A Hon, 1882. július (20. évfolyam, 179-209. szám)
1882-07-01 / 179. szám
Reggeli kiadás. Budapest, 1882. Szombat, julius 1 179. szám. 20-dik évfolyam. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény * szerkesztéseghez intézendő. Bénáén tetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza, miDGTÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Baritoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. I kiadó-hivsitai Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési I II.11 Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra................................................ 2 frt 8 hónapra 8» 6 hónapra . . • . •.........................13 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . .........................1 * Az előfizetés 7 év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás A HON 1882-dik XX-dik évi folyamára. Kérjük. előfizetőinket az előfizetés mielőbbi megnyitására. Lapunk iránya marad a régi; tartalmát változatossá tenni iparkodunk. Tárczánkban a jelen évnegyedben kezdjük meg Jókai Márus regényének: »A székely ará~-nak közlését. Előfizetési Ara: Egy hónapra ... 2 frt Évnegyedre . . . . 6 » Félévre . . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéssért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadó-hivatalába (Barátok-tera Athenaeum-épület) küldendő. A HON kiadó-hivatala, Budapest, június 30. Egy évi áruforgalmunk statisztikai eredményei vannak előttünk, melyek a mellett, hogy tájékozást nyújtanak, bizonyos mértékig következtetéseket is engednek levonni. Korlátot és óvatosságot kell e tekintetben szem előtt tartanunk, mert először is a vámközösségben felvett külön magyar forgalmi statisztika ellenőrzése alól kiesik a kocsi és postaforgalom teljesen, másodszor, mert az érték még eddig csak bejelentésen alapszik, melyet csak utóbb, pár évi tapasztalat alapján, korrektívumok segedelmével lehet helyreigazítni és a valóságnak megfelelőbbé tenni. E hiányoknak részben már most is van bizonyos korrektívuma, amennyiben pl. a kocsiforgalom ki- és befelé kiegyenlíti magát, de a postaforgalom, főleg amióta az 5 kilogrammos küldemény még árukra is kiterjesztetett, szintén nagy jelentőségre emelkedett az áruforgalmi statisztika szempontjából és már itt megjegyezzük, hogy ebben van bizonyos ellensúly a mérleg aktívuma ellen, mert az kétségtelen, hogy ily módon való behozatal jelentékeny és értéke is figyelemre méltó. De azt hiszszük, hogy a hiányok és még hiányzó rektifikációk dacára nagyban és egészben forgalmunk jelentőségének ép úgy, mint irányának képét adja áruforgalmi statisztikánk és így kellő figyelemben kell részesítenünk annak első évi eredményét. E szerint: behozatalunk és kivitelünk igy áll: 1881.május 17.166,672 frt 21.959,838 frt› jun. 18.050,176› 23.343,614‹ ‹ jv22.898,057› 28.389,773› Összesen: 271.302,023 frt 334.162,305 frt E táblából kitűnik, hogy Magyarország egy évi forgalma 605.464,328 frtra tehető, hogy február és márczius hónapokat kivéve, minden hónapban kereskedelmi mérlege aktív és hogy ez aktívum az 1881—2. évben 52.860,282 frtra megy, a mely szám az értékforgalom valódi mértékét bizonyára nem adja meg, de kétségtelenül megadja azon állítás és iit cáfolatát, hogy a vámközösség nekünk okvetlenül veszedelmünk, hogy abban okvetlenül passiv kereskedelmi mérleggel kell bírnunk. Forgalmunk jelentőségének érdekes mértékét találhatjuk abban az adatban is, hogy a monarchia 1880-ik évi forgalma 1,293,063,162 frt, 1881-ben 1,362,781,901 forint volt, tehát Magyarország forgalma, az egész monarchia forgalmának 44 százaléka volt 1881-ben és 47 százaléka, ha a monarchia 1880-as forgalmát veszszük alapul. Ez elég kedvező arány és jóval meghaladja a