A Hon, 1873. március (11. évfolyam, 50-74. szám)

1873-03-01 / 50. szám

50. szára. XI. évfolyam, Kiadó -h­ivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................G frt *er-6 hónapra............................................... ... » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . .­­ » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első­ napjától számittatik. Esti kiadás Buda-Pest, 1873. Szombat, márt. 1. Szerkesztési iroda , Barátok­ tere, Athenaeum-épület 1. emelet, A lap szellemi részét illető­ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEI*, szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. Budapest, március 1. Budapest, márt. 1. A ház mai ülésén a napirend első tárgya a kérvények tárgyalása, a második két kikülden­dő bizottság tagjaira való szavazása volt. A ház az ülés e részén a szokott egyhangúsággal esett át. Csak ezek leteltével — 3/*12-kor — következett a cultusminiszter költségvetésének folytatólagos tárgyalása. A VIII. bíráló bizottság ma reggel hir­dette ki a Horn Ede választása ellen beadott kérvény iránti határozatát, mely megfelelt az iránta ápolt reményünknek. A bizottság 3 szóval 2 ellen Horn Ede választá­­sát végleg igazolta, s a kér­vény elvettetett. Bécsi levelezőnktől teg­napi dátummal következő sorokat veszszük: Az alkotmány hű párt elhatározta, a delegátióba Giskrát nem kandidálni többé, daczára annak, hogy a kiegyezés óta folyton és minden delegatiónak olt tagja. (Giskra nem is választatott be a delegá­cióba. Szerk.) Ez az első lépés, melylyel az alkot­­mányba párt a corruptio embereinek megvetését akarja nyilvánosan tudtul adni. Erről a t­émáról írok önöknek legközelebb még igen érdekes dolgo­kat. — Dr. Herbst ugyan beválasztatik a delega­tióba, de a választást el nem fogadja, mert— saj­át szavait idézem— „okos ember a hadügymi­­iszter gorombaságait el nem tűrheti. Az osztrák de­legatiónak egyáltalában az idén nagyon szomorú, szegényes kinézése lesz. — Akármit mondjon a „P. Lloyd“ a bankügyi alkudozások ma rosszabbul állanak, mint a budai protokollum aláírásakor. A polgári házasság eldön­tött kérdésére tér­issza a „Pesti Napló“ s elégedetlenségének kifejezést ad a fölött,hogy „oly nagy elvi dolgok, mint a polgári házas­ság és a vallásszabadság ügye“ csak közbe­­vetőleg intéztettek el. Az ellen is kifogása van a „P. Naplódnak, hogy az említett kér­désekhez hasonló fontos reform-kérdések „minden rendszer nélkül dobatnak a discus­­sióba.“ — Mi részünkről ez aggodalmakat a vallásszabadság s a polgári házasság kérdésé­vel egyáltalán nem tartjuk alaposaknak. Mindkét kérdés sokkal inkább össze van forr­va a legújabb kor tudományos és társadalmi vívmányaival, sokkal inkább meg van vilá­gítva minden oldalról, semho­gy azokkal ma már minden elfogulatlan gondolkodó ne volna tisztában. Ha azonban a „Pesti Napló“ czikkének idézett részeit nem oszthatjuk is, a befejezés­sel tökéletesen egyetértünk s azt megelége­déssel idézzük. Mindezen körülmények azonban — hja a „P. N.