A Hon, 1873. május (11. évfolyam, 100-125. szám)

1873-05-01 / 100. szám

100 szám. XI. évfolyam. Esti kiadás: Budapest, 1873. Csütörtök, május 1. Kiadó-hivatal : Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra . . . .­­ . . . 6 frt — kr. 6 hónapra ........ 12 » — » Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere- Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 1. Budapest, május 1. A bécsi közkiállítás megnyitásának mai nagyjelentőségű ad­ását a lapok közül a „N.“ s a „P. Lloyd“ kísérik kommentáló czikkek­­kel. Mindkét laptársunk kiváló súlyt fektet elmélkedésében arra, hogy a Magyarország­gal kötött kiegyezés s az alkotmányos állapot az, mely a mélyen lesújtott — politikailag hátraszorított és kulturailag elmaradt — Aus­­triának erőt kölcsönzött a regenerálás nehéz művét kielégítő sikerrel végbevinni. Ami a mo­narchia hatalmi állását s a belállapotok meg­szilárdulását első­sorban előmozdította — az a Magyarországgal kötött kiegyezés volt, melynek következményei Lajtkántól is meg­törték az absolutizmus bénító hatalmát, és főleg anyagi tekintetben oly kedvező fokra emelték a birodalom túlsó felét, melyet az ötvenes s a hatvanas évek első felében ural­gott kétségbeejtő politikai és financziális zi­láltság után alig tartott valaki lehetőnek. Mindez sokkal kézzelfoghatóbb tény, semhogy a lajthántali független közvéleménynek egy álláspontra volna szabad helyezni magát azon túlnyomó részével a bécsi sajtónak, mely egy darab idő óta újra a részakarat és bornirtság serepéjébe mártott tollal ír Magyarország ellen. A „Napló“ így végzi a villágkiállítás megnyitásáról írt czikkét: Ama nagy tényezők sorában, melyek Ausztria újjáalkotásához hozzájárultak , Magyarország az első helyet foglalja el, s hogy miként járt el, midőn egy időben a helyzet ura volt, e mellett Ausztria újabb fejlődése tanuskodhatik. A népek közt létező közös érdekeket Magyarország Ausztria irányában úgy magyarázta, hogy ma Ausztria alkotmánya szilárd alapokon nyugszik, a németek állása biztosított, az osztrák pénzügy rendezett, az osztrák főváros virág­zó s a népek nagy versenyének nyereséges tanúja.­­ Bármily nagy legyen is az osztrák népek életrevaló­sága, szorgalma, munkássága, az országot soha sem emelhette volna oly gyorsan a virágzás ily fokára , ha nincs a leghathatósb segélyekre azon a méltányos­ság, melyet a kiegyezéskor Magyarország tanúsított. Az idegen, a­ki ismeri legutóbbi éveink törté­netét, s érzékkel viseltetik a történeti igazság iránt , tán el fog csodálkozni, hogy Bécsnek nem minden helyén, sőt tán nagyon kevés helyen fog találkozni az elmondottak méltányló elismerésével. Jusson eszébe, hogy még az átmenet korszakát éljük, mely­ben a­ kedélyek előbbeni irritatiója még nem lohadt le, s még lépten-nyomon az előbb dúlt szenvedélyek­nek bár már hamvadó parázsával találkozik. De látni fog egy népet, mely előhaladt a­z anyagi jólét­ben, s mindenekfelett egy népet, mely élvezi a szigo­rú alkotmányos ellenőrzést, a lelkiismereti szabad­ságot s a jogállam oly sok előnyét, s rá fog gondolni, hogy mindez előnyöket azon élénk alkotmányos kor­szak producálta, mely a Magyarországgal kötött kiegyezkedést, a monarchiának a dualismus és pari­tás rendszere szerinti átalakítását követte. A „P. L.