A Hon, 1877. június (15. évfolyam, 136-165. szám)

1877-06-01 / 136. szám

136. szám. XV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Péntek, junius 1. Kiadó-h­ivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-építet földszint. Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra.........................................6 frt — kr. 6 hónapra.........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bér­mentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK: szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás a HOIT XV-dik évfolyamára. Előfizetési árak: (A »Hon« meg jelen naponkint kétszer.) Junius hóra ........................... 3 frt. J­unius- j­uniusra ... 4 » J­unius-angustusra . . 6 » Jixm­ixs—September . . 8 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés ér­­pegyedenkint 1 forint. P8T" Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok­ tere 7. szám Athenaeum­épület) küldendő. A »Hon« szerk­. a kiadó­ hivatala, Budapest, május 31. A török kormány arra használta fel és zsákmányolta ki a május 24-ei szofia­­tüntetést, hogy eltávolított Stambulból né­hány oly egyént, kik a tüntetésben résztvet­­tek és arról voltak ismeretesek, hogy Mid­i­­át pártjának törhetlen hívei sorába tartoz­nak. Azzal a török kormány nem nagy szol­gálatot tett önmagának, midőn a száműzeté­seket a diplomáczia előtt azzal vélte igazolan­­dónak, hogy egy oly összeesküvésnek jött nyomára, melynek czélja volt Abdul Hamid­­dal az egész ozmán dynasztiát megbuktatni. Redif és Mahmud Damad pasák, úgy látszik, annyira féltik uralmukat s annyira sikerült tele­beszélniük a szultán fejét, benne akkora fokú ellenszenvet ébreszteniük Midhát iránt, hogy Abdul Hamid megtiltotta környezeté­nek, hogy csak egy szóval is említsék előtte Midhát visszah­ivatását. Az újabban száműzött fiatal török párti egyének a következők: A­g­h­i­á­t effen­­di államtanácsos, Ismail bey osztályfőnök a külügyminisztériumban, továbbá K­e­m­a­l bey és Muhir bey hírlaptulajdonosok. A harc­tér eseményeit illetőleg leg­fontosabb egy konstantinápolyi sürgönyünk, mely szerint­­hivatalosan megerő­sítik A­r­da bán visszafoglalását a törökök által. A »Pester Lloyd« jelenti, hogy Ismail pasa 40,000 kurd lovassal orosz területre tört, miben azonban lehet né­mileg kételkedni. Az ázsiai orosz területre mind újabb meg újabb expeditiók készülnek a tö­rökök részéről, így a trapezunti főkormányzó önkénytes cserkesz sereget toborz s mihelyt megkapja a szükséges hadiszereket, azonnal az orosz Achalzich kormányzóságba szán­dékozik benyomulni, mely 1828-ig Törökor­szághoz tartozott. A Szerdár Ekrem már in­tézkedett, hogy az orosz seregből jövő szöke­vény cserkeszek a kaukázusi lázadás istápo­­lása s előmozdítása végett a helyszínére vites­senek. A konstantinápolyi szofta de­mo­n­s­t­r­á­c­z­i­ó­k­a­t az orosz kormány arra akarta kizsákmányolni, hogy a hatalmakat egy flotta demonstráczióra bírja, rá­mutatván arra, hogy ime mily veszélyes és prekarius az idegen állampolgárok tétele Kon­stantinápolyban. Azonban a hatalmak vissza­­utasíták ez insinuácziót, most ép úgy, mint akkor, midőn az orosz kormány hasonló aján­lattal lépett volt föl Szamarakoff missiója al­kalmából. Egy pé­terv­ári távirat jelenti a na­pokban, hogy Oroszország arra törekszik hivatalosan, miszerint Szerbiát visszatartsa a háborútól, s hogy az orosz kormány lemond azon kétes előnyökről, melyeket a muszka seregnek nyújthat egy insurrectiónak ahhoz való csatlakozása. Hogy mindez mennyire