A Hon, 1874. november (12. évfolyam, 251-275. szám)
1874-11-01 / 251. szám
151. szám. III. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1874. Vasárnap, november 1. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-ép lesz földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...................................... 6 frt — kr. 6 hónapra .....................................12 » * * S— » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesas-fécsi irocias Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. 9?1 Kiérltetési felhiváss V NI O N X XII-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Félévre ...12 frt Negyedévre . 8 frt Egy hóra . . 2 frt JUJT" Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON" kiadóhivatala. iii—mnam 'jiiurrwsagi» Budapest, October 31 A tőkekamat- és járadékadó. Ghyczy törvényjavaslata a tőkekamat- és járadékadót azon helyes indokból választotta külön a többi adótól, mert a tisztán, fáradság nélkül kamatozó tőke oly adóalapot képez, melynek terhét más mértékkel lehet mérni, mint a munkával járó vagy kimeríthető alapból folyó jövedelmekét. Itt csak két szempont szab (az igazságos arányon és állam szükségein kívül) az adóztatásnak határt, egyik a tőkeképzésnek kimérése, másik a tőke lekötésének szüksége. Ha túlságos a tőkeadó, a szorgalom a tőkeképzésben lankad, az emberek inkább pazarolnak, hogy sem fáradságuk gyümölcsét ne élvezhessék és másfelől a tőke az országból kimegy, illetőleg az országba be nem jő. Ez kihat az ország összes gazdasági viszonyaira és végeredményében (az adóalap apadása vagy nem kellő mérvű növekedése miatt pénzügyeire is. És azt tartjuk, hogy e tekintetben, a mi tőkeszegény országunkban, a 10°/» adó eléri azt a végső határvonalat,melyen túl menni nem szabad. Mert nem a tőkepénzest kell nézni, ki több terhet is elbírna , hanem azt kell tekintetbe venni, hogy az a tőkepénzes hazafiságból itt nem tartja pénzét, ha a magas adó lerontja a nálunk kapható magas kamat hasznát és előnyösebbnek tünteti fel a külföldi kisebb kamatú, de B’/6-os, vagy épen adómentes tőkeelhelyezést; tekintetbe kell venni azt is,hogy részvényeink, köz- és magán értékpapíraink most sem keresettek, most is nehezen elhelyezhetők — Ha ha az adó még jobban terheli azokat, még jobban fognak esni árfolyamukban és így, amit nyerünk adó által, azt sokszorosan elveszítjük tőkében, annak lassúbb növekedése, kivándorlása, vagy az árfolyam veszteségei által. Tehát maradjunk meg a 10 % adónál, de ne lépjük ezt a határt át sehol, semmiben. És Grhyczy javaslata épen ebben a nagy , hibában van. Közbe legyen mondva: egyenlő adóalapnak tekinteni az el nem enyésző,tőkét, a megemésztett évjáradékkal és az épen nyomorúságos özvegyi ellátással, ez az igazság szempontjából nem helyes; de minthogy az legtöbb európai törvényhozás ez osztályozást elfogadja, és minthogy Ghyczy 600 forintot csak 6t/6-al adóztat és 315 forintot az utóbb említett két jövedelmi forrásból adómentessé tesz — javaslatának e része elfogadható. Noha itt viszont az a különös aránytalanság merül fel adóalapaink között, hogy a munkanélküli évjáradékból és tőkéből is 315 forint adómentes (bár erre szükség van, de a szegény hivatalnok 100 forintja, a kereskedő, iparos minden jövedelme adózik. De térjünk vissza, a tőkekamat adóhoz. Ennek alakjai közt különösen kiemeli e javaslat : 1. A kézi vagy jelzálogra. 2. Egyszerű adóslevelekre. 3. Váltókra. 4. Takarékpénztári könyvekre. 