A Hon, 1879. október (17. évfolyam, 236-262. szám)

1879-10-01 / 236. szám

236. szám. XVII ífolyam. ~ h­y' Szerkesztési Krod­i Barátok-tere, Athenaeum­ é­ M. A lap szellemi részét illető mind közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismertektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak -37a* HIRDEZÉSKBI a mintúgy mint előfizetések a kiadó-hia*k* (Esztrofé­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás. — ■ ............... ■ ■■ -— ■ - - ........... ■ — POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1879. szerda, október . Kiadó-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt 3 hónapra 6» 6 hónapra ...........12» Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint ....... 1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­­­­enkor a hó első papjától számittatik. Előfizetési fhivás X­VII. évf foyamára. I." Az októberi évnegye közeledtével figyelmez­tetjük t. olvasóinkat, tnek megrendelése lejár, az előfizetés minél­ebbi megújítására. Előfizeti árak : Fél évre . I . 12 frt Évnegyedre . . 6 » Egy hónapra . • 2 » Az esti kiadás posta-ulönküldéséért felülfizetés év­­negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai aránynyal Budapestre, a »Hon« ki­adó­hivatalába (bai A-tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. A Hold szerk. s kiadóhivatala. Budapest, szeptember 30. Már annyi imbináczióban volt részünk Bismarck bécsi fógatása alkalmából, hogy ha mindazokat öszeállítanák, körülbelül le­rontanák egymás és utoljára az ember még azon is kételkedék, hogy Bismarck egyáta­­lában volt-e Bábén , nem-e csak az újság­írók közönsége kacsái közé tartozik az egész dolog ? Hanen hát biz ezt már nem kell bi­zonyítani, és így csak nyugodjanak meg mindazok, kitek politikai jóslataival egy­­átalában nem egyeztethetők össze a legújabb események, így Bismarck csakugyan volt Bécsben. És­­nélkül, hogy találgatnék vagy fejtegetnék át, hogy mit határoztak vagy beszéltek ez alkalommal, az államférfiak , azt mégis csak a lélekkel és határozottsággal le­het állítan hogy a­mi ott megállapítva jön, akár a küpolitikára, akár a kereskedelmi és vasúti szeződésekre, illetőleg kedvezmények­re nézve, azon Gorcsakovnak esetleges Berlinbe övetele, Bismarcknak vele való ta­­lálkozása és megállapodása, mit sem változ­tathat , h­ogy ez, legalább e tekintetben, ér­dekét vesti. Ezt állíthatjuk anélkül, hogy az új találkozás természetes és fontossága iránt né­zeteket kellene koc­káztatnunk. Mert ha a monarciánk és Németország közti solidari­­tást erőlte a bécsi találkozás , ha ennek kö­vetkezében nemcsak a béke nyert biztosíté­kokban , de mi spec­iális anyagi kedvezmé­nyeke is fogunk elérni , akkor a berlini ta­­lálkozás ezektől meg nem foszthat, és ha nem­zetköz, valamint anyagi érdekeink kellően biztosítatnak , sokkal conservatívabb és bé­késebb irányú politikára vagyunk utalva, hogy sem a berlini találkozásból nyugtalan­ságot kellene vagy lehetne merítenünk. Úgy annyira nem, hogy semmi ingert nem érzünk, a »két« vagy »három császárszövetség« je­lenlegi állása és jövő esélyei, válságai iránt fejtegetésekbe bocsátkozni; annál kevésbé ké­szülődni azon »közszabadságot és