A Hon, 1880. május (18. évfolyam, 108-136. szám)

1880-05-01 / 108. szám

108. szám. 18-ik évfolyam Reggeli kiadás. Budapest, 1880. Szombat, május 1. @a©**l£e®aítéei iroda« Barátok-iste, Athanaeura-épülj!. A lap szelemi részét Clet-S minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogjá. Útnak el. — Kéziratok nem adatnak vitája. ELEDÍETÉSEK szintúgy mint előűzetések a kladó-fe­vsíszba (Barátok- tera, Athenaeum-épü­let) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kladó-hivatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épülat földszint. Előfizetési dij: Pistán küldve, vagy Budapesten hashoz hordta reggeli és esti kiadta együtt: 1 hónapra...................................................... 2 tol 3 hónapra • • • • ................................3»­­ hónapra •••••••••••13* Az esti kiadás postai k­üllenkül­d­és­e ért felül» fizetés negyedévenkint................................1 * Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­­denkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás A HOST XVIII. évi folyamára. Előfizetési Árak : Fél évre . . . . 12 frt Évnegyedre . . . . 6 » Egy hónapra . . . . 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felillfizetés év­­negyedenkint 1 forint. jpg Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a »Hon« ki­adó-h­ivatalába (barátok­ tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. A »Hon« szerz­ő kiadói hivatala. Budapest, ápril 30. Egy napi feladat. Holnapra egy csomó nagy fontosságú kérdés van a képviselőház napirendjére tűz­ve. Mihelyt megszabadul ez a költségvetési tárgyalás sorvasztó hatásától, azonnal egész erővel képes dolgozni. Ma letárgyalta — az igaz, hogy három nagyfontosságú szakasz függőben tartásával, a büntető törvényköny­vek életbeléptetéséről szóló törvényjavasla­tot ; tehát végezte, ősz óta, az első érdemle­ges, organikus munkát; ezenkívül most már egész lelkesedéssel készíti elő, illető szakbi­zottságaiban, a közoktatásról, az erdélyi bir­tokviszonyok rendezéséről, a csődtörvényről és vicinális vasutakról szóló törvényjavasla­tokat; úgy, hogy igazában csak most mond­hatjuk el a képviselőházról, hogy codificatiót végez, eddig csak a párttaktika küzdelmeivel vesződött. A holnapi napirend is, sok tekintetben, érdekes és fontos tárgyakat tartalmaz. Az ér­demleges teendők közt első sorban áll: egy, Belgiummal az áruvédőjegyek tlalma tárgyá­ban kötött szerződés. Ez az ipartulajdon egyik kiegészítő része, de mi e téren még olyan hátra vagyunk, hogy ha a külföld nem ösz­tökél, természetesen saját érdekében, egy vagy más szerződés kötésére, nem is foglal­kozunk e tárgygyal, így: megkötöttük az áruvédőjegyekre a nemzetközi szerződést , Amerikával, Oroszországgal, Németországgal és Belgiummal; szükséges is, hogy ezt te­gyük : a kereskedelmi forgalom és ipari meg­­bízhatóság érdekében; de gondoljunk arra is, hogy a sokkal sürgősebb beltörvényhozás nem csak az áruvédőjegyekre, de még a sokkal fon­tosabb szabadalmakra, mintákra és ipari ne­vekre nézve is; az absolut korszakból szár­mazó pátensekre van fektetve; pedig azóta haladt a világ és változtak a mi érdekeink, sőt viszonyaink is. Nem kis fontosságú a keleti marhavész elleni óvóintézkedések s­igorításáról (az 1874: XX. törvényc­ikk megfelelő módosításá­ról) szóló törvényjavaslat is , mely hol­napra szintén ki van tűzve, mert ebben a vészes országokkal szemben, a teljes határzárnak, 1882. január 1-jétől fogva való alkalmazására hatalmaztatik fel a kormány. Ez különösen Oroszország el­len van intézve, és ha Ausztria