A Hon, 1879. december (17. évfolyam, 288-313. szám)

1879-12-01 / 288. szám, esti kiadás

288. szám. I­tt évfolyam. Szerkesztési Iroda, Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, deczember L A képviselő­ház mai ülésében elfogadta a József műegyetem­i állatgyógyító-intézet számára emelendő államépületekről, továbbá az indemnityről szóló törvényjavaslatokat. Ezután megkezdte a cselédtartási­, kocs - s letartási adó megszüntetéséről szóló törvény­­javaslat tárgyalását. Folytatása holnapra ma­radt, minthogy Péchy Tamás miniszter vá­laszolni kívánt a Dunaszabályozás kérdésé­ben hozzá intézett interpelláczióra. Előadta a szabályozás történetét, a Jó­zsef nádor idejéből máig felmerült különböző szabályozási nézeteket s készített terveket, majd szólt a szakértők véleményére, összevet­vén ezt az eddig adott számos szakértő véle­ményekkel s végül áttért az interpelláczió kérdéseire s ezekre vonatkozólag kijelenti, hogy igenis szándékozik a szakértők vélemé­nyét érvényesíteni, de nem várható, mint in­terpelláló óhajtja, hogy e munkálatok a tava­szi jégzajlásig eszközlésbe vétessenek. A téli idő alatt nem létesíthető a sorok­sári ágban a négy bukógát. Azonban intézke­dést tett, hogy a főváros aggodalmai eloszlat­­tassanak. Tervezeteket készíttetett, a­melyek szerint a soroksári zárgáton nyilás vágassák vész esetén, melyen a duzzadt víz elvonulhat. Egyébiránt holnapra egy bizottságot hívott egybe, melybe a főváros képviselőit, műegye­temi tanárokat hívott meg s ez enquette elé majd részletesen elő fogja terjeszteni a terve­zeteket. — Királyi Pál a választ tudomásul veszi s egyszersmind kettőre kéri a minisz­tert : először, hogy amaz enquette legyen a sajtóra nézve nyilvános, másodszor, hogy a­kik eddig vezették a szabályozási munkálato­kat, azok kezéből vegye azt ki. — A ház a miniszter válaszát tudomásul vette. Mukhtár pasa meggyilkoltatásáról szárnyra bocsátott nyugtalanító hirek, szeren­csére, mindeddig nem bizonyultak valóknak s ezt mi, kik ez alarmbirt igen tartózkodva fogadtuk, némi­ elégtétellel jegyezzük föl. A porta e hírt a leghatározottabban dementálja s a bécsi külügyi hivatalban sem tudnak Mukhtár szomorú esetéről semmit. Az a jó oldala mégis lesz ennek az anti­­czipált vérengzésnek, hogy a porta és Mukh­tár pasa nagyobb óvatosságra intetnek általa. Anglia és a porta közt ismét hely­reállt a jó barátság. Mint a >Pol. Corr.­ kon­stantinápolyi levelében olvassuk, L­a­y­a­r­d és a kis-ázsiai reformok »főinspectorává« ki­nevezett Baker pasa a napokban a szu­tán­­nál voltak ebéden, hol a legnagyobb figye­lemben részesültek. Hogy azonban minő lesz és meddig terjed Baker hatásköre, arról sen­kinek sincs fogalma. S ez annál nagyobb baj, mert, mint hírlik, a szultán azt forgatja fejében, hogy pláne nagyvezérré nevezze ki Mahmud Nedim pasát, a reformoknak leghatározottabb ellenségét s ha ez megtörté­nik, el lehetünk rá készülve, hogy a porta és Anglia között új konfliktusok fognak tá­madni. — A főrendiház folyó évi deczember hó 2-án d. e. 11 órakor ülést tart. — Az országgyűlési szabadelvű párt tegnapi értekezletét Vizsolyi Gusztáv elnök megnyitván, előterjeszti a kandidáló bizottság által a delegáczióba kijelölt tagok névsorát.