“ — természetesen mellékesek. A fő az, hogy a képv. ház megtette ez irányban az első lépést és most a többség köréből várjuk a másodikat, elfo­gadható törvényjavaslatok előter­jesztését. A kormány még most ez ügyben is vezetheti a házat; ha sokáig késedelmezik, nem nyeri vissza a vezérszerepet. Érdekes és figyelemre méltó, hogy Somsich Pál, ki ma a „Reforméban e lapnak általunk is idézett országgyűlési szem­­le-czikkére vonatkozólag nyilatkozik — mily okokat hoz föl arra nézve, hogy ő és többen Irányi határozati javaslata ellen szavaztak. Közöljük e nyilatkozatot a mint alább következik, néhány bevezető sor elhagyásá­val, egész terjedelmében. Úgy vagyok, s úgy voltam a tegnapi ülésben is meggyőződve — hangzik Somsich Pál nyilatko­zata — hogy Iványi Dánielnek határozati javaslatá­ban foglalt két fontos kérdés — a vallásszabadság és polgári házasság felett, rég tisztában kell lenni minden gondolkozó főnek ; a haza határain belől és kívül, szóval és írásban egyaránt bőven meg lőnek vitatva e kérdések, úgy­hogy hitem szerint az,kinek ezek megoldásának szüksége vagy szükségtelensége felett mai napig sincs határozott nézete, az alig fog valaha ilyennel bírni. Továbbá bár láttam, hogy csekély számú, de mégis határozatképességű a ház, és a pártok aránya a jelenlevők közt igen megüti azon arányt, melyben azok egymáshoz teljes számúlag állanak, úgy hittem, miként helyesen nyilatkozhatik ezen annyiszor meg­beszélt, megolvasott, tehát teljesen ismert kérdések fölött azonnal, s nem szükséges ezeket újabb ismét 2—3, talán több napokat is elrabló diskusszió tár­gyává tenni; ezen indokoknál fogva szavaztam a rögtöni felvételre, s meg vagyok arról győződve, hogy mint tegnap, úgy fogott volna a ház e tárgy felett nyilatkozni egy hosszú diskusszió után is. Azon megjegyzésére a „Reform“ országgyű­lési tudósítójának, hogy én és többen nem szavaz­tunk a határozati javaslat elfogadása mellett, ré­szemről ennek igen egyszerű oka az, mert én azt óhajtottam volna, hogy a kormány ezen fontos kér­dések megoldására vezető lépéseket saját ösztönéből, minden pressió nélkül tegye meg, mit az illető szak­­miniszter úrtól reménytem nekem úgy, mint az egész háznak méltán lehet. A józan konzervatizmusnak nem lehet feladata az idő menetét megállítani, és a kor méltányos követelményeinek fejlődését megaka­dályozni akarni; — ez a reakczió dolga. — A józan konzervatizmus hazafias kötelességeinek öntudatával feladatának ismeri a rohamos, éretlen aspirácziókat fékezni, a megérett kérdéseket a létező méltányos érdekeknek lehető legcsekélyebb sérelmével megol­dani, és ezáltal az emberiség tökéletesedésére tö­rekvő buzgóságot a józan haladás biztos pályáján megőrizni!“ Eddig a nyilatkozat, melyből megelége­déssel olvassuk, hogy Somsich Pál véleménye szerint sem lehet föladata a „józan conserva-­­ tizmusnak“ az idő menetét megállítani s hisz­­szük is, hogy Somsich Pál és vele a józan conservatizmus hívei nem is fogják ezt meg­kísérelni, hanem, ha a polgári házasság be­hozataláról s a vallásszabadságról szóló tör­vényjavaslatok a ház elé terjesztetnek — an­nak elfogadásához fognak szavazatukkal já­rulni ők is. Ismertettük volt röviden annak idejében a spanyol kormány tagjait. Mint olva­sóink is tudják, a spanyol nemzetgyűlés febr. 25-én meguyita a kormányt 5 új tagot vá­lasztván abba. Most ezeket akarjuk néhány sorral bemutatni olvasóinknak. Tutan (pénzügyér) azelőtt rövid­áru kereskedő volt Barcelonában s többször vá­lasztatott meg képviselőnek. Daczára szerény származásának a pénzügyi kérdésekben, me­lyeket többször nagy szakavatottsággal tár­gyalt a cortesben — tekintély. Politikai és gazdasági elvei radikálisok, sőt tán nagyon is azok és socialistikus színezetűek. Acosta (hadügyér) gyalogsági tiszt volt, kit Prim tábornoki rangra emelt, hogy őt az 1868-ks forradalomban tanúsított köz­remű­ködéséért kárpótolja. Acosta erélyes jellemű ember és derék