megbízható s mennyire igazán van mondva, kitűnik a pétervári »Wiedomosti« nevű orosz hírlap czikkéből, melyben az van bizonygat­va, hogy Szerbia fü­­ggetlensége, természe­t­e­s következménye R­o­mánia függetlenségének, s hogy már azért is kell a szerb ármádiának az orosz se­reghez csatlakozni,mert Oroszországnak fedeznie kell a hátát. Még azért is kell Oroszországnak kikiáltatni Szerbia független­ségét, mert ezáltal paralysálni fogja az o­s­z­­t­r­á­k-m­agyar és angol befolyást Belgrádban. Románia fü­ggetlenségi nyilat­kozat­a következtében, mint Bécsből az an­gol » Observer« -nek írják , Andrássy gróf egyenes érintkezésbe tette magát az an­gol kormánynyal, megtudandó nézetét, ezen ügyre vonatkozólag. Ez az első eset, mondja a nevezett forrás, hogy Andrássy gróf, nem tekintve a hármas szövetségre, a berlini és pétervári kabinetek kikerülésével egyenesen Londonba fordult. Ez és sok más egyéb azt mutatja, hogy Andrássy gróf az angol politi­kához közeledni óhajt s várják is, hogy mikor eljön az ideje a békekötésnek Törökország és Oroszország között, Anglia és Ausztria- M­agyar­ország azonos érdekek sze­rint fognak eljárni. A képvis­előház a szünet utáni első érdemle­ges ülését jövő június hó 9-dikén szombaton, i. e. 11 órakor fogja tartani. — Oláhország hangulatát és megelégedé­sét a jelen állapotokkal fölötte jellemzi az, hogy a bukaresti kamara egymásután négyszer határozatkép­telen volt. — Rieger és társai ellen, mint Prá­gából távirják, megindittatott a vizsgálat felsőbb helyről jött utasítás következtében. A cseh agitá­­cziók szigorúan tiltva vannak. — Zichy Ferencz gróf, konstantinápolyi követünk május 29-én kihallgatáson volt a szultán­nál s ez alkalommal tolmácsolta a magyar nemzet köszönetét a corvinákért. Politikai tárgya az audien­ciának, mint a »P. Lt.« értesül, nem volt. — Párisból a »Daily Teleg.« a következő sürgönyt hozza: A mai »La France« azt állitja, hogy Andrássy gróf több ízben irt Bismarck her­­czegnek, tagadván azt, hogy Anglia és Ausztria kö­zött szövetség léteznék, s biztosítván a német kan­­czellárt azon teljes barátságról és jó indulatról, melylyel Ferencz József császár Vilmos császár iránt viseltetik. Mindazonáltal,mondja a »La France«, Berlinben némi nyugtalanságot éreznek, és a a­b­r­i­t urnák küldetése Sz­t.­P­éter­várra össze­függésben van azon bizonytalan hely­zettel, mely a Beust gróf által London­ban tett lépésekből eredt. — Részleges mozgósítás van elhatá­rozva a »Deutsche Zig« értesülése szerint, s ennek eredménye rövid idő alatt tapasztalható is lesz az erdélyi részekben s Magyarország déli vidékein való nagyobb csapattestek összpontosítása által. — Egy tekintélyes oláh bojár, ki többször miniszter is volt, a »Fremdenblatt« szerint azon utat és módot, melylyel Oláhország a »függet­­lenség«-hez jutott, »gyalázatos«-nak mondotta. »Az egész úgy tűnik fel előttem,« jegyzé meg a bojár, »mintha egy törpe, támaszkodva markos legényekre, arczul csapná erősebb, hatalmasabb ellenfelét s később aztán vitézségével dicsekszik. Ki tudja, minő megaláztatással fogunk lakolni szabadságunkért.