A Honvéd, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-01-05 / 1. szám
A fegyelem hanyatlása a közös hadseregben. A „Vedette“ katonai hetilap múlt számában egy figyelemreméltó czikket közölt, mely a katonai fegyelemnek a hadseregben mindinkább elharapódzó lazulásáról értekezik. Ha a tisztelt czikkíró véleményét feltétlenül igaznak elfogadnék, úgy fegyelmetlenség, tisztek iránti engedelmetlenkedés és parancsoknak meg nem tartása „napirenden“ volnának. Mi ismerjük a közös hadseregbeli viszonyokat is, és tudjuk, hogy annyira még nem mentek a dolgok. Mindazáltal el nem lehet titkolni, miszerint az utolsó években egy rosszabbra való fordulat állott be az osztrák hadsereg oly sures fegyelmében, és korszerű, ha még jókora erre irányozzuk a kormányon levő urak figyelmét. Az 1866. év utáni reform törekvések, melyek a „humanitás“ elvének a hadseregben is érvényt szerezni igyekeztek, a fegyelem lazulásának nem csekély okát hordják. A szigorúbb büntetések mind eltöröltetvén, csak az enyhébbek voltak ezentúl alkalmazandók; egyszersmind szabadabb mozoghatási tért engedtek a közkatonának. Távol vagyunk attól, mindezt bűnül felróni a közös hadügyminiszternek s azt, ami által minden emberbarátnak az elismerését vívta ki magának. Csakhogy elfelejtette a miniszter úr, miszerint azon elemek, melyekből az osztrák-magyar hadsereg alakul, még nem érték el a műveltség azon fokát, melytől a bevett reformok sikeressége nagy részben feltételeztetik, és elfelejtette, hogy a tabula rasa helyébe, melyet csinált, más a tényleges viszonyoknak megfelelő fegyelmi szabályokat alkosson. Ez annál inkább lett volna szükséges, mert az említett reformok rögtön, minden átmeneti időszak nélkül, és egy szerencsétlen kimenetelű hadjárat után léptettek életbe, két körülmény, melynek tekintetbe nem vétele máris súlyosan érezteti magát. A baj komoly, orvoslását mielőbb minél gyökeresebben kell eszközölni, és erre a „Vedette“ czikkírója oly eszközt ajánl, mely a „Humanitás“ követelményeit is kielégítvén, általunk helyesnek találtatik. Indítványa a következő: 1. A század regényei két osztályba sorozandók; a másodikba azok lennének beosztandók, kik habár csak a legcsekélyebb fegyelmetlenséget mutatták, vagy fejesek, lanyhák a szolgálatban stb. voltak, és nekik okvetlenül bizonyos megkülönböztetési jegy volna adandó. 2. A mostani büntetések ezen osztályra nézve megvolnának élesítendők, p. a legénynek bizonyos időre csekélyebb fizetést kellene adni, szabadságát korlátolni kellene, dohánygyertya- és télen a fűtést tőle megtagadni lehetne. Ezen osztályban legalább egy hónapig maradhatna a közlegény. Hogy igazságtalanságoknak elejét lehessen venni, melyek vagy a tényálladék helytelen felfogásából, vagy egyes személyek iránt idegenkedésből erednek, továbbá, hogy az altiszteknek nagyobb tekintély szereztessék — második osztályba való elhelyeztetés és abból való elbocsáttatás a százados által volna ugyan kimondandó, de nyilvánosan a század jelentésnél (Rapport) és az altisztek beleegyezésével — történnék meg. Ez utóbbi annál inkább tanácsos, mert az altiszt, kinek semmi fegyelmi hatalma sincs, nagyon sokat vesztett a legények tiszteletében, mert auktoritásának nem tud nyomatékot adni. Mindenki tudja, hogy a katonára sokkal nagyobb hatással van, ha a fenyíték, habár gyengéden, de azonnal, mintha csak 24 óra múlva állna be. Ami azon személyeket illeti, kiknek az indítványozott szabályzat szerint a büntetések kiszabására befolyás volna engedendő, czikkíró véleményét a következőkben foglalja össze: Világos, hogy a felsőbb tisztek (századost beleértve) a létező fegyelemről, valamint a fennálló büntetések elégtelenségéről a legjobb felvilágosításokat adhatják. A felsőbb csapatparancsnok nem ismeri a század viszonyait, csak