köztársa­ságot« romboló, még nem létező, de már »szent szövetség«-nek keresztelt szövetséges­­ben, melyet egy szélsőbali nagyfontosságu képviselő, választói előtt, ugyancsak üldöző­je vett, — azon birodalmi kanczellári állás­sal együtt, melyet — Andrássy grófnak kel­lett volna az ellenzéki értesülések szerint megkapnia. Mindez — a fantasia dolga! Maradunk a tényeknél, látjuk a külföld növekedő solidaritását érdekeinkkel, iparko­dunk ezek békés fejlesztésén, szükségesnek tartjuk a monarchia mindkét felének és külö­nösen a magyar nemzetnek figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy érdekeink biztosí­tása, fejlesztése mellett nemzetközi állásunk­nak nyűgöt és kelet felé való egyenletes szi­lárdításával, sikerült az oly sokat vádolt kül­politikánknak, a keleti kérdést egy Európa békéjét (bizonyos ideig legalább) nem fenye­gető útra terelni és így lehetővé tenni azt, hogy egyfelől­ ez is természetesebb, békésebb alakban fejlődjék, egyoldalú orosz izgatások helyett, a folytonos helyi lázongásoktól nem marczangolva — Európa ellenőrzése alatt keresse és találja megoldását; másfelől: újra respiriumot nyert Törökország, épen úgy, mint a krími hadjárat után, belr­eformok által összhangzásba hozni létét az európai­­ kultúra követelményeivel és államszerveze­tét a megélhetés, versenyképesség feltéte­leivel. Hogy egész Európa ebből a szempontból ítéli meg a helyzetet és követelményeit, azt az egész európai sajtó közvéleményéből határo­zottan ki lehet olvasni. És nem kis érdeme ama politikának, mely a keleti kérdés és nemzetközi egyensúly fejlődését párhuzamosan juttatta ebbe a stá­diumba, hogy magára a követendő czélra néz­ve is megváltoztatta még Európának közvéle­ményét is,­­ a diplomatia működésének ered­ménye által. Jusson csak eszünkbe, hogy még rö­vid fél év előtt az olasz, a franczia, az angol és különösen a német félhivatalos sajtó feltétlenül kimondta a »pereatot« Tö­rökország európai léte felett, nem csak a bé­csi befolyásos körökből jön, az »kadaver«­­nek elnevezve, — természetes tehát, hogy nálunk is könnyen el lehet­ hitetni a közön­séggel, hogy csakugyan vannak vesztére, fel­­darabolására van irányozva a politika. De legelőször is e­z eredményében, megállapodá­saiban c­áfolta meg e feltevéseket, azután pedig a tények és különösen a nemzet­közi viszonyok egészséges fejlő­dése következtében beállott a vál­tozás a hivatalos, félhivatalos körök és euró­pai közvélemény hangulatában is. Most már a »Norddeutsche«-banés »Post-Zeitung«-ban ép úgy, mint az angol ellenzék és franczia, olasz sajtónyilatkozataiban látja az ember f­elismerve Törökország Európában létezésé­nek szükségét, — de természetesen, a refor­mok feltétele alatt. Tehát még egyszer meg­nyerte Törökország a respiriumot — önnön — megmentésére, de egyszersmind a nemzet­közi kombinácziókban és a mi határszéli vi­szonyainkban, összeköttetéseinkben gondos­kodva van arról is, hogy ha ez be nem kö­vetkeznék, Oroszország rá ne tehesse kezét az örökségre. Eddig, e tekintetben is, szabad keze lett volna ! A helyzetben fekvő e garantiák ad­ják meg nekünk a nyugalmat — a belmun­­kásságra és a higgadtságot a külpolitika olyan ephemeriadaival szemben, milyen