« — Pius pápa és az osztrák zarándo­kok. A pápa 50 éves püspöki jubilaeumára 700 osz­trák zarándokolt Rómába, kik egy rengeteg hosszú feliratot nyújtottak át a »szent atyának«, azt penget­vén abban, hogy szeretnék a pápa világi hatalmát helyreállítva látni. A pápa így felelt a jámboroknak: Örülök, hogy titeket ausztriai szeretett gyerme­keimet körülöttem láttak. Köszönet részvétetekért és hódolástokért. A szent­szék is gyakran táplált már háladatosságot az osztrák nép és annak kormánya iránt. Magam is láttam, midőn Spalatóban valók (1831—32) mily támaszai voltak az osztrák fegyve­rek a szent­széknek s láttam, mint h­arczoltak a sza­bad­kőműves üzelmek és dölyf ellen. Ausztriából gyakran nyert az egyház erőt és támogatást; azért ezennel nyíltan kifejezem e császárság iránti hálá­mat azon segélyért és védelemért, melyet ez állam a szent­széknek a szabadkőműves secta ellen nyújtott, mert ma a forradalom uralkodik a világon a népek akarata ellen. Bővebben kiterjeszkednem erre sem a hely, sem az idő nem alkalmas, csak azt teszem hoz­zá, hogy egyszer egy osztrák követ nekem azt mondá: »A szent szék mindig számíthat Ausztria védelmére.« Ez érvényes még mai nap is, mert jelenlétetek elitéli azt, a mit a szent szék ellen elkövettek. Tartson meg isten e szellemben titeket, honfitársaitokat és szülötte­­földeteket. Már régebben foglalkozom azon eszmével, hogy Csehországban két új püspökséget állítsak föl, melybe ez ország főpásztora, ki itt jelen van, bizo­nyára beleegyezend. Újból köszönöm az istennek, hogy ma a szent háromegység vasárnapján, nekem e nagy örömet engedte, titeket, kedveseim, körülöttem látni s imádkozom istennel értetek stb. Benedictio Dei stb. Megjegyzendő , hogy az osztrák clericalis »Volksfreud« e beszédet nem hiteles szövegként közli, hanem azon reservatióval, hogy a pápa k­ö­­r­ü­l­b­e­­­ü­l ezeket mondotta, más által tartsd meg nekünk a függetlenséget és szerezd meg a művelt világ tiszteletét és szeretetét részünkre. Európa velünk együtt tiszteletteljesen fogja benned fenség Románia nagy királyát (!!) üdvözölni. »Éljen fenséged ! Éljen a fenséges fejedelemné ! Éljen Románia és annak függetlensége !« A fejedelem a következőleg válaszolt a moldo­vai metropolita üdvözlésére : »Igen szent atya ! Románia nagy napjaiban a clerus mindig a nemzet oldala mellett volt, vagy job­ban mondva a clerus volt a nemzet És ma sem lehe­tett másként, midőn a román nemzet határozatát hirdeti, hogy saját életét akarja élni, ura akar lenni sorsának, mint független szabad nemzet. Az egyház adja a kamarák határozatára az ál­dást, hogy ne higgjünk tehát ügyünknek legjobb eredményében ? hogy kételkedjünk abban, hogy a nép szava nem egyszersmind isten szava is ? A nem­zet nevében fogadom szentséged áldását, és együtte­sen egy szívvel és lélekkel kiáltjuk : Éljen Románia ! Éljen annak egyháza !« Oláh­országból. (Saját levelezőnktől.) Bukarest, máj. 26. A fejedelem trónraléptének 11-dik évforduló napján Bratianu Demeter, a senatus alelnöke követke­zőkép üdvözölte a fejedelmet: Fenséges úr! Mély tisztelettel hozza a senatus legforróbb üdvkivánatait fenségednek. Legyen fenséged uralko­dása hosszú, boldog és dicsőséges. Május 10-e, mint fenséged trónraléptének napja egy nemzeti ünnep. Eddig e nagy napon szivünk egyedüli vigasza emlé­kezetünk és aspiráczióink voltak. De ma, óh nézze fenséged! túlárad minden szív a nagy örömtől. — Őseink heroismusa feltámadt az unokákban, és aspi­­ráczióink megvalósultak. Ma a nemzet és magasztos választottja közt a legszentebb szövetség végkép megköttetett. Midőn fenséged e trónra lépett, mi oda ígértük sziveinket s fenséged pedig azt ígérte, hogy csodát fog tenni Románia népeivel. Ma a 300 évvel ezelőtt megszakított életünk fonalát mint független nemzet újjá teremtettük és mint a keleti polgároso­dás úttörői mi vagyunk hivatva előre haladni. Legmagasabb ár! A senatus és a kamara a portától való független­séget elösmerte, fenséged fog heroicus hadseregünk élén állani, fenséged fogja az ellenségnek megmu­tatni, hogy imponálni képesek vagyunk, és hogy függetlenségünk a hatalmak által mint egy üdvös szükség fog elösmertetni. Az idő eljött!