A Hon, 1875. július (13. évfolyam, 147-173. szám)
1875-07-01 / 147. szám
147. szám. XIII. évfolyam. Budapest, 1875. Csütörtök, julius 1. tisscillesztési iroda, s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési d 1*1: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt. .. . írták 3 hónapra..................................... , 6 hónapra ........................................... Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: „A MOV*Xlll-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Egy hóra . . 2 függHP* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen- s tesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba I kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, junius 30. Budapest, jun. 30. A prágai halott, bármily magába vonult lett legyen is érte utolsó tikedeihfiO^k0#$ffiJ| ti működése bármennyire szorult légyen is az emberi erények jótékonysági gyakorlásán ra, azért mégsem magánhalott, még csak nem is az uralkodóház halottja, s a nemzeti gyász nem csak mint ilyent, hanem valóságjogal mint a nemzet halottját illeti őt meg. Nemcsak azért, mert azon koronát visel, s te tizenhárom éven át fölkent homlokánmelyre mindenha kegyelettel tekint a magyar , de egyenesen azért, mert e tizenhárom év a nemzet éltének igen jelentékeny időszakát képezé, azzal múltúnk oly mozzanatai, jövőnk megteremtésének oly alapgondolatai forrvak egybe, hogy a történetiró örökön örökké mint nagy időre tekintend arra vissza s ötödik Ferdinánd magyar király neve mindenkorra összekötve marad ez emlékkel. Az állambölcselet egy bizonyos idealisztiko-czynikus iránya kicsinyelheti az uralkodók jelentőségét a nemzetek életében ; devalválhatja befolyásukat s hatásukat mentőike: J J ,u.,, -■•i.-.'.-yt'v;vesebbre; magyarázhatja ezerszer, mennyire igaza van a költőnek, ki meg irta, hogy »habár fölül a gálya, s alant a viznek árja, azért a víz az ur, egy bizonyos, az, hogy mentős jobb akaratú uralkodók alatt jut a nép ezen igazság tudatára, annál könnyebb az átalakulás nagy művének végrehajtása, annál kevesebb megrázkódtatásnak van kitéve az állami élet. Kiretné tagadni, hogy a prágai koronát viselt halottban meg volt e jóakarat? Ki ne emlékeznék áldva vissza erre. Nem azon nagy nemzeti megrázkódtatásról szólunk , melyre fátyol van boritva, s melynek a mint sem nemzet, sem uralkodó oka nem volt, legkevésbé volt azonban az, ki a collisio officiorum egy bizonyos nemének akkor koronáját áldozta fel — ismételjük, nem ezen megrázkódtatásról szólunk. Nem az ily megrázkódtatások teremtenek korszakokat ; nem ezek alkotnak történelmi irányzatot, eszméket. Minden ily ténynek alkotó hatását tönkre teszi egy másik hason terjedelmű tény romboló befolyása, s az ily tények a nemzetek s államok életében képezhetnek kiemelkedő pontot, de nem képezik voltakép messze kiható eredmények gyökerét. Azok a napi élet működésében terjengenek. Ott fogamzanak meg először apró csiráik, ott izmosodnak szálakká azok ; a szálakból ott lesz gyökér, messze elágazó, a talajjal összecsontosodó úgy, hogy a növény ég felé emelkedő ágait tépheti a vihar, korbácsolhatja szét, verheti zápor, lesújthatja villám , a gyökér életerejét nem öli ki többé, nem fojthatja el soha. A napi élet e gyökérvető munkájának találtak időt Ferdinánd