lesz, a többek közt, a berlini találkozás is! A „HON“ TÁRCZÁJA. Egy XVI. századbeli kiadatlan magyar színmű. — A »Koszorú« októberi számából. I­tt Jakab Elek a Petőfi-Társaság közlönyé­ben, a »Koszoru«-ban »Disputatio Debrecinensis, Comoedia Valasultina illustrata« (A debreczeni hit- i vita egy válaszúton, Erdélyben eljátszott Comoediá­­ban megvilágítva) czimű régi, XVI-ik századbeli, érdekes szinműirodalmi zsengét ismertet, melyhez ő egyház­történeti kutatásai között jutott. A Comoedia egy 1567. decz. 4-én állitólag Debreczenben, Melius Péter és Dávid Ferencz s Blandrata közt folyt hittani vitatkozásból vette tár­gyát, még pedig úgy, hogy e vitatkozás kéziratban többek birtokában meglévén, a Comoedia ismeretlen szerzője azt egy három felvonásos színmű megírására használta fel. Megjegyzendő, hogy e Comoediát aztán Erdélyben, Válaszúton az ottani iskola rektora— hi­hetőleg tanítványai által — elő is adatta. A darab személyzete következőkben van jelez­ve : Interlocutores, Nimium in Comoedia Theatralis­­tas Agentes. (A Comoediában színjátszókkép közre­működött közbenszólók.) Personae Calvini: Péter pápa, dékány, György cardinál, Vikárius Pál. — Personae Vintarii : Varga Ferentz, Carianus János, Olasz Doctor, Filep Biró. — Personae Lutherani: Gál Biró, Máthé Biró. Péter »pápa« alatt szerző Melius Pétert ér­tette ; a »pápa« elnevezés onnan eredt, mert ő a vele tartásra a papságot megeskette, s a helységeknek megparancsolta, hogy ha Háromság-tagadókra talál­nak, azokat fogják el és égessék meg. — Caria­nus János boroszlói unitárius pap volt, György cardinál valószínűleg C­z­e­g­­­é­d­i György, az Olasz Doctor Blandrata, Vicári­us Pál hi­hetőleg Thuri Pál, F­­­­­e­d biró Debreczen bí­rája stb. A Comoedia tárgya hittani vitatkozás az isten egysége és háromsága, a Krisztus és Szent Lélek is­teni lénye és természete fölött. Jakab úr azon körülményben rejlő fontos­ságnál fogva, hogy a darab elő is adatott, tehát nem­csak dialogizált szatíra volt, de különösen régisége, erőteljes magyar­­ nyelvezete és sajátságainál fogva tartotta a darabot közlésre méltónak s ezért az iro­dalomtörténet érdekében neki köszönettel tartozunk. Mutatványul hadd álljon itt egy rész a harma­dik felvonásból, az eredetiben : »Actus tertius.« György Cardinál. Mindenekelőtt Nagy­ságos uram! a vetélkedést elkezdenék, tégy kö­nyörgést. Péter Pápa. Van szándékomban, ha nem mondanád is. Könyörgés. Örök Atya, mindenható Úris­ten ! Ki Atya, Fiú, Szentlélek! nagy buzgóságos és alázatos szívvel könyörgünk fenéked, ma nyavalyás és bűnös Szolgáid, hogy minket, a te kedves fiaidat ez mostani ügyünkben igazgass szent igéddel és lel­keddel, a te nevednek dicséretére és igazán való is­meretére és az hamis tudományokat rontsd meg az mi szájunknak általa, hogy hírünkben, házunkban megmaradhassunk. Amen. Vicarius Pál. Brevis Oratiopenetrat Coelum. Varga Ferentz. Tisztelendő Uraim! kik a megfeszült Jézus Krisztusnak tagjai vadtok, szellők, hogy velem egyetemben könyörögjetek, és mondjátok ezt Efez. I. Örök mindenható Isten! mennynek, föld­nek teremtője, és az mü Urunk Jézus Krisztusunknak Szent Atyja és Istene! Kérünk tégedet a te szerető szent