A Hon, 1873. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-01 / 26. szám
26. szám. XI. évfolyam. Reggel kiadás. Buda-Pest, 1873. Szombat, febr. 1. nil. Jmmi Kiadóhivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij s Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...................................2 frt —kr. 8 hónapra...................................6 B __ 6 hónapra.................................12 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhmis Xldik’évi folyamára. rsi árak: . . 12 frt 6 „ §35?“ Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 6, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadóhivatala“ czim alatt Pest, Ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A »HON« kiadóhivatala, Buda-Pest, január 31. Egy nagy kérdés. (1.) Egész Európában nagy mozgalom van az egyház és állam közti viszony szabályozásában. Ha nem térünk is vissza a mozgalom kiindulási pontjára, mely a franczia nemzetgyűlés 1789-iki határozatára vihető vissza, ha nem is tekintjük Cavour jelszavának: „szabadegyház, szabad államban“ — irodalmi, társadalmi és törvényhozási hatására és eddig kivivott eredményeire; már csak 1869 óta is nagyon sok oly esemény merült fel Európa különböző államaiban, melyek fényesen bizonyítják, hogy nem helyi vagy nemzeti kezdeményezések, érdekek képezik e mozgalom tényezőit, hanem oly eszmék, sőt állami és társadalmi szükségek, melyek ép úgy előállanak követeléseikkel Izlandban,kint,Olaszországban, Németországban, Svájczban úgy, mint Belgiumban vagy hazánkban. Kettős irány vehető e mozgalomban észre: egyik az államot az egyháztól csak úgy választja el, hogy tisztázza, megszabja azon viszonyt, melyben anyagilag és jogilag az egyház az állammal összeköttetésben marad, tehát inkább a hatáskörök szabályozásáról, az ügyek különválasztásáról, mint elválasztásról lehet itt beszélni, így Gladstone 1869-ki egyházi törvénye, mely évjáradékot biztosít a papságnak — anyagilag,és még inkább a legújabb német törvények, melyek a papság fegyelmezését, egyházi működésének ellenőrzését, polgári törvényszék alá vonását, valamint azon törvényjavaslatok, melyek még a papi nevelésre is kiterjednek, azt is állami intézetekre és ellenőrzésre bízzák —jogilag nem mondhatók az egyház és állam elválasztásának, mert főleg az utóbbiban kéttestület összeköttetései még szaporodtak, hanem a köztük levő viszony szabályozásának. És míg Gladstone törvénye legalább előkészíti az egyház és állam elválasztását , addig a német irány inkább csak az egyháznak szoros állami ellenőrzés alá vonására vezet. A másik irányaz, mely Cavour jelszavának inkább igyekszik eleget tenni és ez Belgiumban már régen, Olaszországban pedig most igyekszik utat törni magának. De Belgium szerencsétlen tapasztalata, t. i. az, hogy a szabadelvű jelszó valósítása, az egyház és állam elválasztása, a népet és egy alkotmányos országban a törvényhozást, kormányt és minden állami intézetet a papság befolyása alá juttatja még politikai és pénzügyi tekintetben is, megdöbbentő a szabadelvűeket Európában és óvatosságra intő Olaszországot is. Hogy a szerzetek eltörlése, és a papságnak, részben állami ellenőrzés alá juttatása ; hogy a német minták után induló ellenőrzése az egyházi functióknak kétes lesz-e Olaszországot megmenteni azon nagy engedmény rész következményeitől, melyet Cavour jelszavának befolyása alatt az egyházi hatalmak adományozásának vagy ellenőrzésének kezéből való kiadása által tett: azon nagyon kételkednek maguk az olaszok is. És az újabb szerzetesi törvényen már meglátszik ez aggodalomnak nyoma, sőt Németország példája úgy látszik más irányban is hatással lesz Olaszországra. Ugyancsak Németország példáját követi Svájcz legtöbb cantona is. De hát helyes