A Hon, 1881. augusztus (19. évfolyam, 210-238. szám)

1881-08-01 / 210. szám

210. szám, 19-dik évfolyam. Szerkesztétis Irodát Barátok­ tere, Ath­enaeum-épü­let A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Berruentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HiRDETÉSES szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1881. Hétfő, augusztus 1. Kiadó-hivatal­­ Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........... 2 írt 8 hónapra ........... 0 » 6 hónapra ..•.•...•••12» Az esti kiadás postai kisönküldáséért felül­fizetés negyedévenként........................................1 » Az előfizetés év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás A HÓIIT XIX. évi folyamára. Előfizetési Árak : egy hónapra . ... . 2 frt Évnegyedre .... 6 « Fél évre . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés ív vegyedenkint X forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadó­hivatalába (barátok­ tere Athenaeum-épület) küldendő A HON kiadóhivatala, Budapest, július 31. A diplomácziai világból kevés figyelem­, reméltó hír érkezett. A diplomaták nyári pihe­nőt tartanak. Csak a franczia kormány dolgo­zik lázas erélylyel, hogy az új választások előtt számos függő kérdést elintézhessen. A fran­czia külügyminiszter nagy súlyt fektet arra, hogy ne rontsa el a jó viszonyt a portával. Ezért Edhem pasát, a párisi nagykövetet igen szívélyesen fogadja mindig s igyekszik elsi­mítani minden egyenetlenséget. Konstantiná­polyból jelentik ugyan, hogy az öt zászlóalj ismét parancsot kapott Tripolisba evezni, de ezzel ellentétben Párisból meg azt jelentik, hogy a porta visszavette a csapatoknak adott indulási parancsot. Elég török katona van már Tripoliszban a rend fentartására, za­vart pedig nem akar csinálni a porta Fran­­cziaországnak. A görög királynak szándéka volt kör­utat tenni a Törökországtól átvett területen. De a hatalmak képviselői figyelmeztettek ar­­­ra, hogy ez tüntetésekre adhatna okot, a még át nem vett területen s megzavarhatná a bé­kés átadást, miért is a király körútját elha­­lasztá azon időre, amikor az átadás már egé­szen végre lesz hajtva. Az a hír, mintha Tö­rökország az átadásra nézve halasztást kért volna, félreértésen alapul. A török kormány elvállalt kötelezettségének pontosan meg akar felelni, csak az új határ kipéczézését kí­vánta későbbre halasztani. A szalonikibe vezető vasúti csatlakozás­ról érdekes dolgokat közöl a a »Pol. Corr.« konstantinápolyi levelezője. Azt írja ugyanis, hogy Bontoux minden előkészületet megtett már arra, hogy a vranja-üskübi vonal kiépíté­sére engedélyt nyerjen s ekkép a szerb vas­utak Szalonikivel egyenes összeköttetésbe jöjjenek. Szerbia és Ausztria-Magyarország Bontoux terveit helyeseknek s elfogadhatók­nak találta, de Törökországban Bontoux se­hogy sem boldogulhat, mert a török kor­mány nem akarja a vranjai csatlakozást, ha­nem Hirsch báróval szemben arra van lekö­telezve, hogy a nis-pristinai vonal építtessék ki. Ellenkező esetben Hirsch h. föloldva érezné magát minden kötelezettség alól. Hasz­talan érvelt Calice b. barátságosan és fenye­getőig . Assim pasa a legnagyobb nyuga­lommal mindenre csak azt felelte, hogy ezt tudomásul veszi és jelentést fog tenni ő fel­ségének. Geschert a külügyi hivatalügyészt bízta meg a jelentés elkészítésével. Az ügyre vonatkozó nagy csomag mindenféle okmányt neki adták át , de a legfontosabb irat, maga a szerződés hiányzott. Keresték ezt minden­felé, a közmunka a külügyminisztériumban, a szerződés csak nem került meg, s utoljára is Bécsből kellett egy másolatot kérni. A liverpooli pokolgépek küldőjét erősen kutatja az angol és az amerikai rendőrség. A »W. Zig« jelentése szerint már nyomára is jöttek a küldőnek. A »D. Tel.