A Hon, 1879. július (17. évfolyam, 158-184. szám)

1879-07-01 / 158. szám

Szerkeszteti irodai Barátok­ tere, Atriaeum-épület A lap szellemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, Bérmentetlen levelek csal ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem aratnak vissza. IDIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1879. kedd, Julius 1. 158. szám XVII. évfolyam. Kiad­ó-hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési fi­l: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............................................................2­ért 3 hónapra 6 » S hónapra 13 » Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint . ...............................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás A HÓIT X­VII. évi folyamára. Előfizetési árak: Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra . . . 2 » Az est kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­negyedenként 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, »Hon« ki­adó­hivatalába (barátok­ tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, június 30. A »reactio« Ausztriában. Nagy dolgok vannak készülőben túl a Lajthán s még nagyobbaknak igyekeznek feltüntetni azok, a­kiket legközvetlenebbül érdekelnek: az osztrák alkotmánypártiak. Ezek az utóbbi évek alatt egyebet sem tettek, minthogy fanatikus kitartással vágták a fát a maguk lábai alatt; magaviseletük úgy a bel- mint a külpolitika tekintetében olyan volt, hogy okvetetlenül resensust kellett hogy keltsen Ausztria választóközönségének egy nagy részénél s csakugyan látjuk is, hogy alig esik meg egy-egy osztrák parlamenti válasz­tás a négy választási kúria valamelyikében a nélkül, hogy egy-egy alkotmányba megbuk­jék. A publikumnak meg kellett unni már egyszer azt a sok terméketlen zajt és hűhót s most már próbát tesz más elemekkel, melyek jobbaknak, higgadtabbaknak s a közjóra hasz­nosabbaknak ígérkeznek, mint a minek vol­tak utolsó pillanatig a liberális alkotmány­pártiak.­­ De nem is a sporadikus választási vere­ségek és térvesztések azok, melyek miatt föl­riadnak a liberális tábor orgánumai, hanem igen­is a cseh- és morvaországi alkotmányos és feudális nagybirtokosság együttes megje­lenése az, mely alarmírozza az osztrák­­al­­alkotmány­hu« tábort. Erre is csak azt mond­hatjuk az osztrák alkotmányhíveknek, hogy »tu l’ai voulu Georges Dandin!« Hogy Clam-Martinitzék és Belcrediék megelégelték az osztrák »alkotmányosok« gazdálkodását : csoda-e, mikor még mi is, kik pedig egy főfontosságú kérdésben : a dualis­­mus föntartásában egyetértettünk velük, meg­elégeltük szintén ? A cseh és morva feudáli­sok és f­ederalisták látva az alkotmányosok részéről azt a roppant nagy tehetetlenséget, tömérdek apró fractióra való szétforgácsoló­­dást, örökös zajt és dulakodást, a fennálló alkotmányos alap ellen számtalanszor maga azon párt köréből újabb időben ismételten intézett oktalan támadásokat, azon párt részé­ről, mely pedig magát per abusum alkotmány­­hűnek mondotta és mondja mai napig ; látva egy meglehetősen meddő parlamentet, mely hat évi idejét jóformán elfecsérelte ; látva egy több töredékre szakadt pártot, mely ma­ga magát járta és járja le : nem volt-e termé­szetes, hogy amaz elemek, melyek évek óta jó­formán teljesen visszahúzódva éltek a köz­­ügyektől s nem igen háborgatták a liberális al­kotmányosok gazdálkodását és uralmát , most mindezeket látva és tapasztalva, elérkezettnek látják az időt , rejteküket elhagyni s az actió terére lépni ? Igen természetes. Mint politi­kai párt, nagy hibát is követnek vala el, ha elmulasztják a kínálkozó jó alkalmat. Épen­­séggel nem volt tehát szükség arra, hogy gr. Taaffe miniszter— mint az elkeseredett osztrák liberális közlönyök vádképen fölhoz­zák — maga ragadja felszínre s vigye be a reichsrathba a »reactiót.