A Hon, 1875. július (13. évfolyam, 147-173. szám)

1875-07-01 / 147. szám

147. szám. XIII. évfolyam. Budapest, 1875. Csütörtök, julius 1. tissci­­llesztési iroda, s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési d 1*1: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt. .. . írt­á­k­ 3 hónapra..................................... , 6 hónapra ........................................... Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: „A MOV*­Xlll-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Egy hóra . . 2 fü­­­­ggHP* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen- s tesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba I kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala.­ ­ Budapest, junius 30. Budapest, jun. 30.­­ A prágai halott, bármily magába vonult­­ lett legyen is érte utolsó tikedeihfiO^k0#$ffiJ| ti működése bármennyire szorult légyen is az emberi erények jótékonysági gyakorlásán ra, azért még­sem magánhalott, még csak­­­ nem is az uralkodóház halottja, s a nemzeti­­ gyász nem csak mint ilyent, hanem valóságj­­o­gal mint a nemzet halottját illeti őt meg. Nemcsak azért, mert azon koronát visel, s te tizenhárom éven át fölkent homlokán­­melyre mindenha kegyelettel tekint a ma­gyar , de egyenesen azért, mert e tizenhárom év a nemzet éltének igen jelentékeny idősza­kát képezé, azzal múltúnk oly mozzanatai, jövőnk megteremtésének oly alapgondolatai forrvak egybe, hogy a történetiró örökön örökké mint nagy időre tekintend arra vissza s ötödik Ferdinánd magyar király neve min­denkorra összekötve marad ez emlékkel. Az állambölcselet egy bizonyos idealisz­­tiko-czynikus iránya kicsinyelheti az uralko­dók jelentőségét a nemzetek életében ; deval­válhatja befolyásukat s hatásukat mentői­ke: J J ,u.,, -■•i.-.'.-yt'v;­vesebbre; magyarázhatja ezerszer, menny­ire igaza van a költőnek, ki meg irta, hogy »habár fölül a gálya, s alant a viznek árja, azért a víz az ur,­ egy bizonyos, az, hogy mentős jobb akaratú uralkodók alatt jut a nép ezen igazság tudatára, annál könnyebb az átala­kulás nagy művének végrehajtása, annál ke­vesebb megrázkódtatásnak van kitéve az ál­lami élet. Ki­­retné tagadni, hogy a prágai koro­nát viselt halottban meg volt e jóakarat? Ki ne emlékeznék áldva vissza erre. Nem azon nagy nemzeti megrázkódta­tásról szólunk , melyre fátyol van boritva, s melynek a mint sem nemzet, sem uralkodó oka nem volt, legkevésbé volt azonban az, ki a collisio officiorum egy bizonyos nemének akkor koronáját áldozta fel — ismételjük, nem ezen megrázkódtatásról szólunk. Nem az ily megrázkódtatások teremte­nek korszakokat ; nem ezek alkotnak törté­nelmi irányzatot, eszméket. Minden ily tény­nek alkotó hatását tönkre teszi egy másik hason terjedelmű tény romboló befolyása, s az ily tények a nemzetek s államok életé­ben képezhetnek kiemelkedő pontot, de nem képezik voltakép messze kiható eredmények gyökerét. Azok a napi élet működésében terjenge­­nek. Ott fogamzanak meg először apró csi­ráik, ott izmosodnak szálakká azok ; a szá­lakból ott lesz gyökér, messze elágazó, a ta­lajjal összecsontosodó úgy, hogy a növény ég felé emelkedő ágait tépheti a vihar, kor­bácsolhatja szét, verheti zápor, lesújthatja vil­lám , a gyökér életerejét nem öli ki többé, nem fojthatja el soha. A napi élet e gyökérvető munkájának találtak időt Ferdinánd uralma alatt nálunk