5. Bárminemű kötvényekre — bel- vagy külföldön kölcsön adott pénzt és 6. a hitbizományi, családi, alapítványi tőkékből , a földbirtokhoz kötött dologi jogosítványokból, 7. külföldön fekvő föld vagy házbirtokból, ipari, kereskedelmi részvényekből, 8. Magyar állami és 9. törvényhatósági kötvényekből folyó jövedelmet, amennyiben az utóbbi két pontban említett papírok adómentességben nem részesülnek. Ami az adóalapot illeti, annak felsorolása ellen kifogásunk nincs, mert mind e jövedelmek (a takarékpénztárakra szükséges megszorítással) a tőkekamat adó alá tartoznak és ha más módon terhelve nincsenek, többi jövedelmi forrásainkhoz mérten túlságosan terhelve sem lesznek. De épen az a baj, hogy a fentebbi tételekben, a legtöbb esetben kettős adózás rejlik, mely kihat nem csak a tőkeképzésre, de egyenesen földbirtokos és iparos osztályaink megélhetési viszonyaira is. Ezt könnyű bebizonyítani. Legelőbb is ott van a hypotheralis adósság. A föld és házbirtokos e terheit le nem vonhatja, tehát jövedelmében adózik érték. A tőkepénzes, hitelintézet viszont. A végeredmény az, hogy a kölcsön terhe ne — érzi az, ki kölcsönt vesz, ha csak, mint a házi úr a fővárosban, lakóin fel nem veszi. Az egyszerű adóslevél és váltó által képviselt pénz is épen így esik kettős adó alá, melyeket együtt fizet, meg az adós. Igaz, hogy az elsőbbségi kötvények és hypotheralis, vagy rövid lejáratú váltók kamata, ha közkereseti társulatok terhét képezik, levonatik; de már a kereseti adó alá tartozó összes iparos és kereskedő osztályt, valamint a földbirtokosokat mindenik terheli; legalább a levonást a törvény ki nem mondja. És igy az az anolpalia lesz adórendszerünkben, hogy a RylinthfA*-1»» ^"*^lenakivnk tettős adózás alá esnek, ha iparosnál, vagy földbirtokosnál, stb. szóval magánüzlet birtokában, illetőleg terhére lesznek, és igazságosan csak a közkereseti társulatoknál lesznek adóztatva, habár az »egyszerű adós levelek« terhének adómentessége ezeknek sincs megadva. Ez a hitelforgalmat egészen mesterséges osztályokra osztja, és nem kis mértékben bénítja. Meglehet, hogy ez csak a javaslat hiánya, melyen a pénzügyminiszteri utasítás úgy segíthet, hogy az »üzlet« jövedelmének kiszámításánál, annak minden terhének levonását megengedi, de ennek a törvényben van helye és, ha így vagy úgy, e módosítás meg nem történik, aránytalan és egyszersmind túlságos adóterhet fog képezni. Még különösebb a takarékpénztárak megadóztatása. A takarékbetétek nem csak Angliában és Francziaországban adómentesek , de még az osztrák tartományokban is. Lehet ugyan úgy okoskodni, hogy ha ezeket meg nem adóztatjuk, akkor a tőke ide fűtés adómentes lesz. De a takarékpénztárak kamatlába épen nem kecsegtető befektetés és épen nem vállalat, sőt a betevőkről szóló kimutatások is azt bizonyítják, hogy ide a nagy tőke csak rövid időre — ideiglenesen heverni jó; az állandó betétet a kis növekedni lassan biró, az élet szükségeitől elvont tőke képezi. Ennek nőni kell, mig a terhet megbirja és mig vállalatra alkalmas — ezért menekül ide. Most Ghyczy elűzi onnan, vagy megterheli létezését kettős teherrel. Mert először a takarékpénztár fizeti az üzleti adót, másodszor a betétek után fizeti a 10 százalék adót, sőt a bélyegdíj újabb felemelése folytán (mi minden hitelintézetre ki lévén terjesztve, az összes hitel és pénzforgalmat újabb teherrel terheli) 3 százalék adó fogja terhelni a takarékpénztári kamatokat. Azt hisszük, hogy ez minden határt túllép. Mert első következménye lesz a