A Hon, 1875. június (13. évfolyam, 122-146. szám)

1875-06-01 / 122. szám

122. szám, XIII. évfolyam. Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési elíj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hóna­pra...........................................6 írt ki. 6 hónapra...........................................12 » » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » —' » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Kedd, junius 1. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. [ POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. 99 Előfizetési felhívás: A HON 44 Xlll-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Félévre . Negyedévre Egy hóra 12 frt 6 frt 2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala, Budapest, május 31. Tisza Kálmán Debreczenben. Nem tartozunk föltétlen bámulói közzé a c­eremóniáknak, bármi fényesek legyenek is azok. De az a fogadtatás, melyben Tisza Kálmán Debreczenben beszámoló­ beszéde al­kalmából részesült, nem tartozik azon ünne­pélyességek közzé, melyeknek czélja csak az, hogy megtörténjenek. A debreczeni fogadás impozáns ünnepélyességének mély politikai jelentősége van. Határtalan idő óta megszokta az ország olybá tekinteni Debreczent, mint a tőzsgyö­­keres,tiszta magyarság tűzhelyét,mely körül a magyar nemzeti genius minden alkalommal nyíltan, őszintén nyilatkozik.Az a nép ottan nem szokta még meg a tettetett lelkesedést,sza­bad folyást enged az érzelmeinek s amit nyil­­vánit, azt érzi is valóban. A r­okonszenves manifestatió, melylyel Tisza Debreczenben találkozott, már ennyi­ben is önmagában hordaná jelentőségét. Deb­­reczen lelkesedése a hamisítatlan, sem ámítá­sokkal, sem megfélemlítéssel félre nem veze­tett magyar szellem országos nyilatkozása lenne ekkor is, s nagy elégtételéül szolgálna az egyfelől elvfeladással, Magyarország álla­miságának elárulásával, másfelől oly tenden­­cziákkal gyanúsított embernek, melyek Ma­gyarország fennállhatásának, föltételeire ve­szélyesek. De a debreczeni ünnepélyességeknek nem egyedül ez adja meg politikai jelentősé­güket. Ki van az fejezve annak az üdvözlő be­szédnek a zárszavaiban, melylyel az ünnepel­tet Debreczen egyik legérdemesebb polgára, öreg lelkésze, Könyves Tóth Mihály fogadta. »Nem csak benső tisztelettel, hanem külső ünnepélyességgel is fogadjuk excellentiádat. A különféle pártok alakulásának e korszaká­ban teszszük ezt azért, mert súlyt fektetünk arra, hogy itt e városban s Magyarország egész területén a legvégső határig tudja meg minden, bármelyik párthoz tartozó ember, hogy mi excellentiádhoz, mint hazafihoz a legerősebb bizalommal, a legédesebb nyugod­­sággal ragaszkodunk.« Ahhoz, kiről képzelhető, hogy elveit fel­adta, ahhoz, kiről feltehető, hogy a hazára veszedelmes czélzatokat táplál, nem szólhatna így az a szellem, melynek leghívebb megtes­tesítését Debreczen város polgáraiban látjuk, mint szólt Tiszához e tisztes ajkakról. Az agg lelkipásztor nem is gondolta ta­lán, hogy a nemzet nagy többségének érzel­meit fejezi ki, s hogy az a »külső« ünnepé­lyesség, melyre hivatkozott, nem csak az ab­ban résztvettek benső érzelmeinek képezi lát­ható kifejezését, hanem valóban meg is mu­tatja az ország bármely párthoz tartozó em­berének, —­mennyire indokolatlan a bizalom e nyilatkozatával szemben, a gyanakodás, a féltékenység, melyet a konkolyhintőknek itt­­ott az országban elszórni netalán sikerült, s mennyire kicsinyes az olyatén