Kégli Gusztáv, Zajacz József, id. Maurer Károly, Vad András, Barzó János, Jurányi Hugo, Racskó Mihály, if. Bencs László, if. Maurer Károly, Kralovánszky Gyula, Szekeres János, Nádosy Mihály, Haas Móricz, Konstein Ignácz, Hofman Adolf, Zomborszky Mihály. A nagyatádi választókerületből Boronkay Lajos és Bakács István. — A borsodmezőkeresztesi választó kerületből Majthényi Ádám, Fülesi Kálmán, Duka Ferencz, Berecz György. — Miskolczi baloldali közgyűlésből: Zelenka Pál, Kun Tamás, Kun János. — A miskolczi déli vál. kerületből: Konyi Szabó József, Mikuleczky István, Kenyeresi Károly. — Nagy-Bánya választókerületi elvtársak értekezletéből: Kovács Lörincz, Berczeg Lajos, Papolczy János, Turman Olivér, gr. Teleki Géza. — Zalaegerszegi baloldali körből: Nagy Károly , Csertán László, Nagy Gyula, Hegedűs Károly, Bolla István, Soós Károly, Haraszti Pál— Eddig összesen 131 helyről 887 küldött van. . bejelentve: Pest, 1872. február 28. Az országos baloldali kör meghagyásából közli: Vécsey Tamás. Vegyes apróságok. Nagy különbség ám reformálni, vagy „Reformjaim. Reformálni annyit tesz, mint a korszellemnek megfelelő irányban változtatni a fennálló viszonyokon . „Reformálni pedig anynyit, mint egy János-arczu pártnak, melynek még annyi feje sincs, mint a mesebeli sárkánynak, buzgó híveket s egy füst alatt a „Reform“ czimü hírlapnak előfizetőket fogdosni. A két fogalom közti különbség tehát tetemes. Sőt mondhatni, kizárja egymást, mert a reformot, mit minden igaz, becsületes hazafinak szívén kell hordani, a folytonos „Reformálás“ úgy megutáltatja, hogy maholnap a politikusok túlnyomó többsége azt se fogja tudni: van-e valami kis különbség a reform és reactio közt ? Pedig e kettő egymásnak legpraegnánsabb ellentéte volna tulajdonképen, vagy mi. A bibliát soha az ördög a maga javára oly buzgón nem magyarázta, írástudó pharizeusok és publikánusok soha isten nevét oly hiába föl nem vevék s lelkük iszapjában annyira meg nem hurczolták, mint a „Reform“ a reform fogalmát. Annyira vagyunk már vele, hogy szinte visszadöbbenünk valamely igaz eszme, tisztes elv pártolásától, ha látjuk, hogy azt a „Reform“ is pártolja. Alig bírjuk már elképzelni, hogy hazánk, nemzetünk sorsára üdvös lehessen, amit ő akar , mindig, minden tettében valami tartalék gondolatot keresünk , melynek éle vagy a nemzet önérzetének aláásására vagy szent aspirátióinak kigúnyolására van irányozva. Igen, a „Reform“ nem tudjuk, hány évi működése alatt kivívta magának azt a herostratusi hírnevet, hogy gyanússá tesz minden ügyet, mihelyt pártolásával megtiszteli. Azért csak gratulálhatnak maguknak az ellenzék nevesebb férfiai, ha megkímélve maradnak e gyanús megtiszteltetéstől, sőt a nap nap után a legvehemensebb megtámadásoknak vannak kitéve e lap hasábjain. Minél inkább törekszik e lap megrontani hitelüket a nemzet előtt, annál inkább megszilárdul az, s annál világosabb lesz szándékaik tisztasága, elveik üdvös volta, politikai magatartásuk következetessége. Az ilyen helyről jött kisebbítés mindig fölér egy dicsérettel.* Legelőször Kossuth ellen viselt hadjáratot, alább nem akartakezdeni. Senki sem hallotta szavát, amire aztán felbőszült szörnyen. Támadásai egy ideig az egész közjogi oppositio ellen voltak intézve; később aztán kiválasztott magának egyeseket, azok ellen concentrálta öszszes erejét, mely reducálódott egy furcsa kis politikusra, aki azt hiszi, hogy jól ismeri a baloldali tábor gyöngéit, — mert hiszen itt volt valaha, egy sorban közlegénykedett a többivel, de aztán üdvösebbnek látta átmenni az ellenséghez, hol megtették generálisnak. Azóta a „Reform“ titkos sánczai mögül folyvást intézi rohamait az ellenzéki falnak, hol tejjel, hol anélkül, de mindig ugyanazzal az eredménynyel, — azaz, hogy a nélkül.