katona hírében áll. Ő Cordoba hadügyérnek, kinek szerencsét­len kormányzását kíméletlenül kárhoztatta, határozott ellenfele volt s a lemondó tüzér­­ségi tisztek ügyét magáévá tette. Nem minden alap nélkül várják tőle, hogy oly intézkedéseket fog tenni, melyek alkalmasak lesznek a hadseregben meginga­tott fegyelmet helyreállítani, de daczára eré­­lyességének, nagy bajt fognak neki okozni a tüzérségi zavarok. C h a o (közmunka miniszter) kitűnő publicista és rég óta republikánus hírlapszer­ A „HON“ TÁRCZÁJA. Nemzeti színház. („Régi urak.“ Színmű 5 felvonásban. Irta báró Horváth Miklós. Először adatott a nemzeti színpadon febr. 2­8-án.) No már ez azután derék egy darab. Örökzöld babért biztosít annak homlokára, a ki irta. Örök el­ismerést a drámabiráló bizottságnak, mely előadásra ajánlotta és örök hálát a nemzeti intendánsnak, a­ki fényes kiállítására, új jelmezekre, díszes decoratiókra bizonyosan néhány ezer forintot elköltött, a­mint az a majdan ad calendas graecas megvizsgálandó szín­­házi számadásokból ki fog derülni. Lehetetlen köszö­netet nem szavaznunk azoknak, a­kik e jeles mű elő­­adatását elkövették, miután e tényükből világosan kiderül, mennyire szivükön viselik az eredeti művek sorsát s mennyire igyekeznek őket a nagyérdemű közönséggel megkedveltetni ilyen jeles művek szin­­rehozatala által. Aztán bizonyságul szolgál arra is, hogy mily kitűnő aesztetikai érzékkel, finom, mű­­értő ítélettel biró urak ők egyenként és közönségesen. Tudniillik az atlanti óceán közepén elsülyed egy hajó. A­mint az ilyen körülmények között rendesen szokás, minden ember a más megmentésére gondol s igy esik meg aztán, hogy egy szerecsen rabszolga, talán a könyebb úszás kedvéért, nyakába ragad egy visító gyereket s tömérdek habozás után kiúszik vele Francziaországba. Mi ez egy szerecsen rabszol­gának ? Itt azután a gyermek felnő, megtanul szé­pen klavirozni, lévén az „Frankhonban“ a múlt szá­zad közepén olyan módi, mint ma nálunk a kintorna, megházasodik, támad egy husz esztendős leánya, a kivel aztán tart egyenest Magyarországba s beszál­lásolja magát nemzetes Csavari fiskális uramhoz és lakozik nálajs leányostul. Mert hát az atyjától, mikor az a tengerben elsülyed s az orkán túlkiáltja sza­vait, azt a nevezetes titkot örökli, hogy ő magyar. De mint afféle nyughatatlan tengeri ember, megunja a dicsőséget a fiskális urnál is, a­ki pedig nagyon jó embernek látszik, mert a kisasszony később még papucsot is stikkel neki a születése napjára, é­s azt mondja neki, hogy commendálja őt be valami jóra­­való famíliához zongoramesternek, mert már régen nem muzsikált. No ez könnyű dolog szörnyen, mert a fiskális egy kliense, gróf Szirthegyi, a­ki millio­mos olygarcha s fő jellemvonása az, hogy felesége a feleségének, tudjuk, hogy a magyar előidőkben min­den magyar főur papucshős volt — épen efféle mes­terembert keres a fiához. Dictum­ factum, a fiskális bemutatja védenczeit a grófi háznál s azokat ott rög­tön szegődtetik. De mig Francois, a zongoramester a kastély kilátásában gyönyörködik, addig a szobában ma­radt leánya sorra nézi a családi füstös portrait­kat s egyiknek orrát, másiknak gombjait rakván össze képzeletében, alkot magának belölök egy ideált, melyről azt hiszi, hogy ő abba szante pede beletud­na szeretni. A mi aztán meg is történik, mert a ház fia megjelen, néma mimikával jelenti, hogy meny­nyire el vannak ragadtatva, s mivel a fiú épen most éli kamaszéveit a mikor még a nőkkel bánni