A Hon, 1876. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-01 / 100. szám, esti kiadás
100. szám. XIV. évfolyam. Kiíirtó-hivatal s Barátok-tere. Athenaeum-épület földszint. F.lüfizetés «Ill. Postán kiíMve, vagy Budapesten házhoz hordva 3 hónapra reggeli és esti kiadás együtt: ß hónapra fi írt — ki ! ? » —• » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedéve tekint ... 1 » * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1876. Hétfő, május 1. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület.) küldendők. Budapest, május 1. , Budapest, május 1. A Bécsben történteket a következőkben állíthatjuk össze: Pénteken, midőn minisztereink felérkeztek, a magyar kormányra nézve a végső elhatározásról volt szó. Aznap tanácskoztak késő éjig, anélkül, hogy bárkivel érintkeztek volna. Másnap Tisza és Székl ő felsége által fogadtattak. Jelentést tettek a helyzetről és a tanácskozások, valamint az audientiáknak eredménye egy ő felsége kezeibe szombaton, Péchy és Trefort miniszterek hazajövetele előtt letett ultimátum volt, melyben a fogyasztási adókra nézve megkárosításunk kiegyenlítési szükségének jogosultsága elvben kimondatni követeltetik, a bankkérdésben ragaszkodik a magyar kormány az érczalap és igazgatóság önállóságához, követeli a közös felügyelő tanácsnak az igazgatóság által önálló választását és jogkörének szűk körben szigorú megszabását. Ő felsége az osztrák miniszterekkel közölni ígérte ez ultimátumot, de egyszersmind hazajött minisztereink azon kilátással és biztatással bocsáttattak el, hogy nagy nehézség az egyezség létrejöttében nincs. Azonban a királyi legfelsőbb elhatározás az osztrák miniszterekkel való érintkezéstől tétetvén függővé s az csak tegnap történhetvén meg, így természetes, hogy ez csak a mai nap következhetik be. Minisztereinket holnap haza várják. — Andrássynak a tárgyalásokhoz való viszonyát és érdekeltségét leginkább bizonyítja egy bonmot-ja, melyet a napokban mondott. > Ha a Tisza-kormány megy, akkor én is rá irom a«Tarplatzi palotára »kiadó szállás.« (Maison á Soeur.) Egyébiránt a tovább történtekről utaljuk olvasóinkat táviratainkra. Az alkudozások eredményéről e következő gúnyos sorokat olvassuk a »N. fr. Pr.«-ben: »Úgy látszik a magyarok nem nagyon épülnek azon, hogy a préda, melyet a Tisza-kabinet Ausztrián vett, nem ütött ki gazdagabbnak. Legfeljebb másfél millió írtra megy azon összeg, amellyel a kiegyezést jövőre drágábban fogjuk megfizetni s ez nyilván igen mérsékelt ár azon nagybecsű vívmányokért, melyeket a mi kormányunk cserébe kiküzdött. Engedélyt kaptunk arra, hogy a fonási és szövési iparczikkek fogyasztóit több százalékkal magasabb fogyasztási adóval terheljük, s szabadságunkban áll e fogyasztók kenyerét vámmázsánkint 30 krral megdrágítani, s végül a Tisza-kabinetnek semmi kifogása nincs az ellen, ha a mélyebb látású osztrák kereskedelmi politika tönkreteszi Bécs gabnakereskedelmét. Ezen nagylelkűség annyival inkább elismerésre méltó, mivel az orosz gabnakereskedelemmel eltereléséből Bécstől nem Budapest, hanem Boroszló és Berlin fog hasznot húzni, a Magyarország részéről tett fentebbi engedmény tehát valóban nem önhaszonlesésből származott. De ha Magyarországon ezért azt hinnék, hogy ők húzták a rövidebbet, azért a kiegyezésnek még korán sem kell hajótörést szenvednie. Többet ugyan nem fogunk fizetni a magyar engedelményekért, de örömmel lemondunk ezen engedményekről és visszavesszük szívesen a rongyos egy milliót. Sőt mi több, az egy milliónak egy részéért is oda adjuk az engedményeket, sőt elvégre azt hisszük,hogy Ausztria jobban járna,ha még ráfizetne arra, hogy ne kelljen a fonás-szövési czikkeket és a kenyeret megdrágítania. Minthogy így állnak a dolgok, nem vehetjük a méltatlankodási spectaculumot