úton van e Németország ? Németország újabb törvényhozási működését nagy mérvben szenteli az állam és egyház közti viszony szabályozásának. A szószékkel való visszaélés,és minden államellenes tett vagy nyilatkozat keményen büntetve van; most pedig a papi szmináriumok eltörlését, illetőleg pappá képesíthető hatáskörének megsemmisítését fogják keresztül vinni. Pap csak az lehet, ki állami egyetemen végez, ki ellen a kormánynak kifogása nincs. Hol van itt a felekezeti autonómia, hol az állam és egyház elválasztása ? Hisz ez inkább államegyházzá tesz minden felekezetet. Ez ugyan contradictio in adjecto. De az ellenmondás a tényben és nem a kifejezésben van. íme Európa mily különböző példákat és tapasztalatokat ad nekünk. Kövessük-e Belgium példáját, hogy külön választva, teljesen az államot és egyházat, a népet, a politikát, a nevelést az ultramontanizmus hatalmába aduk ? Vagy kövessük-e Németországot? Tönkre tegyük a felekezetek autonómiáját, egyetemeinken felekezeti kathedrákat állítsunk-e fel, csak azért, hogy a papi seminariumok ultramontan papokat ne neveljenek; az állam ellenőrködését kiterjeszszük-e a kathedrákra, a pásztor levelekre — azért, hogy törvényeink ellen a papság össze ne esküdjék? Mindezek nehéz kérdések. De helyzetünkben megkönnyíti az aranyközép utófeji találását az állam és egyház eddigi fejlődésének történelmi múltja, népünk józan esze és az állam előnyei a nevelésügyben. Meg az, hogy nálunk a felekezeti ultramontanizmus egy kissé elkésett dolog. Éhez kell még az egyházi javak jogi viszonyainak tisztázása, a polgári házasság kötelező érvényének kimondása; középiskoláink és egyetemeink tisztán tudományos, czélszerű reformja; végül az egyház, és állam közti viszonynak a történelmi múlt alkotmányos és szabadelvű, de óvatos fejlesztése által való megoldása. De ez intézkedéseknek párhuzamosan kell fejlődniük, mert akkor védve lesz egyfelől az alkotmányosság és szabadelvűség, és másfelől, az állam érdekeinek egyensúlya, melyet nékünk józan esze tart fenn. Ezt az egyensúlyt és a nép józan felvilágosodottságát nem szabad meg- rontani sem egyoldalú intéz- kedésekkel, sem részrehajló habozással. 1 . „HON“ T&BCZ&IA. Egy szó a bucsujárásról 350 év előtt. (Erasmus Roterodamus.) Páriában közelebb meg fognak jelenni Roterodami Erasmusnak, a reformatio e nagy írójának, a papuralom, és népbutitás e hatalmas ostorozójának művei franczia fordításban. Lehetetlen ez alkalmat meg nem ragadnunk, hogy „Colloquia familiaria“ czimű munkájából, mely 1524-ben jelent meg először Baselben, apró tizenhatodrész kiadásban, mutatványt ne közöljünk. Legalább megtanulhatják belőle azok, akik ma, negyedfélszáz év múlva se vonakodnának a sajtószabadságot megszorítani, a mi volt a gondolat és szólásszabadság már akkor is, mikor a korszellem még az emberi lelket is lánczon vélte tarthatni. Az üldözés ezer meg ezer nemével szemben, az élet és vagyon folytonos kockáztatásával, ki mertek a szabad eszme által átszellemült emberek mondani és leírni olyanokat és úgy, amiket és a mint ha most a szabadság és felvilágosodottság korszakában a magunk nevében kimondanánk, az atyailag gondoskodó hatalom alighanem tenné reánk kezét. Azért legyen tehát saját bőrünk érdekében előre bejelentve, hogy az alább következő párbeszédet Erasmus írta 1519-ben, amit ha ki nem jelentenénk, joggal hihetné bárki is, hogy az a jelenkor valamely legjelesebb írójának tollából ered, oly modern az abban nyilatkozó szabadelvűség oly élezés és találó s a középkori nehézkességtől annyira ment nyelvezete s oly élénk gondolatmenete. A classicus tömörség és a modern könnyedségnek valódi mintaképe az, még akkor is, ha nem méltatjuk is tartalmát. Pedig a fősuly épen abban van. Peregrinatio Religionis