« newyorki tu­dósítója azt írja, hogy az angol kormánytól nem érkezett ugyan még megkeresés a fel­adó nyomozására, de mivel az amerikai kor­mány e gépeknek hajókra csempészésében a fennálló hajózási törvény megsértését látja, , ezért angol felszólítás nélkül is szigorú vizs­gálatot rendelt el. A »New­ York Times« az ügynek még mindig nem tulajdonít nagy fontosságot, szerinte inkább praktikus tréfá­nak látszik mint veszedelmes összeesküvés­nek. Egy bostoni sürgöny ezt mondja: A fel­adott hordók száma nem tíz, hanem 20 volt. A küldő »Phönix Manufacturing Company«, a czímzett »John Lawson» mindkét név ter­mészetesen csak képzeleti. O’Done­van Ros­­sot ma újból interviewálták ez ügyben. Azt válaszolta, hogy külföldön levő barátaitól ér­tesítést vett, hogy azok lépéseket tettek a »Deterel« felrobbantására, de azt nem tudja megmondani, vájjon van e összeköttetés ezen egyének s a jelen merénylet közt. Nem sza­bad elárulnia — mondá — vájjon van-e ösz­­szeesküvés légbe röpíteni az Angliából e ki­kötőbe érkező hajókat. Felhivatván figyelme azon tényre, hogy az amerikaiak patronizál­­ják e gőzhajókat, Rossa ezt mondá: »Sokat beszélnek arról, hogy angol hajókon ameri­kaiak élete áldoztatik fel. Hát miért nem épí­tenek maguk az amerikaiak utas hajókat, hogy az Unió lobogója lebeghessen az ame­rikai utasok feje felett.« Egy más alkalommal igy szólt Rossa: »badarság az egész vád, hogy én küldtem volna a gépeket. Hisz ez esetben csak nem mellékeltem volna saját névjegyemet, sem én sem társaim nem rob­bantanánk gőzösöket levegőbe, melyeken leg­jobb barátaink vannak.« Megjegyzendő,hogy Rossa több külföldi emigráns hajók ügynöke, mely állását elveszté, mióta abba a gyanúba keverték, hogy ő küldte a pokolgépeket. — Új kékkönyv Tripoliszról. Az an­gol kormány, mint táviratilag már jelentettük, újabb kékkönyvet tett közzé a tripoliszi kérdésről, melyben különösen fontos Granville lord egy jul. 15-iki keletű, Lyons lordhoz intézett sürgönye, mely a britt kormány programmjának tekinthető a tripoliszi kérdésről. Ez a sürgöny így hangzik: »Mylord ! Megkaptam excziád 4-iki sürgönyét, melyben Barthélemy Saint Hilaire urnak néhány ön előtt tett észrevételét közli a sfaxi hely­zetre s ama komoly bonyodalmak lehetőségére vonat­kozólag, melyek az esetre szár­mazhatnának, ha Tri­poliszban az arabok fanatikus kitörései Tuniszra át­terjednének. Barthélemy úr, mint ön jelenti, hozzáté­­ve, hogy miután a porta bizonyos intézkedéseket tett, ő szükségesnek tartotta, hogy e tárgyban komo­lyan megintse a portát. Tudatom tehát excziáddal, hogy tekintettel Tripolisznak kétségtelenül a török birodalomhoz tar­ A HON TÁRCZÁJA. A két nagy­ szombati béke. (1615—1817.) I. A m. k. orsz. levéltár rendkívül gazdag gyűj­teményéből két nagy horderej­ü békekötésnek eredeti vagy egykorú hivatalos példányait van szerencsém Tjemntacnj, molj­ cuoi o«u)S.u-----az A­ másolatukból ismertünk, vagy épen nem ismertünk. Értem II. Mátyás királynak Bethlen Gáborral kö­tött két nagy­szombati békéjét. De hát mi azokban az ismeretlen, mikor az el­sőt Katona és Hatvani, a másodikat Pray közzé tet­te, s oly kitűnő történetírók mint Szalay, Horváth, Fraknói feldolgozták . Való igaz. A nyilvános okirat soha sem volt is­meretlen. Csakhogy a dolog nem ezeken fordult meg,­­ hanem a titkos pontokon. Amazokat, mikor meg­kötötték, ország világ tudta, ezekről néhány beava­tottnak volt sejtelme, de az idő és változott viszonyok hamar eltemették, úgy hogy emlékük is kiveszett. Az az igazság: Bocskay alkotását Báthory Gá­bor megsemmisítette, Billen Gábor két első békéjé­ben az ekkér megváltoztatott helyzetet elfogadta , s csak a nickelsburgi békében állította helyre Bocs­kay művét, tette Erdélyt a magyar királytól függet­len állammá. A zsitva-toroki béke fontosságára rámutatott Salamon, kiemelvén, hogy az ottan folytatott alkudo­zásoknál szerepel Erdély először, mint önálló, senki­nek alá nem vetett állam. De a mint ő meghalt, Ru­dolf munkába vette, hogy Erdély ez önállóságát meg­szüntesse s ez országot abba a függési viszonyba hoz­za koronájához, melybe Báthory Zsigmond prágai szerződése után volt. Ezért buktatta meg Rákóczy Zsigmondot, ezért emelte fel Báthory Gábort, kit Forgács Ferencz bibornok megeskettetett előlegesen, hogy e munkát végre fogja hajtani. Meg is tette a pozsonyi békében, hol először fogadott el titkos pon­tokat, melyek Erdélyt olyanforma viszonyba hozták Mátyással, mint a hódoltság volt, melynek egyszerre tét földesura volt: a magyar és a szpáhi. Ezek létezéséről történetünk semmit sem tu­dott, épen oly kevéssé, mint a Bethlen Gábor-féle titkos pontokról. A sejtelemre, hogy létezniük kellett az inductió vitt rá. Olvasván a portai alkudozásokban, hogy a nagy­szombati békét elárulta Mátyás oratora a portán s ebből nagy sérelmet formáltak a vezérek — rá kellett jönnöm, hogy itt nem arról a nagy­­szombati békéről van szó, mely a török tudtával tör­tént s melynek kihirdetésénél csausz is volt jelen. To­vábbi nyomozás rávezetett Báthory Gábor titkos szerződésének némely pontjaira s egy véletlen ke­a« aroa »vagy-ösmunka­i t­itkos SZOTJ-ződést — s azokat az »Uj Magyar Muzeum «-ban közzé is tettem. Azonban itt mindig fenmaradt a ké­tely — hátha nem ez az igazi ? hátha csak tervezet volt az egész ? Most már abban a szerencsés helyzetben va­gyok, hogy bemutathatom a kétségbevonhatlan hite­lességű példányokat: az nem lehet többé kétely vagy magyarázat tárgya, azt úgy a­mint van, el kell fogad­nia a magyar történetírásnak. * Uralkodása kezdetén Bethlen Gábor ki akart Mátyás királylyal egyezni. Ez súlyos föltételeket sza­bott : a részek maradjanak birtokában, Táradba bocsásson be Bethlen őrséget s fogadja el a Báthory Gáborral Pozsonyban kötött titkos pontokat. Ezekről ő természetesen hallani sem akart, s így sem Ma­ros-Vásárhely­­t és Kolozsvártt, hová Mátyás, sem Linczben, hova Bethlen küldött követeket, nem jöhe­tett létre kiegyezés. Ez azonban még sem volt szakí­tás, Mátyás attól tartott, hogy ez török háborút fogna a nyakára hozni s erre nem volt sem pénze, sem hada. Pedig ő a részeket is szerette volna megtartani,­­ Bethlent is megbuktatni, s igy a halasztásban kere­sett menedéket. Abban egyeztek meg, hogy az alku­dozásokat egy újabban kijelölendő helyen fogják foly­tatni. Bethlen szivesen fogadta ez ajánlatot, követeit azonnal kinevezte s ezekkel együtt Táradra utazott bevárni Mátyás elhatározását. Mialatt Bethlen biztosaival Táradon az alku­dozások megkezdésére várakozott, Mátyás kormá­nya egész más dologban törte fejét. A császár azon reményben, hogy a birodalomtól segélyt nyer a török háborúra, birodalmi gyűlést hirdetett, de a mint appak reménye lelohadt, jónak látta azt elha­lasztani. Udvarával Bécsbe már októberben visszatért s kezdett készülni a jövő év eseményeire. — Hogy mindkét alkudozása, a törökkel és Bethlennel függő­ben volt, annak leginkább maga volt az oka; de hogy azokat a végtelenségig nem nyújthatja, azzal tisztában volt. Épen mint Bocskay idejében, most is összefüg­gött a kettő; tudta, hogy akármelyikkel nem egyezik ki, mind a kettővel háborúja lesz. Erre az eshetőségre is