is teljesíti ha­sonló törvényben elvállalt kötelességét, a nyugati marhapiaczokon teljesen helyreállt­­juk marhakivitelünk hitelét, mely a kormány czélszerű intézkedései következtében, melyek egy pár év óta távol tartják a határról a vészt, már­is sokat emelkedett. Azonban vi­gyázni kell arra is, hogy a határszéli forga­lom addig, a székely nép rovására ne szorít­­tassék meg , a­míg Moldvából, Galliczián át, ellátják a bécsi piaczot, mert így a rendsza­bálynak csak (nem csekély) terhét fogjuk érez­ni, nem pedig előnyét. A harmadik tárgy lesz : a fiumei hajó­zásra vonatkozó törvényjavaslat, melyről már elmondtuk nézetünket , azt hiszszük, hogy­ a magyar tengeri kereskedelemnek ön­állósága, és az új kiegyezés alkalmával, h­a kell, a Lloyd-társaságtól való szabadulá­sunk kezdete van abban letéve. A biztosított 150—170 járat a nyugati kikötőkkel, hatha­tósan fogja emelni Fiume forgalmát, sőt környűrendi terményeink nemzetközi ver­senyképességét is. És ha egy negyedik tör­vényjavaslatban, már a harmadik tárháznak, Fiuméban építésére, kér a kormány fölhatal­mazást , ez mutatja azt, hogy a forgalom biz­tosítására és emelésére, mindent megtesz. Végül még a szerb vasúti csatlakozásról szóló törvényjavaslat is napirendre kerül. Ez a szerződés, mindenesetre, biztosítja a zimony-belgrádi csatlakozást és ezzel a bu­­dapest-zimonyi vonal nemzetközi jellegét, sőt minden más csatlakozást kizár, mert a magyar kormány tetszésére bízza azt. Másfe­lől : biztosít a­felől is, hogy Belgrádtól Zimonyig, mindenesetre három év alatt kiépíti Szerbia a vasutat, és a­mennyi­ben­­ Törökországgal, illetőleg Bulgáriával,­­ a csatlakozásra vonatkozó megegyezéstől fel­­­­­ételezi, úgy a nis-bellovai (konstantinápolyi) mint nis-mitrovicza­(salonikii) vonal kiépíté­sét, még nehézségeknek teszi ugyan ki a nemzetközi vonal teljes kiépülését, de kiköti, hogy egyik déli csatlakozásnak sem szabad előbb létesülnie, mint a belgrád­­zimonyinak ; tehát a mi forgalmi érdekeink, még nemzetközi nehézségek ellenében is óva vannak, orosz vagy angol verseny ellenében pedig épen biztosítva, mihez járul még az is, hogy nemcsak nemzetközi, de még helyi ta­­riffában sem szabad Szerbiának, a mi forgal­munkra alkalmazott tariffájánál nagyobb kedvezményt nyújtania. A­mi annyi, a minél többet nemzetközi szerződésben kikötni sem lehet. És ha eszünkbe jut a sok vád, mely­­lyel a kormányt már eleve illeték, azért, hogy a belgrádi csatlakozást feladja, hogy a nemzetközi versenyben Magyarországot hát­térbe engedi szoríttatni, ha visszaemlékszünk arra, hogy hányszor volt hirdetve: egyfelől a Saloniki-belgrádi, másfelől a bécs-sziszek­­novű­ vonal győzelme, Magyarország rovására — most elégtétellel konstatálhatjuk, hogy mindez üres vád volt, a kormány a nem­zet érdekeit teljesen megóvta és biztosíta. Ha pedig ezt az egy napi feladatot számba veszszük, látjuk: az ipari védelmet, a marhatenyésztés utalmát, a tengeri kereske­delem önállósítását, a délkeleti nemzetközi forgalomnak, hazánk számára biztosítását, egyszerre kezünkbe adva; valóban kíváncsiak vagyunk, mikép fogja az ellenzék a kormány programmtalanságát és tétlenségét tovább is magyarázgatni. — Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Vizsolyi elnök megnyit­ván, felvétettek az 1880. Y. t. ez. által engedélyezett hitelművelet (15 milliónyi aranyjáradék elhelyezése) végrehajtásáról szóló jelentés, továbbá a Belgiummal az áruvédőjegyek oltalma tárgyában 1880. január hó 12-én kötött egyezményről — a Fiume és a nyugat­­európai kikötők közt rendes gőzhajózási