uralma alatt nálunk a szabadsági modern eszmék. S ne mondja senki, hogy mi azokat a múltból hoztuk át" volt a magyarban szabadságszeretet", s mindig meg voltak alkotmányi eszméi, ragaszkodott azokhoz szivéből, lelkéből , de ép e ragaszkodás téve szükségessé, hogy a modern kor eszméi teljesen uj gyökeret verjenek itten. Mert ez eszmék csak részben, csak átalános irányukban voltak azonosak a régiekkel ; terjedelmük, mivoltuk lényegében különböző volt azoktól s azért bizony-bizony időre volt szükség, hogy terjedhessenek. A terjedés e műve csak egy oly király alatt, mint I. Ferencz legidősb fia s trónutóda volt, csak egy oly király alatt foganatosulhatott. Az új eszméknek atyja élte utolsó tizedében, annyi hivatott kéz által plántálni kezdett növénye, alatta üté fel szerény fejét a hazai anyaföldből. Nem kellett volna egyéb, csak az alkotmányosság napja azon meg-megújuló folytonossággal vonassák el tőle, mint az előző korszakban történt, s félő, egyékből nem lett volna életerős . Nem csak politikai eszmék , szolgáljon itt e plánta-képlet. Hadd hivatkozzunk a nemzeti irodalomra, a nemzeti tudományra, a nemzeti szinügyre. növé-V hasonlatául Hadd figyelmeztessünk a társadalmi élet erőteljes föllüktetésére. P Hadd emlékeztessünk az anyagi haladás művének megindítására. . . Mind e dolgokban alatta oly előremene- j netelt tett ez ország, mint előtte soha, egy s uralkodó alatt sem. 1. Egy szerencsés kor mesés számban föl- tűnő nemzeti nagyságainak műve volt ez, úgy lehet. De hát a történelem s a nemzeti tudásem a király nevével kapcsolja azt össze, a királlyéval, ki oly kevéssé volt mind e dolgokban s akadály, a mennyire csak lehetett, s ahol lendíthetett rajtok, ott lenditett királyi erő- s teljességgel s nagylelkűséggel. A politikai vívmányok egész hosszú sora is kapcsolódik nevéhez. Az az uralkodó, ki a jobbágyfölszabaditás művét királyi szavával is vitte valóvá: az érdemeket szerzett az emberlóság körül. Az az uralkodó, ki a népképviseleti parlamentarismust s a szabad sajtót ma is alaptörvénykép ünnepelt törvényeiben első tette s Európa egy országában otthonossá: érdemeiket szerzett a szabadság nagy, eszmei haladása körül. A vallásegyenlőség kimondása: a fölvi- .lágosultság terjedésével kötötte össze felséges nevét. S Magyarország integritásának, Erdélylyel való egységének és függetlenségének helyreállítása, minek a mai alakulás csak folytatása volt; minden magyar kebelben ünnepelné kellett, hogy tegye nevét. Azzá is tette. Azért is nemzeti, azért emberiségi gyász az , mely koporsóján borong. — A kereskedelmi s vámszövetség tárgyában az osztrák minisztériumhoz intézendő átirat szerkezete meglévén már állapítva, ma , vagy holnap küldetik föl Bécsbe. Ma délelőtt minisz- t tertanács tartatik, melynek főbb tárgya a közigazgatás rendezése. 1 m.*: — Az Erlangerház ajánlata. Er-Ilangerékről azon távirati hírt közölték a lapok, hogy a nevezett ház a magyar pénzügyminiszternek 200 milliónyi 5 ° C -os rentekölcsön iránt tett ajánlatot a 153 milliós kölcsön conversiója végett. Itten illetékes helyen még, a »Napló« szerint, hírét sem hallották az ilyféle ajánlatnak. — A választások határnapjai. Mai napig a következő választási napok tűzettek ki: Júl. 1-jére Budapest, Debreczen, Békés-Gyula, B.