készen akart lenni, még pedig úgy, hogy kész és több felől támogatott ellen­vajdája is legyen. Ennek volt kiszemelve Homonnai, de ki eddigelé csak biztatásokat nyert , nem tényle­ges segélyt,­­ mert, a­mit Dóczy és Forgács tettek, az ínyére volt ugyan az udvarnak, s talán tudtával is, de azért a közösség velők minden pillanatban meg volt tagadható. Most elérkezettnek látták az időt, hogy egy lé­péssel tovább menjenek. Elő akarták készíteni a Ho­monnai fejedelemségét, de nem az alkudozások félbe­szakításával, sőt lehetőleg úgy, hogy a törökkel meg­kötendő békének ne álljon útjában. A kormány — valószínűig Khlesl — a titkos tanács elé kilencz pontot terjesztett megfontolás vé­gett, melyek a törökkel és Bethlennel folytatott alku­dozások ügyével függöttek össze. Az ellenség készen áll a harczra, de meg akarja őket csalni — nekik is élni kell ezzel a fegyverrel, megcsalni őket s elkészülni a háborúra. A törökkel kell ugyan folytatni a béke­alkut, de nem Erdély felett, mely a császáré. Sőt ma­gával Bethlennel is lehet alkudni, hogy Magyarország s a többi nem jó indulatu országok meg legyenek nyugtatva. Lassára menjen el pénzzel ellátva, meg­venni a hajdúkat. A várakat nem kell béke utján átengedni Bethlennek — foglalja el erővel, igy nem lesz jogczime. Kendyvel, Homonnaival, az oláhokkal és szászokkal újra fel kell venni a »praktikát,« főként Homonnai személyére nézve haladéktalanul kell biz­tosítékot szerezni. Össze kell hrni a magyar tanácsot s ez elé terjeszteni az ügyek veszélyes állását és az alkudozások kérdését. Ez a programm el is lett fogadva. Legelébb jan. 8. Homonnaival megállapiták praetendensségének feltételeit s fellépésének módo­zatait. Minthogy a császár Linezben kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy Bethlennel alkudozni fog, be kell várni annak végét s ha annak nem lesz eredmé­nye, akkor kezdje meg a támadást Bethlen ellen: a császár azt nem fogja ellenezni, ellenkezőleg segítni fogja. Homonnai pedig, ha elfoglalta Erdélyt, mint örökét s a részeket mint babért fogja bírni, váraiba bebocsátja a német őrséget s Váradot visszaadja; czimét ő felsége határozza meg s a pénzekre ő felsége képét vereti, a magyar országgyűlésekre vagy szemé­lyesen elmegy, vagy elküldi követeit, ő felségét há­borúiban segíti s a vallás ügyét abba az állapotba helyhezi vissza, melyben Zsigmond alatt volt. Mind e pontokra le is tette az esküt. íme, ez volt a kilátás, melyet Erdély várhatott, ha Bethlen fejedelemségét a Homonnaiéval cseréli fel. Az ekkép legfelső helyen is jóváhagyott táma­dáshoz a segédeszközök nagy részét Lengyelország­ból kellene megszereznie s erre nézve a császár a len­gyel királyhoz két ajánló levéllel látta el: az egyikben mint megbízottját ajánlja, s a másikban a veszély­ben forgó végek ügyében támogatását kéri. S a mint ez ügy el lett intézve, összehivattak Bécsbe a magyar tanácsurak, hogy a megkezdendő alkudozás ügyében megállapítsák a részleteket. A csá­szár s a kormány nem tartották valószínűnek, hogy Bethlennel kiegyezés jöjjön létre, s nekik épen szük­ségük volt, hogy ha háborúra kerül a dolog, a közvé­leményt Bethlen ellen hangolják. Bethlen egész ural­kodását a sérelmek sorozatának tekintették , egyene­sen ebből indultak ki, midőn 1615. jan. 24-én felszó­lították a magyar tanácsot, hogy adjon votumot, ha váljon bele kell-e az egyezkedés folytatásába eresz­kedni, vagy azt meg kell szakasztani ? A pozsonyi szerződéstől, melynek meger­ősítését kéri Bethlen, ő maga állott el, aztán ő nem is fejedelem: legfennebb vajda, vagy gubernátor. S az egész dolgot a török beavatkozása nélkül kell