A Hon, 1879. február (17. évfolyam, 28-51. szám)

1879-02-01 / 28. szám

A ■ '* P, Budapest, január 31 - r é­v­e. Végre be van tetőzve teljesen a franczia köztársaság épülete, melyen szakadatlan buz­galommal dolgozott nyolcz éven át a republi­­kanizmus. Most már a respublika első tisztviselő­jének politikai egyénisége is teljes összhang­ban van az ország intézményeivel és közszel­lemével. Úgy látszott pedig egy időben, hogy a franczia köztársaság soha sem fogja elérni ezt az összhangot hanem arra lesz kárhoz­tatva, hogy tűrje azok által való kormányoz­­tatását, kik a dolgok fönnálló rendjét csak ideiglenesnek, csak praecariusnak tekintették s minden érzelmeik és vágyaik uj helyzet ut­jának előkészítésére irányultak. Semmi sem szolgál az újabb kor fran­czia republikánusainak nagyobb dicséretére és dicsőségére, minthogy képesek valának egy merev katona elnök uralma alatt, ki nem osztotta aspirációikat, ki nemegyszer daczolt törekvéseikkel, — mondjuk , képesek valá­nak békés utón, békés eszközökkel keresztül­vinni e hatalmas átalakulást. S a vége is minő szép és nemes volt e küzdelemnek. Mac Mahon, meggyőzve az események hatalma által, nem többé kihivó katonamodorával s szokott daczosságával állt útjába a szükségszerű következmények vég­­bemenésének, hanem, mint alkotmányos és szabad köztársaság első tisztviselőjéhez illik, meghajtá végre kemény nyakát az alkotmá­nyosság követelményeinek s beadá lemondá­sát azon népképviselet, elnökének, melyet az­előtt éveken át, úgyszólva, számba sem vett és fitymált. És ebben a tekintetben nagy vívmány s nagy erkölcsi győzelem jutott a respubliká­nak a jan. 30 -án a két kamarában összeült kongresszuson. Mac Mahon belátta, hogy ő többé nem e köztársaságba való, hogy egy letűnt kor maradványa, melyet messze túl­szárnyaltak az események. Leköszönt tehát legálisan és lovagiasan, átadva helyét más­nak, Grévynek, ki egész politikai múltjánál s politikai egyéniségénél fogva inkább beillik a mostani intézmények keretébe. Mac Mahon sokat vétett a köztársaság ellen, de elnökségének utolsó aktusával, lo­­yális lemondásával sok kedélyt kiengesztelt maga iránt ; a franczia republikánus tábor Mac Mahon lemondásában látja végre a min­denek fölébe emelt nemzeti souverainitás érvényesülését s Mac Mahon tiszteletteljes meghajlását e souverainitás előtt. (Teljesült tehát Gambetta jóslata, melyet Mac Mahonra nézve 1877. aug. 15-én Lillében mondott, hogy : «il foudra se soumettre ouse dém­e­­­tree.) Ezért könnyen elfeledik neki sok évi renitens kormányzatát. Egy katon­a-elnök helyébe most egy republikánus erényekben tündöklő polgár, föld­mi­ve­lő szülők gyermeke, Grévy lép az elyséei palotába. A francziák keserű tapasztalatokat tet­tek eddig a köztársasági katona-elnökökkel s épen Grévy volt az, ki az 1848-ks alkotmá­­nyozó gyűlésben tett, ma is »Grévy indítvány« név alatt ismeretes javaslatával azt czélozta, hogy nagyravágyó emberek, kik dicsvágyuk­nak áldozatul dobhatják a köztársaságot, kizá­rassanak annak végrehat­ó hatalmából. Biztos és becsületes kezekbe van most letéve a franczia köztársaság sorsa. Az oly kiadású emberek, mint Grévy, nem szoktak a rájuk bízott hata­lommal visszaélni, legkevésbé pedig azon irányban, hogy magukat — mint ez a katona­elnököknél tapasztaltatott — állandósítsák a hatalmi paleton. Az olyfajta emberek, mint ő, olyan szolgálatokat, szoktak tenni hazájuk­nak, mint az amerikai