Pesten készpénzül. Ha a két kormány közötti egyességet veszély fenyegeti, akkor ezt nem Magyarországon,hanem Ausztriában kell keresnünk. De ahogy a viszonyok vannak, Ausztria is kénytelen lesz a kiegyezést elfogadni. A birodalmi tanács sajátságos összetételénél fogva igen különböző érzelmekkel fogja fogadni a magyar engedményeket. Az egymillió vámrestitució természetesen egyik pártnak sem lesz a szája íze szerint, de tudjuk azt, hogy ezen keserű labdacsot a fonás-szövési iparnak kiküldött védelem által megédesítve fogják némelyek fogadni. Hogy az ország ezen védelmet a saját zsebéből lesz kénytelen megfizetni, azt kétségbe vonja egy igen befolyásos párt, és ez hálára kötelezettnek érezheti magát a magyarok iránt, azért a vámkérdésben ezen érdekekkel szemben, melyeket az osztr. kormány is leginkább a szívén hordott, engedékenynek mutatta magát. Ezen érzelmeket a tőzsde is számításba veszi, a kiegyezést ratifikáltnak látszik tekinteni s ezért az osztrák és magyar papírokra, főleg az utóbbiakra nem tekint többé oly félelemmel, mint ennek előtte.« Nem lesz taktika a »N. fr. Pr.«-től oly fitymálva szólni azon roppant áldozatokról, melyek Magyarország részéről a kiegyezés érdekében hozatnának, ha a kiegyezés csakugyan úgy köttetnék meg, amint azt az N. fr. Pr. képzeli, és már fait accomplit gyanánt emlegeti. Azt mondja, Ausztria még rá is fizethet, csak vegyük vissza azon engedményt, mely szerint szabadságában állna Ausztriának a kenyeret és textil iparczikkeket megdrágítani. Komolyan mondja ezt? Mert ne feledje a »N. fr. Pr.], hogy a közös vámterületre évenkint csak mintegy 60—70 millió frt értékű textil-iparczikk vitetik be, de Magyarországba Ausztriából évenkint még egyszer annyi, 1873-ban például 143.6 millió frt, és minthogy kivitelünk az ezen vámcsoportba artozó árukból csak 17.3 millió frt, deficitünk egy évben 126 millió frt. Számítsa hát ki a »N. fr. Pr.], hogy micsoda áldozat volna Magyarország részéről az, ha a textilipar vámjai csak néhány sázalékkal is felemeltetnék. Minden egyes százalék vámfelemelés 1 millió 260 ezer írtjába kerül Magyarországnak. A lefegyverkezési kérdéshez hozzászól most újabban a bécsi értekezlet alkalmából Bismarck lapja is, a »Nordd. Alig Ztg.< Más ízben is megjegyeztük volt, hogy e lap csak úgy félvállról beszél ezen ügyről, s tekintve azon összeköttetéseket, melyek között e lap él, érdemesnek tartjuk megismertetni véleményét közönségünkkel, — annál inkább, mert most határozottabban és tüzetesebben nyilatkozik ez ügyről, mint ezelőtt. »Anélkül, hogy a bécsi értekezlet tagjait legtávolabbról is sérteni akarnók, nem hallgathatjuk el abbeli nézetünket, hogy maguk az értekezleti tagok sem hisznek ezen törekvések sikerében a jövő évtizedek, s mondjuk ki ezen század folyama alatt. Habár az aranyérték korszakában az aranynak szükségét érezzük, mégis még nagyon távol levőnek látszik azon »aranykor« visszatérése, melyben mint Ovid is énekli, a jót és helyest szabad akaratból minden biró nélkül cselekedték. Ez ép úgy áll az államok belügyei, mint a nemzetközi viszonyok tekintetében. Minden európai képviselőtestületben — csak az egy franczia nemzetgyűlés képezett ebben kivételt — uralkodik a hajlam : lehetőleg leszállítni a hadseregre és védelmi czélokra fordított összegeket, és mi nem vonjuk kétségbe, hogy egy ily módon ad hoc összehívott képviselőértekezleten sokat lehetne beszélni az örök békéről s az állandó hadsergek által képezett nagy csapásokról. De alig volna érdemes a fáradságra, egy ily conferencia mandátumát megvizsgálni. Az egyes tagok legjobb esetben is hazai kamarájuk többségét képviselhetik, legtöbben pedig annak kisebbségét fogják képviselni. Kitűnő beszédekben sem lesz hiány. A népek testvérsülése nagy szerepet fogna ott