A Hon, 1877. január (15. évfolyam, 1-29. szám)

1877-01-02 / 1. szám

1 szám. XV. évfolyam. ..... s*e&t*A*------------------------------------------­Kiad­ó-H­ivatal , Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési d­ij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írt ki. 6 hónapra...........................................» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ...­­ » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. ,­­ Reggeli kiadás. Budapest 1877. Kedd, jan. 2. Szerkesztési íródat Barátok-tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől tannak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK &­­ szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok«.- tere, Athenaeum-épület) küldendők. Eilőfizetési felhívás. HÓST“ XY-dik évfolyamára. Lapunk az 1877-ik évben XY-ik évfolya­mába lépett. Súlyos és­, változó körülmények közt tudtuk kiérdemelni és megtartani a nagy­közönség bizalmát. Ez lesz törekvésünk ezen­túl is, azon sokkal súlyosabb és változóbb körülmények daczára, melyek közt élünk és melyek jövőben hazánkat fenyegetik. Őszin­tén szabadelvűek, és a biztos, alkotmányos haladás ember­i vagyunk és maradunk min­dig. Politikánkat a haza érdeke, és soha nem koc­káztatandó alkotmánya, haladása vezér­­lendi mindig. Nem tetszelgünk senkinek ; a nemzet valódi érdekeinek akarunk szolgálni híven, határozottan, őszintén. Hogy lapunk minden oldalról jól legyen értesülve, gyors és pontos tudósításokat hoz­zon m­a végre, mint eddig, úgy ezentúl sem sajnáljuk sem a lelkiismeretes buzgalmat, sem a költséget. Olvasó közönségünk támo­gatása biztosít, képesít arra, hogy igényeinek lehetőleg megfeleljünk. Lapunk tárczájában folytatni fogjuk Jó­kai Mór »Egy az Isten« czímű regényét, s az esti lap számára már kész egy fölötte érdekes angol és egy franczia regény. Ezeken kívül színházi bírálat és tanulmányok fogják a tár­­cza változatosságát emelni. Rendkívüli lapokat adunk mindaddig, míg az események meg­követelik.­­ Félévre.......... 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy hóra .... 2 frt Az esti kiadás postai különküldéséért fe­lülfizetés évnegyedenkint........................... 1 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni,melyek bérmente­sítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül­­nek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czím ala­t Budapest,Ferencziek tere,athenaeum-épület küldendők. Előfizetőinket abban a kedvezményben részesítjük, hogy Jókai Mór »Forradalom alatt irt művei« czimü diszkötésü kötetet, melynek bolti ára 5 frt, megrendelésre 2 fo­rintért megküldjük. A »Hon« kiadóhivatala. Budapest, jan. 1. Uj év napján. Nem párt, a nemzet beszélt, Gorove ál­tal, Tiszához ma, midőn ő azon három eszmé­nek adott kifejezést, üdvözlő beszédében, hogy a nemzet lelkesülten csoportosulna feje­delme és kormánya körül, ha elérkeznék a pillanat, melyben az ország »jövőjének« vé­delmére kelni szükséges; másodszor midőn megbélyegzé azon törekvést, mely el akarná zárni hazánk elől azon forrásokat ,melyek­ből minden nép meríti anyagi jólétének elv­­eit« és harmadszor midőn hangsúlyozó a­narchia másik felével az összetartózandó­­azon, a nemzetben folyton erősbü­lő, érze­­melyet az osztrákok magatartása megi­­­ai czéloz. így gondolkozik az egész nemzet, habár sokra szakad is az az egyes kérdések, fő­­az Ausztrával való viszony megállapítási dja fölött. Az egész nemzet csak érdekeink­­óvása mellett akarja a békét, az egész­het csak anyagi jólétünkre szükséges for­­k felnyitása mellett nyugodnék bele