“ fejtegetve, hogy a közkiállítás csak azon Bécsben foglalhat méltó helyet, mely az alkotmányos Ausztria fővárosa, így folytatja elmélkedését. Ez értelemben őszintén részt veszünk azon nevezetes eseményben, melynek ma Bécs színhelyét képezi. Igaz ugyan, hogy a világkiállítást illetőleg kezdettől fogva sok olyasmi történt, a­mi Magyar­­országra nézve csak elidegenítőleg hatha­tott. A kiállítás „a priori“ kizárólagos osztrák jelleget nyert, és Magyarország csak olyan bolygó­­szerepet kapott, hogy az osztrák nap körül forogjon. Azonban bármily kevéssé tarthatott vissza ez ben­nünket attól, hogy erőink és eszközeink arányában részt vegyünk a békés internationális versenyküzde­lemben, és oly kevéssé tolhatnánk előtérbe valamely gravament, mely megzavarhatná elégtételünket a nagy mű­ létrejötte fölött. Minket áthat a tudat, hogy Magyarország kiváló tényező volt azon kedvező for­dulat előidézésében, mely úgy a monarchia belviszo­­nyaiban, mint külhatalmi állásában bekövetkezett. Ha tény, hogy az alkotmányos korszak alatt Ausztria valamennyi szunyadó erői felébredtek, és mintegy varázsütésre alig gyanított gazdag segély­­források nyíltak; ha tény, hogy az előbb annyira zilált viszonyok consolidációja, s az anyagi fejlődés folytonossága biztosítottnak tekinthető, és ha ennek következtében a monarchia tekintélye és befolyása kifelé szemmel láthatólag növekedőben van, úgy senki sem fogja tagadhatni, hogy Magyarországnak igénybe szabad venni maga számára az oroszlán­­részt a szerencsés fordulatból s a valóban nagy ered­ményekből. A lajthántúli politikai kérdések háttérbe szorulnak a bécsi lapok hasábjain a világki-,­állítás mai megnyitásának ténye előtt, mely egy egész seregét egyesíti ma az európai ki­tűnőségeknek, a megnyitás ünnepélyén. Feje­delmi vendégek közül még csak az olden­­burgi herczeg érkezett Bécsbe, ellenben az európai trónörökösök közöt­t időt mosd Ausz­tria fővárosában, úgymint a német korona­­herczeg, a walesi herczeg, a d­á­n trónörö­kös és Flandern grófja(a belga koronaher­­czeg.) Míg a német és az orosz császár, és Thiers ur Bécsbe érkezése kétségen kívü­l álló dolog, addig olasz lapok szerint még bizony­talan, vájjon Viktor Emanuel meg fogja-e lá­togatni a kiállítást. Gróf Andrássy az osztrák budgetbizott­­ság előtt el­mondott közelebbi beszédében köztudomásúlag kijelentette, hogy a korona nem szándékozik lemondani vétő­jogáról egy esetleges pápaválasztás esetén. Az új „Presse“ ma azon figyelemreméltó tényről értesít, hogy a pápa megbetegedése alkalmá­ból a hatalmasságok között megindított tár­gyalások eredménye gyanánt elhatároztatott, mikép azok legkorlátlanabb mértékben fog­nak élni vétő­jogukkal, ha oly pápa válasz­tatnék meg, kinek egyénisége ellentétben állana az államok érdekeivel. A ma hozzánk érkezett f­r­a­n­c­­­i­a la­pok a választások eredményéről elmél­kednek. A „Journal des Deb.“ Bárodét meg­választását nem tartja veszélyesnek a köztár­saságra, miután maguk a radikálisok is kije­lentették, hogy ez­által csak figyelmeztetni és megszilárdítni akarták a kormányt a jobbol­dali monarchisták ellen. Stoffelről azt mondja a nevezett lap, hogy habár magát megmen­­tőnek mutatta be a választók előtt s azt hang­súlyozta, hogy ő „katona s úgy fog csele­kedni mint katona,“ mégis csak 27,000 ne­vetségesen kevés szavazatot kapott szemben a republikánus jelöltek 300,000-re menő sza­vazataival. Már nem lesz mit megmentenie, a választók azt tartották, hogy az ő helye in­kább egy kaszárnyában, mint a parlament­ben van.“ A „Siécle“ szerint Remusat azt válaszolá néhány barátjának, kik őt a bukás miatt vigasztalni akarták, hogy „nincs szük­ség a vigasztalásra. A dolgokat philosophiailag kell felfogni. ” A párisi választá­sok valódi eredménye az, — hogy a monarchia harmincz­­ezer — a köztársaság pedig több mint háromszáz­ezer szavazatot nyert.