ellendemon­stratió, mint pl. a milyet a közjogi ellenzék debreczeni lapjában találunk, mely lap Tisza Kálmán fogadtatása alkalmából gyászkeret­ben közli­­ a bihari pontokat. Nem bírjuk még e pillanatban Tisza Kálmán beszámolóbeszédének teljes szövegét. Az előttünk fekvő távirati kivonatból azon­ban már­is constatálhatunk annyit, hogy Ti­sza Kálmán az ellene mindkét oldalról sújtott vádak ellen vértezetten áll. Kijelenti, mennyire nagy veszély rejlik abban, ha nem valósítható remények táplál­­tatnak és ígértetnek. Csak a magát ámító vagy mást ámítani akaró ígérheti egy napról a másikra a bajok megszűnését. Valóban meggondolhatnák azok, kik ma például az u. n. bihari pontokban keresik az ország üdvösségét egyedül, hogy váljon, ha valamely varázsveszsző érintésétől megszűn­nék azok valósításának útjában álló minden akadály, — állna-e itt előttük egyedül ennek következtében egy olyan Magyarország, a­minőt ők óhajtanak? Megszűnnék-e ez­által közigazgatásunk szervezetlen volta, meg len­ne-e teremtve az anyagi és erkölcsi jólét egy­szerre, s képzelhető-e, hogy ami most minden gondunkat igénybe veszi, egy pillanat alatt elenyésznék a hazánkat végveszélylyel fenye­gető pénzügyi deroute? Nem. Mindezekre gondosan felhasznált esztendők sorozata kell, s csak szakadatlan munka teremtheti meg. Azt, amire a jelen kormány egyesíti munkálkodását, meg kel­lene tenni még az esetre is, ha meg lenne, a­mi nincs, a bihari pontok valósíthatásának minden föltétele. Meg kellene azt tenni va­lóban a közjogi ellenzéknek magának is és ha beállna az az idő, hogy küszöbére állíttatnék czéljai valósításának , az activitás politikáját bizonynyal azzal kezdené, hogy megmentse a legrutább , a pénzügyi és erkölcsi végromlás­tól azt a nemzetet, melynek számára a bihari pontokat valósítsa. Ezt a sorrendet kellene követnie neki is, mert ha nem ezt követné , mire megvalósít­hatná a pontokat,­­ meglehet, hogy már nem lenne kit boldogítania velük. Nem használ itt a disputa, ezt a legha­talmasabb tekintély állította fel axiómának : a kényszerűség. Ez ellen nincs forum appel­­latorium sehol. Helyesen utalt rá Tisza, hogy az alkot­mány sánczai közt a helyzetnek más ura nincs, mint a nemzet maga, s ha az egy erős, tömör pártot teremt magából s erélyes kor­mányt állít a parlament élére , fokozatosan, néhány év alatt elérhető lesz az ország ügyeinek rendezése minden irányban. Ezt hiszszük mi is s e hitről lemondani, mint a jobboldali ellenzék teszi, és oly rész politika, mint az idő kerekének elébe kapni, mint a közjogi ellenzék teszi. »Nézzünk szemben a valóság bajaival,a­melyek nagyok és komolyak s küzdjünk meg velük minden erőnkkel, — mert ez most az első, ez most a legfőbb feladatunk. Az ideig más feladatokat tűzni ki a nem­zet elé, bár a legszebbeket, bár a legmagasz­­tosabbakat , nem más, mint ezt az egyet is lehetetlenné tenni, nézze meg taktikai és erődítési tanulmányai kiegészíté­se végett. Vasárnap ebédet kiadott, melyre polgári rész­ről a főispán, a polgármester (Pulay) és a törvényszéki elnök (Madarassy) voltak hivatalosak. Aznap egyéb nem történt. Hétfőn a várat nézte meg. Kedden lesz szemle. Visszautazása szerdára van határozva. A Rudolf-ezred ajándékot kap tőle — öt napi gaget. A polgárság élénk éljenzéssel fogadta mindenütt, de ünnepélyes fogadás fensőbb kívánatra, elmaradt. A koronaörökös szerény, rokonszenves megjelenése min­­denütt a legjobb benyomást teszi. — Az orsz. szabadelvű párt er­délyi