az u­r­ával való szerződésbe és az egész nem­­érzi a dualistikus alkotmány politikai fon­­ágát, nagyra becsüli, de életénél becse­­lnek nem tartja azt; úgy, hogy ha erre nének, kényszerítnék arra, hogy mázt hagyja veszni. Az a párt, mely már most koczkára tűnné azt, elenyésző csekély részét képezi a nemzetnek; de ha épen az osztrákok törnek utat e törekvésnek, hol centralistikus, hol se­­paratistikus törekvéssel — veszélyes mérve­ket nyerhet az. És midőn Gorove kijelenté, hogy a függő­kérdésekben (tehát a dualistikus alkotmány — kérdésen kívül hagyásával) nem sikerülne az egyezség Ausztriával, az esetre is »meg­mérte a nemzet a nehézségeket és az áldoza­tok nagyságát« — akkor is az egész nemzet nevében beszélt, annak érzelmeit tolmácsolta, szilárd akaratát fejezte ki, mely a jogos igé­nyeknek életet szerezni« kész. Ezek Bécsnek szólnak és még sem ké­peznek fenyegetést, mert érdekeink megóvá­sát a monarchia rovására nem akarja; ezeket a szabadelvű párt elnöke mondta az általa támogatott kormány elnökéhez, és még sincs semmi nyoma azokban a pártszempontoknak. Csak a nemzet érzelmei vannak konstatálva és egy tapasztalt államférfi, a szolgálatban járatos politikus által híven kifejezve. Mérsé­kelten, higgadtan van tőlünk elutasítva a szakítás eszméje, de szilárdan, elhatározottan van hangsúlyozva a nemzet érdekeinek elen­­gedhetlensége és engedékenységének határa. Láthatják ebből benn és künn, fönn és alant, mindenfelé, hogy a nemzet további­­ concessiókra nem hajlandó, hogy a m­a­g­á­r­a­­ hagyatás eshetőségére is el van határozva,­­ erről is biztosítja, a mérsékelt elemek, a leghiggadtabb államférfiak által is — kormá­nyát, támogatásáról. Ha Gorovéban megszólalt a barát is, és kifejezte Tisza iránt a párt és saját sze­­retetét, jó kivánatait — azt hiszszük, eb­ben is osztozik a nemzet; mert legyen bár Tisza mellett vagy vele szemben — éreznie kell mindenkinek, hogy ő a hazának nem csak h­it, de egyik nagy fia is — és a haza­­szeretet is sugallja ő irányában a jó kivá­­natokat. És Tisza felelt: nem szólt belőle sem a miniszter, sem a pártember — pedig pártjá­hoz beszélt, hanem kifejezte válságos nap­jaink, viharteljes jövőnk két biztos támaszát: a fejedelemmel való egyetértést és a nemzet hazafias, higgadt elszántságát. Míg e két érzés biztos birtokával kezdjük az új évet, a nagy veszedelmek daczára sem eshetünk kétségbe. Sőt kétségbeesést hirdetnünk sem sza­bad és jóltevő Tisza, hogy figyelmezteté azo­kat, kik maguk számára akarnak politikai tő­két csinálni az ország bajainak túlzásából, hogy szövetségesei csak az erősnek vannak, a gyengét, vagy ki magát annak hirdeti, veszni hagyják. Az erő öntudata, sőt sokszor ennek hiá­nyában is, az elhatározás nyugodtsága, szi­lárdsága többet ér, mint az idő előtti elhamarkodott akc­ió, melyet épen azok akar­nak, kik kétségbeejtő állapotunkat hirdetik. E tekintetben, a külpolitikára nézve, volt Tisza beszédében egy passus, mely kiváló figyelmet érdemel. Egész nyíltsággal kijelenté: »Azon erős meggyőződésben va­gyok, hogy egy nemzet vérét és vagyo­­nát nem szabad igénybe venni sem dicsvágyból, sem türelem­vesztésből, sem még az igen méltó felháborodásból sem, hanem ezt igénybe venni csak akkor lehet, mi­dőn a nemzetnek, az államnak jogait, érdekeit más­kép megvédeni lehetetlen.