“ — A „Siécle“ megelégedését fejezi ki e szavakkal s hangsú­lyozza, hogy Páris azt nyilatkoztatta ki óri­ási szavazattöbbséggel, hogy megelégelte már a status-quot és valódi köztársaságot óhajt Ugyanily értelemben nyilatkoztak a me­gyék is. A­mi Stoffel ezredes jelöltségét illeti, a bonapartisták és legitimisták — e két ellen­séges elem — egyesültek mellette, mégis csak 27,000 szavazatot tudtak számára össze­­kapargatni, a­mi azt jelenti, hogy akár egye­süljenek, akár ne egyesüljenek a most neve­zett pártárnyalatok, jövőjük Francziaország­­ban, főleg Párisban, nincs többé. Működésük semmi jelentőséggel és nyomatékkal nem bír már. Elmélkedését így végzi az utóbb neve­zett lap: „Most már nyugodtan nézhetünk a jövőbe. Francziaország kifejezte óhaját egy valódi, békés és mérsékelt köztársaság iránt — és ki volna képes meggátolni Francziaor­­szágot szándéka keresztül­vitelében?“ Azon rendelet, melylyel a spanyol kormány az állandó bizott­ságot feloszlatta, következőleg hangzik: „Tekintve, hogy a cortes állandó bizottsága magatartása és tendentiái által a rendetlenség esz­közévé lett, hogy arra törekedett, miszerint a provi­­soriumot, melyben élünk bizonytalan időre meghosz­­szabitsa, mig a köztársaság és a haza érdeke épen az ellenkezőt kívánja; tekintve, hogy e czélból a nemzetgyűlés által hozott törvény ellenére az alkot­­mányozó gyűlésbe való választásokat el akarta na­polni ; tekintve, hogy egybe akarta hívni a nemzet­gyűlést, — a­mely eljárás semmikép sincs igazolva rendkívüli körülmények által, m oly időben, midőn a fegyelem a hadseregben lényegesen javult, a köz­rend csaknem biztosítottnak tekinthető s Don Carlos bandái érzékeny vereségeket szenvedtek; tekintve, hogy e semmikép sem igazolt czélzatok oda voltak irányozva, hogy a tegnapi conflictust szítsák, nem is tekintve azt, hogy a bizottság némely tagjai abban egyenes és tényleges részt vettek; tekintve, hogy a polgárőrség számára még egy parancsnokot is akart kinevezni, a­mi a végrehajtó hatalom jogainak bitorlását jelenti; végül tekintve, hogy a bizottság folytonos akadá­l volt a köztár­saság kormányára nézve, mely ellen sza­kadatlanul conspirált. Ezen indokoknál fogva következőket rendeli a kormány : 1. A nemzetgyűlés állandó bizottsága feloszlattatik. 2. A kormány felelni fog az alkotmá­­nyozó gyűlés előtt a jelen rendeletért. Madrid, april 24. 1873. A végrehajtó hatalom ideiglenes elnöke: Fr. Pi­g Margall.“ Mint e rendelet tartalmából, valamint azon körülményből, hogy épen midőn az állandó bizottság ily követelésekkel lépett fel, akkor gyülekezett tizenegy fegyveres zász­lóalj régi nemzetőr Madrid piaczára, a bizott­ság sem többet, sem kevesebbet nem akart, mint egy államcsínynyel megsemmisítni a köztársaságot. Ily körülmények között a kormány nem csak hogy nem követett el hibát, midőn feloszlatá a nagyobbrészt mo­­narchista conspirátorokból álló bizottságot, hanem kötelességéből kifolyólag feltétlenül helyesen cselekedett, hogy így elbuk­ta a köztársaság életére mért csapást. Érezte és tudta azt a spanyol nemzet is, hogy miről van itt szó, ezért találkozott mindenütt he­lyesléssel a kormány e lépése. A londoni kar­lista bizottság egy, Bayonneban ápril 27-én kelt táviratot tesz közzé, mely szerint ápril 24-én Vera-Cruznál Santa­ Cruz 700 főből álló karlistái az 1400 főnyi republikánus serget i. e. 11 órától egész estig tartó ütközetben teljesen megvere ,­ték, miáltal Nouvilas töb