A Hon, 1879. november (17. évfolyam, 263-288. szám)
1879-11-01 / 263. szám
263. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. szombat, november 1. Szerkesztési iroda« Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiedó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési át ils Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . 3 hónapra . 6 hónapra . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként.............................t « Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. I A 2 . ----------------- --------------- Előfizetési felhívás IEICO ILAT XVII. évi folyamára. Előfizetési árak : Fél évre• 12Ért Évnegyedre• 6 » November—deczemberre. 4 » Egy hónapra .• 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. ■09F“ Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, október 31. Az osztrák felirati vita véget ért a képviselőházban is. Úgy végződött, amint az előzményekből előre látni és várni lehetett: a pártok konstatált merev engesztelhetlenségével. A felirati vita alatt, úgy a felső- mint az alsóházban kifejlett eszmecserék nem hogy át nem hidalták a pártok közt levő nagy űrt s nem hogy elsimították volna a fennálló elvi ellentéteket, sőt ellenkezőleg, az űrt még nagyobbá, az ellentéteket még élesebekké tették. A két ellentétes párt felirati javaslataiban meg volt a hadüzenet, s nyomban rá a felirati vitában kifejlett a harczs is, mely ha ezután nem fog tán minden ülésben megújulni , ez csak annak lesz tulajdonítható, hogy a Taaffe-kormány a trónbeszédben a parlament elébe oly munkaprogrammot tűzött, mely sok tekintetben s mintegy erőnek erejével elvonja a pártok figyelmét a közjogi harczok és disputáktól, melyek a mellett, hogy izgatják a kedélyeket, és most s a közeljövőben legalább semmi praktikus hasznot és eredményt nem ígérnek, már is kezdenek átcsapni a szőrszálhasogatásokba, mint tévé pl. Herbst, ki Clam-Martinitz gróf ellenében azt a megjegyzést tévé, hogy »különbséget kell tenni a jogi meggyőződés tiszteletben tartása és a jogok tisztelete között.« Kap tehát az uralkodó — a felsőháztól egy feliratot, melyben az osztrák alkotmány noki me tangere-nek, egy teljesen bevégzett, megpetrifikálódott, semminő további változás alá nem eshető intézménynek van feltüntetve. És aztán kap egy másikat — az alsóház részéről, — melyben »csendes vonatkozások« foglaltatnak »a tartományokra, »tartományi autonómiára« s a »tartománygyűlések hatáskörére«, — bár suaviter in modo, de lényegileg mégis ellenkezőjét kívánva és sürgetve annak, mit a főrendi többség mond. Hát ez az osztrák parlamentarismus szempontjából kissé komikus és gyarlósági tünet volna, ha nem lenne olyan komolyan abnormis. Ami pedig magát az osztrák kormányt illeti, ez már állásánál fogva, melyet a priori elfoglalt, a két felirat irányában igen kínos fausse positióba került. Taaffe a főrendiházban kénytelen volt rászavazni az ottani többség feliratára, mely alkotmánybű, a képviselőházban ellenben magáévá tette az itteni többségnek, mely autonomista, feliratát. Bárminő korrekt, megmagyarázható és érthető is másképen a Taaffe-kormány állása és törekvése, mely a pártok felettiségben s békítésben nyer kifejezést, s e kormány kénytelen-kelletlen belesodródik inconveniencziákba és contradictiókba. S ez legszembeszökőbben épen most tűnt ki, az osztrák felirati vita befejeztével. Taaffe azt monda tegnapi tranzigáló beszédében, hogy az alkotmány fennállása és joghatálya minden kétségen felül áll; végül aztán mégis magáévá tette az autonomista többség feliratát, azon többségét, melynek nyilvánvaló czélja — mit szeliden és finoman a feliratban is kifejez — ezen alkotmányt a maga