ergo. Menedemus, Ogygius. (Töredék.) Menedemus. Nini, mi dolog ez ? Vájjon nem Ogygius szomszéd az, akit látok, s akit hat hónap óta senki se látott? Azt beszélték felőle, hogy oda veszett. Ő az valóban, ha csak nem, káprázik a szemem. Hozzá megyek s jó napot kívánok neki. Hozott isten Ogygius ! Ogygius. Jó napot neked is Menedemus. Menedemus. Honnan kerülsz elő ily szép egészséggel? Mert egy szomorú hír itt már azt terjesztette felőled, hogy átevezted Styx habjait. Ogygius. Hála legyen az istennek, oly jól éreztem magamat az alatt, mint ez előtt talán soha. Menedemus. Bár csak mindig megcáfolhatnád az efféle híreket. De mit jelent ez az ékesség rajtad ? Kagylók héjával, ón- és ólomképekkel, szalmából font nyaklánczczal vagy felezsezomázva s karjaiétól kigyótojások függenek. Ogygius. Meglátogattam compostellai szent Jakabot s visszatérve a tengerraelléki szűz Máriát, melyet az angolok felette tisztelnek ; sőt leginkább ezt mentem meglátogatni. Mert már három esztendeje hogy nem láttam. Menedemus. Azt hiszem, csak úgy szórakozás kedvéért. O g y g i us. Dehogy, vallásosságból. Menedemus. Igen, képzelem, a görög irodalomból tanultad e vallásosságot. Ogygius. Nem anyja fogadalmat tett, hogy ha leánya élő fiút szül, én magam személyesen szent Jakabhoz fogok járulni s megköszönöm neki a végtelen kegyet. Menedemus. Te csak a saját és az anyósod nevében mondtál a szentnek köszönetét. Ogygius. Dehogy, egész családom nevében. Menedemus. Engedj meg, de én azt hiszem, hogy családod nem kevésbé érezte volna magát jól, ha Szent Jakabot egészen üdvözöletten hagyod. De csakugyan, mit válaszolt köszönetedre ? Ogygius. Semmit, de midőn az ajándékot eliba tettem, úgy tetszett, mintha mosolyogna, s fejét könnyedén fölemelné. S ugyanakkor reám akasztá ezt az üres kagylót. Menedemus. Mert szokott ő ezt adni és nem egyebet ? Ogygius. Mert a tenger ott van a szomszédságban, az pedig szolgáltat neki kagylót a menynyit csak akar. Menedemus. Oh a derék szent! ki a terhes asszonyoknak szülni segít és a vendégeket istápolja. De micsoda uj neme az a fogadalomnak, melynek erejénél fogva valaki anélkül, hogy ő maga keresztül szalmát tenne, dologra kötelez másokat ? Ha te olyan forma fogadalmat tennél, hogy az esetben, ha valami dolgod jól üt ki, én egy héten csak kétszer reggeliztem, azt hiszed, én teljesíteném fogadalmadat ? Ogygius. Nem hiszem biz én, még ha te magad tettél volna is a saját nevedben ily fogadalmat ; mer neked a szenteket nevetségessé tenni csak játék. Itt anyósomról volt szó s nekem engedelmeskedni kellett. Ismered az asszonyok szeszélyeit, aztán nekem magamnak is érdekemben állt. Menedemus. S ha nem teljesítetted volna a fogadalmat, mi baj lett volna abból? Ogygius. A szent nem foghatott volna pörbe, az igaz; de később süket lehetett volna könyörgésemre s nem könyörögne értem, bajt okozhatott volna családomban. Hiszen ismered a fejedelmek szokását. Menedemus. Mondsza csak, hogy van ez a derék Jakab ? Ogygius. Bizony sokkal roszabbul mint máskor. Menedemus. S mi annak az oka? talán az öregség ? O g y g ius. Oh te gúnyolódó! Hisz tudod, hogy a szentek soha sem öregszenek. De azok az új eszmék, amik a világon keresztül-kasul keringenek, azt okozzák, hogy sokkal kevesebben járulnak tiszteletére, mint azelőtt, s akik jönnek is, azok is csak tisztelgenek, de nem ajándékoznak semmit, azt mondván, hogy jobb, ha azt a pénzt a szegényeknek adják. Menedem us. Mily vallástalan hit ez! O g y g i u s. az a nagy apostol is, ki szokva volt, hogy drága kövektől és aranytól tündököljön, most puszta fából van s alig van egy fagygyugyertyája. Menedemus. Ha igaz, a mit hallok, akkor aligha a többi szent i3 nem igy jár. Ogygius. De hiszen! Most már egy levél kering a nép között, melyet