játszani, úgyszintén annak kimutatása, hogy a hadseregekre fordított pénzt sokkal czélszerűbben lehetne culturczélokra, iskolákra, egyetemekre, műintézetekre, csatornákra vasutakra, stb. fordítani. Hogy ily törekvések épen Bécsben találnak oly kedvező talajra, ezen nem fog csodálkozni az, ki évek óta figyelemmel kiséri azon rendkívüli (?) tartózkodást, melyet a delegatiók(!) a hadügyminisztérium követeléseivel szemben tanúsítnak s könnyen elmennek azon határig, melynél a sereg harczképessége átalában kétségessé válik. De föltéve az esetet, hogy pl. Németország lehetőnek tartaná hadseregének reductióját, vagyis bevégzett, kipróbált és drágán megvásárolt rendszerének desorganizatióját és Ausztria-Magyarország, Olasz- és Francziaország kormányai is hajlandók lennének magukra vállalni egy ily rendszabályért a felelősséget, még mindig marad hátra három nagyhatalom, melyek »az átalános lefegyverkezésnél súlyosan nyomnak a latba: Orosz-, Török- és Angolország, s úgy látszik, hogy a bécsi urak ezek nélkül csinálták meg számadásaikat. Oroszország és Törökország egy európai congressuson előre láthatólag nem lesznek képviselve. Oroszország épen most veti alá egész hadügyét egy nagy átalakításnak és bajosan fogná rászánni magát, hogy a nehezen kivívott eredményt egy chimaerának föláldozza, eltekintve attól, hogy Oroszországot ázsiai szomszédai csakhamar az ideál és az élet közti különbségre fognák emlékeztetni. Törökország a maga részéről épen most tapasztalja, hogy, ha általában, csak fölfegyverkezve létezhetik, és fentartására szükséges, hogy sokkal jobban legyen fölfegyverkezve, mint jelenleg. De ha Orosz- és Törökország vonakodnak részt venni a fegyvereknek ekékké átalakításában, a többi európai hatalmakra nézve elveszett még lehetősége is annak, hogy egy ily tervről azt tartsák, hogy legalább csak a papírt is megérdemli, amelyre íratott. És Anglia? Legkevésbé sem kételkedünk azon, hogy a parlament mindkét házából tiszteletreméltó tagok fognak részt venni az európai képviselő conferenciában, és abban, vagy legalább az ünnepélyes zárlakománál humanisztikus nézeteiknek kifejezést is fognának adni. De ha ezen urakat négyszemközt kérdezné meg az ember, hogy hajlandó-e Anglia lemondani a »Rule of the waves«-ről, vagyis a tengeri haderőről, s hajlandó-e magára hagyni az angol kereskedelmet minden világtengeren és világrészén, az illetők az ily kérdezősködőt legalább is nagyon furcsának tartanák.« Mi a tényleges állapotok feltüntetését illeti, Bismarck lapjának sokban igaza van, de ebből még nem következik, hogy a mostani állapotok örökösen és változatlanul így tartsanak. Keleten, mint félhivatalos forrásból írják a »Köln. Ztg.« nak, a pacificatió ügyenem bukott meg. Ennek alapját az Andrássyféle reformok képezendik, az insurgensek nem vetették el azokat, csak a kivétel iránt állítottak fel ők is néhány pontot. fekszik és távolabb e ponttól, hogy sem az ide irányult forgalom ezekre is kiterjedne. Az uj hiddal egy másik csatorna nyílott meg, mely ép oly életet fog önteni azon csaknem élettelen részekbe, melyek az itt fekvő szőlőkoszoruzott halmok alatt most csaknem kihaltan terülnek, mint a lánczhid a várhegy körüli részekre. A hidat franczia vállalkozók építették, a német, angol, belga és orosz pályázók elől a párisi »société de construction des batignolles,« melynek élén Gouin Ernő áll, nyerte el tervével a 10,000 franknyi dijat, s a hidat 1872. november 27-től 1876. január 1 ig készítette el. A hid 570 méter hosszú (1800 láb, tehát 600 lábbal hosszabb, mint a lánczhid.) 