nézetei, elvei és nemzetiségi érdekei és szükségleteinek megfelelőleg átalakítni. Hát ebben, akárhogy veszszük is a dolgot, van némi ellenmondás, és Taaffénak teljesen igaza volt, midőn azt mondá, hogy az osztrák kormánynak felette nehéz az állása és feladata. E kormánynak nemcsak a két ellentétes párt között, hanem egyúttal a két ellentétes többségű törvényhozó kamara között is kell örökösen transigálni, lavírozni. Ez nem csekély s nem könnyű feladat. Meddig fogja ezt megbírni Taaffe s meddig fogja az osztrák Parlamentarismus megbízni e helyzetet, nem tudjuk , csak azt tudjuk és látjuk, hogy ez állapot sokáig nem tarthat, s mielőbb a viszonyok kényszerűsége alatt erre vagy arra meg kell változnia. Ha végig tekintünk a fölszólalt alsóházi szónokok beszédein, önkénytelenül is felötlik az a körülmény, hogy békülékeny hang sem egyik, sem másik részről nem nyilvánult, hanem annál több invectiva, támadás, szemrehányás, kihívás, melyekre a válaszok szint azon tenorból hangzottak. Nem kedvező auspicium a Taaffe-kormány missziójának végleges sikerére. Ahol a nemzetiségi elfogultság oly fokra hág, mint a cseh párt vezérénél, Riegernél, ki még azzal is feldicsekszik, hogy a bécsi szt. István templom tornyát egy cseh és nem osztrák német építette, ott igen nehéz kibékülést, kiegyezést remélni. — A Németország és Ausztria Magyarország közti viszonyra vonatkozólag írja a »P. Lt.« berlini levelezője: »Most tehát tudják, mily nevet kell adni az Ausztria-Magyarország és Németország közt újra helyreállt szíves egyetértésnek. Beavatottak titkos arczkifejezéssel hirdetik, hogy a Bismarck herczeg által, bécsi útja folytán létrehozott szövetség se védelmi-, se támadó-, hanem praeventív-szövetség és ez a megnevezés legjobban közelíti meg a megkötött egyezség értelmét. Csak az kár, hogy az oroszok nem hajlandók e felfogásnak teljes hitelt adni, hanem a bécsi és berlini kabinet e csatlakozásában minden áron ellenségek akarnak maradni, amelynek éle az orosz politika ellen irányul és ez az egy panaszos pont még hozzájárul ama terjedelmes panaszló irathoz Bismarck herczeg politikájáról, mely hir szerint néhány hónap előtt érkezett Szentpétervárról Berlinbe. Ez okmány hatása, mint ez az utolsó hetek eseményeiből látható, körülbelül egyenlő volt a semmivel, de hogy Németországban már huzamost idő óta számítottak »gonosz szeretetre« Oroszország részéről, kiviláglik amaz, a katonai körökből a nyilvánosságba csak most hatoló tényből, hogy a milliárdösszegeknek felszerelési czélokra fentartott behajtásainak legnagyobb része a porosz keleti határ erődítéseire fordíttatott oly módon, hogy a königsberg-thorn-poseni vonal Európa legerősebb erődítési vonalának mondható. Orosz részről kellemetlen jövő katonai meglepetésektől tehát alig lehet tartani. — Választók gyűlése. A múlt október hó 28-án tartott előértekezlet egyhangú határozata folytán józsefvárosi választó polgártársainkat a főv. bizottsági tagok választása ügyébeni intézkedések megtétele czéljából f. hó 3-án délután 5 órakor az ősz-utczai tornacsarnokban tartandó közgyűlésre tisztelettel meghívjuk. Rendfentartás érdekében a közgyűlés helyiségébe való belépéskor a választói igazolvány felmutatása szükségeltetvén, t. polgártársainkat egyúttal fölkérjük, hogy választói igazolványaikat magukkal hozni szíveskedjenek. — Amon József, Andreanszky Zsigmond, Atlasz Samu, Auspitz Róbert, Ballagi Mór, Berger János, Böhm Samu, Bucsánszky Bertalan, Burghardt István, Csajka Antal, Déry Mihály, Egert József, id. Egenhoffer Péter, Feleky Miklós, dr. Gebhardt Lajos, Gergelyi Kálmán, Goldstein Ignácz, Gräfenthal Vincze, Gottgeb Antal, Grauer Miksa, Halász Károly, Hegedűs