A Hon, 1875. március (13. évfolyam, 48-72. szám)
1875-03-01 / 48. szám, esti kiadás
48. szám. XIII. évfolyam. itituló-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Esifizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra...........................................12 »— » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogysán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, minde rkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás: POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1875. Hétfő, martius 1. Szerkesztési Iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, martins 1. Budapest, mart. 1. Az uj kormány tegnap este megalakult. A tegnap történtekről közöljük e helyütt mindazt, ami ténylegest ma reggeli rendkívüli kiadásunkban jelentőnk, mely azonban csak helybeli előfizetőinknek küldetett meg. Esti 7 órakor, a válság akkori stádiumáról a következő sorokat vesszük: Vasárnap reggel 10 órakor a szombati konferencia folytattatok. Jelen voltak: Wenckheim, Tisza, Széll, Simonyi Lajos, Trefort, Péchy T., Szende, s a helyzet azonos volt a szombat estivel, csakhogy Perczel s Horváth Lajos igazságügyi minisztersége — az illetők határozott vonakodása folytán, mit Perczel az értekezlet folyamán, személyesen is megtenvén, tudatott, meghiúsultnak s teljesen meghiúsultnak tekintetett. Az értekezlet eleve az elvi kérdések némely elintézetlenül maradt pontjaival foglalkozott, melyekre nézve az egyetértés hamar megtaláltatott. Kevésbé simán ment azonban a dolog a személyi kérdésekre, különösen az igazságügyi tárczára nézve. De egyéb nehézségek is forogtak fönn, így az, mit ma több lap bizonyosként jelentett, hogy Simonyi Lajos br. vállalkozott a kereskedelmi s közlekedési tárcza együttes viselésére, épen nem bizonyult valónak s igy a közlekedési tárcza betöltéséről kelle gondoskodni. A reggeli konferenczia tartott 10-től x/4-ig s eredménye a következő volt: A kultusministeri tárcza körül fenforgott nehézség elintéztetett Trefort vállalkozott megmaradni helyén, s igy e részben nem volt baj. Elintéztetett ezenfölül a közlekedésügyi tárcza kérdése is. Péchy Tamás ismételt fölszólitás folytán vállalkozott elfogadására s igy csak egy tárcza, az igazságügyi, volt betöltetlen. Ám ennek betöltése sok bajjal járt. Igen sok tényező mozduttatott meg, hogy Pauler helyén megtartassák s ez intenczióból magyarázható meg sok visszautasítás. Szontágh Pál kandidáltatokt, de szintén vonakodott. Erre ismét Ghyczynél tettek kísérletet. Wenckheim személyesen ment Ghyczyhez, ki azután ö felsége által is fogadtatott. Mindez nem bírta rá a tárcza elvállalására. Ez délutáni két órakor jött tudomásra, igen lehangoló hatást keltvén. Az uj kormány igen mérvadó tagjai vonakodván Pauler megmaradásába bele nyugodni, több név jött kombináczióba. Szóba jött már végül Daruváry kir. táblai tanácselnök is, de e kombináczió csakhamar elestetek és ismét Perczelhez fordultak vissza. A további fejlődésről — esti tíz órakor — a következő tudósításokat vettük: Perczel Bélátki az igazságügyi tárczára Ghyczy végleges tagadó válasza után a mérvadó körök legkomolyabb jelöltje volt, a reggeli konferenczián történt elutasító nyilatkozata nyomában ő felsége magához hivatta s fél kettőkor huzamos kihallgatásban részesítő Négy óra felé Perczel értekezett Wenckheimmal úgy, hogy a délutáni konferenczián — némi eszmecsere