A Hon, 1880. március (18. évfolyam, 52-79. szám)

1880-03-01 / 52. szám, esti kiadás

52. szám. 18-ik évfolyam. ....................­­ —.......... I ■ ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ■ [UNK] [UNK]! I. II ■! ■ [UNK] [UNK] [UNK] I­I———1 gzeríteazte a­ irodát Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEM szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, márczius 1. A képviselőház ma folytatta a költségve­­tés átalános tárgyalását. Majdnem két órai időt vett igénybe. Csatár Zs egyre fenyeget­ve a türelmetlen házat, ha meg nem hallgatja, kész kihúzni beszédével az egész ülést, így aztán meghallgatták, milyen sorsa volt az ő lefoglalt zongorájának, paripájának stb. Be­szédjét a költségvetés megszavazásának meg­tagadásával fejezte be a­nélkül, hogy pipája sorsát megemlítette volna. Utána Dárda­y Sándor szólt, kifejtve, mennyiben s mily irányban barátja a köz­­igazgatási reformnak, melynek valósítására időt akar engedni a kormánynak, miért is bi­zalmával támogatja. Ezután Szilágyi De­zső emelt szót, hogy — mint mondá — ha nem is pártja, de ennek többségének nevé­ben előadja közigazgatási programmját. Gladstonetól már ismét egy tanul­mány jelent meg a keleti ügyekről egyik an­gol tudományos folyóiratban. A liberális pártvezér most alaptétel gyanánt állítja föl, hogy Kelet-Európában a szláv föld a szlá­­voknak, a bellén a helléneknek jusson osz­tályrészül. Oroszországnak nem szabad terü­leti gyarapodást engedni, de másoknak, ne­vezetesen Ausztria-Magyarországnak sem. A berlini szerződés egy új ren­delkezése kerül most nemsokára a végrehaj­tásra : a görög-török határszabályozás. A berlini szerződést aláírt hatalmak mindenike 2—2 megbízottat küld a helyszínére a ha­tárvonal megállapítása végett, így hát ma­guk a hatalmak vették kezükbe saját munká­­juk végrehajtását, miután a közvetlenül ér­dekelt török és görög felek között két éven át sikertelenül folyt az alkudozás. Most e szerint nagyobb és alaposabb ki­látás van arra, hogy e kérdés is nem sokára el fog intéztetni valahogyan, mindenesetre békés úton és módon. Baj csakis a megbízot­tak szavazat­egyenlősége esetén fordulhatna elő, de ettől nem igen lehet tartani, mi­után maguk a hatalmak kívánják leginkább az ügy elintézését. A német lapok czikkei, melyekben Francziaország háborús törekvésekkel vádoltatik, igen kellemetlen hatást gyakoroltak a franczia politikai körökre. Most ez alkalom­ból a »Pol. C.« fejtegeti, hogy Francziaor­­szágban ily törekvések nincsenek. Roucer a minap fényes beszédet tar­tott a franczia képviselőházban a szabad ke­reskedelem mellett, védvén a maga művét 1860-ból. E beszéd nagyon megtetszett Napo­leon herczegnek is, névjegyén a következő sorokat intézte a »incze-császárhoz« : »A szabad kereskedelem nagy szónoká­nak csodálatát és köszönetét fejezi ki — Na­poleon herczeg.« — Az osztrák államvasut igazgató­­sága — »B. C.« értesülése szerint — elhatározta, hogy minden kellő előkészületet megtesz arra, hogy a budapesti elkülönített forgalmi igaz­­gatóság, ápril 1-én, legkésőbb azonban május 1-én életbe léptessék. — Bicskey Kálmán képviselőről azt ol­vassuk a lapokban, hogy beiratkozott az egyesült el­lenzék tagjai közé. Ezt feljegyezzük különösen azért, mert mikor Schwarz Gyula t. barátunk vele szemben visszalépett, a »Magyarország« szörnyen sírt,­­és v­á­­d­o­lt­a a kormányt, hogy veszteget Bicskey érdeké­ben. Ú­gy látszik, hogy többi vádja is ily őszinte és alapos, mert az »aljas vesztegetés« Esti kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Bicskey érdekében az egyesült ellenzéknek szerzett egy