A Hon, 1875. március (13. évfolyam, 48-72. szám)

1875-03-01 / 48. szám, esti kiadás

48. szám. XIII. évfolyam. itituló-h­i­vatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Esifizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra...........................................12 »­­— » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogysán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­­de­ rkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás: POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1875. Hétfő, martius 1. Szerk­esztési Iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSE­K­ szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, martins 1. Budapest, mart. 1. Az uj kormány tegnap este megalakult. A tegnap történtekről közöljük e helyütt mindazt, a­mi ténylegest ma reggeli rendkí­vüli kiadásunkban jelentőnk, mely azonban csak helybeli előfizetőinknek küldetett meg. Esti 7 órakor, a válság akkori stádiumá­ról a következő sorokat ves­szük: Vasárnap reggel 10 órakor a szombati konfe­­rencia folytattatok. Jelen voltak: Wenckheim, Tisza, Széll, Simonyi Lajos, Trefort, Péchy T., Szende, s a helyzet azonos volt a szombat estivel, csakhogy Per­­czel s Horváth Lajos igazságügyi minisztersége — az illetők határozott vonakodása folytán, mit Perczel az értekezlet folyamán, személyesen is megtenvén, tudatott, meghiúsultnak s teljesen meghiúsultnak tekintetett. Az értekezlet eleve az elvi kérdések né­mely elintézetlenül maradt pontjaival foglalkozott, melyekre nézve az egyetértés hamar megtaláltatott. Kevésbé simán ment azonban a dolog a személyi kérdésekre, különösen az igazságügyi tárczára nézve. De egyéb nehézségek is forogtak fönn, így az, mit ma több lap bizonyosként jelentett, hogy Simonyi Lajos br. vállalkozott a kereskedelmi s közlekedési tárcza együttes viselésére, épen nem bizonyult valónak s igy a közlekedési tárcza betöltéséről kelle gondos­kodni. A reggeli konferenczia tartott 10-től x/­4-ig s eredménye a következő volt: A kultusminis­­t­e­r­i tárcza körül fenforgott nehézség elintéztetett Trefort vállalkozott megmaradni helyén, s igy e részben nem volt baj. Elintéztetett ezenfölül a köz­lekedésügyi tárcza kérdése is. Péchy Tamás ismételt fölszólitás folytán vállalkozott elfogadására s igy csak egy tárcza, az igazságügyi, volt be­töltetlen. Ám ennek betöltése sok bajjal járt. Igen sok tényező mozduttatott meg, hogy Pauler he­lyén megtartassák s ez intenczióból magyarázható meg sok visszautasítás. Szontágh Pál kandi­dáltatokt, de szintén vonakodott. Erre ismét Ghy­­czynél tettek kísérletet. Wenckheim személyesen ment Ghyczyhez, ki azután ö felsége által is fo­gadtatott. Mindez nem bírta rá a tárcza elvállalá­sá­­ra. Ez délutáni két órakor jött tudomásra, igen lehangoló hatást keltvén. Az uj kormány igen mérv­adó tagjai vonakodván Pauler megmaradásába bele nyugodni, több név jött kombináczióba. Szóba jött már végül Daruváry kir. táblai tanácselnök is, de e kombináczió csakhamar elestetek és ismét Per­­czelhez fordultak vissza. A további fejlődésről — esti tíz órakor — a következő tudósításokat vettük: Perczel Bélát­ki az igazságügyi tár­czára Ghyczy végleges tagadó válasza után a mérvadó körök legkomolyabb jelöltje volt, a reggeli konferenczián történt elutasító nyilat­kozata nyomában ő felsége magához hivatta s fél kettőkor huzamos­ kihallgatásban ré­szesítő Négy óra felé Perczel értekezett Wenck­­heimmal