a külszíne vagy büntetési lajstroma szerint ítélheti azt meg. Márpedig köztudomású dolog, hogy egy és ugyanazon vétek a különböző kapitány fogalmazványa szerint ép annyi „különböző képet“ nyújt. Ép úgy ismeretes, hogy sok büntetéssel sem jegyeztetik, mert a százados attól tart, nehogy nagyon terjedelmes lévén a havi büntetések lajstroma, felsőbb helyről „szerfeletti szigora“ miatt megravassék. Ha tehát a valóban hanyatlott fegyelem emeléséről gondoskodó szabályok megalkotására bizottmány állítatnék össze, úgy a legnagyobb hiba volna, ha tagjaivá csak hadbiták (auditorok) és magasabb csapatparancsnokok szemeltetnének ki, mert ezek a század beléletéről csak a legritkább esetekben tudják — az igazat. P. K. Egy szó A honvéd dandárok életbeléptetése iránt. Az országgyűlés f. é. deczember hós7-iki ülésében gróf Andrássy honvédelmi miniszter a honvédsereg szervezésére vonatkozólag többrendbeli törvényjavaslatot terjeszte be, melyeket a ház élénk helyesléssel üdvözlő. Ámbár mi is minden haladásnak, mely a magyar hadsereg hiányos szervezésének tökéletesbítésén történik, őszintén örvendünk, és a kormánytól e tekintetbeni ügyekezetéért teljes elismerésünket el nem vonhatjuk, mégsem hallgathatjuk el méltányos elidegenedésünket azon mulasztás iránt, mely szerint az előterjesztett törvényjavaslatokban a honvéddandárok szervezésére nézve mi sem fordul elő. Minden értelmes katona, kinek nemzeti hadseregünk harczképessége komolyan szívén fekszik, és ki háború esetén honvédseregünket a porosz helyőrségi zászlóaljak (Glarnisons, Bataillons) szerepével nem óhajtaná megszerencséltetni , a honvédség taktikai beosztásának okvetlen szükségét belátandja. Nincs okunk feltenni, hogy kormányunk irányadó köreiben nem osztanák ebbeli véleményünket, de mégis időszerűnek véljük a dandárok nélkülözhetlenségét következőkben előtüntetni . A honvédség ez idő szerint: 82 gyalog zászlóalj és 32 lovas századból áll, mely közigazgatási tekintetben (mert jelenlegi szervezését taktikainak a legvérmesbb optimista sem merné nevezni) a honvédelmi minisztérium mint legfelső hatóság, továbbá egy honvéd főparancsnok és hat kerületi parancsnokság alá van rendelve. A honvédelmi minisztérium hatásköre a honvédség minden ügyeire kiterjed. A honvéd főparancsnok hatásköre rövidesen összevonva: a) a katona kiképeztetés vezetésére, b) a fegyelem fölötti őrködésre, c) a létszám nyilvántartására, d) a hadszerkészletek fölötti felügyeletre, e) az összes szolgálati ügy folyamának felsőbb és alsóbb hatóságok közti közvetítésére, és f) Az alsóbb osztályparancsnokságoktól beérkező előléptetési kijelölésekre s a tisztek személyi ügyeire vonatkozó más előterjesztések feletti véleményadásra terjed. Ezenkívül hivatva van a honvéd főparancsnok a kiképeztetési, szolgálati és fegyelmi ügykezelést ellenőrzendő a honvédség területén szemleutakat tartani. A kerületi parancsnok saját kerületére nézve ugyanoly hatáskörrel bír, mint milyen a honvéd főparancsnok az egész honvédséget illetőleg fentebb említtetett, megjegyezném, hogy a kerületi parancsnok teendői közzé még a honvédség mozgósítására és esetleg a csatatér előkészítésére célzó minden rendszabályok foganatosítása is tartozik. Ha tehát a fennemlített parancsnokságok hatáskörének terjedelmét szemügy alá vonjuk, azon kérdés merül fel, váljon képesek-e az illető parancsnokok a honvédség jelenlegi nehézkes szervezésénél törvény szabta teendőiknek megfelelni ? Aki a honvédség területi beosztását csak félig tanulmányozta, e kérdésre határozott nemmel válaszolhat. Tagadó állításunkat bebizonyítani óhajtandók, példaképen egy kerületi parancsnok helyzetét veszszük, kinek parancsnoksága alá 14—18 gyalog zászlóalj és 4—10 lovas század van rendelve, s ki törvény szerint hivatva van 14—16