favágók­ és szabókból lett elnökök. Grévynek scrupulositása a hatalommal való visszaélés iránt annyira ment, hogy em­lített indítványában szó szerint így akarta mó­dosítani az alkotmányt: »A nemzetgyűlés a végrehajtó hatalmat egy polgárra ru­házza, ki­­a minisztertanács elnöke« czímet kapja«, a­kit a nemzetgyűlés választ és elmozdít, a­mikor akar. Ennyire kívánta megszorítni a végrehaj­tó hatalom fejének hatáskörét. Még »köztár­sasági elnököt« sem akart, csupán csak a »minisztertanács elnökét« az executiva élén ! Ezen irányban tehát a francziák teljesen nyugodtak lehetnek Grévy elnöksége felől. Ő ugyan nem fogja usurpálni a hatalmat, a­mi­nek a franczia köztársaságok annyiszor vala­nak kitéve. Inkább talán erélytelenségében lesz né­mi hiba. De ez mindig kevésbé veszélyes, mint nagyfokú ad­iókedv. Aztán államférfim higgadsága, mély belátása, igaz republikánus érzelmei és éles judiciuma meg fogják óvni őt ez irányban is a szélsőségektől és a tehe­tetlenségtől. Vannak némelyek, kik attól tartanak, hogy már most Francziaország, megszaba­dulva egy szilárdabb kéz fékezésétől, hanyat­­homlok fog rohanni a szélsőségekbe. Mi nem osztjuk ezen aggályokat. Először mind a két kamarában a mérsékeltebb elem van túlsúly­ban s azok, kiknek szava mérvadó a republi­kánus táborban, sokkal megedzettebb embe­rek, sokkal több nehéz próbán mentek ke­resztül és sokkal inkább levonták a tanulsá­got a lezajlott eseményekből, hogysem ne hangoztatnák ezentúl is és most inkább, mint ezelőtt, a mérséklet szavát s hogysem lerom­bolni engedjék azt, a­mit, oly nagy küzdel­mek árán építettek. — Grévy elnökségével elérték a republikánusok azt, mire mindig vágyódtak , hogy a köztársaság köztársasá­giak által kormányoztassék s mi őszintén óhajtjuk, hogy Francziaország e kormányzat alatt tovább haladjon a megkezdett után. — békésen, fejlődve, virágozva! — Az országgyűlési szabadelvű­­párt mai értekezletét Szontagh Pál elnök meg­nyitván, Márkus István előadja interpellációját, melyet a képviselőház holnapi ülésében terjeszt elő az iránt,minő óvintézkedéseket tett a kormány a pestis behozatalának meggátlására. Tisza miniszterelnök az interpelláló némely pontjára azonnal megnyugtató felvilágosítást adott, ígérvén, hogy a házban bővebben és részletesen fog nyilatkozni a kérdés felett. A választ az értekezlet tudomásul vévén, Fröh­lich és társainak 117. állami háztartás 10 évi ered­ményének előterjesztése iránti indítványa került sző­nyegre. A miniszterelnök, bár ilynemű mun­kálat kidolgozásával a hivatalos közegeket terhelni nem tartja indokoltnak, mert ez magánszorgalom és tanulmány feladata, mindamellett is nincs kifogása az indítvány elfogadása ellen. Az értekezlet abban állapodik meg, hogy ez ügyet nyílt kérdésnek tekinti s ezzel a tanácskozás véget ért. — Az osztr. magy. bank főtanácsa ülést tartott tegnap jan. 30-ikán, melyen P a 11 a­v­i­­c­i­n­i őrgróf osztálytanácsos s helyettes bankbiztos felolvasta a magy. pénzügyminiszter azon értesítését, hogy most már a körmöczi pénzverde is beszün­tette az ezüst pénzverést. Azután a pesti főintézet igazgatósága jelente be a főtanácsnak az általa kine­vezett váltóbírálókat. A főtanács azt helyeslőleg tu­domásul vette. A tárgyalás azon kérdés körül for­gott, hogy mikép kelljen a bankba beözönlő ezüstöt biztosan elhelyezni, miután a bank pinezéiben már nincs elegendő hely az ezüst befogadására. A főtanács azt határozta, hogy