nem tudunk, ott hagyja szótlanul a faképnél az elá­­rault leányt, kinek tátva marad a szája a nem várt ideál megjelenésére s még kevésbé vár eltávoztára s bizonyosan ájultan vetné magát valamelyik fauteuil­­be, ha a függöny legördülése meg nem akadályozná ezt a szörnyű szerencsétlenséget. A második felvonásban már észreveszi a mék­­­sás mama ,­­a­ki tekintélyes egy persona, kiöl­tözve Medicis Katalinnak , Mária Theréziának és madárijesztőnek, s oly gravitással lépdelve, mintha nehezére esnék; azonfelül úgy kell kibuzogatni be­lőle nagy kínnal a szót, mintha gombolyagot tartana a szájában, melynek száját nagyon restell kiereszte­ni) észreveszi, mondjuk, hogy fia beleszeretett a klavirmajszter lányába s ez olyan szemtelen, hogy még viszonozza is. Ezt a viszonyt fel kell bontani, még pedig finomul, mint m ilyen magas nevelésű é del­­nőtől várni lehet. Rögtön behivatja az egész falut, melynek más dolga nincs, mint ez alkalomra készen lesni az ajtóban, s ott a parasztasszonyok jelenlété­ben tulajdon magas kezeivel letépi a szegény leány­­ fejéről a kopfputzot (chignon a múlt században nem lévén még oly gyakori). E finom ezérzásra aztán a zongoramester elhordja magát a kastélyból leányos­tól s visszaszármazik Csavari fiskálishoz, kinél idő­közben megjelent egy idegen s kezeire bízott egy csomó írást, a­mikből kiderül, hogy a Szirthegyi birtoknak törvényes tulajdonosa nem más, mint Frangois,a megalázott zongoramester. Ezek az iratok nem fúltak a tengerbe, hanem elnyelte őket egy czet­­hal, abból került ide magyar országba, mely az idő­ben tömérdek halzsírt és halhéjat fogyasztott. A becsületes, jószivü prókátornak most már nincs elsőbb dolga, mint rárontani a mocsoktalan becsületére, ősi nevének tisztaságára, czimének fé­­­nyére rendkívül féltékeny Szirthegyi családra, elő­adni nekik jó vastag stílusban, hogy ők most már földönfutó koldusok, miután a jogos birtokos előke­rült. Hanem hát van mód a dolgon segíteni. Azok az okmányok eredetiek, másodpéldány róluk nincs sehol, a tanuk elhaltak. Tegye meg tehát gróf Szirthegyi a maga érdekében azt a szívességet, vegyen kezébe egy revolvert, törjön be a fiskális szobájába, az iratok ott lesznek az asztalon, azokat lopja el. A becsületére féltékeny főúr egy felvonáson keresztül hallgatja hideg vérrel ezeket a kecsegtető ajánlatokat, amikért az ügyvéd nem kíván egyebet, mint a jószágok egy negyedrészét. A büszke oligar­­chának eszébe se jut,hogy ezt a szemtelen gazembert más közönséges teremtés, még ha nem örökölt is oly fényes, tiszta czimert őseitől, egyszerűen ki fogná rúgni az ajtón, hanem hallgatja minden felindulás nélkül, míg csak a felesége azt nem mondja, a hogy mir ez még­is csak plus quam egyszerű szemte­lenség. Az ügyvéd aztán máskép próbált szerencsét. Van neki egy görbe szájú fia, eszébe jut a Kolum­­bus-tojás, hogy jó volna azzal a leányt a kire az a tömérdek vagyon néz összeházasítani. Hanem amint épen javában conspirál e tárgyban magzatával csu­kott ajtó mögött, —a beszélgetést a leány egyik­hang mögül kihallgatja. S a­mint a két conspirátornak eszébe jut egy pillanatra kitekinteni, vájjon nem ólálkodik-e valaki a szomszédban ? a leány előkerül a függöny mögül, s egy hosszú teonológ után, mely alatt folytonosan remeg, hogy meglepik, magához veszi az irományokat, s utcza neki, kiszalad velük azon az ajtón, amit egy fertályórával előbb erősen becsuktak kulcscsal, riglivel, lakattal. A leány az irományokkal egyenesen