úgy, hogy a délutáni konferenczián — némi eszmecsere után — a kabinet megala­kulva volt, s még este Wenckheim erről jelen­tést tehetett ő felségének. A kabinet tagjai e szerint: Wenckheim Béla bv. elnök és ő felsé­ge személye körüli miniszter ; Tisza Kálmán belügyi, Perczel Béla igazságügyi, Széll Kálmán pénzügyi, Péchy Tamás közleke­dési, Simonyi Lajos bv. kereskedelmi, Szen­de Béla honvédelmi, Trefort Ágost közok­tatásügyi, Pejticsevics Péter gróf horvát miniszter. Az így megalakult kormány tagjai még tegnap este megjelentek illető pártköreikben. Perczel, Széll, Trefort, Szende mentek a Deákkörbe , Tisza, Simonyi, Péchy a balol­dali körbe. A pártklubok természetesen mind­két helyütt igen tele voltak, s a megjelent miniszterek mindkét helyütt nagy lelkesült­­séggel s élénk éljenzéssel fogadtattak.­­) felsége előtt a minisztérium az esküt kedden teszi le, mert az uj kormány csak a pártok nyilatkozata után fog kineveztetni. A nyilatkozatokra nézve történendő lé­pésekről következőket halljuk : Ma hat órakor Deákkör és baloldali kör ér­­­­tekezletet tartanak, melyen elő fognak terjesztetni a programpontozatok. A Deákkörben ezt Wenck­heim, a baloldali körben Tisza Kálmán fogja eszkö­zölni , nyilatkozatra szólítván föl egyszersmint a pártot. Ha a két párt — mi alig szenved kétséget — a programmot magáévá teszi, egy még meg nem ha­tározott időben a két párt tagjai a Hungária termé­ben fognak összegyűlni, akkor már mint egy párt h­allgatandók meg a kormány részletes programját. Azon terjedelmes pontozatokra nézve, melyek alapján a kormány megalakult, azt halljuk, hogy azok lényegükben azt tartalmazzák, hogy az új kor­mány feladatának tekintendi az államháztartást a vám és kereskedelmi szerződés revíziója, az önálló magyar bank felállítása s a budget redukcziója út­ján rendezni; de ha így nem sikerülne, nem riad vis­­­sza attól sem, hogy a polgárok áldozatkészségére apelláljon. Ma délig az ügyek a tegnap esti helyzet­hez képest igen jelentéktelen haladást mutat­nak. A kormány tagjai ma reggel tanácskoz­tak együtt, a pártok konferencziája azonban mely most a legközelebbi fontos lépés, csak este 6 órakor tartatik meg. Azon fogadtatásról, melyben a kormány tagjai tegnap a pártklubbokban részesültek, följegyezhetjük, hogy a baloldali körben e fogadtatás a legnagyobb mértékben szívélyes volt. Ugyanezt lehet mondani a jobboldalról is, bár a Deák­ kör privát társalgásaiban az elégedetlenség némi hangját lehetett hallani. Mindazonáltal valószinü, hogy a Deákkör is egyhangúlag teszi magáévá az uj program­mot. A Lónyaystákról biztosan mondják, hogy mind bele­olvadnak az uj pártba, Sennyey azonban kivül marad a párton, de a kormán­nyal szemben nem szándékozik me­­rev álláspontot elfoglalni. Perczel minisztersége folytán a képvi­selőház elnöki­ széke megürült. Három nevet emlegetnek e posctra: a Ghyczyét, Bittóét s a Várady Gáborét. Sennyey mérsékelt magatartása úgy lát­szik, nem irányadó követői előtt, így Szé­­csényből azt a hirt ves­szük, hogy ott az ul­tra montán papság szervezkedik s erőteljes opposiczióra készül. A függetlenségi párt köréből halljuk, hogy az Erba-Odescalchi röpirat folytán, me­lyet Majoros a függetlenségi párt formája alatt akart terjesztetni, egyenetlenség tört ki s Majoros a párt tagjai sorából kilépett. A nevezett röpirat ugyanis nemzetiségi tekin­tetben igen messze megy s többek közt a képviselőházban minden nemzetiségi nyelv használatának jogosultságát vitatja. A függet­lenségi párt e véleményt elutasítá magától. A külföldnek ez idő szerint leg­nevezetesebb eseménye a franczia nemzetgyűlés által február 25-én végleg meg­szavazott két alkotmányjavaslat, illetőleg törvény, melyeket fontosságuknál fogva közlünk is az alábbiakban : Törvény a közhatalmak szer­vezéséről. 