a szabadsági modern eszmék. S ne mondja senki, hogy mi azokat a múltból hoz­tuk át"­ v­­olt a magyarban szabadságszeretet", s mindig­­ meg voltak alkotmányi eszméi, ra­gaszkodott azokhoz szivéből, lelkéből , de ép e ragaszkodás téve szükségessé, hogy a mo­dern kor eszméi teljesen uj gyökeret verje­nek itten. Mert ez eszmék csak részben, csak átalános irányukban voltak azonosak a ré­giekkel ; terjedelmük, mivoltuk lényegében különböző volt azoktól s azért bizony-bi­zony időre volt szükség, hogy terjedhes­senek. A terjedés e műve csak egy oly király alatt, mint I. Ferencz legidősb fia s trónutóda volt, csak egy oly király alatt foganatosulha­­tott. Az új eszméknek atyja élte utolsó tizedé­ben, annyi hivatott kéz által plántálni kez­dett növénye, alatta üté fel szerény fejét a ha­zai anyaföldből. Nem kellett volna egyéb, csak az alkotmányosság napja azon meg-meg­­újuló folytonossággal vonassák el tőle, mint az előző korszakban történt, s félő, e­gyékből nem lett volna életerős . Nem csak politikai eszmék , szolgáljon itt e plánta-képlet. Hadd hivatkozzunk a nemzeti irodalom­ra, a nemzeti tudományra, a nemzeti szin­­ügyre. növé-V hasonlatául Hadd figyelmeztessünk a társadalmi élet erőt­eljes föllüktetésére. P Hadd emlékeztessünk az anyagi haladás­­ művének megindítására. . . Mind e dolgokban alatta oly előremene- j netelt tett ez ország, mint előtte soha, egy s uralkodó alatt sem. 1. Egy szerencsés kor mesés számban föl-­­ tűnő nemzeti nagyságainak műve volt ez, úgy­­ lehet. De hát a történelem s a nemzeti tudá­­s­­em a király nevével kapcsolja azt össze, a kirá­­l­­­lyéval, ki oly kevéssé volt mind e dolgokban s­­ akadály, a mennyire csak lehetett, s a­hol­­ lendíthetett rajtok, ott lenditett királyi erő- s teljességgel s nagylelkűséggel.­­­­ A politikai vívmányok egész hosszú sora i­s kapcsolódik nevéhez. Az az uralkodó, ki a­­­­ jobbágyfölszabaditás művét királyi szavával is vitte valóvá: az érdemeket szerzett az ember­­­lóság körül. Az az uralkodó, ki a népképviseleti par­­lamentarismust s a szabad sajtót ma is alap­­­törvénykép ünnepelt törvényeiben első tette­­ s Európa egy országában otthonossá: érdeme­iket szerzett a szabadság nagy, eszmei haladá­sa körül. A vallásegyenlőség kimondása: a fölvi- .­lágosultság terjedésével kötötte össze felséges nevét. S Magyarország integritásának, Erdély­­lyel való egységének és függetlenségének helyreállítása, minek a mai alakulás csak folytatása volt; minden magyar kebelben ün­nepelné kellett, hogy tegye nevét. Azzá is tette. Azért is nemzeti, azért emberiségi gyász az , mely koporsóján borong.­­ — A keresked­el­mi s vámszövet­s­é­g tárgyában az osztrák minisztériumhoz inté­zendő átirat szerkezete meg­lévén már állapítva, ma , vagy holnap küldetik föl Bécsbe. Ma délelőtt minisz- t tertanács tartatik, melynek főbb tárgya a közigaz­gatás rendezése. 1 m.*: — Az Erlangerház ajánlata. Er-I­langerékről azon távirati hírt közölték a lapok, hogy a nevezett ház a magyar pénzügyminiszternek 200 milliónyi 5 °­ C -os rentekölcsön iránt tett ajánlatot a­­ 153 milliós kölcsön con­versi­ója végett. Itten illetékes helyen még, a »N­apló« szerint, hírét sem hallották az ilyféle ajánlatnak. — A választások határnapjai. Mai napig a következő választási napok tűzettek ki: Júl. 1-jére Budapest, Debreczen, Békés-Gyula, B.