bizottmánya a következő felhívást teszi közzé: Az erdélyi részekben a szabadelvű pártgyűlés által választott pártválasztmány mai napon tartott előleges értekezletén megalakulván, mint a már alakult pesti központi pártválasztmány kiegészítő része, a fent tisz­telt központi országos pártválasztmánynyal a köze­lebbről megejtendő országos képviselőválasztások al­kalmával a párt érdekében követendő irányelveket érdeklőleg egyértelemben kívánván eljárni, magát azzal érintkezésbe tette, s annak biztos tudatá­ban, hogy a törvény hatóságilag és illetőleg vá­lasztókerületekként részint már alakult, részint alakuló félben levő vidéki szabadelvű pártok mind­azt eszközlendik, a­mit a hazafias kötelesség az országos törvény értelmében a párt jól felfogott ér­dekében tenni enged, a vidéki szabadelvű pártok eljá­rását illetőleg nyomást gyakorolni legtávolabbról sem érzi magát hivatva, hanem a központi országos párt­ választmánynyal a szükséghez képest időnként eszközlendő érintkezése folytán a vidéki szabadelvű­­pártok által hozzá netalán intézendő kérdésekre fel­világosító feleleteinek megadására magát egész kész­séggel fölajánlja. A vidéki szabadelvű pártválaszt­mányok tisztelettel fölhivatnak, hogy a megalakulá­sokról a központi pártválasztmányt értesíteni szíves­kedjenek. A bárminemű érintkezés eszközölhetése vé­gett a pártválasztmány kebeléből egy öttagú végre­hajtó bizottságot választott, melynek tagjai: Lészai Ferencz, Sámi László, id. gr. Bethlen János, Zeyk József, Hegedűs István. A levelek czimzendők: Az érd. ker. szabadelvű­ párt végrehajtó bizottságának Kolozsvárit, Sámi László lakására (B.-Fa­rkas­ utcza 19. sz.) kelt Kolozsvárit, az érd. ker. szabadelvű párt központi választmányának 1875. máj. 26-án tar­tott üléséből. Lészai Ferencz, elnök, Hege­dűs István biz. jegyző. A „HON“ TÁRCZÁJA. Szigligeti előterjesztése báró Podma­­nitzky Frigyeshez. (IV. és befejező közlemény.) A színi enquéte programmja szerint, melyre utasítva voltam, a fősúly az eredeti és klassikai iro­dalomra fektetendő, nevezetesen a tragoediára és comoediára, a középfajok sem mellőztetvén, melyek a müszlést kielégítik; valamint népszínművek sem, míg a színházi viszonyok máskép alakulnak, sőt ezekre pályadíj kitüzetése is rendeltetik. Hogy az eredeti irodalom e programmnak meg­­felelőleg a mi időszakunkban több előnyben része­sült, mint bármikor, azt bizonyíthatja az előadások száma, s még inkább a szerzőknek kifizetett dí­jak mennyisége. 1849 óta más években az ere­deti szerzők díjazása 7000 forintra nem ment soha; mi is ennyit előirányoztunk mind a két évben , de voltaképen kiadtunk az első évben 10,746, a második évben pedig 11,556 frtot. Az ere­deti előadások számát alább közöljük; nagyobb szá­mot egy korszak sem mutathat fel, s nagy örömömre szolgál egyszersmind azt is constatálhatnom, hogy az eredeti darabok aránylag tetemesen többet jöve­delmeztek, mint az idegenek egyre-másra két annyit. De több előzékenységet sem tapasztalhattak az új darabok szerzői, mint én tanúsítottam: nem egy félretett, vagy rég veszteglő új darabot hoztam szin­­re, még pedig a legjobb sikerrel, milyen »A betyár kendője« s »A csók«. Nem is kellett az előadásra soká várniuk, ha csak maga a szerző nem kívánta jobb időre halasztatni, ismételtettem is annyiszor s addig az uj darabokat, mig a közönség részvéte csök­kent s akkor igyekeztem legalább a műsoron fenn­tartani. Az uj darabok átalános sorsa ez: eleinte gyakran, később