-Csaba , Szamos-Ujvár, Szabadka, Félegyháza, Udvarhelyszék s Nagyszombat városok, Borsod, Béke-Szolnok, Zólyom, Abaúj, Komárom, Sopron , Gömör, Csanád, Turócz, Fehér, Heves s Pozsony megyék s Csikszék, Fogarasvidék. Jul. 2-ára Jászberény, Szathmár városa, Mosony megye. Jul. 3-ára Kolozsvár, Kézdivásárhely város, Felsőfehér megye, Nógrád megye. Jul. 4-ére Erzsébetváros, Makó városa, Esztergom városa Kecskemét, Csongrád, Pest megye, Baranya megye, Esztergom megye, Jászkun kerület. Jul. 5-ére Hód-Mező-Vásárhely, Győr, Temesvár, Torda, Miskolcz, Szarvas, Szentes, Selmecz s Pozsony városok, Arad megye, Alsó-Fehér, Szabolcs, Győr, Ugocsa, Liptó, Torda, Tolna, Ung, Torna, Békés, Somogy, Hont, Küküllő megyék, Besztercze vidék. Jul. 6-ára Szeged, Zombor, Abrudbánya városok, Mármaros megye. Jul. 7-ére Nagyvárad, Sopron, Baja s Szászváros városok, Doboka, Veszprém, Szepes, Szörénymegye, Hunyad. Jul. 8-ára Torontál megye, Árva megye, Bács, Temes, Vas, s Középszolnok megye. Jul. 9-ére Háromszék, Zilah. Jul. 10-ére Fehértemplom. Július elsején választanak. Budapest, juni 80. Alant közöljük a holnap választókerületek névsorát, lehetőleg kimerítően s jelöltjeikkel. A kerületek ezen nagy száma s a jelöltek tekintélyes névsora eléggé tanúsítják, hogy a holnapi nap minden tekintetben jelentékeny helyet foglal el s a későbbi választásokra irányadó leend. A biztos győzelem önérzetében büszkén hirdethetjük, hogy pártünk jelöltjeinek győzelme a legtöbb kerületben kétségbevonhatatlan. Vajha úgy itt a fővárosban, mint a vidéken minél számosabb választó venne részt a szavazásban s senki ne feledné el, hogy legszebb polgári jogát gyakorolnia erkölcsi kötelessége. 1. Budapesten. Jelöltek az első kerületben: Jauler Tivadar és Kerntler Ferencz szabadelvű pártiak; a II. és III. ker. Házmán Ferencz sz.p. és dr. Lipthay Béla conservativ ; IV. kerületben Deák Ferencz sz. p. és Farkas György szélsőbaloldali; az V-ik kerületben Wahrmann Mór. sz. ■tp. VI. és VII. kerületben Horn Ede és Fárka Miksa sz. p. VIII. Jókai Mór sz. p. IX. ker. Csernátony Lajos és Tavaszy Endre sz. p. 2. Debreczen. Jelöltek: I. kér. Kiss Lajos sz. p. Simonyi Ernő s. p. II. kér. Tisza Kálmán sz. p. Vérhovay Gyula f. p. III. kér. Molnár György sz. p. Patay István f. p. Békés Gyula. gr. Wenckheim Frigyes sz. p. Beliczay Rudolf sz. p. Göndöcs Benedek konzervatív. Békés Csaba. Jelölt : Kemény Miháály sz. p. 5. Szamosujvár I. kér. Lukács Béla sz. p. II. kér. Molnár Antal sz. p. 6. Szabadka I. kr. Mukits Ernő sz. p. Magyar Imre f. p II. ker. Milassin Jakab sz. p. Varga Károly sz. p. 7. Félegyháza. Jelöltek: Szivák Imre sz. p. Molnár László f. p. 8. Székely-Udvarhely. Jelöltek: Tibád Antal sz. p. Kassai Ignácz f. p. 9. Borsod megye. Jelöltek: 1. Mezőkövesd: Prónay József sz. p. 2. Edelény: Miklós Gyula sz. p. Szagályi Miksa f. p. 3 Mezőkeresztes: Duka Ferencz f. p. 4. Szirma-Bersenyő : Giczey Samu sz. p. Kun Béla konzervatív: Kiszely Ernő f. p. 5. Dédes: Ragályi Aladár sz. p. 6. Csáth : Merczer Gyula sz. p. Ragilyi István f. p. 10. Belső Szolnok: A felső kerületben: Simó Lajos sz. p. Földváry János f. p. Az alsó kerületben: Földváry József sz. p. Komócsy József sz. p. Bethlen András sz. p. 11. Zólyomulegye. Jelöltek : 1. Korpona: Plachy Bertalan sz. p. 2. Breznóbánya: Lehoczky Egyed. sz. p. 3. Szliács : Radvánszky Károly sz. p. 12. Abauj megye : Jelöltek: 1. Zsadány: Bárczay József sz. p. Darvas Imre sz. p. Dezsőffy sz. p. 2. Szikszó: Péchy Tamás sz. p. 3. Göncz : Szathmáry Miklós sz. p. 4. Nagyida : gr. Károlyi Ede sz. p. 5. Szepsi: Diósy János sz. p. 5. gr. Péchy Manó sz. p. Répászky konz. 13. Komárom megye. Jelöltek : 1. Tata: gr. Eszterházy Miksa sz. p. Perczel László sz. p. Horváth József sz. p. 2. Nagyigmánd : ifj. Micskey Lajos sz. p. Milkovics Zsigmondi, p. 3. Udvard : Ordódy Pál sz. p. Csallóköz: Zámory Kálmán, sz p. 14. Sopron megye Jelöltek : 1. Kis-Márton : Sohár Lajos sz. p. Hérics Antal conz. 2. Nagymárton : Michi Jakab sz. p. Hoffmann Pál conz. 3. Eszterháza : Pongrácz Sándor sz. p. Ürményi Miksa konz. 4. Csorna: Orssy István s. p. Kiss Elek sz. p. 5. Lövő: Rupprecht Lajos sz. p. gr. Széchényi Imre konz. 6. Nagybajom : Kulcsár Lajos sz. p. Karai Ferencz konz. 15. Gömör megye. Jelöltek: 1. Rimaszombat : Csider Károly, Kubinyi Ödön sz. p. 2. Rozsnyó: Mariássy Andor s. p. Gömöri Szontágh Pál sz p. 3. Jolsva: Mariássy Kálmán sz. p. 4. Putnok: Ragályi Gyula sz. p. 5. Rimaszécs: Szakál Antal, Borbély László, Farkas Ábrahám sz. p. 6. Kövi: Szentiványi Árpád sz. p. Szentmiklósy Pál cons. 16. Csanád megye. 1. Nagylak: b. Podmaniczky Frigyes sz. p. 2. Battonya: Végh Aurel sz. p. Ga al Jenő sz. p. Vercovay Gyula s. p. I ^ 17. Turócz megye. 1 dőltek : 1. Szent Márton, b. Révay József sz. p. Karuch József konz. 2. Stubnya: Justh József sz. p. 18 Fehérmegye. Jelöltek: 1. Sárkeresztur: Madarász József f. p. 2. Ráczalmás: gr. Zichly Jenő sz. p. Ifj. Ho 11 és y Károly sz. p. 3. Csákván Kég György sz. p. Tóvölgyi Titusz f. p. 4. Bór-dajk: Greissinger István sz. p. Oáh Károly f. p ifj. Szögyény László konz. 5. Váal: Tör Kálmán sz. p. László Antal sz. p. 19. Heves megye. Jelöltek: Füged: Almássy Sándor f. p. Grubiczay György sz. p. 2. Tisza Nána : Majszik Viktor f. p. 3. Mezőtúr : Csávolszky Lajos f. p. Horty István sz. p. 4. Szolnok: Kövér Károly sz. p. Madarász József s. p. 5. Kápolna: Fáy László sz. p. Károlyi Gyula konz. 6. Pétervásár: Ovádi Béla sz. p. 7. Gyöngyöspata: Rádi Endre sz. p. 8. T.Abádszalók: Puky Miklós sz. p. 20. Pozsony megye. Jelöltek: 1. Samarja: Bittó Béni sz. p. 2. Dunaszerdahely :Bartal János sz. p. 3. Galánth: Ábrahámfy J. sz. p. 4. Bazin: Andrássy Mihály sz. p. 8 z. 11 . Géza sz. p. Jedicska conz. 5. Szemper: Bittó Bépi sz. p. fi Szent-János : Lukácsy Béla sz p. 7. Stompfa: Roszkvai István sz. p. Prijeszky Tádé sz. p. 8. Nagyszombat: Emmert Kornél sz. p. Lecsko J. konz. 21. Somogymegye. Jelöltek: 1. Lengyeltóti: Hegedűs Sándor sz. p. gróf Festetich Pál conz. Szalai Imre f. p. 2. Marczali : Horváth Sándor sz. p. 3. Somogy-Szili: Badácsi b. f. p. Kacskovics Sándor sz. p. 4. Kaposvár : Somssich Pál sz. p. Bárány Gusztáv f. p. 5. Tab: Szontágh Pál sz. p. 6. Szigetvár: Igmándy Benedek sz. p. Tomszek Sándor s. p. 7. Csurgó:,, gr. Somssich Imre sz. p. 8. Nagyatád: P. Szathmáry Károly sz. p. Csépány József sz. p. 22. Csikszék. Jelöltek: 1. Csiksomlyó: Becze Antal sz. p. Balázsy Lajos sz. p. Mikó Bálint conz. 2. Gyergyó-Sz.Miklós: Antalffy Károly sz. p. Jánossy Mihály sz. p. 23. Fogarasvidék. Jelöltek : 1. Felső kerület: Boér Antal sz. p. 