elintézni, a ki pedig már Erdélyt patrimoniumának s Bethlent az ő kormány­zójának tagja. A magyar tanácsosok már négy nap múlva, jan. 28-án hosszú és kimerítő választ terjesztettek fel: egyenesen az alkudozások folytatása mellett nyilat­koztak, még­pedig úgy, hogy az erdélyiekkel való al­kudozás előzze meg az alkudozást a törökkel. Czél­­szerűnek tartanák, hogy az alkudozás még ezen a hé­ten kezdessék meg. De bármely igaznak találják is a Bethlen ellen felhozott vádakat, nem tanácsolhatják, hogy egy ember miatt a béke felbontassék. A ma­­gyar tanács is oda nyilatkozott, hogy a pozsonyi szerződés érvénytelen, mert abban szabad fejedelem választás­ról van szó, s Bethlen nem választás útján lett vajdá­vá, hanem a török ültette székébe. A rendeknek meg is kell mondani, hogy a császár meg akarja tartani a pozsonyi szerződést, tartsák meg ők is s a pozsonyi szerződés értelmében szabad választás által alkalmas embert ültessenek a fejedelmi székbe. Bethlent pedig, a­ki különben sem nevezi magát fejedelemnek, hanem a török kormányzójának, rá lehetne ügyesen, méltá­nyos okokkal venni, hogy mondjon le Erdélyről. Ez olyan eszme volt, mely azonnal megnyerte a kormány tetszését. Jan. 31-iki leiratában már kérdést tett, hogy értik ezt? Várjon Bethlennel önkéntes le­mondása iránt egy harmadik személy által érintkez­zenek-e, vagy pedig biztosok által traktáljanak ? Korántsem, felelek febr. 5-től a magyar tanács­urak. Nagy titokban, igen megbízha­ó ember által akkér kell a lemondást Bethlennél szóba hozni, mint­ha ez magamagától jönne arra a gondolatra. A kormány a tárgyalás helyéül Nyitrát vagy Trencsént ajánlotta, ez ellen a tanácsnak volt kifo­gása s Nagy-Szombatot szerette volna javaslatba hozni, ha ott nem volt a töröknek annyi kémje. Febr. 5-én már el volna dőlve a dolog: a kormány Galgóc­ot jelölte ki a tárgyalások helyéül, s a magyar taná­csot bizta meg elkészíteni a leiratot Bethlenhez s az erdélyi rendekhez. A leirat úgy, mint kivánták még az­nap elké­szült , biztosokká Forgács, Dóczy (Bethlen Gábor két elkeseredett ellensége) és Daróczy neveztettek ki, s a tárgyalások megkezdése napjául márcz. 8-ika tűze­tett ki. Bethlen e leiratot s Khlesl e tárgyban irt leve­lét Fogarason február 21-én kapta s azonnal vála­szolt : a már rég kinevezett biztosok márczius 1-nél előbb nem lehetnek Kolosvártt, ha felérkezésökben haladék lesz, azt ne tulajdonítsák neki. Másnap kiál­líttatott a teljhatalmú felhatalmazás követei számára s erről Mátyást is értesité. De, téve hozzá, a dologban sok nehézség van. A követek 16 nap alatt nem me­hetnek fel Galgóczra, mert biztosainak is kell leg­alább 8—10 nap, míg valahol összejöhetnek. Kérte tehát a császárt, hogy Galgócz helyett a közelebb le­vő Kassára tegye át a tanácskozások helyét. Szilágyi Sándor, horóságára, valamint Egyptomhoz való közelségére, ő felsége kormánya a franczia kormány részéről e tartományba való bárminő beavatkozást nem tekint­hette a legutóbbi tuniszi eseményt. Az, hogy ő felsé­ge kormánya a tripoliszi kérdést így fogja fel, bizo­nyára nem lehet meglepetés Francziaországra nézve, mert minden alkalommal, midőn a franczia befolyás­nak Egyptom felé való terjeszkedéséről volt szó, az angol kormány mindig teljes nyíltsággal magyarázta ki magát a franczia kormány e ott. — Valóban alig szükség emlékeztetnem excziádat arra a beszélgetésre, melyet jan. 16-án Barthélemy St. Hilaire úrral foly­tatott Tuniszra vonatkozólag s melyben Bar­thélemy St. Hilaire ism­ételte azt, a mit már többször mondott, hogy nézete szerint Franczia­­ország részéről igen eszélytelen cselekedet volna Tuniszt elfoglalni. — Felettébb fontosnak mondá, hogy Tunisz független állam legyen s mintegy »puf­­fer«-t képezzen Algír és a keletibb afrikai terület közt. Ha Francziaország Tuniszt elfoglalná — úgy­mond — akkor nehézségei lennének Olaszországgal Tripolisz miatt. »De egyúttal«, jegyzé meg ön, »na­gyon is közelébe jutna Egyptomnak.