Sándor, Helfy Ignácz, Heger György, Henszelman Kálmán, Hirschl József, Horánszky Nándor, Kada Mihály, Karthokke János, dr. Kelen József, Kiss Péter, Kleiner Armin, Kleinlein Károly, Komáromy Ignácz, Komlósy László, Kokesch Sándor, Krausz Lajos, dr. Ladányi István, Leyrer Lőrincz, Leitersdorfer Lipót, Molnár Endre, dr. Neumann Mór, Nagy István, Oszvald Pál, Örley János, Petz Armin, Radocsay Ferencz, Radocsay Lajos, Rákossy Jenő, Ráth Károly, Röckh Szilárd, Schrancz Gergely, Sztupa György, Tarone Nándor, Tóth Lajos (asztalos), Walter Ferencz, Wanke Gusztáv, Vidéky János, Wodianer Béla. — Saviet pasa még külügyminiszter korában Bulgária ügynökéhez, okt. 16-án a következő jegyzéket intézte : »A jelentések, melyek a fényes portához érkeznek, a fejedelemség muzulmán lakosságának helyzetét egyre a legsötétebb színekkel ecsetelik. A bolgárok rosszakarata muzulmán polgártársaik iránt nem ismer határt. Rendszeresen üldöztetve, e szerencsétlenek naponkint látják, hogyan szentségteleníttetnek meg mecseteik, dulatnak fel és fosztatnak ki házaik, boltjaik és iskoláik. Még a temetők se kimehetnek, különösen Kustendiben a legnyíltabb módon és leggyakrabban követék el ez erőszakoskodásokat. E kerület mecseteinek és sírjainak többsége tényleg elégettetett vagy elvonatott a mohamedánok kultuszától. Sőt néhánya korcsmává lett átváltoztatva, a szent eszközöket, melyeket találtak, elrabolták és kifosztották, a temetők sírköveit elhurczolták, a sírokat felnyitották, a hullákat kiásták és a kutyák elé dobták eledelül. A földeken és bértelkeken a muzulmánok javai rablóbandáknak és bolgár parasztoknak vannak kitéve. Kertjeik és erdőik fái kivágatnak és ha tulajdonukat védelmezni iparkodnak, ezt drágán kell megfizetniük. Mehemed Emir Zghorna faluból, ki meg akarta akadályozni, hogy néhány bolgár erdejében fát vágott, ily módon megsebesittetett és megcsonkíttatott. Bizonyos Timurt, ki segítségére szaladt, ugyanaz a sors érte és gyilkolások naponkint előfordulnak. A többi közt Hadsi Ibrahim sejk, egy 80 éves aggastyán, nejével együtt házában Küstendiben meggyilkolva találtatott. Ugyanazt a Zghorna falut és Nefracheutcha és Planik falvakat bolgár bandák fenyegetik, kik azokat ki akarják fosztogatni. Különben e bandák rabló hadjárataikat ama falvakra is kiterjesztik, melyek a határvonalon ts fekszenek. Például felhozzuk, hogy egy fegyveres banda, mely a fejedelemségből jött, betört a plevai legelőkre Demir Hissar és Nevrokop közt és 85 lovat, melyek muzulmánokéi voltak, elrabolt és a Balkánon túl harczolt, hol a lovakat az elöljáróság szeme láttára a tamakowi vásáron eladta. Ilyen a muzulmán lakosság helyzete Bulgáriában. A császári kormány nagyon is bízik Sándor fejedelem ő fenségének humanitási és igazságossági érzelmeiben, hogy sem ne remélné, hogy ő maga is mélyen meghatva a dolgok sajnálatra méltó helyzete által, haladéktalanul szigorú és erélyes rendszabályokhoz fog nyúlni, hogy véget vessen neki. E meggyőződésben kérem önt, tegye meg a fejedelmi kormánynak az e czélra szükséges közléseket. — A közlekedésügyi bizottság nov.ló 4. napján, délután 4 órakor, az országházban, a társalgó teremben ülést tart. Tárgy: 72. sz. törv. jav., az utakról. — A képviselőház közlekedési bizottsága mára hirdetett ülését meg nem tarthatván, részint, mert a bizottság tagjai elegendő számmal meg nem jelentek, főleg pedig azért, mert a tárgyalás folytonosságát az ünnepek gátolták volna, minek következtében a bizottság ülésezését a jövő kedden d. u. 4 órakor fogja megkezdeni. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében, melyen a kormány részéről Szapáry Gyula gr., Kemény G. K. és Trefort miniszterek voltak jelen, mindenekelőtt a pénzügyminiszter szólalt fel, arra kérvén a bizottságot, hogy az általa benyújtott pénzügyi törvényjavaslatok minél előbb s még a költségvetést megelőzőleg tárgyaltassanak, egyebek közt kivált azért is, hogy a javaslatok némelyike által keltett izgalom minél előbb ismét lecsendesíttethessék. Bujanovics Sándor ezen izgalomra hivatkozva kérdi, nem hajlandó-e a miniszter e törvényjavaslatokat visszavonni? Mire a pénzügyminiszter kijelenti, hogy e javaslatok meggondoltan nyújtattak be s meg van győződve, hogy az általuk keltett izgalom nem lesz tartós, annál kevésbé, minthogy a felhozott aggodalmakat nem tartja alaposaknak. Kijelenti, hogy a javaslatokat nem szándékozik visszavonni. A bizottság rövid tárgyalás után elhatározza, hogy a törvényjavaslatokat még a költségvetés előtt fogja tárgyalni s a tárgyalást a jövő csütörtökre, nov. 6-ára tűzi ki. Egyúttal megválasztottak a javaslatok előadói is és pedig : a földtehermentesítési, szőlődézsmaváltsági-, cseléd-, nyeremény és kereseti adóra vonatkozó törvényjavaslatok előadójává : Hegedűs Sándor ; a kőolajadó törvényjavaslatra : Wahrmann Mór, a szállítási adóra : Dániel Ernő ; a legközelebb benyújtandó védelmi törvényjavaslat előadójává : Molnár György. Ezután a költségvetés tárgyalására választottak meg az előadók, nevezetesen: a kir. udvartartás, a miniszterelnökség, horv. minisztérium stb. költségvetéseire : Láng Lajos; a belügyire Rakovszky István; a pénzügyire Hegedűs Sándor; közm. és közlekedésire: Dániel Ernő; a földm. ipar és kereskedelmire : Wahrmann Mór; vallás és közoktatásira: Kautz Gyula; igazságügy: Szögyény László és a honvédelmi tárca költségvetésére: Molnár György. A bizottság a költségvetés tárgyalását az említett kisebb tvjavaslatok után lehetőleg még e hóban kezdi meg. Lukács Béla kérdésére egyúttal kijelenti a pénzügyminiszter, hogy a zárszámadások legközelebbről a bizottság rendelkezésére fognak bocsáttatni, a számszék által készített 10 évi kimutatással együtt. Helfy Ignácz ez alkalommal az alapok és alapítványokról szóló kimutatásokat is sürgeti. Tárgyalás alá került ezután a közoktatási miniszter által a József műegyetem és az állatgyógyintézet állandó elhelyezésére emelendő állami épületeket illetőleg benyújtottjavaslat, mely szerint e két intézet felépítésére 720000 ftnyi kölcsön vétetnék fel s ez kamatostul 50 éven át 50.000 írtjával törlesztetnék. Jelenleg az állam évi bér fejében 47.960 frtot fizet; a tanároknak és az intézetek személyzetének lakpénz fejében 2040 frtot és így a törlesztési összeg nem volna nagyobb a nevezett intézetek elhelyezésére eddig évenként fizetett összegeknél, mihez még hozzájárul azon 150.000 frt is, amelyet a főváros ajánlott fel a műegyetem felépítésére. T r e f o r t miniszter indítványára — minthogy e javaslattal tervek vannak kapcsolatban — e tervek és költségvetések áttanulmányozására egy albizottság küldetett ki, melynek tagjai : Wahrmann Mór, mint elnök, Kautz Gyula, Harkányi Frigyes, Helfy Ignácz, Máriásssy Sándor jegyző és Móricz Pál. Végül tárgyaltatott az átalános munkás segélyegyesület kérvénye, melyben segélyt kér és az általa vett ház után kivetett illeték elengedését kéri. A bizottság a kérvényt elutasította, mert a fennálló törvények mellett ily elengedés nem lehetséges, minthogy az illetéktörvény a jótékony egyesületeknek az örökség vagy adományozás útján nyert összegekre nézve úgyis előnyöket nyújt; s mert veszélyes precedensnek találná, hogy az ország oly számtalan jótékony egyesületével szemben épen egynél tétessék törvényhozás útján oly kivétel, mely az adásvevés utáni illetéket is elengedné. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülést csütörtökön, november 6-án, d. u. 6 órakor tartja a bizottság. törvényczikk módosítása tárgyában készített, javaslatot, némi módosítással elfogadja. Az V. VI. kérdés kapcsában módosított , a költséges munkával vízmentesített területeknél alkalmazandó adómentességek és adókedvezmények tárgyában elkészítendő törvényhez beadott javaslatot átalánosságban czélszerűnek és méltányosnak ismeri el, föntartván magának, a közös értekezleten netalán fölmerülő további javaslatok feletti vélemény-nyilvánítását. Ezeken kívül a bemutatott »a kataszteri eddigi műveletről szóló előadói véleményre« reflectálva azon véleménynek ad kifejezést, hogy miután az eddig foganatosított kataszteri munkálatoknál az érdekeltek és jogosultak képviseletének — a törvény által kijelölt korlátok legszűkebb határáig történt — mellőzését az időkiméréssel kellő módon kiegyenlítve egyátalában nem látja s igy a főczélt — az új földadóalap kellő arányosságát — csak azon esetben tartja elérhetőnek, ha az összes hátralevő eljárásnál, a munkaidő tartamára, csakis, mint második sorban fontos szempontra való tekintettel, az érdekeltek közreműködése a törvény által nyújtott legszélsőbb határig biztosíttatni fog. Továbbá azon kérelem tolmácsoltatott, hogy miután — különösen Horvát-Szlavónországban — a járási bizottságok gyakran ott is, ahol osztályozási vidékeknek alakítása a helyi viszonyok által indokolva lett volna, azt tenni elmulasztották : keressék föl a pénzügyminiszter, miszerint ezen hiányok orvoslása iránt a munka folyama alatt intézkedjék. Az ülések berekesztése előtt egy háromtagú albizottságba, — Vizsolyi Gusztáv, báró Inkey Nándor és Mihalovics Károly — enquete tagok választottak; ezen albizottság a többi osztályoknak hasonlólag megválasztott bizottságaival — a tárgyalások befejezése után — érintkezésbe lépvén, feladata leend, az osztályok véleményeit egyeztetve, azokat a majdan összehívandó közös értekezlet elé terjeszteni. A kataszteri enquéte-hez. A szombathelyi, pécsi, zágrábi, eszéki és határőrvidéki kataszteri igazgatóságok kerületeiből alakult osztály f. hó 26-tól 29-ig folytatott üléseiben a minisztérium által az enquéte elé terjesztett összes beadványokat Vizsolyi Gusztáv elnök tapintatos vezetése mellett letárgyalta, és beható eszmecsere után következő megállapodásra jutott. A pénzügyminiszter által felvetett I-fő kérdésre nézve kinyilatkoztatja, hogy az átalános gazdasági helyzet és viszonyok megítéléséből merítheti azon meggyőződést, miszerint a törvényben fölvett ciklus gazdaságai viszonyai a maiaknak meg nem felelnek. A II-ik kérdésre nézve azon nézetének ad kifejezést, miszerint föltéve, hogy az országos arány a törvény által kijelölt után létrehozatott, azon esetben czélszerűnek tartja, hogy az országos földadóbizottság hatalmaztassék fel, miszerint az 1875-dik évi VII. törvényczikkben fölvett évek és a mostaniak tiszta jövedelmei között valósággal létező különbözetnek megfelelően, a tiszta jövedelmeket egyenlő arányban alászállithassa. A III. és IV-ik kérdést a vele kapcsolatban álló, a földadószabályozásról szóló 1875-ik évi állik Az országházból. Ma és tegnap két érdekes kérdés képezte a képviselői házban a vita tárgyát, melyeket lehetett volna tárgyilagosabban is megvitatni , mint ahogy az ellenzék vitatkozott. Az egyik : az ellenzék azon követelést képezi, hogy a rendkívüli érdemekért való rendkívüli honfiusitás az országgyűlés és nem a felelős kormány előterjesztésére, a király által történjék. Egyetlen tárgyilagos és alapos ok, melyet ennek támogatására föl lehet hozni — az, hogy a régi országgyűlések is gyakorolták e jogot. Igen, mert