­oh nézze fenség, mint lelkesül ez öreg szenátus, midőn az ágyúk bömbölését hallja Kalafat és Olteniezánál; kinek igaza és ereje van, jól is bölcsen teszi ha mer. — Merj, merj, merj, fia »nagy Frigyesnek,« »nagy Istvánnak,« »Vitéz Mihálynak,« vesd e kiválasztottak istenében bizalmadat, és mentsd meg e hazát, mely­hez családod heroicus traditiói és Románia geniussá téged fűznek. És térj vissza Románia boldogságával, térj vissza az emberiség áldásával. Bent a hazában a szabadság, a határon herois­ Odessa veszedelme. A »Daily Telegraf« harc­téri tudósítója Odes­­sából máj. 16-ikán írt levelében a következőket mondja: Odessa tönkre van téve. Legyen a háború ki­menetele akármilyen, Oroszország ezen legjobb, leg­nagyobb jólétnek örvendő városa nem fogja soha többé visszanyerni elvesztett pozitióját. Tönkre jutás előtt áll kereskedő népessége. Harminczezer lakos vándorolt ki, hogy a bombáztatás elől meneküljenek. Az utczák el vannak hagyatva, a boltokat senki nem látogatja. S a bombázás be is következhetik. A törö­kök teljes joggal tehetnék ezt, mert Odessa erődített hely, ámbár miután a törökök védelmi és nem támadó háborút viselnek, lehetséges, hogy első­sorban a nem­zetközi érdekeket fogják szem előtt tartani. Átaláno­­san az a nézet, hogy az erődök itt valami veszedel­mes természetűek. Azonban ez távol van e valóság­tól. A város, mint tudva van, közvetlenül a Fekete tenger partján fekszik és a kikötőt egy kelet felé eső öböl képezi. A kikötőtől nyugatra egy alacsony sziklapárkány vezet közvetlenül a várossal szem­ben. Ezt hét vagy nyolc­ sáncz üteg védi 65 —70 ágyúval. Az ütegek egyátalán nincsenek tökéletes állapotban s néhány száz ember van azok közül alkalmazva. Ez képezi Odessa egész száraz­földi védműveit — elegendők arra, hogy Odessának az erő­dített hely nevet adják, de nem elegendők arra, hogy a várost megvédjék. S az ütegek nem is olyanok, hogy a tengerészeti cooperatioban valami jelentékeny tá­maszt nyújthassanak. Az orosz hajóraj Odessában szintén igen jelentéktelen, áll pedig ez a Popoffka, Tornay croft pánczélos hajókból és két ágyunaszád­­ból. Popoffkán van két 40 tonnás ágyú. Láttam a mi­nap gyakorlaton, mozgása elég gyors. Actióra készen kis czélpontot képez az ellenség tüzének. De oly ala­csonyan jár a vízben, hogy Hobart pasa minapi ki­mondása, miszerint »keresztül gázol rajta,«egyáltalán nem tűnik fel képtelenségnek. A hajó ágyúval egy czéltáblába lőttek, minden lövés kitűnő volt, szinte nagyon közel járt a czélhoz. Nem igy a parti ágyúk. Hasztalan változtatták meg a távolságot. Minden lö­vés rövid volt s kettőből fél távolságra sem értek a golyók. Az ágyúk egészen gyarlóknak bizonyultak. Hogy a tengeren a Popofska miképen fogja magát vi­selni, azt nem lehet tudni. Idáig csak a legnyugod­tabb időben tettek vele kísérletet. De bőven el vannak látva torpedókkal, azok lőtávolban el vannak a tengerpart egész hosszában el vannak helyezve a város körül és két angol mért­­földnyire benn a vízben. A sziklapárkány fölött há­rom pont van, melyet a Nagy-, Közép- és Kis-For­­rásnak neveznek. A Közép-Forrással szemben egy őrhajó áll. Minden hajó, mely most e ponthoz ér, orosz legénység által kalauzoltatik, saját legénysége még az ablakon sem nézhetni. De a szárazról