A Hon, 1873. április (11. évfolyam, 75-99. szám)

1873-04-01 / 75. szám

75. szám. XL évfolyamú Kia,Éló-In­va,tal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írt­a kr. 6 hónapra.....................................„ 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első nálpjától számittatik. Esti kiadás. Buda-Pest, 187­1 Kedd. april 1. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSSEM szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. Budapest, april 1. Budapest, april 1. A delegátiók, mint tudva van, hol­nap kezdik meg működésüket. A „Pesti Nap­ló“ s a „Reform“ ez alkalomból a delegátiók­­kal foglalkoznak. A „Pesti Napló“ első­sorban úgy találja, hogy mivel a múlt delegationális ülésszak már átesett az átmeneti intézkedéseken, a mai delegatiónak az a feladat jutott, hogy szigorú következetességgel a leg­utóbbi határozatok körvonalait megállapítsa s mér­legelje, hogy vájjon a közös kormány előterjesztései mennyire felelnek meg e határozatok és ezek alkotása alkalmával tett ígéreteknek.“ A külügyi kérdések ezúttal nem fognak sok vizet zavarni. A hadügyi budgetről a „P. N.“ így nyilat­kozik : „A hadügyminiszter újabb költségemeléssel lép a delegátió elé. Az összes többlet mintegy hatod­fél millió, mely többlet azonban előreláthatólag szin­tén nem fog nagyobb vitákra okot adni. E többlet egyes alkatrészeire nézve két osztályba sorozható. Részint olyan, mint a tengeri hajók építése s a tizen­harmadik agyar tüzérezred fölszerelése, mely már a múlt alkalommal az egyik del­gátié által elhatároz­tatott, de mert a másik fél nem járult hozzá, nem emelkedhetett törvényerőre. Részint pedig olyant, mint: a lőfegyverek beszerzése s több más pont, me­lyet a hadügyminiszter elhalaszthatlannak jelent ugyan ki, de a delegációk már megszokhatták, hogy ezt az „elhalaszthatlanságot“ nem kell és nem is le­het oly szigorúan értelmezni. Sőt valószínű, hogy a többlet jó nagy része csak fedezetül van oda állítva a többi tételhez, s a hadügyminiszter tán azt hiszi, hogy ha ő nem tud elszokni attól, hogy minden év­ben fölemelt tételekkel álljon a delegátió elé, úgy ez sem mondhat le arról, hogy leszállítson néhány té­telt. Ha így van, s okunk van hinni, hogy feltevé­sünk közel jár a valósághoz — a delegátio bizonyára szintúgy alkalmazni fogja „rész“ szokását, a­mint ezt a miniszter tette, vagyis a delegátió ma szintúgy törli a többletet, amint a miniszter ezt beállítá a költségvetésbe. „A budget emelésének így mindkét faja, mint reméljük, nem fog animositásra okot adni. Részünk­ről csak töredékekből ismerjük e költségemelések egyes tételeinek indokolását, de e töredékekből is meggyőződhettünk, hogy egyik tétel sem elhalaszt­­hatlan. A magyar delegációnak ezenkívül bizonyára eszébe fognak jutni a honvédség kérdésében az or­szággyűlésen lefolyt viták, valamint a magyar állam­háztartás jelen állapota, s nem hiszszük, hogy akad­jon a magyar delegációban akár egy tag is, ki jelen­tékenyebb és nem is okvetlenül szükséges költsége­m­­elés megszavazásának elvállalná felelősségét. Sőt bevalljuk, hogy miután báró Sennyey a kép­viselőházban kijelenté, hogy az okszerű gazdálko­dás a közös hadseregre is kiterjeszthető s neki meg­vannak erre vonatkozólag is a maga tervei és indít­ványai, nagy érdekeltséggel tekintünk amaz actio elé, melyet e téren remélhetőleg ki fog fejteni. Ha azonban ebben csalódnánk, ha ő és bizalmas­ elvtár­sai is hozzá­járulnának ahhoz, hogy a közös hadse­regre jelentékenyen nagyobb tételek szavaztassanak meg, míg a honvédség kifejlesztésének több neveze­tes része, az államháztartás átalános állapota iránti tekintetből elhalasztatott, ez majd csak a mellett bizonyít, hogy a képviselő­házban a köztudomású „félreértés“ talán még­sem volt minden alap nélküli.