-Csaba , Szamos-Ujvár, Szabadka, Félegyháza, Udvarhelyszék s Nagyszombat városok, Borsod, Béke-Szolnok, Zólyom, Abaúj, Komárom, Sop­ron , Gömör, Csanád, Turócz, Fehér, Heves s Po­zsony megyék s Csikszék, Fogarasvidék. Jul. 2-ára Jászberény, Szathmár városa, Mo­­­­sony megye. Jul. 3-ára Kolozsvár, Kézdivásárhely város, Felsőfehér megye, Nógrád megye. Jul. 4-ére Erzsébetváros, Makó városa, Eszter­gom városa Kecskemét, Csongrád, Pest megye, Ba­­ranya megye, Esztergom megye, Jászkun kerület. Jul. 5-ére Hód-Mező-Vásárhely, Győr, Temes­vár, Torda, Miskolcz, Szarvas, Szentes, Selmecz s Pozsony városok, Arad megye, Alsó-Fehér, Szabolcs, Győr, Ugocsa, Liptó, Torda, Tolna, Ung, Torna, Békés, Somogy, Hont, Küküllő megyék, Besztercze vidék. Jul. 6-ára Szeged, Zombor, Abrudbánya váro­sok, Mármaros megye. Jul. 7-ére Nagyvárad, Sopron, Baja s Szász­város városok, Doboka, Veszprém, Szepes, Szörény­­megye, Hunyad. Jul. 8-ára Torontál megye, Árva megye, Bács, Temes, Vas, s Középszolnok megye.­­ Jul. 9-ére Háromszék, Zilah. Jul. 10-ére Fehértemplom. Július elsején választanak­. Budapest, juni 80.­­ Alant közöljük a holnap választókerüle­tek névsorát, lehetőleg kimerítően s jelölt­­jeikkel. A kerületek ezen nagy száma s a je­löltek tekintélyes névsora eléggé tanúsítják, hogy a holnapi nap minden tekintetben je­lentékeny helyet foglal el s a későbbi válasz­tásokra irányadó leend. A biztos győzelem önérzetében büszkén hirdethetjük, hogy pár­­tünk jelöltjeinek győzelme a legtöbb kerület­ben kétségbevonhatatlan. Vajha úgy itt a fő­városban, mint a vidéken minél számosabb választó venne részt a szavazásban s senki ne feledné el, hogy legszebb polgári jogát gya­korolnia erkölcsi kötelessége. 1. Budapesten. Jelöltek az első kerületben: Jauler Tivadar és Kerntler Ferencz szabadel­vű pártiak; a II. és III. ker. Házmán Ferencz sz.­­p. és dr. L­i­p­t­h­a­y Béla conservativ ; IV. kerület­ben Deák Ferencz sz. p. és F­a­r­k­a­s György szélső­­baloldali; az V-ik kerületben Wahrmann Mór. sz. ■tp. VI. és VII. kerületben Horn Ede és Fárk­a Miksa sz. p. VIII. Jókai Mór sz. p. IX. ker. C­s­e­r­­n­á­t­o­n­y Lajos és T­a­v­a­s­z­y Endre sz. p. 2. Debreczen. Jelöltek: I. kér. Kiss Lajos sz. p. Sim­onyi Ernő s. p. II. kér. Tisza Kálmán sz. p. Vérhovay Gyula f. p. III. kér. Molnár György sz. p. P­a­t­a­y István f. p. Békés­ Gyula. gr. Wenckheim Frigyes sz. p. Beliczay Rudolf sz. p. Göndöcs Benedek konzervatív. Békés­ Csaba. Jelölt : Kemény Mi­háály sz. p. 5. Szam­osuj­vár I. kér. L­u­kác­s Béla sz. p. II. kér. Molnár Antal sz. p. 6. Szabadka I. kr. Muki­ts Ernő sz. p. M­agyar Imre f. p II. ker. M­i­l­a­s­s­i­n Jakab sz. p. Varga Károly sz. p. 7. Félegyháza. Jelöltek: S­z­i­v­ák Imre sz. p. M­o­l­n­á­r László f. p. 8. Székely-Udvarhely. Jelöltek: Ti­b­­á­d Antal sz. p. K­a­s­s­a­i Ignácz f. p. 9. Borsod megye. Jelöltek: 1. Mezőkövesd: Prónay József sz. p. 2. Edelény: Miklós Gyula sz. p. Sz­agál­y­i Miksa f. p. 3 Mezőkeresztes: Du­­k­a Ferencz f. p. 4. Szirma-Ber­senyő : G­i­c­z­e­y Sa­mu sz. p. K­u­n Béla konzervatív: K­i­s­z­e­l­y Ernő f. p. 5. Dédes: Ragályi Aladár sz. p. 6. Csáth : M­e­r­c­z­e­r Gyula sz. p. R­a­g­il­­­y­i István f. p. 10. Belső Szolnok: A felső kerületben: Simó Lajos sz. p. Földváry János f. p. Az alsó kerületben: Földváry József sz. p. K­o­m­ó­c­s­y József sz. p. Bethlen András sz. p. 11. Zólyomul­egye. Jelöltek : 1. Korpona: Plachy Bertalan