­­ E szerint rendes tagokká kijelöltettek: Andaházy Pál, Apáthy István, Bánffy Béla gr., Baross Gábor, Bausznern Guidó, Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Dániel Ernő, Éber Nándor, Éles Henrik, Fáik Miksa, Gidófalvy Albert, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Ivánka Imre, Karácsonyi Guidó gróf, Kármán Lajos, Ke­mény Kálmán b., Márkus István, Prileszky Tádé, Poór Antal, Prónay József, Ráday Gedeon gróf, ifj. Rudics József b., Sváb Károly, Szirmay Ödön, Szö­­gyény László, Tisza Lajos, Tisza László, Wahrmann Mór, Wodianer Albert báró. — Horvátok: Horváth Péter, Kussevics Szvetozár, Mihalovics Károly, Von­­cina Iván. Póttagok: Andrássy Mihály, Hofgräff Já­nos, Kazy János, Szász György, Matuska Péter, Rakovszky Géza, Bohonczy Gedeon, Szeberényi Andor, Teleki Domokos gr. Horvát: Kotur Bazil. Az értekezlet a névsort elfogadta. Elnök ezután előterjeszti, hogy a pártonkivü­­liek részéről Szily László, az egyesült ellenzék ré­széről Apponyi Albert gr., Bánhidy Béla b., Molnár Aladár és Szilágyi Dezső jelöltettek ki a delegatióba. Fáik Miksa kérdést intéz a kereskedelmi mi­niszterhez az iránt, hogy azon esetre, ha 1880-ban az autonóm tariffák életbe lépnek, nem lehet-e attól tartani, hogy Németország részéről a monarchia irá­nyában retorsionális tariffák alkalmaztatnak. Kemény Gábor b. miniszter kijelenti, hogy a kormány figyelmét ezen eshetőség nem kerülte el és hogy jelenleg ugyan választ nem adhat, miután a tárgyalások ez iránt folyamatban vannak, de reméli, hogy a kérdésre már a legközelebbi napokban hatá­rozott választ adhat. Ezután Péchy közi­ miniszter előadja azon válaszok tartalmát, melyeket egyfelől Királyi Pálnak a Dunaszabályozás tárgyában, másfelől Bán­hidy Béla bárónak a műszaki tanács felállítása iránt tett interpelláczióikra adni szándékozik. Az ér­tekezlet a válaszokat tudomásul vette. Végül tárgy­altatván s elfogadtattak a követ­ező tvjavaslatok: a József-műegyetem és az Esti kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Országgyűlési tudósítások. A képviselőházi ülése, deczember 1. d­ e. 10 órakor. Elnkök: Szlávy József, jegyző: Med­­nyánszky Árpád­­. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Kemény Gábor b., Pauler Tivadar, Trefort Budapest, 1879. Hétfő, deczember L Kladd-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Folton küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.................................................2 írt 3 hónapra ....................................................... . 6 hónapra...................................................... Az esti kiadás postai különküldéséért felül­­fizetés negyedévenkint................................1 . Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. állatgyógyintézet építéséről, az indemni­­tyről és a luxusadók megszüntetéséről. Ezzel az értekezlet véget ért. — A cseh emlékiratot a »N. fr. Pr.« a következőleg ismerteti: A memorandum csak oly kö­veteléseket tartalmaz, melyeknek valósítása a kor­mány hatáskörébe tartozik s a melyeknek keresztül­viteléhez a törvényhozás szavazata nem kívántatik meg. E memorandum négy részre oszlik és pedig szó van benne először a hivatali egyenjogúságról, a prá­gai egyetemről, a cseh- és morvaországi középtano­­dákról s a szakiskolákról. Az a rész, mely a hivatali egyenjogúságról szól, azon alaptételt állítja föl, hogy az összes per- és közigazgatási ügyek, a legalsó foktól a legfelsőbbig, nemcsak cseh nyelven intéztessenek el, hanem a cseh nyelven tárgyaltassanak. Ez alaptétel következményekép az követeltetik, hogy Csehországban minden hivatalban le­galább egy oly egyénnek kell lenni, a­ki a cseh nyelvet bírja. Ellenben nyomatékosan hangsúlyoztatik, hogy a leg­főbb ítélőszéknél cseh tanács felállítását nem követe­lik. A­mi Csehország igazságügyi és politikai ható­ságainak hivatalos nyelvét illeti, a memorandum azt követeli, hogy egyes járásokban a járási képviseletnek s az államhatóságoknak hivatalos nyelve a cseh le­gyen. Átalánosságban a memorandum azon alapté­telt állítja fel, hogy Csehországban minden államhi­vatalnoknak az ország mindkét nyelvét ismernie kell. Az egyetemi kérdést illetőleg a memo­randum nem követeli egy új egyetemiek felállítását, mivel ehhez a törvény­hozásának