után — a kabinet megalakulva volt, s még este Wenckheim erről jelentést tehetett ő felségének. A kabinet tagjai e szerint: Wenckheim Béla bv. elnök és ő felsége személye körüli miniszter ; Tisza Kálmán belügyi, Perczel Béla igazságügyi, Széll Kálmán pénzügyi, Péchy Tamás közlekedési, Simonyi Lajos bv. kereskedelmi, Szende Béla honvédelmi, Trefort Ágost közoktatásügyi, Pejticsevics Péter gróf horvát miniszter. Az így megalakult kormány tagjai még tegnap este megjelentek illető pártköreikben. Perczel, Széll, Trefort, Szende mentek a Deákkörbe , Tisza, Simonyi, Péchy a baloldali körbe. A pártklubok természetesen mindkét helyütt igen tele voltak, s a megjelent miniszterek mindkét helyütt nagy lelkesültséggel s élénk éljenzéssel fogadtattak.) felsége előtt a minisztérium az esküt kedden teszi le, mert az uj kormány csak a pártok nyilatkozata után fog kineveztetni. A nyilatkozatokra nézve történendő lépésekről következőket halljuk : Ma hat órakor Deákkör és baloldali kör értekezletet tartanak, melyen elő fognak terjesztetni a programpontozatok. A Deákkörben ezt Wenckheim, a baloldali körben Tisza Kálmán fogja eszközölni , nyilatkozatra szólítván föl egyszersmint a pártot. Ha a két párt — mi alig szenved kétséget — a programmot magáévá teszi, egy még meg nem határozott időben a két párt tagjai a Hungária termében fognak összegyűlni, akkor már mint egy párt hallgatandók meg a kormány részletes programját. Azon terjedelmes pontozatokra nézve, melyek alapján a kormány megalakult, azt halljuk, hogy azok lényegükben azt tartalmazzák, hogy az új kormány feladatának tekintendi az államháztartást a vám és kereskedelmi szerződés revíziója, az önálló magyar bank felállítása s a budget redukcziója útján rendezni; de ha így nem sikerülne, nem riad vissza attól sem, hogy a polgárok áldozatkészségére apelláljon. Ma délig az ügyek a tegnap esti helyzethez képest igen jelentéktelen haladást mutatnak. A kormány tagjai ma reggel tanácskoztak együtt, a pártok konferencziája azonban mely most a legközelebbi fontos lépés, csak este 6 órakor tartatik meg. Azon fogadtatásról, melyben a kormány tagjai tegnap a pártklubbokban részesültek, följegyezhetjük, hogy a baloldali körben e fogadtatás a legnagyobb mértékben szívélyes volt. Ugyanezt lehet mondani a jobboldalról is, bár a Deák kör privát társalgásaiban az elégedetlenség némi hangját lehetett hallani. Mindazonáltal valószinü, hogy a Deákkör is egyhangúlag teszi magáévá az uj programmot. A Lónyaystákról biztosan mondják, hogy mind beleolvadnak az uj pártba, Sennyey azonban kivül marad a párton, de a kormánnyal szemben nem szándékozik merev álláspontot elfoglalni. Perczel minisztersége folytán a képviselőház elnöki széke megürült. Három nevet emlegetnek e posctra: a Ghyczyét, Bittóét s a Várady Gáborét. Sennyey mérsékelt magatartása úgy látszik, nem irányadó követői előtt, így Szécsényből azt a hirt vesszük, hogy ott az ultra montán papság szervezkedik s erőteljes opposiczióra készül. A függetlenségi párt köréből halljuk, hogy az Erba-Odescalchi röpirat folytán, melyet Majoros a függetlenségi párt formája alatt akart terjesztetni, egyenetlenség tört ki s Majoros a párt tagjai sorából kilépett. A nevezett röpirat ugyanis nemzetiségi tekintetben igen messze megy s többek közt a képviselőházban minden nemzetiségi nyelv használatának jogosultságát vitatja. A függetlenségi párt e véleményt elutasítá magától. A külföldnek ez idő szerint legnevezetesebb eseménye a franczia nemzetgyűlés által február 25-én végleg megszavazott két alkotmányjavaslat, illetőleg törvény, melyeket fontosságuknál fogva közlünk is az alábbiakban : Törvény a közhatalmak szervezéséről. 