a bankpinezéket nagyobbítani kell s e czélra 100,000 frt szavaztatott meg. Nézetünk szerint helyesebb lett volna, ha a bank Budapesten is a bécsi bankpinezék­­hez hasonló, bár kisebb bankpinc beépí­­tését határozta volna el. Mert megtörtén­hetik rövid idő múlva, hogy a bank jónak látandja életbeléptetni a készfizetést, és ez esetben a dolog természete, a bankjegy-forgalomnak Ausztria és Ma­gyarország közti megoszlása, megkívánja azt, hogy az ércz.készletnek mintegy harmincz százaléka Ma­gyarországon illetőleg a budapesti főintézetnél le­gyen elhelyezve. A banktörvénybe e határozat csak azért nem vétetett fel, mivel az mintegy önként érte­tődőnek tekintetett és nem látszott czélszerűnek az arányt e tekintetben fixírozni. De úgy látszik, a főta­nács még a régi nemzeti bank centralistikus nyom­dokain halad; ideje volna már, hogy bele­találja ma­gát az új helyzetbe és ne tekintse a bankot exclusiv osztrák pénzintézetnek, hanem mint czime is mutat­ja, osztrák és m­a­g­y­a­r banknak. — A budapesti kereskedelmi és ipar­kamara a bécsi osztrák-magyar kiviteli egyesülettől azt az értesítést nyerte, hogy a folyó év folyamában Sidney-ben (Dél-Wales, Ausztráliában) az ottani gyar­mat-kormánynak beleegyezése és a gazdasági egye­sületnek felügyelete alatt mezőgazdasági, művészeti és ipari nemzetközi kiállítás fog rendeztetni. A kiállítás 1879-iki aug. 1-én veszi kezdetét s a programm szerint két részre oszlik: mezőgazdasá­gi és nem mezőgazdasági részre. A kitüntetések az elsőnél pénzbeli jutalmakból és elismerő okmányok­ból, az utóbbinál ezüst és bronz érmekből és diplo­mákból állanak. A kiállítandó tárgyak legkésőbben 1 évi, márc. 15-én elszállítandók. A szállítási költségek Bécsből Sidney-ig 100 K° után körülbelül 13 forintba kerülnek, a biztosí­tási illeték 1% tesz ki. Miután a jelenleg Ausztráliával már fennálló kereskedelmi összeköttetések egyes iparágaink érde­kében a kiállításban való részvételt kívánatossá te­szik, ennélfogva felszólittatnak mindazon hazai ipa­rosok kik ezen kiállításban részt venni akarnak, mi­szerint ebbeli elhatározásukat a budapesti kereske­delmi és iparkamaránál legkésőbben f. évi február 10-én bejelenteni szíveskedjenek. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmen­tetten levelek csak ismert kezektől fogad­­hatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a ‘Kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZT­AS­Á­GI NAPILAP. A 28. szám, XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. szombat, február 1 Kiadó-hiva­ta­­­s Barátok-tere, Athenaeum-épidei földszint. Előfizetési «K­j: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hord?« reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........... 2 frt. 3 hónapra............................................................. » 6 hónapra...........................................................12. Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint....................................... . Az előfizetés az év folytán minden hónapba­n meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik min­denkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás a­­z IKT XVII-dik évfolyamára. Előfizetési árak : Fél évre ................................... 12 » Negyed évre 6 » Egy hónapra ............................... 2 » Az esti kiadás postai külön küldéséért fölülfizetés év­­egyedenkint 1 forint. 