* A „Reform“ legújabban nevezetes feltűnéseket registrálhat portyázásaiból. Mikor Ghyczy Kálmán tüdőgyuladásban feküdt Komáromban, ráfogta, hogy az csak tettetett betegség, hogy Ürügy az országgyűlésről elmaradásra. Tisza Kálmán ellen két hétig vezérczikkezett, ki akarván mutatni, hogy ő mekkora átok a nemzeten. Egy csomó ellenzéki férfiúra ráfogta, hogy elégületlenek saját maguk eddigi politikájával, ki akarnak válni az ellenzékből s alakítani új pártot. Az iparosokat, kik az ország távol vidékéről Pestre gyűltek, a kormány jászol mellé akarta terelni. Mind a négy expeditio csúfosan végződött. Az első insinuatióért indignálódott a közönség ; a másodikért kinevették; a harmadikra száraz, megvető cáfolat jött a gyanúsítottak részéről ; a negyediknél egyszerűen ajtót mutattak neki. Mit tegyen hát ily körülmények között szegény „Reform“, mint hogy kudarcot vallott őrjöngési rohamainak visszavezetése után most már másutt keres támadási pontokat. Neki megy Jókainak, felturkálja iratait, kiollóz azokból pontokat s bizonyitgatja, hogy Jókai fel akar hagyni a közjogi oppositióval, el akar pártolni a baloldaltól s a reformpárthoz áll, mint amelyik úgy is az ő agyában fogamzott meg először. És milyen szépen bizonyítja ezt, a lelkem adta! Jókai a következőket akarja : „Adóreform.“ „Népnevelés.“ „Magyar nemzeti bankügy.“ „Megyerendezés, igazságszolgáltatás, törvénykezési rend.“ „Vallásszabadság.“ „ Államegyedáruság megszűnése.“ „Magyar hadsereg.“ „Úrbéri maradványok, királyi haszonvételek rendezése.“ „Nemzetiségi ügy.“ Ezeket akarja Jókai, úgymond a „Reform* s miután ezek mind reformok: ergo reformokat akar; ergo reformpárti; ergo nem balpárti; ergo lemond a közjogi oppositióról; ergo elfogadja a közösügyi alapot. Quod erat demonstrandum. * Szép bizonyítási mód, csak egy hiba van benne. A „reformpárt“, mely most kezdi emelgetni fejét, nem a reformok pártja, hanem csak hangzatos ezégér alá bujtatott kormánypárt,mely ily álcra alatt szeretne zöld ágra vergődni. Nem igen megy neki, csak a szégér kopik. A reformok, a radikális, igazi reformok pártja mi vagyunk, mi ellenzék. Mi vagyunk azok, akik nem akarunk semmit félig, mindent egészen, akik sürgetjük a szabadelvű irányt és sarkában állunk a kormánypártnak minduntalan, midőn késlekedik és habozik. Mi vagyunk azok, kiket nem rettent vissza az újításoktól, a javításoktól sem a múlt csafrangjai iránt való idétlen pietás, sem nemzeti erőtlenségünk túlzott rémképei, sem a közösügyi tekintetek. Mi vagyunk azok, kiknél legmagasabb tekintet a haza üdve, salus reipublicae suprema lex, s kik nem ismerünk tekintetet, mely elég fontos legyen, hogy halogassuk vagy elmulaszszuk oly kérdések megoldását, melyeknek megoldását hazánk érdeke követeli. Mi büszkén mondhatjuk tehát, hogy a reformok pártja vagyunk, férfiasan bevallhatjuk,hogy akarjuk a reformokat minden körülmények közt, de nem vagyunk az a „reformpárt“, mely kijelenti, hogy minden lépten nyomon, minden tettében és cselekedetében félni fog, nehogy nagyszerű reformművei közben a közös ügyes törvények ujjaira koppintsanak; ettől óvakodni fog s inkább abbahagyja a hűhóval megkezdett reformmunkát. No ilyen reformpárt mi azután csakugyan nem vagyunk. Hagyjuk azt gyerekeknek, kik politikát játszanak, de nem komolyan űznek. Azért a „Reform“ az ő törleszkedő politikájával aligha fogja tudni megnövelni pártját, sőt inkább gyűlöletessé teszi mindazt, mind saját magát, mikor sorba rá fogja Ghyczytől kezdve, Várady Gáboron, Chorinon, Györffyn, Hornon, Magyarország egész iparos testületén keresztül egész Jókaiig, hogy ezek mindnyájan és még sok mások, kiket csak később fog megnevezni, a „reform“-párthoz szítanak, s maholnap