összekötte­tést fentartó társaság segélyezéséről, — a fiumei ki­kötő Zichy — mólóján tervezett egyik tárház építé­sére felveendő kölcsönről, — a keleti marhavész el­it­ni intézkedésekről szóló 1874. XX. t. sz. kiegészí­téséről és a szerb fejedelemséggel 1880. ápril 9-én kötött vasúti egyezményről szóló törvényjavaslatok, — melyek Hegedűs Sámlim előadó és Kemény Gábor b. és Szapáry Gyula gr. miniszterek indo­kolásaik után elfogadtattak. Felszólalás a szerb feje­delemséggel kötött vasúti egyezmény tárgyában tör­tént, Per­cz­el László kérdést intézett a kormány­hoz, melyre S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. megnyugtatólag válaszolt. Ezzel az értekezlet véget ért. — A képviselőház jelen ülésszaká­ban elintézendő tárgyakra nézve, az országgyű­lési szabadelvű párt vasárnap tartandó érte­kezletén fog előterjesztést tenni Tisza Kálmán mi­niszterelnök.­­ A porta állítólagos jegyzéke az albán-montenegrói ügyben, mint bécsi tudósítónk je­lenti, még most sem érkezett meg s igy az illető kon­­stantinápolyi távirat alighanem misztifikáczió. Mint a »P. Lt.« tudósítása mondja, a porta képes bebizo­­nyitni, hogy­­a területátadás ügyében Montenegró irányában teljesen korrekt módon s a szerződésnek megfelelőleg járt el és adta ki az instructiókat. Ellen­ben a két kormányzó , Izzet pasa és Oszmán pasa azt állítják, hogy semminő utasítást nem kap­tak. A legvalószínűbb tehát, hogy e két pasa a maga szakállára cselekedve idézte föl a komoly jellegű bo­­nyodalmat, Montenegró és Albánia között. — Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter holnap vesz búcsút a közlekedési minisztérium tiszt­­viselőitől. Ezt követőleg Ordódy Pál közlekedési miniszter átveszi az ügyek vezetését s bemutattatja magának minisztériuma tisztikarát. Ordódyt ő fel­sége tegnap a hivatalos eskü letétele után hosszabb magánkihallgatáson fogadta.­­ (B. C.) A képviselő­ház közoktatási bizottsága ma d. u. 5 órakor, Baross Gábor elnöklete alatt tartott ülésében, melyen a kormány részéről T­r­e­­f­o­r­m miniszter és Szász Károly min. tan. voltak jelen, folytatta a gymnasiumi és reálisko­lai oktatásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése al­kalmával a 34. §. szövegén azon módosítás történt, hogy ha a tanulók száma egy osztályban három éven át meghaladja az 50-et, ott a párhuzamos osztályok felállítandók. Ezután tárgyalás alá vétetett Molnár Aladár azon javaslata, melyet ő a tanodai tanárok kép­e­­sítésére vonatkozólag mint külön fejezetet tör­vénybe iktatni kíván. Az átalános tárgyalás alapjául elfogadott ja­vaslat­­­onkint felolvastatván, az a következő szövege­zésben állapíttatott meg: Középtanodai tanárok képesítésé­ről. A középtanodai tanárok képesítése czéljából a budapesti és a kolozsvári egyetemen a vallás és köz­­oktatásügyi miniszter szervez egy-egy vizsgáló bizott­ságot, melynek tagjai oly főiskolai tanárok, kik a vizsgálatok tárgyainak előadásával és szakszerű mű­velésével foglalkoznak. Ezeken kívül szakcsoporton­­ként nevezhet ki még oly 2 — 2 tagot, kik ha nem fő­iskolai tanárok is, de az illető tudományokkal szak­szerűen foglalkoznak. §. Középtanodai tanárságra képesítést nyerhet, a tanári működésre testileg is alkalmas oly egyén, a­ki igazolja­­­­öl azt, hogy a gymnázium teljes tanfolyamát (illetőleg a­mennyiben csupán a mathematikai és természettudományi szakokra és pedig csupán reális­kolai tanárságra kíván képesíttetni, a gymnasium vagy a reáliskola teljes tanfolyamát) jó sikerrel el­végezte és az érettségi vizsgálatot letette. A reális­kolát végzett