felelős kormány hiányában a régi országgyűlések a végrehajtó hatalom sok feladatába beleavatkoztak, milyen pl. a katonai dislocatió, a honfiusitás, nádorválasztás stb. Erre most semmi szükség nincs. Annyival kevésbé, mert régen a törvény nem szabta meg a honfiusitás föltételeit és épen nem rendkívüli érdemekért honfiusitott; igy pl. 1840-ben több honfiusitás történt, tisztán családi összeköttetés miatt. Most el van választva : a rendes honfiusitás; ennek föltételeit a törvény szabja meg; aki azoknak megfelel, a kormány, illetőleg hatóság, azoknak megadja a polgárjogot ; aki nem felel meg, az csak rendkívüli érdem fejében, a felelős kormány előterjesztésére nyerhet a királytól polgárjogot. Ezért mindig feleletre vonható a kormány, s minthogy ez oly kitüntetés, mint akár egy érdemrend adományozása , ez csakugyan inkább a végrehajtó hatalom, mint a törvényhozás feladata. Még fontosabb és vitásabb a ma vitatott kérdés. A javaslat támaszkodna az 1868 : XXX. törvényczikk 10. §-ának azon határozatára, hogy a polgárjogra és honfiusitásra nézve Horvátországgal a törvényhozás közös ugyan, de a végrehajtás a horvát kormánynak tartatik fönn , azt határozza, hogy a törvényben (8. §.) kikötendő feltételek alatt, Horvátországban a polgárjogot adományozza a horvát bán. Ennek a kikötésnek az ország többi hatóságaival szemben van egy anomáliája. És ez az, hogy a magyar állampolgárság egységes lévén, a horvát bán által adományozott polgárjog Magyarországon is érvényes. Ezt az anomáliát zsákmányolta ki az ellenzék , állítván, hogy ez által csorbíttatik a magyar állam szuveranitása, sőt veszélyeztetik a magyar nemzetiség is, mert a horvát bán ellenséges elemeket is honfiusithat ; sőt Helfy, Simonyi már oly messze mentek, hogy Jellasichot és idegen elemek uralmát emlegeték. E túlzások egészen nevetségesnek tűnnek föl, ha az ember meggondolja, hogy a magyar állami souverainitást a törvényhozás fejezi itt is ki — az által, hogy megszabja a qualificatiókat; ha ezeket mellőzi a horvát bán, felelős tetteiért a magyar kormánynak, mely kinevezi; ha nem mellőzi, az öt évi adófizetés, feddhetlen előélet, önálló vagyon, politikai jogok gyakorlatára még tíz évi bentartózkodás, elég garancia arra, hogy egyfelől: rohamos honfiusitás ne történjék, mert e czélból bizony nagy bevándorlás Horvátországba nem lesz; másfelől: ama feltételek kizárják a jött-ment elemek honfiusitását. Különben is, ez ellen még két biztosíték van. Egyik az, hogy a bán felelős a magyar kormánynak és ez annak tetteiért is az országgyűlésnek ; a másik az, hogy épen az állampolgári jog (mint helyesen jegyző meg ma Tisza) adja hatóságaink kezébe az illetőt, ha azzal visszaél. No már ebből a körülményből hogyan lehet alkotmányveszedelmet és hazaellenes törekvést kiolvasni, csakugyan nem tudjuk. De maga az anomália is, a törvényhozás fenhatósága alatt, most, nem nagyobb mint régebben, mikor pl. Kaproncza adhatott (törvényes feltételek nélkül) egész Magyarországra nézve érvényes polgárjogot. Különben a horvát bánnak, a honossági törvényre vonatkozó végrehajtási jogát oly világosan kiköté a horvát kiegyezés, hogy Irányinak (ki szép beszédében pártjának erős vádjait tökéletesen defavoyálta) igaza volt, midőn állitá, hogy e miatt lehet rosszalni az 1868-iki törvényt, de nem a mostani javaslatot, mely csak azt alkalmazza. Ezt vonta kétségbe Szilágyi D. és Horváth Lajos ma. Az utóbbi behatóan fejtegeté az antendtákat, bizonyítgatván, hogy a horvát kiegyezésnél, midőn ama szakaszt törvénybe iktaták, az állampolgársog és honosság tekintetében — Horvátországnak csak az igazságügyi administrate tartatott fenn, mert akkor oly törvényjavaslatról