terve dugába dőlt és Dorregaray további sikere biztosítva van. Ez ugyan eléggé hihetetlen mistitificationak látszik. Egy másik londoni távirat szerint közzé­­tétetett III. Napóleon 1865-ben ápril 24-én kelt végrendeletének hiteles szövege. E szerint a hagyaték 120,000 font sterlinget tesz, mely összeg azonban idegen követelések által felényire olvad le. Napóleon a régensséget özvegyére hagyja, fiának pedig azt tanácsolja, hogy tegyen meg mindent, a franczia népért, mert az ő ügye egy a franczia nemzet ügyével. (!) A német császár sz.-pétervári útjáról ezen részleteket találjuk a berlini la­pokban: „A császári külön vonat, kivéve azon állomásokat, hol vizet kellett menteni a gép számára, meg sem állott Dirschanig,hová a vonat múlt pénteken reggeli egynegyed 7 órakor érkezett. A császárt itt a danzigi kor­mányfőnek fogadta több más hivatalnok kí­séretében. Vilmos leszállt a kocsiból regge­lizni és fél óra mnulva tovább robogott a kocsi. Délelőtt fél tíz órakor Königsbergbe érkezett a császár. Itt nagyszámú néptömeg és pará­dés katonák várták. A város tornyait és há­zait lobogók érirték. A katonai, polgári és papi hatóságok üdvözlék a fejedelmet. Itt a felség nyílt kocsiba ült és a tömegek hurrái­tól kisérve, a kastélyba tartott. Délután kirándulást tett kíséretével Hu­­fenbe, hol ő ifjú korában, valamint III. Fri­gyes Vilmos és Lujza királynő a nyarat töl­tötték. D. u. 4 órakor ebéd volt a kir. kas­télyban, hová a különböző helyi hatóságok is hivatalosak voltak. Este a „Czigánynő“ ope­rát adták a császár jelenlétében a színházban, honnan visszatérve a város már fényesen ki volt világítva. Másnap reggel 3/1 9 órakor to­vább folytatá útját, Sz.-Pétervár felé — kije­lentvén megelégedését és örömét a főpolgár­mesternek a szívélyes fogadtatás iránt. — A k­é­p­v­i­s­e­l­ő­h­á­z f. hó 3-án (szom­baton) ülést tart. — Az uj büntető perrendtartás. Az igazságügyminisztérium tudvalevőleg már a múlt országgyűlés utolsó ülésszakában novelláris törvény­­javaslatot terjesztett elő, mely a hazai bűnvádi eljá­rásban mutatkozó legérezhetőbb hiányokat pótolni s a mai viszonyokból folyó legsürgősebb szükségle­teket számba venni volt hivatva. A novella akkor a képviselőház osztályainak tárgyalásán is átesett, de a közbejött események folytán törvényerőre nem emelkedhetett. A javaslat azután az osztályok fon­tosabb módosításai szerint átalakítva az új képvise­lőházhoz is terjesztetett, mely véleményezés végett tizenöttagú bizottsághoz utasította azt. E bizottság megint albizottságot választott, mely a novella fon­tosabb részeit vita alá vette s kijelölte amaz elveket, melyek szerint az egészet átalakitatni óhajtja. Ezen albizottság elveinek és utasításainak megfelelően az igazságügyminisztérium az előbbi javaslatot alapjai­ban átdolgozta, tetemesen kibővítette s alakilag és tartalmilag tökéletessítette. A legközelebb elkészült új javaslat czíme a kö­vetkező: Törvényjavaslat a pesti királyi tábla területén létező törvényszékek illetőségéhez tartozó bűnvádi eljárás ideigle­nes szabályozásáról é­s huszonnégy fe­jezetből s összesen 294 pontból áll, mig az első no­vella csak 122 §-t foglalt magában. Már a régi no­vella s az új munkálat első fejezete közt fölötte lé­­nyeges változás mutatkozik, a­mennyiben az előbbi­nek csak első három pontja van változatlanul meg­tartva, mig a többi három pont többé kevésbé lénye­gesen átalakíttatott s hat új ponttal kibővíttetett, így tehát az első fejezet, mely az átalános szabályok­­kat tartalmazza, tizenkét