« E passus, a bécsi tanácskozás után fonto­sabb, mint máskülönben lett vol­na.Helyes,hogy dicsvágyból vagy türelem­vesztésből a nemzet vére és vagyona igénybe nem vétetett ; sőt »igen méltó fölháborodásunkat« is, melyet érzünk Szerbia paczk­ázása és Oroszország provokáló magatartása miatt, épen azért nyomtuk el, hogy elhamarkodva semmi sem történjék ; de azt csakugyan megkövetelhet­jük, hogy még a vér és vagyonvesztés se le­gyen visszariasztó akkor , ha »máskép« a nemzet és állam jogait, igényeit meg­védeni , de igazán és teljesen megvédeni nem lehet. Őszintén helyeseltük, hogy idő előtt engagekrozva erőnk és kompromittálva békénk nem volt — de nem akarjuk, hogy a békéért, erőnk és érdekeink legyenek kom­promittálva. Az Ausztriával függőben levő kérdéseink megoldását egy vagy más irányban igen rö­vid idő alatt ígérte Tisza és midőn azt is ki­jelenté, hogy »egy vagy más alakban« fog oly megoldás találtam­, »mely meg­felel hazánk jogainak és érdekeinek, a­nél­kül, hogy legalább hosszabb időre elidege­­nítné egymástól a monarchia két állama né­peinek érzelmeit« — akkor csak a régi alternatívát, a dualisztikus bankot vagy önálló bankot emlegeté; ebből ugyan hiába fognak az osztrákok vagy ellenfeleink új kon­­cessziókat kiolvasni. Ha Tisza hangsúlyozó,hogy mi ne szolgál­­tassunk okot a szakadásra, ha Ghyczy is arra figyelmezteté (az ő elfogulatlan figyelmezteté­sének csak hitelt adnak) a nála tisztelgő függet­len szabadelvűeket, hogy lehet érdekeinknek megfelelő megoldásra jutni — ez az államfér­fiak hazafias tanácsa, kik tudják, hogy mily kényes ügyekkel, mily könnyedén szeretnek nálunk elbánni; de az ország érdekeinek minden oldalról és mindenki által többszörösen hangsúlyozott kielégí­tése, megyőzhet mindenkit arról, hogy sem a nemzetben, sem a kormányban hajlam vagy akarat sincs azok feláldozására. E régi hitünk nyert pecsétet az uj év napján, ezzel kezdjük és ennek valósulásával akarjuk végezni az évet! — Az uj év alkalmából a lapok visszatekintései átalában vajmi lehangolók. A hely­zet komorsága uraló minden kedély s minden toll fölött, s nagyon könnyelmű lélek lenne az, ki még ma is a könnyenhivőség légvárait akarná rajzolgatni. A feketével feketére való festésnek is meg van azonban a maga határa s pedig a valóság adataiban, így ha laptársunk a »Pesti Napló«, a múltra nézve azt állít­ja, hogy az 1867-ik év kölcsönei 5 és fél százalékba jöt­tek, nem állít igazat, mert bizony, s ebben rejlik rom­lásunk egyik nagy oka — daczára szűz hitelünknek — ama kölcsönök is fölülkerültek 7°/0-on; s ha a je­lenre nézve azt állítja, hogy az öt perczentes, két év múlva al­pari beváltandó kincstári utalványok árke­­lete 75, ebben szándékosan ferdít, mert csak saját tőzsdei táblázatát kellene megtekintenie s tudná, hogy nem is a két év múlva beváltandó (ebből hónapok óta már egy sem kerül a piaczra) hanem a három év múlva beváltandó kincstári utalvány árkelete 93—94, a­mi közel 25 százalék különbség ; s ha a jövőre néz­ve azt bizonyítgatja, hogy az állam nem fog kölcsönt kapni 10 százalék aranykamatra, ez sem lehet egyéb szándékos ferdítésnél, mert ily monstruo­­zus kölcsönművelet eszében sem lehet senkinek. Szó­val mindennek meg­van a maga határa , az államhi­tele­k vezérczikkek által való rontásának is.­­ A conferenczia határozatai ellenében a porta egy módosító javaslatot terjesztett elő, me­lyet a hatalmak megbízottai discussió alá vehetőnek nyilvánítottak, de kijelentették, hogy ad referendum veszik. A konferenczia első ülésének lefo­lyásáról a »Köln. Ztg.