17 méter széles, 6 nyílása közül a legnagyobb 88, a középső 83, s a legkisebb 74 méter hosszú. Felhasználtatott rá 7 millió kilogramm kovácsolt és öntött vas, 40,000 köbméter farmű, és 6000 köbméter fa. A mai ünnepélyre a brd nemzeti szinti zászlókkal és zöldággal diszittetett föl. A vendégek 11 órakor kezdtek gyülekezni. Legelőször érkezett meg Ghyczy Kálmán, utána a meghívott országgyűlési képviselők. Majd a főváros küldöttsége a főpolgárimester és a polgármesterek vezetése alatt, a megyei küldöttség, melyet Szilassy alispán vezetett, József főherczeg, Edelsheim-Gyulay, s a többi katonai kitűnőségek 12 óra után érkeztek meg. Legutóbb jöttek a miniszterek Péchy, Trefort és Perczel, kik a hid elkerített részére vonulván az ott együtt levő küldöttségek által fogadtattak. Péchy közlekedési miniszter a király személyét képviselte a megnyitáson s hozzá Ráth főpolgármester hosszabb beszédet intézett. Mindenek előtt a főváros háláját és legforróbb köszönetét fejezi ki az uralkodónak, hogy országlásának számos és nagy gondjai közt is figyelmére méltatta ez építményt, mely a főváros fölvirágzásának hatalmas előmozditásául van lenni hivatva. Örömét fejezi ki a fölött, hogy a híd által létesített összeköttetés oly szerencsés ponton lön létesítve, mely a főváros eddigi terjeszkedési irányának s a megállapított szabályozási tervnek a leghelyesebben megfelel, és azon bizto reményre jogosít, hogy ezen újabb közlekedési mű, a forgalom előmozdítása mellett nem csak a főváros szabályozási terveinek keresztül vitelét fogja elősegíteni s gyorsítani, hanem átalában a főváros fejlődésének, szépítésének, s felvirágozásának egyik hatalmas emeltyűjét képezendi. Köszönetet mond ezután a törvényhozásnak, azon törvény megalkotásáért, melynek folyománya e remek építmény, ő felségének a királynak, ki e törvényt szentesítette, s a kormányok azon hazafias buzgalmáért és erélyéért, melylyel az építmény létrehozását eszközölte. Végül reményét fejezi ki, hogy a haza pénzügyi viszonyainak megjavulása után a fővárosi közlekedés és forgalom továbbra is elő fog mozdutlatni. A főpolgármester beszédére Péchy miniszter felelt. Hangsúlyozta, hogy bár a híd építésében az eredeti tervtől, t. i. hogy az a Margitszigetet is összekösse a fővárossal, pénzügyi okok miatt egyelőre le kellett mondani, reméli azonban, hogy e terv a kedvezőbb viszonyok beálltával még létesittetni fog. Erre a hidat ő felsége a király nevében megnyitottnak nyilvánitá. A miniszter ezután fölszólíta József főherczeget, hogy a megnyitás jeléül menjen keresztül a hídon a budai hídfőig. Ez meg is történt, s a nagyszámú közönség, élén a király képviselőjével és József főherczeggel, a hídon keresztül ment. Az ünnepély ezzel véget ért, és a meghívott vendégek a budai hídfőnél álló kocsikra szálltak. A híd, mint már említettük, a legnagyobb fénnyel volt feldíszítve. Hibás azonban a lapok azon állítása, hogy a díszítés 10.000 írtba került volna. A díszítés egyátalán nem került semmibe, s a megnyitás összes költségei csupán 39 írtra mennek, ez összeg is csak a belépti jegyek előállítására volt szükséges. Amint azonban később kitűnt, ez a költség is teljesen fölösleges volt. A belépti jegyeknek ugyanis egyátalában semmi haszna sem volt, mivel annak előmutatását a kiállított rendőrök figyelembe nem vették. Az ünnepély rendezőit s különösen a rendőrséget a legkomolyabb megrovással kell illetnünk az ünnepély alatt tanúsított eljárásukért. A hídnak azon elkülönített helyén, hol a megnyitási ünnepély végbe ment, külön jegyek nem adattak ki s oda az ment be, a ki ideje korán befurakodhatott. Mikor aztán már odabent jó sokan voltak, akkor oda állítottak a a bejáráshoz egy sereg fekete frakkba és fehér keztyübe bujtatottrabantot, kik előtt a beléptetésre csak az nyert engedélyt, aki ünnepélyes díszmagyarba volt öltözve. Így történt, hogy lapunk tudósítóját se bocsátották be az ünnepély színhelyére, s a fentebb közlött tudósítást pusztán hallomás után közöljük. Ez