tagot. Ki vesztegetett ? — Az osztrá­k-m­agyar vámkonfe­­renczia egy albizottságot küldött ki a cégből, hogy egy részletes kimutatást állítson össze a felől, hogy Németországgal szemben az autonóm vámta­­riffa mely tételei volnának érdekeink sérelme nélkül megköthetők vagy meg nem köthetők ? Ezen albi­zottság jelentését valószínűleg holnapután fogja ki­dolgozni. A vámértekezlet tegnapi ülésén megvitatta­tok a Németországban létező vasúti ta­riff­á­k kérdése és kidolgoztatott erre vonatkozó­lag egy szerződési tervezet is, mely az osztrák és ma­gyar kormányok javaslataként közöltetni fog most a német kormán­nyal. — A tárgyalások Ma­ries szerb kormányképviselővel jövő szerdán fognak itt újból megkezdőtni. (»B. C.«) — Horst osztrák honvédelmi miniszter teg­nap délben hosszabb ideig értekezett előbb Szende Béla honvédelmi miniszterrel, aztán pedig Tisza Kálmán miniszterelnökkel s holnap visszautazik Bécsbe.­­ A végbement megbeszélések alapján, most már a mindkét részről a kormány­képviselők Bécsben véglegesen meg fogják állapítani a védtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az erre­ vonatkozó rendelet szövegezését.­­ A budapest-zimonyi vasút kiépí­­tése tárgyában R­i­b­á­r­y miniszteri tanácsos elnöklete alatt néhány nap óta egy bizottság tart tanácskozásokat, a­melyeknél a magyar minisztériu­mok, a magyar közlekedési intézetek főfelügyelősége és a közös hadügyminisztérium vannak képviselve. A bi­zottság előtt roppant áttanulmányozandó anyaghalmaz fekszik, melyből különösen az érdekelt vidékek részé­ről a talaj, munkaerő és pénz adományozására vonat­kozó ajánlatok lesznek szorgos vizsgálat alá veendők. — A Hartmann-ügy. A »France« ma­ga is elhamarkodottnak mondja ama hírét, hogy a franczia kormány elhatározta Or­low herczeg indít­ványának eleget tenni és Hartmannt az orosz rendőrségnek kiszolgáltatni. A »Köln. Ztg.«-nak azt sürgönyzik Párisból, hogy Hartmann nem fog kiadatni, mivel az Oroszország által előterjesztett okmányok kielé­gítőknek nem találtattak. A kiadatás mindamellett nem lehetetlen, ha Oroszország meggyőző bizonyíté­kokat hoz föl a mellett, hogy Hartmann ama moszkvai vasúti merényletben részes. Az O­r 1­o­n herczeg elutazásáról szóló hír a kiszolgáltatás meg­tagadása esetében bizonytalan híren alapszik. F. hó 27-én fiatal oroszok küldöttsége kereste föl Gambet­­tát azzal a kéréssel, használja föl befolyását Hart­mann érdekében. Gambetta azt mondta, hogy neki nincs szilárd nézete e dologról, melybe nincs be­avatva ; de biztosíthatja őket, hogy a kormány Fran­cziaország becsületét nem fogja megkárosítani. Andrieux rendőrfőnöknek, ki oly buzgó volt Hartmann elfogatásában s ki ez ügyetlen túlbuz­gósága által a franczia köztársaságot s kormányát oly kellemetlen helyzetbe hozta, valószínűleg állá­sába fog kerülni a dolog. — Az Italia Irredenta egy kiáltvá­­n­y­a. Az Itália Irredentának a »Comitato Lombar­do” által terjesztett s lapunkban már említve volt proklamácziója igy hangzik: »Testvérek! Ti, kik a hazai virányokat pol­gár vérrel áztattátok, hogy Olaszország egységét megteremtsétek; ti, kik Magenta és Solferino csa­tamezein véretekkel mostátok le az idegen zsarnok­ság gyalázatát; ti, a kik feláldoztátok fiaitokat a távoli Krímben, hol egy megtámadott nép szent jo­gait kellett védeni — benneteket megsért az idegen, ki titeket gyáváknak, hálátlanoknak, haszontala­noknak mond, és még azt is hozzáteszik, hogy Olaszország egysége nem a ti müvetek, hanem a nagyhatalmaké; hogy Európa tanácsában annyit sem nyomtok mint egy levél, hogy ott csak udvarias­ságból van helyetek, végre hogy nevetségesek