« — Barthélemy St. Hilaira úr ezt nem is vitatta. Haladéktalanul figyelmeztetni kell tehát a franczia kormányt, hogy egy új és egészen más kér­dés keletkeznék, ha a franczia kormány bármily ki­zárólagos vagy különös befolyást iparkodnék gyako­rolni Tripouszra, a­mi, s ezt ő felsége kormánya nem titkolhatja, kedvezőtlen hatással lenne arra a szives barátságra, mely oly régóta állt fenn szerencsésen a két ország közt, s mely, mint ő felsége kormánya hiszi, époly lényeges kölcsönös érdekeik fentartásá­ra, mint a mily becses Európa békéjére és átalános jólétére nézve. Mint Barthélemy St.-Hilaire úr jól tudja, Ang­lia aligha lesz az egyetlen ország, mely érdekét mé­lyen érintve érezné az által, ha Tripoliszban az ügyek mostani állása bármikép is megváltoznék, a­mi tud­niillik az ez ország fölötti franczia befolyást vagy fenhatóságot illeti — ez ország fölött, melynek a portához való viszonyát, mint a franczia kormány tudja, az 1873. február 12—24 iki­s Nagybrittania, Francziaország, Olaszország és Törökország képvi­selői által Konstantinápolyban aláirt jegyzőkönyv szabályozza. Szíveskedjék excziád a franczia kormányt a fentebbiekre figyelmeztetni, de kerülve minden oly hangot, mely barátságtalan jellegűnek tűnhetnék föl. Maradok stb. Granville.« — A franczia gyarmatbirtok^kiter­jesztésén nem csak Afrikában, hanem Ázsiában is dolgoznak. S a köztársaság tulajdonképi terveit itt is egyenes vállalatokkal akarják elfödni. A kamara nemrég 2.400.000 frankot engedélyezett, hogy a ha­józás a Mekong vagy Songkoi folyón, melyet vörös folyamnak is neveznek, biztosíttassák. Nevezett fo­lyam hosszúsága azonban több mint 3000 kilométer s ennek több mint háromnegyed rész hajózható. Ha­józható darabjának csak kisebb része a torkolattól (Cambodia) számítva van franczia uralom alatt. Fen­tebb a folyó Annám és Siam birodalmában áthalad, a­honnan a forrásig khinai területen folyik. Tehát nem kis dolog lesz az egész folyót megvédeni és a számtalan, többnyire annami és khinai kalóztól meg­tisztítani. Az engedélyezett összeg annál kevésbé lesz elegendő, minthogy Cr­o­u­é tengerészeti miniszter bevallotta, hogy arra is fog használtatni, hogy min­den felszerelés előteremtessék és Francziaország ér­dekei megóvassanak, ha Annám gyermektelen ural­kodója meghal. Tehát Annám annexiója szándékolta­­tik, melynek királyával Francziaország szerződés­szerű barátságban áll. Hogy Anglia nem kedvez a tervnek, nem sokat jelent; ellenben fontosabb, hogy Khina igényli az Annám fölötti fenhatóságot és azt már sokfélekép gyakorolta is. Minthogy Khina már az előbbi háborúk miatt, melyeknél a császár nyári palotáját francziák és angolok kifosztották és fel­égették, se viseltetik nagyon kedvező érzülettel Fran­cziaország iránt, az annexiót hihetőleg nem fogja egykönnyen megengedni. A m­agy­ leszámítoló és pénzváltó bank ma délelőtt 10 órakor A­e­d­­­y Adolf elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Miután elnök konsta­tálta, hogy a közgyűlésen 11.162 részvény deponál­tatok, melyből 10.912 részvény 27 részvényes által 540 szavazattal van képviselve. Beck Miksa igaz­gató tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy a bank a Szél-konzorczium s a főváros között a fővárosi köz­tárakra vonatkozólag kötött szerződést átvette s az alapszabályai