takrékösszegek kamatainak apadása és a kölcsönösszegek kamatainak növekedése; mert a takarékpénztár csak így hajthatja be adóját — és ennek ismét az adós túlságos terheltetése , a hitelező, illetőleg betevő elriasztása lesz. Márpedig, a takarékpénztárból kimaradó tőke legnagyobb része megsemmisül — elfogyasztalik és így az adónevelés fogyasztja a tőkét és apasztja az adóalapot. A külföldről befolyó jövedelem megadóztassa ij, de helyes. A földbirtoki jogosítványok (regalok) jövedelme a régi arányban lesz megadóztatva. A földtehermentesítési és szőlődézsma váltsági kötvények 7 százalékkal , azért, mert ezek a földtehermentesítéshez nem járulnak. Mi ebben aránytalalanságot és következetlenséget látunk. Mert a regale is megváltás alá fog kerülni és, ha ennek állampapír alakja lesz , akkor illeni fog rá a törvény 7 százaléka, tehát most azért fizessen többet, mert megváltva nincs? Mindeniket egyenlően kell adóztatni. A földtehermentesítési és szőlődézsma-váltság-papír földbirtokot képvisel — miután pedig a földbirtok más módon adóz és járul is a váltság összegéhez , hogyan lehet az azt képviselő értéket ez alól felmenteni ? ■' , * 0«/ --»A birtokos osztályunk túlságosan van terhelve, de ez a földadó és az adósságoknak az új adók által is növelt terhe miatt van — itt kell segíteni és nem aránylag kevés adót róni egy (utoljára is egyébnek nem mondható) tőkeösszegre, mely nagy részben már sincs a földbirtokos kezén, tehát ezt nem is terheli. Állami és törvényhatósági kötvényeink megadóztatása elvileg helyes, de hitelünkre nézve káros lehet. Szerencse, hogy ott van a záradék, mely szerint az adómentesség megadható ezentúl is — mert így legalább a legtöbb esetben sikereim fog illusóriussá tenni Ghyczy törvényét. Végül csak azt említem fel, hogy a javaslat (a többivel következetesen az 5. §-ban kimondja, hogy adóssági kamatok levonása irendszerint® nem engedtetik meg; tehát kinek van egy kis pénze a takarékpénztárban, de adóssága is, ezért és úgy fizeti az adót, mint amazért, ha van 3000 forint tőkéje, és például van 7000 forint hypotheralis adóssága, élvezi háromezer forint hasznát és fizeti 10000 forint adóját. Éhez sem kell kommentár ! H S. — Az osztályokból. Az I. osztály a választási tvjavaslaton kívül ma délelőtti ülésében bevégezte az osztályokhoz utasított többi tvjavaslaton tett módosítások tárgyalását is. Az incompatibilitásról szóló tvjavaslaton tett módosítások közül 5 szóval 4 ellen elfogadta a bérlőkre és a vasúti igazgatótanácsosokra vonatkozókat; ellenben nem fogadta el azt, mely a választási törvény 12. §-ára hivatkozva (4.) incompatibilitásnak nyilvánítja azt, kinek neve a választók névjegyzékébe fel nem vétetett. Előadó Radócza János. — A közjegyzőkről szóló javaslatot az I., VII. és VIII. osztályok is elvégezték. A nyelv kérdésére nézve az I. osztály a képviselőház által elfogadott szerkezetet fogadta el, úgy a VII. osztály is, míg a VIII. osztály módosítványképen az igazságügyminiszter által eredetileg benyújtott szerkezet elfogadása mellett nyilatkozott. Előadók I. o. Radócza János. — VH. o. Benes Döme. — VIII. o. Szilágyi Dezső. — Az ügyvédi rendtartásról szóló tvjavaslaton tett módosítások általában elfogadtattak mindháron osztályban. — a VIII osztályban a szavazatok megoszolván, az elnök szava döntött a bíróság kérdésében. Előadó mint fennebb. — A számvizsgáló bizottság ma d. u. 1 óra után tartotta alakuló ülését. Megválasztattak elnökké: Harkányi Frigyes; jegyzővé : Földváry Mihály. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság ma d. e. 11 órakor tárgyalás alá vette a választási törvényjavaslat némely §§-ainál a főrendiház által tett módosításokat. A tanácskozás eredményét esti lapunk közleményeinek kiegészítéséül következőkben tudathatjuk . A főrendiháznak az 5-ik §-nál tett azon módosítványa, hogy Erdélyben a választói jog azokra ruháztassék, kik nagy és kis községekben a személyes kereseti adót és a földtehermentési, valamint a földadó pótlékot be nem számítva 8 forint 40 kr. egyenes államadót fizetnek, a többség által el nem fogadtatott, s így a földadópótlék a leszámítandó az I. osztály előadójára^ fonm^lRííS^lLfifJ10LR!int mellett külön véleményt jelentett be. A 12-ik §. bővítésére vonatkozó módosítvány elvileg elfogadtatott, szövege azonban következőleg állapíttatott meg: az 1., 2., 3., 4 pontban említettek, egyéb választói jogosultságuk igazolása mellett, külön jegyzékbe veendők, és kivételképen szavazati joggal bírnak, ha felmentésüket vagy a csőd megszüntetését, büntetések kiálltát, vagy a választói jog elvesztése határidejének leteltét jogerőre emelkedett ítélettel, illetőleg az illetékes hatóság bizonyítványával a választási elnök előtt igazolták. A 13-ikra vonatkozó módosítást elvben a bizottság elfogadta, azonban következő előszavakkal toldotta meg: addig is, míg a büntető törvény a becstelenítő bűntényekről intézkdik, nem választható az, (itt következik a főrendiház szövegezése) ki ezen törvény hatályba lépte után gyilkosság, rablás, gyújtogatás, lopás, orgazdaság, okmányhamisítás, csalás, hamis bukás, hamis eskü miatt elmarasztaltatott. A 81-ik §-ban a »vetélytárs« kifejezés helyett a főrendiház által ajánlott »ellenjelölt« elfogadtatott. Az egyik jelölt halála, és egyenlő szavazat esetébeni új választás, vagy egyik jelölt visszalépése esetén a másik jelölt képviselővé nyilvánítására vonatkozó része a 82-ik §-nak elvben elfogadtatott a főrendiház módosítására szerint, a főrendiház szövegezésének mellőzésével azonban következőleg: »Ha két jelölt egyenlő számú szavazatot nyert, új választásnak van helye, kivéve ha a két jelölt közül időközben valamelyik a jelöltségről visszalép, mely esetben az ellenjelölt nélkül maradt jelölt az uj határnap elérkeztekor országgyűlési képviselőnek nyilvánittatik. Ha az egyik jelölt időközben az uj határnap elérkeztéig meghalt, szintén uj választásnak van helye. A 96. § nál azon toldalék, hogy azon eset is megtartandó, midőn valaki megvesztegetés folytán valamely jelöltre szavazott vagy nem szavazott, elfogadtatott. A 104. §-nál tett azon módosítvány,hogy a pártgyűlés, körmenet a törvényhatósági tisztviselőnek jelentendő be, — egyenlő szavazat miatt el nem intéztetett, s a háznak ekként fog bejelentetni. Előadóul választatott Szeniczey Ödön. A román metropolita választáshoz.*) Az eddigi tudósítások alapján, a nagyszebeni metropolita választás még csak holnap vagy holnapután fog megtörténhetni ,előreláthatólag azonban a magas kitüntetés Popasu János, karánsebesi püspököt érendi. Igaz, hogy szívesebben láttuk volna talán e magas főpapi állásban Román Miron aradi püspököt , de annak visszalépése után a jelöltek sorából, rokonszenvünket bizonyára csak Popasuval oszthatjuk meg, s megválasztatása mindenesetre örömünkre szolgálna, bárha egy pár fővárosi lap múlt vasárnapi számában oly híreket bocsátott közre, melyek részben e jeles főpap érdemeinek csökkentésére irányoznák. Nem célunk itt azon