ténykedése is szük­ségeltetnék. Önálló cseh tanári kollégiumnak alkotá­sát, illetőleg a prágai egyetem kettéosztását sem követeli az emlékirat. De követeli azt, hogy a cseh egyetemi hallgatóknak alkalom adassék az összes szi­gorlatokat cseh nyelven letenni. A további követelé­sek arra irányulnak, hogy a szigorlatoknál cseh vizsgálók alkalmaztassanak s párallel cseh tanszé­kek állíttassanak fel. Noha a memorandum cseh egyetem felállítását nem követeli, mégis rámu­tat a galicziai és horvátországi viszonyokra, hogy abból következtesse azt, hogy a cseheket egy cseh egyetem megilleti. A népiskolákról a memorandum nem szól, mivel az erre vonatkozó intézkedéseket a cseh tartománygyűlés hatáskörébe esőnek tekinti. Ellen­ben a csehországi középiskola­ügy statisztikáját közli a memorandum, a­melyből azt következteti, hogy te­kintettel Csehországnak állami eszközökkel fentartott német középiskoláira, még legalább is 20 cseh nyelvű állami középtanodát kellene felállítani. A memoran­dum azonban nem óhajtja új középtanodák felállítását, hanem azt, hogy a fennálló községi középiskolák fen­­tartását az állam vegye át. A morvaországi középis­kolákat illetőleg részletezett követelés nincsen. Csak átalánosságban van kifejezve azon kívánság, hogy ott, hol szükség mutatkozik, a német állami középta­nodákban cseh parallel osztályok állíttassanak fel. A memorandum utolsó része a szakisko­lákról szól s a cseh elem részére Csehországban, Morvaországban és Sziléziában szak- és ipariskolákat követel. — A Németországgal folytatott tárgyalásról ezt írja a »N. fr. Pr.« : Az osztrák­magyar bizalmi férfiak nem voltak kellő instructiók­­kal ellátva s ez által veszélyeztették az alkudozások eredményét. Berlinből ezt jelentik: Mindenekelőtt azon nézet ellen kell felszólalnunk, mintha az alku­dozások a Németbirodalommal megszakadtak volna, ez nem történt és nem is fog történni. Az osztrák­magyar megbízottak több pontra nézve kénytelenek voltak kijelenteni, hogy nincsenek a kellő instructiók­­kal ellátva, és ezért a tárgyalásokat pár napra el kellett halasztani. Továbbá ki kell emelnünk, hogy Berlinben kétféle tárgyalások folynak. Az egyik a most fennálló legkedvezményezettebb szerződés meg­hosszabbítására vonatkozik, a másik új kereskedelmi szerződés kötésére. Utóbbi tekintetben csak elvi meg­állapodásokról van szó, és ezekre nézve mind a két fél a legnagyobb előzékenységet tanúsítja, a jelen szerződés meghosszabbítását illetőleg azonban nem volt lehetséges megegyezésre jutni és pedig a nagyon kérdés, a nyers vászon s a kikészítési eljárás miatt. A­mi az első két pontot illeti, a német kormány ellenzése nem elvi, hanem csak formai, mert a német kormány arra hivatkozik, hogy a szerződésnek 17. czikkét e pillanatban nem lehet meghosszabbítani, miután arra a törvényhozás beleegyezése igényeltet­­nék, holott pedig az csak február havában fog össze­ülni. A német alkuszok arra hivatkoznak, hogy a né­met törvényszékek nem recpectálnák a kormány e részbeni engedményeit, mert előttük csak a törvény sza­vai lehetnek irányadók. Ugyanez a kifogás tétetett a nyers vászon forgalmát illetőleg is. Az osztr­-magyar képviselők tehát azon kérdéssel álltak szemben, vaj­jon a legkedvezményezettebb szerződés ezen feltéte­lek nélkül is meghosszabbítható-e, és erre nézve kép­viselőinknek nem voltak kielégítő utasításai. Kijelen­ték tehát, hogy az ügyet kormányuk elé viendik. Min­den más pontra nézve, például az iparosok s keres­kedők megadóztatása, a mustra és védjegyek, a sza­badalmak, hajózásügy, konzuláris ügy stb. tekinteté­ben a tárgyalás­ok igen simán folytak és tökéletes megegyezés jött létre; ellenséges hangulatról vagy ilyesmiről szó sem lehet. Azon eshetőséggel állunk tehát