« Mi szülte tehát ezt a reactiót ? Nem más, mint azon pártnak eddigi actiója, mely most panaszkodik és félre veri a harangot a reac­tio ellen. A »N. fr. Pr.«, »Deutsche Zig« és társaik és pártjaik, melyek most megrökö­nyödve látják a morva nagybirtokosság nyi­latkozatában »a meztelen feoderalismust és meztelen reactiót«, maguknak tulajdonítsák mind­ezt.­­­­ És vajmi savanyu vigasztalás reájuk ítézve, ha minket azzal akarnak ijeszteni, hogy ez a feudal-foederal-reactio első­sorban­­ Jusy és Magyarország ellen van megal- Vajmi nyugodtan alszunk mi ezek Hanem hogy saját hibája folytán pro­­ardet: az osztrák alkotmányos párt, az ítséget sem szenved. Ha valamit fenye­­n »reactió«, bizonyosan az osztrák mányhivek« uralmát fenyegeti, kik már láthatják, hová jutottak azzal és mit is, midőn mindegyre áskálódtak azon latt és ellen, a melyen állottak. Reánk a foederalisták sem lehetnek rosszab­­ainl az »alkotmányhivek-­­ ha ezek emmisithették meg Magyarországot, bh­­ra a froederalistáknak is nagyon nagy­olnánk. Tehát csak lássák az alkot­mányhivek maguk, mikép boldogulnak a »reactióval«, mi majd csak segítünk magun­kon valahogyan. Ne fájjon nekik a mi fejünk! — A khedive lemondása. A londoni »Reuter ügynök«-séghez ez eseményről a következő táviratok érkeztek : »Kairo, jun. 26. A khedive ma reggel paran­csot kapott a szultántól, mely meghagyta neki, hogy T­e­w­f­i­k herczeg javára mondjon le. Ő fensége kije­lentette, hogy e parancsot teljesíteni fogja. Várják, hogy Tewfik herczeg ma este proklamácziót fog ki­bocsátani, melyben a trónralépte kihirdettetik. Atyja, Izmail pasa, mint hiszik f. hó 30-án hagyja el Egiptomot. Kairó, jun. 26. Este. Az új alkirály proclamácziója még nem jelent meg, de Tewfik her­czeg fogadtatást rendezett a fellegvárban, mely az ulema, a követségi kar tagjai, az egiptomi hivatalno­kok és valamennyi tekintélyes európai által volt láto­gatva. Az utczákon, melyeken a herczeg kocsija végig haladt, midőn a fellegvárba ment, a közönség csak gyéren gyűlt össze és semmiféle néptüntetés nem tör­tént. A követségi kar fogadtatásánál a szokásos üd­vözlések kicseréltettek, úgyszintén óhajok fejeztettek ki az egiptomi közigazgatásba való bizalom helyreál­lítása iránt.« Ugyan e napról sürgönyzik a »Times«­­nak. »Körülbelül abban az időben, midőn az alki­rály nekem mondta, hogy Szambulból távirati jelen­tést kapott, hogy még nem történt elhatározás, Tew­fik üzenetet kapott a szultántól, mely tudatta vele, hogy khedive­l felhatalmazta őt, hogy mint ilyent proklamálja magát. Egy órával később az alkirály magához hivatta a herczeget, azt mondta neki, hogy hallotta, hogy most már khedive és minden hatalmat formaszerüen kezei közé tett le. Azután megcsókolta őt és engedelmet kért, hogy Stambulba visszavonul­hasson.