ki le­het lesni a hajók járatát. És nekem okom van azt hinni, hogy a távolról sincs annyi torpedó lerakva, mint a­mennyit a törökökkel elhitettek. Egészben véve lehetetlen belátni azt, hogy Odessa valami komoly akadályt képezhessen ellen­séges megtámadással szemben, és az oroszok nem is hunynak szemet e tudat előtt. Egy ellenséges hajó­­raj, ha jó távol marad benn a tengeren, óvatosan ki­kerülheti a torpedókat. Aztán megkerülve a tenger­partot, a várossal szemben levő hegyfoknál, mely 10 angol mértföldre esik a várostól s melyet egy ágyú sem véd, sem torpedó idáig, felhúzódhatik a hegy­­párkányütegek távolán kívül s aztán egy hasonlít­­hatlanul előnyös pontról a város porrá lövetése csak pár óra műve. Az egyedüli akadályt csak a magá­nyos Popaffka képezné. Meglehet, hogy a törököket csakis nemzetközi tekintetek tartják vissza ettől, s hogy ezért enyhíti hadi operatióit. De az világos, hogy egy Odessa ellen intézet támadás nagy fon­­toságú erkölcsi és anyagi hatással volna az invazio­­nális hadseregre. Oroszország feketetengeri hadserege titokza­tos volt egy ideig. Most kitűnt, hogy e titok semmit nem rejteget. Ez rendesen így szokott lenni. A Po­pofska Odessában, egy másik Nikolajeffen, s mintegy 15 ágyú­naszád teszik az egész tengerészetet. A tö­rök hajórajtól az oroszok elpalástolhatlanul retteg­nek, ámbár a hajólegénység és tisztek tekintetében az oroszok magasabban állnak. Oroszország tengeré­szeti gyengesége igen komoly ügy. Elannyira, hogy némelyek azt mondták, miszerint a győzelem elvégre is az a leend, a­ki a Feketetengeren parancsol. Most az oroszok reménysége abban áll, hogy az ő közép­tengeri hajórajuk, támogatva az amerikai kikötőkben volt hajórajjal s tán még a balti tengeri hajórajjal is, szükségessé teendi azt, hogy Hobart pasa az Aegei tengerre menjen ú­szafoglalni. A küzdelemről a további részletek még nem érkeztek hozzánk. M­u­s­s a pasa volt a törö­kök vezére, kik mintegy 8000 főre mentek. Erzerum, vasárnap éjszaka. (A »Daily Tel.« sürg.) Csatározások több ponton, de komoly ütközet nem volt. Tegnap 2000 török lovas két üteg ágyúval 1000 orosz lovast egy üteg ágyúval megtá­madt. A csata kezdete után roppant zápor támadt, mely annak hamar véget vetett s lehetetlené tette a csatát folytatni. A »Daily Tel.« bécsi tudósítója is constatálja, hogy Konstantinápolyból vett sürgöny szerint a tö­rökök Mussa pasa vezénylete alatt erős küzdelemmel visszafoglalták Ardabánt, a veszteség mindkét ré­szen igen jelentékeny volt. A törökök megtudták, hogy Ázsiában haderejüket az oroszok kétszeresen fölülmúlják. Elkerülendők azon tévedést, mely 1870- ben a francziákra nézve végzetes volt, midőn erődí­tett helyeken tömörítették össze a sergeket. Mukh­­tár pasa elhagyta Karsz várát kellő helyőrséggel és Erzerumon túl fog seregével visszavonulni, az oroszok kettős hadoszlopban való előnyomulása megakadá­lyozván a törököket abban, hogy Karsz és Erzerum között ütközetet fogadjanak el, mert minden positió­­ban oldaltámadásnak lennének kitéve. Erzerum kü­lön álló erődök által védve és körülsánczolt síkságá­val sokkal bizonytalanabb pozitiót képez mint Karsz, mely már legalább is hat heti ostromot kiállhat. A »D. T.« külön huzalán a »La France« követ­kező Bécsből, máj. 28-án kelt sürgönyét közli. Az oroszok előőrsei Bardezen túl vannak és holnap elérik Erzerumot. Mukhtár pasa folytatja visszavonulását. A perusan boghazi szorost köny­­nyen el fogja foglalni az oroszok jobb szárnya. Karsz előtt nincs több 25.000 embernél. A törökök visszavonulása következtében lehetetlen lesz csatát vívni előbb, mint Erzerum falai alatt. Devel tábor­nok táborát Szaimból Kaghizmanra teszi át. Okobbio táb­­seregei Batum hátterét akarják megszállni. A dunai határtérről. M i c o p o 1 i s, hétfő. (A »Daily Teleg.