pontból áll, a többek közt megállapítja azon eseteket, melyekben csak a sértett fél mint magán­vádló panaszára indítható bűnvádi eljárás. Ez esetek a következők: 1) házasságtörés; 2) a súlyos testi sértés, ha belőle a megsértett fél egészségének tartós megrongálása vagy valamely tagjának vagy eszének elvesztése nem származott; 3) a lopás, csalás vagy sikkasztás, mely bizonyos ro­konok közt követtetik el; végül 4) a hamis feladás. Más esetekben, midőn bűntett követtetik el, mihelyt az tudomására jut, a közvádló indítsa meg az el­járást. Az új munkálat egyszersmind azt is rendeli, hogy olyan bűnesetekben, hol vagyonbeli károsítás is történt, a sértett fél jogosult kárának a bűnvádi eljárás alatti megállapítását s megítélését is köve­telni. Erre nézve a vizsgáló bíró a károsítotthoz ha­tározott kérdést intézni köteles. A bíróság a kárt még akkor is megítéli, ha a károsított ezt nem kö­veteli, de ez esetben a végtárgyaláshoz csak akkor idézendő, ha mint tanúnak kihallgatása szükséges­nek mutatkozik. A második fejezet az illetékesség­ről szól , változatlanul átveszi a régi novella 7—18 pontjait. Ellenben a harmadik fejezet, mely az elő­­nyomozás megindítását és folyamát szabja meg, a régi javaslat alig néhány pontját tartja meg előbbi szövegezésében s az uj munkában átalában lényege­­sen­ kibővült. Ugyanez mondható a többi fejezetekről, melyek a vizsgálatra, a vizgálati fogságra, a vádlott kihallgatására a bírói szemlére és a szakértőkre, a ta­nukra, a vád alá helyezésre, a végtárgyalás előkészí­tésére, a végtárgyalásra, a távollevők elleni eljárásra, a felebbezésre, az eljárás újra felvételére, a ha­táridő elmulasztása miatti visszahelyezésre, a bün­tető ítéletek végrehajtására, a bűnvádi eljárás költ­ségeire, a hamis vagy vétkes gondatlanságból szár­mazó bukás esetében való eljárásra , a váltó hamisí­tás esetén való eljárásra, az egyes és a járásbírósá­gok előtti eljárásra s a zárhatározatokra vonatkoz­nak, mely fejezetek anyagának legnagyobb része a régi novellában épen nincs meg. E novellának italá­ban csak négy fejezete, melyek az illetékességről, a vádlott megidézéséről és elővezetéséről, a házkutatás­ról, személy­motozásról és lefoglalásról, s végül a köz­vetlen idézésről intézkednek, került át változatlanul az új javaslatba. A csőd megnyitását elrendelő minden ítélet a kihirdetéssel egyidejűleg közlendő azon törvényszék mellé rendelt kir. ügyészséggel, mely a csődöt elrendelte. A kir. ügyésznek joga van minden okmányba, melyeket a bukás okainak kiderítésére megtekinteni szükségesnek tart, akár a törvényszéknél, akár a perügyelőnél legyenek azok, betekinteni, s belőlük kivonatot vagy másolatot venni. Ugyane jog illeti a vizsgáló bírót, ki egyszersmind minden ide vonat­kozó okmányt vagy könyvet le is foglalhat. A bu­kottnak a bukás okaira vonatkozó nyilatkozata a kir. ügyészségnél vagy a vizsgáló birónál adandó be; a kereskedői könyvek, iratok, levelezések meg­vizsgálása a kir. ügyészség közbejöttével történik. A vizsgálat a csődeljárás folyamát nem akasztja meg. Az új munkálat a járásbíróságok hatóságához utasítja a követ­kező bűntényeket: a nem súlyos testi sértést, a lopást, ha a lopott tárgy értéke 25 frtot túl nem halad s ha qualificált bűntény forog fenn; a sikkasztást átalában ha 50 frtnyi értéket túl nem halad; az értékkel bíró talált tárgy fel nem je­lentését , hamis mértékek használatát kereske­désekben , ha a kár 5—25 forint közt ma­rad ; az iparre­ndőri szabályok kissebb meg­sértését s a kihágásokat, a­melyekre