átpártolnak.Persze a farkavesztett róka resteli,hogy ő maga szolgál nevetség tárgyául, s szeretné rásütni másokra is, hogy ni, ezeknek sincs farkuk ! így akarna szert tenni társakra. Azért maradjon csak a „Reform“ a maga farkatlanságában, s ne gyanúsítson évek óta ismert, elveket valló, szilárd hazafiakat azzal, hogy vele egyetértenek. Mert mig azt az ellenzéken minden ember A „HON“ TÁRCZÁSA. Az arany ember. Regény öt kötetben, irta JÓKAI.MÓR. Második kötet: Timea. (88. Folytatás.) Ez is egy tréfa. Az uj nemes Levetinczynek nagy hire volt már nem csak Magyarországon, de Bécsben is. Azt mondták róla, hogy „arany ember“ ; a mihez hozzá nyúl, az aranynyá válik, a mit ő megkezd, az arany bánya. Itt van az arany bánya, nem a Csetetye Mátéban, nem Selmecz alatt, nem Vöröspatakon. Fő tudomány az, hogy „előbb“ megtudja az aranybányász, mint üzlettársai, hogy a magas kormány minő nagy vállalathoz szándékozik hozzá kezdeni. Ebben a tudományban volt Timár tökéletes. Ha Timár valami vállalkozáshoz kezdett, mint a raj tódult utána az üzérek serege, azt tudta mindenki, hogy ott arany van, csak fel kell venni. De nem csak ezért hittük Timárt arany embernek , hanem még másért is. Azért, hogy soha sem csalt, nem csempészett. Nagy vállalatoknál elég nagy a tisztességes nyereség is; aki lop, csal még azon felül, az bolond ember , mert bevágja az aranytermő bánya útját, s elveszti a kirabolt eret. Aki egy garas nyereséggel beéri egy forint után, az derék becsületes ember, de egy milliónál az ötvenezer forint, s hozza maga után a másik milliót. Csak nem kell vele csúnyául bánni. A szerencse istennője úgy is elég decolletírozva jön elénk, nem kell még azt az utolsó kis tuniquet is lehúzni akarni róla, mert akkor megapprehendál. S ebben volt Tímárnak a helyes tapintata. Nagy pénzeket nyert, mert nagyokra vállalkozott , de nem csalt, nem lopott soha , mert nem is kockáztatott soha. Nyereségéből azoknak is bő részt juttatott, akiktől függött, hogy egy vállalatot megkapjon és jutásos föltételeket kapjon, s ez által nyitva tartá inga előtt folytonosan az aranybányát. Sőt néha valóságos nyereséget is hozott az államnak olyan cselszövények által, mikben az állam pénztára ellen összeesküvő versenytársai lettek kijátszva. Ebben aztán a versenytársak romlása is egyik haszon volt. No azok nem is mondták arany embernek , de a kormánykörökben az volt a neve, s a szegény köznépnél szintén. Egyszer elkezdett szőlőket vásárolni a Monostoron. A Monostor egy magas domb Új-Szőny felett, melyet az ujabbkori német hadászok „Landstigel“-nek neveznek : homok domb. Innen is sejtheti mindenki, hogy nem valami pompás bor teremhet rajta. Valami közönséges bort termő szőlő pedig árfélének nem való, mert nem fizeti ki a munkáltatást. És Timár mégis összevásárolt belőle valami tíz holdat. Az üzletvilágban ez szemet szúrt. Mit akar ez ott ? Ott valami aranybánya lesz ? Brazovics úr azt hitte, hogy helyes nyomra akadt , megrohanta Kacsuka urat saját odújában. — No, fiam uram, most mutassa meg, hogy igazán hűt emberem, hogy igazán apjának tekint. Vallja meg, hogy a kormány a Monostoron várat akar építeni No, ne ellenkezzék.Én tudom, hogy ön a hivatalát kockáztatja, ha ilyen titkokat elárul. Én tudom, hogy az becsületbeli dolog. De én becsületem szentségére esküszöm, hogy el nem árulok senkinek semmit. Csak nekem mondja meg igazán. Tüzes harapó fogóval sem hagyom kicsikartatni magamból a titkot. Látja, ez a gazember Timár most ott vásárol telkeket nyakrafőre, ennek már elárulta valaki. Ne engedjük neki oda egészen a kövér falatot. — No ugye, hogy várat fognak építeni a Monostorra ? Kacsuka úr aztán csak kihagyta magából szó- rongattatni, hogy hát igen. El van határozva a Hofkriegerathban,hogy