otromba eljárásáért egyenesen Jekelfalussy miniszteri tanácsost tesszük felelőssé, ki midőn tudósítónk közvetlenül hozzá fordult a bebocsáttatásért, azt előttünk megfoghatatlan okokból megtagadta. Ilyen korlátoltsággal csakis Magyarországon találkoznak a sajtó képviselői, s az ilyen rendezőknél értelmesebb közönségünkre bízzuk a fölött ítéletet mondani. a »Somogy« szerkesztőségéhez eddig begyült s már közölt 75 frt 85 kr, 1,500 frt felküldetett Tisza Kálmán belügyminiszterhez. Magyaróvár, ápr. 26-án. (Tűzvész. Árvízkárosultak segélyezése.) Városunk főutczáján f. hó 25-én délután tűz ütött ki, melynek 4 nagyobb ház lett áldozata. Valószinüleg vigyázatlanságból eredt e baj, habár némelyek emlegetik, hogy szándékosan gyujtatott volna fel. — Az épületek mindegyike biztosítva volt összesen 8500 írtig. Az oltásnál kiváló szorgalmat tanusitanak: a városi albiró, megyei alispán és hivatalnokok, pár tanár a gazdasági akadémiáról s az akadémia összes hallgatói, kik valóban erősen gátolták a tűz tovább terjedését! Most van ideje, hogy tűzoltó egyesületet alakitsunk s városunk nem szűkölködik e tekintetben sem anyagi, sem mechanicai, sem szellemi erőben : van sok áldozatképes gazdag egyén városunkban, — van sok fiatalság — 300-on felül — s vannak köztünk igen sokan, kik más városi tűzoltó egyesületeknél voltak s e szerént már jártassággal bírnak! Az academia hallgató közül 150 késznek nyilatkoznak az önkénytes belépésre! Városunk s vidékünkön az árviz által károsultak javára bőven folynak az adakozások s e czélból e hó 29-én a nőegyesület, május 6-án és 27-én a gazdasági akadémia hallgatói által rendeztetnek hangversenyek, illetőleg tánczmulatságok; — melyek, mint reményleni lehet, igen jól fognak sikerülni! K- A Margithid megnyitása. — május 1. Tegnap délben ment véghez az ujonan épült Margithid megnyitása, s ezzel szorosabbra füzetett azon kapocs, mely a testvérfővárosokat egymához fűzi. és Buda városa az ifjú Pest mellett nagy mértékben hátra van maradva, s a törvény által végrehajtott egyesítésnek nem igen volt meg eddig azon ereje, hogy a fővárosnak a Duna jobb partján fekvő »kapcsolt részeit« azon arányban felvirágoztassa, amely arányban az a másik rész előhaladottságához szükséges. A lánczhid által létrehozott kapcsolat, mint látjuk, csak a jobb part egy részére volt emelő hatással. Budának központja, legszebb része a jobbparti hídfő környékén van. Ez volt eddig azon egyetlen csatorna, melyen a balparton zsongó, nyüzsgő élet fölöslege a várhegy lábaihoz átszivárgott. A jobbparti város többi része sokkal szétszórtabban A VIDÉK. Szelevény, april 26. (Árvíz.) Midőn az ország csaknem minden árvíz sújtotta részéről a lapok tudósításokat már közöltek, bátorkodom én is egy, mindenki által feledett községről megemlékezni. Ez heves megyei Szelevény község, melynek 6000 holdnyi földjéből mindössze 850—900 hold maradt meg, ennek is nagyobb része partos legelő, s 130 lakházából 32-öt az árvíz összedöntött. A hajléktalanul maradottakat a község segélyezni képtelen, mert a birtokos osztály is már ötödik éve, a szárazság, jég s most az árvíz által a tönkrejutás útján van, a szegényebb osztály pedig munkát sehol nem kapván, a legnagyobb nyomornak néz elő. Ha valami nagyobb segély nem érkezik, bátran elmondhatom, hogy a községünkre esedékes adót — a megmaradt vetések összes értéke sem fogja fedezni. Kaposvár, ápr. 28. (Hangverseny az árvízkárosultak javára.) A dunamenti árvízkárosultak javára Kaposvárott, ápril 22-én rendezett hangverseny oly nagy szellemi eredménnyel végződött, oly nagy vendégkoszorú jelenlétében, mely ritkítja párját. Az anyagi eredmény sem csekélyebb. Összes bevétel 502 frt, azaz ötszázkét forint. Kiadás tett 76 frt 94 krt. Maradt tiszta jövedelem 425 frt 6 