2. Alsó kerület gr. Teleky Sándor sz. p. Összesen tehát 86 választókerület fog mintegy másfélszáz jelölt sorsa felett határozni. Pártmozgalmak: Arad, junius hó 28. A mesebeli béka, ki magát szétrobbanásig fölfutta, élénken illusztrálja Dogarin György polgár és becsületes téglaégető úr országgyűlési képviselőül lett jelöltetését. Dogarin nem saját akaratából lépett föl jelöltnek, hanem barátai (?) által lett fölléptetve. — Dogarin szerény polgár,ő soha sem tüntette ki képességeit,nincs ember ki róla azt mondhatná, hogy országos ügyekben kimerítő munkát,röpiratot,újsági czikket vagy bármi néven nevezendő írásbeli munkát közzé tett volna,sőt hogy ilyen gondolattól teljesen ment legyen,az álmos könyvön és csízión kívül soha könyvet nem vesz kezébe, ezeket is csak azért, mert ellenei azon rágalommal élnek ellene, hogy olvasni sem tud ! Dogasin úr csupa szerénységből programmbeszédét mások által készíttette, és ismét (?) más által fölolvastatta, sőt szerénysége annyira terjed, hogy azt sem tudja, hogy ezen írott malasztban mi van. Egyébiránt csak azt nem értjük, hogy Dogarin úr, miért épen most lépett föl ? miért nem akkoriban, mikor a nagy erdőüzletekről folyt a vita az országházban ? — Akkor teljes jogosultsággal candidálhatott volna (s mi is mellette szavaztunk volna)-------erdőcszösznek, (Ered. tud.) Kecskemét, június 27. A szabadelvű párt felsővárosi kerületének képviselőjelöltje dr. Horváth János ma d. e. tartotta a városháza térés udvarán programmbeszédét mintegy 1000 hallgató előtt. Pártelnök Lestár Péter gyönyörű és a szónoki ihlettség melegével gyújtó beszéddel üdvözlő jelöltünket, röviden bár, de meghatón ajánlá a 30 év óta példás szorgalom, polgári erényekben kitűnő, és érdemében még az ellenfelek által is elismert múlttal tündöklő férfiút képviselőül a választóknak, kik kitörő éljezéssel adtak kifejezését a bizalom és nagyrabecsülésnek. Jelöltünk szerényen említé fel, hogy szónoki tehetségben országosan is ismert politikai vezérek ártván e városban pár napok előtt programmbeszédet, neki az igénytelen egyszerű polgárnak, ki e kitüntetést nem kereste, egyedül az emberiség javára, az egészségügynek szentelte 30 évet meghaladott időszakon át életét, ily férfiakkal szemben a politikai zónoklat fegyverének összemérése nehéz feladat. És fegyvert mégis összemérte becsülettel, lelkéből elhangzott minden szó, melynek a jóra fogékony sziveknél meg van hatása. A kormányt nehéz feladatában támogatni igére mert ezt tenni a hazafiu kötelesség parancsolja. Még jönni fog még jönni kell egy jobb kor, melyért ered a honfiúi szív és mégis — mondá — a pártoskodás viszálya dúl közöttünk, hogy együtt nem tartunk, erős szabad hazát akarunk, ezért imádkozunk és mégis kormányt kormány után törekszünk buktatni; a függetlenség, hazafiság erényeit hangsúlyozva, mely erény minden magyar embernek keblét kell hogy dagaszsza, hogy betöltse. De annak elérésére eltérnek utaink. Részéről mint a szabadelvű párt tagja múltjához híven azon utat óhajtja követni, melyen hazánk békés után és rendszeresen fejlődése biztosnak látszik, melyen az elérhető. A másik, melyet a honfi szív meleg érzelme alkot álomkép, minek kivitelihez az ábrándos képzelgés és hangzatos szónoklatokon kívül egyébb is szükséges. Ez utat nem követheti, mert ezt elhordja egy politikai vihar első komoly szele. Beszéde több ízben helyesléssel megéljeneztetett. Utána Szeles József jogakadémiai tanár honvéd tiszt, korábbi évben képviselőjelölt remek beszédét kell felemlítenem, ki lelkes szavakba hívta fel a pártot összetartásra jelöltünk körül kün sorakozni, kinek..