ritkábban, aztán csak egy két évben egyszer, mig végre nagyon is megválogat­va lehet sikerrel ismételni. Magam is drámaíró lévén, igyekeztem minél nagyobb önmegtagadást s önzéstelenséget tanúsítani. Az első évben, kivéve a népszínműveket, egy régibb darabom sem ismételte­­tett; a Teleki- és népszínműi pályázattól egészen visz­­szavonultam, de visszavonultam e két év alatt a drá­mai irodalomtól is, talán korom, talán teendőim miatt nem juthatván azon hangulathoz, melyre szükségem volna, hogy darabot írhassak. A tőlem ez időben adatott új darabok az előbbi korból valók. Ezekkel is vártam a mások kedvéért. Átalában kevesebbszer egy korszakban sem adattak darabjaim. Ennyi önmegtagadás után an­nál rosszabbul esett, midőn az egyik vádaskodó csak úgy oda vetve, azt merte írni: »hogy nekem mint igazgatónak egyéb gon­dom sincs, minthogy darabjaimat ad­ják minden héten kétszer, háromszor, így egy évben 80—100-szor i­s azt mondja: »ez tény«, holott e hazugság ellenében a tény az, hogy Pesten az első évben 28, a másodikban 26 este adtak fejem darabot Most lássuk a drámai műsor adatait, váljon megfeleltek-e a programmnak ? Az első évben adatott: Összesen 98 darab 189-szer, ebből eredeti 32 » 96-szor, klassikai 15 » 29-szer, idegen 51 » 64-szer. A második évben: Összesen 102 darab 192-szer, ebből eredeti 38 » 84-szer, klassikai 15 » 31-szer, idegen 49 » 77-szer. Ha a darabok számát összevetjük a hatásaik számával, nemcsak az tűnik ki, hogy az eredeti és klassikai darabok túlsúlyban voltak, hanem az is, hogy aránylag többször lehetett ismételni. Új darab adatott: az első évben összesen 20, ebből eredeti 8, klas­sikai 6, idegen 6; a második évben összesen 21, ebből eredeti 9, klassikai 3, idegen 9, megjegyezvén, hogy az új da­rabokon kívül több régi darab is hozatott színre egé­szen új betalálással. A­z ú­j darabok név szerint, (mel­lettük a számok jelentik, két, illetőleg egy év alatt hányszor adattak.) Az első évben: Eredetiek: Valeria 6, tragoedia; Kra­­kói barátok 8, Fertálymágnások 3, Csók 11, Légyott 4, Újvilág 1, vígjátékok; Betyár kendője 11, Székely­földön 6, népszínművek Klassikaiak: III. Richard 8, tragoe­dia ; Életálom 3, dráma; Szép Diego 2, Pórul járt ne­gédesek 1, Kénytelen házasság 4, Sganarelle 2, vígjá­tékok; Idegenek: Giboyer fia 4, II. Károly ud­vara 2, Nemes és polgár 5, drámák; Sakk a király­nak 4, Plumet öröksége 1, Váróterem 2, vígjátékok. A második évben: Eredetiek: Kornélia 5, Szerelem iskolá­ja 3, drámák; Egy lengyel követ 2, Sziget a szárazon 4, Véletlen 2, vígjátékok ; Falu rossza 10, Háromszé­ki leányok 6, Kincskeresők 3, J­ipacsos Pista 9, nép­színművek. Klassikaiak: Téli rege 5, Vihar 6, drá­mák; Nők iskolája 2, vígjáték. Idegenek: Dolores 2, tragoedia ; Alfonz ur 8, Sphinx 3, drámák; Képírók 2, Revisor 4, Victor ur 2, Marcel 1, Másoló 3, Mi a jelszó? 1, vígjátékok. Együtt véve a két év alatt adatott: összesen 149 db, ebből eredeti 56, nem eredeti 93. Mindamellett az ismétlések száma túlsúlyba teszi az eredetieket, mi egy most fejlődő színirodalomra nézve kétség­kívül hízelgő, annál is inkább, mert a mi műsor­­jegyzékünkön is van még 28 oly eredeti darab, me­lyek az előbbi korszakban maradván le a műsorról, valószínűleg még sikerrel adhatók. E jegyzetekből az is látható, hogy a második évben a többi fölött az eredeti népszínmű vett na­gyobb lendületet s aratott legtöbb sikert, főkép ha te­kintetbe veszszük, hogy még négy új népszínmű vár