vagy­tok, ha minden európai mozgalomban okot láttok területi kompenzáczióra, — a nélkül, hogy más jog­­czimetek volna, mint hogy forradalmár nép vagytok, mely Európát folytonos nyugtalanságban és ennél­fogva folytonos harczi felszerelésben tartja. Olaszok! Bűnötök az, hogy azt akarjátok, a mi a tiétek; a vágy felszakitani ama kevés számú testvé­reket, kik még az Adria partján a rabló sas körmei alatt élnek. Gyalázat! Nem-e becsvágy volt ez Porosz­­ország részéről, midőn Francziaországtól elszakitá Budapest, 1880. Hétfő, márczius 1, Hiadó-hivatal: Bar­ok-tere, Athenaeum-épü­let földszint El«fizetési díj s Poetin küldve, vagy Budapesten húshoz hordta reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............................................................Sírt 3 hónapra ••••••*•••, 6 » 6 hónapra ••••••• . • . Az esti kiadás postai különk­ü­ldéséért felül*. 12 » fizetés negyedévenkint.................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik«, min­denkor a hó első napjától számittatik. Elszász-Lotharingiát ? Nem volt-e becsvágy Anglia részéről, midőn Cyprust annektálta ? Nem volt-e Fran­cziaország becsvágyó, midőn Olaszországtól elvette Nizzát és Savoyát ? Nem volt-e és nem-e becsvágyó Oroszország, mely félszázad óta egész Európát lán­gokba borítja, hogy az ottomán birodalom metropoli­sát hatalmába kerítse ? — Nem-e szintén becsvágyó Ausztria, mely anélkül, hogy részt vett volna a keleti háborúban, Bosznia és Herczegovina birtokába he­lyezte magát! . .. Igen, úgy van ! És Olaszország Európát felforgatja és Olaszor­szág becsvágya, mely egy darabka olasz földet rekla­mál. — És minket neveznek hálátlanoknak ? De hát ki ellen vagyunk hálátlanok ? Talán Anglia ellen, mely a Bourbonok miatti szégyenében támogatott bennünket felkelésünkben ? El vele! Nem segítettük-e mi Angliát a krimi hábo­rúban ? Talán Oroszország ellen, mely semmikép sem ellenezte, hogy Rómát okkupáljuk ? Ez nagyon kis csekélység volt az újdonszült német császárságnak, melynek Olaszország a legnagyobb áldozatot hozta, a saját becsületét, midőn Francziaországnak nem teljesítette a megígért segélyt. Talán Francziaor­szág ellen, melynek oldala mellett harczoltunk a közös ellenség ellen? Nem fizetett-e Olaszország drága árt e segítő nemzetnek, midőn Nizzát és Savoyát feláldozta ? Még csak azt kell eldönteni, hogy talán ne legyünk-e hálásak százados barbár ellenségünk: Ausztria ellen. El vele. Átok alá az eszélyességgel, átok alá a várakozás, s mértéktar­tás és nyugalom, a szégyen és gyalázat politikájá­­val! Mi nem leszünk vadak, mint Oroszország nihi­listái, kik uralkodójuk ellen harczolnak és fenyegetik hazájukat. Mi szeretett uralkodónk mellett, a re­ga­­lantitomo háza mellett leszünk; távol tőlünk, hogy fenyegessük testvéreinket; de mi a nihilisztikus rom­bolásokat ellenséges földre fogjuk vinni és nem fo­gunk lankadni, mig az utolsó talpalatnyi olasz föld nem lesz visszadva Olaszországnak — utolsó sza­vunk lesz: »Éljen a fel nem szabadított Olaszország, éljen a király, éljen Garibaldi!« És zászlóinkon vé­res betűkkel lesz ez a felírás: »Esküszöm, hogy Italiát Irredentává teszem Vagy az ellenség előtt a harczmezőn elvérzem.