Fiadért, hogy, hogy az mü mostani ügyünkben adjad nekünk a te szent lelkedet, kinek általa vezé­reljed és hordozzad az mü beszédünket az igazság­nak meg­nyilatkoztatására, melyet a pokolbeli ördög a mü ellenségünk, az ő dögleletes tudományával beren­dezett volt és az igazságnak utáról eltévelyitett volt. Kérünk téged alázatos szívből, hogy az mü megva­kult atyánkfiainak kegyelmedből világosítsd meg szi­veket, hogy az igazságnak utára térvén, téged velünk egyetemben tiszta szívből tisztelhessenek és magasz­talhassanak, és tartsd meg a te anyaszentegyháza­­dat az pokolbeli ördögnek ellene, hogy tégedet meg­ismerhessenek egyedül való Istennek lenni. Amen. György Cardinál. Istenemre mondom, szép oratiót tett Varga Ferentz; félek rajta, hogy még ma a Subata alá ne vonjanak és püspök uramnak az sertés az orrába ne vonja a fonalat; de azért meg ne mond neki Istenért! mi sem gyermekek vagyunk. Péter Pápa: Mit suttogtok mostan, Vicarius uram! lássunk a dologhoz. Vicarius Pál: Bátor Nagyságos uram ! Péter Pápa. Minden ember ide hallgasson. Te Eretnek Varga Ferentz! amaz hitván olasztól mi­­tsoda tudományt merítettél, kivel az király ő felségét megrutitottad, sőt még Magyarországban is sokakat il­lettél. Ez tudománynyal nosza most fülünk hallatára tégy vallomást hűtődről; mert ma az Istenre mondom, hogy az tüzet az hátadra tétetem. Vicarius Pál: No Istenemre mondom, afféle szótól meg nem ijed az Varga Ferentz. Varga Ferentz. Bizonyára az egész anya­­szentegyház emberihez és fejedelmihez az afféle ék­telen beszédek nem illenek, mert a Istennek lelke nem lakozik a felfuvalkodott szivü emberekben. Szent Pál apostol pedig Efez. 5. megtiltja az afféle éktelen be­szédektől az embereket. Továbbá, Tisztelendő Péter uram! még markodba sem fogtad s addig perzseled! Szeretettel szálljunk egymásnak s ne haraggal, hogy a mint Pál apostol mondja, mindenek épülhessenek beszédinkből. Péter Pápa: Jól tudom, hogy mit szoll szent Pál Apostol; de ugyan igy szoktam én az efféle Eretnekeknek szollani. No tsak felelj meg arra, a mire kérlek, ne tsavarogj az horogban. Varga Ferentz. Hallgass rám, im meg­mondom. Péter Pápa. Huj­­ mi ördögöt kiáltasz oly igen, mi nem egyedül vagy. Varga Ferentz. Ugyan igy szoktam én szállni, hogy mindenek meghallják, mert nem jó zsák­ban macskát árulni. Gál Biró. Halld meg csak Péter püspök uram! mert ugyanazt akarja a kösség, hogy nyilván szálljanak, mert azért gyűltünk ide, hogy megértsük az jámboroknak beszédeket, mert ti sokkal többet tesztek hozzá, néha pedig elvesztek benne, de ugyan nem tehetünk felperesnek törvényt. Péter Pápa: Hallgass te vak paraszt, mert nem tudsz te ebez. G­á 1 B i r ó: No Istenemre mondom, meglátom még ma, te is mi az ördög vagy ? Vicarius Pál. Uly veszteg te gonosz em­ber ! így szollasz a szent embernek ? G á 1 B i r ó. Bezzeg igy szollok, még ma többet is hall affélét. Varga Ferentz: Szerelmes uraim! Ma nem feddődni jöttünk ide, hanem hogy egymással értekezzünk és az igazságot jó útra igazítsuk. Ne suttogjatok. Gál Biró. Mondd el csak Ferentz uram val­lásodat, meglátom én ha meg nem hallgatja Péter püspök uram. Varga Ferentz. Én hiszem és vallom az Mennynek földnek teremtőjét, egyedül való Istennek, ki soha senkitől nem vett semmit és senkitől nem függ; a kit senki nem­ látott soha; egyedül valónak mondom azért, mert Ésaiásnál e vagyon írva: Isten, csak egyedül vagy Isten! Romab. 