a törvény más eljárást nem rendel. A javaslat a rendőri bíróságok hatáskörét is megállapítja. Zárhatározataiban az is ki van mondva, hogy az igazságügyminiszter fel­­hatalmaztatik a javaslatot, ha törvényerőre emelke­dik, a maros­vásárhelyi királyi tábla területén az ott hatályban levő büntető törvénykönyv intézkedései­nek figyelembe vételével rendeleti úton hatályba helyezni. A magyar delegátió VIII. üléséből. Bécs, ápril 30. Elnök : Perczel Béla. Jegyző: Széll Kálmán A kormány részéről jelen vannak: Benedek Sándor osztályfőnök. Ülés kezdete d. u. 1 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, Széll Kálmán a hadügyi albizottság nevében benyújtja a h­adügyminiszer előterjesztése tárgyában az albizottság jelentését, mely előterjesztésben a had­ügy­minister a bécsi helyőrség évi fizetését pótdij­­jal elláttatni kéri. Ugyancsak a bécsi legénység zsold­­jának drágasági pótlékul 140 ezer frtot. Kinyomatni, szétosztatni és napirendre tűzetni határoztatok. — Elnök bemutatja a bírád, tanács bi­zottságának üzenetét a közös ministeriumoknál Bécs­ben alkalmazott hivatalnokok és a közös hadsereg Bécsben alkalmazott helyőrségének drágasági pót­léka iránt. Az üzenetek egybevetése czéljából a tavalyi összeegyeztető hetes bizottság tagjai újólag megvá­­lasztottaknak jelentettek ki. Az ülés ezzel fel­oszlott. A 7-es bizottság tagjai Perczel Béla, Szögyényi L. Bujanovics S. Prileszky T. Kemény G. K. és Széll Kálmán. A hadügyi albizottság a nyilvános ülést meg­előzőleg ülést tartott, melyben a csapatok elhe­lyezése tárgyában kiküldött választmány előterjesztő jelentését, mely szerint a tavalyi delegációnak az el­helyezés iránt hozott határozata óta sokkal rövidebb idő folyt le, semhogy e tekintetben lényeges változá­sok történhettek volna. A hadügyminisztérium ré­széről azonban biztos kilátásba helyeztetett, hogy a határőrvidéki ezredek felosztásával az eddigi el­helyezésben tetemes s a delegációk kívánalmainak megfelelő változtatás fog eszközöltetni. A győri ez­redre nézve, miután az állítólag Resonba szándékol­­tatik elhelyeztetni, azon óhajt fejezte ki az albizott­ság, hogy az jelenlegi állomásán hagyassák. Paczo­­lay János­­felemlíté, hogy az esztergomi ujonczok mezitláb vitettek Budweiszba ; a hadügyminiszer ré­széről ezen eset szigorú megvizsgálása igértetett meg s egyúttal kijelen­tetett, hogy gondoskodás fog történni, nehogy ily szabálytalanságok jövőre ismét­lődjenek." Az albizottság a nyilvános ülés után folytatta a tanácskozást. Honvédségi előléptetés. A mai hivatalos lap a következő honvédségi kinevezéseket közli : Ő császári és apostoli királyi felsége Bécsben I. évi ápril­is 29-én kelt legfelsőbb elhatározásával szent­miklós és óvári Pongrácz Sándor honvéd­­lovas-ezredest és az első pesti honvéd-kerület pa­rancsnokát, ez utóbbi alkalmazásában való megha­gyása mellett tábornokká legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. Kelt Budán, 1873. évi ápril­is 30-án. Szende Béla, s. k. // / Ő cs. és apostoli királyi felsége Bécsben ápril­ió 27-én kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar honvédségnél legkegyelmesebben kinevezni méltóz­tatott : I. A tettleges állományban:a gya­logságnál ezredesekké: Hauszer Károly, szent­­miklósi és óvári Pongrácz István, Szabó József és Edényi Lipót honvéd alezredeseket és ideiglenes dan­dár-parancsnokokat,jelenlegi alkalmazásukbani meg­hagyással ; alezredessé: Benkő Rezső hovéd­­őrnagyot és a honvédelmi minisztérium Il­ik ügy­osztályának vezetőjét, jelen