quotát, mely mindig a monarchia két fele közti anyagi aránynak szokott tekintetni. Sőt népességünk (43 százalék) arányát is meghaladja és így kedvező forgalmi és termelési viszonyokat jelez. Másfelől az sem érdektelen, hogy a monarchia mérlege 1881-ben adott 68.800,349 frt aktívát, hazánké pedig csak 6 millióval kisebb aktívát mutat fel ; noha, meg kell jegyezni, hogy az összehasonlítás azért nem lehet korrekt, mert a monarchia forgalma pontos vámvonali feljegyzések és átlagos értékszámítások alapján van feltüntetve, holott hazánk csak a forgalmi vállalatokhoz beérkezett vallomások alapján. Igen érdekes Ausztriával való forgalmunkat külön szemügyre venni. Ugyanis Ausztriából behoztunk, illetőleg oda kivittünk, a következő értékben : ápr. 16.155,359 2 15.086,625 Összesen 209.096,110 230.601,919 vagyis : Ausztriával összes forgalmunk 439 millió 698,000 frtra megy és ennek aktívuma 21.505,809 frt. így tehát Ausztriával való forgalmunk egész forgalmunknak két harmadát meghaladja és ennek mérlege, bár az egész mérleg aktívumának csak egy negyedét teszi, szintén aktív. Amely föltevés, ha áll, és a korrektívumok által is megerősítést nyer, kétségtelenné teszi egyfelől az osztrák piacnak reánk nézve jelentőségét, amennyiben kivitelünknek több mint kétharmadát Ausztriában helyezzük el, behozatalunk pedig még nagyobb mértékben történik Ausztriából; másfelől pedig bizonyítják ez adatok (és ezt már kétségtelenül bizonyítják) hogy nem lehet sülyedő, pusztuló, szegényülő az az ország, melynek forgalma a monarchiában ily arányokat mutat föl és melynek áruforgalma ilyen mérleget mutat. Azt hisszük, ez sok okoskodásnál és vádnál vagy alaptalan frázisnál többet nyom azok előtt, akik gondolkozva ítélnek közügyekben. — Az országos kataszteri bizottság utazó tagjai jan. 21-én Kassáról kiindulván, 22-én Tőke-Terebes, 23-án Sátoralja-Ujhely-Sárospatak, 25-én Tokaj-Miskolcz, 26-án Tornalja, 27-én Sajó-Szt- Péter-Berente és Kazincz határain tartották meg a felülvizsgáló szemlét, 28-án pedig délelőtt és délután a látottak felett értekeztek. Az érdeklődés fokozottan növekedett, már Zemplén - Borsod megyék részéről nemcsak a gazdasági egyletek, hanem a fő- és alispánok is részt vettek a szemlében, osztván annak minden nehézségét. 29-én reggeli 21t órakor Kápolnára,illetőleg Kompoltra történt az átutazás. Ez útban résztvettek az országos bizottság részéről: Almásy Jelenik István, Beniczky Gyula, Elekes György, Ivics András, K. Kemény Endre, Kussevics Svetozár és Stoll Károly; a központból Fejér Miklós oszt. tanácsos, Jurenák Aurél, Kovács Béla, Móricz Vincze és Tessedik Imre központi felügyelők; a kataszter részéről a budapesti, kassai s beszterczebányai kerületek igazgató felügyelői és becslő biztosai. — Az uj végrehajtási eljárás és a bagatelltörvény. Azon kérdés iránt, vájjon az uj végrehajtási törvény kedvezményei kiterjednek-e a bagatell-végrehajtásra is? Teleszky István a »Jogtudományi Közlöny«-ben következőleg nyilatkozik . Habár az új végrehajtási törvény zárhatározataiban nincsen is kifejezetten kimondva, hogy ezen új törvénynek az ingóságok végrehajtás alá való vonhatását korlátozó azon rendelkezései, amelyek az 51. és következő §§-ban foglaltatnak, a kisebb peres ügyekben való végrehajtások eseteiben is alkalmazandók, mind a mellett a helyes törvénymagyarázat mellett más eredményre jutni nézetem szerint lehetetlen, minthogy az új törvény 51. és következő §§-nak rendelkezései az úgynevezett bagatell-ügyekre is alkalmazandók. Az 1877 : XXII. tcz. a kisebb jelentőségű peres ügyekre egy specziális törvényt alkotván, ezen külön törvényben úgy a szoros értelemben vett peres, mint a végrehajtási eljárást külön szabályozta, s egyszerűbb eljárási