16. 22. Csak az egyedül való Istennek adassék az dicsőség, láthatat­lannak, halhatatlannak azért, mert I. Tim. 6. 16. ez vagyon írva: Amaz láthatatlan és halhatatlan király­nak és ki mindeneknek atyjának mondatik Efez. 1. Továbbá ezt az egyedül való Istent vallom az Jézus Krisztus Atyjának és Istenének. Efez. 1. 17. Kérem azért az mi Urunk Jézus Krisztusnak amaz világos­ságnak atyját, hogy adja tinektek az békességnek és értelemnek lelkét. Továbbá az Jézus Krisztust, a kit az élő Isten megfeszült egyetlenegy Fiának és tulaj­don magzattyának mondok, mert szó hallatott az égből ezt mondván Mathé 3. Ihon az én szerelmes Fiam stb. ki által bűnöm bocsánatját, üdvösségemet is várom. Szent Pál is azt mondotta, hogy nem tud egyebet az megfeszült Jézusnál 2. Kor. 2. 21. A Szentlelket pedig sem harmadik személynek, sem magától való Istennek nem merem mondani, mert az Istennek könyve azt nem mondja, hanem jó lelkiis­merettel mondom az Apostolokkal egyetemben az Isten erejének ugyanannak hatalmának 1. Kor. 12. Ecad. 18. Luk. 2. Gál Biró. Soha, Istenemre mondom! az mü plebánusunk az mi kenyerünket nem eszi, ha ennek ellene mond. Nem ollyanok voltának, mint az hitető tsalárdok. Azt mondja vasárnap az mü prédikáto­runk, hogy kiveti a gyülekezetből, a­ki erdélyi hittet tart. Oh hamis Bestiák! Nem azért tiltották volt meg, hogy meg ne tudnák az igazságot. No hadd el csak. Péter Pápa. Ezt a te vallásodat hamisnak mondom, mert nem elég vallani egynek, szükség, hogy személyében háromnak valljuk, és állatjában egynek, az mint meg van irva Genes 1. az holott azt mondja a két személynek: Teremtsünk embert. Innen nyilván kitetszik az három személy, az Szenthárom­ság. Továbbá Szent Máténak utolsó részében igy szól Krisztus urunk: Mennyetek el és tanítsatok stb. Itt is megbizonyittatik a Szentháromság. 3-szor Athanasiussal vallást teszek a Szentháromságról, te­hát nekünk is azont kell követnünk. Az Jézus Krisz­tusról te­sz mitsoda vallást től, az merő hamisság, nem az Istennek egyetlenegy magzattya, az ki a mennyben örök idők előtt született az ő állatjából és ki üde beteljesedvén, leszállott az égből és emberi testet vett fel; azért nem az az Isten fia, az ki Má­riától született, hanem az, ki ebben lakott. Job. 1. Verbum caro factum est. A Szentlelket, hogy Isten­nek nem mondod és harmadik személynek az isten­ségben, abban is eretnekül hazudsz, mert az irás örök Istennek mondja, az mint Athanasius mondja: Isten az Atya, Isten a Fiú stb. Látod-e hol van irva 1. Kor. 2. Actor. 