szemben, hogy ha a meghosszabbítást czélzó alkudozás eredményte­len marad, akkor az autonóm tarifa tételei lépnek újévkor életbe. Azonban diplomatiai úton talán még­is lehet valaminő kisegítő eszközt találni. Mint említők, Berlinben a végleges szerződés is meg lett beszélve és e tekintetben nagyon észrevehető a Bismarck Andrássy féle értekezés hatása Berlinben örömest ráállnak a tarifa-szerződésre, de egyúttal a vámegyesülés eszméje is komolyan szóba jött. A két szomszéd állam közti barátságos viszony remélhető­leg igen pregnáns kifejezésre fog jutni. Ágoston, Péchy Tamás, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja Gömörmegye feliratát az 1875. évi VII. t. sz. 19. §-ának módosítása tárgyában; az országos magyar gazdasági egyesületnek Korizmics László képviselő által beadott nyilatkozatát a ma­gyar gazdák országos értekezletének emlékirata tár­gyában ; a kunhegyesi ipartársulatnak Varró Sá­muel képviselő által beadott kérvényét a II. orsz. iparosgyülés kívánalmainak érvényesítése iránt. Ki­adatnak a kérvényi bizottságnak. Elnök bemutatja a jelen országgyűlés kezdeté­től fogva a f. hó elsejéig beadott és függőben maradt interpellálok, indítványok, határozati és törvényja­vaslatok, miniszeri és egyébb előterjesztésekről szóló elnöki jelentést. A jelentés megtekinthetés végett a ház irodájába fog letétetni. Zsíros Lajos előadó benyújtja a kérvényi bi­zottság által letárgyalt kérvények 21-ik sorjegyzé­­két. A szombati ülés napirendjére tűzetik ki. Bárczay Ödön Abauj megye nagyidai kerüle­tében megválasztott képviselő a szabályszerű 30 nap fentartásával igazolt képviselőnek nyilváníttatik. Következik a közös ügyek tárgyalására kikül­dött országos bizottság tagjainak megválasztása. A képviselők beadják szavazataikat; a szélső­bal több tagja kijelenti neve felhívásánál, hogy nem szavaz. A szavazás eredménye a holnapi ülésben fog kihir­­dettetni. Következik : a kir. József-műegyetem az állat­gyógyintézet állandó elhelyezésére Budapesten eme­lendő államépületekről s az e czöra megkívántató költségek fedezéséről szóló törvényjavaslata. Kautz Gyula előadó a bizottság nézeteit adja elő. Kiemeli, hogy a mindkét rendbeli országos inté­zetre nézve előterjesztett építési tervezetek a tudo­mány és tanítás igényeinek épen úgy, mint a rendel­kezésre lévő pénzerők szerényebb mérvének teljesen megfelelők; hogy az ország a felállítandó két épület­ben bár egyszerűbb külsejű, minden fölösleges ékít­ményt mellőző, s nem túlságos költséggel járó, de mégis oly intézeti épületeket nyerend, melyek min­den méltányos igényt kielégíteni képesek, az intéze­tek hivatásának színvonalán állanak. A műegyetemi épületet különösen tekin­ve, ez 600—650 tanulónak befogadására alkalmas terjedelmű s a külföld e nemű (kisebb) intézeteivel mindenkor párhuzamba helyez­hető intézet leend. Áttérve a két intézet épületeinek előállítási költségeire, ezek az alulírott bizottság által kihall­gatott szakértőktől nyert információk alapján is ak­­kop irányoznák elő, hogy a műegyetem kerekszám­ban 642,000, az állatgyógyintézet 226,000 forintot igényelne, a­melynek fedezése, illetőleg tőketörlesz­tési módozataira nézve a miniszteri javaslat a kellő részletezést nyújtja. Meg kell azonban jegyezni azt, hogy a­­javas­­latban és indokolásban felsorolt költségtételekben a két intézet épületének előállítási költségei nincsenek kimerítve, sőt nem jelentéktelen mérvben fokozódnak az által, hogy nincsenek külön felszámítva az új épü­letekben mulhatlanul szükséges felszerelésnek, továb­bá az építészek építési díjának, valamint az átköltöz­­ködéssel és az ily nagyterjedelmű építkezéseknél rend­szerint előforduló úgynevezett »előre nem láthatott kiadások« fedezésével járó költségek összegei, a­me­lyek, ha