előadásra, míg elfogadva csak egy, az őszi idényre halasztott új vígjáték, s tőlem régi időkből való tra­goedia van, e meddőség nagyon is indokolja méltósá­godnak azon szándékát, hogy a nemzeti színház ré­széről jelenkori drámára is tűzessék ki pályadíj. S ezzel berekesztem alázatos előterjesztésemet, melyben tehetségemhez képest igyekeztem kitüntetni öröklött bajainkat, s helyzetünk nehézségeit és kor­látait, melyek közt mozognunk lehetett, s a dráma által kivívott eredményeket, melyek főkép a személy­zet buzgó közreműködésének köszönhetők. Az ő di­cséretükre, s egyszersmind saját igazolásomra újra is föl kell említenem, hogy a budai műsor e két év alatt a tudvalevő okból nem lehetett többé egyszerű ismétlése a pestinek, hanem ott az idény alatt arány­lag több darabot kellett adnunk, már csak azért is, mert míg Pesten az új darabokat többször lehetett ismétleni, ott legfeljebb egyszer.­­ Mint adminisz­tratív igazgató a rendezetlen és rendetlen állapotok helyett oly szabatosan körülírt szigorú s ellenőrkö­dő rendszert és rendet segítettem létre­jönni, különö­sen a pénztári és gazdasági kezelésben, milyen a nemzeti színháznál soha sem volt. De egyszersmind ismételnem kell köszönetemet a felügyelőség irányá­ban, mely nem hogy megnehezítette volna helyzete­met, de mindenkor éreztette velem pártolását, gyá­­molitását és megelégedését. Mély tiszteletivé maradok Buda­pest, ápril 16-án 1875. Méltóságodnak alázatos szolgája Szigligeti Ede, igazgató. — Rudolf koronaörökös rév­­komáromi tartózkodásáról egyik levelezőnk követke­zőket írja: A koronaörökös­ megérkezését sok készü­lődés és két udvari kocsi előzte meg. A főherczeg vasárnap 5|22 órakor érkezett meg, fogadva jön Baumgarten várparancsnok, több tábornok és főtiszt, valamint a megyei főispán és a polgármester által. Kisérte Röszler alezredes, ki a taktikában tanító és az udvari személyzet több tagja. Utazásának czélja kettős ; először, mint a Rudolf koronaherczeg (19-ik) ezred tulajdonosa, azt véve át, másodszor a várat Pártmozgalmak. Budapest, máj. 31. A következő meghívást veszszük : A fővárosi I. választókerület tisztelt vá­lasztói, kik a szabadelvű párt elveit vallják és Pau­­ler Tivadar urat országgyűlési képviselőnek óhajtják, tisztelettel felhivatnak, miszerint a f. é. junius 2-án szerdán este 6 órakor a krisztinavárosi sörcsarnok­ban tartandó választási értekezleten részt venni szí­veskedjenek . Tárgy : A párt megalakulása. Egy százas bizottság megválasztása. Kelt Budapesten, 1875. május 31-én. Axman Henrik, Bányay Antal, Beranek Elek, Bohn József, Czik György, Fest Vil­mos, Friedrich János, Grulich Vincze, Hegedűs Já­nos, Hoffer István, Kappy Ede, Kárffy Titus, Kiss Sándor, Lindenbach János, Löblin Miksa, Löwen­­stein Ferencz, Magyar Gyula, Magyarevits Jeremiás, Mandl Adolf, Mauks János, Meixner József, Melczer István, Miltényi Jakab, Mittemayer Sebestyén, Mo­ser József, Ország Sándor, Patka Ferencz, Pap Já­nos, Peregrini Elek, Prohaszka Mihály, Rauscher Ignácz, Ráth József, Rostaházy Kálmán, Rupp Zsig­­mond, Rustler Ferencz, Schwartzer Ferencz, Schedl István, Scheich Károly, Schlesz Ignácz, Szabó Jó­zsef, Szupper László, Träger Endre, Ujváry Ignácz, Varga Ignácz, Vaskovits János, Vlassek Ede, Weisz­­kircher Károly, Zorn Alajos. Debreczen, május 31. (Ered. sürg.) A Tisza tiszteletére adott ebéd háromszáznál több teríték mellett minden tekintetben kitünően sikerült; a fel­köszöntéseket a főispán kezdette meg, a