alkalmazásában, az elő­léptetésre minősült előtteseinek rangfenntartásával. — Ő­rnagyokká: Neuwirth Károly honvéd szá­zadost, egyúttal az 54-ik, és Mihalovich Dömötör honvéd századost, egyúttal a 35-ik zászlóalj parancs­nokává ; továbbá: Hild Gyula és karstenfelsi Pacor Kálmán honvéd századosok számára való rangfenn­tartással dévény-ujfalusi Andrássy Gyula honvéd­századost, egyúttal a 9-ik zászlóalj parancsnokává. I­I. osztályú századosokká: Apáthy Ist­ván, és Kovács Leo II. oszt. honvéd századosokat, és westerstetteni gr. Beckers Alfonz szabadságolt állománybeli honvéd századost. II. o­s­z­t. száza­dosokká: Grossinger Lajos a Ferencz Károly fő­­herczeg nevét viselő 52-ik számú gyalogsorezredbeli II. oszt. századost; továbbá: gleichenwieseni báró Bibra Frigyes, Lucsek István, Dudás József, Henn István, Hoffbauer Ferencz, Bach József, Zif­­kovics Jenő, Suchy Ágoston, és matyasóczi Mat­­tyasovszky Farkas honvédfőhadnagyokat. F­őhadnagyokká: Robelly Lajos a Mihály orosz nagyherczeg nevét viselő 26-i­k gyalogezred­beli főhadnagyot, továbbá: Dobos Ist­ván, Berdenits János, Lukács Mózes, Tomicic György, Lázár Sán­dor, Tuskán Károly, Machalek Márton, Gluszkievics János, és Merczényi István honvédhadnagyokat. A lovasságnál ezredesség lovag Henneberg Károly honvédlovas-alezredest, s a Il­ ik dandár ideig­lenes parancsnokát, előléptetésre minősült előttesei rangfenntartásával. Állandó béke alkalmazásban ezredessé: rumunyesti Fábry Jánost honvédalezredest s a hon­­véd-főruharaktári bizottság elnökét, ezen alkalma­zásában­ megmaradással. Őrnagygyá: Bauer János honvédszázadost, egyúttal a honvédelmi mi­nisztériumi segédhivatalok igazgatójává. II. A szabadságolt állományban: A lovasságnál őrnagygyá: szarvaskendi Sibrik Antal lovas századost; a gyalogságnál I. oszt. századossá: kaglichi Kószák József II. oszt. honvédszázadost. Mattyasovszky Farkas II. osztályú századosnak az 1872-ik évi november 1-től számí­tandó rangot legkegyelmesebben adományozni mél­­tóztatott. Az előléptetett tisztek uj rangja 1873 évi május­­­től számítandó. Ír . cs. és Apostoli kir. Felsége Bécsben ápril hó 28-kán kelt legfelsőbb elhatározásával az 1873 ik évben történendő keretszaporitás és állományfeleme­lés alkalmából a magyar honvédségnél legkegyelme­sebben kinevezni méltóztatott: I. A tettleges állományban: A gya­­logságnál I. osztályú századosokká: Báró Gaál Nándor, a báró Mollináry nevét viselő 38 ik, Gózony János, a gróf Jellacsics nevét viselő 69-ik, kassai Farkas Dániel, a Károly Nándor főherczeg nevét viselő 51-ik, Szégner Henrik, az I. Vilmos német császár és porosz király nevét viselő 34-ik, Füstér József a gróf Huyn nevét viselő 79-ik, Besker Feodor, a báró Rodich nevét viselő 68-ik, Belházy János, a br. Mamula nevét viselő 25-ik gya­log sorezredibeli századosokat, Potyondy Lajos, sza­badságolt állománybeli honvéd századost,­­ továbbá Lukassievich Guido, Oelhofer Gebhardt, Kunár Nán­dor és revisnyei Reviczky Károly, Il-od osztályú honvéd századosokat. Il-od osztályú százado­sokká: Jánosi Papp Emil, I. Vilmos német csá­szár és porosz király nevét viselő 34-ik gyalog sor­­ezredbeli Il­od osztályú századost; — továbbá : Öhl Ödön, Villám Arnold, Kugler Antal, Kubinyi Mór, Weiszmáhr Sándor, Dits Nándor, Fürdők István, Védő Jenő, Jánossi Emil és Reguly Mór honvédfő­hadnagyokat. Főhadnagyokká : mohácsi Párducz Sándor, a József főherczeg nevét viselő 37-ik, kézdi polyáni Szabó Gyula, báró Mollináry nevét viselő 38-ik sor­­gyalogezredbeli, Petrovics Bazil, a