«-ban következő tudósítást olvassuk : Az ülés rövid volt. Ignatieff átnyújtotta Szavjet pasának az előértekezletek jegyzőkönyveit, melyek több száz oldalra terjedő művet tesznek ki. Erre a török­­fölhatalmazottak egy emlékiratot ol­vastak föl Törökország jelen állapotairól s azok okai­ról, melyek mind meg fognak szűnni az alkotmány következtében. Salisbury föltűnő türelmetlensé­get mutatott, többször félbeszakitá a fölolvasót mi­dőn ez bizonyos gonosz befolyásokról tett említést, melyek meggátolták eddig a porta minden törekvé­sét. Salisbury a fölindulás egy nemével a jegyző meg, hogy a fölolvasó szorítkozzék csak jelenre, mert a múltban Törökország mit sem akart lenditni. Az előconferenczián az határoztatok többi közt, hogy Montenegro a terület nagyobbítást a portának való minden hódolás és vazallusi viszony nélkül kapja. »Bécsi beavatott körökben, mint a »D. Ztg.« írja, kiválóan békés értelemben fogják föl a fegyver­­szünet meghosszabbítását, illetőleg azt, hogy Orosz­ország abba beleegyezett. Oroszország nem fog ez­úttal támadni, még akkor sem, ha a porta nem fogad­ná el lényegükben a hatalmak megbízottai által a konferenczián hozott határozatokat. De másfelől azon nézetben vannak ama körök, hogy Oroszország csak azért tanu­ít váratlanul oly békés fordulatot, mert a legújabb mozgósításnál kitűnt, hogy nem annyira harczképes, miszerint Törökországot , kilátással a sikerre megtámadhassa.­­ És ebben van az Európa békéjét komolyan fenyegető jövendő kom­­plikátiók magva , mert Oros­zország csak addig fog békében maradni, míg fegyverkezéseit befejezte, s egy új hábo­rúra mindig talál elég ürügyet a szláv világ izgal­mában, melyet félhivatalbn Kar Aiocvtin: — főtivokr, vese«. — A minisztertanács, mint a »közvé­lemény« értesül, elhatározta a regálék megvál­tását. A kérdés tanulmányozására és javaslatté­telre egy bizottság küldetett ki, melybe a belügymi­nisztérium Szalayt, a magyarországi földteher­­mentesítési alapigazgatóság főnökét, a pénzügymi­niszter Bu­day Sándor miniszteri tanácsost, az igaz­ságügyminiszter pedig Kovács Kálmán min. taná­csost nevezte ki. E bizottságnak, mely leközelebb megkezdi mű­ködését, rendelkezésére bocsáttattak azon adatok, melyek ez irányban az egyes minisztériumok által gyűjtöttek, és azon javaslatok, melyek e tárgyban már az előbbeni kormányok által készíttettek. Ezen adatok szerint a korcsmaregale jövedel­me évenként 7 millió frtot, a többi regáléké (malom stb.) 2 millió frtot tesz. Adóalapul ugyanis ennyi van bevallva. A két milliónyi korcsmaregáléból közel 2 millió frt a községi korcsmároltatásra esik, a bir­tokosság jövedelme tehát 5 millió frt, mely 100 frt tőkének felel meg. Ha ebből a kincstár tulajdonát képező regálét leszámítjuk, körülbelül 80 millió frt­­nyi tőke maradna, mely a többi korcsma regalebirto­­kosok közt oszolnék meg az országban, — a mely tőke — ha czélszerű módon mozgósittatnék, rövid időre legalább segíthetne a birtokos osztályon. — A bécsi tanácskozások »alárendel­­tebb jelentőségű folyó ügyeinek« — mint a »Pol. Corr.« s­á — egyik tárgyát a »P. Lt.« bécsi levele szerint a következő eset képezi: Becke (előbb osz­trák, azután közös pénzügyminiszter), L­ó­n­y­a­y és Holzgethan egy pompás lakás birtokában voltak a régebbi Palais Savoyenben. De már Holzgethán alatt reclamálta Pretis ezen lakást, mely tulajdonké­pen az osztrák pénzügyminisztert illette meg. Az osztrák delegáczió támogatta Pretis követelését, míg a magyar delegáczió a statusquo föntartása mellett nyilatkozott. Mikor Holzgethán meghalt, kinek he­lyére egy ideig utód nem nevezteti volt ki, Preuis báró egy legfelsőbb elhatározás által fölhatalmazva és kö­vetve a beati possidentes elvét birtokába vette a pom­pás lakrészeket. Midőn pedig Hoffmann báró közös pénzügyminiszterrré kineveztetett, követelte az őt megillető lakosztályt. A két excellentiás úr