«­­ A folyamszabályozási munkák megvizsgálása czáljából meghívott külföldi szakértők közül Barilain, Gros és Jacquet urak Bu­dapestre már megérkeztek, és a közlekedési minisz­tériumban jelentkeztek. — A morva feudális nagybirtokos­ság választási felhivása.A »Vaterland« teg­napi száma közli a morva nagybirtokosság feudális tagjainak választási felhívását, mely hangoztatja, hogy az osztrák monarchia gondviselésszerű misszió­ját csak történelmi alapján teljesítheti és hogy csak ebben és ezzel lehetnek biztosítva hatalmának, sze­rencséjének és lételének föltételei. E bázis, mint min­den jogi, biztosított fejlődés egyedül szilárd alapja mellett harczolni mindig kötelességüknek ismerték el. »De ha mi, — úgy­mond a felhívás — e téren való tetterős közreműködésre hivatvák — meggyőződé­­sünkhez ragaszkodva — minden megelőzést legális készséggel üdvözlünk és annak megfelelni hajlandók­nak nyilatkozunk, ez oly fentartással s oly föltevés mellett történik, hogy párthiveink a választottak közt a mi közös s itt újólag jelzett álláspontunkat meg fogják tudni őrizni. A felhívást aláírták: Belcredi Egbert gróf, S­a­­­m Hugo herczeg, Königsbrunn Arthur báró, Fürstenberg József tartományi gróf, Vorst-Gudenau Ernő báró, Spiegel Diesemberg Nándor gróf, Logotherty Wla­dimir gróf, Stillfried Fülöp báró. I­I. Tewfik azuj khedive 26 éves fiatal ember, beszél francziául, sose volt háremje, nejével európai módra él és gyermekeinek angol daj­kát tartott. Atyjának kedvencze sose volt s ha ez róla beszélt, rendesen kevéssé tehetséges s a mellett önfejű fiatal embernek rajzolta. Egy angol nő Poothpick (fogpiszkáló)herczeg nevet adta neki, feszessége és hallgatagsága miatt; a­kik azonban közel állanak hozzá, jó véleménynyel vannak róla. Gondolkozása módjának és törekvéseinek első pró­bája lesz ama férfiak megválasztatása, kikkel magát környeztetni fogja N­u­b­a­r pasával min­dig jó lábon állt, de még nem tudni, meg fog­ja-e őt hívni tanácsa élére. A legegyszerűbb volna ugyan az első khedive által szétugrasztott mi­nisztériumot Nubarral, Rivers Wilsonnal és Blignières-sel újra fölállítani, de ezentúl Franczia- és Angolországon kívül hihetőleg más hatalmak is fognak akarni beavatkozni az egyptomi ügyekbe, hogy az angol-franczia védnökséget, nemzetközivé változ­tassák s a szultán is jobban akar megerősödni főha­­bérnöki méltóságában, mint valaha. Az erkölcsi leczke. Az ellenzéki lapok beállottak moralis­táknak. Leczkéztetik a kormányt, a pártját, a társadalmat és országgyűlést — a bécsi ér­­demrendjelper alkalmából. Jól teszik — ha jogot éreznek magukban rá. Még csak azt sem vizsgáljuk, hogy azok, a­kik a rettenetes da­­tokat játszszák most, mindig ilyenek voltak-e; sőt ez alkalommal elállunk még annak fejte­getésétől is, hogy az ellenzék minden árnya­latának , minden tagja biztathatja-e az ellenzéki írókat erre a hadjáratra és hogy olyan tűzmentes állapotban vannak-e, a­mi­lyenről íróik szeretnék az olvasó közönséget meggyőzni — szigorú kritikájukkal. Sárral dobálódzni nem szeretünk — és így csak arra szorítkozunk, hogy figyelmeztessük a tisztelt kollegákat, hogy igen nagyon bele ne markoljanak a sárba és ne dobják azt oda is, a­hol annak semmi helye nincs. Már­pedig így tesznek azokban a vezér­­czikkekben, melyekben a »magyar képviselő­­ház egyik alelnökéről« beszélnek oly formán, hogy az erre szórt vádakat és ezt ért szeny­­nyet kiterjesztik a kormányra és pártjára egyaránt. Pedig a legegyszerűbb logika — maga az eset a­lap­j­án tiltaná őket ettől az átalánosítástól. Mert ha igaz az, hogy a képviselőház alelnöke (mert megjegyzendő, hogy functiója a sessióval együtt ért véget), olyannyira befolyásos ember volt a