« 1880. febr. A Comitato Lombardo. — Oroszországból. A nihilisták nem szűnnek meg fenyegetődzni s holnap fog eldőlni, mennyire tartják meg szavukat. — A »Times«-nek azt jelentik Szentpétervárról, hogy a berlini rendőr­ség figyelmeztette a szentpétervári hatóságokat, hogy a nihilisták terve márczius 2-át azzal ünne­pelni meg, hogy három főutczát fölrob­bantanak. Az aláaknázás a csatornázásokból in­dult ki. Moszkvában m. hó 20-ka és 21-ke közti éj­jel nagy tűz ütött ki a Petrov-féle földmivelési akadémiában. Az akadémia 7 km­-nyire fekszik a vá­rostól. Az égés okáról több verzió kering. Tény a következő : Ugyanaz éjjel rendőrök és zsandárok ren­deltettek ki az útba eső Ostrog-börtön kaszárnyájába ismeretlen őzeiből. A tanulók lakásait akarták kiku­tatni. Abban a pillanatban, melyben a rendőrség megjelent az akadémia előtt, a múzeum épülete lán­gokban állott. Ugyanaz éjjel a tanulók titkos gyüle­kezetet tartottak, mely gyülekezet­ek­ szerint össze­köttetésben áll a tűzvés­szel. Négy tanuló elfogatott; az egyiknek felöltőjében a febr. 19-ki proklamácziók­­ból találtak egy példányt. Bogdanovits és Schack rendőrhivatal­nokok, a »Köln. Zrt.« újabb értesülése szerint, még­sem ölettek meg, hanem csak fenyegető leveleket kap­tak, melyek őket halálra ítélik. A szentpétervári rend­őrség ismét jelentékenyen meg lett erősítve ; a gya­log és tüzér­ csapatok éles töltényeket és gránátokat kaptak . Orta, a nagy lőporgyár mellett 2—3000 em­bert vontak össze, hogy a nihilisták esetleges táma­dását a lőpor ellen megakadályozzák, végre Szent­pétervár összes háztulajdonosait figyelmeztették a rendőrség által, hogy alkalmas helyen tartsanak ké­szen folyvást több veder vizet s éjjel mindig hagyja­nak égve nehány lámpást, az esetre, ha a gáz el ta­lálna aludni. — L­o­r­i­s­z­ M­e­l­i­k­o­n gróf, az uj orosz diktátor, örmény születésű s szélesebb körökben elő­ször mint egy orosz hadtest parancsnoka az utolsó török háború ázsiai harczterén lett ismeretes. Ez ál­lásában sok katonai sikert vívott ki és kitüntette ma­gát a polgári közigazgatás behozatalánál az újánszer­­zett ázsiai területrészeken. A pestis kitörése után az asztraháni kormányzóságban a ragály leküzdésére mint főkormányzó messze terjedő teljhatalommal a veszélyeztetett kerületekbe küldetett. Később khar­­kowi főkormányzóvá nevezte őt ki a császár s ugyan­oly hatalmat ruházott rá, mint T­o 11­e­b­e­n tábor­nokra Odessában és G­u­r­k­ó tábornokra Szentpé­tervárt. A nihilisták által háborgatott Kharkowban — itt öletett meg Krapotkin herczeg is — látszólag sikerült neki a rendet ismét helyreállítani, mert az­óta sokkal kevesebbet hallani onnan nihilista me­rényletekről mint Odessából és nevezetesen Szentpé­tervárról, hol Gurko intézkedéseinek csak kis si­kere volt.­­ Az országgyűlési függetlensé­gi párt tegnapi értekezletén több házi ügynök elinté­zése után S­i­m­o­n­y­i Ernő ismeretes határozati ja­vaslata, melyben a kormány iránti bizalmatlanság fejeztetik ki, került tárgyalás alá. Az értekezlet a hat. javaslatot elfogadta­ és­ elhatározta, hogy a költség­vetési átalános vita utáni szavazás alkalmával a párt erre fog szavazni. Következett az államkölcsön­ök tőketörlesztése évi járulékainak fedezéséről és a földtehermentesítési kötvények törlesztéséről szóló törvényjavaslatok tár­gyalása. Beható eszmecsere után jelentéstétel végett egy S­i­m­o­n­y­i Ernő , H­e 1­f­y Ignácz és Vid­­l­i­c­z­k­a­y Józsefből álló albizottságnak adattak ki a javaslatok. Végül a magyar és erdélyi izraelitáknak az or­szággyűléshez intézett kérvényei tárgyaltatván, hos­­­szabb eszmecsere után elvileg kimondatott, hogy az országos izraelita alap felosztása a két hitfelekezet között, egyezség vagy bírói úton állapítandó meg. A pártnak egyébként az egész ügyet felölelő álláspont­ját E­ö­t­v­ö­s Károly fogja szövegezni és végleges határozathozatal végett a legközelebbi értekezlet elé terjeszteni. (O. É.) — Az egyesült ellenzék elhatározta, hogy a közigazgatási reformra nézve a közigazgatás közegei élethossziglan való hivatalban maradásának szükségességét fogja kiemelni, egyebekben pe­dig a választás vagy kinevezés kérdé­sét függőben hagyja.