5. Ötét az irás Istennek mondja, mint szintén az Atyát. Ez vala amaz igaz Apostoli vallás te hitetlen Varga Ferentz! ha tudtad volna Máthé Biró! Vedd eszedbe Gál uram! Jól vöm elé. Nem igen tetszik stb. stb. — A képviselőház október hó 2-án csütörtökön d. e. 11 órakor ülést tart. — A főrendiház tagjai a f. évi októ­ber hó 2-án tartandó ülésről az elnökség által tisztelettel értesittetnek. — Fiume emelkedését illetőleg több fontos várakozás iránt remélnek legközelebb kedvező intézkedést. Mac Iver, Burring és Schenk angol vál­lalkozók már ki is bocsátották a prospectust egy Adria nevezete alatt tervezett hajózási társaságra Glasgow, Fiume és Trieszt között. A kelet­kező társaság fiumei igazgatója a nálunk is előnyö­sen ismert Catinelli úr lesz. — A fonógyárak ismert felterjesztésére szintén kedvezőnek mutatkozik a rövid időn várható intézkedés. — A Németország és Ausztria -Ma­gyarország közti vámtárgyalásokra vonatkozó, a »Nat. Ztg.« által fentartással közölt jelentés szerint megerősíttetik, hogy Bismarck herczeg jelenléte Bécsben a kereskedelmi viszonyok örvendetes újjáalakulására fog vezetni; állítólag köz­beeső tarifta iránt fognak megegyezni, melynek alap­elvei már meg vannak állapítva. S mindkét részbeli biztosok már ki vannak nevezve és a tárgyalások Berlinben októberben fognak kezdődni. Németország — föltéve a teljes kölcsönösséget — Ausztria-Ma­­gyarországnak adandó messze terjedő kon­­c­essziókra kész. — Külügyi hivatalunk — a­mint azt a »P. Lt.« bécsi közleményei megerősítik — lépése­ket tett, hogy az angol és franczia kabineteket felvi­lágosítsa a Németország és Ausztria-Magyarország közt uralkodó egyetértés egyátalán békés jellegéről és Párisban, úgy­szintén Londonban, nagyon megelé­gedetteknek mutatkoztak e felvilágosítások folytán. Az olasz kormánynyal szemben Haymerle báró maga fog magának alkalmat venni, hogy Ausztria- Magyarország álláspontját kifejtse, a­mi ebben az esetben annál szükségesebb, minthogy félreértés vagy etiquette-tévedés által Bismarck herczeg elmu­lasztotta Robillant grófot Bécsben meglátogat­ni. A dolog így történt : Robillant gróf nem érezte magát indíttatva a többi nagykövet példáját követni, kik Bismarck herczegnél névjegyeiket adták át. Bismarck herczeg a maga részéről látogatását csak viszonzásnak tekintette, és csak azoknál a nagy­követeknél volt, kik azelőtt névjegy­eiket adták át. Mi­dőn Robillant gróf erről értesült, sietett mu­lasztását jóvá tenni, de már késő vest, egy óra múlva Bismarck herczeg már útban volt Berlin felé. — A pest-zimonyi vasútnak a­ Duna mentén leendő kiépítése iránt, Haynald bibornok vezetése alatti kalocsai küldöttség ma délelőtt 11 ó­a órakor fogadtatott a közlekedési m­iniszter által. A miniszter Haynald érdekes beszédére válaszolva kijelente, hogy a­­szabadkai vonal r­ö­ ’­­videbb volta daczára mindenesetre figyelembe veendők az­on forgalmi előnyök, melyeket a dunamenti pálya a vasút jövedelmezőségének biztossá­gára nézve nyújt, se pálya által érdekelt ne­vezetes ipar és kereskedelemmel bíró, nagyobb váro­soknak e vasút mielőbbi kiépítésére irányuló kívánal­mát méltányosnak ismeri el.Ez okból az erre vonatkozó adatokat, — mielőtt a zimonyi vasút kiépítése iránti javaslatait a törvényhozás elé terjesztené, — gondos tanulmány tárgyává tette és teszi.« — Az é­s­z­a­k-k­eleti vasút igazgató­sága — írja a »Bud. Corr.