még a műegyetem mostani bérházának read­­optionális költségeit is (melyek az illető bérház tu­lajdonosának szerződésileg biztosítva lettek) hozzá­vetjük, a fent jelzett, kerek számban 870,000 forintra menő kiadás mintegy 180,000 s ha a minden körülmény közt viselendő s mintegy 40 ezer forintra menő re­­ad optionális költségeket a műegyetem említett jelen­legi helyiségeiért levonjuk, 140 ezer frttal nagyobb lesz. __ Mindezek alapján s tekintettel az ügynek sür­gősségére, a­mennyiben a műegyetemnek a Nagel-féle bérházban, az állatgyógyintézetnek pedig a Kune­­walder-féle helyiségben való hosszabb idei megmara­dása lehetetlen, ajánlja a törvényjavaslat elfoga­dását. Trefort Ágoston miniszter ez okadatolás után egyszerűen ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. A ház ezután a törvényjavaslatot úgy átalános­ságban, mint részleteiben egyhangúlag elfogadta. Tárgyalás alá vétetett az 1880-dik év első ne­gyedében viselendő közterhekről s fedezendő állam­kiadásokról szóló tvjavaslat. Hegedűs Sándor előadó az idő rövidsége, és közös, valamint az országos költségvetés előkészíté­sének, tárgyalásának elmaradottsága által indokolva látja a kormánynak e törvényjavaslatban kifejezett azon kívánságát, hogy addig is, míg az 1880-ik évre a költségvetés alkotmányosan, végkép megállapíttat­­nék: a folyó 1879. év költségvetése alapján felhatal­mazás adassék a kormánynak, az állami kiadások és bevételek kezelésére a jövő év első negyedében. Minthogy pedig a három hóra kért felhatalmazást indokolja az a körülmény, hogy a végleges költség­­vetésnek elkészítésére és esetleges késedelmekre is ennyi időt kell számítani; másfelől az, hogy a tör­vényjavaslat értelmében, mihelyt életbe lép a jövő évi költségvetés, a felhatalmazás azonnal megszűnik , ajánlja a törvényjavaslatot átalánosságban és részle­teiben az elfogadásra. Simonyi Lajos be nem akarja tagadni, hogy alkotmányos és parlamentáris szempontból is sokszor igazolható a kormánynak ily kérése felhatalmazás iránt akkor, hogy ha rendkívüli események ilyen ké­relem benyújtására kényszerítik; a mostani eset azonban rendkívülinek nem tekinthető, mert, fájda­lom, hazánk szomorú helyzete nem rendkívüli, hanem miután több év óta már így van, és még több év múlva is alkalmasint úgy lesz, rendes állapotnak te­kinthető. Azok, kik a fölhatalmazás megadását kérik, azzal az érvvel állanak elő, hogy ezen fölhatalmazás nem a kormánynak, hanem az országnak adatik meg. Ez a költségvetés megállapítására nagyrészt csak­ugyan áll, de a jelen esetben, midőn fölhatalmazás kéretik a kormány részéről, nem alapos ok és pedig azért nem, mert a költségvetés meg van s itt csak a költségvetés érvényének meghosszabbításáról van szó. A felhatalmazás tehát nem az országnak, ha­nem a kormánynak adatik meg. Azon érv sem alapos, ha az mondatik, hogy be­következhetnék az államgépezet fennakadása, ha fel­hatalmazás nélkül, költségvetés nélkül kellene a kor­mánynak tovább kormányoznia. Mert azon esetben, hogy ha az akkori kormánynak nem szavaztatik meg a felhatalmazás, kormányválság következik be, jön egy új kormány és annak a thozás megszavazza a fel­hatalmazást és ennek következtében semmi fennaka­dás sem történik. Azt hiszi, nem lehet követelni azoktól, kik a kormány eljárását nem helyeslik, hogy megadják a kormánynak azt a lehetőséget, hogy tovább is foly­tassa azt a politikát, melyet ők nem helyeselnek. így járt el a miniszterelnök 1874-ben, midőn kimondá, hogy Ghyczy akkkori pénzügyminiszter pénzügyi po­litikáját egyoldalúnak látván, azt nem helyesli és ennek következtében a felhatalmazást neki nem adja meg. Ezen indokolás jogosultságát és helyességét el­ismerve, miután ők hasonló helyzetben vannak és nem helyeselhetik