értelmében, melyek­et minden az or­szág mezőgazdasági és ipar érdekeit előmozdító vál­lalatok átvételére jogosítják, a köztárak átvételével egybekötött üzleti ágakat s vállalatokat a legszéle­sebb alapokon fogja művelni. Az igazgatóság a napirend első pontjához ké­pest indítványozza, hogy a közgyűlés, a Szél-consor­­tium s a főváros között kötött szerződés meghallga­tása után ezt jóváhagyja s az igazgatóságot a szerző­dés végérvényes megkötésére hatalmazza fel. A napi­rend második pontja az ezen üzletág folytatásához megkívántató részvénytőke felemelését illette. Az igazgatóság indítványához képest az eddig 2 millió frtot tevő részvénytőke 10 millió frtra lenne feleme­lendő, mely 100.000 db 100 frtos részvényből álland. Az újonnan kibocsátandó 80.000 darab rész­vényt, illetőleg a bank a bécsi Unicbankkal azon megállapodásra jutott, mely szerint ez utóbbi 40.000 darabot fix, 40,000 darabot pedig feltételesen átvenni kötelezte magát. Az esetre, ha ezen feltételesen át­adandó részvények át nem vétetnének, az igazgató­ság felhatalmaztatik, hogy azokat vagy egyszerre, vagy időközönként, de nem párin alul, értékesítse. Mindkét indítvány elfogadása után az igazga­tóság által a bank átalakításának megfelelő alapsza­­bálytervezet terjesztetik elő, melyet a közgyűlés en bloc elfogad s az igazgatóságot felhatalmazza, hogy a váltótörvényszék által netán kívánt alapszabálymó­­dosítást új közgyűlés összehívása nélkül eszközölhesse. Elnök végül jelenti, hogy a társaság újjáalakítása folytán az igazgatóság visszalépett, minek folytán egy igazgatóság és felügyelő bizottság választása vált szükségessé. Az igazgatóság indítványára 16 igazgatósági és 7 felügyelő bizottsági tag választatik és pedig meg­választottak az igazgatóságba: Széll Kálmán, gr Dessewffy Aurel, gr. Károlyi Sándor, gróf Széchényi Pál, Hegedűs Sándor, Lukács Béla, Wahrmann Mór, Rebly Adolf, Loisch Ede, Neumann Frigyes, Schweiger Adolf, H­o­ff Frigyes, Beck Miksa, H­á­z­m­a­n­n Ferencz, Neumann Miksa és Tschögl Henrik; a fel­ügyelő bizottságba: id. gr. Ráday Gedeon, dr. L­o­­vik Adolf, Kleiner Ármin, Bis­chi­tz Louis, Szentgyörgyi Ottó, Rott József és dr. Man­dé­­1­o Károly. Más tárgy nem lévén, a közgyűlés véget ért. Az uj társulat czége ezentúl: »Magyar leszámí­toló és pénzváltó bank és közraktár részvénytársasága lesz. A társulat fel van jogosítva, fiókintézeteket és képviselőségeket bel- és külföldön felállítani. A HON magántársürgönyei. Bécs, jul. 31. (E­r­e­d. s­ü­r­g.) T­i­s­z­a Kálmán miniszterelnök tegnap este ide érkezett. Ő felsége ma kihallgatáson fogadta, mire a miniszterelnök a mai gyorsvonattal visszatért Budapestre. Bécs, júl. 31. Ma délután ment végbe Eben­­thalban az elhunyt Koburg Ágost herczeg te­metése. A legközelebbi rokonok és az özvegy her­­czegnén kívül, Miksa bajor herczeg, R­u­m­a­­­e her­czeg, a párisi gróf, Belgium, Portugália és Brazí­lia követei és számos küldöttségek jelentek meg az ebenthali kastélyban. Délben ő felsége, Vilmos és Rainer főherczegek, Erzsébet és Mária főherczegnők és a nasszaui herczeg kíséretében a kas­télyba érkezett, a­hol a K­o­b­u­r­g-család tagjai fogad­ták és abba a terembe kísérték, a­hol a hulla fel volt terítve. Br­ü­m­e­r lelkész, az elhunyt gyóntatója, a kö­zel fekvő helységek lelkészeinek segédlete mellett tarta meg a beszentelési szertartást. Ő felsége kíséretével visszatért Bécsbe; a K­o­b­u­r­g-család férfitagja A­u­m­a­­­e herczeg, a párisi gróf, Belgium, Portugá­­lia és Brazília követei Koburgba elkísérik a hullát- Az özvegy herczegné felváltva Budapesten és Bécs­ben fog lakni. Bécs, júl. 31. Ma délután