kormány­nál, ez által annyira támogattatott, a­hogy az ellenzéki lapok írják, és ha annak a szeren­csétlen keresztnek a kieszközlése, annyira ér­dekében állott, hogy úgyszólván egyik létfel­tételét képezte — és még­sem sikerült neki egy jelentéktelen érdemrendjeit kiesz­közölni, sőt komolyan szóba hozni is: mit bizonyít ez? Semmit egyebet, mint azt, hogy ennél a kormánynál a legnagyobb barátság és legnagyobb befolyás sem ér semmit — még egy jelentéktelen kegy ajánlatba hozatalára nézve sem, mihelyest arra komoly, tárgyilagos alap nincs. Hogy lehet tehát a kormány el­len legkisebb vádat is kovácsolni ez eset al­kalmából, mikor az épen mellette állítja ki a legfényesebb bizonyítványt ?! Vagy talán a személyes barátság képezi a gyam­okat? No kérem, ha erre a térre megyünk, akkor min­denkit lehet gyanúsítani, mert a közéletben a magánérintkezések ezerféle szálai sokféle­képen fűződnek össze, — és kivált, egy ön­hibája miatt szerencsétlen, desperatus eszkö­zökre szorult férfi miatt, ítéletet mondani személyes barátjaira, csak azért, mert azok a kormányon vannak, valóban vakmerő igaz­ságtalanság lenne. Nemcsak igazságtalanság, de otromba erőszakoskodás is, mert már az ilyen táma­dásoknak még csak erkölcsi alapja is hiá­nyoznék. És ez okból: a kormány valamint a szabadelvű párt ellen intézett minden insi­­nuatiót bátran visszautasíthatunk, annyival is inkább, mert sem a szélső­balt a Vidács­­féle szerencsétlen eset, sem az ellenzék másik részét, más hasonló esetek miatt, mi soha nem vádoltuk és felelősségre nem vontuk. Pedig, úgy hiszszük, hogy ha csalásról és hi­tellel, befolyással való visszaélésről van szó , a moralitás és törvény mértékei, az egyé­ni hibákra és bűnökre kiterjednek egyaránt, és a lefelé vagy felfelé elkövetett visszaélés­hez mérendők; de az ellenzéken és kormány­párton való állás közötti különbség, a má­sokért való felelősség mértékében különbsé­get nem tesz. No de van egy magasabb, átalánosabb vád. »A Tisza-ntra«, »a kormányrendszer« idézte elő a corruptiót. Ezt írják több­nyire olyanok, kik »kormány­képességü­ket« a hivatalból való elbocsáttatással vesz­ték el, a­mi megszabta egyszersmind ellen­zéki álláspontjuk jogosultságát is. És nem veszik észre, hogy egyetlen kormány­nak sem volt kevesebb eszköze és módja (te­hát nem is követeljük, hogy föltegyék, mi­szerint : akarata sem) a corruptióra, mint en­nek , a­miről bizonyságot tesz — épen az ellenzéki vádak ritkasága és a közélet mos­tani fejleményeinek, bármely előbbi korszak­kal való összehasonlítása. Ezt nemcsak a kormány közvetlen, de — még erkölcsi szem­pontból is nehezen követelhető — közvetett, a társadalmi állapotokért követelt felelőssége tekintetében is állíthatjuk. A »sü­­lyedés« mutatkozik olyanformán, hogy soha kevesebb választási vesztegetés, hivatal­­osztás, vasútépítés, üzleti szédelgés nem volt, mint a legközelebbi években. Nem mondjuk, hogy társadalmi viszo­nyaink egészségesek lennének. Tudjuk, hogy sok beteg tagja van. És kíméletlenség­nek tartjuk ugyan a magánviszonyokhoz nyúlást , de mégis, alaptalan, átalános vá­daskodásnál sokkal helyesebb ez. Ezért örü­lünk annak, ha Asbóth János vagy bárki is, vállalkozik arra, hogy egyénenként helyezze az embereket a­­ gyanúsok törvénye alá ; bár kénytelenek vagyunk figyelmeztetni, hogy ha »az eladósodottakat« elítéljük — akkor pártjáról egy egész névsorral szolgál­hatunk, kérdés : kívánja- e ? Mi nem félünk a