A Honvéd, 1870 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-06 / 1. szám

e tésre, hanem állandó orvoslatra van irányozva, köszönetemet rokkant bajtársaink érdekében, kiknek elhagyottsága súlyos teher nemzetünk lelkiismeretén, köszönetemet magyar nemzeti becsületünk nevében, mely mindnyájunknak közös kincse. Teljesedni fognak-e ennek a honvédgyűlésen nyilvánított reményei? fogja-e s minő mértékben fogja polgártársaink kötelességérzete sikerhez vezetni, az ön elnöklete alatt működő derék bizottság erélyes törekvéseit ? nem tudom. Mert fájdalom! a nemzeti jellem sokat változott az utóbbi húsz év alatt; sokszor bánatos sóhajt sajtol ki keblemből a gondolat, hogy nemzetünkre reá nem ismerek. Hanem azt tudom, hogy vétenék Isten, haza s a becsület ellen, ha nem sietnék önök nemes szándékának valósításához, csekély tehetségemig hozzájárulni. Szegény ember vagyok. Hogy az vagyok, eddig soha sem fájt, mert lekötelezettje sem vagyok senkinek, s ha szűk is a falat, mely számomra jutott, de sajátom, s egy angol jó barátom (Oppenheim) végrendeleti szives hagyománya kivételével, munkám és fáradságom gyümölcse, s nem kegye, nem adománya senkinek. Hanem most bánt, most először bánt, hogy gazdag nem vagyok, mert fáj, hogy rokkant honvédeink szenvedésének enyhítéséhez, csak egy kis morzsával járulhatok. Tehát ne vessék meg önök a száműzött szerény adóját. Ezer frankot ajánlok az 1848/9-ki rokkant honvédek menházának alapításához. Ezer frank nem nagy összeg, de rögtön egyszerre mégsem fizethetem le. Hanem elnyesegetünk itt is, amott is egy pár garast mindennapi szükségeinken, s arra ezennel kötelezem magamat, hogy f. évi október 1-jétől számítva évnegyedenként 250 frankot, tehát egy év alatt négy részletben a kötelezett ezer frankot lefizetni. Az első részletet azonnal megküldöm, mihelyt értesíti ön, hogy az adakozások elfogadása iránt a bizottmány már intézkedett. Ha meghalnék, mielőtt kötelezettségemet lerónám, biztos lehet ön , hogy szavamat beváltani fiaim becsületbeli kötelességüknek ismerendik. Ki nem mondhatom, minő vigasztalására szolgálna bánatos lelkemnek, ha Isten megérnem engedné, hogy hazánkfiai önként társadalmi uton teljesítenék a hon szabadságának rokkant bajnokai iránt a kötelességet, melyet a nemzet törvényhozásilag teljesíteni elmulasztott. Pedig vállat vállhoz vetve, mi könnyen tehetnék, csak akarják. Toldja meg mindenki a kényszeradó minden forintját, melyet az osztrák-magyar birodalomnak fizet,öt krajczár önkéntes adóval a magyar szabadság rokkant bajnokai ellátására, s ön nemes szándéka valósítva lehet. öt krajczár önkéntes adó, minden forint kényszer adó után, egyszer mindenkorra; s a hosszas mulasztás szégyen foltja a nemzeti becsület pajzsáról le lesz törülve. Nem volna ennyi önbecsérzet, ennyi hazafiasság a magyarban? vagy pártkérdéssé vált volna már hazánkban a lekötött nemzeti becsületszó beváltásának kérdése is? Nem volna-e többé egyetlen szent érzelem sem, mely nemzetünk megszaggatott sorait egy erőmegfeszítéssel tömöríthetné? még a hálás kegyelet ösztöne a lekötött nemzeti becsületszó sugallata sem? Ne adja Isten, hogy úgy legyen. Munkára hat barátaim erélylyel, kitartással. Hiszen, ha mint nemzet nagyot sülyedtünk is, van még sok romlatlan lelkű hazafi, sok derék honleány a hazában. Én főkép az utóbbiakra építem reményemet. A női szív a kegyelet érzelmeinek oltára. Őket rendelte a gondviselés a szenvedők vigasztaló angyalaivá. Szeretem hinni, hogy a magyar nők nem lesznek hűtlenek hivatásukhoz. Szeretem hinni, hogy lelkesült készséggel csatlakozandnak a magyar szabadságharcz dicső vértanúja, a halhatatlan emlékű bajnok Damjanich nemes lelkű özvegyéhez, kinek