1. A törvényhozó hatalmat két gyűlés gyakorolja, a képviselőház és a senatus. A senatus összetételét, választatásának módo­zatát és hatáskörét külön törvény szabályozza. 2. A köztársaság elnökét a nem­zetgyűléssé alakult képviselőház és senatus választja általános szótöbbséggel. Hét évre választatik és újra választható. 3. A köztársaság elnökének törvényhozási kez­deményezési joga van a két kamarával együttesen ; kihirdeti a két kamara által megszavazott törvénye­ket és őrködik azok végrehajtása fölött. Bir kegyelmi joggal, de amnestia csak törvény útján adható. — Rendelkezik a fegyveres hatalom­ról. Minden polgári és katonai hivatalra ő nevez ki. Elnököl a nemzeti ünnepélyeknél, az idegen hatalmak követei és nagy­követei nála hitelesít­tetnek. A köztársaság elnökének minden tettét egy miniszter kell, hogy ellenjegyezze. 4. Üresedések esetében a köztársaság elnöke nevezi ki minisztertanácsban az álamtanács tagjait. Az igy kinevezett államtanácsosok csak minisz­teri tanácsban hozott rendelettel mozdíthatók el. Az 1872. május 24-ei törvény alapján kineve­zett államtanácsosok csak e törvény által megszabott szabályok szerint mozdíthatók el. 5. A köztársaság elnöke a senatus megegyező véleményével feloszlathatja a képviselőházat mandá­tumának lejárta előtt. Ez esetben a választó testületek az új válasz­tásra 3 hó alatt hívandók össze. 6. A miniszterek solidárisan felelősek a kamarák előtt a kormány általános politikájáért és személyekben saját egyéni tetteikért­ felelős.A köztársaság elnöke csak árulás esetében 7. Halál vagy bármi okból való üresedés ese­tében a kamarák közvetlenül­ a köztársasági elnök megválasztatásához fognak. Időközben a miniszter­­tanács bizatik meg a végrehajtó hatalommal. 8. A kamaráknak jogukban áll, akár ön­maguk kezdeményezése, akár a köztársasági elnök indítványára külön-külön általános többséggel hozott határozatok alapján kimondani, hogy az alkotmány­törvényeket revideálni kell. Miután mindkét kamara meghozandozta e ha­tározatot, nemzetgyűléssé alakulnak, hogy a revisió­­hoz fogjanak. Az általánosságban, vagy részben a revisióra vonatkozó határozatok] a nemzetgyűlés tagjainak ál­talános szótöbbsége utján hozandók. Az 1873. nov. 20-i törvény által Mac Mahon tábornagyra ruházott hatalom tartama alatt az al­­kotmány revisia csak a köztársaság tűnőkének indit­ványára történhetik meg. 7. A végrehajtó hatalom és a két kamara szék­helye V­ersailles. 1. A senatus 300 tagból áll : 225-öt választa­nak a megyék és gyarmatok, 75 öt a nemzetgyűlés. 2. Seine és Nord megyék egyenkint 5 senatort választanak. (Továbbá meghatároztatik, hogy a többi megyék egyenként hány senátort választanak.) 3. Csak az lehet senator, ki franczia, legalább 40 éves, és élvezi a polgári és politikai jogokat. 4. A megyék és gyarmatok senatorai általános többséggel választatnak a megye székhelyén össze­gyűlt választótestü­let által, mely áll : 1. képviselők­ből, 2 megyei bizottsági tagokból, 3. kerületi bizott­sági tagokból, 4) és minden községnek a községi vá­lasztók sorából választott egy-egy küldöttéből. 