“ Így a „Pesti Napló.“ A „Reform“ a „hadsereg reformjának kétséges állapotára és irányára“ hívja föl a delegációk figyelmét. A hadsereg reformjának egyik sarkpontjára, ter­ritoriális rendszer megvalósítására és a magyar ezredek visszahozatalára nézve ugy­anis,a „B. “ szerint, a hadügyminisztériumban már elfoga­dott iránynyal e­­­lle­n­k­e­z­ő áramlat akar érvényre emelkedni. Magyar ezredeket, a­me­lyek már kiegészítő kerületük közelében van­nak, ismét ki szándékoznak, vagy legalább szándékoztak vinni az országból, és helyükbe tegyék a katonáknak, hogy egész erejökkel a láza­­­­dók ellen forduljanak. Ezáltal fogjuk megmutatni , hogy érdemesek vagyunk a szabadságra, mely csak azon népeket illeti meg, melyek képesek önma­gukat megmenteni, megs­abadítni. Csak így és csak hősi erőmegfeszítések által menthetjük meg a köztár­saságot, ezzel a szabadságot és a hazát. (Következ­nek az összes miniszterek aláírásai. A spanyol köztársaság s általában a szabadság barátjait csak örömmel töltheti el a Figueras-kormány ez erélyes fellépése. Ideje is volt már e lépést megtenni, mert a hivatalos hadi bulletinek, melyek már a­ Zo­­rilla kormány kezdete óta hirdették a karlis­ták szétveretését időről időre, legkevésbé sem segítettek a bajon. A karlisták rabló hadjá­rata azért folyton veszélyeztető az ország biz­tonságát és a szabadság megszilárdulását. Most már a köztársasági kormány a hadse­reg szervezéséhez, a fegyelem helyreállításá­hoz s önkénytes zászlóaljak alakításához és felfegyverezéséhez erélyesen hozzá látott. A cortes pedig megszavazta hozzá a szükséges­­ pénzerőt is — és igy nem kételkedünk benne, hogy — valamint Francziaországban — úgy a pyrenei félszigeten is a köztársaság lesz az, mely megmenti az államot azo­n bonyodal­maktól s veszélyektől, melyekbe azt a mo­narchia bűnei sodorták. A franczia külügyér a párisi spa­nyol követhez Olozagához következő jegyzé­ket intézett válaszul Castelarnak azon szeren­­csekivánatára, melyet ez a terület felszaba­­dítási szerződés megkötése alkalmából a fran­czia kormányhoz intézett: „Követ úr! Ön szives volt közölni velem Cas­­telar azon szerencsekivánatát, melyet a saját és col­legéi nevében az elnökhöz és egész Francziaország­­hoz intézett. Fel vagyok hatalmazva, önnek ezennel kifejezni az elnök köszönetét. Szerencséseknek érez­­j­­ük magunkat, hogy bírhatjuk a spanyol nemzet ba­­­­­átságát. Mi erre barátságunk biztosításával és a spanyol nemzet boldogsága és szabadsága iránti leg­forróbb kívánságunkkal felelünk. Nem is kételke­dünk mi azon öröm őszinteségében, melyet a spa­nyol nemzet azért érez, hogy Francziaország nem sokára ismét vissza nyerendi előbbi független ál­lását. Francziaország független állása az általános egyensúly szempontjából szükségesség és nyugoti Európa népeinek különös érdekök van abban, hogy a franczia köztársaság a világ népei között őt meg­illető rangot elfoglalja. Fogadja stb. — Versailles, martius 26. 