erről a dologról maga a szűz Mária irt. Menedemus. Melyik Mária? Ogygius. A kőről nevezett szűz. Menedemus. A Raurakok nevezik igy,ha nem csalódom. Ogygius. Igen az. Menedemus. És kinek itt az a kőszűz? Ogygius. A czim benne van magában a levélben. Menedemus. S ki adta ki ? Ogygius. Nincs kétség, hogy egy angyal, ki azt megírva az alá a szószék alá tette, a hol az prédikál, a kihez czimezve volt. S nehogy csalást gyaníts alatta, megmutatom a levél sajátkezű aláírását. Menedemus. S megismered te annak az angyalnak a kezeírását, a ki a szent szűznek az iródiákja ? Ogygius. Már hogy ne ? Menedemus. S miről ismered meg? Ogygius. Olvastam a Beda-i sírfeliratot, amit maga az az angyal vésett; az írás formája tökéletesen ugyanaz. A szent Aegidiushoz írott levélkét is olvastam: azonos. Nem elegendő bizonyíték ez ? Menedemus. Szabad látnom azt a levelet? Ogygius Igen, ha megesküszöl, hogy nem szólsz senkinek. Menedemus. Oh, akár a kőnek beszélnél. Ogygius. Vannak ám kövek, amik arról híresek, hogy mindent dobra ütnek. Me n e d e m u s. Beszélj hát egy némához, ha már a kőben nem bizol. Ogygius. Hát én majd felolvasom : te meg nyisd fel mind a két füledet. Menedemus. Már felnyitottam. Ogygius. „Maria, mater Jesu Glaucopluto S. D.“ „Tudd meg, hogy Luther nyomán vakmerően azt prédikálván, hogy a szentekhez könyörögni fölösleges, fejemre nagy és nevezetes terhet idéztél, mert azóta csaknem agyonnyomnak a halandók sok bűnös kívánságai. Most mind egyedül énhozzám fordulnak s én tőlem könyörögnek mindeneket,mintha az én fiam még most is, mint ahogy faragják, és festik, ölben hordozott kis csecsemő volna, mintha még most is anyja gyámsága alatt állana s nem merne viszszautasitani valamely kérést, attól való féltében, hogy ha visszautasítja, én meg majd az emlőt tagadom meg tőle, mikor szopni akar. S néha valóban olyanokat követelnek tőlem a szűztől, amit egy fiatal ember még egy börttönőtől is félve merne kérni, s amit én pirulnék papírra leírni. Néha egy kereskedő, aki nyerészkedésből Spanyolországba készül hajózni, ágyasa szemérmét bízza reám.Egy Istennek szentelt leány, ki hogy leplezze szökését,levetette a fátyolt,az én kezembe teszi le jó hírnevét, melyet pedig ő maga elveszteni siet. A vérfürdőbe induló istentelen katona így könyörög hozzám: „Oh, boldogságos szűz, juttass nekem bőséges zsákmányt!“ Egy hamis játékos rám kiált: „Szent szűz, segélj engem, nyereségem egy része a tie!.“ S ha a játék nem kedvezett neki eléggé, szidalmakkal illet engem és átkoz, hogy nem segítettem elő a vétkét. Hozzám könyörög, ki gyalázatos keresletnek , saját testét ajánlja fel: „Oh, adj nekem busás ke — A baloldali kör tegnap esti (jan. 31-ki) értekezletén, a pénzügyi bizottságnak a királyi udvartartásra, az országgyűlés közös államadóssági, vasúti stb. kölcsönökre, a horvátszlávén költségvetésre, Fiume az állami számszék ő felsége személye körüli és a horvát ministerium költségeire vonatkozó előterjesztéseittárgyalván, — ezeket némely megjegyzések mellett megszavazza, ellenben a miniszerelnökség kiadásait sokalja s a rendelkezési alapot megtagadja. Ezeken kívül egy pár, kérvényekre vonatkozó indítványt tárgyal, jesen készen, de a társulataddig, míg elkészül, közlekedési közvetítőről gondoskodnék. Az ország határán túl a megnyitás már engedélyezve van. Előadja ezután, hogy a várható átmeneti forgalom évenként 460,000 mázsa, a közlekedés Pestig, Lembergtől e pálya által 77 mértfölddel rövidül, Lembergtől Triestig 19 mértfölddel. Deák Ferencz véleménye szerint addig e kérdéshez nem lehet szólni, míg az adatok alapján a vasúti bizottság az ügyet át nem vizsgálta. Addig függőben marad. Perczel Béla elnök hétfőn d. u. 6 órára értekezletre hívja össze a párt tagjait, hogy akinek