­­ Az egyesült ellenzék s a párton kívüli képviselők között még megállapodás nem jött létre.­­ A P. Ll. szerint két indítvány állott szemben egymással a­­ szombati értekezleten. Az egyik A­p­p­o­n­y­i grófé , hogy a párt a hivatal­nokok kinevezésével kapcsolatos állami közigazga­tás mellett nyilatkozzék s r, másik S­i­m­o­n­y­i Lajos báróé, hogy a közigazgatási kérdés mint nem aktu­ális a napirendről letétessék. Hosszas, élénk vita után C­h­o­r­i­n közvetítő indítványt tett, hogy a párt nyilatkozzék egyértelműleg a hivatalnokok kva­­lifikácziója és élethosszig tartó alkalmazása mellett, de azt a kérdést: választassanak-e vagy kineveztes­senek a hivatalnokok, hagyja függőben, illetőleg ha­tározatát erre nézve napolja el. Ez indítvány aztán név szerinti szavazás útján két szótöbbséggel elfogadtatott. O­rszággyűlés. A képviselőház ülése márczius 1. d. e. 10 órakor. Elnök: Szlávy József, jegyző Baross Gábor. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Szapáry Gyula gr., Kemény Gábor b., Pauler­­ Tivadar­, Trefort Ágoston, Szende Béla és Bedeko­­vich Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja a Szebeticzai körjegyzőségnek, Zala megye peklaki járásába kebelezett községeinek kérvényét a boszniai okkupáczió alkalmával 19 elő­fogat után tett kiadásaik megtérítése iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Simony Gyula, Mosony megye magyaróvári kerületében megválasztott orsz. gyűl. képviselő be­mutatja megbízó levelét. Kiadatik az állandó igazoló bizottságnak. Belolvastatnak a múlt hó végéig előterjesztett, de még el nem intézett interpellácziók, határozati ja­vaslatok, törvényjavaslatok jegyzéke. — Tudomásul szolgál. Pauler Tivadar igazságügyminiszter két tör­vényjavaslatot terjeszt a ház elé, egyik szól a gőz­malmokról, a másik az erdélyi és hozzátartozó bir­tokrendezési ügyek egyszerűsítése és gyorsítása tár­gyában. Kiadatnak az igazságügyi bizottságnak. Következik a napirend : az 1880. évi állam­költségvetés átalános tárgyalásának folytatása. Csatár Zsigmond szerint a költségvetésből lehetne törölni vagy 18 milliót. Legelőbb is eltörölné a tanfelügyelői intézményt, továbbá megszüntetné az adófelügyelői állásokat, mert ezek nélkül is befolyna az adó, és törölne még sok egyet mást. Nincs megelé­gedve egyik minisztérium vezetésével sem és egyik miniszternek sem szavazza meg tárczája költségveté­sét, de legkevésbbé a közoktatásügyi miniszternek, ki az alapítványi tőkéket, mint a lapok kimutatják, elpazarolja. Ha e vádak nem igazak, megvárná a mi­nisztertől,miszerint a sajtó­esküdtszék előtt tisztázná az ügy állását."­ Az ő felsége körüli minisztert óvja, hogy a rendjeleket ne os­sza oly könnyelműen és ne tegyen érdemetleneket nemessé. Azt beszélik, hogy egy suba­­rita vázat azért nemesítettek, mert 48 ezer irtot adott a miniszternek kortes­ czélokra. Kívánná, hogy e száj­ról szájra járó hírt megczáfolnák. A ház a keleti vasút ügyében 4 év előtt hatá­rozatot hozott, hogy vizsgáltassák meg; ugyanez hatá­­rozat érdekében létetett már interpelláczió is, és mind­máig nem történt benne semmi. A naszódvidéki eladott állami erdők eladása is még mindig homály­ban van. Az igazságügyminiszter máig sem tett je­lentést, hogy mi jogon adta el amaz erdőket Kerká­­poly volt miniszter az állam roppant kárával. Ha ezeket és ilyen ügyeket elintézné a kormány, nem is óhajtaná, hogy a tisztelt egyesült ellenzék jusson kor­mányra.