formákat állapított meg. Ami azonban a végrehajtásoknak a közérdek szempontjából való korlátozását, illetőleg bizonyos ingóságoknak a végrehajtás alól való mentességét illeti: e részben ezen külön törvény eltérő szabályozást meg nem állapítván, a 78. §3 b) pontjában egyszerűen hivatkozott az általános törvények korlátozó intézkedéseire, amelyek különben az átalános törvénynek a különös törvényhez való viszonyából és a végrehajtási korlátozás közérdekű jelentőségéből folyólag a kisebb peres ügyekben való végrehajtásoknál akkor is kötelezők lettek volna, ha ezt a 78. §. b) pontja kifejezetten meg nem állapította volna. Az 1881: LX. tcz. 51. és következő §§-ban a törvényhozás jól felfogott méltányossági okokból és közérdekből az ingó végrehajtás azon korlátozásait, amelyeket előbb az 1868: LIV. tcz. 395—398. §§ ai és az 1876: XXXI. tcz. tartalmaztak, újabban szabályozni s részben kiterjeszteni látta szükségesnek. A külön törvényt képező 1877 : XXII. tcz. 78. §. b) pontjában idézett átalános törvények helyébe ekkér újabb átalános törvények lépvén, önként és félremagyarázzatlanul következik, hogy a végrehajtásnak ezen újabb átalános törvénytartalmazta korlátozásai az úgynevezett bagatellügyekben való külön végrehajtási eljárásnál is alkalmazandók. Az Avvisatore Dalmato hivatalos lap f. hó 24-től a következő hirdetményt közli :Krivosje-Dolnye, Krivosje - Gornye, Ledenicze-Dolnye, Ledenicze-Gornye, Ublyi, Orahovácz-Gornye, Oraho- Vácz-Dolnye és Pobori falvak lakosai a kattarói politikai kerületben, akik az állam tekintélye elleni erőszakos ellenállásuk és az általuk elkövetett bűntettek után elmenekültek, ezennel felszólittatnak,hogy két hétlefolyása alatt, a jelen hirdetmény közzététele napjából számitva, magukat alávessék bűnös cselekedeteik büntetőjogi következményeinek és polgári kötelességeiknek eleget tegyenek. Zára, jun .20. — Jovanovics titkos tanácsos és ő cs. kir. apostoli felsége helytartója a dalmát királyságban.« — Arabi pasa a »Reuter ügynökség« által a következő rövid katonai jegyzéket tétette közzé: »Felkérem a közönsget, hogy mindenki egész nyugodtan lásson üzletei után és sose ügyeljen a keringő hírekre, melyeket csak cselszövők koholnak.« — A legújabb nihilista-elfogatásoknál Wasili Ostrow-ban, mint Berlin- ből jelentik, kitűnt, hogy a nihilisták összeköttetésekkel bírtak egy magasabb hivatalnokkal a külügy-minisztériumban, aki a külföldről érkező minden titkot elárult nekik. Azt, akire rábizonyult a bűnösség, Wolkowsnak hívják és biztos őrizet alatt tartják. Magas bizalmi állást viselt az orosz külügyminisztériumban és a nihilistáktól hihetetlenül magas fizetést kapott árulásáért. A csendőrségnek ugyanis nincs joga, gyanús személyiségekről egyenes kérdéseket vagy megszökött büntetőkről utasításokat intézni Oroszország külföldi képviselőihez. Ezeket és hasonló más dolgokat a külügyminisztérium erre különösen alkalmazott bizalmi személyek által közvetíti és felbetűs sürgönyökben intézi el. Épúgy minden értesítés és figyelmeztetés, melyek a külföldről érkeznek, jelbetűsen érkeznek a minisztériumhoz s ugyanama hivatalnok által fejtetnek meg. A jelbetűs sürgönyöket Wolkows megfejtve szolgáltatta át a nihilistáknak, úgy, hogy ezek teljes tudomással bírtak a miattuk a külfölddel folytatott titkos levelezésről. A f. hó 11-iki alexandriai mészárlás áldozatainak száma, mint az alexandriai különböző konzulátusok hivatalos nyomozásai kiderítették, kereken 300 halott, akiknek legalább fele európai. Csak 46 európai hullát találtak meg és 72 nagyobbrészt súlyosan sebesültet a kórházakba vittek. A meggyilkolt európaiak többségének és csaknem valamennyi benszülött hullái többé nem voltak megtalálhatók, minthogy az arabok 