egyén köteles egyszersmind igazolni a latin nyelvnek legalább annyi ismeretét, mennyi a könnyebb latin szöveg megértésére szükséges. M­­ár azt, hogy a középtanodai tanfolyam elvég­zése után egyetemen vagy műegyetemen vagy a je­len törvénynek megfelelőleg szervezett bölcsészet — természettudományi akadémián, hol tanárképző tan­folyam van; — 4 éven keresztül tanulta a saját szakjára szükséges tárgyakat és ezeken felül a­ ma­gyar irodalmat s annak történetét; — b) a nevelés és oktatás­tant, s ezek történetét; c) a szorosan böl­csészeti tárgyakból legalább logikát, psychológiát és bölcsészettörténetet. Oly egyén, ki a szükséges tantárgyakból néhá­nyat valamely másnemű főiskolán már legalább egy évig tanult, elég, ha a fent említett főiskolákon végzett három évi tanulást mutat ki. A­ki bölcsészet, vagy magyar, német, vagy fran­­czia nyelv és irodalom, avagy történet tanítására akar képesíttetni, az tartozik még azt is kimutatni, hogy főiskolai tanpályája alatt a görög és római irodalmat is tanulmányozta. Az illető a főiskolai 4 éves tanfolyam idejéből 3 évet külföldi egyetemen is tölthet. 3­­or, kimutatni tartozik azt, hogy a főiskolai tanfolyam elvégzése után még legkevesebb egy évet vagy gyakorlatilag középtanodai tanítással töltött, vagy akár hazai, akár külföldi egyetemen tanulmá­nyai folytatására fordított. Azonban mindenesetre tartozik kimutatni, hogy az egész 5 év alatt bárme­lyik évben nevelői vagy tanítói gyakorlata is volt. 4­ ez, hogy az arra jogosított vizsgáló bizottság előtt a következő §§-ban itt képesítő vizsgálatot, ille­tőleg vizsgálatokat sikerrel letette. A képesítő vizsgálat, legalább végső része a főiskolai tanfolyam elvégzése után egy év múlva te­hető le. §. Képesítő vizsgálatra bocsáthatók a tanár­vizsgáló bizottságok egyikének véleménye alapján, még oly egyének is, kik nem végezték ugyan el a fön­­tebbi §-ban írt főiskolai tanfolyamot, de irodalmi mun­káikban úgy szakképzettségüknek, mint átalános mű­­veltségüknek kitűnő bizonyítékát adták,­­ egyszers­mind kimutatták, hogy a tanítással gyakorlatilag is foglalkoztak, vagy pedig, kik már a jelen törvény életbe léptekor tanárokul vannak alkalmazva. §. A vizsgálatok írásbeliek és szóbeliek s kiter­jednek : 1- ször oly tárgyakra, melyek ismerete az átalá-HÓS »a■&’­■*«'1. $ •- ‘«'évi hivatás tp.lfmnt.p. téből bármely tanszakra kv. ijesitendő jelölttől, a fön­­tebbi határozatok értelmében megkivántatik; 2- ot azon tanszakok körébe tartozó ismeretek­re, melyek tanítására a jelölt képesíttetni kíván ; 3- ot az illető tanszakok tanításának módsze­rére és gyakorlatára. A vizsgálatokon tartozik a jelölt kimutatni azt is, hogy a magyar nyelvet mennyiben éri és kezeli úgy nyelvtanilag, mint irodalmilag. Az eredmény az oklevélben megjelölendő. §. A képesítő vizsgálat szabályrendelettel több részre is osztható, úgy hogy több alkalommal is te­hető le. Azonban azon jelöltek, kik a tanfolyam első 3 évét külföldi egyetemen töltik, az egész vizsgálatot egy alkalommal is letehetik. A képesítő vizsgálatok, a szabályrendeletben előre meghatározott időben fognak tartatni. §. A mindegyik korszakra egyaránt szükséges ismeretek a következő tárgyakból legalább is az itt kijelölt mértékben kötelezők. 1. Magyar nyelv és irodalom (magyar nyelv és irálytan ismerete) — a magyar irodalom fejlődési menetének áttekintése és a kiválóbb irók főbb mű­veinek ismerete. 