­­ A költségvetést el nem fogadja és bizal­matlanságot szavaz a kormánynak. Dárday Sándor a közigazgatás reformjáról kí­ván szólani, melyet Grünwald némileg komprommit­­tált idealismusával. Minthogy ő (szőlő) ama reform­eszmékben lényegileg osztozik, megkísérlő idealis­­musát lényegileg konkretizálni. Mindazok , kik a közigazgatás államiságát hangoztatták e vitában, egy szóval sem említették azt, mikép vélik ők az állami municipális közigazgatás közt létező dualizmust szer­ves összefüggésbe hozni. Pedig ez a punctum saliens és e czél megoldása czéloztatott a közigazgatási bi­zottság felállításával, de el nem éretett. Jelen közigazgatásunk rendszere csak alakjá­ban emlékeztet arra az időre, midőn a törvényható­ságok önmagukat igazgatták, mert lényegében alá vannak rendelve törvényhatóságaink a miniszteriális bü­rokráczia képében fellépő miniszteriális omnipo­­tencziának, így állván ez, Grünwalddal ellenkezőleg, kormányunk hatalmi körét állami szempontból telje­sen kielégítőnek tartja, sőt e tekintetben valósággal parlamenti absolutismus alatt állunk. A reformot abban találná, hogy a közigazga­tási jurisdictióval ruháztassanak fel a törvényhatósá­gok — ellenben a közigazgatási végrehajtó közegek közvetlenül az állami kormányzatnak legyenek alá­rendelve. Ez eszme megtestesítésére legalkalmasabb mód kínálkozik a közigazgatási bizottságoknak át­alakításában. Nem akar részletekbe­ bocsátkozni,­s a megpen­dített eszmével csak azt akarta bizonyítani, hogy pártja kebelében is vannak olyanok, kiknek vannak ideáljaik, melyeket telhetőleg realizálni is fognak. Ez azonban időt és erőt kíván. Az időt megadja erre a kormánynak s hogy meglegyen az ereje is hozzá, bizalmi szavazatával támogatja és a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Szaló ezután a sajtó esküdtszéki intézménynek reformjára tér. Beszédének e részére reggeli la­punkban visszatérünk. Utána Szilágyi Dezső emelt szót. Törvényjavaslat az erdélyi, úgy a volt kraszna-, közép-szolnok-, za­­rándmegyei és kővárvidéki területek birtokrendezési ügyeinek egyszerűsítése és gyorsítása tárgyában. 1. §. Az 1871. évi Lil­. t. sz. 80. §. alapján, ezen szakasznak, továbbá az 1871. évi LIV. t. sz. 12. §-ának, végre az 1871. LV. t. sz. 24—27. §§-ainak a törvénykezési eljárást szabályozó intézkedései kö­vetkezőképen módosíttatnak. Erdélyben és a volt kraszna-, középszolnok-, za­­rándmegyei ungvári, kővárvidéki területeken minden úrbéri egyes telek és telekrészek majorsági vagy úr­béri természete, meg- vagy visszaválthatása iránti perek birtokrendezési, arányosítási és tagosítási ügyek az érdekelt felek meghallgatásával bírói nyomozó el­járás és az ügy tisztába hozatalára szolgáló adatok és bizonyítékok hivatalból való beszerzése alapján in­téztetnek el. 2. §. Ugyanazon eljárások szerint folytatan­­dók és kiegészítendők mindazon folyamatban levő úrbéri és birtokrendezési ügyek, melyekben jelen törvény életbeléptetésekor még jogérvényes végítélet nem hozatott. 3. §. Jelen törvény 1. §-ában érintett ügyekben hozott ítéleteket másodfolyamodásulag a kir. ítélő­táblához, harmadfolyamodásulag a legfőbb itélőszék­­hez lehet felebbvinni. A megengedhetőség kérdésében hozott ítéletek ellen a harmadbírósághoz való felebb­vitelnek csak A „HON“ TARCZAJA. A szent-goth­árdi alagút. Hozsannával fogadtuk a táviró ama hírét, hogy szent-gotthárdi alagút febr. 29-én délelőtt 9 óra­­• átfuratott. Oly világesemény ez, mely az em­­■i szellem mérhetetlen hatalmát és erejét hirdeti melynek nagy fontosságát fölösleges bizonyitgat­­ik. Több mint két évi munka, szakadatlan, életfo­­­sztó munka után hullott le a válaszfal Német- és tszország