kr. -hez hozzáadva KÜLÖNFÉLÉK. — A Berzseny-ünnepély rendezésére kiküldött nagy bizottság Szabó Imre püspök elnöklete alatt Szombathelyen a következő határozatokat hozta: A már megrendelt, s Egyházas-Hetyén, a költő szülőházára illesztendő emléktábla elkészítése s az ünnepélyt megelőző befalazása fölött való felügyelettel Károlyi Antal bízatott meg.A fehér márványból faragott emléktáblába, mely 1 méter hosszú és 58 centiméter széles leend, ily feliratú lesz: »Itt született Berzsenyi Dániel. Születésének első százados évfordulóján, 1876. május 7-én, kegyeletes emlékül Vasmegye közönsége.« Az ünnepély május 6-án Szombathelyen s folytatva május 7-én Egyházas Hetyén tartatik meg. Május 6 án reggel, Szombathelyen mozsárlövések hirdetik a nap jelentőségét, s Szombathely lakosai az ünnepély emelése czéljából a házakat nemzeti lobogókkal diszitendik. Délelőtt 10 órakor megnyilik a megyének a költő arczképével s virággal díszített nagy terme az ünneplő közönség számára, amikor is az ünnepély a következő műsorozattal kezdetét veszi : 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Hymnus, Kölcseytől; énekli a szombathelyi dalkar. 3. Berzsenyi emlékezete ; költemény, irta és előadja Éhen Gyula. 4. Emlékbeszéd Berzsenyi fölött, tartja Fábry Pál. 5. A magyarokhoz, irta Berzsenyi Dániel, szavalja Balogh Gyula. 6. Szózat, Vörösmartytól; énekli a helybeli dalkar. Ezzel az ünnepély Szombathelyen véget ér. — Május 7-én, mint az ünnepély folytatásának napján, reggel 8 órakor külön vonat indul Szombathelyről Kis-Czellig, vagy Bobáig. Innen az ünneplő közönség kocsikon zászlók alatt vonul E.Helyére, hol az ünnepély cr. e. 11 órakor veszi kezdetét. Az ünnepély részletei a következők: 1.(Megnyitóbeszéd, tartja Königmayer Károly kanonok, a rendező bizottság alelnöke. 2. Hymnus. 3. Emlékbeszéd, tartja Nagy Károly, k.somlyó lelkész. 4. Búcsú Kemenesaljától, költemény, irta Berzsenyi Dániel, szavalat. 5. Szózat. Az emléktáblát az ünnepély folyama alatt díszbe öltözött hölgyek fogják megkoszorúzni. Ünnepély után Kis-Czellben társasebéd, honnan a szombathelyi és vidékebeli közönség a külön vonaton esti 6 órakor visszaindul. Az ünnepélyre a m. t. akadémia, a Kisfaludy-társaság, s a nagy költő fiai, Farkas Antal és László meghivatnak. Mindez pedig, mint javaslat, jóváhagyás végett a május 3-án megtartandó megyei közgyűlés elé fog terjesztetni. A magyar athletikai club tegnap tartotta meg második nyilvános viadalát az Orczy-kertben. A versenyre nagyszámú és diszes közönség gyűlt össze. Ott voltak gr. Eszterházy Pál, Damjanicsné, gr. Eszterházy Mór, gr. Eszterházy Miksa, b. Edelsheim-Gyulai tábornok, gr. Szapáry László altáborszernagy, Edényi honvédezredes, Pálfyné három leányával, Csernovics Roxana, Csetvertinszky hg., b. Révay Gyula, Földváryné Asbóth Flóra, Odescalchi bg. stb., stb. A verseny 4 órakor délután kezdődött , eredménye a következő: I. Síkverseny (100 yard távolság.) Öt versenyző közül első nyertes lett Grund Vilmos, második Pick Lipót, Grund 31 mp. alatt futotta be a pályát. II. Az ökölvívásban 2 pár versenyzett. Győztesek maradtak Oláh György és Hentaller Lajos. Ezek közt viadalra kerülvén a dolog, a győző Oláh György maradt. Gátverseny (120 yard) távolság 6 gáttal egyenkint 3 láb magasságban. Első nyertes lett Zeiller Béla (17 mp. alatt érte be.) második Vaisz Géza. — IV. Birkózás elmaradt. — V. Versenyjárás (1 angol mfd. távola.) Három versenyző közül Bendik István érte elsőül (9 percz és 30 mp. alatt), másodikul Papp Farkas (9 p. és 50 mp. alatt.) VI. Gátverseny (Első vetélkedés a »bajnok« czimért) x/* angol mfd távols. 