5PRF­ Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Hon kiadóhivatalába (Barátok-tere Athenaeum-épület,­ kül­dendő. A HON szerk. a kiadóhivatala. Az új kölcsön és czélja. A pénzügyi bizottság befejezte érdemle­ges munkáját, a költségvetés és fedezete meg van állapítva és a kormánynak idol, eszköz ajánlva, hogy a Damokles kardképen fejünk fölött lebegő 153 milliós kölcsön második felét is konvertálva, azon helyzetbe hozza az országot, hogy ennek állandó bajára, a króni­kus defic­it elenyésztetésére is lehessen gon­dolnia. Nem véletlen, hanem a tárgy szoros összefüggése okozta azt, hogy a kormány ál­tal tervezett nagy hitelműveletről akkor nyi­latkozott a bizottság véglegesen, mikor az 1879-es háztartás fölötti átalános vitát tarta. Most még nem egy kormánytól, sőt még a törvényhozástól sem lehet várni azt, hogy a költségvetésünkben mutatkozó defic­itet el­­enyésztesse, mert az egyenes adókat most tovább emelni nem lehet, és a kiadásokat jobban összeszorítani épen lehetetlen. Nem olyan időket élünk, hogy bármely ország, a mostani körülmények közt, rendezze háztar­tását, hisz Olaszország sokkal nagyobb gaz­dagsággal és kevesebb nemzetközi nehézség­gel hozzáfogott, de a kiszámított plus helyett defic­it jön a múlt év eredménye. Oroszor­szágnak pláne úgy megváltozott mérlege, hogy csak évi mérlegében 52 millió rubel rendkívüli segélyforrásról kell gondoskodnia. Pedig a hadi költségekről külön számlát ve­zet. Ha tehát épen az az ellenzék rosszalja, hogy a kormány a háztartásban defic­ittel küzd,amely ellenzék háborús politikát akart, az megfeledkezik arról, hogy nemzetközi szempontból lehet, hogy rettentő dolgokat m­ivelt volna a világon, ha kormányra jut; de hogy a pénzügyi t mérleget végkép felfor­gatta volna acitovágyával, ahhoz semmi két­ség nem férhet. Mi azt, hiszszük, hogy e tekintetben is eleget értünk el, ha a nemzetközi bonyodal­makat és nemzetközi érdekeink megóvásának terheit elviseljük, a­nélkül, hogy a békésebb idők számára lehetetlenné tennék a kibonta­kozást , és a kormány költségvetése még ed­dig erről tanúbizonyságot tesz. Sőt, ha e nehéz idők daccára is, a lebe­gő adósságtól, konsolidált, adóssággal szaba­dulunk, akkor a pénzügyek rendezésének ér­dekében is nagy lépést tett­ünk előre. Eddig az ellenzék csak arról praedikált, hogy mikép fog a 153 milliós kölcsön nyakunkba szakad­ni, hogy leszünk e miatt fizetésképtelenek és mint veszik el a magyar államjószágokat adósságunk fejében. Most e nagy adósság első fele 8 százalékos törlesztés és visz­­szafizetést nem igénylő pénzzel konver­tálva van; ugyanily módon biztosítva van a második részből 18 millió conversiója. Sőt a kormány a hátra levő 57,7 millió conversióját is, ez egységes adósság útján akarja keresz­tül vinni,­­ ha az uzsorás kölcsönné nem fa­jul, a pénzpiaci túlterhelése és bizonytalan­ságtól való szorongatottsága miatt. Ezért pro­­videál a kormány kölcsöntörvényjavaslata ar­ról is, hogy egy rész, legfeljebb 72 millió névértékig, jelzálogos kölcsönnel is beszerez­hető legyen azon 100 millió arany forintból, melynek fő része a conversiora, többi a póthi­telek és idei defic­it fedezésére le­m fordítandó. Ezzel nem rontja hitelünket, hanem annak érdekében akarja az esélyeket felhasználni, mert ha a conversio egy része í­g­y i­s eszkö­zöltetnék, mégis haladás lenne az, mert, öt év alatt lejáró, 12 százalékos adósság helyére 36 év alatt törleszthető 6,7 százalékos adóssá­got