2. Philologia és paedagogia átalános része. A philologia történetéből a főbb irányoknak és a leg­nevezetesebb rendszereknek legalább alapelvekben ismerete. A logika tanainak és a tudományos kutatás módszereinek ismerete. Alapos készültség a paedagogiában, tekintettel annak alaptudományaira, a psychologiára és ethiká­­ra. A paedagogia újabb történetének ismerete. §. A szakismeret tekintetéből megkivántatik.­l­­ör, hogy az illető két vagy három középisko­lai tantárgyban — melyek egy-egy szakcsoportot al­kotnak, — oly tanultságot mutasson ki, melyből ki­tűnik, hogy legalább is a középtanodában tanítani kellő tananyagot és ismereteket teljesen megszerezte és hogy szaktárgyait tudományosan érti. 2­­or. Hogy tantárgyának tanításában és mód­szertani kezelésében a kellő ismerete és ügyessége megvan. Minden egyes tárgyból a vizsgálat aj közép­iskola összes osztályaiban tanitandókra kiterjed. §. Azt, hogy a föntebbi §-okban irt vizsgálatok mily renddel tartassanak, azokon a tantárgyak mikép osztassanak be, továbbá hogy a tantárgyak mely szakcsoportokba foglaltassanak össze; végre az is­mereteknek ezen szakcsoportokban megkívántató mértékét, az egyetemi vizsgáló bizottságoknak és az orsz. közokt. tanácsnak meghallgatásával a miniszter szabályrendelettel — állapítja meg. Elégtelen képzettség miatt visszautasított egyén, a vizsgálat ismétlésére, egy évnél rövidebb idő alatt nem bocsátható s az ismételten visszautasított jelölt többé vizsgálatra nem bocsátható. Ezután a törvényjavaslat 29. §-a vétetett tár­gyalás alá s behatóbb megvitatás után a következő szövegben állapíttatott meg: »Hogy külföldön nyert tanároklevelek, mennyiben tekintethetnek a hazában is érvényeseknek, a közoktatásügyi miniszter a hazai tanárvizsgáló bizottságok valamelyikének meghallga­tása után esetről esetre határozza meg, azonban min­denesetre megkövetelendő, hogy az illető egyfelől a szakaszban körülírt előkészültséget igazolja, másfelől, hogy a hazai egyetemeken a képesítő vizsgálat köte­les tárgyaiból bizonyítványnyal bír. A mennyiben ily bizonyítványt felmutatni képes nem volna, a hiányzó tárgyakból pótvizsgára utasítandó.« A bizottság ezután a törvényjavaslat IV. feje­zetét, mint III. fejezetet vette tárgyalás alá, mely az érettségi vizsgálatokra, az állam rendelkezése és köz­vetlen vezetése alatti középiskolákban szól. Az 58. §-nak l-fő bekezdése elfogadtatván, a 2-ik bekezdés következőleg alakíttatott át: »a gymnasiumi érett­ségi vizsgálat á átalában a főiskolába való felvételre képesít; a reáliskolai érettségi vizsgálat csak a mű­egyetemre és az azzal egy irányú főiskolai tanfolya­mokra*. Az 59. 60. §§-ok változatlanul elfogadtatván, a 61. §. első bekezdésébe felvétetett, az érettségi vizs­gálat írásbeli s szóbeli s annak megítélésére intézen­dő stb. A végére pedig bevezetett, hogy az érettségi bizonyítványok kívánatra latin nyelven mellékletkép kiadhatók. Következett a voltaképen a III. fejezet: az ál­lami gymnasiumok és reáliskolák köz­­igazgatása. A 39. §. kihagyásával a 40. §-nál élénk vita után, mely a kezelési nyelv fölött folyt, megállapíttatott, hogy miután a kezelés állami, a nyelv nem lehet más mint az állam nyelve, és ezt külön felemlíteni szükségtelen. Csupán a §. végére vezetett be az, hogy a felállítandó intézetek tannyelve a magyar. A 42, 43. §§. elfogadtatván, a 44. §. helyett Molnár indítványa értelmében következőleg szö­­vegeztetett: »a­mennyiben sem az illető intézetben működő tanárok nem bízathatnának meg a vallás­­tanítással, sem arra külön rendes tanár alkalmazható nem lenne, a vallástanítással a 12. §. értelmében megbízottak méltányos tiszteletidíjat kapnak. A 45. §. érintetlen maradt, a 46. §-ba felvétetett, hogy az igazgató a tanári testület elnöke. A 47­­. styláris módosításokkal, a 48. azon ki­­egészítéssel fogadtatott el, hogy a reáliskolák latin nyelv tanárai is nyugdíjképesek lesznek. A szakasz végére Molnár ezen indítványa fogadtatott el:­­a miniszter követlen hatósága alatt álló gymnasiumok­­hoz vagy reáltanodákhoz kinevezett bármely nem ál­lami nyilvános középtanodák igazgatóinak és rendes tanárainak nyilvános intézetekben töltött szolgálati évei ép úgy beszámíttatnak, mintha azokat államszol­gálatban töltötték volna.