királyt éltet­vén . T­i­s­z a — kire húsznál több felköszöntés mondatott — a magyar állam fölvirágzásáért ürítet­te poharát. Köbölkút, (Esztergom megye) május 30. (Ered. tudósítás.) Választókerületünk minden egyes községeiből nagy számmal összejött választóknak Koller Antal földbirtokos elnöklete alatt mai napon Köbölkáton megtartott értekezletén — miután Bo­­ronkay Lajos az országgyűlési volt jobb és balközép pártoknak »szabadelvű párttá« történt egyesülését ecsetelte, a »szabadelvű párt« megalakulása egyhan­gúlag határozatilag kimondatott és Bakay Imre föld­­birtokos ajánlatára a kerület szabadelvű párti kép­viselőjelöltjéül Andrássy Gyula gyivai föld­birtokos átalános lelkesültség mellett kikiáltatott. Megválasztása biztosnak tekinthető. Arad, (Battonya), május 31. A battonyai vá­lasztókerület szabadelvű pártja gyűlése a mai napon Végh Aurél urat egyhangúlag, kitörő lelkesedéssel képviselőjelöltnek kikiáltotta. Kaposvár, máj. 30. A kaposvári választóke­rületben a szabadelvű párt megalakult s nagy lel­kesüléssel egyhangúlag követjelöltül Somssich Pál kikiáltatott. Bajmok, május 30. Ma Vojnits Jakab követ­jelölt tartotta bevonulását. Fischer József postames­ter őt a nép nevében meleg szavakban üdvözölte, hangsúlyozván, hogy a szabadelvű párt intenzióinak harczosa legyen. A jelölt rövid szavakban ugyanazon párt eszméinek buzgó fejlesztését, valamint a béke intézményeinek támogatását tűzte programmjául; az ellenjelölt, Pál Antal a bevonulásnál jelen volt. Saiptó­szent-Miklós, május 31. Matuska képviselő tegnap ünnepélyesen fogadtatott s nagy gyülekezet előtt mondá el számadó­ beszédét, mely zajos tetszéssel fogadtatott. Kolozsvár, máj. 31. (Eredeti sürgöny) A ko­lozsvári ellenzék és Deákpárt ma közös gyűlésen sza­badelvű párttá alakult egyhangúlag és lelkesedéssel. Pártelnök Hincz György, alelnök Bokros Elek és Filep István, jegyzők K. Papp Miklós és Békessy Ká­roly. A párt választmány 69 tagból áll. A megala­kult párt egyhangúlag bizalmat szavaz a kormány­nak. Gr. Péchy Manó és Hajós János képviselők be­számolóbeszédét nagy érdekkel várják a választók, képviselőjelöltek legnagyobb valószínűséggel Sámi László és gr. Péchy Manó lesznek. Vácz, május 30-án 1875. Degré Alajos Vácz kerületi volt országgyűlési képviselő, nagy számú hallgatóság jelenlétében,tarto itt Váczon beszámoló­beszédét. A beszédet a következőkben közlöm önökkel . Mindenekelőtt utal arra, hogy mint ellenzéki távozott s mint kormánypárti tér haza. Egész életé­ben, a szabadelvű eszmék harczosa volt, az ma is, s mint ilyen jutott a kormánypártba. Kormánypárti lett, mert az Ausztriával ránk nézve oly hátrányos szerződés romlással fenyeget, mert a szerencsétlen viszonyok, hibás kormányzat, rész­gazdálkodás és téves rendszer az országot veszélybe sodorta; fejünk­re nőtt minden, az államadósságok halmaza, a nem­zetiségek túlkapásai, s a közigazgatás zűrzavara, e lejtőn tovább haladva okvetlen buktunk volna. Min­den áron a haza megmentéséről kell­ gondoskodni s a jelenlegi szabadelvű kormány vállalkozott ezen óriási feladat nehézségeivel megküzdeni; képessége, akarata, hazafisága, áldozatkészsége és erélye re­ményre jogosított, s rövid fennállása óta működése oly mozzanatokkal bir, mikre a magyar szív feldo­bog. Méltán fűzhetjük reményeinkhez a bizalmat is. s e kormányt, míg ezen az úton halad, míg programmjához hű lesz, szivéből, lelkéből, egész te­hetségével támogatni óhajtja. Azzal vádolnak, foly­tatja, hogy