közötti hosszasabb pactálás után abban történt megegyezés, hogy Hoffmann kap 6­7 szobát, de nem az épület homlokzata, hanem egy kis mellékutcza (Johannes­gasse) felöl. De ezzel még korántsem ért véget a vi­lágráró esemény. Lónyay pénzügyminisztersége alatt a delegácziók ama termek bebútorozására mintegy 17,000 frtot s azon kívül reparaturákra még párezer frtot adtak, úgy hogy Magyarországra az egész ösz­­szegből esett vagy 9000 frt. A bútorokat Pretis lefog­lalta a maga számára, Hoffmannak pedig maradtak a falak. Miután külön alap a közös pénzügyőr szobái­nak bebútorozására nincs s a delegácziók sem szavaz­hatnak meg újat, a csütörtökön tartott tanácskozás­ban az határoztatott, hogy a reánk eső költségeket az osztrák pénzügyér fedezze. Ezzel az ügy elin­­téztetett. — Milán fejedelem a fegyverszünet meg­hosszabbítása után egyenesen a czárhoz fordult azon kéréssel, hogy — mint a »P. C.« jelenti — Oroszor­szág gondoskodjék a szerb hadsereg eltartásáról, kü­lönben kénytelen lesz összes csapatait haza küldeni. — Romániából írják, hogy a lovasság és­­ a dorobanczok, valamint a tartalékosok egy részének szabadságolása megkezdődött. Az idei 15.000 főny­i ■ újonczcontingens azonban legközelebb teljesen be­­ lesz gyakorolva, a román hadsereg ismét előbbi 30 ezer főnyi létszámra lesz kiegészítve.­­ A török alkotmány kihirdetésekor összegyűlt mintegy 20,000 főnyi néptömeg, a keresz­tyén vallások dignitáriusai is jelen voltak u. m. a gre­goriánus örmények patriarchája, Narses: a kath. örmények patriarchája H­a­s­s­u­n : a keleti kath. örmények patriachája, Kupelian; a bolgár exárcha, A­n­t­h­u­m és az unitus bolgár érse­kek. Az alkotmány kihirdetése után a porta fő ala­­mizsnája egy imát mondott, melybe a keresztyén patriarchák is bele foglaltattak s nyilvánosan megne­veztettek. Ez az elő eset az ottomán birodalom fön­­állása óta s kétségkívül a kihirdetett alkotmánynak is első hatása. Mikor 101 ágyudörgés tudata a török főváros­sal az alkotmány létrejöttét, Szavjet pasa külü­­gyér­e megjegyzést téve a conferenczián: »Uraim! Mi alkotmányosak vagyunk!« Mire Ig­­n­a­t­i­e is rosz akaratú csípősséggel ezt viszonza: »A törökök tökéletes színészeknek bizo­nyították magukat.« — A bosnyák in­s­urgensek bizott­sága, mint a »N. W. T. hitelt érdemlő forrásból ér­tesül, elhatározta, hogy addig a fölkelésnek ne le­gyen vége, mig a következő öt pont életbe nem lép: 1. Hogy a bosnyák raják Bosznia összes föld­birtokának felét tulajdon gyanánt kapják. 2. Hogy a lerombolt házak és templomok török költségen fölépitessenek. 3. Hogy Boszniában keresztyén kormány alakitassék. 4. Hogy minden török, ki kegyetlenségeket követett el a rágákon, példásan megbüntettessék. 5. Hogy Boszniában minden török lefegyverez­­tessék. Az i­j évi tisztelgések A miniszterelnöknél. A szabadelvükör tagjai nagy számban gyülekez­­tek össze a szabadelvükör helyiségében, honnét hosz­­szú kocsisor vitte fel őket 11 órakor a miniszterelnö­ki palotába. Itt az erkélyteremben fogadták őket a magyar ruhába öltözött miniszterek, Tisza, Széll, Perczel, Szende és Trefort. A párt nevében Gorove I. igy szólt: Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! Bár­mily nehezek legyenek a gondok, melyek lelkeinken ülnek, e pillanatban uralkodik azok fölött a kedves érzemény, hogy meg­jelenve (előtted az ujev reggelén, mély fisz­bVxut'uim­o nooumu uiziaxuiuuauou. T­omat kölcsönözhetünk s meleg kebellel hozhatjuk szerencsekivánatainkat neked, kormányunk Elnökének és tisztelt Minisztertársaidnak. És ily tiszta, őszinte kifejezése után ez