vizsgálattól, mely bár a legkíméletlenebb módon indíttatnék is meg , hadd hulljon a férges, ha van ; de az átalános vádakat és felelősséget határozottan visszautasítjuk. — Zichy-Ferraris Viktor gróf belügymi­niszteri államtitkár által a következő nyilatkozat közlésére kérettünk fel: A »Magyarország« czimű napilap 178. számában A­s­b­ó­t­h János aláírásával személyemet illető azon, minden alapot nélkülöző megjegyzésre vonatkozólag, hogy én »oly gyanús üzle­tekben vettem volna részt, melyek sem a gentlerin­­codex, sem pedig a tisztességes kereskedés elveivel meg nem egyezők«, kijelentem, miszerint én Asbóth János urat megbizottaim, b. Fejérváry Géza honvédelmi államtitkár és b. D­ő­r­y Lajos m. kir. honvédalezredes urak által állításainak bebizonyítá­sára azonnal felhivattam. Minthogy azonban Asbóth János ur felhozott vádjainak bebizonyítására saját nyilatkozata szerint jelenleg semmi­nemű adatokkal vagy bizonyítékokkal nem bir s azok megszerzését csakis kilátásba helyez­te, kénytelen vagyok nevezett czikkiról a nyilvánosság előtt mindaddig rágalmazónak kijelenteni, mig ké­­p­es nem lesz állításainak valódiságát minden kétsé­get kizáró hiteles adatokkal vagy bizonyítékokkal igazolni. Budapest, 1879. jun. 30. Gr. Zichy-Fer­­r­a­r­i­s Viktor belügyminiszteri államtitkár. Egy muszka lap a nih­ilismusról. A »Szovrem­ennyja Izvisztija« nevű muszka lap ezeket írja: »A gyilkosok és gyújtogatók sociális-forradal­­mi bandája azt híreszteli, hogy e titkos társulat 40 ezer embernél több követőt számlál soraiban. Jólehet, nincsenek kezünkben az erre vonatkozó hiteles ada­tok, még­sem habozunk kimondani, hogy a 40 ezer orosz forradalmár aligha különbözik valamiben 40 ezer ostorral űzött futártól. E banda nemcsak hogy nem bír számos taggal, sőt nem is bírhat. »A titkos társulatok szervezetéről bármennyire hiányosak is értesüléseink, mindenki észreveheti, hogy e társadalomellenes mozgalom már a harmadik periódusát éli. A hatvanas években az anarchisták megkísérlették szerte szórni a forradalmi polyvát a vasárnapi iskolák segélyével. Ez volt az első korszak. Azután, midőn a vasárnapi iskolákat betiltották, kö­vetkezett a sürgés-forgás a nép között.« Most meg ki­tűnik, hogy e »sürgés-forgás« eredményében csalat­koztak. A második periódusban úgy látszik, hogy a genfi programm volt az irányadó. Most már világo­san látható e titkos párt keletkezésének, virágzásá­nak és bukásának processusa. Az iskolákból kicsa­pott diákok a további tanulásban megakadályoztat­ván, kivált az idősebbek, számosan mentek Svájczba, tele szedték fejüket a »Vpered« (Előre) czimű lap tartalmával, melynek programmjával elindultak a nép közé, míg végre a biró elé kerültek. »A mostani szervezet a maga »végrehajtó bi­zottságával« képezi felfogásunk szerint a forradalmi tanok és praxis virágzásainak harmadik stádiumát és egészen más programmot tett magáévá: t. i. fegy­veres ellenállást oda haza, utczai gyilkolásokat és gyújtogatásokat. A »Vpered« szerepét most a föld alatt nyomtatott »Zemlyá és Volgá« vette át. A sváj­­czi lakosok és azok, kiknek szükségképen látniuk kellett a »Vpered« ottani tömjénezőit, bizonyosan megerősítik abbeli véleményünket, hogy a forradalmi párt — jólehet tényezői megfészkelték magukat Kievben és Pétervárott — mostani intézményének szolgálatában régi ismerőseik közül egyetlen egy sem látható. Ezek úgy látszik egészen idegen arczok, honnét jöttek ide, nem tudjuk, csak az