közlekedési területe között s most ez ási munka uj utat nyitott a világforgalomnak az­­ok sziklái alatt. Nem csupán közlekedési, de ta­­nányos szempontból is halhatatlan győzelemnek ■ezhetjük a szent-gotthárdi alagút sikerült átfura­­, mert ily vállalat csakis a tudomány legnagyobb mányainak fölhasználásával lehetett végrehajtható. A bámulatos terv megvalósításában átaláno­­s kételkedtek; annak daczára, hogy oly nagy elő­­dök, mint a szuezi csatorna és a montcenisi alagút , reményekre adhattak jogot. A mont­cenisi alagút átfúrására (12,333­5 mé­­ennek hossza) 13 év kellett; a gotthárdi műi mes­­e Favre 8 év alatt vállalkozott e feladatra. Utalá­­s volt a kétség, hogy az óriási munkát lehetetlen­­ ennyi idő alatt végrehajtani. A kétkedőket tá­­gatta az a körülmény, hogy itt valóban sokkal úa­­jbb nehézségek merültek föl, mint a Mont­cenisnél t tapasztalatok után várható volt. Hihetetlen kö­­nységü és szivósságu sziklák képezték az ut legna­gyobb részét s oly lassúvá és időrablóvá tették a munkát, hogy mindenkinek kétségbe kellett esni annak sikere iránt. A vállalkozó e mellett, túlbizakodván erejében, a legsúlyosabb feltételeknek vetette magát alá, a­mi­nők ily vállalatnál valaha előfordultak. Hét ajánlat­tevő közül az egyetlenegy komoly pályázó az olasz közmunkák társulata volt, melynek élén a legtapasz­taltabb mérnökök, a mont-cenisi alagút építői állot­tak. Favre vállalkozott a munkát tizenöt millió frankkal olcsóbban elkészíteni, mint e tapasztalt alag­­utépítők, kik oly népfajból valók voltak, mely a leg­jobb ut- és vasútépítő munkásokat adja egész Euró­pában. Mig az olasz társulat csak azon esetre egye­zett bele a nyolcz millió franknyi óvadék elvesztésébe, ha az alagutat 11 év alatt el nem készíti, Favre elfo­gadta a kavézióvesztést 9 év leteltével s még azon további súlyosbító föltétel mellett, hogy nyolcz év elteltével minden­napi késedelemért 5000 frankot húznak le neki az első félévben s 100,000 frankot a második félévben. Ez utóbbi félév, tehát a kilenczedik év beteltével, ha a munka még akkor sem kész, a nyolcz millió frank óvadékot is elveszti. S a természeti akadályokhoz még pénzügyi za­varok is járultak. Az építési költségek előirányzatá­ba becsúszott rendkívüli hibák miatt ugyanis az épí­tés megkezdése után néhány évvel 102 millió frank defic­it mutatkozott, mely minden kőrétegnél szívó­­sabb gát volt a nagyszerű törekvések előtt. Egy ideig úgy látszott, hogy az épitést be kell szüntetni s csak a legszorosabb takarékosság mellett lehetett a munkálatokat folytatni. Mindezen akadályok daczára azonban az irány­ akna áttörése mégis két hónappal előbb megtör­tént, mint a szerződésben ki volt kötve. Most már a bevégzett tény előtt állunk s örömmel üdvözöljük a kolossális müvet, mely a többieket mind jóval fe­lülmúlja. A szent-gotthárdi alagút a legnagyobb mind­azon átvágások közt, melyeket eddig emberi kéz he­gyeken keresztül vitt. Hossza 14.920 méter, tehát mintegy 2600 méterrel hosszabb a mont­ cenisi alag­­utnál, ámbár ebben a vasút 186 méterrel fölebb emelkedik. A szent­gotthárdi szűk akna most széles alaguttá fog átalakíttatni s addig még legalább két év lefolyik, míg a vasút is készen lesz, mely a két or­szág közt a forgalmat közvetíteni fogja. Fájdalom, a merész vállalkozó Favre nem érte meg vállalatának sikerül­et. Tavaly nyáron belebete­gedett a munkába, azon borzasztó lég következtében, melyet az alagútban a mérnököknek és munkásoknak szívni kellett, s rövid időn meg is halt. Rajta kívül egész serege dőlt ki a munkából a mérnökök és mun­kásoknak. A hegybefúrt aknában átlag 30 R ° volt a