tenni, még­pedig csak annak kisebb ré­szére, míg a többi évjáradékká van átváltoz­tatva, mégis csak haladás. Nem az egész ezé­, de annak részben elérése, részben megközelí­tése. Ha ennek biztosítására az államjószágok egy része lekötendő, míg a többi szabad rendelkezésünkre kerül a solidáris lekötött­ségből , ebben is lesz talán egy kis haladás. Kívánatos, hogy jelzálogkölcsönre ne is le­gyen szükség, de ha a fentét elpazarolni és örökös uzsorás adóssággá változtatni nem akarjuk, ezt is fel kell venni bizonyos mér­tékig, a lehetőségek közzé. A pénzügyi bizottság a jelzálogos köl­csönt és ideiglenes hitelműveletet, lehető mi­­minimumra iparkodott redukálni , sőt az előbbire nézve a törvényhozás előleges intéz­kedését is kikötő , hanem az ellenzék itt is tovább akart menni. Az ideiglenes hitelműve­letet kizárni és úgy a jelzálogos, mint rente­­kölcsön árfolyamát előre megszabni akaró. Ideiglenes hitelművelet nélkül nincs pénz­ügyi kormányzat. Franczia- és Angolország is él azzal ily válságos időkben. Próbáltunk szerencsét az árfolyam megszabásával is, 1875-ben a renténél. Mi lett a vége ? Nem tudtuk értékesítni , ki kellett törölni a kur­zust a törvényből. Azóta sem szabtuk ezt meg. Most, úgy hiszszük, még kedvezőtlenebb a pénzpiaci helyzete arra nézve, hogy ily ki­kötéssel éljünk nagy kár nélkül. Ha a kölcsön realizálva, a defic­it fe­dezve, a konverzió keresztülvive lesz , ak­kor a kormánynak kötelessége és ideje lesz, reformterveit megállapítani és azokkal elő­­állani Eddig a folytonos válság és 153 mil­liós lebegő adósság megakadályozta ebben. Szüntessük meg ezeket, hogy szabadabban dolgozhassunk ! A pénzügyi bizottságiból. A képviselőház pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tartott ülésében az új kölcsön részletes tár­gyalását befejezvén, a költségvetést kísérő átalános jelentéssel foglalkozott. Hegedűs Sándor előadó előterjeszti a mér­leget a bizottság m­egállapításai szerint. Előirányozva volt a költségvetésben : kiadás.............................................. 246.902,104 frt, bevétel.......................................... 224.099,706 frt, hiány ........................................... 22.802,398 frt. A bizottság határozatai szerint pedig megál­­lapittatott: 5­8 kiadás.............................................. 246.728,876 frt, bevétel......................................... 222,208,602 frt, hiány .• * * *..................... 24 520,274 frt A mihez Szapáry Gyula gr. pénzügyminisz­­ter felszólalása és indítványa folytán az eddig meg­szavazott 20 milliónyi okkupáczionális költségből reánk eső 6 millió is felvétetik. A miniszter azon­ban azon óhaját fejezi ki, hogy az elszámolás ez­által meg ne nehezítessék, s hogy ezen czélból az okkupá­czionális költség egészen külön c­ímen vétessék fel a költségvetésbe. Csengery Antal hozzájárul a miniszter in­dítványához. Hadi költségeket ugyan más országok­ban nem szoktak az évi budgetbe felvenni. Franczia­ország p­. nagy hadikárpótlását szintén külön tör­vény alapján fedezte, s az évi költségvetésbe csupán a­ kölcsön kamatait rendelte felvétetni; de a kifeje­zett kívánságok folytán, valamint azon szempontból, hogy a folyó évben az okkupáczionális költségek nagy része már nem hadiköltségnek tekintendő, ha­nem a katonai adminisztráczió költségeinek­ hozzá­járul ahhoz, hogy ez összeg felvétessék. Lukács Béla indítványára az összeg mint »rendkívüli közösügyi