a kormánynak politikáját, sőt ki­mondják, hogy azt rossznak tartják : tőlük nem kö­vetelhető, hogy a felhatalmazást megadják a kor­mánynak arra nézve, hogy eddigi működését tovább folytassa, ennek következtében a kért felhatalmazást nem adják meg. (Helyeslés balfelől.) Simonyi Ernő mint olyan, ki a kormány po­litikáját roszalja, s veszélyesnek tartja, a meghatal­mazást meg nem adhatja, de még azért sem adja meg, mert a kormány szándékosan kerülte a költségvetés­nek idején veló beterjesztését. (Helyeslés a szélső­balon.) Csanády Sándor az indemnitit bizalmi kér­désnek tekinti s oly alkalomnak, melyben a kormányt bírálat alá kell fogni. Nem szándékozik Tisza Kál­mán magán­dolgaival foglalkozni, mert ő már elég okot adott, még mielőtt miniszter lett, arra, hogy a nemzet megvetéssel forduljon el tőle (Felkiáltások: Rendre! Halljuk az elnököt! Zaj.), hanem foglalko­zik majd miniszteri eljárásával. Tudjuk, hogy Debreczen város lelkes polgárai elkergették a miniszterelnök urat a maguk köréből. Elnök: Méltóztassék szavait megválasztani. Alig hiszem, hogy ez a parlamenthez méltó kifejezés volna. Elkergetésről nem lehet s­ó. Csanády Sándor: Hát száműzték. Elnök: Nem választották meg, így tessék mondani. Csanády: Tehát nem választották meg. (Élénk derültség.) Elnök: Azt hiszem, a közt nagy különb­ség van. Figyelmeztetem a képviselő urat, ha még egyszer lennék kénytelen figyelmeztetni, el fogom vonni tőle a szót. (Élénk helyeslés jobb felől.) Csanády ezután kijelenti, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső balon. Tisza Kálmán miniszterelnök, T. képviselő­­ház ! Mindenekelőtt kötelességemnek tartom bejelen­teni, hogy a pénzügyminiszter úr betegsége által gá­tolva lévén, míg egyfelől, természetesen a­mennyiben képviselet szükséges, hivatásomnak tartom a képvi­seletet teljesíteni; másfelől nem annyira ezen, mint inkább a későbbi javaslatoknál szükségessé válható szakszerű felvilágosítások megadásával Márfy mint tanácsos úr lett megbízva, mit bátor vagyok a t. háznak bejelenteni. A­mi magát a most napirenden levő kérdést illeti, erre vonatkozólag két felszólalást hallottam: Simonyi Lajos és Simonyi Ernő képviselő urak felszólását. A­mi ezen két felszólalást illeti, nem sok észrevételt tehetek reájuk. Ugyanazok, mik a t. kép­viselő urak által most elmondattak, hasonló alkal­makkor el szoktak az ellenzék részéről mondatni nálunk régi időtől fogva. Elismerem, bevett gyakorlat ezen kérdést biza­­­lom-kérdésnek tekinteni; természetes tehát, hogy az el­len,ha annak tekintetik, kifogást tenni nem lehet. Csak egy igen egyszerű és rövid megjegyzésem van, és ez az, hogy nem áll az, mintha meg nem szavazott költ­ségekről volna szó, mert hisz a felhatalmazás a múlt évi költségvetés alapján adatik. Viszont nem áll az, mintha ezen megszavazás akadályozná a kiadásoknak netán később eszköz­­lendő leszállítását, mert hisz a törvény s ma még ja­vaslat értelmében, úgymint máskor, most is az ennek folytán teendő költségek a jövő évi költségvetés ke­retén belül kell, hogy elszámoltassanak, tehát nem feltétlenül adatik meg a felhatalmazás ugyanannak elköltésére, a­mi a múlt évben elköltetett, hanem azon kikötéssel, hogy azok a jövő évi rendszeresen meg­állapítandó költségvetés keretében elszámolhatók le­gyenek. Ezen irányban tehát a képviselő úr aggálya, azt hiszem, alappal nem bír. Magam is tudom és érzem, te­hát, azt, hogy rendszeres költségvetés létesítése az év folyamán min­den irányban s minden tekintetben kívánatos, s hogy ez oly ritkán sikerült még nemcsak a mostani kormánynak, hanem az előbbinek is, abban talán lel­hető fel bizonyos indok arra, hogy csakugyan igen sok a nehézség nálunk, a mi szerkezetünk mellett, midőn a különféle fórumok útján