1. A törvényhozó hatalmat két gyűlés gyakorolja, a képviselőház és a senatus. A senatus összetételét, választatásának módozatát és hatáskörét külön törvény szabályozza. 2. A köztársaság elnökét a nemzetgyűléssé alakult képviselőház és senatus választja általános szótöbbséggel. Hét évre választatik és újra választható. 3. A köztársaság elnökének törvényhozási kezdeményezési joga van a két kamarával együttesen ; kihirdeti a két kamara által megszavazott törvényeket és őrködik azok végrehajtása fölött. Bir kegyelmi joggal, de amnestia csak törvény útján adható. — Rendelkezik a fegyveres hatalomról. Minden polgári és katonai hivatalra ő nevez ki. Elnököl a nemzeti ünnepélyeknél, az idegen hatalmak követei és nagykövetei nála hitelesíttetnek. A köztársaság elnökének minden tettét egy miniszter kell, hogy ellenjegyezze. 4. Üresedések esetében a köztársaság elnöke nevezi ki minisztertanácsban az álamtanács tagjait. Az igy kinevezett államtanácsosok csak miniszteri tanácsban hozott rendelettel mozdíthatók el. Az 1872. május 24-ei törvény alapján kinevezett államtanácsosok csak e törvény által megszabott szabályok szerint mozdíthatók el. 5. A köztársaság elnöke a senatus megegyező véleményével feloszlathatja a képviselőházat mandátumának lejárta előtt. Ez esetben a választó testületek az új választásra 3 hó alatt hívandók össze. 6. A miniszterek solidárisan felelősek a kamarák előtt a kormány általános politikájáért és személyekben saját egyéni tetteikért felelős.A köztársaság elnöke csak árulás esetében 7. Halál vagy bármi okból való üresedés esetében a kamarák közvetlenül a köztársasági elnök megválasztatásához fognak. Időközben a minisztertanács bizatik meg a végrehajtó hatalommal. 8. A kamaráknak jogukban áll, akár önmaguk kezdeményezése, akár a köztársasági elnök indítványára külön-külön általános többséggel hozott határozatok alapján kimondani, hogy az alkotmánytörvényeket revideálni kell. Miután mindkét kamara meghozandozta e határozatot, nemzetgyűléssé alakulnak, hogy a revisióhoz fogjanak. Az általánosságban, vagy részben a revisióra vonatkozó határozatok] a nemzetgyűlés tagjainak általános szótöbbsége utján hozandók. Az 1873. nov. 20-i törvény által Mac Mahon tábornagyra ruházott hatalom tartama alatt az alkotmány revisia csak a köztársaság tűnőkének inditványára történhetik meg. 7. A végrehajtó hatalom és a két kamara székhelye Versailles. 1. A senatus 300 tagból áll : 225-öt választanak a megyék és gyarmatok, 75 öt a nemzetgyűlés. 2. Seine és Nord megyék egyenkint 5 senatort választanak. (Továbbá meghatároztatik, hogy a többi megyék egyenként hány senátort választanak.) 3. Csak az lehet senator, ki franczia, legalább 40 éves, és élvezi a polgári és politikai jogokat. 4. A megyék és gyarmatok senatorai általános többséggel választatnak a megye székhelyén összegyűlt választótestület által, mely áll : 1. képviselőkből, 2 megyei bizottsági tagokból, 3. kerületi bizottsági tagokból, 4) és minden községnek a községi választók sorából választott egy-egy küldöttéből. 