elveinket feladtuk, s a közjogi alap kér­dését eltemettük. Súlyos vád! Szerencsére azonban, elseje önmagától összeomlik, mert a kormány pro­­gram­jában nagyrészt bennfoglalvák azon elvek, a­melyeket magunkénak vallottunk. A­mi a közjogi alapkérdését illeti, azt nem mi, hanem a körülmé­nyek, sokkal égetőbb, mondhatni életkérdések szo­­k­ták le a napirendről. Mi e kérdést nem ejtettük el, le se mondtunk róla, hanem csak pihentettük, míg annak napirendre hozatala nem leen a meddő vita. Elsorolván ezután az országgyűlés ismerete eredményeit, beszédét így fejezi be. Mögöttem egy múlt van, melyre hivatkozhatom, s melyet szégyenel­­ni nincs ok­om: ott van nem csak két országgyűlésem­ magamtartása, de egész életpályám, bátran bocsátha­tom azt bírálat alá, s ha valaki abban önzést, érdek­­hajhászatot vagy ingadozást képes felfedezni, ám vés­ze rám a követ­ett biráim előtt, én a közvélemény íté­letét nyugodtan várom. És most uraim, fogadják for­ró hálámat két országgyűlésen át irántam tanúsított feledhetlen bizalmukért. Isten és az országgyűlési napló a bizonyságom, hogy fázzál vissza nem éltem egy pillanatig sem. — A zászlót, melyet kezeimre bíztak, tisztán és szeplőtlenül bocsátom ismét ren­delkezésük alá. Midőn hálám kifejezésére szavakat keresek, a hideg ész megtagadja szolgálatát,­­mert forró érzelem tölti el szivemet a lelkemet. Önök, tudják mit tettek értem, s én annak egész egész érté­két felfogva, keblemben örökre megőrzöm. Isten áld­ja önöket. Éljen a haza, éljenek polgártársaim ! A beszéd legjobb benyomást és átalános ha­tást szült s több ízben megéljeneztetett. Miután Krenedits Ferencz tanár a vá­lasztók nevében köszönetet, teljes megelégedést és bi­zalmat mondott a volt képviselőnek, ez a legjobb hangulatot keltve maga iránt, megindulással tá­vozott. Távozása után B­a­r­­­o­s Imre elnök, az ér­tekezletet felszólító, akar-e a követjelöltségi tárgya­lásokba bocsátkozni , az indítvány viszhangra talált. Erre Kr­enedits Ferencz megjegyzi, hogy a jelen gyűlés netaláni eljárása, bár ez nem e czélra lett egybehiva, indokolását nyerné azon tényben, miszerint mai napon, mellőzve a szabadelvű pártelnökök egybe­­hivását, Sándor Zsiga, Rudnyánszky Kálmán, Maj­­thényi Károly és Gosztonyi János aláírásával egy követkijelölési értekezlet­­ön junius 1-én Aszódra egybehiva, melyben azok kérettek fel a megjelenésre, kik gróf Ráday Gedeon jelöltségét óhajtják. A nagy­számú jelen voltak Degrét éltetve, kijelenték, hogy ne­kik nem kell más. N­émeth István felszólalására azonban, ki­kárhoztatva az aszódi eljárást, nem tartja megenged­hetőnek, hogy ha a másik fél nem helyesen és nem igaz után járt el, mi is hasonló hibába esünk. s jövő vasárnapra indítványozta a kijelölési értekezlet egy­­behívását, mely elfogadtatván, mindenki teljes meg­elégedéssel távozott. Katasteri becslő -­biztosok kinevezése. A budapesti kerületben, az esz­tergomi becslőjárásban: Neichl Károly, megyei pénz­tári ellenőr és segédkönyvvezető, a budapesti b. j. Teasdale Jakab, okleveles co gyakorlati gazda, a mo­­nori b. j. Molnár József, szegedi lakos volt gazdatiszt, a soroksári b. j. Rottler József, dánosi földbirtokos, volt gazdatiszt, a vácz-gödöllői b. j. Esztergályi Mi­hály, k. bírósági végrehajtó, volt gazdatiszt és kat.se­­gédbiztos, a kun-szent-miklósi b. j. Horváth László kun­ szent-miklósi lakos és földbirtokos, a kecskeméti b. j. Beretvás Péter, nagy-körösi lakos, volt gazda­tiszt, a kis-kőrösi b. j. Safáry József, hites ügyvéd, volt szőlőváltsági jogbiztos, a félegyházi b. j. Szom­­bathy Lajos, fehérmegyei baracskai haszonbérlő, a jászberényi b. j. Noszlopy Emil, földbirtokos, a szol­noki b. j. Plathy Zsigmond, t.