a költségvetés részletes tárgyalására nézve észrevétele van, előadhassa. A magyar hitel és a N. fr. Presse. (M.) A magyar pénzügy majdnem állandó rovatot képez a „N. fr. Presserben. De ha az egyes közlemények tartalmát átnézzük, mindenikből csak az tűnik ki, hogy a N. Fr. Pr. lehetőleg discreditírozni igyekszik hazánk pénzügyeit a külföld előtt, így legutolsó számában is kifakad ellenünk és azt írja: „Ha Magyarországnak szemére vetik azt a külföldön, hogy kölcsönt kölcsönre halmoz, hogy egyetlen egy vasút sem épül az országban anélkül,hogy a magyar kincstár ellen követelések ne támasztatnának, s kivételt egyedül az alföldi vasút képez; hogy a sérüegető perek már 50 millió frtot felülmúlnak, hogy a magyormány a keleti vasútügyben tétlen marad; hogy szerződésről szerződésre ugrik, a ma aláírtat holnap ignorálja, azon szándékkal, hogy a holnap aláírandóval sem teend egyebet; hogy Ausztria-Magyarország a legfontosabb pénzügyi politikai kérdésekben két értelmű játékot űz, akkor a felelet minden esetre igen könnyű: osztrák irigység, osztrák rágalom. Ily kifogásokkal keveset fog a magyar sajtó a kormánynak s még kevesebbet az országnak használni. Azzal legfeljebb azon hatást érné el,hogy a miniszteri padokról tett nyilatkozatok, melyek még a traditionális fekete pontokat sem ismerik el, még bizalmatlanabbul fogadtatnának, s az osztrák sajtónak a valóságban lehetetlenné volna téve, a regenerálási processusban,melyre Magyarországban állítólag törekesznek, segédkezet nyújtani, mi ha Pesten csakugyan utat törne magának a nemzetgazdasági kívánalmaknak igazi osztrák-magyar felfogása, mindkét országnak csak hasznára válnék.“ Ezekre vonatkozólag sok megjegyzésünk lehetne. De itt egyszerűen csak constatáljuk, hogy az idézett sorok tendentiája sem más, mint az, hogy hitelünket a külföldön discreditirozza. Az elősorolt tények nagy túlzásokat foglalnak magukban; nem hihetjük és nem is lehet igaz, hogy a magyar kincstár ellen joggal 50 millióért követelést támaszthatnának a vasútépítők. De feltéve, hogy ez igaz volna , hogy atöbbi tények is valók, kérdjük: ki a felelős mindezekért, ki az oka ama felsorolt tényeknek? Csekély részben talán a kormány, mert hiszen legfőbb felügyeleti jogánál fogva ama viszásságoknak elejét vehette volna. De főrészben minden bizonynyal azok a hibások, kiknek érdekeit a „N. fr. Pr.“ szolgálja. Mert kik építik Magyarországon a vasutakat ? Nem-e azon bécsi bankár consortiumok, miknek ezreiből a N. Fr. Pr. a sajtó terén nagyhatalmi szerepet játszik ? S ki akadályozhatja meg azt, hogy e bankárok jogtalan követeléseket ne támaszszanak ? Becsületes ember nem sokat perlekedik. Hogy 50 milliót perelnek a bécsi bankárok a magyar kincstáron, az csak az ő kapzsiságukról tesz tanúságot. A viszonyainkat nem ismerő külföldi pénzpiaczot ily állításokkal ugyan kis időre tévútra vezetheti a N. Fr. Pr., de meg lehet győződve, hogy ha ez egyszer sikerült is neki, a külföld is át fog látni a Neue Fr. Presse szitáján s akkor le kell szállnia azon nagyhatalmi polctról, melyen ma még oly érdemetlenül ítél elevenek és holtak felett. A keleti vasutügyben eleget rápirítottak már a lapok a N. Fr. Pr.-re. E miatt is inkább az ő patrónusának, az anglo banknak, mint a magyar kormánynak kell pirulnia; a magyar kormány is hibás ugyan, mert nem látta, nem akadályozta meg a rablást; de a főhibás az anglo bank, mert ez maga is rabolt. Ami pedig a szerződéseket illeti, melyeket a magyar kormány elvetett, mielőtt azokat a törvényhozás elé hozta volna, ezeknek is meg van a maguk pikáns történetecskéjük. Ki ne emlékeznék még a nagy vasúti szerződésre, melyet három minister aláirt és aztán még sem lett az egész dologból semmi? E szerződés az, mely a N. fr. Pr. gravamenét képezi, mert az „Eisenbahn-Verlag Nro 2, 3, 4.