megszavazandók, hogy a rendszeres költségvetés minden évben befejez­­tessék.Ez irányban már itt a ház kebelében is hallot­tam eszméket megpendíteni esetleg a közigazgatási évnek áthelyezése körül. Én ma is csak azt mondha­tom, hogy magam is azt hiszem, hogy mihelyt ez, az általam akkor felemlített viszonyok rendbejövetele következtében, lehető lesz, szükséges lesz ezt megtenni. Mert méltóztassanak megengedni, a költségve­tés rendes időben elkészülésének még az az akadálya is van, s ebben bizonyosan igazat fognak nekem a t. képviselő urak adni, hogy a mi hazai viszonyaink, egyes képviselőtársaink, de majdnem mindnyájunk viszonyai miatt szeptemberben és októberben e ház­nak rendesen együtt lenni majdnem lehetetlen, mert utoljára­­ is mindenkinek meg­vannak a saját magán­teendői is. De ez csak így megemlíve, ismétlem, azon két képviselő úrnak, kik e kérdésben nyilatkoztak, Simo­nyi Lajos b. és Simonyi Ernő képviselő urak felszó­lalása ellen, miután ők ugyanazon alapon tagadják meg a felhatalmazást, melyből ez az ellenzék részéről meg szokott tagadtatni, t. i. a bizalmatlanság alap­ján : kifogást nem tehetek, de igen természetesen a magam részéről kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Csanády Sándor: Szavai félreérthetése tekin­tetéből kér szót. (Nagy derültség.) A­midőn a minisz­terelnök magán­életére vonatkozólag nyilatkozott, ez alatt azt a politikai működését értette, melyet mint képviselő tanúsított. A ház ezután e­­ javaslatot általánosságban el­fogadja. A 4. §-nál Urányi Imre helyesebbnek tarta­ná, ha kimondatik, hogy a törvény 1880. márczius 31-éig tart s hatálya megszűnik, mihelyest e költség­­vetés megszavaztatik. Ily irányú módosítványt is nyújt be. Tisza Kálmán miniszterelnök a gyakorlatra utal, mely szerint minden eddigi indemnity törvény­­javaslatban a szövegben levő kifejezés használtatott. Kéri ezt megtartatni. A többség a módosítványt elveti s a hátralevő 5. szakaszt is elfogadja. — A törvényjavaslat a hol­napi ülésben fog harmadszor felolvastatni. Következik a cseléd-, kocsi­ s letartási adó meg­szüntetéséről szóló­­ javaslat tárgyalása. Hozzá­szól­­tak ehhez Hegedűs Sándor előadó, Helfy Ignác é­s Tisza Kálmán. A folytatólagos tárgyalás erre félbeszakíttatott s Péchy Tamás miniszter vála­szolt a Királyi Pál által a Dunaszabályozás kérdésé­ben hozzá intézett interpellác­ióra. Az ülés e részéről reggeli lapunkban hozzuk a tudósítást. A madridi ünnepélyességek, Mint már jelentettük, tegnapelőtt kelt egybe Madridban Al­f­o­n­z­o spanyol király Mária Krisz­tina főherczegnővel. Madrid e napon ünnepi díszt öltött, a házak fel voltak zászlózva, vidékről óriási néptömeg zarándokolt a fővárosba. A királyi ara és édes­anyja megérkezése 10 órára volt előirányozva, s valóban ez időpontban ér­kezett meg velük a négy fehér mén által vont fogat. A tengerészügyminisztérium épületében megszállván, néhány percz múlva udvari kocsiba ültek, s ezer és ezer főnyi üdvkiáltó néptömeg kíséretében a menet megindult. A templomok összes harangjai zúgtak, az ablakok alatt, merre az elvonulás történt, mindenütt díszes és tarkapompáju szőnyegek ériiték a falakat. Legpompásabban volt a Calle Arénái ut földiszi­ve, hol a legelőkelőbbek, s a legtöbb főnemes palotái va­lódi tündéries látványt nyújtottak. A menet elhaladt a San Quier templom előtt, a Puerta de Solon, a belügyminisztérium palotája előtt; innen a Calle Alcalan át a San Fernando Aka­démia, a San Antonio del Prado és San Jose tem­plom, valamint Sexto hg. és a hadügyminisztérium palotái előtt elvonulva, a Pradoba jutott. A király fogata Medinaceli hg. palotája előtt találkozott a főherczegnőével. Innen mindkét menet a mintegy 10 percznyi távolban fekvő Atocha templomba indult. Alabárdo­­sok