«) Teg­nap török pánczélos hajókat küldtek ki Rahováig, hogy kísérjék figyelemmel az oroszok hadmozdulatait a Duna balpartján. Izlácznál észre vették, hogy az oroszok folytatják erődítési műveiket. Heves ágyú­zás kezdődött, melynek csak az éj vetett véget, a sö­tétség akadályozván meg a további műveletet. Az oroszok jelentékeny veszteségeket szenvedtek. A pán­czélos hajók szétromboltak egy gőzöst, három salu­­pot és három bárkát. Azonkívül az orosz ütegek is megrongáltattak. A törökök vesztesége jelentéktelen. P­er­a, hétfő délután.(A »Daily Teleg.« sürgö­nye) Minden izgatottság teljesen eltűnt, és ismét nyu­godt itt minden. Mindennap új csapatok indulnak a határra. A városban együtt ülésező haditanács a te­kintetbe veendő hadászati kérdéseket tárgyalván, Mukhtár pasától a hozzá intézett kérdésekre, hogy mik az ő hadi tervei, azt a feleletet nyerte a tábor­noktól, hogy bizonyos terv keresztülvitelét vette fo­ganatba, mely sikeres leend, és kéri, hogy ne hábor­gassák őt. Bukarest, hétfő (A »D. Tel.« sürg.) Tegnap két török monitor és a román parti ütegek között hét óráig tartó csata volt Corabiánál Kalafat közelé­ben, mely visszavonulással végződött. Mialatt Károly fejedelem Kalafatban volt, megérkeztek a Viddin bombáztatására ide rendelt nehéz ágyúk. Azokkal mindjárt kísérleteket is tettek, melyek kielégítőknek bizonyultak. A párisi külön hatalom a franczia lapok kö­vetkező sürgönyeit közli a »Daily Teleg.« Bukarest, máj. 28. Az orosz seregek 100.000 főre menő erővel befejezték a concentratiót Zimnitsa és Giurgevo közt s minden pont, mely a partokat uralja, ütegeik által van elfoglalva. Czernovitz, május 27. A tizenegyedik orosz hadtest néhány csapata elfoglalta Kalafatot. Nagy­számú szerb önkénytesek érkeznek Romániába és osz­tatnak be a bolgár légióba. Néhány orosz mérnök területi felvételeket eszközöl, hogy az erdélyi ha­tárokon vára­k építésére készítsenek terveket. Konstantinápoly, május 28. (Az »Esta­fette« sürgönye). A város consternálva van. (?) A bé­kealkudozások jöttek szóba. A háborús hírek ro­­szak. A békés megoldás Oroszország mérsékleté­től függ. Az orosz hadsereg a legutóbbi hírek szerint a következőleg van elhelyezve Romániában : All. hadtest Galaczban, a 8. Brailában, a 17. Gyur­­gyevóban és Olteniczában, a 9. Zimniczában és Tur­­nu-Magurelliben. A 7. hadtesttől, mely a főhadiszál­lással Odessában van, egy hadosztály az izmail-kiliai Dunarészt tartja megszállva, végre a 9. hadtest az Olt jobb partján Kis-Oláhországban van elhelyezve, hol az oláhok a szélső jobb szárnyat képezik. Három hadtest még útban van, és pedig a 14. e hó 26-án az oláh határon volt, a 13. hadtest Tekács felé hatol Berláttól, míg a 4. hadtest, Jászvásár és Fokságon át Oláhország belsejébe nyomul. Hogy mily hadál­lásokat foglal el a hadtest, eddig még bizonytalan. Megjegyzendő, hogy a háboru hat heti tartama után e csapatok közül csak négy hadtest érte el állásait s a többi a Kievtől, Kiseneff, Jászvásár és Bukarestig ter­jedő végtelen útvonalon van szétszóródva s még bátran telik bele 3 hét, mig a Dunát eléri. Az első hivatalos jelentés, mely a kaukázusi orosz hadsereg alexandropoli had­sereg főhadiszállásáról intéztetett Pétervárra a Szaim előtti