5. A nemzetgyűlés által választott senatorok lajstrom-szavazás útján és absolut többséggel válasz­tatnak. 6. A megyék és gyarmatok által választott se­natorok 9 évre választatnak és 1/s részben min­den harmadik évben kisorsoltatnak. Az első ülésszak lejártával a megyék három sorozatba osztatnak, melyek mindenikében egyforma számú senatorok vannak; sorshúzás utján megálla­­pittatnak a sorozatok, melyek három-három évi idő­köz lejártával megnjitandók. 7. A nemzetgyűlés által választott senatorok elmozduthatlanok. Halál, lemondás, vagy más eset következtében történt helyürülés esetében két hó letelte alatt maga a senatus gondoskodik a megürült helyek betöltéséről. 8. A senatusnak a képviselőházzal egyetértőleg kezdeményezési és törvényalkotási joga van. A pénzügyi törvények azonban első­sorban a képviselő által terjesztetnek be és sza­vaztatnak meg. 9. A senatus bírósággá is alakulhat, hogy íté­letet hozzon akár a köztársasági elnök, akár minisz­terek, akár pedig a közbiztonság ellen elkövetett vétségek tárgyában. 10. A senatus egy hóval előbb választatik azon időpontnál, melyet a nemzetgyűlés saját feloszlatá­sára kitűzött. A senatus azon napon kezdi meg működését és alakul meg, melyen a nemzetgyűlés szétoszlik. A franczia hivatalos lap már közzé is tette e két törvényt. A baloldali kör (mart. l)d­ u 6 óra­kor értekezletet tart. — Az országos közoktatási ta­nács február 27-én esti öt órakor tartotta utol­só ülését. Erélyes, buzgó és szakavatott elnöke, Horváth Mihály püspök és orsz. képviselő, három évi tapasztalásból meggyőződvén, hogy a fennálló szervezet mellett e testület, magas czéljának minden irányban nem felelhet meg, annak megszüntetését s egy máskép és tágasabb körrel szervezendővel helyet­tesítését a közoktatási miniszternél indítványozta, s a miniszter úr ez értdlembeni előterjesztését ő Fel­sége helyben hagyván, az elnök azt a mai utolsó ülés­ben feloszlatta. — A tanács titkára dr. Kármán Mór tanár a három évi működésről zárjelentést te­vén, azt a következőkben rövideden összefoglaljuk. Az első évben két organicus munkával foglalko­zott: a kereskedelmi középiskolák tantervével s a középiskolákról szóló törvényjavaslattal. Az első­ben e szakiskoláknak oly tervezetet nyújtott, mely, ha első­sorban a jelen szükséget tartotta is csak szem előtt, egyszersmind a középrendű szakoktatás fejlődésének szerencsésen megvetette alapjait, s mai napig e körben mind az oktatás színvonalának eme­lésére, mind a nemzeties mivelődés elemeinek na­gyobb mérvben felkarolására üdvös befolyással volt. A középiskolai törvényjavaslat a törvényhozás e körüli munkásságának szolgált alapul, mely azon­ban, fájdalom, a tárgy nagy fontosságú és sürgős volta daczára, a létesülés prásisába még nem lép­hetett. A második évben a népiskolai ügy foglalta el a tanácsot, különösen a néptanítók nyugdíjazása iránti javaslat, s a népiskolai törvény revisiója, me­lyek iránt terjedelmes, minden pont körül tájékoz­tató jelentések készültek, melyek azzal, hogy a meg­oldás módjait megvilágítva, annak nehézségeit is kellően feltüntették, jótékonyan hatottak, irányt ad­va a czélszerű fejlesztésnek. — A harmadik év nagy munkája a középiskolai oktatás reform javaslata volt Első helyen a tanári konferenciák szabályozása, s az iskolai pontos könyvvitel rendezése olymódon, hogy mindkét intézkedés a tanítás módszeresebbé tételé­nek hathatós eszközévé válhasson, még az 1874. év folytán; miniszteri rendelet utján a közoktatási kor­mány felügyelete alatt álló intézetekben közszabál­­­lyá tétetett s a paedagogiai lelkiismeretességet fo­kozva, a sok ágú tanítás összhangzó alakítását elő­segítette. — A középiskolák tantervének, a gymna­­siumnak úgy, mint a reáltanodainak, helyes alapel­vek sürgetése mellett, a jelen állapot kelletlen meg­rázkódtatását kerülő óvatossággal, korszerű reform­jára törekedett.