áll, hogy a legújabb kor szülöttei. Ama körülmény, hogy »a végrehajtó bizottság« működése nem régi keletű s hogy laza összeköttetésben van párthiveivel, arról is meggyőz bennünket, hogy e bűnös organisatió ma­napság csak oly kevés számú követőt számlál, a­mily mértékben vakmerő. S vájjon maga e vakmerőség nem a legvilágosabb bizonysága-e az erőtlenségnek ? Negy­venezer hívet számláló organizatió bajnokai nem fog­nak álcrázott arczc­al gyilkolni az utczán. »Nálunk sem ez, sem semmi más titkos társu­lat nem lehet sem erős, sem sok tagból álló, néhány vakmerő egyén képezi az egészet. Ezt bebizonyítan­dó, hivatkozunk a városi tanácsok, a tudományos intézetek, s a jótékonysági egyletek működésére, me­lyeknek ügyeit szintén csak néhány erélyes ember kezeli. »És mivel nálunk kedvezező feltételek mellett sem lehet érezni társulási hajlamot, sőt részvétet sem, feltehető-e, hogy mindez megváltozik, mihelyt titkosakká alakítjuk a nyilvános társulatokat ? Hi­szen nyilvános társulataink jó részben titkos társula­tok, és ezen engedélyezett s ama tiltott titkos társu­latok közt — nem tekintve czéljaikat — a különbség csak az, hogy az előbbiek ismert nevű tagokkal tétet­nek néha oly dolgokat, melyek soha sem jutnak nap­fényre, míg az utóbbiak titkos tagokkal nyilvános dol­gokat tétetnek. »Nem lehet kétségünk az iránt sem, hogy ez a banda alig számlál néhány tized embert. A nagyob­bik rész csak forradalmi hús, mely különböző fokban, rokonszenvez a vezetők törvényellenes czéljaival, de melynek mégis hizeleg, hogy ez a társulat »mi« va­gyunk. Máskép értelmezni a dolgot ma már azért is bajos, mert a működő tényezők jelentékeny száma mellett kiütne az egyenetlenkedés s a viszály, mi nyilvános társulatainknak szintén jól ismert betegsé­ge, mihelyt,a dolgozók száma meghaladta a tagok harmadát. És mi meg vagyunk győződve, hogy ha a kormánynak nem is sikerülne egyhamar fölfedezni e revolutionárius s a társadalom belsején rágódó férget, már azon egyszerű oknál fogva kell, hogy e férges fészek megsemmisítse önmagát, hogy ha valami rosz­­szul sikerül, minden tagja egymás romlásán dolgo­zik, és továbbá a forradalmi cassa pénztárnokának megszökéséről a biztosnál is jobban vagyunk meggyő­ződve. »Vájjon sok személy kivántatik-e mindazon dol­gok elkövetéséhez, melyek az utóbbi évben véghez let­tek vive ? Ismételve kijelentjük, hogy nincsenek bi­zonyítékaink, mi csak saját véleményünket nyilvá­nítjuk. Miért kellene föltennünk azt, hogy Krapotkin és Mezencev gyilkosai különböző személyek . Talán egy napon, egy órában történt e két gyilkosság ? Szo­­loniev Sándor közreműködése a Drentelen tábornok elleni merényletben nyilvánvalóvá len e gonosztevő ama vallomásával, hogy ő utazott azon lovon, mely­ről a rendőrfőnököt megtámadták. Ha Mezencev és Krapotkin megölésére elégséges volt egyazon kéz, miért kellene más kéz az orenburgi, irbiti s más he­lyeken történő gyújtogatásokra.« E kéz megfosztat­­ván attól, hogy oly könnyű szerrel bánhasson a tőr­rel és pisztolylyal mint előbb, most a phosphorhoz nyúlt. Ez a mi felfogásunk. De ez mind kevés. A gyújtogatások nem egy időben történnek, mert akkor természetesen azt kellene gondolnunk, hogy a gyúj­togatók nagy számmal vannak. A gyújtogatások bi­zonyos meghatározott területeken eszközöltetnek, mi nyilván tanúskodik a gyújtogató kész tervéről. Ha a gyilkosok és gyújtogatókhoz hozzászámítjuk a »Zem­­lya és Volga« kiadóit, előttünk fognak