sz. p. 2. Breznóbánya: Le­­h­o­c­z­k­y Egyed. sz. p. 3. Szliács : Radvánszky Károly sz. p. 12. Ab­au­j m­egy­e : Jelöltek: 1. Zsadány: B­á­r­c­z­a­y József sz. p. D­a­r­v­a­s Imre sz. p. D­e­­zsőffy sz. p. 2. Szikszó: Péchy Tamás sz. p. 3. Göncz : Szathmáry Miklós sz. p. 4. Nagyida : gr. Kár­o­ly­i Ede sz. p. 5. Szepsi: Diósy János sz. p. 5. gr. Péchy Manó sz. p. Répászky konz. 13. Ko­má­r­o­m me­gy­e. Jelöltek : 1. Tata: gr. E­s­z­ter­házy Miksa sz. p. Perczel László sz. p. Horváth József sz. p. 2. Nagyigmánd : ifj. Mic­skey Lajos sz. p. Milkovics Zsigmondi, p. 3. Udvard : O­rdódy Pál sz. p. Csallóköz: Z­á­­mory Kálmán, sz p. 14. Sopron megye Jelöltek : 1. Kis-Már­­ton : S­o­h­á­r Lajos sz. p. Hérics Antal conz. 2. Nagymárton : Michi Jakab sz. p. Hoffmann Pál conz. 3. Eszterháza : Pongrácz Sándor sz. p. Ü­r­m­é­n­y­i Miksa konz. 4. Csorna: O­r­s­s­y István s. p. Kiss Elek sz. p. 5. Lövő: Rupprecht La­jos sz. p. gr. Széchényi Imre konz. 6. Nagybajom : Kulcsár Lajos sz. p. Karai Ferencz konz. 15. Gömör megye. Jelöltek: 1. Rimaszom­bat : C­s­i­d­e­r Károly, K­u­b­i­n­y­i Ödön sz. p. 2. Rozsnyó: Mar­iássy Andor s. p. Gömöri Szon­­tágh Pál sz p. 3. Jolsva: Mariássy Kálmán sz. p. 4. Putnok: Ragályi Gy­ula sz. p. 5. Rima­­szécs: Szakál Antal, Borbély László, F­a­r­­kas Ábrahám sz. p. 6. Kövi: Szentiványi Ár­pád sz. p. Szentmiklósy Pál cons. 16. Csanád megye. 1. Nagylak: b. Pod­maniczky Frigyes sz. p. 2. Battonya: Végh Aurel sz. p. G­a a­l Jenő sz. p. Verc­ovay Gyu­la s. p. I ^ 17. Turócz megye. 1 dőltek : 1. Szent­ Márton, b. Révay József sz. p. Karuch József konz. 2. Stubnya: Justh József sz. p. 18 Fehérmegye. Jelöltek: 1. Sárkeresztur: Madarász József f. p. 2. Ráczalmás: gr. Zichly­ Jenő sz. p. Ifj. H­o 11 é­s y Károly sz. p. 3. Csákván Kég­­ György sz. p. Tóvölgyi Titusz f. p. 4. Bór-­dajk: Greissinger István sz. p. O­­­áh Károly f. p ifj. Szögyény László konz. 5. Váal: Tör Kálmán sz. p. László Antal sz. p. 19. H­e­v­e­s m­e­g­y­e. Jelöltek: Füged: A­l­­m­á­s­s­y Sándor f. p. G­r­u­b­i­c­z­a­y György sz. p. 2. Tisza­ Nána : M­a­j­s­z­i­k Viktor f. p. 3. Me­zőtúr : Csávolszky Lajos f. p. H­o­r­t­y István sz. p. 4. Szolnok: Kövér Károly sz. p. Madarász József s. p. 5. Kápolna: F­á­y László sz. p. Károlyi Gyula konz. 6. Pétervásár: Ovádi Béla sz. p. 7. Gyöngyöspata: Rádi Endre­ sz. p. 8. T.­Abádszalók: P­u­k­y Miklós sz. p. 20. Pozsony megye. Jelöltek: 1. Sa­­marja: Bittó Béni sz. p. 2. Dunaszerdahely :Bar­­t­al János sz. p. 3. Galánth: Ábrahámfy J. sz. p. 4. Bazin: Andrássy Mihály sz. p. 8 z. 11 . Géza sz. p. J­e­d­­­i­c­s­k­a conz. 5. Szemper: Bittó Bépi sz. p. fi Szent-János : L­u­k­á­c­s­y Béla sz p. 7. Stom­pfa: Roszk­vai István sz. p. P­r­i­j­e­s­z­k­y Tádé sz. p. 8. Nagyszombat: Emmert Kornél sz. p. L­e­c­s­k­o J. konz. 21. Somogym­egye. Jelöltek: 1. Len­gyeltóti: Hegedűs Sándor sz. p. gróf Feste­ti­c­h Pál conz. S­z­a­l­a­i Imre f. p. 2. Marczali : Horváth Sándor sz. p. 3. Somogy-Szili: B­a­­­d­á­­csi b. f. p. Kacskovics Sándor sz. p. 4. Kapos­vár : S­o­m­s­s­i­c­h Pál sz. p. Bárány Gusztáv f. p. 5. Tab: Szontágh Pál sz. p. 6. Szigetvár: I­gmándy Benedek sz. p. Tom­szek Sándor s. p. 7. Csurgó:,, gr. S­o­m­s­s­i­c­h Imre sz. p. 8. Nagyatád: P. Szathmáry Károly sz. p. C­s­é­­pány József sz. p. 22. Csikszék. Jelöltek: 1. Csiksomlyó: B­e­c­z­e Antal sz. p. B­a­l­á­z­s­y Lajos sz. p. M­i­k­ó Bálint conz. 2. Gyergyó-Sz.