­­ A tankönyvek ügyében csekély volt az eredmény. 200 bíráltatott meg, kevés volt, mely ajánltathatott. Ez ügyben, úgy látszik, a meg­bízás útja vezetend csak czélra. A Deákpárt ma hétfőn március elsején d. u. 6 órakor ülést tart. Törvény a senatusról. Az Ofenheim pör vége. (ítélet.) Múlt szombaton d. e. 9 órakor kezdődött a 35-ik és utolsó tárgyalás e bünpörben, mely két hónapon keresztül tartott. A pör resuméjét nem báró Wittman, hanem Gernerth szavazó bíró ad­ta elő, miután amazt a betegség tartá vissza. A resumé, melyet, nem lévén egyéb a pör tartalmának ismétlésénél, mely tartalmat olvasóink úgy is ismer­nek közleményeinkből, ezért itt leízást mellőzhe­tünk, 9 órától ’/* 1 óráig tartott. Ekkor az esküdtek visszavonultak tanácskozásra s 6 órakor tértek ismét vissza, hogy a biróság által föltett 9 kérdésre vála­szoljanak. E kérdéseket is közöltük már nem rég teljes szövegekben s itt azoknak tartalmára csak röviden utalni tartjuk szükségesnek. lettek :Az esküdtek a kérdésekre következőleg fe­s­z 1. kérdésre (190,000 font sterlingnyi szin­­leges a contó fizetés és 170,000 frtnak Herz és Re­­genau részére juttatása): H­á­r­o­m szavazat: i­g­e­n­, k­i 1 n­é­z szavazat: n­e­m ! A 2-ik kérdésre (19,000 font sterlingnyi szin­­leges a contó fizetés és 8000 font sterlingnek Mae Elian és Stileman mérnököknek juttatása): Három szavazat :igen,kilencz szavazat: n­e­m ! A 3-ik kérdésre (190,000 font sterlingnyi szín­­leges a conto fizetés és az engedményeseknek egyen­ként 100,000 frtnyi önkényesen megállapított össze­gek kifizetése, magának Ofenheimnak ön­maga ál­tali 50,000 frttal való részeltetése): három sza­vazat : igen ; k­i­l­e­n­c­z szavazat: nem! (Egy »Bravo !« kiáltás, általános pisszegés.) A 4- ik kérdésre (telekbeváltás): két sza­vazat : igen ; t­í­z szavazat: nem ! Az 5-ik kérdésre (talpra szállítás )egyhan­gúlag nem! A 6-ik kérdésre (az építkezés hiányai és töké­­letlenségei): egy szavazat: igen, tizenegy szavazat: nem ! (Zaj, pisszegés.) A 7-ik kérdésre (3 százalékos provisio.) Ö­t szavazat igen, hét szavazat: nem. (Mozgás.) A 8-dik kérdésre (végleges leszámolás, — Brassey jogtalan követelése): egyhangúlag nem! A 9 dik kérdésre (az olaszországi vonal meg­szerzése, következő jogtalan nyeremények kiosztása: Ofenheimnak 100 ezer frt, három engedmé­nyesnek egyenként 100 ezer frt, és négy igazgatói tanácsosnak egyenként 100 ezer forint): két sza­vazat : igen, tíz szavazat: n­e­m! E­szerint Ofenheim fölmentetett. Ofenheimnak egy tisztelője egy »Bravo« kiál­tással zavarja meg a csendet. Elnök: A törvény megtilt minden tetszés vagy nem tetszés nyilvání­tást. Itt senkinek sincs szava a közönségből. Ofenheim erre elővezettetvén, újra felolvasta­­tik előtte az esküdtek verdiktje, mit az nyugalommal halgat végig. — Ezután elnök felolvassa a kö­­vetkező ítéletet: »Ő felsége a császár nevében! A bécsi esküdtszék a f. é. január 4-én megkez­dett és ma befejezett tárgyalásban az esküdtek által hozott ítélet alapján határozza : Ofenheim Victor ponteuxini lovag a csalás bűnténye miatt ellene emelt vádak a­lól fölmen­tetik. A magán­érdekeltek követeléseikkel a pol­gári jog útjára utasít­tatnak. Ezzel a tárgyalást és az ülést bezártnak nyilvánítom. Esküdt urak! Alkalmat veszek magamnak, hogy különös köszönetet mond­jak önöknek azon rendkívüli buzgalomért, melyet a hosszú tárgyalás alatt tanúsítottak.