üdvözletünknek, talán felejthetnénk is min­den egyebet, mi hazafi lelkünket foglalkoz­tatja, ha nem tudnék, hogy mi véled szívben és lélekben egyek vagyunk, ha nem tudnék, hogy a mi kebleinkben rezeg, az a te kebled is rezgésb­e tartja ; de igy tudva, igy érezve azt, úgy tűnnénk föl saját lelkeink előtt, mint­ha az irántad való nyíltságunk kötelességét nem teljesítenők egészen s szándékosan hall­gattunk el olyat, mi telkedben s bennünk ugyanaz, a haza sorsát, miként az, ez év kez­detén, elménkben fölmerül. A nehézségek egész sora vonul el előttünk. Azonban gondjaink közepette tudjuk s a legmélyebb hálaérzelemmel méltányoljuk, hogy az ország békéje fölött egy igazságos, s népe által szeretett fejedelem őrködik ; tud­juk, hogy koronája tanácsában a meggondo­lás vezeti a béke föntartásának művét s ezen hitben megnyugvással és bizalommal tekin­tünk föl a fejedelem felé s felétek, kormá­nyunk felé. (Elénk tetszés) De ha meggondoljuk, hogy sokszor a legmélyebbre ható meggondolásnak s legerő­sebb akaratnak sincs hatalmában minden vál­ságot kikerülni, lehetetlen rá nem mutatnunk a nemzet azon higgadt és elszánt magatartá­sára, mely máris megmérte a nehézségeket, megmérte az áldozatokat, máris számolt kö­telességeivel a haza iránt s lelkesülten fogna csoportosulni fejedelme és kormánya körül, ha elérkeznék a pillanat, védelmére kelni az ország jövőjének. (Átalános tetszés.) Mindnyájan ismerjük, tudjuk, mi nehéz harczot vívtok Te és Társaid a nemzeti jólét érdekeinek megmentése mellett s fogadjátok ezért meleg elismerésünket; de lehetetlen nem hallanunk a hangokat is, m­lyek tagadásba veszik, hogy egy szövetségben — többen — egy összetartozásban egyedüli politika a köl­­csönös jólét fejlődését nemcsak megengedni, de azt elő is mozdítani, é­s lehetetlen nem látni azon törekvés jeleit, hogy jogos igé­nyeink daczára elzárassanak hazánkra nézve azon források, melyekből minden nép meríti anyagi jólétének elemeit. Keserű e tapasztalás minden komoly ha­zafinak, keserű a közelebb, a távolabb fekvő következmények miatt, — az, — mert meg van az ok aggódni afölött, hogy ily törekvés megingathatja nemzetünkben a hitet, hogy a százados nyílt és alattomos súrlódások vala­­hára véget értek s a megnyert, egyetértés alapján fejlődhetik a jólét úgy a két félnek, valamint az összes monarchiának javára és aggódnunk kell a fölött, hogy megingathatja az összetartozás erős hitét, mely a nemzetben mélyebb nem volt soha, mint a közelmúltban. A mi kormányunk feladata és a mienk : nem engedni rést ütni az összetartozás ez erős hitét, nem engedni gyöngülni, enyészni azt, de másrészt a mi kormányunk feladata és a mienk, megóvni a nemzet fejlődésének élet­­föltételeit. Sikert kívánunk mi neked, mélyen tisz­telt miniszterelnök és társaidnak e nehéz munkához és készségesen nyújtjuk támoga­tásunkat. De ha e munkátok s legjobb szán­dékotok nem is sikerülne, ha e nehézségek to­vább is megoldatlan maradnak,­­ mi ez esetre is megmértük a nehézségeket, az áldo­zatok nagyságát, s hiszszük, hogy e nemzetet ott fogjátok találni jogainak és kötelességei­nek terén, mely a legbiztosabb marad mindig, midőn nemzeti jogokat s igényeket föladni nem lehet, ott fogjátok találni, a czél felé törve, hogy e jogos igényeknek életet sze­rezzen. És midőn igy nálad megjelenve s keb­leinket föltárva, kedves kötelességet­­teljesí­tettünk, legmelegebb szerencsekivánatunkat ismételve, kérjük az egek Urát, terjeszsze ki áldását a hazára s kormányzatodra s tegye boldoggá és hosszúvá életedet. (Átalános és hosszas élénk tetszésnyilvánítás.) Tisza