A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-05 / 1. szám

X Harmadik évfolyam. I. szám. Pest, január 5. 1869. V HONVÉD § Első magyar katonai hetilap. Folyvást megrendelhető \ a „Honvéd“ múlt évi júl.—decz. folyama. Ára 3 frt. A megrendelések Heekenast G. kiadóhoz (Pest, egyetem-utcza 4. szám) czímzendök. | Katonai szaktekintélyek közreműködésével < szerkeszti i GRÓF BETHLEN «LITER í honvéd alezredes. A lap szellemi részét illető közlemények j a szerkesztöhez i Pest, városligeti fa s о r, 1 a lövölde tőszomszédságába | intézendök. | Előfizetési felhívás „H O N V É D“ első magyar katonai hetilapra. Előfizetési föltételek: Egész évre (január—deczember) . . . . 6 ft. — kr. Félévre (január— júnunius) .........................3 ft. — kr. N egyed évre (január —márczius) .... 1 ft. 50 кг. MF* A. honvédelemhez kinevezendő valamennyi törzstiszt arczképeit lapunkban adni és az illető életrajzokat olvasóinkkal megismertetni fogjak. A katonai naptár t. ez. előfizetőinek. Az elmúlt év utolsó napján valamennyi megrendelt Honvéd-naptárak, nem különben a visszakövetelt előfi­zetési pénz-összegek postán szétküldettek, és még csak azon t. ez. előfizetők nincsenek kielégitve, kik levélbeli felszólitásunkra eddig nem nyilatkoztak. A katonai naptár szerkesztősége­Somssich Pál beszéde a kaposvári választókhoz a nemzeti hadsereg eszméje ellen. Olvasóink másfélévi működésűnk alatt meggyőződhettek, hogy mi a nemzeti hadsereg eszméjét minden politikai párton kívül helyeztük, mert tudtuk, hogy a magyar nemzet összes erejére lesz szükség, ha a magyar hadsereg kérdésében a nem­zet törvényes jogait a bécsi kamarillával szemben érvényesí­teni akarjuk. Mi azért a hadsereg kérdésében tisztán nemzeti szempont- ból indultunk ki, remélvén, hogy az által kettős czélt érünk el. Először semmiféle jogot nem adunk fel. Másodszor az opportunitási politika emberei által (ha ezek általunk ösztönözve a nemzeti szempontot hangsúlyozzák, azon­ban a körülményekkel egyszersmind megalkusznak) gyakorlati tért nyerünk. A „bécsi urak“ be is látták, mennyire alkalmatlan nekik a „Honvéd“ működése és nincs magyar lap, mely bizonyos bécsi körökben annyira gyűlölt lenne mint a miénk. A mai harcz, a melyet vívunk, sokkal komolyabb. Ma egy magyar államférfiuval van dolgunk, ki választói­hoz intézett beszédében a magyar nemzeti hadsereg eszméje el­len síkra száll s egyszersmind a hadsereg kérdésében úgy a jelent mint a jövőt illetőleg veszélyes téveszméket hirdet, me­lyek a nemzet önállóságát és állami életét végveszélylyel fe­nyegetik. Mi Somssich beszédének a hadseregre vonatkozó részét szóról-szóra közöljük és arra érvekkel megfelelünk. Sajnáljuk, hogy először kell magyar államférfiuval a felett polemizálni, hogy mi jobb: ha a magyar nemzet legdrágább kincseit, szabad­ságát, alkotmányát, biztonságát önmaga őrzi meg, vagy pedig azokra bízza, kik a magyar nemzet függetlensége ellen 1604. óta 10 hadjáratot folytattak. Somssich beszéde így hangzik: „Magyar hadseregünk nincsen , bár vannak magyar ezredeink mint voltak eddig, lesznek magyar tüzérjeink, árkászaink, utászaink s minden osztályzatú szakkatonaságunk, mi nem volt eddig; de azért kizárólag magyar hadseregünk nincsen, jelen viszonyaink közt nem is lehet, hanem lesz egy magyar honvédség, melynek időszerű kifej­tésében rejlik a magva egy jövőre Európa szerte megállapítandó új védrendszernek. Miért nincsen és miért nem lehet jelenben had seregünk, megmon­dom ennek okát; azért, mert ő Felsége összes birodalmában többféle nemzetiség lévén, ha a hadsereget felosztani akarnánk nemzetiségi te­kintetben, olyannemü újabb követelményeknek nyitnánk kaput, melye­ket megtagadni ép oly veszedelmes lenne, mint megadni. Képzeljék csak uraim, ha a hadsereget német, magyar, cseh, oláh, lengyel, horvát, szlavón és tót, tehát 8 felé osztanék föl, mily Bábelzavar támadna eb­ből; képzeljék másrészről, ha a többi nemzetiségeknek e követeléseiket megtagadnók, és csak mi magyarok magunknak erőszakolnánk ki azt, mily keserűség támadna ellenünk ezért. Megfontolta azt a múlt országgyűlésének többsége komolyan, s mély meggondolás után azon meggyőződésre jutott: hogy e kérdést nem szabad erőszakkal kettévágni, és midőn az osztrák-magyar monar­chiának biztosítására egy rendes hadseregnek fönntartását ez időszerint szükségesnek találta, letette egyszersmind az alakítandó honvédségben egy jövendőbeli védrendszernek oly népszerű alapját, melyet később- korább egész Európa elfogadni kénytelen lesz, ha csak anyagilag el­pusztulni nem akar. A természet szerinti fejlődés lassú de biztos; míg a rögtönzés ritkán sikerűi, s mindig koczkajáték, nézzük a kisdedet, mely ma mint cse­csemő fekszik anyja emlőjén, mennyi időbe kerül, míg férfiú lesz belőle; vagy a kis csemetét, mily soká nő, míg terebélyes fává növekszik, hát csak a nemzetek, kik korszakok szerint számítják éveiket, érhetnék el egy varázsütéssel a tökéletesedés tetőpontját!“ Somssich Pál ismert nagy tehetségű politikus, s ugylát- szik, nem igen nagy fogalma van választóinak politikai képzett­ségéről, midőn oly gyenge érvekkel bizonyítgatja a Grivicsics- féle hadsereg fenntartásának szükségét. Somssich azt mondja, hogy ö felsége birodalmában többféle nemzetiség lévén, a hadserget 8 felé kellene osztani, ha a nem­zetiségeket kielégíteni akarnék. Ebből aztán az következik, hogy miután a nemzetiségeket nem bírjuk kielégíteni, magunkat se elégítsük ki, és ne legyen senki kielégitve, csak Kuhn, John és Grivicsics. Somssich épen úgy tudja mint mi, hogy állításának csak akkor volna értelme, ha az osztrák-ma gyár állam foederalistikus alapon lenne szervezve. Az összes birodalom talpköve a dualismus. A hadsereg egy tükör, melyben egy birodalom szervezeté­nek alapvonalai visszatükröződnek. Ha egy birodalom alapja a dualismus, akkor hadsergének is dualistikusnak kell lenni, és csak akkor lehetne egy hadse­reg 8-féle, ha a birodalom alapja a foederalismus volna.

Next

/
Thumbnails
Contents