5. A nemzetgyűlés által választott senatorok lajstrom-szavazás útján és absolut többséggel választatnak. 6. A megyék és gyarmatok által választott senatorok 9 évre választatnak és 1/s részben minden harmadik évben kisorsoltatnak. Az első ülésszak lejártával a megyék három sorozatba osztatnak, melyek mindenikében egyforma számú senatorok vannak; sorshúzás utján megállapittatnak a sorozatok, melyek három-három évi időköz lejártával megnjitandók. 7. A nemzetgyűlés által választott senatorok elmozduthatlanok. Halál, lemondás, vagy más eset következtében történt helyürülés esetében két hó letelte alatt maga a senatus gondoskodik a megürült helyek betöltéséről. 8. A senatusnak a képviselőházzal egyetértőleg kezdeményezési és törvényalkotási joga van. A pénzügyi törvények azonban elsősorban a képviselő által terjesztetnek be és szavaztatnak meg. 9. A senatus bírósággá is alakulhat, hogy ítéletet hozzon akár a köztársasági elnök, akár miniszterek, akár pedig a közbiztonság ellen elkövetett vétségek tárgyában. 10. A senatus egy hóval előbb választatik azon időpontnál, melyet a nemzetgyűlés saját feloszlatására kitűzött. A senatus azon napon kezdi meg működését és alakul meg, melyen a nemzetgyűlés szétoszlik. A franczia hivatalos lap már közzé is tette e két törvényt. A baloldali kör (mart. l)d u 6 órakor értekezletet tart. — Az országos közoktatási tanács február 27-én esti öt órakor tartotta utolsó ülését. Erélyes, buzgó és szakavatott elnöke, Horváth Mihály püspök és orsz. képviselő, három évi tapasztalásból meggyőződvén, hogy a fennálló szervezet mellett e testület, magas czéljának minden irányban nem felelhet meg, annak megszüntetését s egy máskép és tágasabb körrel szervezendővel helyettesítését a közoktatási miniszternél indítványozta, s a miniszter úr ez értdlembeni előterjesztését ő Felsége helyben hagyván, az elnök azt a mai utolsó ülésben feloszlatta. — A tanács titkára dr. Kármán Mór tanár a három évi működésről zárjelentést tevén, azt a következőkben rövideden összefoglaljuk. Az első évben két organicus munkával foglalkozott: a kereskedelmi középiskolák tantervével s a középiskolákról szóló törvényjavaslattal. Az elsőben e szakiskoláknak oly tervezetet nyújtott, mely, ha elsősorban a jelen szükséget tartotta is csak szem előtt, egyszersmind a középrendű szakoktatás fejlődésének szerencsésen megvetette alapjait, s mai napig e körben mind az oktatás színvonalának emelésére, mind a nemzeties mivelődés elemeinek nagyobb mérvben felkarolására üdvös befolyással volt. A középiskolai törvényjavaslat a törvényhozás e körüli munkásságának szolgált alapul, mely azonban, fájdalom, a tárgy nagy fontosságú és sürgős volta daczára, a létesülés prásisába még nem léphetett. A második évben a népiskolai ügy foglalta el a tanácsot, különösen a néptanítók nyugdíjazása iránti javaslat, s a népiskolai törvény revisiója, melyek iránt terjedelmes, minden pont körül tájékoztató jelentések készültek, melyek azzal, hogy a megoldás módjait megvilágítva, annak nehézségeit is kellően feltüntették, jótékonyan hatottak, irányt adva a czélszerű fejlesztésnek. — A harmadik év nagy munkája a középiskolai oktatás reform javaslata volt Első helyen a tanári konferenciák szabályozása, s az iskolai pontos könyvvitel rendezése olymódon, hogy mindkét intézkedés a tanítás módszeresebbé tételének hathatós eszközévé válhasson, még az 1874. év folytán; miniszteri rendelet utján a közoktatási kormány felügyelete alatt álló intézetekben közszabállyá tétetett s a paedagogiai lelkiismeretességet fokozva, a sok ágú tanítás összhangzó alakítását elősegítette. — A középiskolák tantervének, a gymnasiumnak úgy, mint a reáltanodainak, helyes alapelvek sürgetése mellett, a jelen állapot kelletlen megrázkódtatását kerülő óvatossággal, korszerű reformjára törekedett. A tankönyvek ügyében csekély volt az eredmény. 