« Mig a közönségnek egy része a teremből távoz­ni igyekszik, Ofenheim barátai:berzi­­anerek és grün­derek, kik nagy szám­mal voltak jelen, tüntető bravó kiáltásokba törtek ki, mit az utczákon is hangoztattak — igen jellemzőleg Bécs közerköl­­csiségére. A törvényszéki épület előtt roppant kiván­csi néptömeg gyűlt össze s Ofenheim czimborái, mi­után ez az épületből az utczára lépett, újból demons­trativ »bravó« és »hoch« kiáltásokkal fogadták­ és a nap hősévé tették. Ofenheimot otthon az örömtől sírva fogadta családja. Termei csakhamar megteltek ismerőseivel és bámulóival, meg követőivel,kik részint neki és csa­ládjának, részint pedig védőjének, Dr. N­eudának gratuláltak és bókoltak. Ofenheim ki van merülve s nyugalomra, üdülésre van szüksége. Orvosai ta­nácsára Ofenheim Olaszországba fog utazni üdülés végett , ott találkozhatik majd B­a­n­h­a­n­s miniszterrel, ki szintén ott szívja a levegőt hasonló okokból! A perköltség, melyet az államnak vi­selni kell, 20—25,000 forintra megy, azért csak ily kevés, mert a tanuk közül többen lemondtak útikölt­ségeik megtérítéséről. Azonkívül a lemberg czerno­­viczi pálya az ítélet következtében meg fog szabadit­­tatni valószinüleg nemsokára a séquestriótól, mely­nek tartama alatt 900,000 frtra menő építkezések történtek, mely összeget szintén az államnak kellene viselni ! (Lapvélemények.) Tegnap reggeli lapunkban elmondottuk néze­teinket e pörről. Szükségesnek látjuk azonban a ne­vezetes alkalomból följegyezni más lapoknak is a né­zeteit, hogy lássa az olvasó, mint Ítél a sajtó e pörről. Az »Ellenőr« constatálva, hogy Banhasnak és Ofeimnak sikerült egymást erkölcsileg tönkre tenni, többi közt ezt írja: »Ofenheimot felmenté az esküdtszék, az igaz. A „HON“ TÁRCZÁJA. FLAMABAÍ­DE. irta: Sand George (18. folytatás.) XXXV. Elutaztam anélkül, hogy újra láttam volna s ismét Párisba mentem, a­hol a gróf parancsára, ki télre szintén odajövendő volt családostól, be kelle őket várnom s addig a házukon teendő javításokkal foglalkoznom. Nagyon aggódott, nehogy Olaszország­ból jővén, lakását hidegnek találja s azért az egész palota fűtési rendszerét gyökeresen át kelle alakít­tatnom. Ez tovább tartott, mintsem óhajtom, s csak kevéssel deczember vége felé írhattam, hogy minden rendben, s elfogadásukra készen áll. Ugyanakkor vágyván megszolgálni Michelin vendégszeretét s híreket hallani kis Esperanceomról, becsomagoltattam néhány apró ajándékot s Flama­­randeba küldöm, postán. Legszebb részét ez ajándé­koknak kis komámasszonyomnak szántam, de nem feledkeztem el kis keresztlányomról sem, s már tü­relmetlenül várom a postai értesítést az ajándékok kézhez vételéről, midőn levelet kaptam nem csúnya írással, s meglehetős helyesírással, Ambrus tollából. Yovine a majorban lévén küldeményem átvételekor, őt bízták meg, hogy a család nevében írjon, s azt nekem megköszönje. A családot nagyon elfoglalva tartá az öreg majoros és akkor történt halála, kit övéi nagyon szerettek s nagyon sajnáltak. A gyerme­kek jól érezték magukat, keresztlányom pompás, ko­­mámasszonyom ^virágzó kis­lány volt, a kis Espe­rance pedig már kezdett mosolyogni s francziául ga­gyogni. »Gyönyörű gyermek ez, h­á Yovine, de sze­reti is nagyon mindenki, úgy látszik már elfeledő hazáját és szüleit, mert nem sír és nem szomor­­kodik.