A Honvéd, 1867 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1867-08-05 / 1. szám
denie, miután a lőfegyver hordereje nagyobb és gyorsabban kell végeznie, miután a gyorstüzelés által keményebb golyózápornak van kitéve. Ezért a lovasságnak egy olyszerű reformja szükséges, mely azt könnyebbé, mozgékonyabbá és kitartóbbá tegye. Changarnier tábornokkal egyetértve azt kivánja Trochu a franczia hadseregre vonatkozólag, hogy a nehéz lovasságot lehetőleg mellőzve, mindennemű tehertől (mint sisak, pánczél, tarsolytól) szabadítsák meg a lovas katonát s a nagy lovak helyett szerezzenek könnyebb és kitartóbb lovakat. Ha már a lófuttatásoknál a szándékosan elsoványított Jokey’ok nehézségét tekintetbe veszik, minek terhelik ok nélkül a lovasság fáradt és gyakran rosszul táplált lovait ? Trochu az újonczozásnál is változást akar e fegyvernemre nézve behozni. Csak a lóval már bánni tudó fiatalokat akarja ide kiválasztatni, kik ha egy havi próba idő alatt nem feleltek meg a várakozásnak, más fegyvernemhez beosztandók. Changarnier pedig azt kívánja, hogy a lovasság mostani tűzi fegyvere rövid hátultöltőkkel cseréltessék fel. A lovasságnak a mai korban Elite-csapatnak kell lennie, melyből minden középszerű kiküszöbölendő. Továbbá azon perczet, midőn a csatában alkalmazni akarják nagy gonddal szükséges megválasztani, soha sem feledvén, hogy a lovasság feladata a már megingatott gyalogságot desorganizálni, nem pedig meg nem ingatott gyalogsági tömegeket pusztító tűz alatt megtámadni. II. A tüzérség. Ha a vélemények meg vannak osztva a lovasság sülyedő jelentőségére nézve, a tüzérség növekedő fontosságát mindenki elismeri. A mely arányban a tudománynak nevezetesen pedig a mechanica és chemiának, a hadtudományban nagyobb tér nyílik, azon arányban növekedik a tüzérség fontossága is. A vontcsövű ágyuk különösen egy roppant haladást jelölnek, mely számos eddig szokásos taktikai combinatiot megsemmisít. Kétséget nem szenved, hogy a vontcsövű ágyutelep nagy hordereje és biztos találási képessége (mely utóbbi az ellent már 3000—4000 lépésre megingathatja) a gyalogság tökéletesedett fegyverének jelentőségét is megszorítja. Valószínű, hogy sikerülni fog az ágyuknál is a gyorstüzelést behozhatni, mégpedig egy új hátultöltési szerkezet által, mely egyszersmind az ágyuk mozgékonyságát és könnyű használati módját feltételezi. Ekkor a csatában a tüzérség vendi a fő- és a döntő szerepet. Ezen föltevés annyira el van terjedve, hogy a kormányok nemcsak a tüzérség reformját, hanem e fegyvernem számbeli szaporítását is sürgetik. Különösen Francziaország és Ausztria fejtenek ez irányban nagy tevékenységet ki. Midőn nem rég Franczia és Poroszország közt a háború majdnem kitört, a francziák a porosz gyufafegyver hatását az által akarták egyensúlyozni, hogy minden zászlóaljt apró és könnyű ágyutelepekkel ellássanak. Ezen titokban készülő új ágyú meglepő találmánynak mondatik. Mint állítják, egy a Revolverek mintájára készült repetrágyu, melynek rézből dolgozott csöve egy 10—12 apró csövekből formált combinatiot képez, mely csövek egy megfelelő gépezet útján egyszerre hátulról töltettnek és kilövetnek, Napóleon császár lévén e találmány fő előmozdítója utána ez „Canon de l’Empereur“ nevet visel; bárha ez új ágyú biztosságát és hatását nagyon feldicsérik, mindazáltal csak a tapasztalás fogja igazi becsét meghatározni. Az olasz hadjárat óta (1859) egész 1867-ig a franczia tüzérségben, a fennebbi találmányt kivéve, nem történt változás, míg ellenben Ausztria a franczia systemát alapul vévén, azt tökéletesíteni igyekezett. Az 1866-iki hadjáratban Ausztria egészen új tüzérségi anyag birtokában volt és a porosz vontcsövű ágyúival szemben, az Ausztria által tökéletesített franczia tüzérségi fegyver állott. A szakértők ítélete e tárgy felett igen különböző. Mindenesetre az