állni az összes cselekvő személyek. A lap heti és nem napi, követke­zőleg a szerkesztő, a corrector stb. kitelik egy sze­mélyből, a szedésre pedig nagyon is elegendő 5—6 ember. A »Zemlya és Volgá« munkatársai és az ut­czai gyilkosok nagyon egyesülhettek Szolowiev szemé­­lyében, ki az uralkodó ellen elkövetett merénylet napjáig — mint vallomásából kitűnt­ — a lap szét­küldésével és kihordásával foglalkozott. Kell még hogy e társulatnak tiszteletbeli tagjai is legyenek, a kik pénzbeli támogatások által nagy érdeklődést ta­núsítanak.« »A társadalom és a sajtó lehetetlen, hogy egy­aránt ne üdvözöljék amaz intézkedéseket, miket e te­kintetben a kormány életbe léptetett. A legutóbbi per kimutatta e tolvajbanda gyengeségét, sőt kitűnt, hogy a gyilkos revolverét is Pétervárott szerezte, mit a banda nem volt képes eltussolni. Mindez nagyon em­lékeztet Kárákázovra és csekély számú bandájára, mely a czár ellen az első merényletet inkább »vélet­­lenségből« készítette elő.« A VIDÉK, Szeged, jun. 28. (E­r­e­d. tudósítás.) A királyi biztosság kárbecslő albizottságai erélyesen folytatják a megkezdett munkát az összes városré­szekben levő száraz utczákban. A jövő héten e helye­ken a kárbecslés befejezhető lesz, azután a munka lassabban lesz eszközölhető, mivel annak a víz lehú­­zódásával kell lépést tartania. Az albizottságok mun­kája a kár felvétele tekintetében a nép előtt valósá­gos talány, törik is rajta a fejüket, hogy a följegyzé­sek után mily mértékben fognak a segélyben része­sülni. E körülmény is napfényre fog derülni annak idejében. Az albizottságok tegnap, vagyis 27-én a követ­kező városrészekben és utczákon vették számba és becsülték fel a károkat. A belvár­osban levő Széchenyi-téren 78 személy kára lett följegyezve; felsővároson a fecske-utczában: 37, a rozma­­ring-utczában : 13, a kistemető-utczában: 21, és a becsei-utczában 91, összesen 162 személy kára és épülete. Alsóvároson a fazekas-utczában 112, és a sárköz-utczában 26, összesen­ 138 személynek a kára vétetett föl. A szivattyúzás alsó- és felsőváros­részen folyton tart; a gyártelep mellett tegnap délután szerencsét­lenség is történt, egyik működő gép tetején a műla­­katos valami csövet akart hamarosan megigazítani, s midőn a sebesen forgó szijas főkereket átlépni akarta, az elkapta a szerencsétlent s oly erővel vágta a szivattyú oldalához, hogy azonnal meghalt. A fővárosi nőegyesület által városunkba kül­dött nagymennyiségű ruhaneműből a kiosztás már kezdetét vette; iskolaszékünk rendelkezésére is­ lett bocsátva egy jókora ládával, mely színültig tele van különféle gyermekruhával. Ezt az iskolaszéki el­nök, Kovács Albert úr a jövő tanév megkezdése alkalmával oly szegény gyermekek közt fogja kiosz­tatni, kik különben a ruhátlanság miatt be sem iratkozhatnának az iskolába. Az átalános iskolázta­tásra nézve, s annak megkönnyítésére igen helyes gondoskodás. Az alföldi vasút nagy töltését a tegnapelőtti erős szél által felkorbácsolt hullám itt-ott úgy meg­rongálta, hogy a szádfalak alján csörgedezni kezdett befelé a víz. Azonban a réseket azonnal helyreigazí­tották. A városi középületekben elhelyezett betegeket, tekintettel a lakosság, s maguk a betegek egészségi­ állapotára, átviszik Új-Szegedre pár nap múlva, s az ott épült terjedelmes barakk-kórházban fogják őket elhelyezni. Itt jobb helyük is lesz a szabad mezőség közepén. Ma délután nagy plakátokon tudatták­ szigorú pénzbeli büntetés