ment végbe a kö­zönség rendkívüli részvéte mellett, a meggyilkolt Hartl Gyula tizedes temetése. A koporsót, mely koszorúkkal volt ellepve, a meggyilkoltnak ősz atyja és a Budapestről ide érkezett r rokonok követték. Az­után következtek a katonatisztek, élükön Reck­­man báró ezredessel és a katonáknak belátha­tatlan sora. — A dán király, János herczeggel m­r reg­gel 9 órakor ide érkezett, a pályaudvarban a dán kö­vet fogadta őt. A király, ki Falster gróf név alatt utazik, ma délután 1114 órakor Gmundenba utazott. Zágráb, jul. 31. A határőrvidéki kormány hi­vatalnokai testületileg elbúcsúztak F i­l­i­p­p­o v i­c­s tartományi főparancsnoktól és díszalbumot nyúj­tottak neki át, mely az összes hivatalnokok arczké­­peit tartalmazza. A táborszernagy erre bemutatta a főhivatalnokokat és osztályfőnököket a Kánnak, ki a legszívesebben fogadta és üdvözölte őket. Pál’is, jul. 31. Conrad tengernagy a következőt sürgönyözte Golettából: A tenge­rész katonák július 27-én éjjel ellenállás nél­kül elfoglalták és megszállották a Dzserba szigetén lévő Hum­suk erődöt. A hatóságok alávetették magukat a bej kormányának. Az »Inti’epide« gőzös fedélzetén egy zászlóalj ka­tonával és egy osztály tüzérséggel a tengerész katonák felváltása végett Sfaxba vitorlázik. A tengernagy szükségesnek tartja, hogy a ha­jóraj Zargis előtt megjelenjék, hogy pontosan megítélhessék az e határponton uralkodó álla­potokat, melyek igen nyugtalanítóknak mu­tatkoznak. Bukarest, jul. 31. (Ered. sürg.) Holnap­után a vaspálya igazgatók értekezlete fog itt megtar­tatni, melynek első tárgyát a számosan előforduló balesetek mellőzésére szolgáló intézkedések képezik. Egyidejűleg valamennyi pályának közös igazgatás alatti egyesitése iránt is megindittatnak a tárgyalások s azt hiszik, hogy e rendszabály a jövő őszig tényleg foganatosíttatni is fog. Rendjelviselési engedély. A király megen­gedte, hogy herczeg Wrede Miklós követ Athénben, az olasz királyi Móricz- és Lázár-rend tiszti nagykeresztjét és Tedeschi A. alkonzul Várnában, a franczia »Medaille ri­bon­­neur« X. osztályát elfogadhassák és viselhessék. Kinevezések: A király Kranjcic György volt, járáshírét és károlyvárosi polgármestert a varazsdi törvény­székhez tanácsossá nevezte ki. A pénzügyminiszter, S­t­r­a­s­z­­n­e­r Károly pénzügyőri szemlészt III. osztályú pénzügy­őri biztossá nevezte ki A földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter, Neuschlosz László végzett jogászt díj­talan miniszteri fogalmazó-gyakornokká nevezte ki. Névváltoztatások: Drögsler Ferencz szegedi lakos vezetéknevének »D a r v a s«-ra, Burger Ezsaias nagy­váradi lakos Jónás és Izsák kiskorú gyermekei vezetéknevé­nek iBart ac-ra. Stener Gábor budapesti lakos saját, vala­mint Sánd­r, Ilona és Francziska ki kori gyermekei vezeték­nevének­­Kovác­s*-ra s Braun Emanuel egri lakos sagát, valamint József, Sándor, Gyula, Albert, Jenő és Rezső kis­korú gyermekei vezetéknevének a Barn­ar­ra kért átváltoz­tatása megengedtetett. Ügyvédi kamarákból. Az egri ügyvédi ka­mara közhírré teszi, hogy Bak Ferencz ügyvéd irodáját Jászberényből Jász-Mihálytelekre tette át. — A király utiprogrammja. A király aug. 2-án, kedden, este 8 órakor hagyja el Bécset s szerdán reggel 3 órakor érkezik Salzburgba. 6 óra­kor hadiszemle lesz, 8 órakor a hatóságok fogadása. Délután a király a trónörökös párnál fog időzni. Csü­törtökön a király Gasteinba megy, hol meghal s az­után Lendig kocsin, innen vasúttal Münchenbe megy, hová háromnegyed 7-kor érkezik. Szombaton 6-ikán Münchenben marad. Vasárnap fél 9-kor Bregenzba megy, hol nagy fogadás s másnap katonai szemle .

Next