200 bíráltatott meg, kevés volt, mely ajánltathatott. Ez ügyben, úgy látszik, a megbízás útja vezetend csak czélra. A Deákpárt ma hétfőn március elsején d. u. 6 órakor ülést tart. Törvény a senatusról. Az Ofenheim pör vége. (ítélet.) Múlt szombaton d. e. 9 órakor kezdődött a 35-ik és utolsó tárgyalás e bünpörben, mely két hónapon keresztül tartott. A pör resuméjét nem báró Wittman, hanem Gernerth szavazó bíró adta elő, miután amazt a betegség tartá vissza. A resumé, melyet, nem lévén egyéb a pör tartalmának ismétlésénél, mely tartalmat olvasóink úgy is ismernek közleményeinkből, ezért itt leízást mellőzhetünk, 9 órától ’/* 1 óráig tartott. Ekkor az esküdtek visszavonultak tanácskozásra s 6 órakor tértek ismét vissza, hogy a biróság által föltett 9 kérdésre válaszoljanak. E kérdéseket is közöltük már nem rég teljes szövegekben s itt azoknak tartalmára csak röviden utalni tartjuk szükségesnek. lettek :Az esküdtek a kérdésekre következőleg fesz 1. kérdésre (190,000 font sterlingnyi szinleges a contó fizetés és 170,000 frtnak Herz és Regenau részére juttatása): Három szavazat: igen, ki 1 néz szavazat: nem ! A 2-ik kérdésre (19,000 font sterlingnyi szinleges a contó fizetés és 8000 font sterlingnek Mae Elian és Stileman mérnököknek juttatása): Három szavazat :igen,kilencz szavazat: nem ! A 3-ik kérdésre (190,000 font sterlingnyi színleges a conto fizetés és az engedményeseknek egyenként 100,000 frtnyi önkényesen megállapított összegek kifizetése, magának Ofenheimnak önmaga általi 50,000 frttal való részeltetése): három szavazat : igen ; kilencz szavazat: nem! (Egy »Bravo !« kiáltás, általános pisszegés.) A 4- ik kérdésre (telekbeváltás): két szavazat : igen ; tíz szavazat: nem ! Az 5-ik kérdésre (talpra szállítás )egyhangúlag nem! A 6-ik kérdésre (az építkezés hiányai és tökéletlenségei): egy szavazat: igen, tizenegy szavazat: nem ! (Zaj, pisszegés.) A 7-ik kérdésre (3 százalékos provisio.) Öt szavazat igen, hét szavazat: nem. (Mozgás.) A 8-dik kérdésre (végleges leszámolás, — Brassey jogtalan követelése): egyhangúlag nem! A 9 dik kérdésre (az olaszországi vonal megszerzése, következő jogtalan nyeremények kiosztása: Ofenheimnak 100 ezer frt, három engedményesnek egyenként 100 ezer frt, és négy igazgatói tanácsosnak egyenként 100 ezer forint): két szavazat : igen, tíz szavazat: nem! Eszerint Ofenheim fölmentetett. Ofenheimnak egy tisztelője egy »Bravo« kiáltással zavarja meg a csendet. Elnök: A törvény megtilt minden tetszés vagy nem tetszés nyilvánítást. Itt senkinek sincs szava a közönségből. Ofenheim erre elővezettetvén, újra felolvastatik előtte az esküdtek verdiktje, mit az nyugalommal halgat végig. — Ezután elnök felolvassa a következő ítéletet: »Ő felsége a császár nevében! A bécsi esküdtszék a f. é. január 4-én megkezdett és ma befejezett tárgyalásban az esküdtek által hozott ítélet alapján határozza : Ofenheim Victor ponteuxini lovag a csalás bűnténye miatt ellene emelt vádak alól fölmentetik. A magánérdekeltek követeléseikkel a polgári jog útjára utasíttatnak. Ezzel a tárgyalást és az ülést bezártnak nyilvánítom. Esküdt urak! Alkalmat veszek magamnak, hogy különös köszönetet mondjak önöknek azon rendkívüli buzgalomért, melyet a hosszú tárgyalás alatt tanúsítottak.