A Honvéd, 1867 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1867-08-05 / 1. szám

denie, miután a lőfegyver hordereje nagyobb és gyorsabban kell végeznie, miután a gyorstüzelés által keményebb golyózá­pornak van kitéve. Ezért a lovasságnak egy olyszerű reformja szükséges, mely azt könnyebbé, mozgékonyabbá és kitartóbbá tegye. Changarnier tábornokkal egyetértve azt kivánja Trochu a franczia hadseregre vonatkozólag, hogy a nehéz lovasságot lehetőleg mellőzve, mindennemű tehertől (mint sisak, pánczél, tarsolytól) szabadítsák meg a lovas katonát s a nagy lovak he­lyett szerezzenek könnyebb és kitartóbb lovakat. Ha már a lófuttatásoknál a szándékosan elsoványított Jokey’ok nehézségét tekintetbe veszik, minek terhelik ok nél­kül a lovasság fáradt és gyakran rosszul táplált lovait ? Trochu az újonczozásnál is változást akar e fegyvernemre nézve behozni. Csak a lóval már bánni tudó fiatalokat akarja ide kiválasztatni, kik ha egy havi próba idő alatt nem feleltek meg a várakozásnak, más fegyvernemhez beosztandók. Changarnier pedig azt kívánja, hogy a lovasság mostani tű­zi fegyvere rövid hátultöltőkkel cseréltessék fel. A lovasságnak a mai korban Elite-csapatnak kell lennie, melyből minden középszerű kiküszöbölendő. Továbbá azon perczet, midőn a csatában alkalmazni akar­ják nagy gonddal szükséges megválasztani, soha sem feledvén, hogy a lovasság feladata a már megingatott gyalogságot desor­­ganizálni, nem pedig meg nem ingatott gyalogsági tömegeket pusztító tűz alatt megtámadni. II. A tüzérség. Ha a vélemények meg vannak osztva a lovasság sülyedő jelentőségére nézve, a tüzérség növekedő fontosságát mindenki elismeri. A mely arányban a tudománynak nevezetesen pedig a mechanica és chemiának, a hadtudományban nagyobb tér nyí­­lik, azon arányban növekedik a tüzérség fontossága is. A vontcsövű ágyuk különösen egy roppant haladást jelöl­nek, mely számos eddig szokásos taktikai combinatiot meg­semmisít. Kétséget nem szenved, hogy a vontcsövű ágyutelep nagy hordereje és biztos találási képessége (mely utóbbi az ellent már 3000—4000 lépésre megingathatja) a gyalogság tökélete­sedett fegyverének jelentőségét is megszorítja. Valószínű, hogy sikerülni fog az ágyuknál is a gyorstüze­lést behozhatni, még­pedig egy új hátultöltési szerkezet által, mely egyszersmind az ágyuk mozgékonyságát és könnyű hasz­nálati módját feltételezi. Ekkor a csatában a tüzérség v­endi a fő- és a döntő szerepet. Ezen föltevés annyira el van terjedve, hogy a kormányok nemcsak a tüzérség reformját, hanem e fegyvernem számbeli szaporítását is sürgetik. Különösen Francziaország és Ausztria fejtenek ez irány­ban nagy tevékenységet ki. Midőn nem rég Franczia­ és Poroszország közt a háború majd­nem kitört, a francziák a porosz gyufafegyver hatását az által akarták egyensúlyozni, hogy minden zászlóaljt apró és könnyű ágyutelepekkel ellássanak. Ezen titokban készülő új ágyú meglepő találmánynak mondatik. Mint állítják, egy a Re­volverek mintájára készült repet­rágyu, melynek rézből dol­gozott csöve egy 10—12 apró csövekből formált combinatiot képez, mely csövek egy megfelelő gépezet útján egyszerre há­tulról töltettnek és kilövetnek, Napóleon császár lévén e talál­mány fő előmozdítója utána ez „Canon de l’Empereur“ nevet visel; bárha ez új ágyú biztosságát és hatását nagyon feldicsé­rik, mindazáltal csak a tapasztalás fogja igazi becsét megha­tározni. Az olasz hadjárat óta (1859) egész 1867-ig a franczia tü­zérségben, a fennebbi találmányt kivéve, nem történt változás, m­íg ellenben Ausztria a franczia systemát alapul vévén, azt tökéletesíteni igyekezett. Az 1866-iki hadjáratban Ausztria egészen új tüzérségi anyag birtokában volt és a porosz vontcsövű ágyúival szemben, az Ausztria által tökéletesített franczia tüzérségi fegyver állott. A szakértők ítélete e tárgy felett igen különböző. Mindenesetre az ausztriai