kiadás« vézetik a költség­­vetésbe. Az átalános pénzügyi helyzetről nyilatkozván Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter, előadja, hogy azt nem tartja kedvezőnek, sőt komoly­nak s olyannak, a­melynek javítása erélyes intézke­déseket igényel. Ez irányban azonban jelenleg nem tesz előterjesztést. A pillanat feladata az átvett nagy függő terhektől szabadulni, a lejárt adósságot conver­­tálni, az ország fizetőképességét megmenteni. Csak ezer­ ügyek lebonyolítása után, s a jövő évi költségve­tés alkalmával fog gyakorlati javaslatokkal és elő­terjesztésekkel előállhatni, addig minden combina­­tió csupán akadémikus, de nem gyakorlati értékkel bírna. Móricz Pál hozzá­teszi, hogy a pénzügymi­niszter még csak most vette át hivatalát, s így a na­gyobb szabású kibontakozási tervek előkészítésére időtt kell engednünk. Kautz Gyula elismeri a miniszter által fel­hozottak helyes voltát, de tekintettel az átalános han­­guktra, azt óhajtja, hogy a helyzet javítása iránt a minisztérium ne a jövő évi költségvetés benyújtása alkalmával, hanem még e nyáv folytán tegyen elő­terjesztést. Dániel Ernő azt hiszi, hogy már a jövő év­ben 28—30 milló deficzittel fogunk szembeszállani, s azért sürgősnek találja, hogy a kellő reális fedezetről mielőbb gondoskodjunk. — Csatlakozik Kautz né­zetéhez. T­i­s­z a K. m.el­.szintén sürgősnek tartja a komoly gondoskodást, de nem véli előbb, mint a legújabb kölcsönügylet lebonyolítása s a 76 és fél milliós égető adósság convertálása után, a­mi körülbelől összeesik a jövő évi költségvetés benyújtásával, mely remélhe­tőleg már jókor őszszel be lesz terjesztve. Wahrmann Mór hosszabb beszédben ki­fejti, hogy minden további halogatást veszélyesnek tart. Minél későbbre halad az államháztartás rende­zése, annál nagyobb kamatteher fog reánk súlyosod­­ni. Rendkívüli események minden évben előfordul­hatnak s ezeknek nem szabad minket a rendezés nagy munkájában feltartóztatni. A jövő évben rendes 30 milliónyi defic­itnek nézünk elé; adósságaink és a közös ügyek fölemésztik jövedelmeinket s ezen segí­teni kell. Eddig reméltük, hogy a hadsereg szerveze­tében vagy a kamatok leszállítása által lehet segíte­ni, az utóbbit akkor is perhorreskáltuk, az előbbit a mostani helyzet nem engedi. A jövedelmek fokozása is nehéz. Az egyenes adókat emelni nem lehet; a közvetett adókban a jövedelem fokozását a kiegyezés gátolja. Óhajtja ennélfogva, hogy az orvoslás módo­zatairól mielőbb gondoskodjunk, s ha ezt a bizottság majd tárgyalás alá veszi, akkor ő is fog ily módoza­tokat indítványozni. Tisza miniszterelnök szintén igen fontosnak tartja az államháztartás rendezését, de azt egy év alatt elérni nem lehet, s épen, mert fontosnak tartja a kérdést, nem akarja elhamarkodni. Összefüggésben áll az a hadseregnek, a vámjövedelmek fokozásának stb. kérdéseivel, s ezeket elő kell készíteni. Addig csak meddő conjecturákat mondhatna a kormány, de ha valaki addig is tud praktikus javaslatokat ten­ni, szívesen hozzá­járul. Csengery Antal kifejti, hogy a bizottság akar foglalkozni helyzetünk bajaival és azok orvos­lásával , ezt ki is akarja fejeztetni a bizottsági jelen­tésben. De kifejezendőnek tartja azt is, hogy az or­voslás erélyes és nagy intézkedéseket igényel, melyeket hosszas időre elhalasztani nem lehet s azért még ez év folytán s legkésőbb a jövő évi költségvetés benyújtása alkalmával elvárjuk a kormánytól, hogy e tekintetben