„megválasztását, hogy városunk méltóképpen képviselve legyen,szivünkből óhajtjuk. /_ ...Sfiffllig*.jun.. 35.fcr. Választókerület mindkét szabadelvű keletjelöltje a sümegi közös értekezleten megjelenvén Szily Kálmán a párt érdekében Háczky Kálmán részére lemondott. Sátoraljaújhely, jan. 30. (Ered. sürg.) A sátoraljaújhelyi választók az egész kerület régén, részvéte mellett Meczner Gyula szájadelvű követjelöltet fáklyás zenével tisztelték meg, a város hullámzott késő estig, ez ünnepélyességtől áthatott lakosok, .&9kápolyától. ~Vartaay Gibor beszámoló beszéde, a técsői kerületi választókhoz, Técsőn junius 27-dik napján. Tisztelt választók! Az 1872. évi szeptember hó 1-ső napjára egybehívott országgyűlés 1. év május 24-én feloszlattatott. Az önök nagybecsű bizodalmából reámuházott képviselői kötelesség és munkakör véget ért. Eljött az idő, hogy a lefolyt országgyűlés működésének eredményét, habár csak egy szűk keretbe is szorítva önöknek felmutassam, egyszersmind beszámoljak arról, hogy mikép feleltem meg a reám ruházott kötelességeknek. Könnyűnek tartom e kettős feladatot, mert egyrészről az egész, országgyűlés folyama alatt minden héten megküldöttem tudósításomat megyénk lapjának, melyből önök folytonos tudomást szerezhettek és bizonyára szereztek is, nem csak a mozzanatokról, eseményekről, hanem arról is, hogy ezekre nézve mikép gondolkozom és azok közül mikép jártam el. Ezenkívül az országgyűlés első ülésszakáról a múlt 1873. évi augusztus 31-én itt e helyről tartott beszédemben jelentést tettem önök előtt is, beszámoltam. És hogy ezt az 1865. és 1869-iki országgyűléseken általam követett gyakorlattól eltérőleg, — s midőn beszámolás érdekéből, minden ülésszak végével, megjelentem önök körében — a múlt évben nem teljesítettem, — ennek egyedüli oka az, önök mindnyájok előtt tudva levő folytonos betegeskedésem volt, amely őszinte sajnálatomra lehetlenné tette nekem, ezen olyannyira kedves kötelesség gyakorlását. De másrészről azért is könnyű nekem e feladat, mert érezem, tudom, hogy számadásom rendben van s biztat a remény, hogy önök is rendben levőnek találandják azt, és a műfea, a gazda és szánadó között ilyen a viszony, akkor nemcsak könnyű az ilynemű feladat teljesítése, de egyszersmind kedves és megnyugtató is. Nem tartom szükségesnek, hogy a lefolyt országgyűlés utóbbi két éve alatt történteknek minden egyes mozzanatát részletezzem, v vagy csak érintsem is, és pedig részint azért nem, mert a napilapok elég bőven és tüzetesen ismertették ezeket, de ezenkívül »országgyűlési leveleim« is rendesen meghozták önöknek a kellő tájékozást. Szorítkozom te, hát ez alkalommal csupán azon események kiemelésére, amelyek a legutóbbi fejleményekre, a bekövetkezett nagy válságra s az ennek folytán történt uj pártalakulásra, kiváló, sőt döntő befolyással voltak. Már 1873. évi aug. 31-én tartott beszámoló beszédemben jeleztem önöknek, hogyhazánk láthatárát mindenfelől sötét felhők borítják, melyek