Komárom erődítéseit odáig kiterjesztik. Ohbe kedves tudomány volt az Athanáz úrnak. De sok szép százezer forintot besepert ő már hasonló alkalommal, mikor előre összevásárolta a kisajátítandó vityillókat s eladta őket a kormánynak,mint palotákat. Csak még az erődítési tervet szerette volna látni : azért könyörgött nagyon szépen leendő veje urának , csak azt mutassa meg, csak egy pillanatra. No hát meghagyta neki nézni azt is Kacsuka úr. Athanáz úr mindent megtudott aztán abból. Milyen darabot fog kisajátítani a kormány ? mely telkek esnek az erődítési vonalba ? Ez a gézengúz Timár csakugyan kikereste magának azt a helyet, ahova a fellegvár jön. „És minő kulcs van megállapítva a kisajátítási árra nézve ?“ Ez ám a főkérdés. De már ennek az elárulása Kacsuka úrtól csakugyan kriminalitás volt. — Azt is elmondta Athanáz úrnak. Az van megállapítva kulcs gyanánt, hogy a legutolsó vételárnak kétszeres összegét fizeti a kormány. — Elég! Kiálta Athanáz úr, megcsókolta leendő veje urát. Elég! A többi az én dolgom ! — A százezer forint itt lesz az asztalodon esküvő napján. Elég! Azzal rohant neki a munkának. Pedig nem volt „elég,“ amit megtudott, még valamit jó lett volna megtudakolnia Kacsuka úrtól, s azt a valamit Kacsuka úr el is mondta volna neki, ha már annyit elmondott ; de hát Athanáz úr nem kérdezte tőle s igy tudatlan maradt felőle, s aztán úgy járt, mint a vak légy, a melyik az ablaknak repül. Kacsuka ur pedig nem kívánta már a százezer forintot sem, és a mi vele jár sem. Ha meglesz, nem bánja , de ha nem lesz, sem bánja. Brazovics úr azonnal vágtatott Új-Szőnybe s járta sorba a szöllös gazdákat, hogy ki adja el a szőlőjét? Vette tőlük, ahogy adták, aki nem akarta adni, annak háromszoros árakat ígért. Hiszen annál jobb rá nézve, mentül drágábban veszi; a kisajátítási kulcs szerint ugyannyi a saját nyeresége. Hanem ez azután a többi spekulánsok figyelmét is megragadta. Jöttek a versenytársak is a szőllőkért árverezni; a szegény monostori sárfehér és juhfarka soha el nem tudta gondolni, hogy lett ő belőle olyan híres bor, hogy még szüret előtt lefoglalózzák ? A szőllőárfolyam végre ott állt a meg, hogy a mely telkekért a terv elárulása előtt legfeljebb százezer forintot fizetett volna a kormány, az új bevásárlók kezéből azokat most már ötszázezerért kaphatta meg. Maga Brazovics úr százezer forintig vásárolt belőle, pedig ugyan nagy kínnal szerezte a pénzt: potom árért adta a gabonáját, hajóin túladott, nagy kamatot fizetett, rábízott idegen pénzekhez hozzányúlt. Hanem hiszen ezúttal bizonyosra játszott. Timár is benne van a dologban! Az ugyan legroszabbul járt, mert még ő nagyon olcsón vásárolt, keveset fog nyerni. De mivel ő is benne van, a dolog bizonyos, s a spekulánsok még ez évben megkapják az egész nyereséget. Hisz az állam fizeti , annak pedig mi adjuk a pénzt, tehát tulajdonképen csak a magunk pénzét vesszük vissza. Timár pedig ezúttal is ravaszkodott. — Ez egy kimért csapás volt tőle Brazovics Athanáz fejére. Timár azt is tudta, amit Athanáz úr elmulasztott Kacsuka úrtól megkérdezni. Mert az mind igaz volt, hogy a kormány a komáromi várerőditést nagy mérvben szándékozik kiterjeszteni s ahhoz még ez évben hozzá fognak. Csak az volt a nagy kérdés, hogy hol kezdik el. Mert az harmincz évi munka ! Timár nagyon gonoszul tréfálta fel a versenytársait Azok ugyan meg fogják átkozni. Hanem mint jó kereskedőnek mindig gondja volt rá, hogy mikor valami olyan dolgot mivel, amiért sokan elátkozzák, ugyanekkor egy másik olyant kövessen el, amiért még többen áldani fogják, úgy hogy az átok és áldás mérlegének egyenlősítése után még mindig maradjon a részére egy kis „Saldo Vortrag“ az „áldás“ táblázatra. (Folytatása következik.)