közlemények minden egyes pontjára cáfolatokat írni, de a mi Popasu megtámadtatását illeti, az egyenes igazság érdekében elkerülhetetlennek tartjuk egy pár sorral reflectálni, annyival inkább, mert őszintén sajnálnók, ha egy személyes ellenszenv és önzés mondatalta rágalom következtében a dicséretes múlttal bíró főpap érdemein méltatlan csorba ejtetnék, másfelől pedig a kormány és közvélemény eddigi iránta való bizalma megcsökkentetnék minden alaptalan ok nélkül. Mert hogy mindaz, mit az az egy pár lap, s azoknak élén a »Reform« múlt vasárnapi számában Popasu felett irt, alaptalan, azt bebizonyítandó, először is épen magára a »Reform«ra hivatkozunk, mely szeptember 13-ai számában, a szerkesztőség jegyzete szerint »egy jeles román hazáknfiától vett« csikkében ezeket vallja Popasuról : »Popasu püspök a jelen görög-keleti román klérusnak egyik legtudományosabban képzett főpapja, ki az egyházi irodalom terén is nem csekély mandata fölötte áll.’Azt sem ítéli Jerembici veszteni, hogy a metropolita székre az eddigi u su s mindig a püspökök egyikét, rendesen legöregebbikét ültető, mely jelen esetben nem lehet más, mint Popasu. Végül, s ezt különösem kiemeljük.— Popasu 48 óta, midőn a magyarok és románok közti egyetértés ügyében ő is, sikertelenül bár, de mint őszinte faktor működött, báró Singuna megboldogult s érdemes érsek legkedvesebb embere, sőt barátja, és mint püspök ugyszólva tulajdonképeni teremtménye, a 67-ki koronázási ünnepén pedig annak méltó helyettesítője volt. Ezeket tudván, vájjon férhető kétség ahhoz, hogy a romángörög-keleti klérus közt jelenleg alig van a magyar államiság eszméjének melegebb barátja, mint Popasu püpök, ki Siagunának, a jeles hazafinak, ily meghitt barátja, hogy ne ismételjük,teremtménye volt?!:( Ezeket irta Popasuról a »Reform« szept. 13-ki számában s ez mind oly megczáfolhatlan valóság, mint a minő hős: antó rágalom az, mit róla ugyanezen lap nehány héttel később, vagyis múlt *) A szerkesztőség meg akarván hallgatni ezen ügyben a minden oldalról fölmerülő nézeteket, szívesen ad helyet azoknak, a nélkül azonban, hogy érettük kezességet vállalna, kivévén a tényeket. A „HON“ TÁRCZÁJA. JSUTETEI, TIED, ÖVÉ. Regény öt kötetében. Irta Jókai Mór. II. KÖTET. „Férfi sorsa a nő.“ (25. Folytatás.) A guerilla. E nyájas beszédre ismét lekerült a kalap a fejről, s ismét következett a kézcsók. A vezért, és hölgyét és az alvezért felvezette az emeleti szobákba Walter Leo, tetszésükre bízva, ha netalán a fáradalmáért után toilettjükkel kívánnának foglalkozni, amit a két előbbi természetesnek talált, mig az utóbbi azt felelte rá, hogy »én nem szoktam !« A csapat plebejus része az alatt letelepedett az udvaron a terebély gesztenyefák alatt s otthon tette magát a folyosón és a béres házakban. Előőrsi szolgálatról szó sem volt, hanem az előlegesen felhozott törkölypálinka nagy keletnek örvendett. A szobaleány, ki a két egymásba nyíló szobába szállásolt vezérnek és hölgyének friss vizet vitt be, azzal a pletykával jött vissza, hogy a vezér úr markának ujjait az asszonyság huszonnégy hajfonadéka között találta, de nem abban a modorban, amelyben gyöngéd szerelmesek szoktak kedvesük hajzatában édesegve dúlni, hanem marokra fogva és czibálva. Az asszonytól csak annyit hallott, hogy »hiszen csak látásból ismerem.