nehéz, talán viharos napokat is hozhatnak reánk, amikor nem az lesz a kérdés, hogy ki a jobb-, ki a balpárti, hanem ki a valódi hazafi? A hazafiak összeségére, a honpolgárok teljes szövetségére lesz szükség akkor, amikor a haza megmentéséről leend szó. És e szükség talán megteremtendi azt, amit a szerencsétlen politikai constellatiók s az emberek természetes gyarlóságából származott ballépések megteremteni nem tudtak vagy elrontottak.Címe ezen szavakban jeleztem már 1873-ban a pártok egyesülésének, a fúziónak vagy legalább a coalitiónak szükségességét. És ennek nyomán kijelentettem, hogy bármi történjék is, a balközép teljesíteni fogja hivatásszerű kölességét a jövőben, mint teljesítette azt a múltban, szeme előtt tartván azt a főmaximát, melyet egy hazafias ellenzéknek sem szabad felednie, hogy a kormányra jutás soha sem lehet czélja valamely pártnak, mert kell, hogy az mindig csak eszköz legyen a haza javának előmozdítására. És a jelzett válsághoz, s melynek bekövetkezése mindnyájunk meggyőződése szerint már csak idő kérdése lehetett, egy lépéssel közeleb jutottunk az 1873. évi ülésszak kezdetén. Az ellenzék már az 1872. évi ülésszak folyama alatt ismételten sürgette különösen a pénzügyi reformokat, figyelmeztette a nemzetet a bekövetkezhető zavarokra, de a vészterhes felhőket nem látták, vagy nem akarták látni az illetők, sőt az előrelátó, bölcs jóslót, pártunk egyik vezérét, a nagy férfiút, Ghyczy Kálmánt, mint Cassandrát gúnyolták, lehet hogy némelyek meggyőződésből, de nem csekély volt azok száma sem, akik mint a szruetmadár homokba dugták fejüket, azt hivén, hogy így nem éri el őket a veszély. Azonban az 1873. évi ülésszakfolyama alatt már nem lehetett többé a pénzügyi bajokat eltakarni, kezdett átalánossá lenni a meggyőződés, hogy az ország nem áll messze a fizetésképtelenség magaslatától, melyen túl nagy mélység és aláhanyatlás veszélye fenyeget. A bekövetkezhető veszély minél gyorsabb elhárítása érdekéből a balközép november 7-én egy nyilatkozattal lépett a nemzet színe elé, amelyben kimondta,hogy a párt, ha nem valósíthatja is mindazt, amit valósítani óhajtana, kötelességének fogná ismerni a szövetkezést azokkal, akikkel szövetkezve, remélhető lenne, hogy a haza a veszélyektől megóvassék. E nyilatkozat tagadatlanul erős rázkódást idézett, elő pártunk kebelében, amelynek következtében egy rész, s mely talán vérmesebb reményekkel, mint a mieink valának, eljöttnek látta a coalitió idejét, és részünkről nagyobb közeledést óhajtott jobbfelé, kivált kebelünkből és megalapította a középpártot. A másik rész, mely pártunknak a hazát fenyegető veszélyek elhárítására irányzott taktikájában elvfeladást vélt látni, a szélsőbaloldalhoz gravitálva, vált meg tőlünk. Következménye e rázkódásnak az jön, hogy pártunk bár számra csekélyebb jön, s a kilépett több , jeles tag nélkülözése által mindenesetre érezhető veszteséget szenvedett, növekedett az egyöntetűség és összhang szülte erőben, befelé tömörebb, kifelé harozottabb és összetartóbb lön. Mind e változás a többségre semmi befolyástnem látszott gyakorolni, sőt külsőleg az ellentállási jelenségek imitt-amott még a korábbiaknál is -ben kezdtek mutatkozni, de ez látszat volt csupán: atöbbség saját kebelében hordta a felbomlás magvait, t