« A 49. 50. §§. irályi módosítással, az 51. §-ban pedig kimondatott, hogy az ország 12 tankerületre osztatik. A 52. 53. §§. úgyszintén az 55. 56. és 57. §§. változatlanul fogadtattak el, az utóbbihoz csatoltatván, hogy ha a megyei orvos nem lakik az intézet szék­helyén, méltányos napidíjt húzzon. Az 54. §. függőben hagyásával a tárgyalás 9 órakor véget ért. Mai számunkhoz fél iv melléklet vart csatolva. mmmmmmmmmmmmmmmmmmm» ■———— O rszággyűlés. A képviselőház ülése április 30. A tárgyalás további­­folyamában a 40. §-nál JBOKrosa 02Jich mcs­ujiija muixvauyai, hogy a 21­. czikkben meghatározott vétség a járásbíróság hatás­körébe utasittassék. — Erre nézve módositványt is ad be. Chorin Ferencz a 40. §-t az utána következő három §-al együttesen kívánja tárgyaltatni s indít­ványt ad be, hogy e szakaszok oly utasítással küldes­senek vissza az igazságügyi bizottsághoz, hogy azokat a következő elvek alapján újból szövegezze: 1. A kir. járásbíróságok hatásköréhez utaltat­nak : a) a magyar büntetőtörvénykönyv életbelépte­téséről szóló javaslat 4. §-ában elősorolt azon vétsé­gek, melyek büntetése a magyar törvénykönyvben há­rom hónapot meg nem haladó fogházbüntetésben van megállapítva; b) a magyar büntető törvény 261. §-a szerint büntetetendő becsületsértés vétsége, azon esetek kivételével, melyekben az eljárás hivatalból in­dítandó meg; c) a magy. büntető törvénykönyv 302. §-a szerint büntetendő könnyű testi sértések vétsége; d) a magyar büntető törvénykönyv 302. §-a szerint, bün­tetendő lopás vétsége, ha az ellopott tárgy értéke 10 forintot meg nem halad és az eset körülményei szerint 3 hónapnál hosszabb fogság ki nem szabandó. A 358. és 359. §§-ok szerint büntetendő sikkasztás vősége, ha az elsikkasztott tárgy értéke 20 frtot meg nem halad és az eset körülményei szerint három hónapnál hosszabb fogságbüntetés ki nem szabandó, e) a 360. §. szerint büntetendő zártörés; f) a 364. §-ban bün­tetett jogtalan elsajátítás nem szabatik; g) a 368. §. szerint büntetendő jogtalan elvétel vétsége, ha arra az e) f) és g) pontok alatt felsorolt vétségek körülményei szerint három hónapnál hosszabb fogságbüntetés ki nem szabandó ; h) a magyar büntető törvénykönyv 370. §-a szerint büntetendő orgazdaság vétsége, a mennyiben oly vétségre vonatkozik, melynek elbírá­lása a járásbíróságok hatásköréhez van utalva ; i) azon kihágások­, melyek a közigazgatási hatóságok hatásköréhez utasítva nincsenek. A kir. járásbíróság hatásköréhez utasított kihágásokban hozott másodbi­­rósági ítélet ellen a törvény helytelen alkalmazása miatt jogorvoslatnak van helye a magyar kir. Cu­­riához. A járásbíróságnak határozata ellen, melylyel a hatáskörébe utalt vétségek és kihágások előnyomo­­zása vagy vizsgálata alkalmával a gyanúsítottnak le­tartóztatását rendeli el, jogorvoslatnak van helye azon kir. törvényszékhez, melynek területén a kir. já­rásbíróság létezik. A kir. törvényszék a felterjesztett iratokat a legközelebbi ülésben vizsgálat alá venni és a jogor­voslat felett haladéktalanul határozni tartozik. E ha­tározat ellen további jogorvoslatnak helye nincsen. 