12-én éjjel a tengerbe dobták. A rendőrségi épületben, a Place des Consules mellett legalább 40 európait, akik menedéket keresve futottak oda, a csendőrök (mustablazin) lemészárolták és holttesteiket oly helyen, ahol különben szemetet szoktak lerakni, szintén a tengerbe dobták. Ez előtt az épület előtt történt az is, hogy Luzzara osztrák-magyar konzul szemei előtt, aki kocsin épen útban volt a prefektúra felé, egy elegánsul öltözött fiatalember egy őrt álló rendőrkatona által alig tíz lépésnyi távolságról lelövetett. Itt Suzzara is nagy szorongattatásba került. A dühös tömeg megragadta a gyeplőszárakat és a kocsit meg akarta állítani, hogy a konzulnak neki essék, amit csak a bakon ülő kávássá erélyes fellépése akadályozott meg. A bátor kávássá ez alkalommal megsebesült. Osztrákmagyar alattvalók és védenczek közül f. hó 11-ikén egy embert megöltek és 25-öt megsebesítettek. A meggyilkolt a Kairóban megtelepedett gazdag és tekintélyes Cattani bankár fia. A szerencsétlen fiatalember már több nappal azelőtt véres kihágásoktól tartott , ezért néhány barátjával hajót bérelt, melyen tartózkodott. Tizenegyedikén délután 3 órakor, három olasz barátjával partra szállt, hogy látogatást tegyen. A douane közelében egy csapat arab megrohanta és kísérőivel együtt megölte. A többé-kevésbbé súlyosan megsebesült osztrákok közt vannak : Marko Mir, Leone Prasan, Guttmann, Petreskul gyógyszerész (Bukovinából), dr. Rossi fia Kairóból és Trewer és Mikolics nemzetközi rendőrfelügyelők Triesztből. — Alexandriából a Suez csatorna veszélyeztetéséről a következőket jelentik: Az a hír, hogy Anglia készületet tesz a Suez csatorna védelmére, nem kis izgatottságot keltett itt. Ismaila és Suez közt fekszik a csatornának azon része, amely leginkább ki van téve a veszélynek. Minden kísérlet a csatorna elleni merényletre előbbeni helyről fog kiindulni. De az is meglehet, hogy Sueztől mintegy 12 angol mértföldnyire, hol magas gátak vannak, könynyen el lehet rombolni a csatornát. E czélra már készítettek 200 darab pléh szelenczét, mely robbanó anyaggal van megtöltve és villannyal robbantható fel. Egy angollal akarták az egész művet megcsináltatni, de ez Sir Malet tanácsát kérte előbb ki, mire aztán másra bízták az előkészületek megtételét. Az bizonyos, hogy Ismailába minden czélra találhatnak embert, ezért a várost szigorú ellenőrzés alá kellhe A betű és a morál. (V.) A franczia Bajtó nagy és teljes szabadságot élvez, mint ahogy egy nagy és szabad nemzet sajtójához való. A császárság által az alkotmányos és szabadszellemű institucziók eme legbecsesebbjére vetett bilincseket sietett széttörni a felszabadult alkotmányosság s a sajtó szabadsága még a monarchikus érzelmű első nemzetgyűlés idején állíttatott helyre. Midőn azután a respublika megalapittatott, s annak kormánya — tömérdek harcz és küzdelem után — a reakczionáriusok kezéből a köztársaságiak kezébe került, az uj regime egyik első cselekedete volt, hogy a sajtó szabadságát még jobban előmozdítsa. Ugyezólva minden korlát ledöntetett e részben. Rendőri és bírói beavatkozás minimumra szoríttatott; az elárusítási szabadság a legteljesebben engedélyeztetett; az állam által követelt biztosítékok s szolgáltatások megszűntek. A korlátlan szabadság eme rendszere sok helytelen jelenséget vont maga után. Megszaporodott a lapok száma s az óriási versenyben nem a tisztesebbekké lett a diadal. Felütötte fejét az ocsmányságokból kenyérkeresetet űző tollforgatóság s Páris boulevardjait ellepte az erkölcsi piszok. Befurakodott a családba, s megrontotta a családi élet legtiszteltebb viszonyait. Lerontotta a pietás érzelmeit minden téren s a fajtalanság nyilvános kultuszát vitte piaczra. Kufárkodó pénzüzérség kezében