« Rögtön rá egy ezüstfödelű pipát küldök Yo­­vinnak, s írtam neki, megköszönvén levelét. Kértem, hogy koránkint tudósítson keresztlányomról s a csa­ládról, nem feledve ki a kis idegent sem. Akaratla­nul is baráti lábra helyezkedtem Yovinneal. Érez­tem, hogy vagy segítőm, vagy ellenségem lesz s a nélkül, hogy tudtam volna, mitől kell tartanom, ért­­hetlen de folytonos elfogultsággal gondolok rá. A gróf ur január 10-én érkezett meg a grófné­­val , a kis Rogerral, a kit én tíz hó óta nem láttam, a ki ezalatt csodálatosan szép lett, előttem azonban még sem olyan szép, mint Gaston. E két gyermek semmiben sem hasonlított egymáshoz. Roger szőke volt s anyja tiszta vonásaival, gyöngéd arczkifejezé­­sével bír. Gaston csak önmagára hasonlított. Barna volt s arcztypusa ép úgy tartozhatott Flamarande gróféhoz, mint Salcéde marquiséhoz. Vonásai ke­vésbé voltak szabályosak mint Rogeré, de szemei olyanok voltak, minőket az övéin kivül soha sem láttam. A gróf megyógyult s viszonyai a Francziaor­­szágba való visszatérést parancsolák. Minthogy a grófné sajnálta elhagyni Olaszországot, azt ígéri neki, hogy ott vásárol egy kis birtokot, hogy minél többször elvihesse oda. Nem mintha a grófné idegen­kedett volna Páristól s a világtól; de félt, hogy fiá­nak az éghajlat változtatás árt. Nem ártott. Mégis azt kéré férjétől, mit az meg is engedett, hogy vis­­­szavonulva élhessen s barátait csak esténként otthon kelljen látnia; csak fiával volt boldog s vig; más nem érdekelte. Nem volt benn­ei kaczérság sem, szép ruhái s ragyogó ékszerei ritkán látták a világot. Csütörtök délutánonkint fogadott s ekkor a bizal­­mas­ barátokat ott tárták ebédre, vasárnapra meg­hívásokat tettek,­­ este a termek nyitva voltak. Az idő többi részét a grófné Rogerral sétálva, vagy vele szobáiban játszva tölté. Ha a fiú aludt, a grófné az első nevelés különböző rendszereit tanulmányozá. A gróf néhány látogatást tett, lovagolt, vagy bezárkó­zott velem irodájába s olvastatott uj könyveket s’ a hírlapokat, így, daczára a gróf kitűnő anyagi helyzetének s nagy háztartásának, igen csöndes komoly életet éltünk. Sokkal inkább jártas voltam fT gróf ügyeiben semhogy ne tudtam volna, hogy házassága előtt so­kat fogyasztott tőkéiből, s hogy jövedelmeit, csak úgy fedezheti, ha eladja földjei egy rész­t, kérdés tárgya is volt ez, s én fájdalommal láttam, hogy Lé­­vineshez ragaszkodnak, holott e hely csak fájdalmas emlékeket idézett föl a grófnéban. Midőn a grófot sürgettem, hogy inkább adja el birtokai egy részét semhogy a kamatokat nagy drágán fizesse, azt mon­­dá, hogy adóssága nem jelentékeny. — Flamarande grófnénak, így szólt hozzám egyszer, egy kitűnő tu­lajdonsága van; nem úgynevezett nagy világi nő, nincsenek szenvedélyei az ékszerek s a drágaságok iránt. Nem ismerek az ő helyzetebeli nőt, ki keveseb­bet költene nála. Midőn elvettem, azt mondák, hogy tönkre fog juttatni, s nagyon csalódtak. Megragadtam ez alkalmat, hogy dicsérjem Ro­lande asszonyt s ezt oly élénkséggel tevém, mely meglepte a grófot. — Akármi legyek, Károly, szólt legkomorabb mosolyával, te elveszted fejedet! Te, kit oly nyugodtnak tartok. Valóban föl voltam indulva. S érzelmeimnek szabad tért engedtem. — Nem, gróf