2. A közigazgatási hatóságokhoz utasított ki­­hágási ügyekben az első fokú határozat hozatalára rendelt közigazgatási hatóság ítélete ellen a benyúj­tott jogorvoslat másodfokúlag és végérvényesen az illetékes kir. törvényszék által döntendő el. Az igazságügy­i és belügyminiszterek utasíttat­­nak, hogy a büntető törvénykönyv életbeléptetése előtt, a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt rendőri kihágások eljárását, a törvényhozás további intézkedéséig, rendeleti úton szabályozzák. Teleszky István előadó a bizottsághoz való utalás indítványához hozzájárul, hogy e kérdés még egyszer tanulmányoztassék, de a hozzájárulást csak a következő hat. javaslatához köti. A Chorin és tár­sai által beadott indítvány újabb tárgyalás s véle­­ményes jelentéstétel végett az igazságügyi bizottsághoz utasíttatik. Hosztinszky János a 43. §-hoz ad be mó­dosítványt, melyben a felebbvitelnek akkor is helyet akar engedni, mikor azon kérdésben: forog-e fönn büntetendő cselekvény esete vagy sem, — a másod bí­róság a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatta, úgyszintén, ha a bűntettet vagy vétséget képező cse­lekvény kihágásnak minősíttetett. Pauler Tivadar miniszter elfogadja Teleszky indítványát, fentartván magának, hogy Chorin véle­ményéhez hozzá­szólhasson úgy a bizottságban, mint a házban. Tisza Kálmán miniszterelnök a bizottsághoz való utalást elfogadja, s a maga részéről is ad be módosítványt a közigazgatási érdekek szempontjából és kéri, hogy azt is a bizottság vegye tárgya­lás alá. Meczner Gyula azt óhajtja, hogy e bizott­ság egyúttal terjeszkedjék ki arra, hogy a közigaz­gatási hatóságokhoz utasított kihágási ügyekben a személyes letartóztatás esetei szigorúan körvonalaz­­tassanak. Szilágyi Dezső és Tisza Kálmán viszont meg­jegyzése után a ház elfogadja Teleszky Kat. javasla­tát. Ezzel tehát nemcsak Chorin módosítványai, ha­nem a többi módosítások is a bizottsághoz utasít­­tatnak. A 48. §-nál Irányi Dániel ellenzi, hogy a mi­niszter felhatalmaztassék arra, hogy Fiuméra néz­ve a büntető törvényt külön rendelettel léptettesse életbe. Az igazságügyi miniszter felszólalása után a ház a §-t elfogadja, úgyszintén az ezután még hátra­levő 49. §-t. Ezzel a javaslat végig tárgy­altatott, kivéve a 7-ik 40—40. §§., melyeket a ház újból fog tárgyalni. Következik a napirend további tárgya: a mi­niszterelnök válasza Maximovics Miklós képviselő interpellác­iój­ára. Tisza Kálmán miniszterelnök, T. képviselő­ház ! (Halljuk !) Midőn Maximovics Miklós képviselő úrnak hozzám intézett interpellác­iójára felelek, fel­fogom olvasni, a hozzám intézett kérdő pontokat i­s ezen kérdések kapcsában, azt hiszem, meg fogom ad­hatni a választ az indokolásnak ide tartozó részére is, a­melylyel képviselő úr interpellációját annak ide­jében bevezette. A t. képviselő úr első kérdése így szól: »Mely indokoknál fogva kérte Ivacskovics Pro­kop szerb patriarchs, a karloviczi érsekség és a szerb metropolita vezetésétől való felmentését, hajlandó-e a miniszterelnök úr a patriarchs által benyújtott fel­menté­si kérvény tartalmát közölni; fel lett-e a patri­archs a kormány által szólítva lemondásának be­nyújtására, s ha igen, miféle okok szolgáltak az ily eljárás alapjául?« T. hát! Az ok, a­miért a patriarchs felmenté­sét kérte, a­mely ok elégséges volt arra, hogy a le­mondás a kormány által elfogadtassák, benne van úgy a hozzá intézett legmagasabb leiratban, mint a cong­­octus választmányához intézett elhatározásokban, de benne van uiu^muan v*­ rr ..