« — vizsgálatot ejtett meg az iránt, nem volna-e lehetséges a fővonaltól ama vidékekre, melyekről nagyobb forgalom várható, kisebb szárnyvonalakat — vicinális pályákat — vezetni. Az észak-keleti vasút igazgatósága beható tanulmányozások folytán most már elhatározta, hogy három ily vicinális pályát kiépít, azokra az előzetes engedélyt a közlekedési minisztériumtól kikéri, s mi­helyt az építkezési költségek egyh­armadának fede­zése az illető vidékek érdekeltjei részéről biztosítva lesz, azonnal hozzá fog az építkezéshez. E vonalak a következők lennének : Rendes nyomtávval bíró má­sodrendű vasút Szathmártól, Szinyér-Váralján át Nagybányáig; egy másik rendes nyomtávval biró másodrendű pálya Nagy-Károlytól Fábiánházán át Máté-Szalkáig s egy harmadik keskeny nyomtávú vi­cinális pálya Szaniszlóról vagy esetleg Piskoltról, Ér- Endréden át Margittáig. E pályák még a helyi for­galom által is rövid idő alatt jövedelmezőkké válná­nak, de kiváltképen a fővonalra nézve rendkívüli ér­tékkel fognának bírni.­­ A büntető törvénykönyvek élet­­beléptetése tárgyában készült törvényjavaslat felett tanácskozó bizottság ma tartotta harmadik ülését. Tárgyalás alá kerültek a javaslatnak 8—20. szakaszai, melyeket a bizottság lényegileg elfogadott, azon pótlásokkal, hogy oly intézkedések, melyek által az összes büntetést szabó miniszteri ren­deletek, ha tárgyukról a büntetőtörvények nem in­tézkednek, hatályban fentartatnak, továbbá meg­­határoztatott, mi legyen a katonai büntetőtörvényben foglalt vétségeknek a büntetése, ha ezek az új bün­tetőtörvények életbeléptetése után bíráltatnak el. — A közoktatásügyi miniszter — a Bud. Corr. értesülése szerint — két törvényjavas­latot fog az országgyűlés elé terjeszteni, és pedig egy 75 czikkből állót »a műemlékek megóvása iránt« s egy másodikat »a királyi József-műegyetem és az állatgyógyintézet állandó elhelyezésére Budapesten emelendő állami épületekről és az erre megkívántató költségekről.« Az utóbb említett törvényjavaslat értel­mében a jelenlegi állatgyógyintézet helyébe, az úgy­nevezett Kunewalder féle telken, a muzeum-köruton egy uj épület fogna a műegyetem elhelyezésére s egy második a Rottenbiller-utczában az állatgyógyinté­zet számára emeltetni. E czélra 720.000 forint fog igényeltetni. Az ezen építkezésekre fölveendő kölcsön azon 47.960 írtra rugó évi bérletösszeggel fog amor­­tizáltatni, mely jelenleg a műegyetemért fizettetik, úgy, hogy az állam ezen az összegen, melyet most évenként kénytelen kiadni, minden további terhelte­­tés nélkül két uj, czélszerü épület birtokába jutand. Adakozások a szegedi árvízkárosultak javára. Eddig kegyült hozzánk s nyilvánosan nyugtáz­va volt összesen 5768 frt 92 kr, 100 márk, 340 frank, 3 db arany s egy porosz tallér. Újabban érkezett ifj. Szinnyei József utján. A tavastehusi (finn­­landi) lyceum tanárai között dr. Genetz Arwid gyűjtése a szege­diek javára 63 finn márka és 50 penni , 63 frank 50 cent, be­váltva: 29 frt 20 kr, összesen 5798 fr 12 kr, 100 márk, 340 frank, 3 db arany s egy po­rosz tallér. Gróf Károlyi Sándor emlékirata a Tiszaszabály­ozásról. B a s­s­a­n­o, szept. 