­Miklós: A­n­­t­a­l­f­f­y Károly sz. p. Jánossy Mihály sz. p. 23. Fogarasvidék. Jelöltek : 1. Felső kerület: B­o­é­r Antal sz. p. 2. Alsó kerület gr. T­e­l­e­k­y Sándor sz. p. Összesen tehát 86 választókerület fog mint­egy másfélszáz jelölt sorsa felett határozni. Pártmozgalmak: Arad, junius hó 28. A mesebeli béka, ki ma­gát szétrobbanásig fölfutta, élénken illusztrálja D­o­­g­a­r­i­n György polgár és becsületes téglaégető úr országgyűlési képviselőül lett jelöltetését. Dogarin nem saját akaratából lépett föl jelöltnek, hanem ba­rátai (?) által lett fölléptetve. — Dogarin szerény polgár,ő soha sem tüntette ki képességeit,nincs ember ki róla azt mondhatná, hogy országos ügyekben ki­merítő munkát,röpiratot,újsági czikket vagy bármi né­­ven nevezendő írásbeli munkát közzé tett volna,sőt hogy ilyen gondolattól teljesen ment legyen,az álmos köny­vön és csízión kívü­l soha könyvet nem­ vesz kezébe, ezeket is csak azért, mert ellenei azon rá­­galommal élnek ellene, hogy olvasni sem tud ! Do­­gasin úr csupa szerénységből programmbeszédét má­sok által készíttette, és ismét (?) más által fölolvas­tatta, sőt szerénysége annyira terjed, hogy azt sem tudja, hogy ezen írott malasztban mi van. Egyébiránt csak azt nem értjük, hogy Dogarin úr, miért épen most lépett föl ? miért nem akkoriban, mikor a nagy erdőüzletekről folyt a vita az országházban ? — Akkor teljes jogosultsággal candidálhatott volna (s mi is mellette szavaztunk volna)-------erdőcszösznek, (Ered. tud.) Kecskemét, június 27. A sza­badelvű párt felsővárosi kerületének képviselőjelöltje dr. Horváth János ma d. e. tartotta a városháza térés udvarán programmbeszédét mintegy 1000 hall­gató előtt. Pártelnök Lestár Péter gyönyörű és a szónoki ihlettség melegével gyújtó beszéddel üdvözlő jelöl­tünket, röviden bár, de meghatón ajánlá a 30 év óta példás szorgalom, polgári erényekben kitűnő, és ér­demé­ben még az ellenfelek által is elismert múlttal tündöklő férfiút képviselőül a választóknak, kik ki­törő éljezéssel adtak kifejezését a bizalom és nagyra­becsülésnek. Jelöltünk szerényen említé fel, hogy szónoki tehetségben országosan is ismert politikai vezérek ártván e városban pár napok előtt programmbeszé­­det, neki az igénytelen egyszerű polgárnak, ki e ki­tüntetést nem kereste, egyedül az emberiség javára, az egészségügynek szentelte 30 évet meghaladott időszakon át életét, ily férfiakkal szemben a politikai zónoklat fegyverének összemérése nehéz feladat. És fegyvert mégis összemérte becsülettel, lelkéből el­hangzott minden szó, melynek a jóra fogékony szi­veknél meg van hatása. A kormányt nehéz feladatában támogatni igére mert ezt tenni a hazafiu kötelesség parancsolja. Még jönni fog még jönni kell egy jobb kor, melyért ered a honfiúi szív és mégis — mondá — a pártoskodás viszálya dúl közöttünk, hogy együtt nem tartunk, erős szabad hazát akarunk, ezért imádkozunk és mégis kormányt kormány után törekszünk buktatni; a függet­lenség, hazafiság erényeit hangsúlyozva, mely erény minden magyar embernek keblét kell hogy dagaszsza, hogy be­töltse. De annak elérésére eltérnek utaink. Részéről mint a szabadelvű párt tagja múltjához híven azon utat óhajtja követni, melyen hazánk bé­kés után és rendszeresen fejlődése biztos­nak látszik, melyen az elérhető. A másik, melyet a honfi szív me­leg érzelme alkot álomkép, minek kivitelihez az áb­rándos képzelgés és hangzatos szónoklatokon kívül egyébb is szükséges. Ez utat nem követheti, mert ezt elhordja egy politikai vihar első komoly szele. Beszéde több ízben helyesléssel megélje­­neztetett. Utána Szeles József jogakadémiai tanár hon­véd tiszt, korábbi évben képviselő­jelölt remek be­szédét kell felemlítenem, ki lelkes szavakba hívta fel a pártot összetartásra jelöltünk körül kün sorakozni, kinek..