12 gáttal 8 láb magasságban. Első ért be Helvey Béla (1 p. és 10 mp. alatt) második Székely Gyula (1 p. és 20 mp. alatt.) A díj a nyertesnek csak az egymás után következő 3-ik diadal után adatik ki. — VII. Síkverseny (220 yard távols.) Győztes Pick Lipót (25 mp. alatt). Másodikul Zeiller Béla ért be. — VIII. Távolugrás. Erre 3 versenyző jelentkezett, azonban két dilettáns is versenyzett, anélkül, hogy a díjra igényt tartana. Mindenki háromszor ugrott. A legnagyobb távolságok a következők Zeiller Béla 4-ik ugrásban 15 láb 10 hüvet ugrott, Pick Lipót 3-ik ugrásban 16 lábat, Becker 3-madszor 14 1. 5 h.-et. A dijat Pick nyerte. A dillettánsok egyike azonban Porzsol Gyula 1 egész lábbal ugrót hosszabban mint Pick. Porzsolt a 3-ik ugrásban 16 lábat ugrott. — Következett a Programm legérdekesebb pontja: harmadik vetélykedés a bajnoki czimért (2 angol mfd. sikverseny.) A bajnoki czímet Porzsolt Ernő két versenyen már kiérdemelte s most a harmadikon volt eldöntendő, ha véglegesen az övé marad-e. Porzsoltnak csak egy versenytársa volt Bendik István. A verseny eredménye az, hogy Porzsolt 11 p. és 55 mp. Bendik 12 p. és 22 mp. alatt futották be a pályát, s így a versenyen Porzsolt Ernő maradt a győztes, s a bajnoki czimet végleg megnyerte. — Végül kötélvontatás tartatott, s azután a kitűzött díjakat (ezüst és bronceérmek, serleg stb. osztották ki A verseny 6 óra után ért véget. — A nemzeti tornaegyesület ápril 29-én tartotta ez idei rendes közgyűlését. A nagy számban megjelent egyesületi tagok fényes tanúságot tettek arról, hogy az érdeklődés ezen üdvös működésű nemzeti intézetünk iránt nem lankad Matolay Elek egyesületi elnök vezette a gyűlést, melynek lefolyása röviden a következő : az igazgató választmány évi jelentése tudomásul vétetett; ezen jelentés szerint van az egyesületnek 442 tagja, ezekből tornáz 250, az egyesületi növendékek száma 1425, leánynövendék van 30. A tornatanítóképezdéből eddig már 300-nál több okleveles tanító került ki, pedig a képezde 1868-ban csak két hallgatóval nyílt meg. — Elhatározta a közgyűlés, hogy a titkári és ügyészi állás egyesitessék, hogy a nem tornázó egyesületi tagok 6 frt. évi dij mellett gyakorolhassák tagsági jogaikat. Fénypontja volt a közgyűlésnek, midőn Matolay elnök, ki e tisztet már 1869. óta viseli, daczára annak, hogy ismételve kijelenté, miszerint az elnökséget többé el nem vállalhatja, mégis nagy lelkesedéssel megválasztott s csak midőn ismét lemondott, lett helyébe megválasztva, nagy szótöbbséggel elnökké dr. Szontagh Ábris, a magyar tornászat egyik elsőrendű bajnoka s alelnökké Márkus István. A közgyűlés végre kimondá, hogy Matolaynak a tornászat s az egyesület körül szerzett érdemei iránt való elismerésül az ő tiszteletére nyilvános diszünnepélyt rendeztet. Ezzel a közgyűlés véget ért. — Az orsz. ki Bdedovó egyesület tegnap tartotta meg közgyűlését a megyeház nagytermében Tisza Kálmánné elnöklete alatt s több kitűnőség jelenlétében. Az évi jelentés felolvasása után, melynek főbb adatait már közlöttük, az alapszabályok módosításai jöttek szőnyegre. Legfontosabb ezek között, hogy a választmánynak szakosztályokra felosztása az alapszabályokból kihagyatott. Az egyesület gyermekkertész nőképző intézete ősszel a cholera árvaházzal egyesülve, a szegények háza mellett lévő új épületbe fog áthelyeztetni, a budapesti Frőbel nőegyesület bejelentette, hogy az egyesület felügyelete alá helyezi magát. Legtöbb vitát idézett elő Ürményi József alelnök lemondása, miután lemondó levelében szemrehányásokat tett az új épület építése s berendezése körül történt eljárásra. Végül lemondása egyhangúlag elfogadtatott s úgy ő, mint Trefort Ágoston tiszteletbeli tagoknak választattak meg. Rapsz József beadott kérvénye némi vita után a választmányhoz utasittatott. A jelen közgyűlés tisztujitással nem foglalkozott, az az alapszabályok hitelesítése után összehívandó rendkívüli közgyűlésre tartatott