ausztriai hadseregben a tüzérségé a dicsőség. Azonban némelyek a porosz öntöttaczél (Gussstahl) ágyúnak nagyobb hatást tulajdonítanak. Azt állítják ugyanis, hogy a porosz hátultöltő aczélágyú (Gussstahl-Hinterlader) a találásban sokkal precízebb, és hogy egyenlő távolságnál a porosz ágyúlövésnek pusztítóbb ereje van, mint az ausztriai ágyú lövésének. Továbbá az aczélcsövek 4—5-ször hosszasabb ideig tartanak, mint a Bronz-csövek. Itt azonban ellenvetik, hogy a Bronz-csövek sokkal olcsóbbak lévén, azokat többször lehet újakkal felcserélni. A tüzérség nagy fejlődésben van, és a jövendőben a csatatéren sokkal önállóbb és magasabb tevékenységre van hivatva, mint az eddigi volt. Francziaországban már azon kérdést vitatják, vájjon nem volna e czélszerű a tüzérséget azon mértékben, melyben a lovasságot leszállítják, szaporítni. Máris a nehéz lovasság lovait a tüzérfogatokba használják. A franczia kormány legújabb időben egész erélyét a tüzérség tökéletesítésére fordítja. Nem csak a vártüzérség igyekszik Francziaországban a legnagyobb nehézségű ágyukat felállítani, hanem a mezei(Feld-) tüzérség is eddig szokatlan mennyiségre szaporítja telepeit. Ausztria is nagy erőmegfeszítéseket tesz ez irányban s a költséget nem kíméli, így például, daczára a múlt évi erős veszteségeknek, az ausztriai mezei tüzérség már most is újból számban, majd nem eléri az összes Németország tüzérségének erejét. III. A gyalogság. Hogy a gyalogság a harcz főtényezője, a többi fegyvernemek támasza és tartaléka, egyszóval a hadseregek támadó és ellentálló erejének főhordozója, a felett nincs véleménykülönbség. A francziák azt állítják, hogy az ő gyalogságuk a legjobb a világon, bárha Eugeaud Marshall az angol gyalogságot tartotta legelsőnek igy szólván: „az angol gyalogság a legjobb Európában. Szerencsére kevesen vannak.“ Újabb időben Francziaországban is nagy hiányokat fedeztek fel e fegyvernemben. Különösen Trochu tábornok foglalkozik tüzetesen e tárgygyal. Először is az összes franczia gyalogság tömegének összeállítását rója meg. Ez ugyanis az évi contingens maradékából, miután a többi fegyvernemek a javát kiválasztották, állíttatik össze. Először is a tüzérség, a Génié-, Sapeur- és Mineur-Corps választ a contingensből tetszése szerint. Aztán a lovasság és a vadászok választanak ujjonczokat, mig végre a mi megmarad a sorezredekbe soroztatik. Ezzel még mind nincs vége a jobb elemek külön választásának a sorezredek tömegéből, melyből évenkint az Elite-legénység a császári gárdához jön. A franczia gyalogság emelésére először is egy más eljárás volna szükséges az ujjonczok elosztásában. Trochu azt ajánlja (épen ellenkezőleg, mint van a mostani gyakorlat, hogy az erős és nagy legények a gyalogsághoz, a könnyű és mozgékony emberek pedig a lovasághoz soroztassanak, meghagyván az Elite-ujjonczokat a speciális fegyvernemek (tüzérség és génié kar) számára, Trochu még tovább megy. Ő a vadász zászlóaljakat fel akarja oszlatni és a gyalogezredekbe osztani. A lőfegyver tökéletesedése a vadászokat szükségtelenné teszi. A sorezredbeli katonának is ép oly biztosan kell lőni, mint a vadásznak s ezen kivül minden zászlóaljban lehetnek vadászszakaszok. Changarnier a fősulyt a gyalogság alapos kiképzésére fekteti. Főként kikés azon általánosan elterjedt téveszme ellen, mintha a gyalogság kiképzésére kevés előkészület kellene, s hogy erre mindig marad idő. Changarnier ellenkezőleg azt mondja, hogy rögtöni háború esetében a tanulatlan lovascsapat rendetlen megtámadásával is idézhet elő hatást, míg a gyalogság egyedül tökéletes kiképzése által ismeri meg hatalmát és bírja azt kifejteni. A tábornok a többek közt, tekintettel a hátultöltő fegyverek behozatalára a franczia hadseregben, így szól: „Ne szoktassuk gyalogságunkat arra, hogy kevés perez alatt nagy mennyiségű puskaport ellőjjön.