hadseregben a tüzérségé a di­csőség. Azonban némelyek a porosz öntöttaczél (Gussstahl) ágyú­nak nagyobb hatást tulajdonítanak. Azt állítják ugyan­is, hogy a porosz hátultöltő aczélágyú (Gussstahl-Hinterlader) a találásban sokkal precízebb, és hogy egyenlő távolságnál a porosz ágyúlövésnek pusztítóbb ereje van, mint az ausztriai ágyú lövésének. Továbbá az aczél­­csövek 4—5-ször hosszasabb ideig tartanak, mint a Bronz-csö­vek. Itt azonban ellenvetik, hogy a Bronz-csövek sokkal olcsób­bak lévén, azokat többször lehet újakkal felcserélni. A tüzérség nagy fejlődésben van, és a jövendőben a csata­téren sokkal önállóbb és magasabb tevékenységre van hivatva, mint az eddigi volt. Francziaországban már azon kérdést vitat­ják, vájjon nem volna e czélszerű a tüzérséget azon mértékben, melyben a lovasságot leszállítják, szaporítni. Már­is a nehéz lovasság lovait a tüzérfogatokba használják. A franczia kormány legújabb időben egész erélyét a tüzér­ség tökéletesítésére fordítja. Nem csak a vártü­zérség igyekszik Francziaországban a legnagyobb nehézségű ágyukat felállítani, hanem a mezei­­(Feld-) tüzérség is eddig szokatlan mennyiségre szaporítja telepeit. Ausztria is nagy erőmegfeszítéseket tesz ez irányban s a költséget nem kíméli, így például, daczára a múlt évi erős veszteségeknek, az ausztriai mezei tüzérség már most is újból számban, majd nem eléri az összes Németország tüzérségének erejét. III. A gyalogság. Hogy a gyalogság a harcz főtényezője, a többi fegyverne­mek támasza és tartaléka, egy­szóval a hadseregek támadó és ellentálló erejének főhordozója, a felett nincs vélemény­kü­lönbség. A francziák azt állítják, hogy az ő gyalogságuk a legjobb a világon, bárha Eugeaud Marsh­all az angol gyalogságot tar­totta legelsőnek igy szólván: „az angol gyalogság a legjobb Európában. Szerencsére kevesen vannak.“ Újabb időben Francziaországba­n is nagy hiányokat fedez­tek fel e fegyvernemben. Különösen Trochu tábornok foglalko­zik tüzetesen e tárgygyal. Először is az összes franczia gyalog­ság tömegének összeállítását rója meg. Ez ugyanis az évi contingens maradékából, miután a többi fegyvernemek a javát kiválasztották, állíttatik össze. Elő­ször is a tüzérség, a Génié-, Sapeur- és Mineur-Corps választ a contingensből tetszése szerint. Aztán a lovasság és a vadászok választanak ujjonczokat, mig végre a mi megmarad a sorezredekbe soroztatik. Ezzel még mind nincs vége a j­obb elemek külön választá­sának a sorezredek tömegéből, melyből évenkint az Elite-legény­­ség a császári gárdához jön. A franczia gyalogság emelésére először is egy más eljárás volna szükséges az ujjonczok elosztásában. Trochu azt ajánlja (épen ellenkezőleg, mint van a mostani gyakorlat,­ hogy az erős és nagy legények a gyalogsághoz, a könnyű és mozgékony emberek pedig a lovas­ághoz soroztassanak, meghagyván az Elite-ujjonczokat a speciális­ fegyvernemek (tüzérség és génié kar) számára, Trochu még tovább megy. Ő a vadász zászlóalja­kat fel akarja oszlatni és a gyalogezredekbe osztani. A lőfegyver tökéletesedése a vadászokat szükségtelenné teszi. A sorezredbeli katonának is ép oly biztosan kell lőni, mint a vadásznak s ezen kivül minden zászlóaljban lehetnek vadász­szakaszok. Changarnier a fősulyt a gyalogság alapos kiképzésére fek­teti. Főként kikés azon általánosan elterjedt téveszme ellen, mintha a gyalogság kiképzésére kevés előkészület kellene, s hogy erre mindig marad idő. Changarnier ellenkezőleg azt mondja, hogy rögtöni háború esetében a tanulatlan lovascsapat rendetlen megtámadásával is idézhet elő hatást, míg a gyalog­ság egyedül tökéletes kiképzése által ismeri meg hatalmát és bírja azt kifejteni. A tábornok a többek közt, tekintettel a hátul­töltő fegyve­rek behozatalára a franczia hadseregben, így szól: „Ne szoktassuk gyalogságunkat arra, hogy kevés perez alatt nagy mennyiségű puskaport ellőjjön.

Next