a kastélyba rohan, miután odahaza nincs alkalmas kandalló, a melyik ily fontos okmányok fölemésztésére méltó volna. Bejön a kastélyba, tűzre dobja az iratokat. A nemes Szirthegyi família az irományok, de még in­kább azok megsemmisülte után azonnal megjuhá­­szodik s most megint intra dominium lévén, kezd a szegény korában lenézett, meggyalázott, megtaposott leánynyal emberi módra beszélni. Sőt még az urfi is, a ki a pipogyaságban annyira túl tt®5 atyján, hogy mikor anyja a még ekkor szegény leány fejéről le­tépte a fejdiszt , anyjának adott igazat s azzal gyáván elűzte a háztól azt, akit szeret, — még ez a hitvány ember is azzal tetézi jellemtelenségét, hogy most már védelmére kél birtokai törvényes örökösé­nek, mikor Csavari fiskális brachialis assistentiával kutatni jön az ellopott irományokat. Végül következik aztán az általános csokoládé a magas aristocratikus család, jószágaik törvényes urait nem habozik nagy kegyesen kebelébe fogadni, elvétetvén koldusbotra jutott fiókkal a dúsgazdaggá lett leányt, kit, mikor ők voltak dúsgazdagok s a leány szegény, nem csak megvetet­ek, de meg is gyaláztak. Ily szép morált ritka darabban találhatni s annyi válogatott lehetetlenséget kevés mit bsz ily szerencsésen felölelni. S ha hozzá veszszük, hogy a színészek mily kitünően emelték ki e darab előnyeit, hogy Szigeti József a gőgös aristokrata szerepében mekkora ásitásokat igyekezett művészileg elfojtani, hogy Pauline asszonyságnak a büszke delnő alakjá­ban mind costumojével, mind játékában mennyire sikerült az émelygősséget, unalmasságot és kiállha­­tatlanságot a lehető legmagasabb művészi tökélyre emelni, a­nélkül, hogy természetességéből veszített volna, hogy Inere fényes öltözőjében mennyire el­tudta hitetni az emberrel, hogy ő tulajdonképen nem is annyira egy harminc­hat ősapát számláló nemzet­ség utolsó sarja, a­ki egyenest Árpádtól származik, mint inkább csak mágnás-costumébe csempészett vagyonhajbász iparlovag : lehetetlen nem reményle­nünk, hogy ez a darab még sokszor fogja gyönyör­ködtetni a magyar közönséget s a nemzeti színház­nak valóságos reportok­-darabja lesz. Feuillet, kinek „szegény ifjú története“ cz’­t­ű darabja nagy hatást látszott gyakorolni a költő phantasiájára, bizonyára örvendett volna, ha czuk­­ros érémjét ily zsírosan, fokhagymás kolbászokkal és nagy darab szalonnákkal felruházottan feltá­lalni látja. Szentül meg vagyunk győződve, hogy a kö­zönség maga is osztja a roppant tetszést, melyet ben­nünk ez a darab előidézett. Abból legalább, hogy a karzaton négy többé, a földszinten pedig vagy iít kevésbé vaskos tenyér lelkesedésében majd lesza­kadt a működésben, s hogy néhány torok rekedtté kiabálta magát a szerző utáni sóvárgásában, azt kell gyanítanunk, hogy a publikum ég a vágytól ezzel a darabbal mielőbb találkozhatun­k valahol. Ma Budavár közönségét ijesztgetik vele, kesztő volt. Egy jeles és nagy részrehajlatlan­sággal tartott spanyol történelmet is irt, mely a függetlenségi harcz idejétől (1808.) II. Iza­bella királyné nagykorúságáig terjed. Chao mérsékelt republikánus. Az 1868-iki ideigle­nes kormány alatt távirdaigazgató volt, azóta mostanáig képviselő volt. Somi (gyarmatügyi miniszter) újdon­sült republikánus s parlamenti beszédében mint a rend embere tüntette ki magát. Azt hiszik róla, hogy a tengerentúli tartományok­kal szemben, melyek igazgatása reá bizatott, conservativ politikát fog követni. C r e y c o (tengerészetügyi miniszter) csak nem rég