„megválasztását, hogy városunk méltóképpen képviselve legyen,szivünkből óhajtjuk. /_ ...Sfiffllig*.jun.. 3­5­.­fcr. V­álasztókerület mindkét szabadelvű keletje­­­­löltje a sümegi közös értekezleten megjelenvén­­ Szily Kálmán a párt érdekében Háczky Kálmán részére lemondott. Sátoraljaújhely, jan. 30. (Ered. sürg.) A sátoraljaújhelyi választók az egész kerület régén, részvéte mellett Meczner Gyula szá­jadel­vű követjelöltet fáklyás zenével tisztel­ték meg, a város hullámzott késő­ estig, ez ünnepélyességtől áthatott lakosok, .&9kápol­­yától. ~Vartaay Gi­bor beszámoló beszéde, a técsői kerületi választókhoz, Técsőn junius 27-dik napján. Tisztelt választók! Az 1872. évi szeptember hó 1-ső napjára egybehívott országgyűlés 1. év május 24-én feloszlattatott. Az önök nagybecsű bizodal­mából reám­uházott képviselői kötelesség és munka­kör véget ért. Eljött az idő, hogy a lefolyt országgyűlés mű­ködésének eredményét, habár csak egy szűk keretbe is szorítva önöknek felmutassam, egyszersmind beszá­moljak arról, hogy mikép feleltem meg a reám ruhá­zott kötelességeknek. Könnyűnek tartom e kettős feladatot, mert egy­részről az egész, országgyűlés folyama alatt minden héten megküldöttem tudósításomat megyénk lapjának, melyből önök folytonos tudomást szerezhettek és bizonyára szereztek is, nem csak a mozzanatokról, eseményekről, hanem arról is, hogy ezekre nézve mikép gondolkozom és azok közül mikép jártam el. Ezenkívül az országgyűlés első ülésszakáról a múlt 1873. évi augusztus 31-én itt e helyről tartott beszé­demben jelentést tettem önök előtt is, beszámoltam. És hogy ezt az 1865. és 1869-iki országgyűléseken általam követett gyakorlattól eltérőleg, — s midőn beszámolás érdekéből, minden ülésszak végével, meg­jelentem önök körében — a múlt évben nem teljesí­tettem, — ennek egyedüli oka az, önök mindnyájok előtt tudva levő folytonos betegeskedésem volt, a­mely őszinte sajnálatomra lehetlenné tette nekem, ezen oly­annyira kedves kötelesség gyakorlását. De másrészről azért is könnyű nekem e feladat, mert érezem, tudom, hogy számadásom rendben van s biztat a remény, hogy önök is rendben levőnek találandják azt, és a m­ű­fea, a gazda és szánadó között ilyen a viszony, akkor nemcsak könnyű az ilynemű feladat teljesítése, de egyszersmind kedves és megnyugtató is. Nem tartom szükségesnek, hogy a lefolyt or­szággyűlés utóbbi két éve alatt történteknek m­i­n­­den egyes mozzanatát részletezzem, v v­agy csak érintsem is, és pedig részint azért nem, mert a napi­lapok elég bőven és tüzetesen ismertették ezeket, de ezenkívül »országgyűlési leveleim« is rendesen meg­hozták önöknek a kellő tájékozást. Szorítkozom te­, hát ez alkalommal csupán azon események kiemelé­sére, a­melyek a legutóbbi fejleményekre, a bekövet­kezett nagy válságra s az ennek folytán történt uj pártalakulásra, kiváló, sőt döntő befolyással voltak. Már 1873. évi aug. 31-én tartott beszámoló be­szédemben