« Mig a közönségnek egy része a teremből távozni igyekszik, Ofenheim barátai:berzianerek és gründerek, kik nagy számmal voltak jelen, tüntető bravó kiáltásokba törtek ki, mit az utczákon is hangoztattak — igen jellemzőleg Bécs közerkölcsiségére. A törvényszéki épület előtt roppant kiváncsi néptömeg gyűlt össze s Ofenheim czimborái, miután ez az épületből az utczára lépett, újból demonstrativ »bravó« és »hoch« kiáltásokkal fogadták és a nap hősévé tették. Ofenheimot otthon az örömtől sírva fogadta családja. Termei csakhamar megteltek ismerőseivel és bámulóival, meg követőivel,kik részint neki és családjának, részint pedig védőjének, Dr. Neudának gratuláltak és bókoltak. Ofenheim ki van merülve s nyugalomra, üdülésre van szüksége. Orvosai tanácsára Ofenheim Olaszországba fog utazni üdülés végett , ott találkozhatik majd Banhans miniszterrel, ki szintén ott szívja a levegőt hasonló okokból! A perköltség, melyet az államnak viselni kell, 20—25,000 forintra megy, azért csak ily kevés, mert a tanuk közül többen lemondtak útiköltségeik megtérítéséről. Azonkívül a lemberg czernoviczi pálya az ítélet következtében meg fog szabadittatni valószinüleg nemsokára a séquestriótól, melynek tartama alatt 900,000 frtra menő építkezések történtek, mely összeget szintén az államnak kellene viselni ! (Lapvélemények.) Tegnap reggeli lapunkban elmondottuk nézeteinket e pörről. Szükségesnek látjuk azonban a nevezetes alkalomból följegyezni más lapoknak is a nézeteit, hogy lássa az olvasó, mint Ítél a sajtó e pörről. Az »Ellenőr« constatálva, hogy Banhasnak és Ofeimnak sikerült egymást erkölcsileg tönkre tenni, többi közt ezt írja: »Ofenheimot felmenté az esküdtszék, az igaz. A „HON“ TÁRCZÁJA. FLAMABAÍDE. irta: Sand George (18. folytatás.) XXXV. Elutaztam anélkül, hogy újra láttam volna s ismét Párisba mentem, ahol a gróf parancsára, ki télre szintén odajövendő volt családostól, be kelle őket várnom s addig a házukon teendő javításokkal foglalkoznom. Nagyon aggódott, nehogy Olaszországból jővén, lakását hidegnek találja s azért az egész palota fűtési rendszerét gyökeresen át kelle alakíttatnom. Ez tovább tartott, mintsem óhajtom, s csak kevéssel deczember vége felé írhattam, hogy minden rendben, s elfogadásukra készen áll. Ugyanakkor vágyván megszolgálni Michelin vendégszeretét s híreket hallani kis Esperanceomról, becsomagoltattam néhány apró ajándékot s Flamarandeba küldöm, postán. Legszebb részét ez ajándékoknak kis komámasszonyomnak szántam, de nem feledkeztem el kis keresztlányomról sem, s már türelmetlenül várom a postai értesítést az ajándékok kézhez vételéről, midőn levelet kaptam nem csúnya írással, s meglehetős helyesírással, Ambrus tollából. Yovine a majorban lévén küldeményem átvételekor, őt bízták meg, hogy a család nevében írjon, s azt nekem megköszönje. A családot nagyon elfoglalva tartá az öreg majoros és akkor történt halála, kit övéi nagyon szerettek s nagyon sajnáltak. A gyermekek jól érezték magukat, keresztlányom pompás, komámasszonyom ^virágzó kislány volt, a kis Esperance pedig már kezdett mosolyogni s francziául gagyogni. »Gyönyörű gyermek ez, há Yovine, de szereti is nagyon mindenki, úgy látszik már elfeledő hazáját és szüleit, mert nem sír és nem szomorkodik.