1873. — Remusat. Az angol alsóház mart. 27-ki ülésé­ben kettős irányban került szőnyegre a spa­nyol köztársaság ügye.Ugyanis E­n­­fr­e­­­d lord, a külügyi államtitkár két inter­­pellációra válaszolt ez alkalommal. Az elsőt Taylor intézte az iránt a kormányhoz hogy miért nem ismerte még el a spanyol köztársaságot. Erre következőleg válaszolt Enfield: „A kormány csak ideiglenesnek ismerheti el a mostani spanyol kormányt. Míg az alkotmányozó cortes nem határoz a választandó kormányforma iránt,addig azon megszokott eljárást kell finormérté­­kül venni, mely használtatott azon ideigl. kormá­nyokkal szemben is, melyek Izabella exkirálynő, a meghalt Fülöp Lajos exkirály és Napóleon excsá­­szár után következtek. Ha el is határoztatott volna az, hogy a mostani kormány elismerése siettessék még sem lehetne tudni, hogy tulajdonképen kinél hi­telesíttessék a madridi angol követ.“ A második interpellátiót Dowson-Daniel A kezö­s­­ készl­et által fedezett, előmutatóra, látra és 50 írtnál nem kisebb összegre szóló, kamatozó pénztári utal­ványokat kibocsátani, miknek kamatlábát legalább egy évi érvénynyel az Igazgató­tanács állapítja meg előre. 8. §. Ezen pénztári utalványok azonban nem haladhatják túl a befizetett tőke összegét s ezenkívül a forgalomba helyezett összegnek mindenkor kész­pénzzel, váltókkal, devisekkel, mindennemű értékek­kel (Effekten) vagy érctrudakkal fedezve kell lenni. A forgalomban levő pénztári utalványok összege minden hónapban közhírré teendő. Forgalomban levőnek tekintetik minden, a társulat által,kibocsátott és a pén­ztárba vissza nem került utalvány. A társu­latnak joga van a kormányt felkérni, hogy a pénz­tári utalványok az e czélra kijelölendő állami pénz­táraknál a társulat költségén beváltassanak. 9. §■ Ezen kedvezmény azonban minden esetben­­ megszűnik, mihelyt azok az intézet pénztárainál be­mutatáskor pontosan fel nem váltatnak, vagy ha a társulat mérlege veszteséget mutat, és végre, ha az utalványok beváltását illetőleg alapos aggályok tá­madhatnak. Ha a pénzügyminiszter a pénztári utal­ványok beváltását megszünteti és a megszüntetést a társulattal írásban közli, a társulat tartozik ezt azon­nal a napi­lapokban köztudomásra hozni. v ,, A banknak engedélyezett ezen kedvezmények megszüntetésekor, valamint midőn ezen pénztári utalványoknak bizonyos neme vagy azok egész ki­bocsátása a bank által bevonatik, a forgalomban lévő pénztári utalványok bevonása s illetőleg beváltásának a magyar kir. állami kormány és a társulat körét­i m­eg­­állapitandó egyezmény szerint kell eszközöltetni.­­ Az intézet az általa kibocsátott kamatozó pénztári utalványokat és jegyeket, a­mennyiben,­ezek a be­váltásukra kitűzendő és nyilvánosan közzéteendő határidő eltelte után számítandó 6 év alatt be nem mutattatnak, beváltani vagy újakkal kicserélni nem köteles. A pénztári jegyek kibocsátása előtt köteles a társulat azok pontos leírását közzé tenni. Ezen pénztári utalványok meg nem semmisíthetők. III. szakasz. Társulati tőke és a részvényesek jogviszonyai. 10. §. A társulat alaptőkéje egyelőre 25 millió o. é. ftban 125000 db. teljesen befizetett 20­0 ftos részvényre osztva állapíttatik meg. 11. §. Ezen alaptőkét azonban az­­igazgatóság indítványára a közgyűlés 50 millióra növelheti, to­vábbi 125000 db. 200 ftos részvényesek legalább 25000 dbot magában foglaló új sorozatainak kibocsá­tása által. ..5, 12. §. Az ilyen későbbi kibocsátású részvények­re mindenek előtt az első kibocsátású részvények eredeti aláíróinak pari árfolyamon visszavonhatlanul előjog biztosittatik, míg az ily részvények második felére az előbb kibocsátott részvény tulajdonosainak részvénybirtokuk arányában pari árfolyamon meg­tartási jog biztosíttatik. Első aláíróknak azok tekin­tendők, kik az alakuló közgyűlésen az első kibocsá­tást az engedményesek által kiállított és hatóságilag hitelesített jegyzési ivén aláírták. 