emelkedett az ellentengernagyi állomásra. Ő és Acosta c a radicális párthoz tartoznak a köztársasági kormányban. Pá­lyáját a tengerészetügyi minisztérium irodá­jában kezdte meg. Megcsontosult bureaukrata elvei, nézetei, legkevésbbé mondhatók sza­badelvűeknek. Castelar a következő levelet intézett Ar­­thur Arnold nevű, londoni barátjának Mad­ridból febr. 19-én: „Nagy örömmel vettem f. hó 13-ai levelében kifejezett jó kívánságait. Nagyon örülök azt tudni, hogy kormányunk Anglia m­­­dén osztályának rokonszenvét bírja s biztosítom önt, hogy a kormány mindent el fog követni e bizalom fentartására és megérdemlésére. A köztársaság az események rendü­letlen logikája következtében jött­ létre és czólunk , gondos eljárás által azt fentartani. Utolsó forradalmunk óta a nép­jog legnagyobb részét kivívtuk. Ma már azt csak fejlesztenünk és egy békés köztársaság formájába kell öntenünk. Hogy ezt tehessü­k, benn zavartalan rendre és a külföld rokonszenvére van szükségünk és én biztos vagyok benne, hogy e czél elérésénél nem fogja ön tőlem jó barátságát megtagadni. Őszin­tén üdvözlöm önt, kedves barátom- Emilio Cas­telar. A franczia nemzetgyűlés tegnap­előtt vette tárgyalás alá a 30-as bizottság je­lentését. A tárgyalás folyamáról kimerítőbb részletes adatok nem érkeztek, mint melyek tegnapi lapunk egyik párisi táviratában fog­laltattak. Közöltük volt a napokban a 30-as bizottság jelentésében foglalt törvény­­j­a­v­a­s­la­tot is. Most ezzel szemben Mar­­cel Barthe a köztársasági baloldal ré­széről a tárgyalás folyamában következő e­l­­lenj­avaslatot fog beterjeszteni : „ 1. ez. A nemzetgyűlés két kamarából áll: egy képviselőházból és egy senatusból (vagy re­­visia-kamarából.) A képviselőházban terjesztetnek be legelőbb a törvényjavaslatok és határozati javas­latok. Egyedül a képviselőháznak van joga mandá­tuma letelte előtt önmagát feloszlatni. A senatusnak feladata a képviselőház által elfogadott minden tör­vényt és határozatot felülvizsgálni. Ha azt tartja, hogy valamely törvényjavaslatot vagy határozatot visszavenni, vagy módosítni kell, küldessék vissza az előterjesztés a képviselőháznak, mely azt bizonyos idő alatt újra tárgyalás alá veszi. Az új tárgyalás al­kalmával az előterjesztés véglegesen megállapittatik. 2. ez. A köztársaság elnökét az egyesült két kamara választja egy bizonyos időre mely 5 évet túl nem haladhat. Az elnök újra választható. 3. ez. Állíttassék fel egy alelnökség, vagy­is oly közeg, mely a köztársasági elnök aka­dályoztatása, halála vagy visszalépése esetében a végrehajtó hatalom functióit vigye. 4. ez. A jelenlegi nemzetgyűlés ér­vényben marad azon napig, melyben az új kamarák összeülnek. Thiers urnak, mint a köztársaság elnö­kének hatalma azon napig tart, melyben őt az uj nép­képviselet vagy újra megválasztja vagy leteszi. 5. ez. A választási törvény re­­visio alá kerül oly czélból, hogy a választó azonos­sága megá­llapittassék és a választások meghamisítá­sának eleje vézessék. Azonban az általános szavazat­jog sértetlenül fentartatik és a választási lajstromba való beiktatásra megkívánt lakás­tartam egy éven túl nem terjedhet. 6. ez. A nemzetgyűlés nem oszlik fel addig, míg a fentnevezett kérdésekben nem intézkedett. A kormány terjessze be a nemzetgyűlésnek a megfe­lelő tvjavaslatokat. 