p­éterváradi 9-ik határőrvidéki ezredbeli, Mészáros Ádám, a Lajos bajor herczeg nevét viselő 62-ik, Klőzel Antal a b. Rodich nevét viselő 68-ik, karstenfelsi Pacor Vilmos a gróf Jellacsics nevét viselő 69-ik, Schneider Nán­dor a Lajos Győző főherczeg nevét viselő 65-dik, Györgypál Ferencz, a gróf Huyn nevét viselő 79-ik, nemes tacskándi Cserghő Géza az Alexis orosz nagy­herczeg nevét viselő 39 ik, Kónya Lajos a II. Lajos bajor király nevét viselő 5-ik, Pervulesko Sándor a Frigyes Vilmos mecklenburg-streliczi nagyherczeg nevét viselő 31-ik, sóvári Soós Elemér az Alexis orosz nagyherczeg nevét viselő 39-ik, Rekessovics Gyula a báró Alfoldi nevét viselő 23-ik, báró Siber Győző a József főherczeg nevét viselő 37-ik, Seydl Ede a Lajos bajor herczeg nevét viselő 6- ik sor gyalogezredbeli, Teubel János a báró Lenk nevét viselő 5-ik tüzérezredbeli főhadnagyokat, Schiessel Lajos, Noé Ede szabadságolt állományú honvéd fő­hadnagyokat, és Mihailovich József honvéd főhad­­nagy kezelőtisztet,­­ továbbá Bodó Lajos, Júri Nagy Dániel, Elgetz Ferencz, Szűcs Károly, Gyula Már­ton, Thuránszky Mihály, Tollenich Mátyás, gyorso­kat Huszár Imre, Pénzes Lajos, és Szathmáry Károly honvéd hadnagyokat. Hadnagyokká: Pajor Gáspár, a báró Mamula nevét viselő 25 ik, Roth János és Laposin László a Il­ik Lajos bajor király nevét viselő 5-ik, csik-delnei Csathó Lajos, az Alexis orosz nagyher­czeg nevét viselő 39-ik, és Mikulás Károly, az I­ ső Vilmos német császár és porosz király nevét viselő 34-ik gyalogsorezredbeli hadnagyokat,­­ továbbá Pongrácz Tivadar, Pathó Géza, Fabriczius Dezső, Veres Sándos, Izaiás Gergely és Borza Pál, szabad­ságolt állományú honvédhadnagyokat. A lovasságnál századosokká: Mazu­­ranic Tivadar, zahromir-gradai Zdenczay Vilmos, Bobory György, Kinizsy István, német-ujfalusi Si­­monffy Gyula, ersőböthi Forster Gyula, báró Cordon Gyula, Kálmán Frigyes, őrgróf Pallavicini Hyppolit honvéd lovasfőhadnagyokat, és báró Splényi Ödön szabadságolt állományú honvéd lovasfőhadnagyot. Főhadnagyokká: Gyertyánffy Kálmán, Ágoston Ferencz, Csenkey Béla, Rozgonyi Aladár, Kocsis József, Biró Kálmán és Nagy István, honvéd- 1­o­vas­hadnagy­okát. A dandár-élelmezési tiszti létszámra: F­ő­h­ad­­nagyokká: Novacsek Mór, Bocca Tivadar, Kovács Lajos, Weber Ármin, Mozsing Gyula, pák­osi Paxy József, Magos István, Kovács Kálmán, Luka­­schek János, és Pitterich Mór honvéd-hadnagy ke­zelő­ tiszteket; hadnagyokká: Galassy Gyula honvédelmi minisztériumbeli fogalmazó gyakorno­kot; továbbá Ortutay Vilmos, Langmann Béla, Hoff­mann Márk, Gaiger Ferencz, Grätz Sándor, Szaday Gyula, Asztalos Ferencz, Moldován István, Bon­a Gá­bor, Böjthe Mózes, Markaly Lajos, Barabás Károly, Pavlovic Péter, Nehrebeczky Károly, Dobronyi Ödön, Zsidy József, Dániel János, Berg Dávid, és Neuhold Alajos honvéd-törzsőrmestereket. II. A szabadságolt állomány­­b­a­n: a gyalogságnál I. oszt. századosokká: pelsőczi Tóth László, s Idrányi Dániel Il-od oszt. honvédszá­zadosokat. Il-od oszt. századosokká : Stessel János Krajcsevics Jenő, br. Barkó Ede, és Földváry Ár­pád honvéd főhadnagyokat. Főhadnagyokká Gora­­novics András, Jónás Samu, Frits Rezső, Mándy Gyula, Néger Adolf, és Vitái Gábor honvédhadna­gyokat. A lovasságnál századosokká: gr. Csáky Rezső, Dualszky Béla, Aczél Péter, Keglevics Má­tyás, dr. Szentker­eszty György, Nánássy Lajos,,, és Hermann János, honvéd-lovas-főhadnagyokat Az előléptetett tisztek új rangja 1873-ik évi május hó 1-től számítandó, s Zubovics Feodor lovas-hadnagy

Next