tette nagyon alkalmas fegyverré a tollat s a tőzsdei üzelmek amúgy is igen sokszor a becsület legszélső határáig elmenő műveletei közé bevitte a rablásnak a törvény által utolérhetetlen módját, amit úgy nevezhetnénk, hogy tollal való rablás. S Európa legszabadabb államában megsokalták ezt. Nem nézhették jó szemmel, hogy a polgári élet alapját, a tiszta erkölcsöt ássa alá az az intézmény, melynek legelső és egyedüli — minden mást összpontosító s magába foglaló — feladata épen az erkölcsök s tisztesség féltékeny őrzése lenne. S a franczia köztársaság radikális kormánya nem riadt vissza a vádaktól, melyeket magára tudit; hozzálátott a feladathoz, hogy e tekintetben a felburjánzott gaznak s elterjedt szemétnek szennyét és bűzét elfojtsa, megsemmisítse. Más helyütt közöljük a franczia kamara ide vonatkozó tárgyalásainak ismertetés, s itt csak utalunkét arra, még azt sem mondva, hogy az iőtt történtek helyesek-e, czélszerűek-e, megfelelők-e. Meglehet, azok : Behozatal Kivitel aug. 26.493,419, 34,281,961, szept. 29.404,945› 39.696,293‹ » okt. 26.700,726› 35.381,311» ‹ nov. 23.084,864» 31.958,333› » decz. 21.994,281‹ 27.776,353‹ 1882.. jan. 18.243,117 23.061,089‹ › febr. 20.129,675› 19 933,860‹ márcz. 26.681,529 7› 25.944,788› › ápr. 20.554,562› 22.435,108› 1881. május 12.085,430 frt 17.810,898frt» junius 12.408,143› 18.232,969 › julius 16.663,106› 19.568,946» › aug. 20.478,183› 22.227,636› › szept. 22.385,112» 24.921,304› » okt. 20.477,560 21.818,335› › nov. 18.281,441 21.774,341» › decz. 16.290,002› 18.898,577› 1882. jan. 14.777,801 17.219,223; febr. 16.657,571 14.402,488; márcz. 22.436,402 18.640,572. A HON TÁRCZÁJA. Tudósok harcsa. Regény. Irta: P. Szathmári Károly. II-dik KÖTET. 41 És a kiáltozás meg nem szűnt, mig a polgármester ki nem ment a tornáczra, mire a zaj lecsillapult. — Polgárok! — szólt Linczig, a tanács határozott. A város nem adja meg — sőt szükség esetén védelmezi magát utolsó csöpp vérig! — Helyes éljen! — zúgott alulról. — A pasa követei... — Halál reájok! — kiáltá a tömeg közbe. — Nincsenek hatalmunkban, Gaudi uram tette reájok kezét, fejezi be a polgármester. — Az első fára velők ! — orditja a tömeg. A felett felséges fejedelmünk fog határozni. Kegyelmetek pedig ne kiabáljanak, mert a nemes tanács határozatát senki kedvéért meg nem változtatja. A pasához városunk részéről követség fog menni, mely külvárosunk kíméletére bírja. — Semmi követség! Halál a pogányra f ordítja a tömeg. — A ki nagyon harczolhatnék, menjen felséges fejedelmünk táborába, vagy tüntesse ki magát majd a város védelmében, ha ostromra kerül a dolog. Mi a város atyái a város megmentéséről gondoskodunk ! — mondja erélyesen a polgármester. És most — folytató emelt hangon — oszoljon mindenki haza és lásson dolga után! A tömeg egy darabig zúgott még, de a józanabb rész győzött s éljen a polgármester! »kiáltásai szétoszlott. Linczig János tudta ugyan, hogy a küldetés, melyben részt vesz, igen komoly de az elindulásakor meg sem sejtette, hogy a török táborban pallos vár reá, még pedig európai fogalmak szerint sem igen elitélhető ok miatt. Gaudi, Rákóczy tüzértábornoka, ő nagy mértékben talányos jellemű, bár igen bátor és ügyes férfiú, a szerencsétlen követeket kivégeztette. E hírt melyről Linczig még semmit sem tudott, Szejdi pasa épen azon perezben vette, midőn az előőrsi aga a kolozsvári követség érkeztét jelenté. — Csak hadd jöjjenek! — kiáltott fel fenyegető hangon és ingerülten le s föl járva selyem sátora kifeszitett sárga ernyője alatt. Az aga elsietett, hogy a követséget elővezesse. Szejdi pasa magas, szikár egyén volt, keskeny ajkak és villogó szemekkel; arcza izmain úgy megfeszült a bőr, mint hazája a távol Arábia nemes lovának