« Rögtön rá egy ezüstfödelű pipát küldök Yovinnak, s írtam neki, megköszönvén levelét. Kértem, hogy koránkint tudósítson keresztlányomról s a családról, nem feledve ki a kis idegent sem. Akaratlanul is baráti lábra helyezkedtem Yovinneal. Éreztem, hogy vagy segítőm, vagy ellenségem lesz s a nélkül, hogy tudtam volna, mitől kell tartanom, érthetlen de folytonos elfogultsággal gondolok rá. A gróf ur január 10-én érkezett meg a grófnéval , a kis Rogerral, a kit én tíz hó óta nem láttam, a ki ezalatt csodálatosan szép lett, előttem azonban még sem olyan szép, mint Gaston. E két gyermek semmiben sem hasonlított egymáshoz. Roger szőke volt s anyja tiszta vonásaival, gyöngéd arczkifejezésével bír. Gaston csak önmagára hasonlított. Barna volt s arcztypusa ép úgy tartozhatott Flamarande gróféhoz, mint Salcéde marquiséhoz. Vonásai kevésbé voltak szabályosak mint Rogeré, de szemei olyanok voltak, minőket az övéin kivül soha sem láttam. A gróf megyógyult s viszonyai a Francziaországba való visszatérést parancsolák. Minthogy a grófné sajnálta elhagyni Olaszországot, azt ígéri neki, hogy ott vásárol egy kis birtokot, hogy minél többször elvihesse oda. Nem mintha a grófné idegenkedett volna Páristól s a világtól; de félt, hogy fiának az éghajlat változtatás árt. Nem ártott. Mégis azt kéré férjétől, mit az meg is engedett, hogy visszavonulva élhessen s barátait csak esténként otthon kelljen látnia; csak fiával volt boldog s vig; más nem érdekelte. Nem volt bennei kaczérság sem, szép ruhái s ragyogó ékszerei ritkán látták a világot. Csütörtök délutánonkint fogadott s ekkor a bizalmas barátokat ott tárták ebédre, vasárnapra meghívásokat tettek, este a termek nyitva voltak. Az idő többi részét a grófné Rogerral sétálva, vagy vele szobáiban játszva tölté. Ha a fiú aludt, a grófné az első nevelés különböző rendszereit tanulmányozá. A gróf néhány látogatást tett, lovagolt, vagy bezárkózott velem irodájába s olvastatott uj könyveket s’ a hírlapokat, így, daczára a gróf kitűnő anyagi helyzetének s nagy háztartásának, igen csöndes komoly életet éltünk. Sokkal inkább jártas voltam fT gróf ügyeiben semhogy ne tudtam volna, hogy házassága előtt sokat fogyasztott tőkéiből, s hogy jövedelmeit, csak úgy fedezheti, ha eladja földjei egy részt, kérdés tárgya is volt ez, s én fájdalommal láttam, hogy Lévineshez ragaszkodnak, holott e hely csak fájdalmas emlékeket idézett föl a grófnéban. Midőn a grófot sürgettem, hogy inkább adja el birtokai egy részét semhogy a kamatokat nagy drágán fizesse, azt mondá, hogy adóssága nem jelentékeny. — Flamarande grófnénak, így szólt hozzám egyszer, egy kitűnő tulajdonsága van; nem úgynevezett nagy világi nő, nincsenek szenvedélyei az ékszerek s a drágaságok iránt. Nem ismerek az ő helyzetebeli nőt, ki kevesebbet költene nála. Midőn elvettem, azt mondák, hogy tönkre fog juttatni, s nagyon csalódtak. Megragadtam ez alkalmat, hogy dicsérjem Rolande asszonyt s ezt oly élénkséggel tevém, mely meglepte a grófot. — Akármi legyek, Károly, szólt legkomorabb mosolyával, te elveszted fejedet! Te, kit oly nyugodtnak tartok. Valóban föl voltam indulva. S érzelmeimnek szabad tért engedtem. — Nem, gróf