pártfogását, szerencsés tapintattal önök kikérték, s kinek magasztos erényeihez tartozik, hogy lelke örök gyászához a legnemesebb honleányi érzelmek sugalataiban, és kifáradhatlan jótékonyságban keressen (Isten adja, találjon is) vigasztalást. Fogadja ön igaz nagyrabecsülésemet és szives baráti üdvözletemet Kossuth Lajos. A honvédrokkantak menházára, én részemről, 1870-ik évtől kezdve mig élek, évenkint 100 forintot ajánlok fel. ____________Jókai Mór: Felszólítás a magyar ifjúsághoz. Tóth Ágoston honvéd ezredes hirdetménye a magyar ifjúságot az 1870-ik évi katonai tanfolyam látogatására hívja fel. Az ifjúság mindeddig ezen tanfolyamot nem karolta azon érdekeltséggel fel, melyet tőle joggal megvárhattunk, miután nem, rég saját felolvasásainkra tömegesen jelentek meg a megyeházánál. Az idén 42 ifjú van beírva, és rendesen járt. Mi lehet ennek az oka? Hiszen az intézmény igen üdvös, a kormány mindent megtett a mit tehetett, midőn egy Tóth Ágostont a leghazafiasabb és legmiveltebb honvédtisztek egyikét bizta meg a tanfolyam vezetésével. Az ok — szerintünk — abban rellik, hogy a vizsgát nem lehet az egyetemnél letenni. Kuhn úrnak a magyar nyelv nem tetszik. A magyar kormány nem bír annyi hatalommal, hogy kieszközölje, hogy a vizsgát magyar nyelven is le lehessen tenni, s így a tanultakat érvényesíteni is lehessen. Szegény, szerencsétlen kormány! Az utolsó tábornok Bécsben még mindig nagyobb úr, mint gróf Andrássy! . . . Azonban épem azért a magyar ifjúságnak nyakra-főre kellene a hadtudományokat magának megszerezni, mert szüksége lesz reá. Ha pedig Kuhn úr most vonakodik nekünk bizonyítványt adni arról amit tanultunk, mi sokkal nagylelkűebbek leszünk, s olyan testimonimot adunk annak idejében Kulin úrnak, melyről teljes életében megemlékezik. Felszólítás. A honvédelmi minisztérium f. évi deczember 15-én kelt 33.311. számú kibocsátványa és a honvéd-főparancsnokságnak XI. számú napiparancsa folytán következő tiszti képezdék felállítása rendeltetett el: 1. Gyalog tiszti és tiszti jelölt tanoda Pozsonyban. 2. Lovas tiszti és tiszti jelölt tanoda Sz.-Fehérvárott. A tanfolyamok tartama mind a gyalog, mind a lovas iskolákban a tisztjelöltek számára 6, a tisztekre nézve 3 hónapra terjed, és a lovas tisztek, valamint a gyalog és lovas tisztjelöltek részére az 1870. jan. 3-án, a gyalog tisztek részére pedig febr. 14- reendi kezdetét. A kerületbeli szabadsági állományban lévő tiszt urak, kik a szükséges szakképzettséget megszerezni óhajtják, a tanodákbani részvételre „saját költségükön“ azon megjegyzéssel hivatnak föl, hogy rendfokozatuknak megfelelő vezénylettel csak oly feltétel alatt fognak megbizatni, ha e vezényletre magukat 8 heti tettleges szolgálattétel vagy a tiszti iskolák látogatása által kellőképen kiképezték, avagy gyakorlati képzettségüket illetékes parancsnokaik előtt beigazolták. Kelt Pozsonyban, 1869. decz. 23. A pozsonyi magyar kir. honvéd kerületi parancsnokságtól. Dobay, s. k., ezredes. Lapszemle. Tóth Ágoston m. kir. honvédezredes s az egyetemen a hadi tanfolyam ideiglenes igazgató tanára, az alább következő hirdetményt bocsátotta ki deczember 22-én, melyet annál szívesebben közlünk, mivel magunk is úgy vagyunk meggyőződve, hogy a haditudományok általánosításai, melynek segélyével vész idején minden polgár kész katona, életkérdés a mai viszonyok közt a népekre nézve. Hirdetmény. A n. m. közoktatási minisztérium a honvédelmi minisztériummal egyetértőleg Domanitzky István m. k. honvéd hadnagyot és Kiss Ferencz volt honvéd alezredest 1869-ik évi deczember hó 6-án kelt 22.820. számú rendeletével a m.kir. pesti egyetemen tartandó haditanfolyamnál ideiglenes tanároknak kinevezte.