7. ez. A köztársaság elnökének viszonya a nemzetgyűléshez a leendő két kamara összeállításáig következőleg szabályoztatik. (Itt következnek aztán a 30-as bizottság tvjavaslatának­­ első czikkei némi módosításokkal.) Az angol parlament február 24-iki ülésében Cardwell hadügy­miniszteri titkár indokolta az idei hadügyi budgetet, melynek előirányzata 14.416,400 font sterling, mi a múlt évhez képest 408,000 font megtakarí­tást tüntet fel s ha az élelmiszerek, takarmány és ruházat ára megtartotta volna normális magasságát, a megtakarítás még 400,000 fonttal nagyobb lehetett volna. Kifejté ezután hogy ez előirányzat 462,754 főnyi katona­ságra van felvéve, noha a rendes britt hadse­reg most csak 154,004 emberből áll. Majd az ujonczozás és szabadságolás körül felme­rült panaszokra térvén át, megjegyezte, hogy nem áll oly roszul a dolog, mint sokan gyanítják és 23,000 újoncz vonatik be évenként, hogy a hadsereg felebbi létszá­mát folyton kiegészítse. A militia 129,000 főre megy. Az önkénytesekről sajnálattal je­gyezte meg, hogy ezeknek száma újabb idő­ben jelentékenyen csökkent. Ezután egy „ka­tonai mérnökkari főnök“ kinevezését hozta indítványba, ki a hadsereg fővezérének oldala mellett szoros figyelemmel kisérné a vasuta­kat, távirdavonalakat, a közlekedési eszközö­ket stb . képes lenne ezekről bármely pillanat­ban tüzetes felvilágosítást nyújtani a főhadve­­zérnek; e főnök fizetését 1200 fontban irányozta elő. Végül nagy érdekeltség között felemlítette, hogy a britt közkatona napi zsoldja jelenleg 1 shilling és 2 penny, mihez még naponkint „sörpénzül“ 1 penny jár, ebből levonatik élelmezésre 4 V* penny s maradt tiszta napi zsold 10’A pennyi, mi a mi pénzünk szerint körülbelül 42 krnak felel meg, a titkár sze­rint a jelen körülmények között e fizetés cse­kély s a ház átalános helyeslése közt indít­ványozza, hogy a közkatonák tiszta napi zsoldja minden levonáson felül egy shilling­ben állapittassék meg. A hadügyi titkár be­széde, mely két óra hosszat tartott, a ház mindkét oldalán átalános tetszéssel fogadta­tott s a hadügyi budget tárgyalásának meg­kezdése jövő csütörtökre tűzetvén ki, némely csekélyebb fontosságú tárgyak elintézése után az ülés véget ért. A svárczi egyházi zavarok és bonyo­dalmak még egygyel szaporodtak. A St. Galleni egyház­megye püspöke f. hó 19-én küldötte át a kormány­tanácsnak azon böjti rendeletet, melyben a csalhatat­lansági dogma kihirdettetik és lelkismeretben minden katholikusra nézve kötelezőnek jelen­tetik ki.­­ A kormánytanács szigorúan ki­jelenté a püspöknek, hogy nem fog megtűrni semmiféle oly tant, mely ellenkezik az állam hatalmával s annak jogkörébe vág; úgy szintén a büntető birónak fogja átszolgáltat­ni mindazokat, kik túlkapásaikkal az egyéni vallási és hit­szabadságra pressiót gyakorol­nak vagy a különböző hitfelekezetek közti gyűlöletet, ellenszenvet vagy egyenetlenséget keltik fel.­­ A baloldali kör tegnap esti (febr.­28.) értekezletén a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslat tárgyalását befejezte. Módosítás történt a bizottságra nézve.­­ A törvényjavaslat azt a változtatást teszi a 1868. XVI. tvezikkre ide vonatkozó részén, hogy a bizotságok jövőben,csak az adóhivatalok új székhelyén működjenek, tekintve azon nagy távolságot, mely­ben némely községek az adóhivatalok székhelyeihez fekszenek. Az értekezlet a törvény fentartása mellett EK maradt. Továbbá az a változtatás történt, hogy a fo­ci amáziára nézve a folyó évre a határidő a törvény­­kihirdetésétől számítandó 30 napban állapittatik meg.­­A bélyeg és illetékekről szóló törvjavaslatra nézve indítvány jelentetett be, melyet is fogadtatott. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése márt. 5. Elnök :­Bánó József, jegyzők : Szeniczei, Wäch­ter, Tombor. A miniszterek közül jelen vannak­: Trefort, Pauler. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy Barta Miklós Udvarhely­­széken megválasztott képviselő, a 30 nap leteltével véglegesen igazoltatott. Zsucskál Mihály bemutatja Surina István torstváni reálgimnasiumbeli igazgatónak kérvényét az országgyűlési nyomtatványok megküldése tár­gyában. Ráday Gedeon gróf az aradvidéki tanitóegy­­letnek kérvényét nyújtja be az ország többi vidé­kein levő tanitóegyletek közti díjtalan levelezés en­gedélyezése érdekében. Horánszky Nándor Kis-Telek mezővárosa számos lakosának kérvényét mutatja be Majthényi Dezső a jezsuiták kitiltásáról szóló hat. javaslata el­fogadása iránt. Vidacs János több Pest bel-, ferencz- és jó­zsefvárosi lakos kérvényét nyújtja át a Mészáros­ utcza nyílásánál tervezett Dunahíd kiépítése iránt. Mind e kérvények a kérv. bizottsághoz tétet­nek át. MileticS Szvetozár a következő interpellatiót intézi a belügyminiszterhez: „A belügyminiszter föl­­hivatik, hogy az újvidéki polgármester választása ügyében a 27-ik ülésben hozzá intézett interpellatióra mennél előbb feleljen.“ Közöltetik az illető minisz­terrel. Csanády Sándor: A kir. ügyészségnek Sluba Benedek perbefogathatása iránti kérvényének tár­gyalása a múlt szombatról az oknál fogva halasstat­­ván el, mivel az ez ügyre vonatkozó iratok nem vol­tak kinyomatva: fölkéri a házat, hogy miután e kí­vánalomnak már elég van téve, tűzze ki az ügyet a jövő szombati ülés napirendjére .Elfogadtatik. Következik ezután a napirend,a kérvények tár­gyalása. Ocsay Pál kérvényénél 1849-iki kárainak meg­­térítése iránt felszóllal. Csiky Sándor, s kéri ez ügyek elintézésére vonatkozó határozati javaslatának jövő szombatra napi­rendre tűzését. Elnök föl akarja tenni ez iránt a kérdést, Justh József tiltakozik az ellen, hogy e kér­dés felett a ház most határozhasson. Szólnak még e kérdéshez Madarász és Péchy, mire Csiky kérelme mellőztetik, s a ház a bizottság véleményét egyenesen elfogadja. Bökény J­ános hasontárgyú kérvényénél Lázár Ádám módosítványt nyújt be az iránt, hogy a miniszter — kihez a kérvény utasíttatik — egyszersmind utasítandó lenne, hogy ez iránt jelen­tést tegyen minél előbb. Lázár módosítványa mellőztetik. Több pest-bel-, ferencz- és józsefvárosi lakos­nak az alsó Dunahíd kiépítése­­iránt benyújtott kér­vényénél Vidacs János módosítványt nyújt be, hogy a miniszter minél előbb erről jelentést tenni utasíttas­­sék. (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Elnök felteszi a kérdést a bizottsági indítvány elfogadása iránt. Kelly és Péchy követelik, hogy ez indít­vány ne úgy tétessék fel, mintha annak elfogadása , Vidacs módosítványának elfogadását kizárná. Kerkapoly Károly kijelenti, hogy a miniszer úgy is fog e tárgyban, és minél előbb, jelentést ter­jeszteni a ház elé. Vidacs János ebben megnyugszik s módosít­­ványát visszavonja. A többi kérvények ellenmondás nélkül, a bizottság által ajánlott módon intéztetnek el. Következik ezután a napirend második tárgya, a pénzügyi bizottság kiegészítésére, s az id. büntető eljárás átvizsgálására kiküldendő bizottság tagjaira való szavazás. Tombor Iván jegyző olvassa a névsort. A ház tagjai — közmegállapodás folytán — a reggeli lapunkban közölt névsorra szavaznak. A szavazás eredménye a hétfői ülésen fog kihirdettetni.

Next