táborból ápril 30 (18)-áról a következőket tar­talmazza : Az orosz lovasság első osztályai ápril 24-dikén napfolt­kor lépték át egyszerre több helyen az A­r­­p­a­c­s­á­j folyót, mely a határt képezi Orosz- és Tö­rökország közt. A mit sem sejtő török határvámőrök azonnal foglyul ejtettek. Ezután két combinált lovas­hadosztály következett Csavcsavadze tábornok vezetése alatt. E közben Bajanduránál hidat vertek Arpacsájon s a két első kaukázusi hadosztály kelt át a hídon legelől s megindult a Karsz felé ve­zető úton. Alexandropol lakói csak reggel 7 órakor tudták meg a csapatok megindultát, midőn az elfogott török vámőröket a városba bevitték. Ez első fogoly-szállit­­mány 10 török dragonyos volt. Csakhamar talpon volt az egész város s a főőrhely előtt, hol a foglyok állottak, perczről-perczre nőtt a kiváncsiak tömege. A foglyok nyugodtan viselték magukat s igen barátságosan be­szélgettek a lakosokkal. Ezután az összes alexandropoli hadtest megin­dult a Karsz felé vezető úton. A vonat elbob­ta az Arpacsáj egész völgyét; az alexandropoli lakosok mindenütt segítettek a legénységnek a terhes szeke­reket a meredek partra felvontatni. A karszi hegyek­ről egy csapat kurd és karapach jött, kik szolgálatu­kat akarták fölajánlani a »fehér czárnak.« Újólag több foglyot hoztak, kik szintén a városba szállíttat­tak be. A foglyok erős, egészséges színben voltak, jó lovuk volt, de rosz fölszerelésük; fegyvereik nagyobb­részt még töltve voltak, mivel a hirtelen meglepetés következtében nem értek rá lőni sem. A hadtest Mallá­h-M­úsz­a­ felé húzódott, s itt üttetett föl az első kivonat. Itt töltötte a hadosztály az első éjsza­kát az ellenség földjén. Másnap reggel a folyton czirkáló lovasság 117 török foglyot hozott be, kik Alexandropolon át Tiflis felé szállíttattak. Az előbbi napon behozottakkal ellentétben e török foglyok­nak jó ruhája volt, s egyátalán nem voltak elcsüg­gedve. Reggel, midőn a hadtest tovább folytatta út­ját, a főparancsnok kunyhója előtt felolvasták egy sereg benszülött előtt a nagyherczeg-helytartónak Örményország lakosaihoz intézett fölhívását. Egy tatárhadnagy volt a tolmács, ki a fölhívást török nyelvre lefordította. Egy törzstiszt a proclamatiónak több példányát szétosztotta a falu vénei közt. A la­kosság nyugodtan és közöny­nyel hallgatta a felol­vasást. 27-én a csapatok a Kiszil-Csakcsaktól Desa­­muszl­ felé vezeti irányban haladtak, nem háborítva az ellenségtől, mivel az elől száguldozó lovasság min­den meglepetésnek elejét vette. A hadoszlop Kiszil Csakcsaknál átlépte az Árpa-csájba omló Karakán­­csáj folyót, mely Karsz-csájnak is neveztetik. Később az utócsapatok számára e folyón hidat vertek. Lóri­s­ M­e­­­i­k­o­f­f tábornok, e hadoszlop fővezére, teljesen ismeri a vidéket, melyen a török földre betört. Neve ismeretes a terület lakói előtt; a krími háború idején ugyanis Melikoff itt egy saját hadosztályt vezérelt, mely a vidék minden képzelhető elemeiből volt alakítva; voltak abban örmények, grúzok, orosz és török alattvalók, kik a két főtábor­ból megszöktek, kazah­ok, görögök stb. Melikoff e légiója Karsz ostrománál kitüntette magát s ő rá volt bízva a vár bevétele után az egész karszi pasalik közigazgatása. Csamuszli falunál újból felolvasták a nagyher­­czeg kiáltványát. E falut a Kaukázusból kivándorolt oszetinek lakják, kiknek számos ismerőse, sőt rokona volt a főparancsnok kíséretében. Sahnadar faluból a lakosok egy része elmenekült az oroszok elől; ezek házait a fővezér parancsára földig lerontották. Délután 3 órakor tovább vonultak a hadoszlo­pok . Paldyrván örmény faluból a pap és a lakosok üdvözölni siettek az orosz hadakat. Paldyrvánból 28-án reggel 8 órakor kelt útra az orosz hadtest Szaim felé. Az orosz-török háboru. Az ázsiai határtérről. Erzerum, hétfő. (A »Daily Teleg.