« Ez bizonyosan vallatos jelenet volt Walter Leót felismerő kiejtett szava miatt. Mikor aztán előjöttek szobájukból a terembe, czivódásnak, czibálásnak semmi nyoma sem látszott már. A hölgy ismét két kézzel akasztotta magát a vezér karjába, s huszonnégy varkocskája mind ki volt bontva, s fonás által hullámossá vált haj egy görög kontyba fűzve fel a fej tetején, s e konty körül szorítva az imént nyakörvül szolgált koráll camarafüzérrel. Az egész terem pézsmaillatú lett belépte után. Danton mindössze annyi parádét csapott, hogy a pantallonja szárát, mely eddig fel volt hajtva, lehajtotta, s a dolmánya gallérát, mely eddig le volt hajtva, felhajtotta. Lehettek rá alapos okai. Mikor hárman összejöttek az étteremben, hol már az asztalra téve várta őket a szilvapálinka, rostopsin, sonkaszelet és fris kalács, Danton így szólt az első pohár után: »Barátim. Én azt a bankárt ismerem Pestről. Akármi legyek, ha minden pénze itt nincs vele. Délután leülünk ferblizni, — bízzátok őt rám , én megfejem. « A szép hölgy a rostopsinhoz nyúlt. »Ezt a bankárt én ismerem. Bízzátok őt rám, én megkoppasztom.« Csalfán nevetett aztán a vezérre, ki vasvillákat szórt szemeivel feléje, de hajába nem kaphatott, mert közöttük volt az asztal. A helyett lecsapta az asztalra a kiivott kupiczát, hogy annak rögtön lemaradt a talpa s igy szólt: »Én ezt a bankárt nem ismerem ! de bízzátok őt rám, én felakasztatom !« Félbe kellett szakasztani a kedélyes társalgást, mert a„ háziasszony érkezett meg. Ő is azzal a szándékkal jött, hogy unokaöcscséről beszéljen. Elmondá a vezérnek, hogy Leo öcscse Gallicziába akar menni üzleti ügyekben s nagyon jó barátságot tenne vele, aki számára a magyar táboron keresztül szabad menetelt eszközölne. Stomfai Gideon (Csitt meg ne hallja, hogy így nevezzük, mert minket is felakasztat: ő Robespierre második.) Kész örömmel is fogadkozott, hogy ő lesz, aki ezt a szívességet megteszi, senki más. Brandlerné ejtett el némi gyönge célzást egyenértékű megjutalmazásról. Stomfai Gideon (Már én nem bánom, ha felakasztat is, de azt a nagy históriai nevet nem pazarlom rá) minden ilyen szándékot nemes méltatlankodással utasított vissza. Ő amit tesz, barátságból, nagylelkűségből teszi. Ezt azután csak barátsággal, nagylelkűséggel lehett viszonozni. A pompás úri lakoma elég alkalom volt ily nagylelkűség bebizonyítására. A háziaszszonyság tizenkét személyre téríttetett, s felhívta a colonelt, hogy vitézei közül a notabiliseket válogassa ki a többi terítékekhez. Felhordatta számukra a mi csak jó és drága. A finom a borok aztán egész fesztelenné tették a társalgást. Az asztalfőn a háziasszony és a vendéghölgy elnököltek. A háziasszony mellett ült Gideon, Caesarine mellett a bankár. A vezér handabandázott sajátszerű hadviselése eseményeiről, míg a bennő elmúlt tréfás kalandok kezdő szavait szórogatá el, miknek úgy látszik, hogy Leo tudja a folytatását, ha nem is mindig a végét. S azért ők ketten, a vezér és hölgye, egymás szavára is mindig ügyeltek ; úgy tetszett, mintha egy közös tervre közreműködnének. Mintha a delnő csak azért bizalmaskodnék szomszédjával pajzánul, kihívóan, tüntetőleg, hogy férjét még nagyobb dühre ingerelje ellene ; s mintha a vezér csak azért mesélné e kaczagó cynismussal örökös egérútban remek hadviselési modorát, hogy Leót valami gúnyos észrevétel kiszalasztására bírja, amiért aztán bele lehessen kötni. Hanem a pénzemberek óvatosak. Walter Leo a legtöbb arczot ismerte azok közül, akik most ez asztalt körülülik. Nem voltak tizenhárom próbás ezüstből. Az úgynevezett Danton maga egy ismeretes kártyahős: az a másik egy pénzhajhász, a harmadik egy ingyenélő bonvivant, a