jeleztem önöknek, hogy­­hazánk láthatá­rát mindenfelől sötét felhők borítják, melyek nehéz, talán viharos napokat is hozhatnak reánk, a­mikor nem az lesz a kérdés, hogy ki a jobb-, ki a bal­párti, hanem ki a valódi hazafi? A haza­fiak összeségére, a honpolgárok teljes szövetségére lesz szükség akkor, a­mikor a haza megmen­tésér­ől leend szó. És e szükség talán megte­­remtendi azt, a­mit a szerencsétlen politikai constel­­latiók s az emberek természetes gyarlóságából szár­mazott ballépések megteremteni nem tudtak vagy elrontottak.C­íme ezen szavakban jeleztem már 1873­-ba­n a pártok egyesülésének, a fúziónak vagy legalább a coalitiónak szükségességét. És ennek nyomán ki­jelentettem, hogy bármi történjék is, a balközép tel­jesíteni fogja hivatásszerű kö­­lességét a jövőben, mint teljesítette azt a múltban, szeme előtt tartván azt a főmaximát, melyet egy hazafias ellenzéknek sem szabad felednie, hogy a kormányra jutás soha sem lehet czélja valamely pártnak, mert kell, hogy az mindig csak eszköz legyen a haza javának előmoz­­dít­ására. És a jelzett válsághoz, s melynek bekövetke­zése mindnyájunk meggyőződése szerint már csak idő kérdése lehetett, egy lépéssel közeleb jutottunk az 1873. évi ülésszak kezdetén. Az ellenzék már az 1872. évi ülésszak folyama alatt ismételten sürgette különösen a pénzügyi re­formokat, figyelmeztette a nemzetet a bekövetkezhető zavarokra, de a vészterhes felhőket nem látták, vagy nem akarták látni az illetők, sőt az előrelátó, bölcs jóslót, pártunk egyik vezérét, a nagy férfiút, Ghyczy Kálmánt, mint Cassandrát gúnyolták, lehet hogy né­melyek meggyőződésből, de nem csekély volt azok száma sem, a­kik mint a szruetmadár homokba dugták fejüket, azt h­ivén, hogy így nem éri el őket a veszély. Azonban az 1873. évi ülésszak­­folyama alatt már nem lehetett többé a pénzügyi bajokat eltakar­ni, kezdett átalánossá lenni a meggyőződés, hogy az ország nem áll messze a fizetésképtelenség magasla­tától, melyen túl nagy mélység és aláhanyatlás ve­szélye fenyeget. A bekövetkezhető veszély minél gyorsabb el­hárítása érdekéből a balközép november 7-én egy nyilatkozattal lépett a nemzet színe elé, a­mely­ben kimondta,hogy a párt, ha nem valósíthatja is mindazt, a­mit valósítani óhajtana, kötelességének fogná ismerni a szövetkezést azokkal, a­kikkel szö­vetkezve, remélhető lenne, hogy a haza a veszélyektől megóvassék. E nyilatkozat tagad­atlanul erős rázkódást idézett, elő pártunk kebelében, a­melynek következ­tében egy rész, s mely talán vérmesebb reményekkel, mint a mieink valának, eljöttnek látta a coalitió ide­jét, és részünkről nagyobb közeledést óhajtott jobb­felé, kivált kebelünkből és megalapította a közép­pártot. A másik rész, mely pártunknak a hazát fe­nyegető veszélyek elhárítására irányzott taktikájában elvfeladást vélt látni, a szélsőbaloldalhoz gravitálva, vált meg tőlünk. Következménye e rázkódásnak az jön, hogy pártunk bár számra csekélyebb jön, s a kilépett több , jeles tag nélkülözése által mindenesetre érezhető veszteséget szenvedett, növekedett az egyöntetűség és összhang szülte erőben, befelé tömörebb, kifelé ha­­­­rozottabb és összetartóbb lön. Mind e változás a többségre semmi befolyást­­nem látszott gyakorolni, sőt külsőleg az ellentállási jelenségek imitt-amott még a korábbi­aknál is -ben kezdtek mutatkozni, de ez látszat volt csupán: a­­többség saját kebelében hordta a felbomlás magvait, t tényezőit.