­­ _ * ~ « beszédében is. Itt tehát újabb, bővebb nyilatkozatra, vagy okmány előterjesztésére szükség nincs, mert hi­vatalos okmányok által konstatálva van a lemondás benyújtásának indoka, jelesen az egészség állapotá­nak rossz volta, mely teendőinek teljesítésére képte­lenné tette. Ezen pontra nézve többet mondani, azt hiszem, nem szükséges. Mindenkinek joga van lemondását beadni. Ott, a­hol az beadatik, meg kell fontolni a lemondásnak elfogadását, vagy el nem fogadását. De azután, hogy mit beszéltek együtt, hogy néztek egy­másra, mikor ez történt, ez iránt, azt hiszem, sehol a világon kérdést nem szoktak intézni, feleletet kapni pedig soha. Arról, hogy elfogadhatta-e a lemondást a kor­mány, mert annak jogosultságát is kétségbe vonja a t. képviselő úr, fogok szólnni a többi kérdésre adan­dó válaszomban. A t. képviselő úrnak második és harmadik kér­dését együtt fogom felolvasni. (Olvassa.) 2. Mely okoknál fogva nem utasította a mi­niszterelnök úr a felmentési kérvényt a szerb nem­zeti egyházi kongressushoz a végből, hogy az a pat­­riarcha lemondásáról és annak következményeiről esetleg a püspöki zsinat közreműködésével határoz­hasson és határozatát a koronának felterjeszthesse? 3. Mely jog és a törvény alapján történhetett Ivacskovics Prokop szerb patriarchia, a karloviczi érsekség és a szerb metropolia vezetésétől való fel­mentése és Angelics Germán bácsi püspöknek a ne­vezett érsekség és metropolia administratorává való kinevezése a gör.­keleti egyháztörvények s az auto­­nomikus szerb nemzeti egyházi intézmények ellenére ? Ezen két kérdésből magából méltóztatnak lát­ni azt, a­mit a t. képviselő úr bővebben is kifejtett, hogy szerinte nem volt jogosult a lemondásnak elfo­gadására, mert azt le kellett volna véleményezés vé­gett küldeni a kongresszushoz, és kimondja a t. kép­viselő úr a harmadik kérdésben, de kifejtette az in­dokolásban is, hogy az, hogy adminisztrátor nevez­tessék ki, nemcsak az érsekségre, hanem a metropo­­liára is, ellenkezik a szerb egyházi kánonokkal, a ré­gi gyakorlattal és az autonomistikus jogokkal. Itt te­hát, az tartom, hogy mindenek­előtt azzal kell tisztába jönni, hogy mik történtek ily irányban máskor és régebben. S erre nézve bátor vagyok meg­jegyezni, hogy az, miszerint eddigi esetekben admi­nisztrátor kinevezések csak az érsek metropolitának halála után és soha sem történtek volna annak éle­tében, mint a t. képviselő ezen kérdésekkel kapcso­latban állította, és akkor is csak a karloviczi érsekség, nem pedig a szerb metropolia számára is: ezen ál­lítás, mondom, a történeti tényekkel és a törvény határozmányaival ellenkezik. Midőn Popovics Vincze karloviczi metropolia testi törődöttsége miatt, egy­házi hivatalának ellátására már képtelennek látszott, a péterváradi sánczban — a mi akkor Újvidéknek neve volt — 1722-ben összegyűlt kongresszus Petro­­vicz Mózes belgrádi érseket választotta meg helyet­tesének. S minthogy ezen alkalommal a kongresszu­son valamennyi püspök és egyházi követ jelen volt s az érsek metropolita helyettesének megválasztása az ő közreműködésükkel ment véghez, bajosan lehetne állítani, hogy az egyházjoggal, az egyházi kánonok­kal ellenkezik az olynemű eljárás, mely szerint az érsek metropolitának életében helyettes vagy admi­nisztrátor adassék melléje. De erre azt mondhatná a t. képviselő úr, hogy: »igen, de hiszen mint magam is mondom, ez a kongresszus által történt.« Igaz, ez kongresszus által történt, de a kongresszus ezen vá­lasztási ténye a legfelsőbb helyen involatio in jura

Next