előterjesztést tegyen s pénzügyi prog­­rammot terjeszszen elő. Belenyugszik abba, hogy ez előkészíttessék, de addig egyes elveket már most is hangsúlyozandóknak vél; azt tartja, hogy minden bizottsági tagnak, a­ki részletes javaslattal előállani tud, azt elő is kell adnia. Részéről kijelenti, hogy addig is, mig az évekre terjedő tervszerű pénzügyi programm megállapittatik: administrativ után is sokat lehet tenni s concret esetekül felhozza a vas­utügy rendezését, az occupationalia költségek lehető mérséklését s azt, hogy a hadsereg állandó létszáma béke idején csak két évre hivassék be három év helyett. Lukács Béla mindenek­előtt arra reflektál, hogy a megállapított költségvetés nem reáls. Válto­zott ugyan az előirányzat a bizottság megállapításai által, de így is sok kívánni valót hagy hátra s képte­lenségnek mondja, hogy a hiány csupán 24*­2 millió­ra prelimináltatik, holott az legalább is 30 millió lesz. A helyzetet ő is komolynak tartja. A mostani pénzügyi politika nem folytatható. Eddig is emel­tük bevételeinket csökkentettük kiadásainkat úgy, hogy most kénytelenek vagyunk a dolgok természe­tes fejlődésénél fogva a bevételek csökkenését és­­ kiadások emelését constatálni,­­ mindennek diszára messzebb vagyunk a rendezéstől, mint valaha, a­mi­nek az ausztriai kiegyezés és a boszniai kaland az oka. Kiszámítja, hogy 1875 óta helyzetünk és hite­lünk hanyatlott, hogy évenként 54 millió teher­sza­­porulatot eredményezett a kormány gazdálkodása a­minek 16 millió arany forint kamat­többlet felel meg. Kifejezést kell adni a jelentésben annak, hogy ezt a pénzügyi politikát folytatni nem lehet, valamint an­nak is, hogy a budget irreális. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter téves­nek tartja Lukács Béla számításait, a­ki minden te­­hernövekvést az 1875 óta folytatott politika terhére ró , pedig a tehernövekvés jelentékeny része (65 mil­lió) a régibb égető adósság convertálásából szárma­zott, azt pedig kifizetni, illetőleg convertálni kellett. A költségvetés irrealitására nézve megjegyzi, hogy maga az ellenzék által profonált összes változtatás alig 2-3 milliónyi különbséget eredményezett volna, tehát feltéve, hogy ez indítványok helyesek is voltak, ily csekély különbség miatt z előirányzat ellen az izraelitás vádját emelni nem lehet. Exposét a pénz­ügyi helyzetről nem adott, mert a költségvetés be­nyújtása a szünetekre esett, mikor a ház tagjai csak c­sekély számban voltak jelen, de mostani helyzeté­ben ezentúl nem tartja lehetőnek nagyszabású expo­­sét terjeszteni a ház elé, a­míg a practicus javaslato­kat is elő nem mutathatja. 1875. óta a háztartás rendezésében nagy eredmények érettek el: e mun­kálatot többféle okok (conversio, occupatio stb.) megakasztották, s azt egyszerre rövid idő alatt nem is lehet valósítani, de a czél felé törekedni kell és fog is Maga Lukács Béla utalt a nehézségekre, midőn kiemelte, hogy az egyenes adókat fokozni, a kiadáso­kat csökkenteni nem lehet. Mindamellett hiszi, hogy van számos tér, a­melyen a rendezés czélja sikeresen előmozdítható. Ilyenek pl. az indirect adók, hol az Ausztriával egyetértőleg, — a vasutak, a dohányjö­vedék, hol administratív tton, — a bélyegtörvény, hol a törvényhozás útján nagy eredményeket lehet elérni, de mindezekre elő kell készülni. Szükségesnek tartja e czélból a törvényhozás czélszerűbb munka­beosztását is. Mikor a tárc­át elvállalta, tisztában volt