úr, kiálték, nem vagyok már nyugodt; ön megölte nyugalmamat, örökre megzavarta álmomat, éh csak tekintsen ön félelmes szemével rám, ön szivem mélyéig láthat, s nem fog ön ott találni mást, csak keserű fájdalmat, melyet azt hivém nem fogok ismerni soha: egy vétek önmardosó fájdalmát. — Miért nem mondasz bűntényt ? felelt gúnnyal a gróf. — Nem mondok bűntényt, válaszoltam tűzzel, de megmondom az igaz szót: gyávaság volt az ! Igen ön gyávaságot követtetett el velem ! Én oly odaadó vagyok ön iránt, hogy ha ön azt rendelte volna, gyilkoljam meg Saledet, megtettem volna. Bűnhődtem volna érte, de nem kell vala pirulnom érte, mint kell pirulnom azért, amit elkövettem, mert egy nő s egy gyermek ellen küzdtem, akik közül egyik sem tudott ellenállani. Egy gyermekágyas asszony , egy alig született gyermek, szép ellenfelek, mondhatom. Pirulók reá gondolva és soha sem fogom visszanyerni magam iránti becsérzetemet. Első szavaim hallatára a gróf nagyon elhalványodott. Bizonyára felötlött eszében, ne dobjon-e ki az ablakon; de nem lehet oly könnyen szakitni az egyetlen megbízottal. Tartóztatta hát magát s kedélyesen felelt. — Igen exaltált vagy, szegény kiiolyom. Nagy baj, ha az embernek romlott lelkiismerete van, de az is veszedelem, ha nem igyekszik aggályait észszerüleg megnyugtatni. S azután sok álokoskodással igyekezett bizonyítgatni, hogy én csak egy érdemlett büntetés végrehajtója valók ; megmondtam neki, hogy a büntetést igazságtalannak, s nejét a legártatlanabb s legrokonszenvesb áldozatnak tartom. — Mily nagy hatalom a szépség ! kiáltá szenvedélyesen. A legnagyobb jogérzettel s igazságszeretettel fölruházott kedélyeket is meghódítja hatása ! Nem vádollak érte, Károly, magam is hódoltam neki sőt hódolok is, mert megbocsátok. — Nem, feleltem, ön nem bocsát meg. Bosznia ki van elégítve, ennyi az egész. Ön elrabolta tőle fiát, mégis azt meri mondani: én megbocsátottam. — Fiát elfeledte. Van más gyermeke, ki az enyém is, nem lenne igaza, ha bánkódnék. De nem mondtad még meg, hol a másik. Mit tettél vele ? — Ön megtiltotta, hogy szólljak róla; nevét sem akarta hallani. Most akarja tudni, hol van ? — Jobb nem tudnom, ne mond meg. De egy percznyi gondolkodás után így szólt: — Mégis, kell tudnom. — Ő önnél van, gróf úr. — Hogyan, nálam? itt? — Ő az ön bútokén van, Flamarandeon. — Minő gondolat! Fel fogják fedezni. Micsoda név alatt van ott ? — Semmi név alatt sem. — S nem tudtam megállni, hogy ne mondjam el némi elég indokolatlan büszkeséggel, hogy a körülmények által segítve mikép fogadtattam fel Gastont Michelinék által, anélkül, hogy bármit elárultam volna. Bámulta ügyességemet, nagyon dicsért s némi reményt is támasztott bennem, mert ha nem is helyeselni, de legalább szellemesnek találni látszott okoskodásomat a magyarázat ilyetén módon valószinü voltára, ha az következnék be, hogy a gyermeket visszaadja anyjának; de hiába sürgettem most ennek foganatosítására. Meglágyíthatlan volt s én nem bírtam vele. Nagyon elszomorodtam, s egészségem nagyon megrendült; nem tudtam kiállni a grófné tekintetét, s ha ő egyfelől bejött, én a másik oldalon távoztam; nem mertem reá nézni a kis Roger-re, sem játszani vele, pedig nagyon szerettem, nem tudtam látni e boldog s kényeztetett gyermeket, anélkül, hogy eszembe ne jusson kis Gastonom, a mint a teheneket őrzi, s mezítláb barangol a sziklákon. (Folytatása következik.)