volt szó, melyben e jog elvesztése a rendes bíróságra bizatott és az igazságügy Horvátországnak csakugyan autonóm joga. Igaz, de ez a szövegezés elmaradt. És bejött az átalános frázis a törvénybe, hogy a »végrehajtás« Horvátországot illeti ez ügyben átalában; és e mellett most csakugyan oly javaslatról van szó, melyben azon jog, melyet a horvátok 1868-ban is,kifejezetten is saját bíróságuknak vindikáltak, a politikai hatóságra megy át. Már most kérdés: a horvátok által akkor maguknak (bíróságuknak) vindikált és most átalában is kikötött jogot elvesztik-e az által, hogy e jog gyakorlása máskép oldatott meg? De Horváth és különösen Szilágyi még tovább ment. Azt mondták, hogy itt a végrehajtó hatalom tiltakozik az ellen (a kormány nevében), hogy a törvényhozás hatásköre fentartassék. Nem áll. Tiltakozik az ellen, hogy a kikötött szerződést, a már egyszer megszabott (kétoldalúan megállapított) hatáskört egyoldalúan ne rontsák meg, de épen a törvényhozás előbbi határozata folytán. Ha a felelős kormány ezt sem tehetné, akkor a törvények végrehajtója sem lehetne. Különben még most is a törvényhozást illeti a vitás kérdésben az eldöntés, ezt senki kétségbe nem vonja, a kormány csak persradeálja, hogy ezt, hogy gyakorolja, ez nem bitorlás, ez nem hatáskörvindikálás. De Szilágyi még azt is állítá, hogy ez által a souveranitás egysége támadtatik meg; hogy a horvát bán kivetkőztetik területi jellegéből és nagy felelősség nélkül gyakorol souveranitási jogból folyó adományozást Magyarországon is;vagy feleletre lesz vonható a magyar országgyűlésen, ami a horvát kiegyezésbe ütközik. Egyik állítás sem áll. A szuverenitás a törvényhozásnál marad épségben, egységben , mert ez örökre és Horvátországra is érvényesen megszabta a honfiusitás feltételeit. Csak e feltételeket alkalmazza, a maga területén, a horvát bán is, akiért felelős a magyar kormány, mert ettől teljesen függ, és így az országgyűlés ezt vonja feleletre, annak tetteiért is, azzal semmi köze. Hogy a horvát bántól honfiusított, — másává is költözve élvezi polgárságát, ez a szabad költözésből folyik, ezt csak megszorítani sem lehet. Így áll a kérdés tárgyilagosan. Ezért Irányi ép úgy velünk szavazott e tárgyban, mint Péchy Manó gróf — és ezért volt e kérdésnél dupla majoritás. A szerb kongresszus. (Eredeti tudósítás.) Karlovitz, okt. 26. Az okt. 16-án tartott ülésben elfogadtatott az iskolai tanács javaslata, hogy alapíttassék a felsőbb szerb intézetek tanárai részére nyugdíj.E czélra megválasztatott 7 tagú bizottság, mely a tudósítást átvizsgálva, még ez ülések tartama alatt terjeszszen be conkret javaslatot. Szőnyegre kerülta szerb nemzeti felső tanintézetek működéséről és állapotáról szóló értesités kivonata.« E kivonatból kitűnik, hogy ily intézet két van : a pap-növelde Karlovitzon, a karlovitzi és újvidéki főgymnasiumok, a zombori és károlyvárosi tanitóképezdék, az újvidéki és pancsovai főleányiskolák. 1) A karlovitzi pap-növelde az 1868. évi aug. 10-én szentesített kir. leirat értelmében alapittatott. Működni kezdett 1875. okt. 1-én, miután a püspöki zsinat a kijevi theologiai főakadémián kiképezett három rendes tanárt (papok), hozzá még két supplenst (világiak) nevezett ki, és a ruváróczi archimandritát ideiglenes igazgatónak designálta. Az első tanévben, az első osztályba beiratkozott 14 hallgató, valamenynyi érettségi bizonyítványnyal, többen egy vagy két éves jogászok. Tizenketten élveztek ösztöndíjat. — 1876. okt. 1-én nyittatott a második osztály, beiratkozott a múlt évi 14 hallgató, az elsőbe pedig 9 hallgató, mind érettségi bizonyítvánnyal. Ösztöndíjas volt öszszesen 15. — 1877-ben beiratkozott uj 9, mind érett-