azzal, hogy kettős feladat áll előtte. Egyik a pil­lanatnyi súlyos terhekről, az államfizetés képességé­­ről, az égető adósságok konvertálásáról gondoskodni; a másik feladat: az államháztartás állandó rendezé­se, ezt csak az előbbinek lebonyolítása után veheti si­keresen kezébe, s épen mert igen fontosnak, életkér­désnek tartja, komolyan elkészülve prakticus javas­latokkal akarja azt annak idejében kezdeményezni. Tisza Lajos azt, hogy Luukács Béla a költ­ségvetést képtelenségnek tartja, csupán azon külön­böző álláspontnak tulajdonítja, a­mely szerint a szá­mok az ellenzék részéről csoportosíttatnak. A ki­egyezésnél sokkal károsabbnak tartotta volna a köz­­gazdasági harc­ folytatását, mely hitelünket még in­kább megrontotta volna. Egyébiránt a hitelviszonyok nem csak minálunk, de Európaszerte hanyatlottak. Az occupatió, igaz, hogy pénzbe kerül, de sokkal töb­be került volna, ha elejét nem veszszük nagyobb bo­nyodalmaknak. Kemény Géza b. is csatlakozik ahhoz.­­ Az egyes elvi kérdéseket azonban már most is tárgyal­­hatóknak véli. A hadsereg reductióját nem tartja le­hetőnek a jelen viszonyok közt. Az államjószágok el­adását veszélyesnek tartaná, mert ily tömeges eladás a föld értékét csökkentené. Emelni kívánja azonban a föld- és házbirtokosok helyzetét, a­kik, számítása szerint a 80 millió adóból legalább is 60 milliót fizet­nek, s e tekintetben orvosoltatni kívánja azon hibá­kat, a­melyek épen ezen osztályt sújtják. Ilyenek a községi háztartások nem kellő ellenőrzése, az igaz­ságügy drágasága, a vasúti politika hibái, az adó- és illetékkezelés hiányai stb. Bujanovics Sándor mindenben csatlakozik Lukács Bélához, s nem tartja sötétnek sem elfogult­nak a helyzetről adott rajzot, hibáztatja, hogy a kor­mány a kibontakozásra irányt nem jelöl ki. A költ­ségvetést irreálisnak tartja, s a defic­itet 30 millióra teszi. A kiegyezés rész volt s helyette inkább az ön­álló vámterületet fogadta volna el, a melynek külön­ben nem volt barátja. Szontagh Pál (nógrádi) Csengery indítvá­­nyához járul, mert a helyzetet komolynak tartja, s erélyes intézkedések szükségét látja. A kormánynak az előkészületre szüksége van, de előre is kijelenti, hogy aprólékos módokhoz, vagy az egyenes adók emeléséhez nem járulhat, s első­sorban a hadsereg reductiójától, valamint társadalmi viszonyaink átala­kulásától várja, a helyzet javulását. Hegedűs Sándor Lukács Bélával szemben kifejti, hogy a költségvetésben az ellenzék által indít­­ványozott összes változtatások 3 milliót tettek volna s igy a budgetet irreálisnak ők sem mondhatják.­ Az állam bevételei az utóbbi években növekedtek, különösen minden régió-üzlet fejlődést és bevételi emelkedést mutat. Ő sem kívánja szépíteni a helyze­tet, sőt igenis hangsúlyozni akarja annak komoly voltát, de gyakorlati javítási módozatot az ellenzék sem ajánlott. A hitelviszonyok nemcsak nálunk, de mindenütt, még Londonban is hanyatlanak. Hozzájá­­járul Csengery indítványához. A bizottság is Csengery indítványát tette ma­gáévá. Ezen átalános előadáson kívül a jelentésbe még fel fognak vétetni a nyugdíjtörvény sür­getése, az államszámvitelben eszközlendő reformok az adó és illetékkezelés reformjának sürgős volta, mely utóbbinál Rakovszky István megjegyzi, hogy nem tartaná elegendőnek csupán egyes visszaélések, egyes hibák megszüntetését, de az egész kezelési rendszer gyökeres átalakítását és reformját látja szüksé­gesnek.

Next