hő­mérséklet. A por és fojtólag oly gyilkoló hatású volt ott, hogy a munkások két óránként csak felváltva dolgozhattak. Épen e miatt a megnyitási ünnep is nem az alagútban, hanem egy szomszéd városban fog megtartatni. Ez óriás műve Európa közlekedési hálózatában uj csomópont van alkotva. Évezredeken keresztül fogja az e korszak tetterejét hirdetni. — Mig a korábbi időkben az Alpokat mint egy roppant hegy­­lánczot fogták fel, melyben a szorosok mint bemet­szések voltak tekinthetők, e nézet ma már meg­változott. A modern földirat megállapította, hogy a né­pek e nagy választó fala inkább nagyobb számú hegytömbökből áll, melyek számra mintegy 35-en, éles folyam és hegyszoros­ vonalak által vannak elkü­lönítve. Ezeken keresztül nyomult eddig az emberi szorgalom, mely szorgosan fölkereste az alacsonyabb választó­vonalakat az egyes massiv hegytestek közt, s hidak és utak által járhatókká tette azokat. — Azt lehet mondani, hogy Közép Európa valamennyi vas­úti vonala, mely dél felé megy, e három vasút felé irányul most: a cenisihez, a gotthardihoz és a Bren­­nerhez. E három út közép Európát, a­mennyiben Olaszországgal érintkezik, három nagy kereskedelmi területre osztja, melyek ha határaikon össze­folynak is, nagyban és egészben e három vasútra lesznek utalva. A gotthardihoz fog tartozni egész nyugati Németország és az északi Francziaország, tehát a Rajna, a Maas és a Schelde melletti gazdag iparte­­rületek, szintúgy a távol Anglia is, mely az olasz pos­tát nem sokára Szt.­Gotthárdon keresztül fogja kapni. Az osztrák Brennerre nézve e területek ezen­túl elvesznek, s Trieszt sőt Velencze is forgalmuk egy részét kénytelenek lesznek Szt.­Gotthárdnak át­adni. Épen ezért a bécsi lapok meglehetős vegyes érzelmekkel tekintenek az uj alagút megnyitására s nagy hajlandóságot mutatnak, hogy annak világ­forgalmi jelentőségét kétségbe vonják. Az Alpoktól délre Genua mérhetetlen hasznot fog e műből vonni, mert a gotthárdi vonal e vá­rosnál érinti a földközi tengert, s így Genua, mint kikötő hatalmas versenytársa leend Marseillenek és Havre de Gracenak, melyek forgalmi területüket eddig Svájczba és nyugati Németországba mélyen benyújtották. Meglepő összetalálkozása az eseményeknek, hogy ugyanakkor, midőn Svájcz, Német- és Olaszor­szág e vállalatot annyi áldozattal és erőlködéssel végrehajtották, egy bár sokkal kisebbszerű, de csak­nem ily fontosságú vállalat közeleg kiviteléhez, mely Francziaországot és Ausztriát fogja egymáshoz kö­zelebb hozni. Ez az Arlberg-vasút és alagút. Kön­­­nyen felismerhetni itt a fejlődés lánczolatának ös­­­szefüggését, mely a modern kultúra nagy korszak­­alkotó eseményeit az egész világon át összeköti. Épen úgy egy uj korszak kezdetét jelenthetik ezek, mint az egymásutáni következő fölfedezések a 15-ik szá­zad végén és a 16-ik elején. Mint akkor az indiai tengeri út fölfedezése a világkereskedelmet uj pá­lyákba irányította, — úgy történt ez 1869-ben a szuezi csatorna megnyitásakor.­­ Ehhez járult mindjárt a következő évben Franczia- és Olaszor­szágnak a montcenisi alagút által való összekötteté­se. Ez adta meg az indítást a szent­gotthárdi alagút kiépítésére, s ha az Arlberg-vasút is készen lesz, új út nyílik ezzel nyugati Európának kelet felé. S hova fordul ismét a jövőbe irányzott tekintet ? Oly ter­vezésekre, melyek ma még ép oly mesésen hangzanak mint évtizedekkel ezelőtt a szuezi földszoros átmet­szése, a Mont-Cenis vagy a Szt.-Gotthard átfúrása. Dovernél és Calaisnál a mérnökök már készü­lődnek azon akna megásására, melyből az Angol- és Francziaország közti összeköttetést létesíteni remélik.

Next