“ csak az ezen szerződésből megtartott foszlányokat képezi. Itt is ki volt a főhhibás ? Nem-e maguk azon bankár körök, melyek azt akarták, hogy a magyar kormány adja kezükbe az egy nemzedéken át építendő összes vasutak engedélyét; nem-e a bécsi bankár körök, melyek azt akarták,hogy biztosítson a kormány számukra vasútépítési monopóliumot,melylyel ők ugyan tetszés szerint üzérkedhessenek,de reálisan lekötelezve még ne legyenek ? Hiszen ezen kívánság annyira ellenkezett minden józan szerződési fogalmakkal, hogy becsületes szerződést fél, ha azt világosan átértette, — nem is gondolhatott arra, hogy egy szabad állam kormánya ilyen szerződésre ráállhasson. — S ha a magyar kormány három tagja azt mégis aláírta — ez csak arról tesz tanúságot — hogy a bécsi bankárok oly furfangosan szerkeszték a szerződést, miszerint a kormány nem is volt képes minden azon szerződésből származható bajokat azonnal felismerni. Nagyon természetes tehát, hogy midőn aztán a közvélemény hangos kifakadása a fenyegető bajt a kormánynyal tudata, az nem tehetett egyebet, mint hogy e szerződést visszavesse; s hogy abból tárczakérdést nem csinált, ez ismét kimenthető, mert hiszen a szerződés csak oly előleges tervezet volt, melynek keresztülvitelére csak akkor lehetett gondolni, ha az abban foglalt pontozatok egyáltalában szükségeseknek, czélszerűeknek és a méltányossággal összeegyeztethetőeknek találtattak volna. A kormány el is követett mindent, hogy a ma leontini szerződési tervből egy ily reális szerződést létrehozhasson , de ha ezt sem a második sem a későbbi tervezetekben nem sikerült elérnie, az ismét csak azt bizonyítja,hogy a bécsi bankárok határt nem ismerő kapzsisága ennek lehetőségét kormány számára nem hagyta meg. A kormány mindenesetre nagyot hibázott azzal, hogy a nagy vasúti előleges szerződést meggondolatlanul s kellőleg át sem értve aláírta, de még nagyobbat hibázott volna, ha miután annak vészterhes voltát felismerte, ahhoz még kabinetkérdés csinálása által makacsan ragaszkodott volna. A bécsi bankár körök s azok,kik ama szerződést a kormánynyal aláíratták, azonban a kormánynál sokkal nagyobb hibát követtek el. Ők sem ismerték fel ugyan ama óriási méltatlanságot egész horderejében, mely az állam rovására e szerződés pontozataiban foglaltatott. De ha azt ismerték s a minisztereket mégis a szerződés aláírására bírták, kétszerte súlyosabb a vád, mely ezért fejükre száll, mert oly vasúti politikára akarták a kormányt bírni, mely alíg egyfelől számukra az érdem nélküli meggazdagodásnak (zsákmányolásnak) ezerszeres módját . A Deákpárt értekezletén, mely ma d. u. 6 órakor tartatott, az elnök az ülést megnyitván előadta annak tárgyait : 1. Baja és Holdmezővásárhely városok tv.hatósággá emelése. 2. A közlekedési miniszter előterjesztése az első gácsországi vasútra vonatkozólag : Zsedényi javaslat előterjesztését kéri a jövőben tv .-hatóságokká emelendő városok körüli eljárást illetőleg. Deák Ferencz megjegyzi, hogy az ilynemű eljárást már szabályozza a községi törvény.Hódmezővásárhely eleget tett az ott megírt feltételeknek, a megye nem emelt szót ellene,a Károlyi családjogai érintetlenül maradnak, ennélfogva nem lát akadályt a törvényjavaslat elfogadásában. Nehrebetzky eláll a szótól, a javaslat elfogadtatik. Tisza miniszer előre bocsátván az első gácsországi vasút építési nehézségeit, melyekkel az építők a földcsúszás miatt küzdenek, valamint az alagút építési nehézségeket, és a munkának egy ideig a cholera miatti fennakadását e két ok miatt az engedélyokmányt módosító tvjavaslat pártolását kéri, mely szerint a megállapított vonal egy kis irányváltozást szenvedne, a megnyitás pedig rögtön megengedtetnék, bár az alagút még nincs fel