fején. Híres volt kegyetlenségéről, de arról is, hogy ha valami szívét megragadta, nagylelkű is tud lenni. Hosszas tartózkodása alatt Magyarországon megtanult magyarul s Lincziget és társait e nyelven fogadta. — Jókor jöttök! És épen elegendő számmal! Tudjátok-e, hogy Rákóczi, e pártütő, az én hozzátok küldött követeimet felakasztatta ? Linczig megdöbbent, egy pillanatra elhalványodott ; de a következő perczben már összeszedte magát és férfias szilárdsággal mondá: — Az lehetetlen, nagy hatalmú pasa; mert igaz, hogy követeidre Gaudi András — a város protestatiója ellenére — reá tette kezét; de Rákóczinak még tudomása sincs a követekről és igy rendeletet nem is adhatott oly gyorsan kivégeztetésükre. — Az mégis úgy van, lovas kémeim szemeikkel látták a mint Gaudi őket Monostoron felakasztatta. Nem protestálnotok kellett volna, hanem kezeiből kivenni és az irántam és a követek iránt köteles tisztességgel visszainditani! Már most is lássátok: szemet szemért, fejet, fejért! ők hárman voltak, ti is hárman vagytok; nem kívánhatjátok, hogy különben bánjak veletek, mint ti az én követeimmel.Függni fogtok. Pár pereznyi csend állott be, mely alatt a pasa le - fel járt sátora csarnokában, mig a követek lesütött fővel állottak helyeiken. Végre Linczig törte meg a csendet. — Kegyelmes uram! Mi hatalmadban vagyunk, kivégeztethetsz; meghalunk hazánkért, mint annyi mások, kik különbek voltak, mint mi. De Isten látja, e tettedet nem sorozhatod az igazságosok közé. Mi békés polgárok vagyunk, kik kénytelenek voltunk Gaudi katonai erejének engedni, és ha csakugyan való, hogy ő kivégeztette jámbor követeidet, ezzel igen nagy rosszat tett nekünk, sőt még Rákóczinak sem cselekedett kedvére. Azért ártatlanokat ér büntetésed a vétkes helyett, ki a bűnt elkövette. Úgy látszik, hogy a pasára kedvezően hatottak Linczig szavai. — Ki vagy, mi a neved ? kérdé. — Én Linczig János vagyok. Kolozsvár polgármestere ; társaimmal azért akartam járulni magas színed elé, hogy kegyelmet és kíméletet kérjünk jámbor külvárosi lakóinknak, viszonzásul a város kellő mennyiségű élelemmel látná el táborodat. A pasa arczán a ravaszságnak kifejezése villant át. — Jól van — mond — szavadon foglak. Azt mondod: jámbor és békés polgárok vagytok, kik a nagyobb erőnek hódolni kénytelenek. Íme tehát itt vagyok én a nagyobb erő, mert Rákóczinak csak öt—hat ezer embere lehet, míg nekem 40.000. Hódoljatok meg tehát! Neved után ismerlek: te mindenható vagy városodban. Eredj vissza, én 500 jancsárt adok melléd. Tanácsold polgártársaidnak, hogy a kapukat nyissák meg, jancsáraimat bocsássák be s én megkegyelmezek neked s városodnak. Indulj rögtön a kapu elé; szavaidtól függ életed! Szegény Linczig most már valóban érezte, hogy nincs menekvés; a pasa szavaira nem volt mit felelni; s ez intett egy őrtisztnek, hogy indítson csapatot a mély meghajlás után távozó követség nyomába. A dobok pörögtek s nehány percz múlva nagy csapat jancsárság sorakozott a követség háta megé, mely lesütött fejjel, szomorúan ballagott a város felé. — Barátim — mond nemes elhatározással Linczig társaihoz — én a városnak a feladást nem tanácsolhatom: legyetek készen velem együtt a halálra. — Legyen meg az isten akaratja, — mondja Donát, szomorúan tekintve a város felé, melynek tornyai ott fénylettek a nyugvásra hajló nap sugaraiban. Aztán mindhárman szótlanul és gondokba merülten lépegettek a város felé. A város előkelői, kik aggódva várták a követség kimenetelét, tömegesen állottak a középkapu erkélyén és a falak pártázata mellett, tarkázva a szokott fegyveres őrségtől, mely ily nagy török tömeg közeledését látva, a hidakat felvonta és csatakészen állott. Nemsokára felismerték Lincziget és követtársait