-várkonyi földbirtokos, a tisza­füredi b. j. Für Kálmán t.-derzsi haszonbérlő, volt szőlőváltsági jogbiztos, a gyöngyösi b. j. Csizma­­zia László okleveles gazdász, volt gazdatiszt, a hevesi b. j. König Endre segédmérnök, volt kat. mérnök, az egri b. j. Szabó Imre, m. kir. honvéd-százados mérnök, egri lakos, a pétervásári b. j. Bory György árvaszéki elnök és urad. kormányzó, a karczagi b. j. Medgyasszay Sámuel debreczeni mezőbiztos, a me­zőtúri b. j. Mesko Sámuel budapesti lakos, nyíregy­házi földbirtokos, a vaáli b. j. Baltzár Károly m. kir. pénzügyminiszteri számtiszt, okleveles és gyak. gazda, a moóri b. j. Jezner Rezső székesfehérvári lakos, volt gazdatiszt, a sárbogárdi b. j. Horváth Vincze fehérmegyei alsó-alapi haszonbérlő, ügyvéd, a székes­­fehérvári b. j. Bauer Miklós nyug. urad. tiszttartó, székesfehérvári lakos. A szegedi kerületben, a makói becslőjárásban: Szilágyi Gyula, volt kincstári haszon­bérlő, a battonyai b. j. Fejérvári Imre makói lakos és földbirtokos, a szegedi b. j. Szeremszky József nyug. kincst. urad. gazdatiszt, a csongrádi b. j. Csü­­ry József földbirtokos volt kataszteri becslőbiztos, a hódmezővásárhelyi b. j. Bába Antal szegedi birtokos s volt haszonbérlő, a bajai b. j. Párnitzky Géza volt gazdatiszt, a kulai b. j. Cservenka Lajos kulai kincst. számtartó, a palánkai b. j. Szakácsy Ferencz Baán mezőváros jegyzője, a szabadkai b. j. Melkay József Bácsmegye almási községi jegyző, az újvidéki b. j. jáki Tóth István cs. kir. nyug. százados, a vaskoro­­narend lovagja, a zentai b. j. Dömötör Zuard ügyvéd, volt kataszteri tisztviselő, a zombori b. j. Demerotz Alajos magyar kir. honvéd-főhadnagy, zombori lakos, volt városi kataszteri nyilvántartó, a titeli b. j. Lati­­novich Samu földbirtokos, a pancsovai b. j. Ruttner Ferencz mérnök, módosi lakos, a perlaszi b. j. Pethe István török-becsei lakos, jegyző, a módosi b. j. Novák Ödön m. kir. honvéd százados, volt kat. becs­lőbiztos, a nagy-becskereki b. j. Várnay Győző mér­nök, temesvári lakos, a nagy-kikindai b. j. Bartók Já­nos volt gazdatiszt, oklev. gazda és a nagy-szent-mik­­lósi földmiv. iskola vezénylő tanára, a nagy-szent­­miklósi b. j. Waldberg Károly török-becsei birtokos, a török-kanizsai b. j. Rónay István kis-zombori föld­­birtokos, a zsombolyai b. j. báró Mah­omes Jeromos földbirtokos és bérlő Nagy-Kikindán. A debreczeni kerületben, a bé­kési becslőjárásban: Hellebrandt János püspök-la­­dányi haszonbérlő, okleveles gazda és h. ügyvéd, a csabai b. j. Kaprinay Gábor bódisháti lakos, haszon­bérlő, volt gazdatiszt, a szarvasi b. j. Plávetz György szarvasi lakos, ügyvéd, a belényesi b. j. Közepessy Gyula dusesdi földbirtokos, volt kataszteri tisztvi­selő, az élesdi b. j. Dömök Kálmán h.­k.-kovácsi föld­­birtokos, biharmegyei útbiztos, a margittai b. j. Ber­­náth Kálmán biharmegyei szolgabiró, margittai la­kos, a nagy-szalontai b.j. Thaisz Péter bírósági végre­hajtó, volt haszonbérlő, a tenkei b. j. Vertán Lajos szombatsági közbirtokos h.­k.-kovácsi lakos, a debre­czeni b. j. Újfalussy Soma debreczeni lakos, mérnök, volt kataszteri mérnök, a székelyhídi b. j. Fráter Ferencz biharmegyei érsemjéni földbirtokos, a nyír­egyházi b. j. Szekszty József nyíregyházi lakos, mér-

Next