« sür­gönye.) A hár­om nap előtt innen Ardahánba elin­dult segédhadak összetalálkoztak az előbbeni hely­őrség egy részével, mely visszavonulóban volt. És most vettük a hírt, hogy ezen combinált haderőnek sikerült egy két csapással a várost visz­ Böngészet. A »Post« czímű lap írja, a legnagyobb ko­molysággal írja, s »a leghitelesebb forrásokból merí­tett hírek alapján« írja, hogy a jezsuiták odaadják Don Carlos örökét, Spanyolországot és Portugalliát Don Alfonzónak, s a jogaiban ily módon megcsorbí­­tott infanst, a spanyol koronák VII. Károly név alatt egyedül legitim örökösét, kárpótlás fejében — Fran­­cziaország trónjára léptetik föl. Credo, quia absurdum. De még így is csak egy föltétel alatt hiszszük el, hogy a jezsuiták föl­léptetik a franczia trónra. Az alatt a föltétel alatt t. i., ha Francziaország még sokkal előbb őket magukat nem lépteti — ki.* 1 Az éjszakamerikai Egyesült Államok volt­ elnö­ke, Grant tábornok, ki ez idő szerint Londonban tartózkodik, körútra készül az európai kontinensen. Legközelebb Berlinbe várják, hogy megszemlélje a manővereket. Talán lesz hozzá szerencsénk nekünk is. S nem lehetetlen, hogy mi akkorára a berlinieknél különb manővereket mutathatunk be neki. * Dubril, a czár berlini nagykövete, magán­­audienczián volt Vilmos német császárnál s azonnal elutazott Szentpétervárra, — a­mi arra enged kö­vetkeztetni, hogy Oroszország e diplomatája actióba lépett. Mikor az orosz diplomatákat: Gorcsakoffot, Ignatieffet, Suvolovot és Novikoffot ismertettük, csak röviden emlékezzünk meg a czári szent birodalom e képviselőjéről, elütvén a dolgot azzal, hogy hiszen a berlini nagy­követi állás ez idő szerint meglehetősen csak sine cura. Nem lesz soká az. Azért hát itt az ideje, hogy erről a factorról is megemlékezzünk, mert képzelhető, hogy a berlini kerék nem utolsó kereke az orosz dip­­lomácziai intrikák gépezetének. Dubril Pál, mint német forrásunk mondja, me­leg barátja a német nemzetnek. Összes diplomácziai ambíczióját csak abban kereste, hogy Pétervár és Berlin között fentartsa a jó baráti viszonyt. Ezentúl nem igen terjedt ki a politikája, aminthogy azt mond­ják, hogy nem is barátja a »turbulens« politikának. Dubrilnak már nagy múltja van. A magyar szabadságharcz idejében, 1848-ban ő volt Bécsben az orosz követség titkára s itt rukkolt föl elsőrendű követségi tanácsosnak. Mint ilyen, jobb keze volt Gorcsakoffnak, ki abban az időben a bécsi nagykö­veti állást látta el. Gorcsakoffot sokszor képviselte Dubril önálló­lag, a maga szakállára, s számos érde­mekre tudott szert tenni a magyar szabadság elnyo­másában. 1853-ban tevékeny részt vett a különben meddő bécsi konferenczia munkálataiban, melynek az lett volna czélja, a­mi tavaly a konstantinápolyinak, hogy a keleti háború kitörését megakadályozza. Szóval moz­galmas, viharos időjárás volt az, a­mit Dubrilnak Bécsben kiállani kellett. Midőn az osztrák metropo­lisba jött, már akkor meleg puszibarátság volt Ausz­tria és Muszkaország között. Közbeléptek az orosz hadak s berukkoltak Magyarországba, hogy meg­őrizzék e szép kis darab földet a Habsburgok szá­mára. Miklós barátságos viziteket csinált a bécsi ud­varnál. Akkor aztán lassan kint elkezdett halni a

Next