tényezőit. Ismét jött egy kormányválság, anélkül, hogy parlamenti életünket reformáló, avagy csak fölrázó hatással is lett volna ; csak az egyének változtak, az eljárás, a rendszer, vagyis a rendszernélküliség, a szellem maradt a régi. A kormány nem fejthetett ki erőt, mert nem állott mögötte egy solidáris, egyöntetű, homogén többség, sőt félnie kellett saját pártja kebelében a kétségtelenül mutatkozó meghasonlás szülte felbomlástól. Egy kormány, mely erős ellenzékkel áll szemben, s amelyet minden pillanatban fenyeget a belháború, tehát a saját kebeléből jövő támadás, az legjobb akarat mellett sem fejthet ki erélyt, tevékenységet, az lenyűgözött kezekkel kénytelen elbukni, elveszni. De ez hagyján , hanem ezen gyakori és minden eredmény nélküli kormányváltozás,az erélytelenségnek, tehetlenségnek ily gyakran ismételt kifejezése mindnyájunkban méltán keltötte fel az aggodalmat, hogy a helyzet, ha tovább így tart, nemcsak parlamentarizmusunkat éli meg, de sőt megsemmitéssel fenyegeti hazánkat, államiságunkat is. Ez aggodalmaink csak fokozódtak az 1874-iki ülésszak kezdetén s annak folyama alatt. Egy uj kormányválság jött, s a Bittócabinetbe Ghyczy Kálmán, mint pénzügyminiszter lépett be; azon férfiú, ki évek hosszú során pártunknak egyik vezére volt, s ki az utóbbi időkben a középpárt élén állott. Sokan nagy reményeket kötöttek az új változáshoz, s hitték, hogy e férfiú megnyerésével meglesz mentve, sőt reformálva az állam pénzügyi állapota, anélkül, hogy az ellenzék támogatására szükség volna. Nem sok idő igényeltetett, hogy a kiábrándulás e téren is bekövetkezzék s mindenki meggyőződjék arról, hogy nem kormányválságokra, nem egyének változására, miniszteri tárczák csereberélésére van szükség, hanem szükség van erős, öntudatos, határozott jellegű kormányra, mely mögött egyöntetű, homogén erős párt áll, hogy így a kormány ne csak tudjon, de merjen is tenni. Az égető szükség ezen átalánossá vált érzetének közepette, tehát midőn a segítség iránti óhajtás tetőfokra hágott s a segítő eszközökre nézve is alig voltak eltérő vélemények, tartotta Tisza Kálmán a folyó évi államköltségvetés átalános tárgyalása alkalmával, ama világhírű, mindenesetre eszmény és eredménydús beszédet, melynek következtében mintegy varázsütésre lecsillapodtak a pártok, különösen a két nagy párt között felkorbácsolt hullámok s amely beszéd a dolgok menetének, a pártok életének egész új irányt adott. E beszédben kifejezte Tisza Kálmán, mikép ha segíteni akarunk hazánk bajain, erre csak egy mód van, és ez az, hogy ne azt kérdezzük egymástól, hogy mi nézetünk van a jövő kérdések felett hanem azt kérdezzük,hogy mi nézetünk van a mostani égető kérdésekről. E beszédben figyelmeztette Tisza Kálmán a házat, a nemzetet, hogy kölcsönösen tartsuk tiszteletben egymásnak meggyőződését, ne kívánjuk senkitől,, hogy erről vagy ennek érvényesítése iránti törekvéseiről lemondjon, hanem csak oda törekedjünk, hogy akik egyetértünk az égető kérdésekre nézve, vegyük azokat kézbe és oldjuk meg. E beszéd rendkívüli hatásának következtében megakadt a költségvetés tárgyalásának folyama, mi közvetlen azután történt a házban, inkább eltakarásul szolgált annak, ami a házon ’ történik. A szónokok beszéltek, csakhogy épejenek, a ház többi tagjai csak ’át'-Mp