álltak a templomajtó előtt. Maga a tér, melyen ez épület fekszik, a legpompásabb látványt nyújtó; a pompás udvari és államkocsik, a rendkívüli idegen követek fogatai, a spanyol és külföldi fényes egyen­ruhák nagy száma gyűlt össze a tágas fasorba, mely a templom előtt elterül. A templom vörös damasztal volt behúzva, szép gobelinek ékiték, de ezek pompáját a hivatalos személyiségek egyenruháinak fém­e túlragyogta. Kü­lön tribünön a palotafőnök, a spanyol grandok, a külföldi követek, a parlamentküldöttek és a zsurna­liszták ültek. A karzat előtt 4 herold állott. A nők majdnem mindnyájan fehér köpenyben jelentek meg. Végre megérkezik a lakodalmi menet. Előbb belép a király, oldalán Rainer főherczeggel, utána Iza­bella királyné az infánsnőkkel, jobbján Mária Krisztinával, az arával. Az ara anyja, Erzsé­bet főherczegnő, és R­a­i­n­e­r főherczeg igen meg­indulnak látszék. Midőn a mennyasszony az oltár lépcsőin föl­haladt, hangosan zokogott, s kényei egybevegyültek anyjáéval. Rainer főherczeg balról foglalt helyet, jobbról Izabella királyné, középen a király ült ará­jával. A királyi pár beszentelésének szertartását Benavidez bíborok indiai pátriárka, mint a Pa­­lacio Real prokaplan majorja és a király főalamizs­­nása végezte — a pápai nuncius, a rendes alamizs­­nások, a tiszteletbeli káplánok, a toledói érsek, a ha­vannai és avillai püspökök s több főpap segédletével. A pátriárka rövid beszédet intézvén a királyi párhoz, föltette a szertartásos kérdéseket: »Quercis: szereted az itt jelenlevőt. . .. os otorgaris y le reci­­bis ? . . . Eljegyzitek egymást és elfogadjátok ?« — A király és a főherczegnő egymásután felelek: »Si, quiero, si otorgo: si, recibo.« Aztán a pátriárka át­­nyujtá a királynak a gyűrűt és aranypénzeket. A ki­rály kicserélte a gyűrűt a főherczegnőjével, s a pénzt átnyujtá neki e szavakkal: »Esposa, este anillo y­arras os entrego en sinnal de matrimonio. Az esküvő szertartásának utolsó részlete a le­­fátyolozás volt. A király s királynő égő gyergyákat vettek kezeikbe, letérdelvén, a pátriárka által fá­tyollal borittattak le. Ezután mise következett, majd végül az atochai szűzre áldás mondatott. Szertartás végével a király és királynő s lako­dalmi vendégek a nép lelkes éljenzése közben a ki­rályi palotába hajtattak. Tegnap a király a diplomácziai kar tiszteletére 120 terítékü banketet adott, melyet estély követett, melyre 3000 meghívás ment szét. Ez ünnepélyessé­gek után a jövő napokban azok kerülnek sorra, me­lyeket a madridi főtanács és község rendez. A király, egybekelése alkalmából 60,000 frankot adományozott a szegényeknek. A királyi ara a lehető legjobb benyomást tette a spanyol udvar mindamaz embereinél, kik eddig ta­láltak alkalmat hozzá közeledni. A »P. L1.« madridi levelezője beszélt Ludolf gróf követtel, ki azt mondta neki, hogy a főherczegnő, nem lévén szokva ily módú ovácziókhoz,sokszor nem tudta visszatartani könyeit, melyek ép úgy az öröm, mint a megindulás könyei voltak. »Még San Sebastianban is« — úgy­mond Ludolf — »mely köztársaságinak van kiki­áltva, renkivül szives volt a fogadtatás a lakosság ré­széről.« A szőke herczegnő szelíd vidám kedélye elra­gadja a spanyolokat s mindenütt dicsérik őt, mily szép és kecses. A diplomácziai képviselőkre is a leg­jobb benyomást tette Mária Krisztina. Brez­­z­o­n, a franczia nagykövetség első követségi titkára — írja ugyancsak a »P. L1.« levelezője — nem győzte dicsérni a fiatal herczegnő szeretetreméltósá­­gát és finom tapintatát; el volt ragadtatva kecses mozdulatai és rokonszenves lénye által és igazi fran­czia udvariassággal mondta: »A mellett sokkal szebb is, mint minden itt látható képen s így e tekintetben is kellemes meglepetés a spanyolokra nézve,

Next