terhe alatt a lakosságnak, hogy a romba dőlt házat újra építeni, vagy — szóval — bár­mi más építkezéshez, mely jelentősebb, hozzáfogni nem szabad, a város napirenden lévő újra­szervezése miatt. Ideiglenes alkalomra azonban, és a szárazon maradt épületek javítgatására az engedély ezentúlra is érvényes. A fenti hirdetés a lakosságnál természe­tesen nagy megütközést fog előidézni, de jobb, ha a lakosok mostani körülményeikben visszatartatnak a költséges építkezésektől, mert megtörténhetnek, hogy a város újraszervezése alkalmával a már kész házat, vagy viskót a lakosoknak saját költségükön kellene szétbontatni, amit a polgármesteri hirdetés is kemény hangsúlyozással mond. A szegedi árvíz halottait f. é. ápril 17. június 27-ig összeállítottam. A kifogás napját a név után zárjelben tettem. Bárkányi Sándor másfél éves (kifogták április 17.), Korom József 70 éves (április 18.) isme­retlen 12—13 éves fiú (ápr. 18.), ismeretlen vá­sárhelyi munkás 30 év körül (ápr. 19.), Auslän­­der-család szakácsnője (ápr. 22.), Bartók József, hat gyermek apja (ápr. 22.), Pollák Fáni 8 éves (ápr. 22. ), Farkas Etel 2 éves (ápr. 22.), ismeretlen 6—7 éves leány (ápr. 23.), ismeretlen 2—3 éves lány (ápr. 23. ) Poczó Erzsébet nyolc­ éves (április 24.), Banda Katalin 71 éves (április 24.) ismeretlen férfi munkás (április 25.), Gál Ferenc( 55 éves 25.), Ismeretlen 45—46 éves férfi (26.), Csontos Janka 65 éves (27.), Rózsi Rózái 73 éves (28.), Bo­ros István 50 éves (30.), Barna Anna 30 éves május 1., Bagics Anna 26 éves (az Illovai malom alól) (1.), Szűcs Viktor 6 éves (1.), Filakóczi Ferencz 40 éves (7.), Petróczi Erzsébet (7.), Ismeretlen női hulla 30 —40 év körül (7.), Ismeretlen női hulla 45—50 év körül (7.), Ismeretlen férfi hulla 50—60 év körül (7), Vágó Ferencz 62 éves (10.), Ismeretlen férfi 35—40 év körül (12.), Otoltics János győri születésű 35—40 év körül (21.), Ismeretlen 6 éves leány ,(27.), Isme­retlen nő 40—50 év körül (30.), Hamai Károly 10 éves (30.) Ismeretlen nő (június 1.), Hajós József 10 éves (2.), Laskovics János 5 éves (3.), Ismeretlen nő 6—7 éves (3.), Nógrádi Mihály 79 éves (4.), Kószó Rózái másféléves (6.), Gárdián Anna 53 éves (11.), Ökrös Veron 21 éves (11.),Zsidovszky Lőrincz nyolc­ napos (11.), Pesti István 8 éves (11.), Ocsenás Antal 53 éves (11.), Kövecs Teréz (Ocsenás felesége) 48 éves (11.), Ocsenás Erzsi 8 éves (11), Ocsenás Dezső 5 éves (11.) (Ezen négy utóbbi egy családhoz tartozik), ismeretlen férfi (16.), ismeretlen robbadt női hulla 30-­40 év körül (27.) Hullákat most már ritkábban találnak, melyek legnagyobb része a fel­oszlás stádiumában van a fölismerhetetlenségig. Gyo Zni a vár alj­a, jun. 27-én. (Ered. tu­d.) Mai napon érte városkánkat azon kitüntetés, hogy Tre­­fort miniszter úr felvidéki útjában egész váratlanul látogatására méltatta. Kiséretében jöttek Andaházy Pál orsz. képviselő s Lehoczky L. megyénk alispánja. A látogatás az állami képezdét s az ezzel egybekap­csolt faragászati iskolát illette. A képezdében javá­ban folytak a tanképesitő vizsgák, mikor a miniszter úr reggeli 10 órakor megérkezett.­­ Itt mintegy másfél óráig nagy érdeklődéssel hallgatta a szigor­latokat s a kivonatára elővett magyar nyelv s törté­nelmi feleleteket, melyek iránt teljes megelégedé­sét fejezvén ki, a faragászati iskola, majd a képezdei épület és kert megszemléléséhez fogott s miután a látottak fölött elismerő megelégedését nyilvánító.

Next