Kálmán kormányelnök e beszédre következőleg válaszolt: Tisztelt barátaim ! Azon oly szívhez szó­ló üdvözlet után , mely éppen most elhang­zott, a legelső, a­mit társaim és a magam ne­vében ki kell fejeznem : a tiszta szívből jövő köszönet. (Éljenzés) Köszönete ez az ember­nek, mert hiszen arra nézve, ki nehéz viszo­nyok közt van hivatva kötelességét teljesíte­ni, semmi sem lehet oly vigasztaló, oly föl­emelő, oly erősítő, mint azoknak rokonszenve és barátsága, kik iránt tisztelettel és barátság­gal viseltetik ; de köszönete ez a hazafinak is, mert hazánk jólétének semmiben sem lelhetjük nagyobb biztosítékát, mint abban, ha oly férfi­ak, mint ti vagytok és azok, kik az országban mellétek sorakoznak,oly ernyedhetetlen figye­lemmel kisérik az eseményeket és oly­­an a­iadhatatlan buzgalommal munkálkodnak a haza javán, mint a minőnek » --j­uveu jll j »'«uuuvwviiu­ujui wuu jClvl­­dvl-jct* Midőn úgy társaim, mint a magam kö­szönetét mindkét irányban tiszta szívemből kifejezném, vétenék az igazság ellen, ha ta­gadásba akarnám venni azt, a­mit tisztelt ba­rátunk szavai jeleztek, hogy a honfiúi kebel­nek lehetnek jogos aggodalmai; de ép úgy vétenék az igazság ellen, ha teljes határozott­sággal ki nem fejezném azon meggyőződése­met is, hogy ezen aggodalmak, ha nem is itt, de sok helyen ismételten igen túlságos feke­tén színezve adatnak elő. Én magam is a legnagyobb biztosítékot azokban keresem, a­miket tisztelt barátunk elmondott, mert én legalább azt tanultam tör­­­ténelmünk lapjairól, hogy ez országot, na­gyobb baj még soha sem érte, mikor egyfelől oly szerencsés volt, hogy együtt érezhetett fejedelmével (Nagy tetszés) és mikor másfelől a hazafiak kebelében meg volt a higgadt el­szántság , szembeszállani a hazáért, ha kell, minden bajjal. (Élénk tetszés.) Bár gondolnák is meg azok, kik bajain­kat, a létező bonyodalmakat túlságos na­gyoknak festik, s kik — isten tudja — már minő veszélyeket látnak bekövetkezni, hogy ha ez által nem zavartatik is meg — és én meg vagyok róla győződve, hogy nem zavar­tatik meg — a nemzetnek lelki nyugalma, mert a nemzet ítélő tehetségével belátja az esemé­nyek horderejét és erejének tudatában nem hagyja elvenni nyugalmát, nem hagyja ma­gát megzavartatni, mivel érzi, hogy ha kell, akaratja is, ereje is lesz magát védeni. (élénk tetszésnyilvánítások), de vannak bizonynyal, kik egyfelől nem veszik maguknak a fáradt­ságot ez ország s e monarchia viszonyait kel­lően tanulmányozni, s vannak mások, kik a magunk által hirdetett gyöngeséget, a min­denben veszélylátást öntudatosan zsákmá­nyolják ki. (Élénk helyeslés). Pedig bármi­képen vélekedjék is valaki, a gyakorlati politikában barátai, s ha a veszély persze csakugyan eljön, szövetségesei csak az erősnek vannak. (Élénk helyeslés). A gyengét az egyik rideg közönynyel, a másik kárörömmel, a ne­mesebb lelkűek sóhajjal és könyezve, de el­esni hagyja mindenki. (Tartós helyeslés). A­mi a kormányt illeti, feladatának te­kintette eddig, tekinti ma is, megóvni az or­szág érdekeit úgy, hogy megóvassék az or­szág békéje is (Tetszés) és ezentúl is nem re­mény nélkül fogunk ezen czélra törekedni. Teszszük ezt pedig annyival inkább, mert én legalább azon erős meggyőződésben vagyok, hogy egy nemzet vérét és vagyonát nem sza­bad igénybe venni sem dicsvágyból, sem tü­relemvesztésből, sem még az igen méltó fel­háborodásból sem. (Tetszés), hanem ezt igény­be venni csak akkor lehet, midőn a nemzetnek az államnak jogait, érdekeit máskép megvé­deni lehetetlen. (Tartós tetszésnyilvánítások.) Azt hiszem, nem csalódom abban, hogy

Next