13. §. A részletes határozatokat a további rész­vénykibocsátás módozatait illetőleg, az előjog érvé­nyesítési módozatait és az ennek számára kitűzendő határidőt, a befizetési határidők kitűzését, valamint a repartitiót és a jogosultak által át nem vállalt részvények feletti intézkedést az igazgatótanács ha­tározza meg. 14. §. A részvények fel nem oszthatók és a társulat egy részvénynek csak egy tulajdonosát is­merheti el. 15. §. A részvények folyó számokkal láttatnak el,,de mindig csak akkor adatnak ki, ha a kibocsá­tandó összes részvényekre az egész névleges, ti ka I 200 ftjával be van fizetve. 16. §. A részvények a mellékelt A. minta sze­rint magyar és német nyelven állíttatnak ki, s azo­kat egy igazgatósági tanácsos és az igazgatóságnak egyik tagja írja alá, és a társulat száraz pecséjével látandók el. 17. §. Minden részvényes a társulat kötelezett­ségeiért csupán részvényei összegéig szavaló­. A társulati tőke valamint a társulat összes vagyona kapitány intézte, mely a kar­lista ügy­­­nökök által Angliában vásárolt fegyverekre vonatkozott. Enfield erre azt felelte, hogy Angliában a fegyver-adásvevést nem lehet törvénytelen adtusnak tekinteni s a kormány a jelen esetben sem tehet kivételt. — —­---- -----­ - • gal, a szellemet az anyaggal. Strauss — mint említők — a tudomány jelen álláspontján a kétféle törvény szoros összefüggésben van s mint organikus­­élet nem lehet anyag nélkül, úgy észszerű élet sem az organikus életen kívül. De minő viszony lehetne a gondolat s bárminemű rezgés között? Ezen szoros viszony csak szójáték, összevegyítése az egymás mellett állóknak. Ily esetben csak összeköttetés lé­tezik a különböző eredmények között, de az eredeti okok teljesen különbözők. A franczia tudós­­hossza­san szól ezen álláspontjáról s különösen élesen kikel az újabb tudomány azon nézete ellen, mely a vég­­czélt egészen mellőzi a tünemények magyarázatá­ban. Szerinte ez lehetetlen s a tudományos vizsgálat is kisszerűvé változik nélküle. Maga Darwin theóriája az által lesz oly bölcsészetellenessé, hogy tisztán esetleges okok által, minő az életküzdelem, a faj el­különítés s az örökség magyaráz meg oly átalaku­lásokat, melyek „az ember szellemének éle­­té­­ben végződnek. Ő ezt hazard játéknak tartja, mely nemcsak ellenmond a józan észnek, de részben meg átolja a tünemények szemléletét. A legújabb német bölcsészek egyike Hartmann „Philosophie des Unbewüszten“ czímű művében Schopenhauerrel egy­etér­tőleg azt állítja, miszerint a világ egy öntudatlan akarat alatt áll. Az istennek tehát nincs öntudata, de van akarata. A pantheismus ezen újabb alakzata ki akarja mutatni, mint fejlődik ki az akarat ezen öntudatlan természet által. Saját­ságos, hogy Strauss, ki szintén ellene szól a végczél­­nak, Hartmann bölcsészetében, nem akar megnyu­godni. „Ez által — mondja ő — csak egy szó van megváltoztatva, a bajon azonban segítve nincs.Előbb magában az alanyban volt az ellenmondás, az abso­lut és személyes jellegek megegyezhetetlensége folytán, most az alany és munkássága közt lévő vi­szonyba jött az út, mert az öntudatlan akaratnak oly működések és oly eljárás tulajdoníttatnak, melyek csak öntudattal egybekapcsolva jöhettek elő, és azért­­, habár subjectív értelemben veszi is, elismeri a világ czéljának létezését, sőt elismeri azt is, hogy e­zzel minden jót, minden igazt és jogost magában foglal, hogy a folytonos fejlődés eszményképe.„Szent, meghatározhatlan állag!. — mondja erre Réville — kinek kebléből ész és haladás erednek, ki a dolog fejlődésében egy eszmét akart megvalósítani, ki ha­talom, bölcseség és szellem forrása vagy, bizony nagyon hasonlítasz azon jó istenhez, kit a kegye?

Next