negyedik egy zsaroló, ki súgókönyvekkel és képekkel házal, az ötödik egy hajdani rendőrkém; a hatodik egy tönkre jutott korcsmáros; a hetedik egy silentiárius ügyvéd, a nyolcadik egy infám-cassírozott tiszt. S ha ez a színe a társaságnak, milyen lehet még, ami ott kinn van ? Vigyázott magára, s úgy óvakodott, hogy a férfiakat meg ne bántsa s a nőnek nagyon ne udvaroljon. A háziasszony e közben nem tudott enni saját asztalánál. Gyanúba keverte magát, hogy minden étele meg van mérgezve, de annyira jól lakott a hallott beszédektől. Ő, az áldozatkész honleány, ki még eddig a magyar hadseregből csak a hősöket ismerte, ki még eddig nem látott mást, mint mesés önfeláldozást, mythoszi vitézséget; a porból egyszerre az égig kiemelkedő jellemóriásokat; lelkesülést egész tömegekben, dicsőséget, mely oly általános, mint a nap, vagy gyászt, mely oly általános mint az éjszaka; most egyszerre közepébe jutva egy úszó lápnak, melyen csak a gyávaság burjánzik s a henczegés kurettyol; egészen roszul érezte magát. S a tortúrát kiegészítő a mellette ülő vendégnő nyagaviselete, beszéde, modora, mely ez ország minden házánál szokatlan, idegen, visszataszító. Alig várhatta Brandlerné, hogy hozzák már a fekete kávét, mely az ebédet berekeszti. Gideon is türelmetlenül várta azt. Hölgyének lába az asztal alatt a bankár lábát keresi. Ő azt észrevette. A kávét is felhozták. Gideon színig rakta poharát czukorral, ő úgy szereti azt. »És ime a hadjárat végén elmondhatom, hogy vitézeim közül egyetlen egy sem sebesült meg. S ez a legnagyobb hadvezéri talentum úgy manőverezni, hogy az ember az ellenséget mindig kijátszhassa ! »De ebben nagy segélyére volt önnek táborkari vezére, szólt nevetve Caesarine, saját homlokára mutatva ujja hegyével. A szökésben én nagy mesternő vagyok.« S ledér egyetértést szenvelegve pillantott hátra Walter Leo felé. »Asszonyom!« kiálta fel rögtön haragra pirulva Gideon. (A kávét már beönté. — Most már kezdődik.) A delnő nevet. (Még nem.) »Uram. A chartreuse még hátra van,« szólt csalfán mosolygva. A azzal a szalma-fonatu palaczkot felvéve, tele tölté a kis karcsú pohárkákat a fűzőid nedvvel; magának, Gideonak és a bankárnak. Igaz.« Gideon helyére ült s a pohárkát koczintásra nyujtá Leónak. »Éljen a hegy!« »Hát éljen a hegy !« Még egy pohárral. »Éljen a mi kedves háziasszonyunk.« Sokáig éljen.« »És most uram álljon fel ön. Imádkozzék és készüljön a halálra. Ez utolsó pohara volt.« »Mi az ördög ?« „Én Önt felakasztatom.“ „Hahaha!“ Egy kis tévedés. Walter Leo meg sem mozdult a helyéről. Brandlerné tétovázva nézett Gideonra, hogy tréfa-e ez, vagy a bor hatása ? »Asszonyom!« Szólt Gideon az úrnőhöz. »Vitesse el az asztalról az edényeket. Itt most törvényszéket fogunk tartani.«»Holló! Még én nem kaptam chartreuset!« Kiálta a cidevani súgókönyvházaló az asztal végéről megijedve, hogy már elhordják a palaczkokat.) »Miféle törvényszéket ?« Kérdő Brandlerné. »Vésztörvényszéket, asszonyom!« felelt Gideon. » A parlament elfogadá a martialis törvényeket s azoknak kihirdetése óta minden csapatvezérnek joga és kötelessége, a hol a haza ellenségeit feltalálhatja, azokat elfogni, elitélni, megsemmisíteni, vagyonukat elkobozni.« »De hát hol a hazának itt olyan ellensége?« »Azon ember ott!« Szólt Gideon Leóra mutatva, ki az alatt székét a két hátulsó lábára döntve, kedélyesen hintázta magát s a fogait piszkálta. Brandlerné összecsapta a kezeit. »Az én öcsém, Leo?!« »Igenis. Walter Leo bankár.Nem önmagával-