­­ Ismét jött egy kormányválság, a­nélkül, hogy­­ parlamenti életünket reformáló, avagy csak fölrázó­­ hatással is lett volna ; csak az egyének változtak, az eljárás, a rendszer, vagyis a rendszernélküliség, a­­ szellem maradt a régi. A kormány nem fejthetett ki erőt, mert nem állott mögötte egy solidáris, egyöntetű, homogén többség, sőt félnie kellett saját pártja kebelében a kétségtelenül mutatkozó meghasonlás szülte felbom­lástól. Egy kormány, mely erős ellenzékkel áll szem­ben, s a­melyet minden pillanatban fenyeget a bel­­háború, tehát a saját kebeléből jövő táma­­d­á­s, az legjobb akarat mellett sem fejthet ki erélyt, tevékenységet, az lenyűgözött kezekkel kénytelen el­bukni, elveszni. De ez hagyján , hanem ezen gyakori és minden eredmény nélküli kormányváltozás,az erély­­telenségnek, tehetlenségnek ily gyakran ismételt ki­fejezése mindnyájunkban méltán keltötte fel az ag­­godalmat, hogy a helyzet, ha tovább így tart, nemcsak parlamentarizmusunkat éli meg, de sőt megsemmités­­sel fenyegeti hazánkat, államiságunkat is. Ez aggodalmaink csak fokozódtak az 1874-iki ülésszak kezdetén s annak folyama alatt. Egy uj kormányválság jött, s a Bittócabinetbe Ghyczy Kál­mán, mint pénzügyminiszter lépett be; azon férfiú, ki évek hosszú során pártunknak egyik vezére volt, s ki az utóbbi időkben a középpárt élén állott. Sokan nagy reményeket kötöttek az új válto­záshoz, s hitték, hogy e férfiú megnyerésével meglesz mentve, sőt reformálva az állam pénzügyi állapota, a­nélkül, hogy az ellenzék támogatására szükség volna. Nem sok idő igényeltetett, hogy a kiábrándu­lás e téren is bekövetkezzék s mindenki meggyőződ­jék arról, hogy nem kormányválságokra, nem egyének változására, miniszteri tárczák csereberélésére van szükség, hanem szükség van erős, öntudatos, határozott jellegű kormányra, mely mögött egyöntetű, homogén erős párt á­ll, hogy így a kormány ne csak tudjon, de mer­jen is tenni. Az égető szükség ezen átalánossá vált érzeté­nek közepette, tehát midőn a segítség iránti óhajtás tetőfokra hágott s a segítő eszközökre nézve is alig voltak eltérő vélemények, tartotta Tisza Kálmán a folyó évi államköltségvetés átalános tárgyalása alkalmával, ama világhírű, mindenesetre eszmény és eredménydús beszédet, melynek következtében mint­egy varázsütésre lecsillapodtak a pártok, különösen a két nagy párt között felkorbácsolt hullámok s a­mely beszéd a dolgok menetének, a pártok életének egész új irányt adott. E beszédben kifejezte Tisza Kálmán, mikép ha segíteni akarunk hazánk bajain, erre csak egy mód van, és ez az, hogy ne azt kérdezzük egymástól, hogy mi nézetünk van a jövő kérdések felett hanem azt kérdezzük,hogy mi nézetünk van a m­o­s­­t­ani égető kérdésekről. E beszédben figyelmeztette Tisza Kálmán a házat, a nemzetet, hogy kölcsönösen tartsuk tisztelet­ben egymásnak meggyőződését, ne kívánjuk senkitől,, hogy erről vagy ennek érvényesítése iránti törekvé­seiről lemondjon, hanem csak oda törekedjünk, hogy a­kik egyetértünk az égető kérdésekre nézve, vegyük azokat kézbe és oldjuk meg. E beszéd rendkívüli hatásának következtében megakadt a költségvetés tárgyalásának folyama, mi közvetlen azután történt a házban, inkább eltakarásul szolgált annak, a­mi a házon ’ történik. A szónokok beszéltek, csakhogy épe­­jenek, a ház többi tagjai csak ’át'-Mp

Next