fenn s addig a jelenlegi tisztikari választmány bízatott meg az ügyek vezetésével. — A pesti lövész-egyesület tsgusp. d. e. 10 órakor volt rendes közgyűlését megtartandó, minthogy azonban a tagok csekély számmal jelentek meg, az alapszabályok értelmében, melyek szerint — az igazgatóságon kívül legalább is 40 tagnak kell jelen lennie — a közgyűlés nem volt határozatképes, s így a közgyűlést elnapolni kellett, s az május 14-én fog megtartatni, miről a tagok közvetlenül is értesíttetni fognak. Ráth Károly főpolgármester, mint az egyesület főlövészmestere, féltiz órakor személyesen megjelent a lövölde helyiségében, hogy bejelentse, miszerint a Margithid megnyitása miatt ezúttal a közgyűlésen nem elnökölhet. — A »Gödöllő és vidéke történelmi és régészeti muzeumegyesület« rendes évi közgyűlését, mely tört. és régészeti felolvasással lesz egybekötve, május hó 20-án d. e. 11 órakor Gödöllőn az »Erzsébet« fogadó nagytermében tartja meg, — melyre úgy az egyesületi tagok,valamint a történelmi és régészet kedvelők figyelmeztetnek. Ugyancsak aznap az egyesület javára hangverseny és tánczmulatság rendeztetik, — melynek sorozata későbben fog meghívók és hírlapok utján tudomásra hozatni. Dobozi István, egyesületi titkár. — Egy régi sírboltot födöztek föl a Ferencziek most lebontott épülete alatt. Egy munkás ugyanis a napokban munka közben egy üregbe szakadt le. Az üreg megvizsgáltatván, kitűnt, hogy az egy teljesen elzárt s beépített sírbolt, melynek létezéséről eddig senkinek nem volt sejtelme. A sirboltban egy fakoporsót találtak, mely a munkás lebukta következtében némileg megsértetett. A koporsó födelén ezüst szegekkel latin nyelven e felírás van kiverve: Perényi Katalin 1776. A koporsóban levő csontváz meglehetősen sértetlen állapotban találtatott, baja vereses s még csaknem egészen jó állapotban maradt meg. A csontváz összekulcsolt ujjcsont*jai közt egy kokasdióhéjból készült olvasót s egy viaszfeszületet találtak, mely utóbbi szintén egészen sértetlen maradt. A lebontott könyvtárépület a sírboltra még a múlt században II. József uralkodása alatt építtetett. A leletről a Perényi-családot már értesítették, ideiglenesen pedig a koporsót a benne talált csontvázzal együtt a barátok templomában levő sírboltba helyezték el. — Az orsz. középtanodai tanáregyesület I. szakosztálya e hö 2-án kedden d. u. 5 órakor havi ülést tart. Az ülés tárgyai : 1) Schwiedland franczia grammatikáját bírálják : Tölgyi István és dr. Margalit Ede. 2) Graf Jakab német nyelvtanát bírálják : dr. Szemák István és Tiber Ágost. Ezt folyó ügyek követik. — A hírlapok és folyóiratok statisztikája. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztériumban a hírlapok és folyóiratok statisztikája összeállittatván, az eredmény kitüntette, hogy a magyar korona területén 1875. évben megjelent összesen 325 hírlap és folyóirat és pedig : a) politikai tartalommal: magyar nyelven 87, magyar-tót nyelven 1, magyar-orosz nyelven 1, horvát nyelven 3, német nyelven 42, tót nyelven 6, szerb nyelven 4, román nyelven 6, olasz nyelven 1, összesen 151; b) szépirodalmi lap: magyar nyelven 10, horvát nyelven 2, német nyelven 5, szerb nyelven 3, román nyelven 1, összesen 21; c) szaklap: magyar nyelven 92, horvát nyelven 11, német nyelven 20, tót nyelven 6, szerb nyelven 2, román nyelven 4, olasz nyelven 1, héber nyelven 3, összesen 139; d) életlap magyar nyelven 5, horvát nyelven 1, német nyelven 5, tót nyelven 1, szerb nyelven 1, román nyelven 1, összesen 14. Ezen hírlapokból és folyóiratokból a felebbi évben postán szétküldetett összesen 18 964,533 darab szám, és pedig: a) politikai lap: magyar nyelven 6.967,960, magyar tót nyelven 6,844, magyar orosz nyelven 22,752, horvát nyelven 534,851, német nyelven 5.460,146, tót nyel.