is, kik méltóságteljesen lépdeltek előre egész a város vízzel telt sánczáig. — Éljen Linczig ! Éljen a követség! hangzott a vár ormairól; azután mély csend jön, mert a polgármester intett kezével, hogy szólni akar. — Polgárok! — mondá érczes, férfias hangján, ez Szejdi Ámhát pasa — azért küldött, hogy titeket a város feladására reá beszéljelek. Ehhez kötötte mindhármunk életben maradását. Én ennek daczára óva intelek, hogy a várost a török előtt meg ne nyissátok, mert a pasának nincs módjában azt bevenni ; legalább ezúttal nem képes arra. Ha pedig igy, könynyü szerrel Kolozsvár birtokába jutna, örökre elvesztené azt a nemzet s utána veszne Erdélyország ! . . . Mi hárman elhatároztuk magunkat meghalni városunkért és hazánkért. Egyszer úgy is meg kell halnunk , drágább áron nem adhatnék el életünket. Vessétek a sánczokba, ki feladásról mer beszélni, mert az hazaáruló. Isten veletek örökre, éljen a város, éljen Erdélyország! A falakon nagy mozgás támadt; a bátrabb szivü polgárok és harczosok, kik Linczig nemes elhatározását, mely a hajdani Reguluséhoz hasonlított, s teljes mértékben föl tudták fogni, lövegeiket rázva harsogó »Éljent!« kiáltottak; az öregek áldólag terjeszték ki karjaikat; a nők jajgatva, zokogva borultak egymás nyakába. A jancsár aga, kit Szejdi pasa, mint magyarul tudót, ellenőr gyanánt küldött vele, kezét mellén keresztbe vetve hajolt meg előtte s megindulástól reszkető hangon mondá: — Uram! te nagy ember vagy, kár, hogy az ilyennek meg kell halni! Linczig megfordult és nem volt bátorsága többé vissza tekinteni szülővárosára, honnan száz meg száz kendő lobogott, ezer sóhaj és »éljen« hangzott utána. Mint egy temetési menet, vonult a jancsár-csapat élén a követekkel vissza a táborba. Az utolsó jancsár is tudta mi történt; tudta, hogy oly nemeskeblű hazafiakat kisér, kik önként szánták el magukat hazájukért a halálra ; és a nemes tett példája még a legelfásultabb szivet is megszokta lágyítani. Legjobban meg volt hatva maga a jancsár aga, egy tiszteletre gerjesztő, már észbe vegyült óriás férfiú, ki maga is leverten és szótlanul haladt csapata előtt és azon törte fejét, mikép lehetne e jobb sorsra érdemes férfiakon segíteni. Végre egy nemes elhatározásra jutott s ez valamennyire felvidámitá. Midőn a széles sátor-utczán a halálra elszánt követség és csapata a fővezér sátorának közelébe ért, azokat egyszerre megállttá és maga előre sietett a pasának jelentést tenni. Kinos félóra telt el, miközben a követek csendesen és szomorúan beszélgettek egymás között. Egyszerre megnyílt a vezéri sátor szőnyegajtaja és azon kilépett Szejdi Ámhát, szigorú arczczal, a derék jancsár aga kiséretében. Kevés vártatva egy sötét alak, egy óriási szerecsen állt meg a sátor közelében, vérszinüi öltözetben s kezében óriási pallossal, melyen visszaütődve törtek meg az épen lenyugvó nap sugarai. (Folytatása következik.) Iyezni, valamint a Suez csatornának is lefelé menő részét. Az egiptomi minisztérium már Kairóba ment. Megelőzőleg tanácsot tartottak a khedivével azon hír felett, hogy Anglia a Suez csatorna védelmére csapatokat tart készen. A tanácskozmánynak az lett a vége, hogy Alexandriából egy ezred egiptomit és Kairóból is egy ezredet küldtek vasúton Ismailába. A csatorna felett tehát most mintegy 5000 oly katona őrködik, akik ellenséges indulattal vannak Anglia iránt. Alexandriában a német és az osztrákmagyar konzul felhívta a még hátramaradt európaiakat, hogy a még kikötőben levő hajókra meneküljenek. Az európaiak közt újból nagy rémület uralkodik. Múlt pénteken 1500 menekülő hagyta el a várost. A nemzeti pártnak könnyű feladat most a csatornát szétrombolni, mert Sueztől 25 mértföldnyi távolságra kezükben tartják a csatornát.