úr, kiálték, nem vagyok már nyugodt; ön megölte nyugalmamat, örökre megzavarta álmomat, éh csak tekintsen ön félelmes szemével rám, ön szivem mélyéig láthat, s nem fog ön ott találni mást, csak keserű fájdalmat,­­ melyet azt hivém nem fogok ismerni soha: egy vétek önmardosó fájdalmát. — Miért nem mondasz bűntényt ? felelt gún­­­nyal a gróf. — Nem mondok bűntényt, válaszoltam tűzzel, de megmondom az igaz szót: gyávaság volt az ! Igen ön gyávaságot követtetett el velem ! Én oly odaadó vagyok ön iránt, hogy ha ön azt rendelte volna, gyil­koljam meg Sal­edet, megtettem volna. Bűnhődtem volna érte, de nem kell vala pirulnom érte, mint kell pirulnom azért, a­mit elkövettem, mert egy nő s egy gyermek ellen küzdtem, a­kik közül egyik sem tudott ellenállani. Egy gyermekágyas asszony , egy alig született gyermek, szép ellenfelek, mondhatom. Piru­­lók reá gondolva és soha sem fogom visszanyerni magam iránti becsérzetemet. Első szavaim hallatára a gróf nagyon elhalvá­nyodott. Bizonyára felötlött eszében, ne dobjon-e ki az ablakon; de nem lehet oly könnyen szakitni az egyetlen megbízottal. Tartóztatta hát magát s kedé­lyesen felelt. — Igen exaltált vagy, szegény kii­o­­lyom. Nagy baj, ha az embernek romlott lelkiisme­rete van, de az is veszedelem, ha nem igyekszik aggályait észszerüleg megnyugtatni. S azután sok álokoskodással igyekezett bizo­nyítgatni, hogy én csak egy érdemlett büntetés vég­rehajtója valók ; megmondtam neki, hogy a bünte­tést igazságtalannak, s nejét a legártatlanabb s leg­­rokonszenvesb áldozatnak tartom. — Mily nagy hatalom a szépség ! kiáltá sze­n­­vedélyesen. A legnagyobb jogérzettel s igazságszere­tettel fölruházott kedélyeket is meghódítja hatása ! Nem vádollak érte, Károly, magam is hódoltam neki sőt hódolok is, mert megbocsátok. — Nem, feleltem, ön nem bocsát meg. Bosznia ki van elégítve, ennyi az egész. Ön elrabolta tőle fiát,­­ mégis azt meri mondani: én megbocsátottam. — Fiát elfeledte. Van más gyermeke, ki az enyém is, nem lenne igaza, ha bánkódnék. De nem mondtad még meg, hol a másik. Mit tettél vele ? — Ön megtiltotta, hogy szólljak róla; nevét sem akarta hallani. Most akarja tudni, hol van ? — Jobb nem tudnom, ne mond meg. De egy percznyi gondolkodás után így szólt: — Még­is, kell tudnom. — Ő önnél van, gróf úr. — Hogyan, nálam? itt? — Ő az ön bútokén van, Flamarandeon. — Minő gondolat! Fel fogják fedezni. Micsoda név alatt van ott ? — Semmi név alatt sem. — S nem tudtam megállni, hogy ne mondjam el némi elég indokolat­lan büszkeséggel, hogy a körülmények által segítve mikép fogadtattam fel Gastont Michelinék által, a­nélkül, hogy bármit elárultam volna. Bámulta ügyességemet, nagyon dicsért s némi reményt is támasztott bennem, mert ha nem is he­lyeselni, de legalább szellemesnek találni látszott okoskodásomat a magyarázat ilyetén módon valószi­nü voltára, ha az következnék be, hogy a gyermeket visszaadja anyjának; de hiába sürgettem most ennek foganatosítására. Meglágyíthatlan volt s én nem bír­tam vele. Nagyon elszomorodtam, s egészségem na­gyon megrendült; nem tudtam kiállni a grófné te­kintetét, s ha ő egyfelől bejött, én a másik oldalon távoztam; nem mertem reá nézni a kis Roger-re, sem játszani vele, pedig nagyon szerettem, nem tud­tam látni e boldog s kényeztetett gyermeket, a­nél­kül, hogy eszembe ne jusson kis Gastonom, a mint a teheneket őrzi, s mezítláb barangol a sziklákon. (Folytatása következik.)

Next