25. Gróf Károlyi Sándor emlékirata a Tisza­­szabályozás ügyében a legfontosabb nyilat­kozatok közé tartozik, a­melyek e nagyjelen­tőségű kérdésben a legutolsó időkben tétettek közzé. Azon eszmecsere, mely az emlékirat felolvasását követte, világos bizonysága annak, hogy a nemes gróf a tiszavölgyi köz­ponti bizottság véleményét teljesen eltalálta, s így emlékirata jóval nagyobb fontosságra tarthat számot, mint egy egyszerű egyéni nyi­latkozat. Hosszú időre előre sorolja fel az emlék­irat a Tiszavölgy teendőit s az egyes kérdé­sek megoldási módozatait. Valóságos pro­gramoi a jövőre nézve. Annál csodálatosabb, hogy míg a kérdés egyik — szerintem nem is legnagyobb fontosságú — oldalával, a mű­szaki kérdéssel pro et contra oly sokáig pró­bálkozott meg hivatott és hívatlan, míg e te­kintetben határozott irány mutatkozott s e határozott irány a külföldi szakértők meghí­­vása által érvényesítette is magát, addig a kérdés összes többi részét átölelő ezen emlék­irat pár obligát frázis kíséretében tűnt el a napi diskusszió teréről, hogy talán nagyobb keretű, de kétségkívül meddőbb vitáknak ad­jon helyet. Nagy fontosságot tulajdonítván a Tisza­­szabályozás ügyének, nemcsak annak ragyogó múltja miatt, mely a magyar faj életképessé­gének tündöklő bizonyítéka, hanem jelene és jövője miatt is, kétségtelenül áll előttem, hogy mindazon vajúdó kérdések megoldása, a­me­lyek elodázhatlanul lépnek előtérbe mindjárt a műszaki kérdések megoldása után, sőt he­lyesebben szólva, azzal pari passu­m szük­ségképen nemzeti érdek jellegével bír s mint ilyen igényli a közfigyelmet. Mellőzöm ez alkalommal az administra­tív kérdést, mely tekintetben teljesen jogo­sultnak vélem a tiszavölgyi közp.­bizottság legilletékesebb tagjai, gr. Lónyay Menyhért, gr. Szapáry Gyula, b. Sennyey Pál és most gr. Károlyi Sándor ismételt felszólalásait egy nagyobb mérvű központosítás ir­ánt. Lentebb lesz alkalmam érinteni, hogy e központosítás mily mérvét gondolnám helyesnek az állami és társulati érdekek helyes megóvása czéljá­­ból; mellőzöm a folyammérnökök helyzeté­nek kérdését, a­kiknek államivá tétele való­színűleg előkészítője volna az egész szabályo­zási művelet államosításának, s a­kik oly ke­retben, minőt gr. Széchenyi gondolt, s minőt leghelyesebbnek tartok ma is, a közp.­bizott­ság kezében igen hasznos tényezőkké válhat­nának, mind az önállóság, mind az egység érdekeinek teljes megóvása mellett is. A nehézségek főleg a pénzügyi téren csoportosulnak. Átalános a panasz, hogy a társulatok egy része nem bírja a töltésemelés, annál ke­vésbé a töltésáthelyezés terheit viselni. Gróf Károlyi Sándor emlékirata lelkiismeretesen nem huny szemet e nehézség előtt sem. Meg is oldja,­­ kétségkívül úgy, a­hogy a tiszai érdekeltek legjobban szeretnék. Nevezetesen, hogy építse az állam, melynek képviselői jó­váhagyásával lettek azok felépítve ott, a­hol most rossz helyeken levőknek bizonyultak, a­mely hallgatag belenyugodott, hogy az akkor helyenként igen régen fennálló, de eredetileg kis méretű töltésekre reá hordassék ama föld­tömeg, a­mely azóta szükségesnek mutatko­zott. Ugyanezen jogc­ímen a töltések felleb­­bezésével kint maradó részterület birtokosai­nak is fizesse meg birtokaik értékcsökkenését az állam. A magam részéről e megoldást kényel­mesnek találom ugyan, de el nem fogadhat­nám. A jogi alap teljesen hiányzik. Először is vannak oly esetek, hol a töltések az érde­keltek által az állami közegek protestálása daczára építtettek oda, a­hol vannak. Ily ese­tekben bizonyosan azokat terheli a változtat

Next